Darton sötét tréfája

Helyszín: Tula, Zamurad, Puta, Nuir
Dátum: 2286.15.18-18.15.

Tirion varjúját követve keletnek indulnak Zamurad felé. Éjszaka érik el a falut amit egyértelműen gorkok prédáltak fel. Emberekkel nem találkoznak, de a várostól északra különös vörös fényt vesznek észre ezért arra indulnak tovább.

A hegy lábánál egy rom körül seregnyi gork nyüzsög, és próbálnak legyűrni néhány talpig fekete páncélban hadakozó lovagot. A fejük felett varjak köröznek, és bár hamarosan éjközép, mégis ha körülnéznek alkonyat szerű vörös fényt látnak. Tirion és Kloin azonnal a csatába vetik magukat és a főkapunál küzdő dartonita felé nyomulnak. A többiek próbálnak biztonságos területet keresni a csata forgatagában. A romos falon átjutva Erik is bekapcsolódik a kapunál tomboló harcba, Elawer pedig a falról ritkítja a gorkokat. Seyana inkább biztonságos távolságból figyeli a harcoló forgatagot.

A gorkok nem tudják megvetni a lábukat az erődben, a falat és az udvart egy-egy darton lovag tartja, a kaput az öreg és Erik védi, a falakon kívül pedig Kloin és Tirion ritkítják a támadókat. A gork harcosok nagy része elesik, az erősítést kapott romot nem próbálják meg újra megrohamozni, inkább elkotródnak.

A vár pincéjében megtalálják a megmaradt falusiakat. Seyana ellátja a sebesülteket és a végkimerülés közeli állapotban került lovagokat, az öreg lábából ujjnyi fémszilánkot távolít el, egy kisebb műtét kereteiben. Közben a falon hadakozó paplovagtól megtudják a közelmúlt elképesztő eseményeit.

Ders Verban, Nuir dartonita paplovagrendjének vezetője néhány társával átkel a Tik-tik hágón, hogy figyelmeztesse a déli falvakat a sötét együttállásra. Az együttállás nem sok gondot okoz ezen a területen, de a nagymester megismerkedik egy Elda nevű fiatal parasztlánnyal, akivel aztán minden idejét tölti. Amikor visszaindulnak megígéri a lánynak, hogy visszajön érte. Mikor Nuirba érnek Ders Verban első útja a papi székhez vezet, ahol mindenki legnagyobb meglepetésére bejelenti, hogy lemond a címéről és elhagyja az egyházat. Még aznap összepakol és visszaindul Zamuradba, hogy élete hátralévő életét Eldával töltse és Dartont megtagadva, végre igazán éljen.

A papi szék ezt nem hagyja annyiban, és Malvol Ardit küldik a renegát paplovag után, hogy a saját lovagjai hozzák vissza Nuirba. Amikor az ex-nagymester a faluba ér, a gorkok már javában öldösik az embereket, Eldát a szeme előtt öli meg egy gork. Ders Verban őrült mészárlásba kezd de a hatalmas túlerővel szemben nincs esélye, ezért a túlélő falusiakat betereli az északra lévő romba. A korábbi nagymester vérfürdője egy időre megtorpanásra készteti a gorkokat, de hamarosan végeznek a falu kifosztásával, és a várrom felé indulnak. Ekkor érkezik meg Malvol Ardi és a nehézpáncélos lovagok szétkergetik a gorkokat, de sok társukat elvesztik a csatában. Beveszik magukat a várromba, és a támadás nem is várat sokáig magára. Sikerül visszaverni az egyre fogyatkozó gorkokat, de csak egy maroknyi lovag marad életben. A második ostrom végére pedig Ders Verbanon és Malvo Ardin kívül csak egy dartonita áll. Ekkor érkezett meg a csapat, mintha Darton küldte volna őket.

Malvolnak súlyos kétségei vannak a feladatával kapcsolatban, nem tudja, hogyan fogja Nuirba visszavinni az öreget a történtek után, arról nem is beszélve, hogy a nagymester bár megtagadta Dartont, a harc közben végig, egyértelműen élvezte a figyelmét és áldását.
Elawer segítségért üzen Nuirba és vázolja a helyzetüket. A gorkok nem mutatkoznak ugyan, de a hágó és környéke egyáltalán nem biztonságos.

Amikor Ders magához bejelenti, hogy visszatér Nuirba, de csak azután, hogy kiderítette miért jöttek le a gorkok a hegyekből. Malvo elfogadja a döntést, és a túlélőkkel a hágó felé indul. Seyana, Elawer és Kloin elkísérik őket a biztonság kedvéért, majd miután bevárják az erősítést a hágónál, a többiek után indulnak a Tataku hegyeibe.

A nyomokból kiderül, hogy a gorkok elhagyták a szállásterületüket, és felégettek mindent maguk mögött. A különös viselkedés okára is hamarosan fény derül, öt napra Putitól igen furcsa képződményre bukkannak. A föld fölött fél méterrel, átlagosan egy méter vastag, folyamatosan kavargó, sötét, olajszerű felhő lebeg ami közelében még a fények is elhalványulnak. Több négyzetmérföldön, megszakítás nélkül lebeg a fekete massza. A Nuirból érkező papok is értetlenül állnak a jelenség előtt, és több napos vizsgálódás után még ötletük sincs mi lehet ez. Az élelem fogytával végül visszaindulnak. A csapat még marad, mert Elawernek vad elképzelése támad, úgy gondolja, hogy a sötét együttálláskor egy negatív síkról kerülhetett ide és a benne elpusztult gorkoktól nőtt meg ekkorára.

Mindent kipróbálnak ami csak eszükbe jut, de sehogy nem sikerül eltüntetni a masszát, még egy egész pici területen sem, sőt időnként még nő is. Mígnem Tirion egyik eszmefuttatása után Kloin felveti, hogy talán az őstűz hatással lehet egy negatív síkról származó anyagra is. Seyana kipróbálja, és a tűbogarai sercegve égetik fel a masszát. Eltart egy darabig, de a saját erejükből, néhány nap alatt megtisztítják az egész területet, majd visszamennek Nuirba.

Gorkok!

Helyszín: Prex, Lapak, Tula
Dátum: 2286.15.02-15.17.

A koronás élmények tisztázása után Prexben töltenek egy éjszakát, másnap pedig visszaindulnak Gubkarhoz, ahol beszámolnak a történtekről.
Seyana tanulással töltött napjai a végéhez érnek, persze a mester még marasztalná, de ennyi Seyanának is bőven elég volt az alkímia fortélyaiból egyszerre, szeretné már kipróbálni tudását a gyakorlatban is. De ígéretet tesz, hogy még egyszer visszatér és folytatja a tanulmányait.
A többiek kitörő örömmel fogadják a híreket, már mindenki nagyon hazavágyik. Igaz a csapatból kevesen mondhatják el magukról, hogy van igazi otthonuk, de abban mind egyetértenek, hogy Berart nyugodtan tekinthetik a közös otthonuknak. Mindenki igen kíváncsi már, milyen lett a csapat fogadója.
Úgy döntenek, hogy a Tik-tik hágón keresztül Nuir felé veszik az irányt. Lapakon keresztül Tulába jutnak, ahol megdöbbentő hírek fogadják őket. A falusiak kétségbeesve fordulnak hozzájuk amikor megjelennek a település határában. Az északra lévő favágótelep dolgozóit és a környékbelieket brutális módon meggyilkolták és megcsonkított testeiket akkor halásszák ki a folyóból, amikor odaérnek. Felajánlják a segítségüket a falusiaknak. Mágiájuknak köszönhetően kiderítik, hogy vérszomjas gorkok mészárolták le a helybélieket. A vízpart mentén északnak indulnak, hogy megállítsák a fenevadakat.
A favágótelep romokban hever és egy túlélőt sem találnak, de ahogy észak felé elhagyják a helyszínt gorkokba ütköznek. Egy rövid és kegyetlen csata után meghátrálásra kényszerítik a támadóikat, de már tudják hogy a forrásnál szívósabb és agresszívabb ellenfelek várják őket, mint egy erdei rablóbanda.

Weila koronái

Helyszín: Prex (?)
Dátum: 2286.15.01. (?)

A csapat elmegy Prexbe a házba ahol Gubkar az ereklyét tartja. A ház teljesen üres, csupán a pincében egy állványon pihen öt felbecsülhetetlen értékű, egymásra megszólalásig hasonlító ötágú korona. Csak a legendákban hallottak mithrilről, de azonnal felismerik a koronák anyagát. Mindegyik homlokrészét egy-egy hatalmas smaragd díszíti.
Amikor felveszik a koronát olyat tapasztalnak meg, amit már talán évszázadok óta senki. A koronákat Weila öt anyrja használta, szellemi frissességet biztosít és egy olyan síkok közti teret, ahol a viselőik szelleme, megszabadulva az elsődleges anyagi sík kötöttségeitől és szabályaitól, szabadon ereszthetik a tudatukat vagy egy részét.
De előbb szembesülnek a koronák egy sokkal lényegesebb funkciójával. Amikor új anyr került közéjük, akkor lehetőségük volt felkészíteni őt a rá váró próbatételre, egyszersmind megmutatni neki Weila igaz valóját látomások segítségével. A csapat persze ezt nem úgy élte meg, ahogy az újdonsült anyrok. Erős sugallatokat kaptak hitről, bátorságról, erkölcsről, tudásról és sorsról, de a saját képzeletük elevenedett meg a többiek számára. Furcsa, ugyanakkor felejthetetlen emlékeket hagyva és gondolatokat ébresztve…

Ácsok, szakácsok és az átok

Helyszín: Prex
Dátum: 2286.09.07-15.01.

Az élőholtak éjszakája után természetesen nem térnek vissza egyből Gubkarhoz, hanem Prexben élvezik egy kicsit a „szabadságot”.

Erik akkor még nem is sejti, hogy aznap éjjel, sötét szertartás áldozata lett, amitől elsőre megvédte ugyan Darton áldása, de másodszorra már célba ért az átok. Manis, a prexi Tharr pap bosszúja fogant meg a sötét együttállás éjszakáján, amiért korábban betörtek a Tharr szentélybe és meggyalázták azt.

Az átkot csak egy hónap után veszik észre, amikor már Eriken látható jelei is vannak a sorvadásnak. A nem múló fáradság, egyre nehezebb mozgás, fáradékonyság, lassulás és tompulás végezetes kimenetelt sejtet. Hamar rájönnek, hogy átokkal van dolguk, de Tirion és a városban élő többi pap ereje sem elég a varázslat semlegesítésére. Kezdetben még azon problémáznak, hogyan fogják visszafordítani a sorvadás hatásait, de amikor Erik állapota válságosba fordul Gubkarhoz fordulnak segítségért. Ő ugyan nem képes megtörni az átkot, de úgy gondolja a tüneti kezelés is elég lesz, amíg átvészeli a hatását. De egy hét kezelés alatt sem javul az állapota, sőt tovább romlik. Seyana Miandadnak és Gubkarnak is könyörög az öccse életéért, talán ez, talán az veszi rá Gubkart a segítségre, hogy végre egy emberen is kipróbálhatja legújabb kutatásainak eredményét egy emberen. A mester az utóbbi éveit arra tette fel, hogy kifejlesszen egy anyagot, ami képes semlegesíteni a mágikus hatásokat. Az alkotott folyadékba dobott varázstárgyak nyom nélkül vesztik el az össze mágikus tulajdonságaikat. Emberen még nem próbálta ki, csak egy macskán és bár megszüntette a mágikus befolyásoltságát az állatnak, voltak apróbb mellékhatások…

Erik gondolkodás nélkül beleegyezik, hogy elmerül a matériában, érzi hogy nem sok választása maradt, Seyana pedig bízik Gubkar tudásában. A többiek ennél jóval borúlátóbbak. A művelet végül is sikerül, úgy néz ki Erik mellékhatások nélkül szabadult meg az átoktól.

Miandad kitalálja, hogy jót tenne a birtoknak, ha kicsit több lenne az élet, az akarattal rendelkező élet a birtokon. Ezért arra kéri a csapatot, hogy hozzanak néhány lurkót a birtokra, akikkel később foglalkozhat Gubkar. Később rájönnek, hogy jobb megoldás lenne, ha olyan családokat telepítenének be, akiknek van kisgyerekük, és akik hozzájárulhatnak a birtok életének jobbá tételéhez. Ezért Kovanba mennek, ahol némi keresgélés után kiváltanak az adósrabszolgaságból két családot. Miután beavatják őket, simán igent mond mindkét család. Így egy áccsal egy földművessel, két jól főző asszonnyal és néhány rosszcsonttal térnek vissza. Gubkar ha nem is azonnal, de örül az új jövevényeknek.

Gubkar találmánya, a mágiasemlegesítő folyadék, eddig minden varázstárgynál működött, kivéve egy esetben. Miután elhagyta Dorant szert tett egy ereklyére, még a kyr időkből. Öt koronára, amelyek egykoron Weila anyrjai használtak. Semmilyen módszerrel nem tudott kárt tenni bennük, és arra sem sikerült rájönnie, hogy mire használhatták.

A mester arra kéri a csapatot, hogy mivel pont öten vannak, próbálják ki és jöjjenek rá mire használhatták egykoron a tárgyakat, melyek képesek dacolni tudományának mesterművével.

Rossz csillagzat alatt

Helyszín: Prex
Dátum: 2285.28.07-2286.09.06.

Az ágyaikon fekve várják a reggelt, a többségük egy szemhunyásnyit sem aludt. Seyanában orkánként tombolnak az érzelmek. Mikor elmenekült az anyja halála után, akkor volt utoljára ennyire zaklatott.
Még fel sem fogta, hogy megtalálta a testvérét, és most arra vár, hogy észak legnagyobb alkimistájának számot adjon a tudásáról, miközben a többiek azzal vádolják, hogy csapdába csalta őket. És ők még csak nem is sejtik, amitől Seyana igazán tart, ha megbukik a vizsgán, akkor lehet, hogy holnaptól mind a földeken fognak kapálni, akarat nélküli életük végéig…
A vizsga azonban jól sikerül, a Fekete Serissánál erős alapokat kapott, úgyhogy a mester örömmel fogadta tanítványának. És mint Seyana később rájött, Gubkar igazi szenvedélye a tanítás. Ennek megfelelően az újdonsült tanítványnak nincs könnyű dolga, minden tudását latba vetve kell összpontosítania, hogy követni tudja a mestert. Az egész napos munka után a műhelyben, nap mint nap hulla fáradtan roskad le a vacsorához, de cserébe soha nem remélt sebességgel sajátítja el a különböző főzetek és párlatok titkait.
A többiekkel Miandad foglalkozik, és a megállapodásnak megfelelően megbeszélik, hogy mivel tudnának részt venni a közösség életében.
Elawer felvállalja a szolgák nyelvtanítását. A Gubkar által végzett eljárás alatt elvesztik az akaratukat, de megmaradnak az értelmi képességeik. Ennek ellenére hatalmas problémát okoznak a nyelvi korlátok, ugyanis az orkok, goblinok és gorkok csak orkul beszélnek, az emberek közül pedig csak néhány beszéli az orkot. Ez borzasztó körülményessé teszi az utasítások kiosztását, amire viszont az akarathiányuk miatt igen gyakran szükség van. Ezért Elawer óriásit lendít a birtok életén, mikor elvállalja hogy kis csoportokban, mindenkit megtanít obaszul.
Ezen kívül Elawer minden vacsora fényét azzal emeli, hogy legendákat, balladákat, történelmi elbeszéléseket és a saját műveit adja elő. Miandad ezt ritka északi legendáriumokkal köszöni meg.
Tirion elvállalja a szőlő rendbetételét, és az igazi bortermelés beindítását, mert az eddigi siralmas próbálkozásaik eredményét mindennek lehet nevezni, csak bornak nem. Ez hatalmas munka, de segítségére vannak a szülői házban elsajátított ismeretei, a megfelelő szakirodalom is kéznél van, és a munkaerő is rendelkezésre áll, miután már obaszul is megértik az utasításokat. Tirion szabad idejében Antival az elffel tölti az idejét, akivel egy varjút idomítanak.
Kloin és Erik pedig itt-ott besegítenek ha kedvük épp úgy tartja, de leginkább csak a harci technikáikat csiszolják, főleg egymáson.

Gonzó az egyik útja után baljós hírekkel tér vissza. Egy Morak nevű ifini Darton pap járja a vidéket, és figyelmezteti a városokat egy közelgő sötét együttállásról, ami alatt előfordulhat, hogy a holtak kiemelkednek sírjaikból és az élőkre törnek.
Tirion biztosítja a birtokon lévő sírokat, hogy ne kelhessen ki belőlük egy zombi se. Gubkar pedig megkéri a csapatot, hogy menjenek Prexbe, és kezeljék a helyzetet, mint a nagy varázsló emberei biztosítsák a város biztonságát.
Erik és Kloin ellátogat a helyi Tharr szentélyben, és megelőző jelleggel megölik az ott tartózkodó templomszolgát, akit a Háromfejű papjának hisznek. Majd a holttestet egy zászlóba csavarva elégetik és felszívódnak.
A többiek miután beszélnek a helyi papokkal, Morakkal is találkoznak. Aki arra kéri őket, hogy mivel Prex biztonsága már szavatolva van, próbáljanak meg segíteni egy, a városon kívül lakó családon. Ugyanis az öreg Olwerek nem hajlandó megtenni semmilyen óvintézkedést, amit az egyház ajánl. Csak bezárkózott a családjával a családi kúriába, ami nem messze van egy régebbi csata helyszínétől, és így egy feltételezhetően igen nagy tömegsírtól. A csapat eleget tesz a kérésnek, és az együttállás estéjén utazóként kérnek menedéket, amit meg is kapnak. Vacsora után a család gyanútlanul tér nyugovóra, és mikor legközelebb felkelnek, már csak az elhaló csata zaja fogadja őket, égő és megcsonkított holttestek hevernek a házban és körülötte mindenütt. Félelmetes éjszaka volt ez mindenkinek, de átvészelték a vérre szomjazó holtak ostromát, és a házból is mindenki életben maradt.

Fél lábbal a sírban

Helyszín: Prex
Dátum: 2285.27.07-28.06.

Úgy tűnik, hogy a Loandar testvérek végre megfejtették a kehely titkát. A varázstárgy, amit hordoznak nem más, mint egy a felbecsülhetetlenül értékes „Alkimista kupák” közül.
A csapat közben felfedezi Prexet, ami kiemelkedi a környék városállamai közül, rendezettségével, és gazdagságával.
Elawer bekéredzkedik a helyi színházba egy rövid kis előadással, ami természetesen hatalmas sikert arat. A város egyik első polgára meg is hívja őt és kísérőit vacsorázni, majd felkéri őt, egy újabb és nagyobb előadásra a helyi színházban. Elawer örömmel igent mond, és Tirionnal meg is kezdik a nem kis haszonnal kecsegtető fellépést tervezni.
Közben persze azt sem felejtik el, amiért a Tepke városállamait kutatják, keresik az alkimistát.
Kloin álma alapján egy Gonzo nevű obasz férfit keresnek.
Elawer estéje káprázatosra sikerül, az egyszerű emberek még a gyerekeiknek is mesélni fogják, milyen csodákat tárt a szemük elé egy utazó bárd.
Prex bírája, a város igazi ura azonban élvezni az előadást, mert tudja, hogy az előadója, azokkal van, akiket el kell tennie láb alól, az alkimistával kötött megállapodás értelmében: aki őt keresi, annak meg kell halnia. Kiadja hát az utasítást az embereinek, végezzenek a csapattal, a kobzost pedig fogják el.
Még aznap este megtámadják a Magányos Cédrust. Tirion, Kloin és Erik nagy mulatozás közben, épp egy ördögi tervet valósítanak meg melyben szerepel Elawer lópokróca és nyerge is, mikor rajtuk ütnek. A három részegből álló, majdnem fegyvertelen társaság azonban közel sem olyan védtelen, mint ahogy azt a támadók gondolják. Bár Tirion élete csak annak köszönhető, hogy Seyana és Elawer időben érkeznek meg, a támadás egyáltalán nem úgy sikerül, ahogy tervezték, a tíz támadóból csak három marad életben és menekül el.
Lapo Vincilago az őrség parancsnokával érkezik a helyszínre, és a katonák a csapatot, mint bajkeverő kalandozókat kapják el, és teszik ártalmatlanná.
Elawer és a többiek is fogságba kerülnek. A bíró azonban négyszemközt beszél a bárddal, és azt hazudja neki, hogy a társai meghaltak, de ő még megúszhatja a dolgot, ha elfelejti az alkimistát, és együttműködik. Elawer tudja, hogy a barátai életben vannak, ezért belemegy a játékba, ki akarja deríteni, miért hazudik neki Lapo.
Közben a bíró kiadja az utasítást, hogy öljék meg a foglyokat. De sem ő, sem a maradék két embere, akiket a tömlöcöknél hagyott nincs tisztában vele, hogy a csapatból nem a bárd az egyetlen, akitől tartani kell. Így a foglyok könnyedén végeznek a két őrrel, kiszabadulnak, majd elhagyják a várost, és biztonságos távolságban letáboroznak. Egy nappal később Elawer is megszökik és csatlakozik hozzájuk.
A következő két éjjel Seyana és Elawer visszamennek a városba, és a füves ember és Sarus, az őrségparancsnok „meglátogatása” után rájönnek, hogy Gubkar mester valahol a városon kívül él, és havonta egy aranyrúdért, a város mindent megtesz azért, hogy ez titokban is maradjon.
Az alkimista egyetlen kapcsolata a külvilággal az, hogy minden hónap 5-én Gonzó, az embere bejön a városba, egy szekér élelmet, és egyéb szükséges dolgot visz el.
Őt követve jutnak el, egy a világtól elzárt kis közösséghez, ahol Gubkar mester; a segédjével Miandad-dal; egy elffel; Gonzóval az intézőjével és több tucat akaratukat vesztett orkkal, goblinnal, gorkkal és emberrel él együtt.

Que?!

Helyszín: Kovan, Prex
Dátum: 2285.26.16-27.06.

Lovak nélkül hagyják el Stivát, és indulnak a következő város felé délre. A gyaloglás nem bizonyul nagy nehézségnek, jól haladnak. Elawer csodás vadakkal tér vissza a vadászatairól, Seyana pedig ízletes vacsorákat készít.
A Permenben pórul járt négy rabló társai megkísérelnek egy rajtaütést a csapaton, sikertelenül. Idejében felfedezik, majd szétkergetik őket és még a lovaikat is elvették tőlük.
Kovanban Erik egy fiatal parasztlányt ment meg nagylelkűségével az adósrabszolgaságtól. Majd –A Király- udvarában, egy igazi párbajban győz, a népes nézősereg és társai előtt.
Seyana és Erik az egyre több együtt töltött idő után, közelebb kerülnek egymáshoz…
Prexben néhány napos próbálgatás után kezdenek rájönni, hogy a különös kupa milyen varázserővel bírhat.

Áldás vagy átok?

Helyszín: Permen, Dibala, Stiva
Dátum: 2285.25.05-26.15.

Amíg készül a fogadójuk, a csapat úgy dönt, hogy útra kelnek, megkeresnek egy Gubkar nevű híres alkimistát, aki Seyana információi szerint, valahol a Leath felvidék nyugati, délnyugati oldalán bujkálhat. Arra számít, hogy ha sikerül megtalálni, akkor rá tudják venni, hogy megosszon néhány fortélyt. Persze ez közel sem lesz ilyen egyszerű…

Miután letérnek a dél-quironeai kereskedelmi útról, amit a helyiek az „Olaj útjának” is neveznek, első megállójuk egy Permen nevű városka, ahol betérnek a fogadóba.
Épp a vacsoráznak, amikor is négy útonálló próbálja meg kirabolni a helyet, de balszerencséjükre, ehhez a csapatnak is lesz egy-két szava. A rablók közül csak egy látja meg a napfelkeltét, de neki is az lesz az utolsó, a bíró kezére adják a haramiát, aki elrendeli, hogy akasszák fel a bűnöst. Hálából a csapat kap egy helybélit, aki elkíséri őket egy darabon, és obaszul tanítja őket. Ami ugyan nagyon hasonlít az asziszhoz, de még sincs könnyű dolguk az egyedi mondatszerkezetekkel.
Útjuk következő állomása Dibala, ahol mindjárt a megérkezésükkor különös dolgoknak lesznek tanúi, egy utazó tart a Fáradt Vándorhoz címzett fogadóba a viharos estén, akárcsak a csapat, mikor három alak állja útját. Már éppen vágtába ugratnák a lovukat, hogy segítségére siessenek a szorult helyzetbe került vándornak, amikor egy szemmel szinte követhetetlenül gyors mozdulatsor végén, a három alak holtan rogy össze. Majd mintha mi sem történt volna a rejtélyes idegen, betér a fogadóba, a zord időjárás elől.
A holtestek megvizsgálása után, ők is követik és szobát vesznek ki. Kapkodva elfogyasztott étel után, az idegen azonnal nyugovóra tér. A vacsora maradványai felett a látottakat beszélik meg, amikor újabb vendégek érkeznek.
Elawer azonnal felismeri a két utazóköpenyes, csuklyás idegen mellkasán a déli címert, arany keretben, fekete háttér előtt, három ágú villám hirdeti Hergol boszorkányurának hatalmát.
Mégsem az itt gyakorlatilag ismeretlen címer miatt fagy meg a levegő, hanem az elől belépő alak miatt. Magabiztos tartás, határozott léptek, emberfeletti erő, ahogy fél kézzel emeli fel a mázsás fogadóst a nyakánál fogva, parancsoláshoz szokott hanggal kérdez.
A fogadóban senki sem mer mozdulni, a csuhások enyhén előre tartott ékköves botja legalább olyan fenyegető, mint az ősz hajjal keretezett, mégis fiatal arcú déli oldalán lógó rúnákkal ékesített lunír fegyver.
Elawernek szörnyű gyanúja támad: lehet, hogy akit lát, nem más mint Lothar Khalen, Hergol boszorkányhercegének fia.
Halk neszezés a tetőn, és a kocsmáros már repül is neki a polcoknak a falon. Csörömpölés, ahogy összetörnek a palackok, és ahogy darabokra esik az ablak, amin át egy szökkenéssel ugrik át a rémisztő déli. A két csuhás követi, az ajtón át, néhányan, akik elég kíváncsiak, és elég bátorak az ablakon át figyelik az eseményeket. Látják, ahogy megiramodik az utazó, aki korábban három támadóját, egy pillanat alatt intézte el.
- Állj meg Árkus! – mondja közös nyelven a hergoli.
A másik megmerevedik, majd lassan megfordul. Összeszorított fogai villannak ki haragtól eltorzult arcán.
- Nincs hová menekülnöd, legyünk túl rajta itt és most! – Mosolyogva egyenesedik fel, és karba font kézzel áll meg.
A menekülő lassan az üldözője felé indul, majd egyre gyorsít a léptein, kezei közben a köpeny alatt. Amikor legközelebb előkerülnek, félelmetes gyorsasággal engedi útnak a méregtől csillogó pengéjű tőröket.
Az első hangos csengéssel változtat irányt az abbit alkarvédőn, a második azonban alig több mint egy méterrel a hergoli arca előtt kettéválik, az egyiket a páncélkesztyűs kezével arrébb üti, de másikra már nem marad ideje, épp hogy csak el tud fordulni kissé, így is csak néhány centivel kerül el a nyakát, markolatig vágódik a testébe. Az felordít és előrántja fegyverét és megállíthatatlanul ront előre, mit sem törődve a felé repülő tőrökkel. Még kettő vágódik a törzse felé mire eléri a prédáját. A menekülő idegen meg se próbálja a kezében pörgetett tőrrel hárítani, inkább elugrana, de balszerencséjére, a másik sokkal gyorsabb. Semmi trükk, semmi cselezés, egy sima és tiszta mozdulat vezeti az ősi pengét válltól combig.
Lothar a hulla fölött egy kurta mozdulattal int a csuhásoknak, miközben elteszi a fegyverét, aminek pengéjét egy csepp vér sem piszkítja annak ellenére, hogy néhány másodperce gyakorlatilag kettévágott egy embert.
A csuhás a hulla fölé lép, magasba emeli a botját, és mormolni kezd, az utolsó szó előtt a szívénél döfi keresztül a mozdulatlan testet. Elawer és Seyana a fül számára néma, vérfagyasztó sikolyt hall, Tirion pedig tudja, hogy egy lélek pusztult el örökre.
Az idegenek egy szó nélkül szállnak lóra és indulnak vissza dél felé, a viharban.
Elawer egy szörnyű története mesél a csapatnak kalandozókról, akik soha nem kerültek elő. Hergol boszorkányhercege közvetítőkön keresztül gyanútlan kalandozókat fogad nem létező küldetések elvégzésére. Hogy aztán a fia vadássza le őket, edzés céljából.

Tirion a kocsmáros feleségének kérésére elvégzi a szertartás a temetésen. Majd tovább indulnak délnek.

Következő állomásuk Stiva, ahol megérkezésükkor egy gyönyörű szobrot csodálnak meg.
Később megtudják, hogy egy nagyon tehetséges fiatal lány készítette, akit fel is keresnek.
A lányt Allynek hívják, elvesztette a szüleit, egyedül él, és fiatal kora ellenére nagyon beteg. A látását nemrég veszthette el, a betegség pedig ami szülei halálát okozta, hamarosan vele is végezni fog. Elawer meglátja a gyerekben rejlő hatalmas tehetséget a művészetek felé, ezért megígéri, hogy ha visszafelé jönnek magukkal viszik, és még papot is szereznek neki.
Másnap reggel szörnyű dologra ébrednek, valami szétmarcangolta az összes lovukat.
A következő öt napjukat azzal töltik, hogy megpróbálnak rájönni, hogy mi történhetett, és végül arra jutnak, hogy a lány életre kelt szobrai okozták ezt a pusztítást. Amikor elmennek a lányhoz és felelősségre vonják, a lány nem tud semmiről, neki a szobrai ugyanott vannak ahol megfaragta őket. Közben a lány védelmére sorra megérkeznek az alkotások és a csapatra támadnak. A szárnyas kőoroszlánnal sikerül végezni, de súlyos sebesüléseket kapnak. Ezért amikor újabbak jelennek meg, leszúrják a lányt, így szüntetik meg a szobrokat mozgató varázst.
Nehéz szívvel, bűntudattal és megválaszolatlan kérdéseken gondolkodva indulnak tovább délnek.

Elawer is csak sejti, hogy maga Della érintette meg a fiatal lányt és ezért lehetett képes ezekre a lélegzetelállító alkotásokra.
Tirion sem lehetett benne biztos miért érezte azonnal olyan közel magához az árvát, amikor megérkeztek, már csak karnyújtásnyira volt Dartontól.
Azt azonban senki sem tudja, hogy a Fátylak Takarta Arcú Hölgy ajándéka mekkora hatalmat ad a haldokló művész kezébe. Igaz, hogy elméjének épségével fizet érte, de ahogy a test lassan sorvad, úgy teljesedik ki a belső szépség, amelyet képes is lesz átadni alkotásain keresztül. Az egyre fokozódó tehetség segítségével egyre szemkápráztatóbb alkotásokra lesz képes, de az őrület is így hatalmasodik el, épp elme képtelen befogadni azt amit a művész megtapasztal. A szobrai annyira élethűek lesznek egy idő után, hogy már az istenek sem tudják eldönteni, hogy azok tárgyak vagy sem, és egyszer csak életre kelnek. A festmények mozogni kezdenek, a dallamok önálló életre kelnek, a versek pedig képeket alkotnak az olvasó elméjében.
Ahogy közeledik a halál pillanata, úgy nő az energia amit az alkotó a műveibe táplál, majd miután meghal, ez az energia elenyészik, és nem marad más csak a nagyszerű szobrok melyek mintha csak éppen mozdulat közben dermedtek volna meg, portrék amik mintha figyelnék a szemlélőt, tájkép ami olyan mintha ablakból nézne ki valaki, rajzok melyek mindenkinek más-más alakot mutatnak. Dallamok és versek melyek úgy közvetítik az érzéseket, akár ha a legjobb bárd játszana hangszerén.

Egy szem, egy alagút

Helyszín: Berar
Dátum: 2285.24.14-25.04.

Deccan meghívja újdonsült partnerét a szokásos évenkénti ünnepségsorozatára. Berart Elawer képviseli, ugyanis Car és Dario fontosabb ügyekkel van elfoglalva, és különben sem bíznak a kékvérű északi szomszédjaikban.

Az alagút megtisztítása és alaposabb átvizsgálása után egyértelmű válik, hogy egy elkerülő kereskedelmi út kialakítása jóval több pénzt igényel, mint amennyit Berar évek alatt egyedül össze tudna szedni. Úgyhogy Vittiék úgy döntenek, befektetőket keresnek.
A legjobb ajánlatot egy sinemosi bankház teszi, ők az egyedüliek, akik más beruházó nélkül képesek finanszírozni az építkezést. Az ajánlatuk visszautasíthatatlan, Berarnak csak az itteni oldalon kell kiépítenie egy fogadó telepet a kijáratnál. A Rao felőli részt a Twindle bankház vállalja, az átjárót pedig egy általuk fogadott gnóm mester és csapata készíti el, kevesebb mint egy év alatt. A bankház emberei megérkeznek, és azonnal elkezdődnek a tárgyalások, a terepen pedig már hozzá is látnak a munkálatokhoz.
A Dél-Deccani oldalon azonban két nap alatt, három kőomlás zavarja meg a munkát, amiben 13 ember hal meg, ráadásul a tetemeik sem kerülnek elő.
A csapat azonnal munkához lát, kivizsgálják a gyanús esetet. A hegyen Kloin nyomokat talál, ami arra utal, hogy az omlásokat szándékosan idézték elő, később pedig egy ösvényre bukkannak vérnyomokkal, majd egy lábszár vezeti őket a támadó nyomára, ami nem más mint egy vándorló küklopsz.
Nem mernek megkockáztatni egy nyílt harcot az óriás ellen, úgyhogy álmában altatják el, majd feldarabolják a küklopszot.

A nagy üzlet miatt maga Rex Twindle, a bankház tulajdonosa is Berarba látogat a szerződés aláírására. Vele érkezik a bankház intézője is, aki kőkemény üzletembernek bizonyul, ugyanis a végleges megállapodás részleteinek megbeszélésekor kiderül, hogy Berar részesedése az alagút használatának díjából, mindössze 10% lenne.
Carnak sikerül elérnie, hogy a Berariak ingyen használhassák, a berari székhelyű üzletek pedig fél áron és hogy az alagút őrzését, egy erre kiképzett berari csapat biztosítsa, a bankház emberei helyett. A részesedést a díjakból azonban nem sikerül feljebb tornászni.
Ezért megkéri a csapatot, hogy próbáljanak meg magára a tulajdonosra hatni, hogy engedjen valamennyit a városállam javára, aki egyáltalán nem vesz részt a tárgyalásokon.

Seyana végül kideríti, hogy Rex Twindle gyakorlatilag semmit nem tud az átjáróról és Berar reménytelen helyzetéről Deccannal szemben. De miután felvilágosítja a viszonyokról, és az alagút felfedezésének körülményeiről, a tulajdonos is úgy gondolja, hogy nagyobb rész járna Berarnak, ezért utasítja az intézőt, hogy a végleges megállapodásban a városállam részesedését módosítsák 10-ről 40%-ra.

Közben a csapat kitalálja, hogy a Berartól kapott házat kibővítik, és egy fogadót nyitnak. Megkezdődnek az építkezések, a tervezésből, pedig mindenki lelkesen kiveszi a részét.
Tirion pedig a csapat pénzét az épülő kereskedelmi útba szeretné fektetni, de a bankház erre nem ad lehetőséget, úgyhogy Carral abban állapodnak meg, hogy a berari részbe invesztálnak.

Jutalomjáték

Helyszín: Berar, Rao, Uttar
Dátum: 2285.22.19-24.13.

A csapat az esküvő után, a követség távoztával indulni készül, mikor Tirion megérkezik Berarba.
Amikor ebéd után beszámolnak a lovagnak az utóbbi napok történéseiről, Luigi érkezik, egy vaskos ládával a kezében.
Bizalmasan elmeséli, hogy a ládát az egyik mentorától kapta, Alestan Garintól, aki Krad egyik nagyhírű Kutatója volt. Az idős pap, azzal az utasítással adta át a ládát, a fiatal Luiginak, hogy őrizze meg, de csak akkor nyissa ki, ha betöltötte a 25. életévét. Aztán hozza vissza amit elragadtak az egyháztól és hogy nagyon számít rá.
Néhány hónappal később kapta Luigi Alestan halálhírét.
A fiatal Kyel pap nem igazán értette a dolgot, de természetes volt, hogy megtartja az ígéretét. Amikor elég idős lett kinyitotta a ládát, amiben egy szakadt pergament talált, a következő szöveggel:

…mert mindenkinek tudnia kell, hogyan élje életét, befogadva az Istenek útmutatását. Nem hagyván helyet nyerni, fölösleges szabályoknak, melyek béklyóba verik az elmét és akaratot. Mert az Igazság nem a papíron létezik, és nem penna szüli azt világra! Az Örök Körforgás Őre legyen kegyelmes a balgáknak, kik életüket a tudatlanság sötét leple alatt élik meg.
Amíg a Teremtés Urának Igazsága bennünk, emberekben rejlik, mit lelkiismeretünk és szeretetünk táplál, addig gyermekének valója, gyakran a felszín alatt rejtezik, és csak a megfelelő tudás birtokában juthatunk hozzá. A Minden Titkot ismerő áldására csak akkor vagyunk érdemesek, ha elménk nyitott és szabad e világra. Ezért kell művelnünk magunkat, megszerezni az elérhető tudást, és áhítani az elérhetetlent. Ez lészen célja halandó életünknek!

Alestan Garin
Az Égi Fény 2219. esztendejében

Az írás egyértelműen az öreg Krad pap kézírása volt. De Luigi bárhogy próbálkozott, nem tudott semmit kihámozni a szövegből. Tudta, hogy Alestan Garin, a rejtvények tudója volt, és éveken keresztül olvasta és számolta a szöveget, de nem jutott előbbre.
Aztán mikor Berarba került elfelejtette a ládát.
Átadja tehát a ládát a város jótevőinek, hogy ha képesek fejtsék meg az üzenetet, ő maga már biztos nem fogja. De úgy sejti Luigi, hogy valamiféle kincset rejthetett el Alestan a halála előtt. Azt kéri Luigi, amit tőle is kértek, ha az egyház ereklyéire bukkannak, juttassák vissza azokat.

A csapat kapva kap a lehetőségen, és azonnal nekiesnek a ládának és a papírosnak.
Két napon keresztül vizsgálják a szöveget még nem rájönnek, hogy az nem rejthet semmilyen térképet. Ezért talán csak a térképhez jutás instrukcióit tartalmazza.
Nem kevés fejtörés után rájönnek, hogy az „Igazság” a kulcs, és a szöveg szerint, Kradé a felszín alatt rejtezik.
Szétfűrészelik a ládát, és egy titkos rekeszre bukkannak, amiben csak egy összetekert gyolcsot találnak, miről halványan a következő versikét olvassák le:

A kincset megleled, ha a bökő hajósok végzetével szemben keresed. Hol hajnalban Antoh lehelete rejti a sebet, mi a kő fiainak országába vezet. Jobbra tarts, míg szavad nem veszted. Aztán balra és le. Életet adó lepel alatt rejtezik, felette arany körök jelzik. Kutatók támaszát nehogy feledd!

Útnak indulnak hát, a vers sorait követve. Néhány téves irány után Uttarba egy barlangba jutnak, ami egy elhagyott bányába vezet, ami korábban és jelenleg is rablók tanyája.
Alestan Garin itt találta meg a ládányi rabolt egyházi és egyéb kincset, de mivel nem tudta kihozni a rablók fészkéből, ezért a bánya mélyén rejtette el.
Megtalálják a ládát és sikeresen visszajuttatják a tartalmát Berarba.

Luigi végtelenül hálás, ugyanis a zsákmány között van néhány régi templomi gyertyatartó, arany kupa és pár felbecsülhetetlen értékű vallási értekezés.
A csapat sem járt rosszul, arany, ékszerek, különféle mágikus holmik, és egy titokzatos, erőteljes mágiát sugárzó kupa újdonsült tulajdonosai lettek.
A nemrég felfedezett átjárót pedig Luigi javaslatára Alestan Garinról nevezik el.

DIPLOMÁGIA

Helyszín: Berar
Dátum: 2285.20.20-22.18.
 
Tiriont családi kötelességei Adaciában marasztalják, a többiek nélküle indulnak vissza Berarba, Car és Helia esküvőjére.

Mikor megérkeznek Berarba fagyos hangulat fogadja a csapatot, az esküvői előkészületek ellenére. Dario és Car kapcsolata Helia megérkezése után feszült lett. Car úgy gondolja, hogy Dario féltékeny Helia miatt. Valójában azonban, megtudta, valószínűleg a deccaniaktól, hogy nem lehet gyereke. Ezért átgondolta az életét, átértékelte az eddigi hozzáállását, és úgy gondolta, hogy felhagy az élet örömeinek folytonos hajszolásával, és megpróbál uralkodása alatt valami maradandót alkotni. És igen rossz néven vette, hogy Car és újdonsült felesége úgy kezelik, mintha csak egy üresfejű báb lenne.
Dario elküldte a háremét, elkezdett politikai írásokat olvasni, jelen van az ítélkezéseknél Luigival, és amiben csak lehet, próbál részt venni, ha Berar sorsáról van szó.
És pont most érkezik a levél Deccanból, hogy követség érkezne Berarba, a további együttműködés megvitatásáról. Dario válasza nem késik sokat, szívesen várják a küldötteket.

Car egy kerti séta alkalmával kiszúr egy lapuló orgyilkost, és végez vele. Mivel később nem kerül elő a gyilkos fegyvere, Dario és Luigi nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak.
Car azonban biztos benne, hogy Deccan keze van a dologban, és hogy a küldöttek, csak azért jönnek, hogy az életükre törjenek. Ezért az esküvőt elhalasztja, Heliát pedig a szobájukba zárja, őrökkel az ajtó előtt, és kijelenti, hogy ő sem fog részt venni a megbeszéléseken.
Ezzel csak mélyíti az ellentéte Dario és maga között. Most úgy gondolja Dario, hogy ezt is csak azért csinálja az unokaöccse, hogy meghiusítson bármilyen előrelépést a városállamnak, hogy majd a saját uralkodása idején virágozzon fel Berar.

Három követ érkezik, akiknek feladata, hogy kipuhatolják Berar szándékait, és elképzeléseit. És előkészítsék a terepet, a Deccani nemesek érkezéséig. Hamar közös nevezőre jutnak, és Dario meghívja a nemeseket, az unokaöccse esküvőjére. Car ellenkezik ugyan, de nem nagyon van más választása, mint hogy belemenjen, hogy a deccani küldöttség jelen legyen majd az esküvőn.
A nemesek érkezéséig, pedig Dario harci játékokat rendez, a három vendég, elsősorban Lexi Brindal szórakoztatására.

A csapat sejti, hogy Car megérzése helyes lehetett és a küldöttek igazi célja nem elsősorban a diplomácia. És igazuk is van.
Lord Sanada, a követség vezetője tényleg deccani diplomata, feladata a tárgyalások előkészítése. Viszont a kísérői fehér kesztyűs gyilkosok. Ebur Coteb, vajákos akinek Luigi elszigetelése, és Car és Helia megölése a feladata. Luigit sikerül is elterelni Dariótól, és Berar ügyeitől egy korábbi akcióval, melynek során azt az érzetet plántálja az öreg papba, hogy hamarosan meg fog halni, és most hogy Dario kézbe vette az irányítást, minden tudását át kell adni neki, méghozzá sürgősen. Ezért Luigi egészen a végkimerülésig hajszolva magát útmutatások írásába kezd Dariónak, hogy a halála után is segíteni tudja Berar uralkodóját. Ez annyira jól sikerül, hogy senki sem veszi észre Luigi befolyásoltságát, és csak a veszély elmúltával lesz újra a régi önmaga.
A másik feladatát még Lexi segítségével sem sikerül véghez vinnie, minden igyekezetük ellenére sem. Car gyanakvása, és a karakterek ébersége, minden próbálkozásukat meggátolják. Még csak Helia közelébe sem sikerül férkőzniük, a fiatalabb Vitti halála, pedig önmagában nem elég.
A harmadig küldött Lexi Brindal, ő nem deccani, csak felbérelték a feladatra. Az elsődleges célja, hogy Dariót a befolyása alá hajtsa, ez egészen addig jól megy, amíg észbe nem kap a csapat. Majd miután Seyana is kiveti a hálóját Darióra visszavonul, mert Seyanával szemben amúgy sincs sok esélye, pláne úgy hogy korábban már közelebbi kapcsolata is volt az uralkodóval.
Miután a küldöttség megérkezik, a feladata véget ér. Még szemet vet Elawerre és megpróbálja megbélyegezni, de a bárd megérzi a veszélyt, és inkább elküldi a nőt.

A deccaniak az esküvő napján érkeznek, elég katonával, hogy megtámadják Berart. De a gyilkosok kudarca, és a diplomáciai sikerek óvatosságra intik őket.
Ezért a támadás helyett megállapodást kötnek, a jövőbeli együttműködésről.

A csapat az esküvő után rájön, a küldöttek igazi feladatára, és Luigi és Car elé tárja a történteket. Akik úgy döntenek, hogy az ügyben már nincs mit tenni.
Deccan ugyan nem szerzi vissza a korábbi területét, viszont gazdaságilag előnyös megállapodást kötnek. Berar pedig végre nem lesz teljesen elszigetelve a környező városállamoktól.

Hol a fa főnök?!

Helyszín: Berar, Adacia, és a Foncetti család birtoka Ehiosban
Dátum: 2285.18.09-20.19.

Valenben a határ előtt banditák támadják meg a csapatot. Az egyszerű haramiák csak elvonják a figyelmet, az igazi, képzett gyilkosokról, akiknek Vitti a célpontja.
A mesterlövész el is találja, egy mérgezett nyílvesszővel, de a második célt téveszt, hála Elawer varázslatának.
A gyilkosok persze nem adnák fel ilyen könnyen, de a varázshasználók ereje elriasztja a támadókat, és reménykednek benne, hogy az, az egy találta is végzetes lesz.
Vitti azonban ha hajszál híján is, de túléli. És végül megérkeznek Berarba.

Tiriont egy levél várja, amit a bátya írt, amiben arra kéri, hogy jöjjön haza, otthon ugyanis a család súlyos gondokkal küzd. A birtokról, egymás után tűnnek el az emberek nyomtalanul. Már egy zsoldos csapatot is fogadtak, a rejtély kiderítésére, de ők is eltűntek mind egy szálig. A parasztok teljesen meg vannak rémülve, nem hajlandóak a földeken dolgozni, a városállam se segít. A Foncetti család bajban van.

Sok évvel korábban, a pyarroni vallás térhódításának idején történt, hogy térítők érkeztek Ehiosba. Akkor még a neve is más volt, és csak néhány gazdaság bontogatta a szárnyait, egy békés összetartó közösségben.
A térítők erőszakosak voltak, és a többséget hamar megtérítették. A pap aki a városba érkezett rávette a falusiakat, hogy templomot építsenek, közben pedig írni, olvasni tanította a gyerekeket. A falusiak könnyű szívvel fordítottak hátat korábbi természetkultuszuknak, a kézzel fogható hatalom kedvéért.

Egyedül Ammur szólalt fel a térítők ellen, és próbálta jobb belátásra bírni a helybélieket, hogy ne hallgassanak az új jövevényekre. Eddig is jól megvoltak, semmi szükség új istenekre, és az új szabályaikra.
Ammur volt a falusiak addigi gyógyítója, füvesasszonya, bábája, és lelki pásztora. Ha valakinek valami baja volt, és felkereste Ammurt az erdei viskójában, és biztos lehetett benne, hogy az öregasszony, egy erszény fűvel, vagy egy üvegcse keserű löttyel megoldást kínál a problémára.
Ammur teljesen elzárkózott a pap beköltözése után, többet nem tette be a lábát a faluba. És a viskóját is egyre ritkábban látogatták.
Teltek-múltak a hónapok, és a pap, vagy valamelyik túlbuzgó híve sikeresen elterjesztette, hogy Ammur felelős minden korábbi bajukért.
Jócselekedetei és a gyógyító főzetei sötét praktikák lettek, a természet tiszteletének igéi, pedig istenkáromló szavak.

Történt egyszer, hogy két gyermek eltűnt az erdőben. Egy tisztáson játszottak, de elcsatangoltak az erdőbe, és valószínűleg eltévedtek. A szüleik sötétedésig keresték őket, hajnal hasadtával, pedig már az egész falu az ő nyomukat kutatta az erdőben.
Ammur találta meg a gyerekeket délelőtt. Sötétedésig bolyongtak a sűrűben, és a farkasok elől egy fára menekültek.
A kislány leeshetett a fáról, vagy az öccse nem bírta tovább tartani, lent pedig széttépték a farkasok. Ammur elűzte a farkasokat, lehozta a fiút a fáról, és a lány maradványaival együtt a kunyhójába vitte. A fiú elméje nem tudta feldolgozni a szörnyű látványt, ahogy húgát szétmarcangolják a farkasok, értelmetlenül motyogott, folyamatosan remegett, és nem volt hajlandó ételt vagy vizet elfogadni. Ammur épp nyugtató álmot adó főzetét próbálta a gyerekbe plántálni, amikor a szülők és néhány falusi, élükön a pappal beléptek.
De ők nem ezt látták.
Azt látták, hogy a földön a kislány szétmarcangolt maradványai hevernek, és Ammur pedig az ágyhoz félig odakötözött hisztérikusan visító gyerekkel itat meg valami sötét gőzölgő italt.
A pap kérdés nélkül Ammurt vádolta a gyilkossággal, és a falusiaknak se kellett több, azonnal nekiestek. Kirángatták, a kunyhóból, és egy fához kötözték.
Megölte a kislányt, a fiúval is éppen valami istentelen szertartást akart elkövetni, boszorkány! Az ítélet halál. A papnak egyáltalán nem kellett győzködnie a falusiakat.
Ammur próbálta meggyőzni a falusiakat, elmondta, hogy mi történt igazából, de senki nem hitt neki. Boszorkány, az életét védi, egyértelmű, hogy tagad – érvelt a pap. A fiút kérte, hogy mondja el az igazat, de szerencsétlen kölyök beleőrült a sokkba, egy értelmes szót sem tudott kinyögni soha többé.

Ammurt egy hatalmas tölgyre akasztották fel. Nem menekült el, pedig talán megtehette volna. Helyette megátkozta a helybélieket. Megesküdött, hogy visszatér, és bosszút áll, amiért elárulták.
Mielőtt meghalt, lelkének egy kis darabját sikerült a fába menekítenie. A bosszú láncolta az anyagi síkra, és szép lassan egyesült a fával. Ahogy a fa egyre nagyobbra nőtt, úgy nőtt az ő ereje is. Lelke életerővel táplálkozó szellem lett, és miután a fát uralma alá hajtotta, képes volt bármit elkapni, ami elég közel kerül a fához.
Lassan visszatért a régi ereje, sőt ahogy a fa óriásivá nőtt, a hatalma már jóval túltett Ammurén. Egyetlen dolog hajtotta, hogy bosszút álljon a falusiakon.
Lassan arra is képessé vált, hogy kilométerekről a befolyása alá hajtsa azokat, akiknek védtelen az elméje. Több száz embert csábított az erdőbe magához, ahol aztán elszívta az életerejüket, majd egy szakadékba vezette a szerencsétlen áldozatokat.

Eriket és Kloint is sikerül a befolyása alá vonni, de ezzel csak azt érte el, hogy a fához vezetik a csapatot, ahol aztán tűzzel és vassal kiűzik a gonosz szellemet a fából.

2285. Az amazonok meghódítása III.

Helyszín: Nuir, Leath felvidék, Nuir
Dátum: 2285.15.16-18.08.
 
A sikeres küldetés után Claudia Lilin megtartotta az ígéretét, és utasításba adta a varázslat tekercsre másolását. És egyéb módón is kifejezte a háláját, amiért megleckéztették a tiszteletlen kormányzót. Különösen Tirion rendreutasítása tetszett neki, amiért a lovagot személyesen részesítette felejthetetlen élményben…
Miután a tekercs elkészült visszaindultak Leathba. Ahol nem kis meglepetést okoztak a visszatéréssel, egyértelmű, hogy a királynő nem erre számított.
A varázslatot a papnők megvizsgálták, és működik. A királynőnek nincs más választása, mint betartani a szavát. Vitti választhat az amazonjai közül.
Vitti elégedett mosolya és huncutul csillogó szeme azonban nagyon rosszat sejtet, és a csapat szinte meg sem lepődik, amikor Heliát, a királynő egyik lányát választja.
Nem úgy a királynő, aki féktelen haragra gerjed, és azonnal a pimasz kérőre veti magát, hogy az életét vegye a szemtelenségért.
Kloin földre rántja Cart a támadás elől, és a királynő első szúrásaitól a saját testével védi a földön heverő Vittit. Közben Erik megpróbálja lefegyverezni, Elawer pedig időlegesen megvakítja. Közbe Helia, aki kifejezetten örült a választásnak és Seyana is a királynő felé rohannak. Patthelyzet alakul ki, az amazonok dermedve figyelik a történéseket, de a főpapnő intésére nem avatkoznak közbe. Aztán a királynő is belátja, hogy ha a szavát szegi, akkor elveszítheti tekintélyét az amazonok között. Úgyhogy ha nehezen is, de uralkodik az érzelmein és elviharzik.

Miután lecsillapodnak a kedélyek, az amazonok egy ünnepség után szélnek eresztik Heliát, aki látszólag szívesen hagyja ott az erdőjét, és indul vissza Berarba Vittivel.
Nuir felé utaznak, ahol is Seyana és Elawer még odaadja Claudiának az elkészített beszámolókat az amazonok nyelvéről és kultúrájáról.
Vittiék elmennek várost nézni, és új ruhákat venni, hogy kisebb feltűnést keltsen Helia a hazaúton. A vásárlás közben azonban alvilági alakok kiszúrják az amazont. Minek következtében, az éjjel rabszolgavadászok ütnek rajtuk a fogadóban, ahol megszállnak.
A támadók mindenre elszánt gazfickók, akik tudják, hogy az igazi amazon önmagában többet ér, mint több hajónyi rabszolga. Ezért minden erejüket bevetve támadnak, a mit sem sejtő utazókra. Vitti súlyos sebet szerez, és valószínűleg Heliát is sikerült volna elragadniuk, ha a csapat tagjai nem állnak ilyen hősiesen ellen.

A sérülésekből felgyógyulva Berarba indulnak. Most már kerülve a feltűnést.

2285. Az amazonok meghódítása II.

Helyszín: Leath felvidék és Nuir
Dátum: 2285.14.07-15.15.

Útközben, elsősorban Seyanának sikerül Heliától megtudnia néhány információt a sárkányokról és a próbáról, de Car is lelkesen próbálkozik.
A hatalmas lények elsődleges tápláléka az égbe nyúló sziklák között legelésző többnyire békés sárkánykosok. A királynőjelöltek feladata egy karom megszerzése ami egy sárkánytól származik. Az amazonok mindig egyedül teljesítik ezt a próbát, és általában sikerülni szokott nekik. Arról viszont, hogy miként szerzik meg a karmot, nem sikerült semmit kideríteni.

Néhány nap terepfelmérés és információszerzés után arra jut a csapat, hogy némi bűbáj bevetésével elejtenek egy kost, ami méreteiben leginkább egy jól megtermett bölényhez hasonlít, úgyhogy inkább nem kockáztatják meg a nyílt összeütközést.
Néhány kivágott, kihegyezett és beásott karóból csapdát állítanak a tetemhez, amit még egy sziklához is kikötnek. Majd várják a könnyű zsákmányra érkező sárkányt.
Jó néhány óra múlva az egyik észre is veszi, majd lecsap rá. Talán azért, mert még ilyen közelről nem láttak soha ilyet, vagy mert megszánták szegény kis nyomi teremtményt nem csinálnak semmit, csak nézik ahogy a csapdával megsebzi magát, majd felemeli a dögöt, és a kötelet is elszakítva nagy nehezen felemelkedik a magasba.



Másodszorra már jobban készülnek, a tetemet amennyire csak lehet, kitömik kövekkel, hogy ezzel is lassítsák a felemelkedést.
A sárkány ezúttal is hosszas várakozás után érkezik, de most azonnal megrohanják. Sikerül kilőni a szemét, Tirion pedig egy hatalmas vágással könyökből vágja le az egyik mancsát.
Miután megünneplik a bestia felett aratott könnyű győzelmet egy kiadós vacsorával - természetesen sárkányhúsból - visszamennek az amazonokhoz.



Az amazonok ámulva fogadják a visszatérőket, valószínűleg arra számítottak, hogy látva a sárkányokat inkább elmenekülnek.
Mindenesetre Vitti már kéri is a folytatást. Az erény próbája keretében a királynő azt kéri, hogy hozza el a papnőinek a varázslatot mellyel befolyásolni tudják a születendő magzat nemét.
A csapat eléggé elkeseredik, Kloin és Elawer Vittinek esik, amiért belerángatta őket ebbe az értelmetlen baromságba, és a fizetségüket követelik.
A kezdeti reménytelenséget végül is az oldja fel, amikor rájönnek, hogy az egyetlen esélyük, Nuir Ellana főpapnője lehet.
Mikor odaérnek, Ernan Roig segítségével találkozót kérnek a papnőtől. Dél-Nuir kormányzója teljesíti is a kérésüket és kieszközöl egy kihallgatást a csapatnak. Ahol aztán Vitti elmondja az ötletét és az eddig történteket. Claudia Lilin először elutasítja a kérést, mondván, hogy egy ekkora hatalmú varázslatot nem fog csak úgy egyházon kívüliek kezébe adni.
Később azonban megkeresi őket azzal, hogy ha megtesznek neki egy szívességet, és eleget tesznek néhány feltételnek, akkor hajlandó teljesíteni a kérést.

Nemrég csúfos dolog történt Ellana templomában. Ludvig Pons, Kelet-Nuir kormányzója megverte az egyik papnőjét. Az eset későn derült ki, a nemes egyszerűen kisétált a templomból. Mivel a kormányzó hatalma meglehetősen nagy Nuir tanácsában, Claudia nem kockáztathatott meg semmilyen nyilvános megtorlást a történtekért, ugyanis azzal hátrányos helyzetbe hozhatná az egyházát, tekintve Pons egyre növekvő támogatottságát. Viszont megtorlatlanul sem hagyhatja, Ellana nem tűri el még az államszövetség egyik kormányzójának sem, hogy kezet emeljen a papnőjére.
Azonban ha a csapatnak sikerülne, valahogy a közelébe férkőznie, és megleckéztetni az öntelt uraságot, akkor teljesíti Vitti kérését.

Claudia és Roig kormányzó információi alapján úgy vélik, hogy a legjobb lenne, ha Nuir egyik fényűző bordélyában csalnák kelepcébe.
Seyana kéjhölgynek adja ki magát, és a számításuk be is jön, ugyanis Ludvig Pons az első látásra kiszúrja az új szépséget, és őt viszi fel a szobájába, amit előbb a testőrkapitánya és varázslója is ellenőriz. Seyana próbálja felingerelni a kormányzót, ami nem kevés megaláztatás árán sikerül is neki, és a kormányzó kezet emel rá. Ebben a pillanatban érkezik az ablakon keresztül Tirion, aki eddig a tetőn rejtőzött és rendre utasítja az erőszakoskodó kormányzót. Közben Elawer semlegesíti az ajtó előtt őrködő harcművészt. Majd az ablakon keresztül kimenekülnek, és egy ott várakozó szekérben rejtőzve elhajtanak a helyszínről.

2285. Az amazonok meghódítása I.

Helyszín: Verion és valahol a Leath felvidéken
Dátum: 2285.13.03-14.06.

A csapat immár Carone Vittivel indul vissza, Mario úgy dönt hogy a három kis árva rokonával marad. Dél-Nuir kormányzója megköszöni a szolgálatot, ami az államszövetségnek tettek, majd észak felé indulnak.
Útközben Carnak vad ötlete támad. Bejelenti, hogy nem hajlandó visszamenni, és célpontként bujkálni az esetleges merénylők elől. Inkább szerez előbb egy feleséget, és vele együtt talán már nem lesz annyira csábító a kihalóban lévő dinasztia trónja. Pláne ha mire hazaér, egy trónörökös is útban lesz…
A csapat hatalmas felháborodással fogadta az eléképzelést. És ez a felháborodás csak nőtt, amikor megtudták, hogy nem akármilyen feleséget akar, hanem egy amazont, akikről köztudott, hogy alsóbbrendűeknek tekintik a férfiakat, vadak és megzabolázhatatlanok. És különben is, ki hallott már amazon feleségről?!
Car azonban hajthatatlannak bizonyult, ha kell, akkor egyedül indul el feleséget szerezni. Először Tirion állt kötélnek, de Eriket sem volt nehéz meggyőzni arról, hogy érdekes lehet ellátogatni a ledéren öltözött harcias nők közé. A többiek pedig, mivel lassan már befektetésként kezdenek védencükre tekinteni, ellenérzéseiket folyamatosan hangsúlyozva, de végül is belementek, hogy elkísérik az őrült vállalkozásra.
Elawer felvette a kapcsolatot Luigi atyával és tájékoztatta a fejleményekről.

Közösen aztán azt találták ki, hogy a legjobb esélyük egy Emrealon kívüli kolóniánál lenne. Útnak indultak hát nyugatra, Verion felé. Elasban, egy hátár széli kis faluban végül, hasznos, már-már biztató információkat kapnak. Úgy tűnik, hogy az itteni amazonok a vártnál kevésbé agresszívebbek és embert sem áldoznak…

Hosszú tanakodás után, összevásárolnak egy kordélynyi holmit, amit az amazonok leggyakrabban elvisznek a fosztogatásaik során, majd beveszik magukat a Leath felvidék erdeibe.
A találkozás az amazonokkal egészen baráti volt, nem nyilazták halomra őket azonnal…
Az ajándék felkeltette az érdeklődésüket. És egy kisebb csetepaté után, még abba is belementek, hogy ha annyira ragaszkodnak hozzá, akkor bekötött szemmel ugyan, de elvezetik őket a királynőjük elé.
Ahol aztán Vitti, mindenki legnagyobb megdöbbenésére köntörfalazás nélkül előadta, hogy mit akar. A hatás nem maradt el. A csapatot elkapták és börtönbe csukták, Vittivel pedig csúnyán elbántak. De a királynő úgy dönt, hogy ahelyett, hogy csak simán megölné, inkább megalázza. Az arcátlanság, hogy amazon feleséget akar, olyan határtalan hogy látni akarják, ahogy megalázkodik előttük, és az életéért könyörög.
Ezért a királynő ünnepélyesen bejelenti, hogy teljesíti a kérését, ha bebizonyítja, hogy érdemes egy amazon szerelmére. Ha teljesíti a bátorság, az erény, és a kitartás próbáját, akkor választhat a királynő amazonjai közül.

Azonnal kezdhetik is a bizonyítást, a bátorság próbájával:
Egy holdtölte ideje van, hogy elhozza egy, a felvidéken élő sárkány mancsát…
A királynő lánya, Helia két nap alatt elvezeti őket, a sárkányfészkekhez, ahol Car hirtelen jött lelkesedés kicsit alábbhagy mikor meglátja a magasban köröző hatalmas szörnyetegeket.

A falon át, az életen túl II.

Helyszín: Erania, Tar és Dreg
Dátum: 2285.10.11-13.02.

Elawer Darin jegyzetei:

„Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 11. nap

A kitörés sikeres volt. Az égiek velünk voltak. Most a keleti hegyvonulaton ütöttünk tábort. Ma sok mindent megtudtam Seyanáról. Eddig is tudtam, hogy nem egy egyszerű lány, de most bevallott mindent, hogy ő egy f
Seyana maga a való vált álom! Nem tudom mi lelte, de látható volt szemében a vágy. Azok a gyönyörű igéző fekete szemei, szinte izzottak, ahogy rám nézett. Nem szólt egy szót sem csak jött egyre közelebb. A nyakamat csókolta majd a hajamba túrt, éreztem a keze illatát... Tudtam mit akar, de mégis leblokkoltam, mintha valami kezdő kölyök lennék. Csak álltam és hagytam, hogy megtörténjen. Talán így volt a legjobb és a legcsodásabb. Megcsókolt, egyszerre volt forró, vággyal teli, lágy és selymes. Majd egy mozdulattal, mintha kilépett volna a ruhájából. Még fel sem eszméltem a gyönyörű látványból máris rajtam csüngött és szinte tépte rólam a ruhát. Látszott rajta, hogy át akarja élni a gyönyört, velem. Meztelenül egymáshoz simultunk, a két test illata keveredett, és egyre jobban tüzelte a vágyat mindkettőnkben. Arcom a hajába fúrtam, ő a mellkasomra hanyatlott. Beszívtuk egymás illatát és összeolvadtunk. Leírhatatlan érzés, még sosem éreztem ehhez foghatót… úgy szeretkeztünk még én eddig soha senkivel…

Úgy érzem, kezdek beleszeretni, bár nagyon jól tudom, hogy ezt nem szabadna. Tartanom kellene tőle, de valamiért nem félek… úgy érzem sokat jelentek neki, és nem hazudna.

Még a toronyból láttunk két falut, reggel arrafele indulunk. Kezdem úgy érezni, hogy kissé elfelejtettük miért vagyunk itt. Egy napja szó sem esett Caronéról. Csak a törpe lázálmát hajtjuk és keressük azt a fatemplomot… talán az égiek akarják így…

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 12. nap

Majdnem meghaltunk! Mérges vagyok Kloinra! Egyszerűen elfuthattunk volna, de neki hősködni kell! Felelőtlen és ostoba! A legközelebbi falu tele van ezekkel a lényekkel. Nem érdemes megközelíteni. Erik látott valami füstöt a hegy felől, holnap arra megyünk.

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 13. nap

A keleti hegyvonulaton egy romvárban vagyunk. Emberekre bukkantunk, akik olyanok, mint mi. Talán a sors akarta, hogy rájuk bukkanjunk.

Úgy 3 évvel ezelőtt szörnyű kór ütötte fel a fejét a vidéken. Az embereket láz gyötörte súlyosan lefogytak, és aki elkapta az általában nagy kínok között lelte halálát. Orvosok, papok, füves emberek, tudósok próbálták megállítani a ragályt, eredménytelenül.

Ám voltak, akik túlélték a betegséget, de a bőrük elfakult, szürke lett. Emlékeiket elvesztették, emberi mivoltukból kivetkőztek. Átváltoztak valami mássá, valami dühödt vadállattá és nyoma sem maradt bennük az emberi értelemnek. Egyre többen és többen lettek és csordába verődve pusztítani kezdtek maguk körül mindent. Ami élő volt és nem olyan, mint ők, azt megölték, a várost feldúlták és a környéket egy valóságos rémálommá változtatták. Ellenük épült a fal, hogy ne terjedhessen ez az őrület tovább a katlanból. Sajnálom őket, csak egy betegség áldozatai. Mostantól nem szörnyetegek, hanem áldozatok a szememben. Fertőzöttek.

De vannak, akik immúnisak, akik nem kapták el a kórt. Ide menekültek ebbe a várromba, amit megerősítettek amennyire tőlük telt. Itt élnek két éve, állandó félelemben, és még a falról sem tudnak. Ők azt hiszik ez az egész államszövetségben elterjedt. Ők az elfedettek, akiket ide zártak, hogy a pokolban éljenek. Átok azokra, akik hagyták, hogy itt ragadjanak!
Az istenekre esküszöm, hogy kijuttatom innen őket! A többiek is a szavukat adták

Carone Vitti és Mario Buso is itt jártak. Tarba indultak Rémy-t, Mario kisöccsét keresik. Kloin vele álmodott és valószínű a helyszín Tar, az időpont pedig a ragály csúcspontján lehetett. Hogy miért álmodta ezt… nem tudom, de nagyon érdekes. A két utazó veszélyben van, de nagy esély van rá, hogy élve megtaláljuk őket. Reggel indulunk…

Eriket most láttam elmenni kettő menyecskével. Mondhatni megadja a módját…
Megint Seyanara gondoltam. El kell terelnem a figyelmemet róla. Amint megvan Carone visszamegyünk a falhoz és szólunk az emberekről. Addig is jelzek esténként a fal felé. Reggel indulunk…

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 14. nap

Erik ma reggel bejelentette, hogy a falhoz indul. Csodálom a bátorságát, remélem nincs baja.

Seyana és Kloin súlyosan megsebesültek. Seyana alig élte túl. Az erdőben vagyunk Tartól úgy egy mérföldnyire. A lovag több sebből vérzik, de nem engedi, hogy bekötözzék. Nagyon bizarr és elvakult. Ő sem egy egyszerű kardforgató.

Jártam Tar belsejében, láttam a fatemplomot a csonkolt kezű Kyel szoborral. Kloinnak igaza volt!

Megtaláltam a Buso házat. Túl sok fertőzött gyűlt össze a ház körül, mintha valami lenne ott…

Tirion és én mindjárt visszaindulunk, hogy átkutassuk a házat. A többiek remélem, itt biztonságban lesznek és erőre kapnak. Úgy érzem, találunk valamit, csak a szerencse álljon mellénk és a csillagok vezessék lépteinket!

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 15. nap

Nagy szerencsénk volt, sikerült elterelni a fertőzöttek figyelmét. A házban megtaláltuk Caronét és Mariot, most velünk vannak.

Átjöttünk a nyugati hegyvonulatra, hogy túlélőket keressünk és amúgy is, itt biztonságosabb. Mario keze sérült, Carone jól van. Tirion átadta neki az üzenetet… szegény fiú. Nem is tudom, ki vigasztal kit Mario Vittit, vagy fordítva. Nem hiába veszélyben köttetnek a barátságok. Vajon mi is így fogunk kötődni egymáshoz, ha ennek a küldetésnek vége lesz? Egy biztos az ifjú Carone Vittinek nagy felelősség szakadt a nyakába. De mindenekelőtt haza kell juttatnunk.

Tirion Aurelius Foncetti nem egyszerű lovag már bizonyos. Mágiával bír, és még mindig nem engedi magát bekötözni. Szinte úszik a vérben, és szerinte nem állhatunk a halál útjába ha eljön az ideje. Darton szolgája, biztos vagyok benne.

Sajnos túlélőket nem találtunk, holnap visszaindulunk a várromhoz, majd remélem végre el erről az elátkozott helyről.

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 17. nap

Még a levegő is frissebb most. Biztonságban vagyunk. Nemhogy remény van, de biztosan tudom, hogy megmentünk mindenkit és megszűnik az erániai átok! Erik sok emberrel tért vissza, minden elismerésem az övé, bátran viselkedett.

Papok és harcosok jöttek, s megbizonyosodtak róla, hogy a ragálynak vége. Látszik az öröm az embereken, az öröm, amire már 2 éve várnak. Nem félnek, ők is biztonságban érzik immár magukat. Jó látni ennyi reménnyel és boldogsággal teli arcot. Hosszú ideje nem láttam már ilyen boldogságot. A papok mindent elintéznek, azt mondták, holnap indulunk mindahányan vissza a falhoz. Végre nyugodtan pihenhetünk

Köszönöm Alborne, hogy idevezettél minket!”

Elawer mereven nézett a tűzbe, talán a gondolatai máshol jártak. Fogta a könyvét mely oly kedves számára és lassan kitépett belőle egy lapot – megígérte, hogy mindarról, ami Erániában történt senkinek nem beszél. Kitépett még két másik lapot majd a tűzbe vetette őket. Nagyot sóhajtott majd az égre nézett és mosolygott…
A következő két hónapban az Államszövetség emberei behatolnak Eraniába és módszeresen megtisztítják. A papok megbizonyosodtak róla, hogy az eraniai vész már nem fertőz, és nincs jelen a sem a túlélők, sem azok szervezetében, akik nem kapták el a kórt.
Rossz hír viszont, hogy a túlélőket, a papok legnagyobb igyekezetének ellenére sem sikerül meggyógyítani. A betegség, és a tartósan magas láz, visszafordíthatatlan károsodást okozott az áldozatok elméjében és testében…
Carone ragaszkodik hozzá, hogy itt marad Marioval és részt vesz a további lehetséges bent rekedt immúnis emberek keresésében. Ezért a csapat is marad, és ők is segítenek.
A medence legdélebbi részében rá is bukkannak még néhány emberre, akik épségben megúszták a katasztrófát, és köztük van Mario három gyermekkorú unokatestvére is.

A falon át, az életen túl I.

Helyszín: Eldar és Nuir Államközösség
Dátum: 2285.09.17-10.10

A csapat úgy dönt, hogy a Tar nevű falu keresését Nuir felé kezdik.
Itakban történik, hogy Seyana az egyik este, egy helyi nemest, Bris Sorelt az ujjai köré csavar, és próbál érdeklődni a kis faluról. A férfi megijed ugyan, de figyelmezteti Seyanát, hogy nem szerencsés az államszövetség területén Erania felől érdeklődni.
Ha a téma szóba kerül, mindenhol hallgatás és baljós pillantások jönnek csak válaszok helyett. Azok pedig, akik nagyon makacsul kérdezősködnek, nem mindig bukkannak fel újra… Nuirban elterjedt, hogy a szomszédos Reak politikai okok miatt megtámadta és porig rombolta egész Eraniát. A történet teljesen homályos és tele van ellentmondásokkal ezzel Bris tisztában van, és mivel egy pillantás alatt beleszeretett Seyanába mindent megoszt vele, és segít neki megtalálni Tart.
Az út közben szerzett térképpel eljutnak Erania feltételezett északi széléhez, de az út egyszerűen továbbkanyarodik. Nem vezet se út, se nyom délnek. Ahogy továbbmennek, egy ültetett erdőn, és a bozótoson, Kloin megtalálja egy felszántott, és fűvel benőtt út nyomát. A nyomokat követve eljutnak egy falhoz amely elzárja Erania medencéjét. Azonnal észreveszik, hogy nincs rajta semmilyen átjáró, vagy nyílás, és a gyilokjárók a feléjük eső oldalon vannak, a néhány épülettel egyetemben. Mintha a néhány százas helyőrség a Nuir Államközösséget védené az Erania felől közelítő veszedelemtől.
Seyana, Erik és Tirion úgy döntenek, hogy a helyőrséghez mennek, és elmondják nekik miért jöttek, remélve hogy a segítségükre lesznek. Elawer és Kloin azonban nem bíznak az üres címert viselő katonákban, úgyhogy várnak, majd később a falon túlra indulnak.
Közben hármukat kihallgatják, majd a helyőrség vezetője hívja az illetékeseket. Később az Államszövetség ügynökei is kihallgatják őket, azonban súlyos hibát vétenek, nem számítanak rá, hogy az őszinte társaság két másik útitárssal együtt érkezett Carone Vitti keresésére. Miután ellátják őket egy-egy erős hűségbéklyóval, elmondják nekik, hogy a keresett személyt Sulisban fogják megtalálni. Kikísérik őket az odavezető úthoz, és már mehetnek is.
Közben Elawer és Kloin visszatér, bevárják őket és megtudják, hogy mi is van a fal mögött. Bár a többiek biztosak benne, hogy Vittit Sulisban fogják megtalálni – köszönhetően, a papok mágiájának – mégsem arra indulnak, ugyanis a dalnok és a törpe ragaszkodik hozzá, hogy előbb nézzenek körül a falon túl.

Elawer Darin így emlékszik ezekre a napokra:

„Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 7. nap

Tegnap Kloinnal átkeltünk a falon. A környezet pont olyan volt, mint a másik oldalon, de a tudat hogy ide valamit bezártak, óvatosságra intett minket. Bár utólag belegondolva ez Kloint egy cseppet sem zavarta, már-már túlzottan paranoiásnak tűnhettem mellette.
Megláttunk egy várost, úgyhogy arrafele vettük az irányt. A többieket közben elengedték, s bár visszatérhettünk volna azonnal, Kloin erősködött, hogy menjünk és valamit dünnyögött az álmáról a bajsza alatt.
A város előtt nem sokkal embernek tűnő alakokat pillantottunk meg. De nem azok voltak! Még mielőtt átgondolhattuk volna, mit teszünk állati üvöltéseket hallatva rohantak felénk. Iszonyatosan gyorsak! Vékonyak, a testük szürke a tekintetük üres, de vadak, mint a veszett kutyák. Félelmetes, de látható hogy emberszerűek… vagy valaha azok voltak. Féktelen dühvel és puszta kézzel támadtak ránk, de olyan irtózatosak voltak, hogy ijedtemben kénytelen voltam felfedni a kilétem a törpe előtt; varázsoltam. Titkolni akartam…. még egy darabig legalábbis, de szükséges volt, hogy elmenekülhessünk.
Visszarohantunk a falig, már este volt, ott keltünk át ahol idefele, felkapaszkodtunk a gerincre, a sziklák és fák takarásába.
A megbeszélt helyen találkoztunk a többiekkel. Nagyon furcsán viselkednek, meggyőződésük, hogy Vitti és Mario Sulisban vannak. Mindegyikőjüknek befolyásolták az elméjét, úgy gondolom. Nagy vitában meggyőztük őket, hogy szánjunk még 1-2 napot a falon túli vidékre.

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 9. nap

Szép az éjszaka viszont ez a lelkiállapotunkról nem mondható el. Eraniában vagyunk a templom tornyában. Most nyugalom van, csak néha hallunk egy –egy hörgést, halk kaparászást. Csapdában vagyunk. A torony ajtaja mögött és körös-körül a téren nagyon sok van belőlük. Ugyanolyan szürke emberszerű lények, dühvel és gyilokvággyal. Se ételünk se vizünk, 1 napja nem ettünk és nem kertelek a helyzetünk kissé reménytelennek tűnik.
Mi ostobák, beküzdöttük magunkat a romváros közepébe majd itt ragadtunk. Jeleztünk a fal felé, remélem látta valaki. A varázsom hat a rájuk, hiszen szinte állatok, úgyhogy ha holnap sem változik, a helyzet félek, olyan tulajdonságom tör elő, amiről még eddig én sem tudtam. Talán ez a túlélés ösztöne? Nem akarok így meghalni, még nem. A többiek alszanak, bár szerintem mindenki éber, erőt gyűjtenek. Muszáj aludnom, mindent megpróbáltam, ma este nagyon kimerültem…

Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 10. nap

Ugyanaz, mint tegnap, és mint egész éjszaka. Több százan is lehetnek. Se vizünk se ételünk, még egy napot nem bírunk ki. Este ki fogunk törni. Lemászunk a toronyból. Nagy a kockázat mindenkinek tudnia kell mi a dolga! Csak egy lehetőségünk van, vagy kijutunk, vagy elevenen falnak fel ezek a szörnyetegek. Kyel adjon erőt, Alborne áldást az éjszaka…”

A bajok forrása

Helyszín: Berar, Liac, Florence és Jun Doo temploma.
Dátum: 2285.08.16-09.17.

A csapat úgy határoz, hogy Berarba megy segítséget kérni, és esetleg értékesítik a felfedezett útvonalat a hegyek alatt.

Berar a legszegényebb városállamok közé tartozik, de felismerik, hogy egy ilyen útvonal felbecsülhetetlen értékű lehet. Dario Vitti, a jelenlegi uralkodó személyes is meghallgatta a történetüket, és megjutalmazta őket. Seyanával pedig közelebbi ismeretségbe is került az éjszaka folyamán…

Luigi Ferrera Kyel szolgája, és egyben a király tanácsadója. Az utóbbi napokban egyre sötétebb felhők gyülekeznek Berar csupasz falai felett amiről, Luigi atyán kívül csak kevesen tudnak.

Ellena egyik szolgálójától megtudta, hogy jelenlegi királyuk a várakozásokkal szemben egész biztosan nem fog se lány, se fiú utódot nemzeni.

Nem sokkal később pedig egy nemes utazó érdekezik az udvarba, aki tragikus hírről számol be. Tirion Aurelius Foncetti azzal a céllal érkezik Berarba, hogy Carone Vittinek átadja bátyja, Lepito Vitti utolsó üzenetét és a családi pecsétgyűrűt.

Lepito Vittit Ifinben hatalmas tragédia éri, egy kikötőben veszteglő hajót felgyújtanak, felesége és gyermeke, a lángoló hajóval együtt száll a hullámsírba. Lepito megtalálja azt aki a családja haláláért felelős, de érzi hogy a bosszúját csak az élete árán tudja véghez vinni, ezért megkéri bajtársát, Tiriont, hogy keresse meg öccsét, adja át neki örökségét és tanácsait.

Dario Vitti egyedüli gyermeke volt apjának, és a trónon következő családtag, unokaöccse Lepito Vitti lett volna, halálával azonban az ő öccsére, Carone Vittire száll a trón. Aki így az utolsó örököse Berarnak, és Deccan déli felének. Ő viszont már néhány éve nincs Berarban, hanem a spolettoi hadi akadémián tanul.

Luigi ismerve az itteni viszonyokat, tudja, hogy ha esetleg történne valami Carone Vittivel, akkor Dario halála után, a trón egyenesen az éppen aktuális deccani uralkodó jogos követelése lehetne, semmivé téve a 150 évvel ezelőtti véres polgárháború/rabszolgalázadás/trónviszály végeredményeképpen elért függetlenséget, és szabadságot a rabszolgák ezreinek…

Ezért teljes titokban, megbízza hőseinket, hogy menjenek el a kis Vittiért az akadémiára, és hozzák haza épségben. Tiriont köti „Car” bátyjának tett ígérete, és hallva, hogy bajtársának öccse esetleg veszélyben lehet, inkább a csapattal tart, mint hogy itt várja meg a fiú megérkezését.

Együtt Liac felé veszik az irányt, útjuk eseménytelenül telik, hat nap alatt el is érik az akadémiát, ahol némi kérdezősködés után megtudják, hogy a kis Vitti lassan egy hónapja nem diákja már az iskolának. Mario Buso nevű társa megmenti az életét egy szorult helyzetben, ami elkerülhető lett volna, ha az iskola begyepesedett, kiöregedett, tohonya egyik kapitánya hallgat Carone figyelmeztetésére.

Az incidens után otthagyják az iskolát, és Car hálából meghívja a barátját Jun Doo templomába.

Természetesen követik őket a Vendra hegység felé. Miután eljutnak a hegy lábánál fekvő Florence nevű kis településre, két napos mászással, és egy hatalmas viharral a hátukban feljutnak a Jun Doo templomába.

A templom igazából, egy különös regeneráló képességekkel rendelkező forrás köré épült tiadlani stílusú, méregdrága fürdő, üzemeltetője Jun Doo a meghatározhatatlan korú harcművész.

Eddig példátlan módon gyilkosság történik, de a csapatnak sikerült tisztáznia magát. Megtudják, hogy a keresett két személy valóban itt járt, de már napokkal korábban elmentek, Mario hálóból a szülőfalujába invitálja Cart.

A kellemes pihenés és feltöltődés után Tar felé veszik az irány, továbbra is a leendő örökös nyomában…

--- o ---

Egy bérgyilkos életének könyvéből, utolsó fejezet:

Hó és csend és vér

     Lors egykedvűen rágta le az utolsó darab húst a sültről a fogadóban. A sarokban ült, szemben az ajtóval, az asztalán még akkor oltotta el ujjaival a gyertyát mikor leült. Így is volt elég fény a teremben, ő sem ült a sötétben, de mégis talán egy árnyalattal sötétebb lett a sarok, így jobb volt a lelkének. Evés közben az egyik szomszédos asztalnál ülő nőt figyelte, pontosabban inkább csak a mellét. De a figyelme egy pillanatra sem lankadt, minden belépőt alaposan megfigyelt, és az ablakokat is szemmel tartotta.
     A fatáljára dobta a száraz csontot mikor végzett, egy morzsát sem hagyott, tudta jól, hogy most egy jó darabig ez a csirke lesz az utolsó meleg dolog a gyomrában, holnap hajnalban újra dolgozni indul.
     A munkát délután kapta, a szokásos közvetítőn keresztül. Egy név, egy tartózkodási hely, személyleírás, egy erszény tele aranyakkal, és ennek az erszénynek a sokszorosa, ha sikerül elvégezni a feladatot. Zsákmány nem valószínű, de a vérdíj az eddigi legmagasabb, méltó befejezése lesz egy élet munkájának.
     Bár nem öreg még, csak körülbelül harminc telet látott, de érzi, hogy lassan abba kell hagynia, nem szabad túl sokáig kísértenie a sorsot. Egy éve történt, hogy az egyik munkáját túlságosan könnyen vette, lebukott, menekülnie kellett, egy vajákos is a nyomában volt, az életéért menekült. Csak egy hajszálon múlott, de a szerencséje nem hagyta cserben, súlyosan megsérült ugyan, de megmenekült. Három hónapig lábadozott, akkor már tudta, hogy lassan fel kell hagynia ezzel az élettel, az életével, a gyilkolással.
     Eleinte nem tett félre semmit, napról-napra élt, amikor volt pénze ő volt az olcsó kocsmák és bordélyok királya, aztán mikor elfogytak a rezek is hazament Valenbe, a poros és szeles padlásába. De ezek az idők elmúltak, tudta, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor már nem lehet tovább csinálni, úgyhogy egyre többet rakott félre. Mára már összejött annyi, hogy tudjon venni egy takaros kis házikót a tengerparton, és egy bárkát, amivel halászhat, persze nem itt, valahol máshol, valahol ahol nem kísérti a múlt. Akár már most is abbahagyhatná, de ez a munka lesz a harmincharmadik, szerencsés szám. Az anyjából nem sokra emlékszik, csak arra hogy pici korában mindig számokat mondogatott neki, számolni is csak miatta tanult meg. Egyszer találkozott egy öreg toroni matrózzal, aki mesélt neki a számmisztikáról. Csak annyit jegyezett meg, hogy a páratlan számok jók, és a párosak rosszak. Azóta betegesen kerüli a páros számokat.
     - Harminchárom, szerencsés szám. Jó lesz. És a pénzből egy nagyobb hajót is tudnék venni. Nagyobb hajót, emberekkel. Dolgoznom se kéne, csak a hajót kormányozni. A hűs tengeri szelet érezni az arcomon. – motyogta maga elé, miközben a fogát piszkálta a favillával.
     Soha nem voltak barátai, úgyhogy csak magában beszélgetett. Ha valamiben nem volt teljesen biztos, csak motyogott egy kicsit magának, elmondta egyszer, kétszer a tervet, átgondolta, meggyőzte magát, és a kételynek még szikrája sem maradt benne.
     Felhajtotta a sör maradékát és kilépett az utcára, összerezzent mikor megnyikordult valami fölötte, de csak a cégért lökte oldalba egy kis tengeri szellő, Valen Szépe.
     Összehúzta a köpenyét, és árnyként suhant a rejtekhelye felé.
     Egyből megtalálta az akadémiát, ahol a célpontja tanul. Bejutni már nehezebb volt, egy egész napja ráment a megfigyelésre, és egy másik arra, hogy ellopja és elkészítse a megfelelő öltözéket, ahhoz hogy feltűnés nélkül be tudjon jutni, és kadétnak adhassa ki magát. Bent sem lett könnyebb a dolga, nem mert közvetlenül kérdezősködni, inkább csak hallgatózott és megpróbált ráakadni valamilyen szekrényre, vagy ládára, hátha a névtáblán megtalálja a keresett nevet: Carone Vitti
     Eljutott a szállásokhoz, és névtáblákat is talált, de a leendő áldozat nem lett meg. Túl nagy kockázatott vállalt, azzal, hogy üres hálótermekben kutatott, már másodszor ment végig a neveken mikor öten léptek be, esélye sem volt elbújni. Nem ismerték, de nem arra gondoltak, hogy egy kívülálló kutat a hálótermükben, arra gondoltak, hogy egy társuk akarja meglopni őket. Menekülnie kellett, üldözői ismerték a terepet, és hatalmas lármát csaptak, nem volt más választása, egy ügyes ugrással kikerült a látóterükből, megbújt egy szekrény mellett, majd kimászott az ablakon, fel a tetőre, és ott lapult sötétedésig, majd a kerten át kilopózott.
     A kudarc alaposan feldühítette, úgy döntött, hogy agresszívabb módszert választ. Beöltözött futárnak, hamisított egy levelet, amiben minden különösebb indoklás nélkül hazahívják, nem sokat bajlódott vele, úgy okoskodott, hogy nem lesz lehetősége felbontani sem a levelet, nem hogy alaposabban megvizsgálni.
     Ebédidőben állított be újra az iskolába, a biztonság kedvéért, alaposan elmaszkírozta magát, nehogy valaki felismerje a balul elsült behatolás után.
     Az ajtónálló el sem gondolkozott azon, hogy a futárnak honnan volt az arany, amit adott neki, a Vitti fiú botrányával kapcsolatos információkért…
     Lors az út során nem sokat tudott meg úti céljáról, Jun Doo templomáról, csak hogy valamilyen nagyon magasan fekvő fürdőféle lehet, ami teljesen el van szigetleve a világtól, csak egy égbenyúló lépcsősor vezet oda. Egyre inkább bizsergett a tenyere a tőr markolatán, az utóbbi napok nem úgy alakultak ahogy várta. Ráadásul most már nem egyedül van, hanem valami Mario nevű parasztgyerekkel. De annak örült, hogy végre a templomban sarokba szoríthatja az áldozatát:
     - Jövök már Vitti, csak nehogy belefulladj a vízbe, te leszel a harmincharmadik, az utolsó. A harminchárom jó. A harminchárom jó. – motyogta újra és újra.
     Kétszer cserélt lovat az úton, sietett, nem akarta elszalasztani.
     Amikor Florencebe ért csak épp, hogy körülszaglászott, mikor meglátott készülődni két, combos helybélit, öszvérekre pakolták a csomagokat. Gyorsan magára kapkodta a drágábbik öltözetét, narvani utazónak adva ki magát, és már indult is megmászni a lépcsőket.
     Az úton összebarátkozott a két hordárral és mindent megtudott a templomról és különc tulajdonosáról, amit csak lehetett.
     A jelenlegi tulajdonost igazából nem is Jun Doo-nak hívták, és a szóbeszéd szerint már száznál is több telet látott. Sok-sok évvel ezelőtt egy tiadlani zarándok fedezte fel a helyet, családot alapított és megkezdte a hely kiépítését. Eredetileg csak a családjának szánta, de a hely egyedülálló felfrissülést biztosító forrásai igencsak jól jöttek, amikor az egyre népesedő család pénze elfogyott. Rendszeres látogatók jelentek meg, és a hely híre lassacskán elterjedt. Folyamatosan bővítették a helyet, hogy ki tudják elégíteni a vendégek igényeit. Florence-t is gyakorlatilag a család hozta létre, amikor belátták, hogy sokkal kényelmesebb így, mintha naphosszat erőlködnének az önellátással. Az évek során azonban az Istenek úgy akarták, hogy a család egyre kevesebb utódnak adott életet, a fürdőben végül már nem csak családtagok dolgoztak. Az utolsó családtag az előző tulajdonos volt, aki úgy döntött, hogy mivel nincs utóda, az egyik rendszeres vendégére bízza a helyet, egy világlátott harcművészre, aki apjaként tisztelte az utolsó Jun Doo-t. A halála után átvette a helyet, felvette a nevét, és jelenleg is ő irányítja a helyet.
     Az épületekről sajnos nem sokat tudott meg, még soha nem jutottak a külső előtérnél tovább a hordárok, de legalább tudja, hogy érdemes vigyázni a tulajjal, és hogy a sok pára még segítségére lehet.
     Lors már jó előre elrejtette tőrét, két dobótőrét, a mérgei pedig parfümnek voltak álcázva, úgyhogy csak hagyta a táskájában, az övére pedig egy díszes tőrt tűzött, nehogy esetleg gyanút fogjon valaki a magányos de fegyvertelen utazó láttán. Tartott a megérkezéstől, és Jun Doo-tól, ha ugyanis gyakorlott kezekkel valaki esetleg megmotozza, könnyen rálelhet a rejtett fegyverek egyikére.
     Bár a helybéliek azt mondták, hogy amikor megérkeznek, a tulajdonos mindig személyesen üdvözli őket, pláne ha vendéget hoznak magukkal, most azonban nem jelent meg amikor felértek a végtelennek tűnő lépcsősor tetejére. Egy gyönyörű kis vágottszemű lány kérte a türelmüket. Lors kapott az alkalmon, produkált egy kis zihálást, köhögött kicsit, mire a lány azonnal bekísérte az épületbe, és frissítővel kínálta. Ivott, kigombolta az ingét, és a tőrét piszkálta. A kísérője biztosította, hogy a mester hamarosan személyesen fogja üdvözölni a templom vendégét, de addig esetleg a fegyvereit betehetné egy szekrénybe, ugyanis itt nem lesz szükség rájuk. Lors örömmel tett eleget a kérésnek, a lány csak végignézett rajta, mikor lecsatolta a díszes tokot, még véletlenül sem akart azzal megsérteni, egy fáradt narvani utazót, hogy tüzetesebben átnézi, még csak a táskájába se nézett be. Pont ahogy tervezte.
     Lors azonban nem is sejtette, hogy eközben Mario Buso és Carone Vitti távozása marasztalja Jun Doo-t az érkező azonnali üdvözésétől. A célpontja csak néhány méterrel volt tőle, és a tapasztalt gyilkosnak még csak sejtése sem volt róla, hogy kicsusszan a kezei közül. A legfiatalabb Vitti és barátja, felfrissülve, kipihenve, kellemes élményekkel gazdagodva indulnak neki a lépcsősornak. A visszaúton a hordárok még a kedves narvani utazóról is mesélnek nekik, aki épp most érkezett…
     Úgy tűnik, hogy a szerencse végleg elhagyta a Lorst. Két napba telt neki mire teljesen felderítette a helyet és a vendégeket. És úgy gondolja, hogy megtalálta az itt pihenők között az áldozatát, ugyanis az egyik aszisz kereskedőre illik a személyleírás, ráadásul a kísérője egy nagyobb darab aszisz. Pont ennyit tudott Mariorol is. Meg sem fordul a fejében, hogy esetleg Vitti már nincs itt, hiszen sietett ahogy tudott, és a lépcsőn se találkozott vele. Itt kell lennie!
      Óvatosan kell eljárnia, ugyanis a három exkluzív vendégből egyről biztosan megtudta, hogy valamilyen papféle, és egy másik, pedig valószínűleg mágus. Kihallgatott beszélgetésekből azt is megtudja, hogy az áldozata legalább még egy hétig marad, úgyhogy nem kapkodja el a dolgot. Már tudja, hogy fog feltűnés nélkül végezni velük, de azonnal el kell tűnnie, ha itt marad veszélybe kerülhet az élete. A harmadik napot arra szánja, hogy olyan menekülési utat kerítsen, ahol elég időt nyerhet, hogy ne érjék be, ha üldözik. És Florence felé sem mehet, nyilván arra keresnék. Elköt majd egy lovat az istállóból ha leért, de nem vágtat vele el az úton, hanem inkább beveszi magát csendben az erdőbe, ott soha nem jutnak a nyomára.
     Már csak a templomból kell valahogy kijutni, ugyanis a bejárat környékét folyamatosan figyelik. Éjjel talál az északi oldalon egy helyet, ahol le lehet ereszkedni, majd lefelé át lehet mászni a lépcsőhöz, olyan 200 méterrel lejjebb a bejárattól. Annyi bőven elég lesz, a látótávolság sokkal kisebb. Nincs már idő kipróbálni, csak a kötél aljáig mászik, nehéz lesz, de meg tudja csinálni. Kötelet a raktárból lopott, már nem viszi vissza, elrejti a hó alatt, kéznél kell lennie, de holnap nem lesz ideje elmenni érte. Hamarosan felkelnek a szolgák, vissza kell menni. A következő este végre túl lesz rajta…
     Délelőtt pihen, és készül. Délután új vendégek érkeznek. Kicsit nyugtalanítja a dolog, de alaposan megnézi őket, és megállapítja, hogy nem fognak veszélyt jelenteni. Két ficsúr költözik az exkluzív részbe, és egy különös társaság a leendő áldozatok folyosójára: egy gyönyörű nő, egy csepűrágó aki a testvérének mondja magát, de biztos nem az, így báty nem néz a húgára. Mondjuk nem is csoda, ilyen feneket nem minden nap lát az ember, és az a…
     - Lors, szedd össze magad! Elkalandoznak a gondolataid, az egész életed hátralevők része szólhat a nőkről, de ma nem, koncentrálnod kell!
     És egy törpe. Fura társaság, de nem tűnnek túl veszélyesnek.
     A délutánt megfigyeléssel tölti, csak ebédre és vacsorára jelenik meg. Este visszavonul és előkészül: Tőr az övbe, két alaposan mérgezett dobótőr az alkaron. Egy szűk nadrág, és egy ing. A lépcsőn nehéz lesz cipő nélkül, de a házban túlságosan megnehezíteni a mozgást.
     A tető gerendái közt mászik hangtalanul, és teljesen észrevétlenül. Meg kell várni, amíg minden elcsendesedik. Az újonnan érkezettekkel maradnak a legtovább fent. És az öreg próbálkozik a lánynál, vén kéjenc…
     A törpe marad utoljára a vízben. Nincs jó helyen, kint nem lehet átkelni így, bent kell menni a házban, időveszteség.
     Addig vár, amíg csak lehet, de a törpe még mindig kint van, nem lehet tovább húzni, el kell indulni, különben túl késő lesz. Megölni nem lehet, túl korán felfedeznék kint, bent kell mászni. Időveszteség, de menni kell.
     Lors hangtalanul jut el áldozatához, macskaügyességgel huppan a gyékényre, csak egy sóhajnyi hangot hallani. Kivár, nincs mozgás, nem ébredt fel. Fölé hajol, rátérdel a kezeire, bal kezével befogja a száját, jobbal pedig átvágja a torkát, egész mélyen. Aztán két gyors döfés a szívbe, nincs ideje várni. Egy hangot sem hallani, a szerencsétlen épp hogy megfeszül, és már ki is lehelte a lelkét. Szinte felébredni sem volt ideje.
      Lors megint kivár, semmi mozgás. Elrakja a tőrt és már mászik is. Fel a gerendák közé, és át az északi oldalra, a törpe még mindig kint fürdik. Biztos alszik.
      A kötél pont ott, ahol hagyta, a hurok előkészítve, csak be kell akasztani és már mászik is lefelé. De mi ez? Hirtelen erős széllökés vágja a sziklához, heves hóvihar vakítja el. Honnan sújtott el ez a pokoli vihar, az udvaron szinte a szél sem mozdult. Nem ér rá gondolkodni, le kell jutni, bármi áron. A szélrohamok egyre hevesebbek. Recsegnek a csontja, amikor a falhoz vágja a szél. Egy kiálló sziklába beleakad a csuklóján a bőrdarab, az egyik mérgezett dobótőr majdnem beléfúródik. Leszakítja és a mélybe dobja. Az ujjai egyre jobban fáznak, már majdnem lent van a párkánynál, de szép időben is nehéz munka lenne megmászni, ilyen körülmények között nem tudja megcsinálni!
     Visszafordul, egyre nehezebben tud mászni, az ujjait alig tudja mozgatni, minden erejét be kell vetnie, hogy visszajusson. Amikor felér, zakatolnak a fejében a gondolatok. A kötelet ott felejti, nincs ereje a gerendák felett mászni, egyszerűen átszalad rajtuk. A szobájához ér, de eszébe jut, hogy ha itt marad, meg kell szabadulni a tőrtől. Átmászik a másik folyosóra, és kidobja a tőrt a déli oldalon, és visszamászik a szobájába. Lemossa magáról a vért, és eltünteti a nyomokat. Egy percet se tud aludni. Itt ragadt ebben a gőzölgő pokolban!
     Néhány órába telik még végre össze tudja szedni magát annyira, hogy értelmesen tudjon gondolkodni. Hajnalodik, mindjárt megtalálják a hullát. Természetesen kell viselkednie, eltüntette a gyilkos fegyvert. A szobájába nem vezetnek nyomok.
      Ha az öreg szól valakinek, és segítséget kér akkor vége. De lehet, hogy nem akar nagy felhajtást csapni, hiszen az nem tenne jót az üzletnek, akkor megúszhatja. Mindenesetre normálisan kell viselkedni, amennyire csak lehet. Semmi kockázat, csak a szerep, és közben kiutat keresni. A pénz is elfogy hamarosan. Két-három napot még maradni kell, akkor nem lesz gyanús.
     Reggel jön a várt felbolydulás, de nem lesz nagy felhajtás. A lányok a szobáikba tessékelik a bámészkodókat. Ebédnél szintén semmi, és az öreg se jelenik meg. Az öreg egyedül akarja megoldani a dolgot. Nagyon jó, úgy néz ki, hogy nem lesz baj.
      Napközben elmennek, akik tegnapelőtt érkeztek.
      - Nagyszerű, holnap én is lelépek. – gondolja Lors, és nyugovóra tér.
      Éjjel arra riad fel, hogy kicsi de erős kezek szorítják le a földre, belopóztak hozza, és nem vette észre! Két ütés gyomorba, valaki a mellkasára térdel, és Jun Doo szigorú arca, amit utoljára lát mielőtt elveszíti az eszméletét.
     Egy ablaktalan sötét helyen tér magához. A falhoz van kötözve, két mécses pislákol a szoba túloldalán. Az öreg alakja rajzolódik ki előtte. Nem szól egy szót se. Csak nézi.
     Aztán megérinti, és Lors a poklok kínjait éli át. Nem üti meg, nem vágja meg, csak épphogy hozzáér az ujjhegyével, de mégis olyan mintha minden tagját egyszerre zsigerelnék ki. Elviselhetetlen fájdalom. És az öreg nem szól semmit.
     Elveszíti az eszméletét, de magához térítik, újra és újra. Az öreg csak áll, és időnként megérinti. Elveszti az időérzékét, a hallását, a látását, már gondolatai sincsenek, semmi nem marad csak a fájdalom.
     Megtörik. Mint egy gyerek, könyörög, hogy ne nyúljon hozzá többet. Elkezd mesélni, mindent magáról, és hogy miért jött ide, az egészet. Az öreg nem szól egy szót se, csak áll egyhelyben.
     Amikor végzett csend lesz. Sírva könyörög, hogy ne legyen több fájdalom.
     Az öreg közelebb lép, és elmondja neki miért nem üdvözölte személyesen, amikor megérkezett.
     Lors hisztérikusan vihogásban tör ki, Darton sötét tréfáján nevet. Észre sem veszi, amikor az öreg megérinti a rázkódó mellkasát, utoljára.

Anyád, az

Helyszín: Rao és dél Deccan.
Dátum: 2285.08.12-15.

Paras Dalip bérgyilkosai nem érkeznek vissza a tervezett időben, ezért úgy dönt, hogy összecsomagol és menekülőre fogja a dolgot, hűséges szolgájával Rassal. Az értékeikkel és a térképpel beveszik magukat a barlangokba…

A Zöld Lomb mögött, Seyana, Elawer és Donató éppen ismeretlen utazóként, örök nyugalomba helyezik Zan Forlan testét, amikor Erik és Kloin megérkezik.

Útközben felbontották a levelet, és úgy tesznek mintha lázongó parasztok támadták volna meg őket. A levélből megtudják, hogy Donató és Paras régi bajtársak és, hogy most menekülni kényszerül valamiért, valószínűleg az általuk felfedezett átjárón át. A rejtett kérést azonban nem fedezik fel, amiben egy korábbi esetre hivatkozva, arra kéri a gróf Donatót, hogy szabaduljon meg azoktól, akik a levelet hozták, és esetleg utána kérdezősködnének.

Donató eleget is tesz a kérésnek, és egy jó adag méreggel fűszerezi az ételüket és italukat. Estére Erik ágynak esik, Kloin erős törpe szervezete azonban enyhe gyomorrontásként gyűri le a halálos mérget. Időközben Seyana és Elawer rájönnek, hogy a két idegen a segítségükre lehetnek, ezért Seyana segíteni próbál Eriken, rájönnek hogy a kocsmáros mérgezte meg őket. Ent másik kocsmájából hoznak ételt, így elkerülve a további mérgezést, Erik másnapra rendbe is jön.

Donató látva, hogy a törpére nem hatott a méreg, és hogy összebarátkoztak a másik két utazóval, felhagy a kísérlettel, hogy eleget tegyen barátja kérésének, és amikor arra kerül a sor, hogy vendégei számon kérik rajta a mérgezést, félvén a túlerőtől, inkább csak elkergeti az alkalmatlankodókat.

Seyana, Elawer, Erik és Kloin most már együtt indulnak Paras Dalip birtoka felé. Amikor elérik, alaposan körbekémlelnek, majd bejutnak. De a házban, a gonosz gróf és sátáni szolgája helyett csak félig már eszméletlen, mulatozó szolgákat találnak. Tőlük megtudják, hogy a grófon és Rason kívül a szakács és a lovászfiú is eltűnt.

A házat átkutatva rátalálnak a rejtett földalatti kínzókamrára. Miután meggyőződnek róla, hogy Lilian már nincs itt, a gróf nyomába erednek.

A lovaikat a hegy lábánál hagyják, és úgy számolnak, hogy a grófnak maximum fél napos előnye lehet. A magabiztos törpe fejből vezeti őket keresztül a földalatti járatokon.

Ras sötét praktikáinak hála azonban az útjuk ezúttal sem zökkenőmentes, a korábban már megölt óriási vakond élőhalott változatával találják szembe magukat. Együttes erővel sikerül legyőzniük másodszor is a bestiát. Kloin azonban súlyos sebet kap, és a páncélja is tönkremegy.

Ras éppen a fölöslegessé vált szakácsot és lovászfiút próbálja elrejteni a bozótban, amikor megérzi, hogy a teremtményét megölték. A gróf utasítására menekülés helyett inkább csapdát állít üldözőiknek. A két szolgát is élőhalottá teszi, és a barlang kijáratánál uszítja a csapatra. A harc közben megbújik és minden erejét felhasználva egy szörnyű ragályos rontást helyez el az első sorban harcoló Eriken, majd a gróf után menekül a bozótba.

A kalandozók végül is legyűrik a zombikat, de közbe Elawer szeretett, összecsukható könnyű nyílpuskája csődöt mond és javíthatatlanul tönkremegy. Miután kiérnek a barlangból, már érzik a rontás hatását. Erik legyengült szervezete bírja a legrosszabbul, de 5 órás szenvedés után, már őt is útra kész állapotba sikerült hozni.

Kloin vezetésével, a menekülők nyomaikat követve ők is beveszik magukat a bozótosba. A bozótból kiérve, még egy darabig követni tudják a nyomokat, de az nehezebb terepen elvesztik őket. Az éjjel közeledtével úgy döntenek, hogy letáboroznak.