Epilógus

.....

Az örökség

...

Ardo és a Falka

Helyszín: Berar, Erion,
Időpont: 2299.31.16 – 2300.01.02

Szinte mindenünket oda kellett adni, de a dolgaink egy jó részét sikerült visszaszerezni Massimo Gottitól. Tin tőre és a személyes holmijaink ára nem volt túl nagy, de a Shandin haragjáért súlyos árat fizettünk és biztos vagyok benne, hogy nem csak mi…

Már épp azon voltam, hogy megosztom a többiekkel mire készülök, amikor Ardo hangja szólalt meg a fejemben. Soha nem történt még ilyen, így biztosan tudtam, hogy fontos dolgok fognak történni.
Másnap estére várt bennünket a szobájában. Ide csak hárman mehettünk. Szomorú, hogy megfogyatkozott a társaság, volt idő, amikor kétszer ennyien voltunk bejáratosak a Kacsa hátsó helyiségeibe. Mielőtt másnap hajnalban elindultunk, Eriket beavattam a gondolataimban, miszerint eljött az idő, hogy utána járjunk a családi történetnek.

Az évszázad utolsó estéje már Ardo szobájában ért bennünket.
Gyorsan a lényegre tért, éjközépkor találkozik a Mesterrel és mi is mehetünk. Az izgatottságomat nehezen lehetne szavakban leírni, egy pillanatra még a szüleimet is elfelejtettem. Kiderült, hogy 75 éve találkozott vele utoljára, de azt nem árulta el ki vagy mi a Mester. Arra is fény derült, hogy nem puszta jó szándékból ajánlotta fel nekünk ezt a lehetőséget. Nem bízik senkiben, már Maximoban is megrendült a bizalma. A boszorkányok nélkül a Falka nem olyan erős és túl sok a szervezkedés a falakon belül is. Ardo bízik benne, hogy bennünket még nem fertőzött meg a Kacsán belüli intrika.

Az éjközép közeledtével a pincébe mentünk. Nem kellett soká várnunk, néhány perc múltán a padló elkezdett örvényleni. Ardo sem tudta mi fog történni, de jobb ötletünk nem lévén, beléptünk. Egy erdőben találtuk magunkat, de nem olyanban, amihez akár hasonlót is láttunk volna valaha. Hatalmas fenyőszerű fák, meleg nap és hideg szél, ismeretlen állatvilág. Az óriási fák kijelöltek egy ösvényt, így hát elindultunk.
Egy nagy tisztásra jutottunk, aminek a közepén egy élénkvörös, zöld színű fa állt. Illetve mozgott. Ardo közelebb indult hozzá, bennünket pedig türelemre intett. A Falka vezére körbejárta a fát és beszélt hozzá. Néhány perc telt el így, aztán mi is mehettünk.
Bemutatta nekünk a fát, mint a Mestert. Mindannyiunkkal kapcsolatot teremtett, de egyikünknek sem sikerült beszélni vele. Ami nekünk néhány perc körbejárásnak tűnt, Ardonak órákig tartó beszélgetés volt, így hamarosan elhagytuk a Falka ötödik alapítóját és elindultunk vissza az ösvényen. Séta közben megtudtuk mit mondott a Mester.

Amikor Ardo megsérült az amundok elleni harcban, nem szabadott volna életben maradnia. Mégis élt, ha alig is. Az egyik félisteni fattyú átkozott fegyvere sebezte szinte halálra. Csupán erős akaratának köszönhette, hogy rövid ideig kitartott a Kékarcútól származó rontás ellen. Ez keltette fel a figyelmét az akcióról tudomást szerző néhány ős-öreg dzsennek. Ardo szerencséjére (vagy szerencsétlenségére) meglátták a lehetőséget a helyzetben, hogy gúnyt űzzenek a ősi ellenségükből Amhe Ramunból. Ezért Ardo tudatát egy merész kísérlettel felébresztették, így magukhoz hasonlóvá tették. Igaz, hogy Ardo hatalma egy tiszta-vérű újszülött dzsennét sem közelítette meg, valamint a teste sem lett alkalmas od befogadására. Mégis a felébredt tudatával szembe tudott szegülni a Kék Hold Urának rontásával és a nyers életösztöne életben tartotta. A dzsenneket nem érdekelte, hogy az állapot nem fenntartható és hogy bár az átok nem gyűri le, de a seb attól még végzetes és gyógyíthatatlan marad. Nekik elég volt, hogy további borsot törhettek az ősellenségük orra alá...

Arról is kifaggattuk, hogy a Mester miféle szerzet. Kiderült, hogy egy átlényegült óelf. A fajháborúk idején Megtartóként a béke mellett „harcolt” és nem volt hajlandó beszállni az oktalan öldöklésbe. Az aquirok fogságába került és egészen ott is volt, amíg Ardo és barátai egy akcióban ki nem szabadították. Komoly viszontagságok árán, de sikerült őt visszajuttatni az elfek birodalmába. Mire a történet véget ért, a hatalmas fákkal szegélyezett ösvény is elfogyott, visszajutottunk az örvénylésbe. Beléptünk.

A pincehelyiség azonban már nem volt üres. Zmed állt előttünk egy aranyszín mellvértben, dzsenn szablyával a kezében.

Azonnal egy hatalomszót mondott Ardora és térdre kényszerítette. Dzsenn tudásom kevésnek bizonyult, hogy minden szavát értsem, de ami biztos, hogy valami szégyenének hívta és valami kutyának. Egyikünk sem tudta felvenni a versenyt az ősi mágiával, csak Erik maradt talpon, köszönhetően az élő fémnek. És az öcsém kiállt a dzsenn ellen. Nem sokon múlt, de sikerült legyőznie.
Amint Ardonak sikerült kiszabadulnia mágia okozta bénultságból, azonnal cselekedett. A testet Liumra bízta, bennünket pedig maradásra intett, amíg ő megteszi, amit meg kell.

Mint kiderült a legtöbb dzsenn nem az a kísérletezgető fajta, az egyik frakciójuk nagyon nem örülne, ha kiderülne, hogy bármelyik ember lehetne hozzájuk hasonlatos. Zmed ezért épült be a Falkába, hogy felmérje az Ardon végbement változásokat és eltüntesse a nyomát az esetnek. Egyszer már éppen a terve utolsó fázisához ért, amikor a csapat Gubkar segítségével úgy-ahogy meggyógyította. Ez újfent csak komplikációkat okozott, ugyanis feltűnés nélkül nem tudta felderíteni ezt a számára ismeretlen vonalat. A türelme akkor fogyott el végleg, amikor az Ardo elleni puccs zátonyra futott. Pedig a tanács többségét sikeresen ellene hangolta. Nem is értette igazán, hogy sikerülhetett ennyire félre nagyszabású terve, ami megfosztott volna Ardót mindentől ami számára fontos mielőtt megöli…

Másnap délben tértek vissza a tanács tagjai, Norát megölték, a boszorkányok visszatérnek a Kacsába, sikerült leszámolni az intrikákkal.
Mielőtt Ardo elment volna jól megérdemelt pihenésére, annyit még elárult, hogy hamarosan visszatér a sivatagba az amund fattyak ellen.

*Seyana*

Egy hősköltemény vége

Helyszín: Berar
Időpont: 2299.18.13 – 2299.29.01

Elawer a kényelmes hintaszékében üldögél a berari ház tornácán. A felkelő nap fényében elrévedve bámul a tenger felé, mint minden reggel és este már hónapok óta.
A házban egymás hátán hevernek a verseskötetek, regények, kéziratok, vázlatok és jegyzetek. A falakon több rétegben rajzok és festmények körös-körül.
A művészet maradt a bárd egyetlen kapcsolata a külvilággal. Az események - a barátai csak így hivatkoznak rá - után teljesen elveszítette önmagát és a kapcsolatot a valósággal. Csak fest, rajzol, ír és költ. Mintha a sok-sok megpróbáltatást amiben része volt így próbálná meg kivonni magából és megtisztulni általa.

Azon rettenetes napon amikor a hős bárd a haldokló feleségét a kezében tartva belebámult a Sötét Nagyúr szemébe adta fel a harcot. A biztos elmúlás tudatában eldobott magától mindent ami addig kedves volt neki. A sors kegyetlen iróniája, hogy bár valós életveszélyben voltak sikerült kiutat találnia a csapatnak és nagy veszteségek árán az Álomhajós segítségével hazajutottak.
A barátai és akiket a barátai segítségül hívtak az elkövetkező napokban ugyanarra a következtetésre jutottak. Valami elszakadt Elawerben, valamit elveszett amit már soha nem lehet visszahozni.
Nehéz megállapítani, hogy mi okozta a vesztét, mi volt az utolsó csepp amitől elhagyta a hite és feladta a harcot: Sayana életveszélyes sérülése? A tény, hogy elbaltázták a rájuk bízott küldetését és a barátságos Snil-mágus vége pusztulásba döntheti az egész balsorsú fajt? Saját maga és a szeretteinek közeledő végzete a Láncbarátok hóhérjának képében? Vagy a szent szimbólumának elvesztése?
Seyana miután Galliardot is segítségül hívja tudja meg, hogy Elawer már nem élvezi tovább Alborne kegyét. Ez a végső ok? Vagy okozat lehet talán? Soha nem fog már kiderülni.

Seyana ezek után mindent megtett, hogy a lehetőségeihez mérten a legjobb körülményeket biztosítsa férjének. A bárd többé nem akarja elhagyni a ház biztonságát. Hamar kiderül hogy nem is érdemes erőltetni…
Így hát Seyana és barátai ismerősei amikor csak tehetik látogatják és időt töltenek vele. Külső szemlélő ha ilyenkor látja őket, még azt is gondolhatja, hogy a hírneves bárdot látja nosztalgiázni barátaival mesés kalandjaikról.
Távol a hatalomtól és tudatlanságtól, kapzsiságtól és önzéstől, léhaságtól és a dicsőség hajszolásától, titkoktól és hazugságoktól. Távol az Istenektől.

Noir Lámpása

Helyszín: Berar, Deccan, Hazdalon, Dampar, Tajték-mocsarak
Időpont: 2299.12.01 – 2299.18.13

Nagy sokára eljutnak az egykori farkaskölykök Erionba. Megmaradt zsákmányukat különböző dolgokra verik el, csak Seyana elég bölcs, hogy félre is tegyen. A higgadt nő józanságát később Tin meg is próbálja kihasználni, de aligha nem fordítva történnek a dolgok.
Ardóval is sikerül beszélniük, akitől megtudják, hogy a Falka tanácsában megosztottság uralkodott el. Nora, Pel, Gabri és Galliard közösön lépett fel a vezető ellen, így a semleges Miras mellett az csak Maximusra és Zmedre számíthatott. Ardó beleállt a konfliktusba, de a nyílt konfrontáció válasz nélkül maradt – Nora ezek után nem vett részt már a tanácsban és a Vörös Árnyak szektáját is a Kacsán kívülre költöztette. Kargil szerint azonban Ardó ellen valaki más szervezkedik és Nora is csak egy báb.
Távoztukban Erik meglepi Ardót az élőfém kézzel – azt Kargil is megvizsgálja és a tudat szikráját fedezi fel benne. 

[…] 

Deccan megszállása teljes sikerrel járt Kloin számára. Jósálommal puhatolta ki a jövőt és úgy döntött, hogy bár kemény határt szab Nuirnak és a papságnak, együttműködik velük. Deccant kormányzóként igazgatja, és létrehoz egy saját papi tanácsot, amit Tin vezetésére bíz. Nuirból három gondosan kiválasztott papi személyt szereznek még: Kyel egy mogorva papját, egy fiatal Dreina papot és egy idősebb Antoh papot. A jó viszony ápolása érdekében egy kisebb inkvizítor rendház felépültét is jóváhagyják – Deccan stratégia fontossága az új geopolitikai helyzetben nem kérdéses.

Tin vezetésével helyreállítják Berar titkosszolgálatát, kiépítik Deccan hasonló szervezetét és Ifinben is telepítenek egy egységet. Tin javaslatára egy erős hálózat építésébe kezdenek, ami az aszisz főváros mellett Sinemosra, Hesterdanra is, valamint a közeli főbb városokra, a csillogó jövőjű forgalmas kikötővé növő Tiagonra, a parti és a déli kereskedő utak metszésén fekvő Anaffira, és az újjáépülő egykori dicső fővárosra Valthagorra is kiterjed, valamint a közeli Valenre és Uttarra. Jövőbeli hozamaik terhére (Tin valthagori 60 ezer aranyas befektetésére, Kloin és Seyana 150-150 ezres pálinkaüzletére) egy olyan hálót terveznek, ami kibírja a jövő próbáját. 2301-re egy passzív, 2302-re pedig már egy aktív kémhálózat vigyázza a békét és szolgálja Deccant. Seyana segítségének köszönhetően sinemosi bérvarázslók is a rendelkezésre állnak a menedékházak, informátorok, orgyilkosok és verőemberek mellett. A Querdák nevét hamarosan megismeri a környék. Az új árnyékpólus hatékony segítője és versengő riválisa a nuiri titkosszolgálatnak és a Szürkecsuklyásoknak.

[…]

Az Álmok havában (2299) kormányzói bálra hívják össze a környék hatalmasságait és a csapat is ismét összegyűlik. Elawer és Seyana örömhírrel szolgál a csapatnak, Kloin viszont aggódásra ad okot. Már jó ideje rosszul alszik, és Renzo segítségével sem jutnak dűlőre. Az ivásba menekül, ami csak rövid ideig segít neki, a rossz érzések újra visszatérnek – lehet csak a bajkeverők miatt, akiket ismét összefújt a szél? A bál utáni éjjel álmából felriadva az egyik fali térkép előtt sétálva belécsap a felismerés, hogy nincs jó helyen. Renzo egy sinemosi szövetségesével hozat egy szuperáfiumot, amivel eredményt remélnek.
Az álmok havának harmadik napján a csapat Berarba utazik, ahol egy eldugott Alborne szentélynél a Professzor összeadja Elawert és Seyanát. A szertartás végén Claudia is feltűnik és ajándékot hoz a már nem túl ifjú párnak. A mulatság estéjén Kloin beveszi az erős áfiumot és két napig tartó lázálomban megtudja, hogy nyugatra kell mennie. Egy női arc emlékképe is az elméjébe ég, aki Renzo szerint az Álomhajós maga. A nő hangtalan ajkairól a törpe a Dampar szót olvassa le. Elawer rá is kérdez erre a még itt időző Professzornál, aki hogy-hogy nem tudja, ez egy a világtól eldugott hely az Ifinből Erionba tartó karavánút felénél található Hazdalon közelében.
A csapat megbeszélést tart és úgy döntenek csatlakoznak Kloin utolsó kalandjához. Szereznek térképet is, és azonosítják a helyet, ahová menniük kell: a Tajtékmocsarak – ami a gyíklények utolsó ismert szállásterülete. Ifin felé már elmúlik Kloin rossz érzése. Miután készleteket szereznek és Elawer újabb ismeretekkel gazdagítja a csapat tudását, már indulnak is tovább és Hazdalon érintésével eljutnak Damparig, ahol a Vak Gólyában szállnak meg.
Kloin ismét a jósálomhoz folyamodik és megálmodja, hogy meg fogja álmodni az Álomhajóssal való találkozást. Jövőbeli énje ráébred erre, eggyé vállnak és az Álomhajós is ráébred arra, hogy a múltbéli Kloin a jövőben álmodik. Ezután már közvetlen kapcsolatba tudnak lépni és egyre több részlet derül ki a snílekről, Noir kegyeltjéről, a szent küldetésről és a nehézségekről. Az Álomhajós azt kéri Kloinról, hogy szabadítsa ki őt a snílek rabságából, de előtte tegyen meg két dolgot, amitől azt reméli, hogy az ismét álmok nélkül maradó gyíklények számára elviselhetővé teheti azt az időt, amíg újra visszatér hozzájuk.

[…]

Elsőként egy régi szent helyre kalauzolja el a csapatot, amibe egy gonosz erő vette be magát. A gyíklények álmából vett tájékozódási pontokat csak Seyana Madártávlat varázslatával találják meg, de gond nélkül bejutnak. Az ősi víz alá süllyedt templomban hamar furcsa lényegre bukkannak, majd tapasztalt sírrablóként kutatják át a helyet és meg is találják amit keresnek. Elementálok támadnak rájuk, majd egy mélyebben lévő terem nyílik meg, amibe bártan sétálnak le, bár tudják, hogy csapda. Torz lények támadnak rájuk, és nem sok híja, hogy rajta vesztenek, mert már rég elfelejtették hogyan kell együtt harcolni. Végül Elawer felfedi az ősi elgyötört elf kísértetet, akit Tin és Seyana már könnyen elpusztít. A bezárt teremből Erik élőfém keze nyit majd kiutat.

[…]

Másodikként egy ifjú snil mágus lakhelyét veszik célba, hogy az ellene induló embercsapatot megakadályozzák az elrablásában. Hamar utat tévesztenek, de a sors összesodorja őket a rabszolgavadászokkal. Seyana madara fürkészi ki őket, veszélyes egy bandát ismernek meg.
Terveket kovácsolnak és egész éjszakás vitát folytatnak le, hogy mit kéne tenniük. Ezúttal a csapat nyomába erednek. Seyana madara megtalálja őket nagy nehezen és a boszorkány éjjel megpróbál rájuk ijeszteni. Másnap nem találják a csapatot, nyomuk veszett.
Újra átbeszélik a terveket és újra vitába szállnak egymással – a régi idők parázs hangulatát idézve a nedves mocsárba. Az éjszakai őrség villámlást vesz észre és rájönnek, hogy a csapat bizony a rabszolgavadászok várják őket. Helion jégmadarával közelebbről is szemügyre veszi őket, majd másnap úgy döntenek, ismét a csapdába sétálnak. A rabszolgavadászok várnak is rájuk és mielőtt megtörténne a baj, Helion pusztító jégvihart idéz azok táborára, letarolva az egész környéket.
Ismét a nyomát vesztik a csapatnak, így azt sejtve, hogy azon is Damparba fognak visszatérni, oda veszik az útjukat, de ott sincs szerencséjük. Így megelőzve a bajt a gyíkmágus falujába indulnak.

[…]

Egy hónapos kerülő után eljutnak a Tajtékmocsarak túlsó végére, ahol az álombéli utolsó tájékoztatási pontot varázslattal keresik meg. Innen már közel a mágustorony, aminek a látóhatárán snil harrcosok ütnek rajtuk. A konfrontálódás helyett végül a parázs vitákban és a mocsár kipárolgásaiban kifáradt csapat megadja magát, hogy ezzel is jó pontot szerezzen a snilek előtt. Jutalmuk két hónap raboskodás, amin a fiatal mágus segítségére érkező arany és ezüstpikkelyes mágusok sem enyhítenek.

[…]

Tornádó kerekedik és csap le a gyíklények falujára. A gyíkmágus nagy nehezen küzd ellene, meg is szünteti, amikor újabb támad, aminek a védelmében megérkezik a rabszolgavadász csapat. Tin ekkor a manacsapdával megszünteti a rabul ejtő mágiát, de nem sokkal utána egy másik manacsada is kisül, ami a varázshasználókat kizsigereli, a tornyot pedig romba dönti. Ez után egy rövid, de annál dicstelenebb próbálkozásban a csapat megpróbálja még megtenni a lehetetlent, de Massimo Gotti és bandája elbánik velük. Tin kijátsza a Falka kártyát, hogy mentse a csapat életét, Kloin pedig még merészebbet lép és felfedi a csapat igazi küldetését. A Noir kegyeltjéért várható végtelen váltságdíj azonnal meggyőzi Massimo Gottit és végül a Láncbarátok hajtják végre Kloin küldetését.

[…]

Az Álomhajós egy éjjel az Antyssra viszi a csapatot, ahol a Semmi Tengerén teljes valójukat – nem csak az álmaikat – Berarba hajózza. Ott kacagva búcsúzik Noir Lámpásától és segítőitől.

*Tin*