Bérbosszú

Helyszín: Erion, El Hamed
Dátum: 2288.07.05.– 2288.07.12.

A kalandozók végre maguk mögött gondolták Erion Hercegnőjét. Bár Ardo megmondta, hogy ezzel nincs cége. De nagyon észnél kell lennie, aki Godora hatalmasainak dolgába akár belepiszkítani. A kölykök azért érzik, hogy Ardo így vagy úgy le fogja róni tiszteletét Norian nagy munkája előtt. A kérdés csak az, hogy ez kitől, mekkora áldozatot követel majd.

A nagy döntés óta már egy hónap is eltelt, így Seyana és Tin már próbálnak egyfajta napi rutint kialakítani. Seyana a godoni tekercseit olvasgatja, Tin pedig diszciplínáit gyakorolja. Elég csendes elfoglaltság mind a kettő, így nem is zavarják egymást. Ehelyett Santiago ül oda hozzájuk az asztalhoz. Nincs jó színben, bár talán csak a Kacsa nagytermének a fényei teszik. A beszélgetés során tanácsokkal látja el az ifjakat. A tizedik próbán "Ne adjátok fel magatokat!" - mondja.
Több bennfentes információt is megoszt a Falka viszonyairól, és a hosszú beszélgetés végén felajánlja, hogy a kikötőben mindig megtalálható, ha szükség van rá. A legizgalmasabb azonban a látomás, amit elmesél...

Később Doctore pedig érkezik, és a két elmélkedőt a térképszobába hívja. Egy küldetésről lenne szó, amivel a Falka egy régi tartozását róná le. Ardo felkérésére kérte Dottore Seyana és Tin segítségét. Az alternatíva nem bíztató, ha ők nem vállalnák, akkor Miras fogja elvégezni a munkát.

Nem olyan rég Haszid megkereste a Falkát vagy Ardót, hogy szeretne hazatérni El Hamedbe. Apja halálán van, és szeretné, ha még utoljára láthatná ősi földjét. Amír sejket ugyanis száműzték: és bár az El Hamed emirje szerint a törvény engedné hazatérni oázisába, a hagyományok nem engedik ezt. Addig nem, amíg meg nem bosszulja a történteket.
Több mint 15 éve: polgárháború és trónviszály tört ki El Hamedben, amit csak külső hatalmak tudnak megállítani: Pyarron - a dzsadok kérésére - a jogos örököst segíti trónra, akiről későn derül csak ki, hogy egy véres kezű zsarnok. Hogy hatalmát megszilárdítsa - avagy vérszomját kielégítse -, irtó hadjáratba kezd. Mindenkivel leszámol, aki ellene volt. Így kerül sor Amir sejkre is. Ő ugyan fiával, Hasziddal, elmenekül, és végül csak száműzetés a büntetése, hat másik fiát zsoldosok lemészárolják. Ráadásul a családjuk szeme láttára. Ez a bűntett égbe kiált. Amíg a gyilkosok élnek, Amir sejk nem térhet haza.
A tanúk szerint pyarr zsoldosok voltak az Emir mészárosai. És valóban: öt ügynököt, akiket a Pyarr Titkosszolgálat adott a jogos örökös mellé, emirként maga mellé állított. A Titkosszolgálat a kiugrott ügynököket később magára hagyta. Ketten már meghaltak, de három renegát még életben van. Haszid kérése, hogy a gyilkosok haljanak meg. Tudják meg, hogy miért kell meghalniuk, ugyanakkor tűnjön balesetnek a dolog... - fejezi be Doctore a küldetés hátterét.

Az első célpont Teh'Kar, aki egy El Hamed melletti oázisban él. Tin kitalálja, hogy jobban beleillenének a környezetbe, ha teveháton érkeznének. Így az indulás előtti éjszakán el is tűnik Erion dzsad negyedében. Tevét sajnos nem tud venni - még borsos felárért sem -, de hazafelé a karavánszerájból pár ismerős arc megkísérli megkönnyíteni az erszényétől. Tin tanul a hibából, és megfogadja, hogy a jövőben óvatosabb lesz az egzotikus jószágokkal kapcsolatban. A martalócok közül csak egy tudott tanulni a rajtaütésből.

Hajnalban Akir nyit térkaput az Ibarába. Előtte átad egy csomagot Seyanának, amiben a legújabb dzsad divat szerinti női ruhák vannak (keveset takar, de sokat mutat jelleggel). A két kalandozó még egyszer átbeszéli a fedőtörténetet, majd a varázsló és Doctore sürgetésére átlépnek a térkapun. Tin mély lélegzetet vesz a túloldalon, leguggol, markával merít a homokból, majd összeszorított ökléből kifolyatja azt. Seyanát azonnal megcsapja a hőség - pedig még csak kel a nap -, a végtelen dűnék között elveszettnek érzi magát. A fallal körülvett oázis már tárt kapukkal fogadja az utazókat. Akik az első fogadóban megszállnak. Az árnyékos teraszon kávét és frissítőket fogyasztanak, megfigyelik a környezetet. Egy fürdő után sétára indulnak. A kis oázisban egy épület tűnik ki a földbe mélyesztett viskók közül: egy kétszintes, kőből épült ház. Aligha nem ez lesz az itt élő külhoni, Teh'Kar háza.
A déli nap heve beűzi a kalandozókat egy másik fogadóba, ahol még az előzőnél is jobb szolgáltatást kapnak. Át is hozattatják a dolgaikat, és amíg az ifjú fogadóssal Seyana kacérkodik, addig Tin a helyiekkel ismerkedik. Estére mulatságot rendez a dzsad fogadós, és hogy Tint elválassza a csodálatos hölgytől, a szomszédságban álló "háremből" hozat egy lányt. Még az este előtt felkéreckednek a falra (Seyana pislogásának nem tudott ellenállni a két pocakos őr), hogy megnézzék a napnyugtát - azaz a fal mellett álló kőházat. Aminek az udvarán egy feltöltött medence is díszeleg.
Az esti beszélgetések után már majdnem mindent tudnak. Teh'Kar egy felfuvalkodott külhoni. Gazdag és veszélyes, bár nem törődik az oázis ügyeivel. A rendszeresen hozzá látogató "háremhölgyeket" időnként bántalmazza is. Rendesen iszik és mindennemű áfiumot is fogyaszt. Meg is fogan a terv a két kalandozóban, már csak egy alapos felderítésre lesz szükség.
Másnap nem sok mindent csinálnak kalandozóink, az estét várják, hogy Tin felderítse a kőházat. Neki is indul, felderíti a környéket (nincsenek koldusok, alvilági figurák az utcán), a falat (őrjárat egyszer sem jár a ház felőli részen), és a házat is megfigyeli. Ekkor tör rá egy kegyetlen hascsikarás. És nem csak a bőven fűszerezett vacsora, hanem elég sok vér is távozik belőle. Majd újra, és újra. Erejének végével éppen eljut egy Galradzsa szentélybe, és ott kér menedéket.
Seyana furcsállja az ifjú dzsad fogadós viselkedését, de gyanút csak akkor fog, amikor meglátja "kedvesét", amint fegyveresekkel tárgyal. És Tint hiába keresi telepatikusan, az már nem tud neki válaszolni. Később egy futár érkezik, és Seyanát elvezeti a Galradzsa szentélybe. Itt kénytelenek pár napig meghúzni magukat - a féltékeny fogadós égre-földre keresteti őket. Néhány nap keserves vergődés után Tin kezd jobban lenni, és a Galradzsa pap kiadja az útjukat. Egy titkos alagúton kiviszi őket a városból, és figyelmeztet arra, hogy nem jöhetnek vissza.Éjszaka jutnak ki, és amint segítőik eltűnnek, már indulnak is vissza a városfalhoz. Könnyen átjutnak rajta, Seyana előremegy. Sírva rohan be Teh'Kar házába, akinek azonnal megesik a szíve rajta (és az épp ott tartózkodó háremhölgyeket el is küldi). Elmondja, hogy milyen pórul járt, bemártva ezzel a fogadóst. A hős pyarroni haragra gerjed és felkap magára egy köntöst (eddig meztelen volt), és kiviharzik a házból. Seyana tanácstalanul vár addig, amíg Teh'Kar visszatér a fogadóssal. A szerencsétlen már így is helyben van hagyva - és a vonszolás sem tett jót neki -, de újabb megpróbáltatások várnak rá. Miután Seyana bocsánatáért esedezik, az egykori titkosügynök kivégzi.
Kissé hiteltelenül, de a felajzott áldozat számára elég hihetően, Seyana Teh'Kar karjaiba omlik. Felmennek az emeletre, tüzes csókot váltanak, és az egykor oly ravasz, körültekintő fejvadász bénán csuklik össze. Tin megkapja a jelet, beoson, megkötözi az áldozatot. Seyana feloldja a bűbájt, Teh'Kar fejére olvassa a bűneit, majd Tin megfojtja.
A furcsa pyarronit másnap arccal lefelé úszkálva találják meg a dzsadok a saját medencéjében.

Tin lábadozása közben (a Kacsa boszorkányainak egy titkos főzete varázsolja újra belső szerveit) a páros megkapta a második célpontot, Harzelt. Seyanával gyorsan ki is dolgoztak egy tervet - köszönhetően Tin vulgármágikus ismereteinek, sikerült is elég jól felfognia, hogy Seyana milyen "sötét" mágiák bevetését tervezi. Mindezt arra építették, hogy Harzel egy hegyi táborban fog tartózkodni. A Kereskedő Hercegségek veterán zsoldosaiból toboroznak különleges egyéneket. Legalábbis aki túléli a válogatást, az biztosan különleges... Harzel 2288. Darton III. havának15. napján fog érkezni kis csapatával a Kereskedő Hercegségek Gorvik fölé magasodó hegyeibe.
A kalandozóknak így két napjuk van előkészülni. Dottore közli, hogy pár óra és indulhatnak. Mesél még egy hegyi faházról, pásztorokról és egy titokzatos éjszakai ragadozóról. És még azt is hozzáteszi, hogy ezúttal nem a Kacsába fognak visszajutni, hanem Akir egy a Hat Városba vezető térkaput fog nyitni a hegyekbe, hogy a harmadik célpontot is levadászhassák...
Mint később kiderült, nem csak a két kalandozó nem készült fel eléggé, a Falka hírei sem voltak teljesen pontosak.

A hegyekbe vezető térkapu nem a megszokott látványt nyújtotta. A túloldal képe helyett csak egy sötét massza látszott. Seyana és Tin együtt lépnek át. Mi több, esnek! A sárba. Hó és fagy sehol, csak sár és eső. Kénytelenek is megszabadulni több sárral átitatott meleg ruhától. Majd amint összeszedik magukat, elindulnak lefelé. A faház a nagy völgy szélén, tehát lefelé van. Az óvatos megközelítésben - lapulás, fedezékből kémlelés, lopódzkodás - alig van párja a párosnak. Csak a titokzatos ragadozók, a hópárducok - vagyis inkább esőpárducok - jobbak. És csaknem meg is lepik a két kalandozót. Tin az egyik bestia sárban cuppanó lábát és a sziklát karistoló karmát meghallja. A tőrök előröppennek hüvelyükből, fémfogként és fémkaromként várják a lesből, két irányból egyszerre ugró ködpárducokat.
Az egyik leteríti Seyanát, és csak a boszorkány - és a nagymacska - alól felcsapó tűzoszlop akadályozza meg, hogy halálos csapást mérjen méretes mancsával. A másik elől kifordul Tin, és majdnem meg is sebzi tőrével. A megperzselt vad odébb ugrik, időt hagyva Seyanának a feltápászkodásra. De már úszik is felé a levegőben a következő... Tin szaltóval próbálja beérni, hogy a nemes pengével felhasítsa az oldalát, de rosszul számít - elvéti a támadást... Seyana ismét a földön, vastag sugárban bugyog a vér a torkából. Tin elméjét kiürítve, egy pszi rohammal veti magát a vérengző dög után, és ezúttal nem hibázik. A sebzett állat is odébb ugrik. A harmadik viszont csak most támad, értékes időt rabolva a halálba úszó Seyanától... Tin legnagyobb előnyét nem tudja használni, hisz nem ember az ember ellen, de gyors ugrásaival, hirtelen szúrásaival és a Harzel számára tartogatott méreggel meghátrálásra bírja. A párduc görcsben vonagolva kotródik el.
A gyógyital varázsos módon zárja össze a bővérű sebet, Seyana lassan magához tér. Ezúttal neki volt szüksége az életmentésre.

Kicsit lentebb ismét támadni készülnek a bestiák, de ezúttal csupán a lelepleződést kockáztatja a boszorkány - a rettegés szava fájdalmas sikoltásként tölti be a völgy észak-keleti részét: aki hallja, remegve iszkol.
Végre megtalálják a "faházat". Füst, fények, hangok nincsenek. Közelebbről nézve pedig már egyértelmű, hogy ez nem a pásztorok nyári szállása, hanem egy rönkből rakott erőd. A kaputoronyból kilógó kötelet erősen megrángatva egy puffanást hallanak bentről. A kapu reteszét siketült kibillenteni, ami így leesett. Így is alig tudják betolni a kaput. Bent nem találnak senkit és semmit. A központi toronyba nem sikerül bejutni, mert Tin nem akarja kockáztatni a zár tönkretételét. Könnyen pedig nem adta magát. Vajon mi lehet bent?A konyhában találnak egy csapóajtót, amin a tetőre ki lehet menni. Így már nyugodtan bezárhatják a kaput (a reteszként használt fagerendát csak együtt, elméjük hatalmával erejüket megnövelve tudják csak visszatenni). Majd a tetőre is kimásznak, és a kőtorony két felső szintjét a lőréseken keresztül meg tudják tekinteni. Csak falétrák vannak benne, amin a tetőre lehet jutni, egyébként üres.
Miután másodszor is megáztak - az eső egészen estig nem hagyja abba -, újra megszárítkoznak a konyhai tűzhely mellett.

Éjszakára sűrű köd szállt le, néma csendbe és homályba burkolva a vidéket. Néha azt képzelték - vagy hallották -, hogy a tetőn ködpárducok mászkálnak. Felváltva őrködtek, próbáltak rápihenni a másnapra.
Másnap pedig kitalálták a tervet. Az esőtől, a vadakról és az éjszakától tartva egy napot és éjjelt még a faerődben töltöttek, felkészülve az idő előtti távozásra vagy menekülésre.
Harmadnap, amikorra Harzelt és csapatát várták, az oszló ködben, az első melengető napsugarakkal indulnak a leshelyre. Egy nagy bőrdarabot - takarót - vittek magukkal. Azt tervezték, hogy tőreikkel - mert ásót nem hoztak magukkal, az erődben meg a konyhai dolgokon kívül más szerszám nem volt - felvágják a gyepet, kimélyítik a gödröt, és a gyeptéglákkal megrakott bőr alá bújnak. Legfőképpen a párducok miatt, no meg azért, hogy az túlélő túrára indított zsoldosok ha pont arra jönnek, ne vegyék észre őket. Kimennek hát a kapura néző szikla tövébe, és éppen nekikészülnének, amikor árnyékajtó nyílik a kapun. 19 ember érkezik rajta. Kettő tűnik ki közülük, az egyik parancsokat osztogat az embereknek, a másik csak a parancsnokkal vált pár szót.
Bár Harzelről az a hír járta, hogy málha és fegyver nélkül - egy szál tőrrel - teljesíti a túrát, mind a 19 nagy pakkokkal érkezett. Már csak abban reménykedtek a kalandozók, hogy valóban Harzel lesz az, aki utolsónak fog nekiindulni.
A katonák kinyitják a kaput, egy páran behordják a zsákokat, egy párat viszont kiküld a terepre a parancsnok. Az egyik egyenesen Seyana és Tin felé tart. A menedéknek még neki sem láttak, így még jobban bebújnak a szikla mögé. Seyana magára csavarja a nagy bőrtakarót, és varázslattal válik láthatatlanná a gyengébb elmék elől. Tin meghúzódik a szikla tövében, és mielőtt hozzájuk érne az őrjáratra küldött, eggyé válik a kővel.
Az őrszem gyanútlanul sétál el mellettük, majd visszatér az erődhöz. Elkezd szakadni az eső. Az erőd őrtornyában állandó őrség van, így csak a szürkülettel tudják megcsinálni a rejtekhelyüket.

Este párosával indítják a válogatott zsoldosokat. Két irányba, azaz mindenki magára utaltan kell, hogy kikeveredje a völgyből. A nyolcadik páros hármas lesz. Az utolsó kettőnek maradó (a parancsnok és a beszélő) beszedi a kapu előtti fáklyákat, körbejárja az erődöt, bezárja a kaput, majd a csapóajtón keresztül távozik. Végül az egyik elindul, és jó negyed órával később az utolsó. Ugyanúgy málhával, és egy hosszú lándzsával. Vajon ő lesz Harzel?
Pár lépés után menetfutásra vált, így a két kalandozónak esélye nem sok arra, hogy akár utolérje. Összenéznek, elég egy szó, és Seyana máris a szelek szárnyán repül Harzel után. Tin nyaktörő sprintbe kezd, hogy mihamarabb ott legyen. A boszorkány hamar beéri áldozatát, néma homályt borít rá, majd a megtorpanó egykori titkosügynököt megcélozza dobótőrével. Több tőr is talál, majd a vak és süket Harzel egy szikla mellé húzódik be. Pár pillanatig mozdulatlanná válik - talán telepátiát használ?! -, amiből a berobbanó Tin zökkenti ki. A feketeségbe burkolt alakra nehéz célzott támadást leadni, de így is sikerül megszúrni a fegyverforgató vállát. És talán a méreg is hatni fog rajta. A harc mégis húzódik, a lándzsa gyilkos iramban csapkod - ha látna Harzel, már aligha nem halott lenne mindkét kalandozó.
Végül a földre hanyatlik... Tin megkötözi, s mivel már halálán van, Seyana gyógyitalt tölt bele. Amikor kicsit magához tér, Seyana a fejére olvassa bűneit. Harzel utolsó erőfeszítésével újra üzenni akar bajtársainak, de Tin lesújt a szívére. Az egykor erős szív ütemesen okádja magából a vért.
A testet átvizsgálják. Számtalan tetoválás - több frissen kiégve -, sok régi heg, és néhány értékesnek tűnő tárgy. Egy drágaköves tőr, egy abbit dobótőr, két mágikus dobótőr (bár Seyana ennél többet nem tud róla mondani), egy mágikus gyűrű, egy mérgektől óvó amulett és egy furcsa kavics. Gömbölyded formájú, felületét sok kisebb mélyedés borítja. Hogy ez mire lehet jó?

A kalandozó ösztön ördögi tervet eszel ki. Az esetnek úgy is balesetnek kell tűnnie. A kézenfekvő, ha úgy állítják be, mintha a ködpárducok tépték volna szét. Aztán, ha már széttépték, bizony miért ne hordanák szét. Ha meg széthordanák, akkor egy-két tárgya miért ne tűnne el? Így hát a holttest preparálása után a drágaköves tőr, a két mágikus dobótőr és a kavics a kalandozók zsebében köt ki. Így térnek vissza a Kacsába.

A Kacsába, ugyanis a harmadik célpont, Jasarik, elmenekült. A Hat Városban betöltött főkém tisztéről lemondott és eltűnt a föld színéről. Pont az azt követő estén, amikor Harzel meghalt. Így őt nem sikerül a Falkának csapdába csalnia. Seyana és Tin ennek örül is egy kicsit, de szomorú is. Ardo a tanácsterembe hívatja őket, és közli a rossz hírt: a Falka nem teljesítette maradéktalanul megbízását, így Seyana és Tin különleges küldetése is bukottnak számít. Ez csak azt jelenti, hogy nem kapják meg a rovátkát, vagy súlyosabb következmények is lesznek? Ezt még nem lehet tudni.

*Tin*

Erion Hercegnője II.

Helyszín: Erion
Dátum: 2288.05.15.– 2288.07.04.

Miután néhány információt sikerült kideríteni a régmúlt eseményeiről, még inkább értetlenül álltunk a történtek előtt. Azt gondoltuk, hogy a Főnix kerület vezetői akarták a területet megszerezni valamiért és erre jött rá Norian Dalen. Így Elawer visszatért a Kacsába, hogy Galliardtól megtudjon néhány dolgot az erioni erőviszonyokról, a telkekért folyó játszmákról, a nemesek harcairól és hasonlókról. Ezután Norian verseivel és a pergameneket kitöltő jegyzeteinkkel kis csapatunk bevette magát a nyomozásra kibérelt fogadószobák egyikébe és hosszú órákon át próbáltuk összerakni a kibontakozó eseménysorozat darabjait. Számos vers várt még megfejtésre, tudtuk Norian ezekben is információkat rejtett el számunkra. Közel egy napig tartó, véget nem érő ötletelés után arra jutottunk, hogy a rejtély kulcsának a déli kikötőben kell lennie. Erion kikötői azonban hatalmasak, a déli dokkoknál több száz hajó sorakozik 14 mólónál. Norian utolsó levelében leltük fel végül a megoldást, ahol Alborne mellett még öt pyarroni istenről tesz említést. Így jutottunk el az ötös mólóhoz, ahol Tin próbált használható nyomra bukkanni. Néhány jól csilingelő érme a móló irodában és máris nyitva állt a kikötői napló, benne az összes hajó nevével, helyével és a bérlés időtartamával. Tin gyakorlott szemei percek alatt ráakadtak az Erion Hercegnőjére. Az is kiderült, miért szabott nekünk határidőt Elawer mestere, a hajó helye 2289. 14. 1-ig van kibérelve.

Mivel Norian számos helyen figyelmeztetett bennünket a nyomozás közben ránk leselkedő veszélyekre, a lehető legóvatosabban jártunk el. Sosem voltunk ott mindannyian és többszöri nekifutásra végül Elawer és Tin lépett az Erion Hercegnőjének fedélzetére. Norian rejtett csapdáit és illúzióit csak egy képzett bárd tudta felfedezni, így Elawer könnyedén megtalálta az utat a hajó gyomrába. Számos megfeketedett személyes tárgy és kődarab mellett egy újabb láda is várt rájuk, melyben Norian legutolsó üzenetét is meghallgathattuk, mikor megjelent Norian képe előttünk és beszélni kezdett hozzánk.

Elawer!

A Godorai Kertben a Gyászoló tölgynél megöltem egy nemest, ezért haltam meg.

Azt hittem, hogy segíteni fog a Főnix kerületszületésének titkát felfedni a Tanács előtt.

Hosszú folyamat volt amíg eljutottam hozzá, arra építettem, hogy segíteni fog a riválisaival szemben. De tévedtem.

Nem tudom, hogy csak rossz lóra tettem, vagy ennyire összetartóak. Most, hogy megtaláltad Erion Hercegnőjét már csak egy feladatod van. Ne hagyd, hogy a szörnyűség amit műveltek, feledésbe merüljön! És tudja meg mindenki, mire képes Godora krémje!

Minden itt van.

Norian körbemutatott a raktérben, így érte véget a látomás.

Emellett jó néhány eddig ismeretlen dokumentum került elő, melyek segítettek megismerni az eseményeket. Hivatalos iratokat találtunk, amik a Mogyoró és az Alvég kerületeinek megújításáról szóltak. Ezen tervek szerint az elmérgesedett helyzet megoldására új lakókat telepítettek be, akik szabad kezet és új lakóhelyet kaptak. A jelentések arról is beszámoltak, hogy a terv tökéletesen sikerült, a rendbontásokat, korrupciót felszámolták és a kerületek virágzásnak indultak. Nem sokkal később készült iratok pedig már a nagy tisztogatásról számoltak be, mely szerint nincs más megoldás, mint a tűz. Számos vízmágus állt készenlétben, feladatuk az volt, hogy ne engedjék ezeken a kerületeken kívülre terjedni a tüzet.

A hajóban talált tárgyak átvizsgálása már napokig tartott, mindről kiderült, hogy a 20 évvel ezelőtti kerületeken átívelő tűzesetből származnak. Elawer mágiájának köszönhetően bepillantást nyerhettünk abba a végzetes éjszakába és a megelőző napokba is. Egy kék hajszalag megmutatta, hogyan változott egy család idilli élete néhány hét alatt pokollá, mely a tűzzel ért véget. A tűzvész előtti napokban egyre gyakoribbak lettek a családi veszekedések, melyek a végére már tettlegességgé fajultak. Végül az utolsó éjszakán a család minden tagja szinte kábultan állt a szoba közepén és láthatólag tudomást sem vettek az egyre inkább elharapódzó lángokról. Majd élve elégtek, mindenki.

A látottak sokkoltak mindannyiunkat és csak fokozták értetlenségüket, vajon ki és miért volt képes megöletni ennyi embert? Nem kevesebb kérdés vetett fel az emberek viselkedése is, démont sejtettünk a háttérben. Mivel azonban ezekben a sötét praktikákban kevésbé vagyunk jártasak, visszatértem a Kacsába, hogy Anubognál próbáljak válaszokat találni. Órákon át hallgattam a borzalmasabbnál borzalmasabb információkat a démonokról, mire kiderült, hogy ebben az esetben valószínűleg nem erről lehetett szó. Az emberek érzelmeinek ilyen befolyásolására csak egy nagyhatalmú asztrállény képes, egy síkúr. Megvolt hát a válasz, de ismét jöttek a kérdések. Míg a démont lehet idézni, egy asztrállényt csak hívni lehet. Emiatt azonban a kordában tartása igencsak nehézkes, semmi garancia nem volt arra, hogy az idehívott rettenet nem csak a kerület lakóinak érzelmeit emészti fel. Ráadásul a legendák szerint Erion biztonságára a godorai mágusok vigyáznak. Hogyan létezhetett itt egy síkúr az ő tudtuk nélkül?

Minden, amit a többhetes nyomozás során megtudtunk, arra utalt, hogy az események hátterében állók Erion legmagasabb köreiben mozognak. Így beláttuk, hogy a bűnösök kézre kerítéséhez és a megfelelő igazságszolgáltatás kiharcolásához mi már kevesek vagyunk. Megegyeztünk abban, hogy mindent Ardo elé tárunk és kérjük a segítségét barátja utolsó küldetésének beteljesítésében. Összeszedtünk minden verset, üzenetet, iratot és jegyzetet, valamint a kék hajszalagot, majd néhány óra múlva már Ardo szobájában ültünk. Minden tényt és következtetést előadtunk és megosztottuk vele az Erion Hercegnőjének helyét is. Ardo azonnal intézkedett, Liummal elhozatta a hajóról a bizonyítékokat, Santiagora pedig az elsüllyesztést bízta messze a tengeren. Bennünket pedig arra kért, hogy fejezzünk be minden nyomozást és ne hagyjuk el a Kacsát.

Három nap feszültséggel telt várakozás után a Falka vezetője a tanácsterembe hívatta a csapatot, ahol a tanácstagok és Miras már vártak ránk. Ardo előadta a tanácsnak a nyomozásunk eredményeit és Elawer megmutatta a kék hajszalagos kislány családjának végzetét is. Majd mindenkit eltiltott mindennemű nyomozásról és biztosította az egybegyűlteket, hogy ő megtesz mindent és a fejleményeket is megosztja velünk.

Másnap Tirion születésnapja alkalmából megpróbáltuk feledni a látottakat és a jó bor társaságában múlatni az időt. A sokadik pohár után a rég nem látott farkaskölykök is megérkeztek. Davon, Layana és Hianar tértek vissza több hónapra húzódott küldetésükről. Miután elmesélték a sivatagban átélt eseményeket és néhány újabb kupa bor is lecsúszott, az éjszakát sikerült a tűzvész rémképei nélkül végigaludni. A következő napok eseménytelenül, de annál nagyobb várakozással teltek.

Fél hónap múlt el mire újra Ardo Brex szobájában ültünk. Ez idő alatt Ardo kiderítette, hogy mi történt Zyrissel, a legifjabb tanítvánnyal, akinek holtteste nem került elő a színház leégése után. Azok, akik Norian haláláért felelősek, megfenyegették Zyrist, aki elárulta mesterét. A színházi tűz csak álca volt, az ifjú tanítvány nem halt meg. Amikor rákérdeztünk, hogy mi lett vele azóta, Ardo szemrebbenés nélkül vallotta be, hogy megölte. És gondoskodott arról is, hogy az ellenségeink ne sejtsék, a titkuk már nem titok többé.”

*Seyana*

Erion Hercegnője I.

Helyszín: Erion
Dátum: 2288.05.01.– 2288.05.14.

A csapat úgy gondolta, hogy eljött a megfelelő pillanat a láda megszerzésére. A mulatozást követő napon Elawer felkeresi Ardot és elkéri tőle Mestere hagyatékát. Ardo – mint ahogy azt már korábban is kijelentette – odaadta Elawernek az általa őrzött ládát és még a személyes segítségét is felajánlotta, abban az esetben, ha ezt Elawer igényelné.
Közben Tirion és Tin pompás hátasokkal lepi meg a csapat tagjait. Alighanem szükség is lesz mindenkinek egy-egy jól nevelt, erős és gyors lóra, ha Erion Hercegnőjének a nyomára akarnak bukkanni.
A Fogadó, Kereskedő és Szórakozó negyedben is kivesznek szobákat, annak érdekében, hogy gyakori helyváltoztatásokkal kerüljék el a követő tekinteteket. Közben a csapat tagjai fogadásokat kötnek, 50 arany értékben, hogy ki vagy mi is lehet igazából Erion Hercegnője:
Erik biztos benne, hogy ez egy színház, vagy színész társulat – esetleg egy darab címe.
Tirion úgy gondolja, hogy ez valami különleges mágikus tárgy, vagy speciálisan értékes valaki vagy valakik számára. Seyana egy elfeledett ősi helyre tippel. Tin a legegyszerűbb megoldást képviseli, hiszen Erion Hercegnője csakis egy hölgy lehet – aki remélhetőleg még életben van. Ezzel szemben Elawer úgy véli, hogy ez valami féle entitás, vagy egykor élt lélek elnevezése.

Amikor Elawer alaposabban megvizsgálja a ládát, akkor rájön, hogy Magonak igaza volt, a zár egy tőr hegyével is felpattintható lenne, viszont a zárat őrző varázslat ekkor valószínűleg kárt tenne a tartalmában. Ahhoz hogy rendeltetésszerűen kinyíljon a doboz, valamilyen hangnak, vagy hangsornak el kell hangoznia.
Azonnal ki is próbálnak mindenféle Norianhoz köthető jelszavat, mottót, idézetet, állatok, lovak, városok és szeretők nevét, de úgy látszik, hogy ez a feladat nem is olyan egyszerű. Napokig próbálkoznak, különböző nyelveken is. Közben Tirion elmegy Norian sírjához a Temető negyedbe és feltűnés nélkül megnézi Norian Dalen sírján a feliratot, hátha ott rejtőzik a kulcs. De nem.
Aztán végül Seyana javaslatára Elawer felidézi Norian legelső versét is, ami aztán megtöri a varázst és kattan a pici zár.
A láda papírok sokaságát rejti.
A legnagyobb köteg a Norian Dalen által kifejlesztett varázslatokat tartalmazza. A dal, hang és fénymágia magasiskolája és ügyes kis trükkök is megtalálhatóak itt.
Van egy búcsúlevél Norian írásával:

Kedves Tanítványom/Barátom/Ellenségem!

Bárki is vagy ki olvasod e levelet, Norian Dalen hagyatékát tartod kezedben. Ez pedig azt jelenti, hogy dolgom végezetlenül távoztam e világról.
Életemben sok hibát követtem el, temérdek fájdalmat és szenvedést okoztam. De hiszem, hogy Alborne megmutatta nekem a helyes utat, amin járva lehetőséget kaptam, hogy jóvátegyem bűneimet és értékes életet éljek.
Nem vagyok jó ember, de bízom benne, hogy a Kárpiton túl háborgó lelkem nyugalmat lel.
Egyetlen adósságot hagytam hátra, ám ez a legnagyobb. Lehet, hogy elbuktam de ha jól végeztem a dolgomat, nem marad rendezetlen. Remélem így lesz, és végül beérik munkám gyümölcse.

Alborne mellett nem feledkeztem meg a Tengerúrnő, a Sólyomasszony, a Fátyolos Hölgy, a Szerelem Istennőjének és a Bölcsnek tiszteletéről.
És soha nem felejtem el a napnyugtákat az erioni déli dokkoknál. Gyönyörű, akár az élet.

Norian Dalen búcsút intett az Égi Fény 2287. esztendőjében, a Beavatottak havának 17. napján.

Alborne Fénye kísérjen utadon!

Ezen kívül pedig kilenc darab eddig Elawer számára is ismeretlen vers.
 
Ártatlanok végzete

Most ellobbant a tűzvész,
most elcsitult a lobogás.

Lassan mélyül a csend,
s lágyan lüktet a parázs.

Eloszlik mind a maró füst,
szellő simítja a hamvak porát.

Lehajtja fejét a gyújtogató,
s kiejti kezéből a kormos kovát.


A múlt réme

Piros ló eszi az almot,
farkával a tetőn csapkod.
Áthasad a tető léce,
nem mozdul a kislány mégse.

Ne is mozdulj kicsi lányom,
édes, meleg lesz az álom,
puha ágyad lenn a földben
nem vár rád a sírgödörben.

Piros ló a szelek szárnyán,
erre vágtassál egy vágtán.
Taposs rám a patáiddal
álmodjál az átkaimmal.


Az ismeretlen Hercegnőhöz

Társaid közt bújsz,
hol a nagy város felett
nyugovóra tér a nap.

Ádáz ellenségek vad
tengerében várod hősöd
ki bátran óv majd meg.

Vesd a gonoszt kárhozatra,
a vad lángoknak általadva:
engem végy a hív csapatba!

Esdve és ölelve térded,
hamuvá tört szívvel kérlek:
őrizz, hogy jó véget érjek!


Ne csüggedj!

Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

Üdvödet s kínodat előre mind kimérték,
tedd, amit kell s ne bánd meg, bármit is tegyél,
parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

Miért rí s ujjong ki-ki? Markában életének
kulcsa. Nézz szét: amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.

Még mielőtt tovább mégy, önmagadba térj meg.
Ki legyűrte magát, az el sohase vesz,
annak mindenki alattvalója lesz.


Az élet elfut

Az élet elfut, vissza sohase fordul,
s nagy léptekkel jön a halál mögötte,
s minden, mi van, mi volt, s mit sűrű ködbe
rejt a jövő, lelkemben búra torzul.

Fáj emlékezni és fáj várni zordul,
így is úgy is rossz: ó, ha nem gyötörne
üdvösségemnek gondja, összetörve
megfutnék onnan, hol fogam csikordul.

Múltjában semmi jó, de mennyi bánat
érte e bús szívet: előre nézek:
hajóm szelek hánytorgatják az árban,

a kikötőben balsors várja, fáradt
kormányosa, ledőlt árboc, kötélzet
s a drága fény kihúnyt, mi úgy csodáltam.


UTOLSÓ SÉTA A PARKBAN

Halk hangon sírdogálnak a szelek,
Mint eltévedt és meghökkent fiúcskák,
Fakó arannyal a holdszelet,
S átlépte már a hervadt hegyek csúcsát
A sápadt hajnal, s halkan közeleg.

Megcsobbanó, híg sárban gázolok,
S az őszi kertben messze nézni félek,
Elhervadt ajkam csendesen zokog,
S érzem édes ízét tört, sűrű vérnek;
Az ágakon gyászlobogó lobog.

Egyszerre édes, lázas képeket
Látok kialvó szemmel, késő vággyal,
Hallok szelíd, lágy gyászkürtöket,
S halk, surranó, selyembevont bokákkal
Az Élet a bús fák közt ellebeg…

AZ ÉGI FÉNY 2287. ESZTENDŐJÉBEN
A HULLÁMOK HAVÁNAK 10. NAPJÁN

Itt Elawer megfigyeli, hogy a dátum mintha Norian egyik speciális varázslatával, a láda lezárása után került volna a papírra. Még a tinta színe is más egy kicsit.

Vágyak temetése

Elföldelem a szívem vágyait;
Ó! kopott és zenétlen temetések,
Züllött Úrfiak züllött gyászpompája.

Ledűlnek nyirkos síri ágyba mind,
S én gyásztalan közönnyel tovább lépek,
Miért tűnődnék értük visszafájva?

Üres fickók voltak, mihaszna társak,
A szívem vérét itták, és ha éj lett,
Duhajkodtak, hencegtek, fogadkoztak,

És ők is csak gyűrötten keltek másnap,
Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet,
Henyéltek, tespedtek, semmit se hoztak.

És őbelőlük sem lett semmi sem –
Az egyiket pedig soká szerettem,
Hazudta: ő az a táltos-királyfi.

Ki hipp-hopp, egyszer majd kiküzd nekem
Egy szép király-lányt hősi küzdelemben –
Becsapott ő is, elfáradtam várni.

És most már nincsen vágyam. –Hajnalonta,
Ha hazavet a robot, összetörve,
Nem ülök álmodozni, magam csalni.

Feleség, pénz, hírnév, - sok drága gyolcsa
A létnek, tudom, már sohse kötöz be,
Sebaj, úgy is csak meg lehet majd halni.


Ha férfi vagy, légy férfi

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden szónoknál
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De mértóságos derekát
Meg nem görbítheti.


A csillagokhoz

Csillag! e csüggedt órán, míg bánatok szitálnak
A fogcsikorgatások világán, s reszketek,
Engedd feléd feszítenem, szédülőn, reszketeg
Lajtorjáját szegény emberfantáziámnak.
Örök fényed figyelve, fenséges ős planéta,
Oly jó most eltörpülnöm s nagy búm, alázva, mérnem:
Mily halk s kis mozgolódás a roppant, régi térben
Szívem fájó verése s e lomha éji séta…

Lásd, szörnyű óra volt ez, forró könnyem kigördült,
S zord vízióként láttam: sok fáradt, furcsa útam
Iszonyú tömkeleggé mint bogozódik rútan,
S csüggedt csavarodással mily bús hurokba görbült,
Hol édes ifjuságom ájuldoz, szűnő szívvel
S elhal… s már drága célig torz utak kusza bogja
Nem oldozódhat többé lendülőn és ragyogva,
Mint víg ösvényszalag, mely dús ormokhoz ível…

Ragyogj, nyugalmas, hűs fény, reménytelen s hazárd
Utamra, ős tüzednél e sok bús borzalom ma
Szelíddé félszegül, s úgy nézem torz halomba
Torlódott bánatim, mint ó, bizarr bazárt,
Hol, nyűtt dobozok mélyén: sok-sok bús gondolatban
- Ó, lelkem régi lomja!- lappang a halk halálvágy,
Az ócska, furcs krampusz, s felszegné ferde vállát,
De fáradt már szegény, s oly untan s késve pattan…

Most, csillag, megszerettem, lásd, árva és sötét
Éltem, s komoly korongod a régi, égi csendben
Úgy nézem már tűnődőn és békén s elpihenten,
Mint nyugtató örök rend szép égi hirnökét;
Most érzem: bús kis útam vezet még valamerre,
És lágyan s édesen emeli elcsitult,
Fáradt lelkem a lét, mint álmos kis fiút
Halk, ringató anyák szelíd és puha melle…

Csönd… csönd… Istenek követje, nemes, arany jelenség,
Setét áhitatom most meghódol neked
S úgy emeli feléd, remegőn, szívemet,
Ez élő és meleg és fájdalmas szelencét,
Mely könnyek balzsamával s vágyak kincsével áldott,
Mint bizarr drágaságuk és furcsa füstölőik
A mély, setét uton mely célom felé vitt,
A szent csillagok fényében Alborne gyermekei…

A láda tartalmának alapos tanulmányozása után Tirion a Nekropoliszba indul válaszokat keresni. Elawer a Hercegi könyvtárat keresi fel, a többiek pedig a déli dokkokat és a kikötő környékét derítik fel.
Elawer első nap a versek sugallatai alapján a nagy erioni tűzvészekről olvas, majd látva hogy milyen hihetetlen mennyiségű adatot halmoztak fel a Hercegi Könyvtár polclabirintusaiban, inkább a kikötő környéki tűzesetekre koncentrál. Nem jut semmi különös eredményre, de azt kideríti, hogy az utóbbi századokban nem volt komoly tűzeset, köszönhetően a vizet és tüzet igába hajtó varázslók szervezett bevetésének. Maximum száz ember halt meg a nyilvántartások szerint az utóbbi száz év legnagyobb két tűzesetében összesen.
Elawer másnap próbálja azonosítani az Utolsó séta a parkban című versben szereplő helyszínt és sikerrel is jár. A leírás csak egy helyre illik: A Palotanegyed Smaragd kerületében található Godorai Kertre, melynek egyik részében található a Gyászoló tölgy nevű fellobogózott lomb nélküli fa, mely Godora Hős Katonáinak állít emléket még a káoszkorból. Ráadásul éjfélkor még gyászkürtöt is lehet a helyszínen hallani. A csapat el is határozza, hogy felkeresik a helyet. Míg a többiek őrt állnak Elawer a múltba pillant és tanúja lesz, ahogy Norian egy nemessel találkozik – később azonosítják a lánca alapján, hogy a Fogadónegyed Delfin kerületének az ura volt az -, akitől segítséget kér, de mikor az elveszi a papírokkal teli ládáját és cserébe nem ígéri meg, hogy segít neki, Norian leszúrja. Majd a hullával távozik.
A történtek sokkolják a csapatot, de a beszélgetésből megtudják, hogy Norian rájött valamire, ami a Főnix kerületben történt 2265-ben az Áldozat havában.
Elawer a harmadik könyvtárazással töltött napon kideríti, hogy a Főnix kerület a Mogyoró és három Alvégnek csúfolt kisebb kerületből jött létre egy tűzvész után. Itt Elawer azonnal észreveszi az ellentmondást, hogy ha négy kerület leégett, akkor ez a korábban olvasott tűzvészeknél nagyságrendekkel nagyobb lehetett, mégsem szerepel a komoly tűzeseteket összefoglaló írásban. Ráadásul a tűzvész 2265. Lángok havában történt, ami két hónappal van a Norian Dalen által emlegetett dátum után…
Közben egy másik szálon is nyomoznak minek keretében a Déli dokk mólóin folytatnak egész napos kirándulást orrdíszek, szentélyek, szobrok és úszó színházak után kutatva.

Fordulatok

Helyszín: Berar, Prex, Kovan, Erion, Nuir, Adacia
Dátum: 2288.01.07.– 2288.04.20.

Kész tervekkel érkeztünk Berarba. Megnézzük mi történt otthon, ki-ki ellátogathat azokhoz, akiket már régen látott és látogatást teszünk Gubkarnál, hogy megtudjuk van-e esély Ardo gyógyulására az alkímista főzeteivel. A térkapu Berar mellett nyílt meg, így a hazaúton volt időnk tervezgetni az elkövetkezendő heteket. Nem sokáig élvezhettük azonban a csendes magányt, léptek neszezésére lettünk figyelmesek. Ám hamar kiderült, hogy a Kloin által szervezett titkosszolgálat és a Berari Őrség emberi vettek körbe bennünket. A titkosszolgálatos Ben kísérte el csapatunkat a Kalapácsba és közben beszámolt a történtekről. Megtudtuk, hogy Dario meglátta a fantáziát Kloin ötletében, így azóta ő is munkával látja el a kétfős szervezetet, mely így már új tagok toborzására is kényszerült. Berar újabb látványos fejlődésen ment át utolsó ittlétünk óta, Kloin városon kívüli földje már nincs a városon kívül. Megtudtuk azt is, hogy a Hordó soha nem látott forgalmat bonyolít annak ellenére is hogy az „unokahúgok” többször lebuktak a pyarroni városvezetés előtt, így szolgáltatásaikat a városon kívülre kellett telepíteni. A Kalapács fogadósa, Bernardo távollétünkben intézővé nőtte ki magát és kiválóan kezelte mind a fogadó, mind a csapat ügyeit. Egy jó vacsora és egy kiadós alvás után meglátogattuk Dariot és Heliat, Tirion ellátogatott a rendházba, Elawer meg az árvaházba. Kloin pedig úgy döntött, hogy ő marad Berarban, nem akar velünk visszatérni Erionba és nem kér a Falkából sem. Néhány nap múlva szomorú szívvel hagytuk el Kloint és Berart és útnak indultunk Prex felé. Két heti lovaglás elégnek bizonyult, hogy elmeséljük Tinnek mindazt, ami ezen a vidéken történt velünk évekkel ezelőtt. Prex határában Pákó felröppent Tirion válláról és a sziget felé vette az irányt, én pedig megüzentem Miandadnak, hogy érkezünk. Amíg vártuk, hogy Gonzo kijöjjön értem, tettünk egy látogatást Gubkar prexi házában, de legnagyobb meglepetésünkre Weila koronáinak nyoma sem volt, csak az üres állványt találtuk ott. Közben Gonzo megérkezett a városba és én vele mentem a szigetre. Itt is meglepetések tömege fogadott. A Szigetet védő növényfalnak nyoma sincs, nincsenek már sem orkok, gorkok és goblinok, az általunk betelepített emberek ki-be járkálhatnak, és még Anti is mosolyogva fogadott Pákóval a vállán. Gubkar és Miandad tárt karokkal vártak, szinte azonnal elkezdték volna a fejembe verni az alkímia újabb gyönyörűségeit, de hamar belátták, hogy látogatásom nem lesz túl hosszú ez alkalommal. Hosszú órákon át meséltem a kalandjainkról és hogy hogyan jutottunk el idáig. Amint eljutottam oda, hogy ismerek valakit, akit túlélt egy találkozást a kék isten egyik fattyával, már csüggtek a szavaimon. És jól számítottam, az Ardo meggyógyításában rejlő kihívásra azonnal lecsaptak. 10 nap alatt készítik elő a „2-es helyszínt”, kaptam egy érmét, amit ha eltörök, Miandad nyit oda egy térkaput, ezen léphet át Ardo a kíséretemben. Egyetlen feltételük volt, a szokásos, a kilétükre nem derülhet fény. Néhány nap alatt megbeszéltük a stratégiát: én meggyőzöm Ardot, hogy jöjjön, elérem, hogy Mago ne is tudjon a tervről, ők pedig mindent megtesznek, a gyógyulásért és Ardo pedig azt fogja látni, mintha én csinálnék mindent. Amíg én a szigeten időztem, a többiek borozgatással töltötték az időt Prex egyik fogadójában. Ám hamarosan megunták a tétlenkedést. Erik és Elawer átlovagoltak Kovanba, ahol meglátogatták Zakariás farmját. Kiderült, hogy Róza jó ideje elhagyta a családot és beköltözött a városba. A szülei nem aggódnak érte, sokkal inkább haragszanak rá, így örömmel vették Erik ajánlatát, hogy megkeresi lányukat. A városban először a királyi udvart vették célba. Könnyen bejutottak és már aznap este részt vehettek a király lakomáján. Nem kis meglepetésükre Rózát egy idősebb nemes oldalán találták meg. A vacsora után a lány azonnal elcsábította Eriket, aki másnap megígérte neki, hogy elviszi őt Berarba. Ez Rózának egyet jelentett a lánykéréssel, így hajlandó volt belemenni, hogy meglátogatja szüleit indulás előtt. Zakariást és családját a legnagyobb boldogságban hagyva vették az irányt Prex felé. Ezekben a napokban Tirion és Tin informálódással és tervezéssel töltötték az időt Prexben. A helyi dartonitáktól megtudták, hogy milyen jelenleg a vallási viszonyok a városban, majd szemügyre vették Tharr egyházának helyi képviselőit is. Ezután egy jó kupa bor mellett gondosan kimódolták, hogyan fogják megbüntetni a háromfejű papjait az Erikre küldött átok miatt. Gubkarral és Miandaddal néhány nap alatt végére értünk a tervezésnek, így gyors búcsú után Prex és Kovan között egy fogadóban találkoztam újra a többiekkel. Vázoltam, hogy mi történt Gubkarnal, így megkezdődhetett a tervezés. Próbáltuk összeszedni, mit tudunk Ardoról és hogyan lehetne végigvinni ezt az akciót. Erik és Tin véleménye ellenére úgy döntöttem, hogy az a legbiztonságosabb, ha egyedül próbálok szembenézni Ardoval. A következő napon ismét szétváltunk, Erik elindult Rózával Berar felé, Tin és Tirion Prexbe lovagoltak, hogy átvehessék Tirion új páncélját, én pedig Elawerrel visszatértem Gubkarhoz. Miandad térkaput nyitott nekünk Abaszisz határába, ahonnan Elawer az ifini térkapuig kísért, majd ő is Berarba indult. Róza nem nagyon jeleskedett a lovaglásban, így igen lassan haladtak Berar felé. Útközben a lány egyre lelkesebben tervezgette az esküvőt és közös életét Erik kapitánnyal, aki megeskette a lányt, hogy a Loandar családnevet soha senkinek nem említi. Tin és Tirion miután megkapták a páncélt Nuirba indultak, ahol rövid látogatást tettek Claudiánál és Dersnél. Néhány nap után újra lóra szálltak, hogy Tirion tiszteletét tehesse Adacia-ban, családjánál, ahol egy igazi nemesi bált kért a fogadásukra. A bál után visszaindultak Berarba.

Ifinből Elawertől elválva átléptem az Erionba nyíló térkaput és visszatértem a Kacsába. Doctorenak és mindenki másnak azt mondtam, hogy a küldetés szólított vissza a kalandozók városába és ha mindent elintéztem visszamegyek Berarba. Napközben többször elhagytam a Kacsát és kocsikáztam a városban, hogy fenntartsam az álcámat. Este egy jó kupa bor mellett beszélgetésbe elegyedtem Doctoreval, aki a sokadik pohár után a szemembe vágta, hogy mi jó csapat vagyunk, de egyedül nem tudunk vigyázni magunkra és ez mekkora baj. Másnap délelőtt nem kevés kétséggel a lelkemben újra megkerestem a gladiátort és afelől érdeklődtem, hogy beszélhetek-e Ardoval. Legnagyobb meglepetésemre néhány perccel később már Lium mögött lépdeltem olyan folyosókon, ahol korábban még sosem jártunk. Majd feltárult Ardo irodájának ajtaja. A szoba minden falán hatalmas polcok és szekrények sorakoztak, a kandallóból elképesztő meleg áradt és számtalan füstölő égett, melyek bódító füsttel töltötték meg a levegőt. A Falka atyja az asztala mögött várt rám és azonnal hellyel kínált. Próbáltam palástolni félelmemet, magabiztosnak látszani és rögtön a közepébe vágtam. Elmondtam, hogy tudok egy lehetőséget, ami megoldást jelenthet évtizedes problémájára. Ardo először nem akart komolyan venni, biztosított arról, hogy erre semmi szükség, majd az asztal mögötti hatalmas fekete szekrényből elővett egy ládát és elém tolta. Hosszú magyarázkodással sikerült meggyőznöm, hogy nem azért jöttem. A ládát eltette és újra rám szegezte a tekintetét, olyannyira, hogy képtelen voltam nem a szemébe nézni. Újra elmondtam, hogy ismerek egy helyet, ahol lehet esélye a gyógyulásra. Mindössze két kérdést tett fel, az egyik az volt, hogy el kell-e menni, a másik pedig hogy mennyi ideig fog tartani. Néhány perccel később egy mágikus kendővel a szememen vezetett ki Ardo egy ismeretlen útvonalon az épületből, ahol kocsira szálltunk és 3 órával később Erion egy távoli, elhagyatott parkjába érkeztünk. Ott kettétörtem a Miandadtól kapott érmét, majd mikor a kapu kezdett formát ölteni, újra megkérdeztem, hogy mehetünk-e. Válasz helyett belépett a kapun, majd mielőtt én is utána mehettem volna, a vonalak kezdtek elmosódni és láttam, hogy a térkapu össze fog omlani. Így nem léphettem be. Maradtam és imádkoztam, hogy Miandad újra megnyissa a mágikus útvonalat. Életem leghosszabb hat perce után legnagyobb örömömre a kapu ismét formát öltött, azonnal beléptem, de semmi jó nem fogadott. Nem tudtam lélegezni. A túloldalon Miandad egy üvegcse tartalmát töltötte belém, ez segített, de a látvány így is ijesztő volt. Gubkar és Miandad szitkokat szórva futottak fel-alá, Ardo pedig egy vörös tócsa közepén feküdt eszméletlenül. Hosszú percekkel később kiderült, hogy a vörös tócsa az alkímista összetört üvegeiből származik, Ardo sértetlen, és a bajt az okozta, hogy egy olyan tárggyal lépett át a kapun, ami az összes mágikus energiát magába szippantja, így a Sheral csúcsain álló csillagvizsgáló mágikus védelme összeomlóban volt. Miután sikerült rendbehozni a védelmet és Gubkar jól letorkolt a „vendégünk” belépője miatt, Ardo felkerült egy asztalra és megkezdték a vizsgálatokat. Ardo testén négy mágikus tetoválás mellett ott volt a hírhedt seb, melynek látványa, a rojtos széle és a sebben lévő kék színű valami annyira elborzasztott, hogy minden akaraterőm latba kellett vetni, hogy rajta tudjam tartani a tekintetem. Amíg Gubkar a seb vizsgálatával volt elfoglalva, Miandad megpróbált az eszméletlen harcos elméjébe férkőzni és megismerni a seb keletkezésének körülményeit. Néhány szívdobbanással a varázslat megkezdése után páni félelemmel az arcán ugrott hátra az asztaltól, majd ennyit mondott: a tudata ébren van és hall mindent. A mester erősen kételkedett ebben, de Miandad unszolására ő is megpróbált behatolni Ardo elméjébe. Az eredmény ugyanaz a páni félelem és hirtelen szökkenés. Majd újabb dorgálást kaptam, de innen már nem volt visszaút. Gubkar úgy döntött, hogy végigcsináljuk a műveletet és aztán kitaláljuk mi legyen. Egy nappal később minden készen állt a már jól ismert főzetben való fürdetésre. A kádban sorra vesztették el mágikus tulajdonságaikat Ardo tetoválásai, majd a seb is. Ezután nem volt más hátra, várakoznunk kellett. Miandad néhány percenként ellenőrizte, hogy érzékelhető-e még mágia a sebből. Egy-két órával később Ardo egyszercsak felült, nem szólt, nem kérdezett, csak próbálta mozgatni a karjait és tapogatta a sebet. Percekkel később felállt és köszönetet mondott, majd néma beszédet intézett Gubkarhoz és Miandadhoz, akik arcára soha nem látott kifejezés ült. Amint végzett indulni is akart haza. Amíg Miandad a térkaput készítette elő, én Gubkarhoz mentem, elnézést kértem mindenért és megköszöntem, amit tett. Válaszul egy ölelést kaptam, majd Ardoval együtt elhagytuk a csillagvizsgálót.

Így két nappal később ismét az erioni parkban találtam magam. Amíg Ardo leintett egy kocsit én próbáltam beszélgetést kezdeményezni vele, de nem vett rólam tudomást. Mosolyogva szállt kocsiba és útközben fütyörészéssel múlatta az időt. Még félúton sem jártunk, mikor Miandad hangja szólalt meg a fejemben: Ardo Brex nem az akinek hiszed! Nagyon vigyázz vele Seyana, soha ne kerülj az útjába! Meglepetésemből ocsúdva Ardo tekintetével találkozott a tekintetem és rögtön tudtam, ő is hallotta az üzenetet. A Kacsához érve újra fel kellett tennem a kendőt és amikor levehettem, már ismét Ardo irodájában voltunk. A Falka vezetője leültetett, megköszönte azt, amit érte tettünk és biztosított arról, hogy hálája nem marad el. Amíg ő vagy a Falka életben van, addig válthatom be a szívességet, legyen az bármi is, teljesíteni fogja. Mielőtt elbocsátott, annyit mondott, hogy Mago sokéves munkája végre meghozta a gyümölcsét és sikerült meggyógyítani Ardot, így dolga végeztével visszatér Lar- dorba.

Jófajta toroni pálinkával és egy kiadós alvással próbáltam megemészteni az elmúlt napok eseményeit. Másnap a Kacsában töltöttem az időt, arra várva, hogy mikor derül ki a nagy hír. Nem kellett soká várakoznom, hogy meghalljam az első pletykákat. Két nappal később Maximus szólt a Falkához és hivatalosan is bejelentette a gyógyulás hírét és elmondta, hogy Ardo a Végítélet hónapjának utolsó napján kíván szólni mindenkihez.
Miután megtudtam, amit akartam az ifini térkaput és egy árnyékajtót használva néhány nappal később már Gubkarral és Miandaddal ültem a könyvtárszobájukban. Tudni akartam, hogy jól vannak-e és hogyan viszonyulnak ezek után hozzám. A történtekről és Ardoról nem faggattam őket, tudtam, nem mondhatnak semmit. Miután a lelkemre kötötték, hogy nagyon vigyázzak magamra, újra útnak indultam és az este már a Kalapácsban köszöntött rám. Egy nappal később megérkezett Erik és Róza, majd néhány nappal Elawer és végül Tirion és Tin is. Elmeséltem nekik a történteket és ittunk a sikerre.
Sok időt nem tölthettünk Berarba, mert Ardo nagy bejelentésére vissza kellett érnünk. Alighogy megérkeztünk a Kacsába, Pel Zarina invitálására végignézhettük Maximus és Doctore harcát a gyakorlóteremben. Másnap a térképszobában el kellett mesélnünk több hónapos távollétünket, majd egy újabb sikeres küldetés került a táblára a neveink mellé. Majd Ardo személyesen hallgatta meg, majd döntött Kloin ügyében.A következő nap az ünneplés jegyében telt, folyt a predoci óbor és mindenki izgatottan várta Ardo esti mondandóját. Az abbitláb kopogására üdvrivalgásban törtek ki a megjelent tagok és Ardo hivatalosan bejelentette a gyógyulását, az ingjét letépve mindenki láthatta a begyógyult sebét. Az este egy pontján nyílt a térképszoba ajtaja és Kargil lépett ki rajta. Néhány mondatot váltott Ardoval, ő is megnézte a sebet, majd amilyen váratlanul érkezett, ugyanúgy el is tűnt. Ezek után Doctore összeterelte az ott lévő farkaskölyköket, majd Ardo lépett közénk, megemelte kupáját és mindenki ivott a kölykök egészségére és sikerére.

*Seyana*

Predoc

Helyszín: Banis és környéke, Derval
Dátum: 2287.29.13.– 2288.01.07.

A lábadozás egyik utolsó napján a csapat néhány tagjának különös rémálomban van része. Meg is beszélik, de nem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget, inkább próbálják elfelejteni barátaik halálának szörnyű emlékét.
Akár kárpótlásnak is tűnhet az a küldetésmentes négy hét mit Erionban töltenek el az elszámolóházbeli küldetés után.
Közben Mago visszatér, azzal a rossz hírrel, hogy nem sikerült helyrehozni a Falkavezért gyötrő szörnyű sebesülést. De legalább kicsit közelebb került a megoldáshoz. Elawer próbál Ardo közelébe kerülni, hogy esetleg szóba hozza a láda ügyét, de a Doctore váratlanul küldetésre hívja őket. Alig van idejük összepakolni, a térképszobában pedig már várja őket Maximus. Két tekercset kell átadniuk „Bajusz”-nak, aki a Falka öt életben lévő alapítójából az egyik. Eredetileg Maximust hívta segítségül, aki nem tud menni, de az ígéretes Farkaskölykök remélhetőleg Bajusz segítségére lesznek. Akir, a Falka térmágusa már nyitja is az átjárót Predocba. Sajnos a megjelölt várba nem sikerül elérnie, ezért a vár mellé nyílik a kapu. Mikor átérnek azonnal világos lesz, hogy az éppen zajló ostrom miatt volt a zavar.
Annyi instrukciót kaptak, hogy ne emlegessék a Falkát, és hogy Bajusz már várja őket de nem véletlenül kapta a becenevét, ezért könnyű lesz felismerniük. Viszont a térkapu nem Banis várában nyílt meg, most pedig kezdődik az ostrom. A nagy kavarodásban menedéket keresnek, majd rövid tanakodás után úgy döntenek, hogy az ostromló zsoldosokkal feljutnak a falra, majd ott felfedik magukat és részt vesznek a vár védelmében. Így is tettek, sikerült meggyőzniük Serak Enlor kapitányt, hogy a védők oldalán állnak. Bajuszt azonban nem találták meg, viszont a Király elé vezették őket, ahol várakozás közben megtudták, hogy lázadók ütöttek rajta a királyi menetoszlopon, a zsoldosokat visszaverték ugyan, de még több érkezett és megtámadták Banis várát. Ahol közben az úr gyanús körülmények között meghalt, és az áruló várnagy zendülést szított.
Ebbe a zavaros szituációba kerülnek bele és sehol nem látnak férfit jellegzetes bajusszal. A kihallgatások után viszont III. Olmund Witt Vigorard Predoc és Eldor királya, az Egyesítő személyesen kívánja kikérdezni a csapatot. Majd mikor egyedül maradnak vele kiderül, hogy ő az akit a Falka tagjai „Bajusz”-ként emlegetnek. Bár már nincs bajusza, mióta az udvarban él. Némi közjáték után – miközben a csapat Bajusz személyi testőre, egy Teng nevű tiadlani harcművész révén megismeri a közelmúlt történéseit – a király arra kéri a csapatot, hogy kísérjék el Alvar Mancette-t, a Segítőjét keletre, hogy biztosítsa az ottani négy legbefolyásosabb úr támogatását, nehogy a lázadók pártjára álljanak.

Egy titkos alagúton hagyják el Banist, majd két katonával kiegészülve útnak indulnak.
Másnap délután több lovas csapatot is észre vesznek, akik a területen legyező alakban közelednek, a nagy számbeli fölény miatt úgy döntenek, hogy a közeli mocsár felé veszik az útjukat, ahol könnyebben tudják védeni a Segítőt harc esetén. Elawer egy ügyes trükkel lerázza a mocsárba utánuk merészkedő csapatot. Ahogy azonban vágnak át a mocsáron két mocsári troll ront rájuk. Félelmetesek, agresszívak és vérszomjasak, de a csapat különösebb nehézség nélkül végez – legalábbis egy időre – a szörnyű teremtményekkel. Majd később egy újabbal is végeznek, hogy feltúrhassák az odújukat kincsek reményében.
Miután épségben kijutnak a mocsárból már nincs messze az első nemes kastélya, azért úgy döntenek, hogy a csapat visszafordul Banisba, hiszen a zsoldosok jelenléte ezen a részen azt jelenti, hogy a király közelében van valaki, aki informálja a lázadókat.
Mikor visszaérnek és elmesélik a történteket Bajusz is arra a következtetésre jut, hogy egy áruló dolgozik a köreiben. Közben Elawer kideríti hogy Anon Banis halála nem véletlen volt, nem sokkal azután, hogy kiadta az utasítást, hogy be kell engedni a hátráló királyi erőket egy csuklyás alak letaszította az öregtorony tetejéről. Ahogy fordult a gyilkost nem lehetett látni mást, csak a csukja alól fellebbenő hosszú vörös hajtincset. Teng diszkréten átkutatja a várat, de nem sikerül megtalálni a vörös hajú nőt.

Bajusz arra kéri a csapatot, hogy próbálják meg kiszabadítani két unokahúgát Derval várából, ahol Rizad Saras túszként tartja őket fogva. Mivel Saras már egy ideje kalandozókat is toboroz, a bejutás nem tűnik nagy feladatnak, ráadásul néhány térkép is rendelkezésre áll Dervalról. Bajusz mágusa kaput nyit a közelbe, és másnap már át is lépik a vár kapuit. A toborzáson agresszívan viselkednek de miután csúnyán elbánnak az ellenük küldött néhány katonával, azonnal felveszik őket és a vendégek között kapnak szállást. A kiszabadítást Bajusz elképzelésére alapozva hajtják végre. Tin és Elawer észrevétlenül kiszabadítják a toronyból a gyerekeket. A három őrt sikerül úgy elintézni, hogy ne keltsenek feltűnést. A lefelé úton pedig már senki nem foglalkozik velük hála Kloin és Tirion elterelésének. A pincében fogva tartott bestiák és szörnyek ketreceit rongálják meg, így kiszabadítva a vérengző szörnyetegeket. Tint falhoz is csapja egy hatalmas gorilla amikor lefelé igyekszik hátán az egyik gyerekkel. A gyereket sikerül ügyesen eldobnia, úgyhogy az nem sérült meg de Tin élete nem sokon múlt, végül egy gyógyital elfogyasztása után sikerül biztonságba menekülnie. Közben Seyana és Erik egy szinttel lejjebb azon munkálkodik, hogy a térmágikus védelem megtörése után az árnyékajtó már nyitva várja a menekülőket. Erik szembe kerül egy igen képzett gladiátorral, miközben Seyana trükkösen elbánik egy varázslóval és egy lovaggal, végül a gladiátort is sikerült legyűrni. Mikor azonban Seyana hozzákezdett a vonalak megtöréséhez egy kardművész rontott rájuk, mikor Seyana felkelt a földről folytatta a munkáját, miközben a Slan Erikkel hadakozott. Sajnos a kardművész jobbnak bizonyult és az egyik vágásával kritikusan megsebesítette Eriket, majd Seyana ellen fordul, aki ebből nem vett észre semmit. A kardművész előbb foglyul ejtette, hogy ne tudja befejezni amit elkezdett majd leütötte. Ám Seyana csodával határos módon nem ájult el, csak földre került. Nem mozdult és megvárta hogy a Slan kimenjen a folyosóra, ahol már érkeztek a többiek. Seyana gyorsan beletöltött egy gyógyitalt Erikbe, és végre sikerült megtörnie a védelmet. Mire elkezdte megnyitni a folyosón az árnyékajtót, addigra a másik irányból már érkeztek az Ezüst Gárda lovagjai, élükön a kapitányukkal, akit Kloin sikeresen visszatartott, a rúnatorony ajtajában, miután a folyosón kiütötte a kardművészt. A többiek így menekülhettek az árnyékajtón át. A másik oldalt Elawer és Tirion biztosította. Végül kis tétovázás után Kloin is átlépett a biztonságot jelentő sötétségbe. Tin, Erik és Seyana is szinte érezte a halál érintését a folyosón haladva, életük nem sokon múlott és az elmúlás vett körül mindenkit a visszaúton.

A király igen hálás a csapatnak, amiért teljesítették ezt a szinte lehetetlen küldetést és épségben kiszabadították a gyerekeket a lázadók karmai közül.
Bajusz nagy nehezen három emberre szűkíti le a gyanúját az áruló kiléte felől: az öccse Rolan Witt, Sturm generális és az intézője Maun. Mindegyiküket más-más hírrel látja el, egy fiktív találkozóról, ahol is titokban személyesen találkozik Eldor hercegével, hogy megerősítsék a szövetségüket. A csapat úgy dönt, hogy túl veszélyes lenne eljátszani ezeket a szerepeket, ezért nem vesznek részt benne, Banisban várják a királlyal, hogy kiderüljön, melyik helyszínre küldött csapatot érte rajtaütés. Az öccsének megadott helyszínről nem térnek vissza a katonák, amikor pedig Rolan szállására mennek, addigra az áruló már elmenekült. A kalandozók a mágus segítségével a menekülő elé kerülnek, és épségben visszahozzák a király elé. Közben az a gyanújuk, hogy nem egyedül menekült, de nem találnak senkit.
Bajusz a jelenlévő nemesek előtt meghallgatja az öccse vallomását, aki egyáltalán nem bánta meg a tettét, úgy gondolja, hogy a királyság nem működik jól és őt illeti meg a Predoc hercege cím. Bajusz ezután párbajban megöli az öccsét.
A csapat a Király mellett marad, amíg az utolsó lázadók is megadják magukat. Így az új évet Predocban ünneplik miközben többen is kapcsolatokat építenek.
Bajusz nagyon hálás a társaságnak és elismeri Maximus igazát, azzal kapcsolatban, hogy ezek a Farkaskölykök is képesek hatékony segítséget nyújtani akár egy királynak is. Elismerése jeléül Bajusz ír Maximusnak, hogy két küldetés teljesítését írják jóvá a csapatnak segítségük fejében. Amikor visszatérnek a Kacsába Maximus így is tesz.
Később Maximus egy Seyanával és Tirionnal átbeszélgetett délután és éjszaka után ígéretet tesz. Másnap Doctore kissé sértődötten értesíti a társaságot, hogy Maximustól újabb küldetést kaptak, amiről ő nem tud semmit, de Akir már nyitja is a kaput valami Berar nevű helyre, ahol négy hónapjuk van teljesíteni Maximus küldetését. A Doctore morogva, a csapat pedig mosollyal a bajusz alatt hagyja el a térképszobát…

Ardo tesztje

Helyszín: Erion
Dátum: 2287.29.09.- 2287.29.12.

A csapat rezignáltan üldögél a Kacsában. Mindenkiben máshogy fogalmazódik meg, de végül mindegyikük ugyanazt a kérdést teszi fel magában: Bele fogok halni?

Mióta Erionba jött a társaság, azóta soha nem tapasztalt veszélyekkel kell szembenézniük. Korábban is csináltak vad dolgokat, kerültek szoros helyzetekbe, de a menekülés útja valahogy mindig nyitva volt. A hiba ára esetleg néhány arany, elégedetlen megbízó volt. Ha valaki hibázott, akkor az esti tábortűz mellett a többiek szurkáló megjegyzéseivel kellett egyedül szembenéznie. Most? A saját és mások halálával. Egy apró hiba is lehet, hogy társak életébe kerül.
Már a Falka próbáin előfordult, hogy hajszálon múlt valakinek az élete. Gyakorlatilag mindhárom próba halálos csapda volt, ahol bátor jelöltek tucatja veszett oda. A Falka hibája lenne ez? Vagy a csapat most szembesül azzal, hogy milyen kikerülni a barátságos hazai környezetből és milyen, ha a tápláléklánc tetejéről a mélybe zuhannak.
A küldetések több mint veszélyesek. A térképszobában mindig úgy tűnik, hogy a feladat egyszerű és minden veszélyforrást megbeszélnek, a kudarc ára pedig csak egy strigula hiánya lesz a táblán. Aztán a terepen tudatosul, hogy mindenre elszánt vajákosokkal, a Kitaszított nagyhatalmú szolgájával, vagy egy egész sereggel kell szembenézniük.

A Falka a csapat végét akarja? Ennek nem lenne értelme.
Vagy Ardo Elawer iránt ellenszenve kényszeríti a társaságot végzetes kalandokba?
Esetleg lehet, hogy a kalandozók élete tényleg ennyire más, mint ahogy képzelték? A halálból, szenvedésből és áldozatokból csak a bárdok meséiben lesznek megmentett hercegnők, csodás kincsek és varázstárgyak? A Falka lehet, hogy erre próbálja felkészíteni a kegyetlen próbákon és veszélyes küldetések során keresztül a leendő tagjait, hogy képesek legyenek megállni helyüket?

Ardo Brex Falkája kegyetlen képet fest a kalandozók világáról. Ahol a tudás hatalom és a tudatlanság egyenlő a halálos ítélettel. Ahol kapzsiság és önzőség uralkodik az embereken. Ahol a léhaság és a dicsőség hajszolása ártatlan életekbe kerül. Ahol az istenek csak játszanak a halandókkal. Ahol a jó döntéseket soha nem befolyásolják érzelmek. És ahol a titkok ölnek és a hazugságok életeket mentenek.
Ez lenne a jövő? Vagy csak egy öreg, megkeseredett és nyomorult harcos elképzelése a valóságról…

Elawert a Falka jeles bárdja, Galiard viszi el egy próbára, ahol Elawer számot adhat a képességeiről.
Egy nap elteltével Doctore hívatja a csapatot egy újabb feladattal. Elawer jól teljesített, és Galiarddal egyből el is kezdtek egy küldetést, amihez csatlakozni fog a csapat is.
Pontosabban Seyana, Erik, Tirion és Tin. A küldetéshez négy emberre van szükség, ezért a törpe ebben most nem vehet részt.

A feladat most is egyszerűnek tűnik, be kell jutni egy elszámoló házba, ott információkat megszerezi egy embertől, átadni neki valamit, majd távozni. A két bárd már sikeresen bejutott, ők fogják a felderítést végezni. Az épület a lehető legjobb mágikus védelemmel van védve, sőt a pszi üzenetek sem érnek célt. Ezért a Falka egyik külső embere, Remi lesz az összekötő a csapat és a bárdok között.
A tárgy, amit át kell adniuk az információért cserében, egy mágikus eljárással feltöltött csiszolt rubin, melyet csak a célszemély tud aktiválni. Az üzenet amit hordoz is fontos, de ami igazán értékes az a mágikus módszer amivel a követ felruházták. Ezért ha elvesztik, akkor az a tagságukba fog kerülni.
A kőről senki nem tud, ezért elvileg nem jelenthet semmi bonyodalmat, de a biztonság kedvéért elmondják, hogy a mágikus töltést csak egy mágus tudná megszüntetni, viszont ha bárki lenyeli a feltöltött rubint, akkor mire az természetes úton távozik elveszti a mágikus tulajdonságait és csak egy sima drágakő lesz. Mikor valaki lenyeli a követ, akkor a mágikus kötések instabillá vállnak, ezért egy mágikus kitörés vagy kisajtolás az energiák elszabadulásához vezethet, ami a hordozója életébe is kerülhet akár. Ezért mindenképpen érdemes elkerülnie a varázslókat és mágusokat annak, aki éppen lenyelte a rubint.
Egy kalandozó csapatként jutnak be a hatalmas épületegyüttesbe, kezükben egy jóváhagyott szerződés az elszámoló háztól, melyben az áll, hogy sikeresen teljesítették a feladatukat, megkaphatják az előre letétbe helyezett fizetséget.
Mire odaérnek, a bárdok máris kiderítették, hogy az épület homlokzata és teteje illúzió, ezért kívülről szinte lehetetlen behatolni, ugyanis teljesen máshol vannak az ablaknyílások. Viszont a szinte tökéletes külső védelem miatt, belülről alig védik az ablakokat, ezért ez egy jó kiútnak látszik.
A kalandozók kapnak egy minden igényt kielégítő lakosztályt a földszinten, ami egy hatalmas közös kertre nyílik, viszont a folyosók tiltott területnek számítanak. Szerencsére a bárdok kiderítik, hogy a célszemélyt egy első emeleti lakosztályban tartják fogva, aminek szintén van ajtaja és ablakai, melyek a kertre nyílnak.
Hosszas felderítés után rájönnek, hogy elvileg a kert felől senki nem figyeli azt az ajtót, viszont Seyana nem tudja pontosan, hogy mi a különbség a saját és a célpont ajtaját óvó mágikus védelemben, a rajzolatokat nem találják meg, de valami eltérést biztosan éreznek. Továbbá az is kiderült, hogy az ajtó zárva van.
Az ajtó mágikus védelmét felmérendő Tin szétszedi a saját lakosztályuk nem túl bonyolult és amúgy is elnagyolt zárát, és megtalálják a zárnyelven és az azt befogadó résben a két apró rúnát. Seyana nem tudja őket hatástalanítani és csak feltételezi, hogy jelzésre szolgálnak. Végül úgy döntenek, hogy a küldetésnek nem volt célja az észrevétlenség, ezért az ajtón keresztüli behatolás mellett döntenek.
Tin megpróbálja kinyitni a már ismert zárat. Sikerül is neki, viszont amint kinyitja, az ajtóban kiold egy biztonsági mechanizmus, ami a helyükön rögzíti az ajtókat.
Nem sokkal később érkezik a hír Remitől, hogy a célpont megpróbált menekülni a behatolási kísérlet után, de az őrök megölték. Jó hír, hogy a csapat nem bukott le, ennek ellenére a biztonság kedvéért, meg mert már amúgy sincs szükség rá, Erik lenyeli a drágakövet.
Remi arra kéri a csapatot, hogy bár már megkapták az elszámoló háztól a fizetségüket, még maradjanak, ugyanis a bárdok lehet, hogy segítségre szorulnak a kijutásban.
Közben Tirion eszébe jut, hogy ha hozzáférne a testhez, akkor kideríthetné a szükséges információkat. Ezért Remi kicsempészi az elszámoló házból, majd egy sebtében szerzett Darton pap álcával eljuttatja a testhez ahol Tirion meg is kezdi a rituálét.
Sajnos nem sikerül befejeznie, az őröknek gyanús lesz a hosszú szertartás és lerohanják az ál papot. A bárdok ugyanis miközben próbálnak kijutni lebuknak. Galiard el tud menekülni, de Remi arról értesíti a csapatot, hogy Elawert elfogták és önállóan nem fog tudni kijutni. Továbbá így a csapat kilétére is fény derült, ezért menekülniük kell, viszont Remi szerzett 20 percet, hogy ki tudjanak jutni. Seyana, Erik és Tin gondolkodás nélkül úgy dönt, hogy a szűkös idő és a kockázat ellenére elküldik Remit, hogy derítse ki hol tartják fogva Elawert, hogy ki tudják szabadítani menekülés közben.
Remi megtudja, hol tartják fogva pontosan Elawert, rossz hír, hogy varázsló is őrzi az első emeleti szobát. Az emeletek között fizikailag nem lehet közlekedni, mágikus átjárókon keresztül lehet átjutni. Mivel Remi nem ismeri az összes átjárót, ezért a nyolc lehetséges utat, 3 ajtóra szűkíti le. Az egyik a pincébe fog vezetni, ahonnan különösen nehéz lesz a kijutás az ablakok hiánya miatt, az egyik a földszint egy folyosójára vezet és egy pedig arra az első emeleti folyosóra, ahol Elawert fogva tartják. Mivel azt sem lehet tudni pontosan, hogy melyik átjáró lesz kétirányú, ráadásul az átjárók használata azonnal fel fogja hívni az őrök figyelmét. Ezért azt a megoldást választják, hogy mindenki másik ajtón indul, aki rossz folyosóra érkezik az megpróbál kijutni, aki pedig jó helyre jut, az a pontos időzítés segítségével Elawerrel együtt megpróbál kitörni.

Seyana a pincébe jut, ahol egy dzsad és az idomított óriási éjfekete, kitinpáncélos bogara állítja meg.

Tin egy erioni Lánglovaggal kerül szembe a földszinten, akit már majdnem sikerül legyőznie, amikor szervezetén eluralkodik ellenfele gonosz mágiája.

Erik érkezik az emeleti folyosóra, de ő sem jut messzire, mert egy harcművész győzi le méterekre a keresett szobától.

Erik félájultan elkapott beszélgetésfoszlányából és a Doctore későbbi magyarázatából kiderül, hogy a küldetés valójában csak próbák álcája volt. Ardo kérte még az elutazása előtt, hogy ha a csapat jól teljesít, akkor bizonyosodjanak meg Elawerrel szemben tanúsított hűségükről. Ehhez kapóra jött az elszámoló ház, akikkel Ardo jó viszonyban van, és amúgy is szerettek volna néhány kalandozót felkérni a lakosztályaik védelmének és néhány újonnan felbérelt emberük letesztelésére. A Doctore leszállította az embereket és az információkat, Remi pedig – aki a bankház embere – lebonyolította a tesztet. Közben Elawer nem is lépett be az elszámoló házba, Galiarddal zenélgettek és egymás repertoárját bővítették.

Néhány nap lábadozás után, maradandó sérülések nélkül, hasznos tapasztalatokkal hagyják el a betegszobát.

Kígyóvadászat

Helyszín: Erion
Dátum: 2287.28.19.- 2287.29.08.

„Az első küldetés testileg és lelkileg is megterhelte a csapatot. Rájöttek, hogy a Falka sem módszerekben sem a feladatokban nem válogat. Nem a jó ügyért küzdenek, csak emberek, akik taroznak valahova, és Erionban csak így lehet túlélni. Nem biztos, hogy amit tesznek az jó… sőt egyre biztosabb, hogy minden feladatban olyat kell véghezvinni, amelyet magától talán egyikük sem tenne meg.

Hiába fontos a végső cél egy jó ügy… de az odavezető utat sötét árnyak s megannyi útvesztőszegélyezi, melyben odaveszhet az ember lelke javíthatatlanul és örökre….”

Egy kisebb pihenő után mikor is a csapat időt szakított Seyana születésnapjára is máris Doctore gyűjti össze őket, izgatottabban, mint addig bármikor.

A feladat:
Bejelent egy rejtélyes idegent, aki nemrég tért vissza a Falkába, és mint kiderült nagy tisztelet övezi. A jó tanács csupán annyi, hogy ne bosszantsák fel Mirast. Kortalannak látszik, kissé gorviki de bőre enyhén szürkés, így nehéz megmondani honnan is származik.

Most kivételesen van választás, hiszen Miras szerint a küldetés igazán veszélyes és felajánlja, hogy a csapat visszaléphet, ha nem elég bátor. Mivel a cél minél jobban a Falka vagyis Ardo Brex bizalmába kerülni kisebb tanakodás után igent mondanak.

Miras az elmúlt években egy nagyon bonyolult küldetésen dolgozott. Sikerült beépülnie a Gorvikiak közé és az egyik család örökösét az Orwellánusok kezére játszani, kirobbantva ezzel egy kerületeken, sőt negyedeken átívelő alvilági háborút. A további cél elérni, hogy a lehető legjobban gyengítsék meg egymást. Ehhez most a Gorvikiaknak van szükségük egy kis segítségre, hogy megtudják hova kell lecsapniuk. Egy magas pozíciójú orwellánus papnőt kellene ezért a kezükre játszani s ezzel kezdetét vehetné az igazi vérontás.

„A kis csapat ugyanott tart, mint ezelőtt pár órával. Olyan dologért kell a bőrüket vásárravinni, amit nem éreznek magukénak, sőt értelmét sem biztos, hogy látják. Gorvikiak, orwellánusok, eneszukeiek,toroniak… mindegy, hogy kivel vagy, a másik az ellenséged és csak úgy élhetsz, ha előbb te ölsz…”

A kiszemelt orwella papnő egy nagyon különös elfoglaltságnak hódol. Különböző időközönként fiatal férfiakat csábít, el majd azok rejtélyes módon eltűnnek. A hely elvileg adott így a csapatnak egy megfelelő tervre és időre van szüksége. Miras mindent eltervezett, de már egyszer lelepleződött így személyesen nem lehet jelent az akción, így viszont a kockázatot a Farkaskölykök viselik.

Felderítés:
A helyszín egy módosabb fogadó az „Ismerős Arcok”. Jól őrzik és beépített emberek is vannak a vendégek között. A hely tervrajzát és az információkat Elawer szolgáltatja, aki vándorzenészként lép fel minden este. Közben kapcsolatokat épít és a recepcióssal (férfi) kibontakozó gyengéd románcának köszönhetően fény derít az orwellánus papnő állnéven bérelt lakosztályára is.

Tin és Erik a csali. Szerepük: Két fiatal gyanútlan idegen, akik estéről estére szórják a pénzt és búcsúztassák a mindennapi örömöket, hiszem mindketten a pyarroni egyház szolgálatába állnak majd mind Krad és Dreina papjai. Így talán jobban felkeltik az érdeklődését egy áldozatát kereső vérre szomjazó orwellánusnak.

A többiek (Seyana, Kloin, Tirion) a helyi alvilágot kell, hogy elrettentsék, hogy a tényleges akció pillanatában semmi se zavarhassa meg a gyors menekülést. Csupán egy rajtaütést sikerült kieszközölniük, de azt a támadók pár vajákosa bánta és megemlegetik a napot mikor a törpével és társaival kezdtek. Fura módon Kloin még nyílpuskával is harcolt nem kis sikerrel, pedig szerinte; „azzal a szarral nem lehet ölni.”

Terv:
Miután a légyott helyszínére fény derült a csapat megkezdte az akció végrehajtását. Erik és Tin a terv szerint látogatják a fogadót. Miras elintézi a menekülési útvonalat és minden este egy fogattal az Ismerős Arcok környékén várakozik. Elawer biztosítja a helyszínt és figyeli az eseményeket, mint beépített ember. A többiek fogadó környékén lézengenek. A csapat az egész küldetés során nem bízik Mirasban , így a törpe a biztonság kedvéért egy másik kocsit is a fogadó környékére rendel, melyet nehéz számszeríjász fajtársai védenek. Később Elawer kideríti, hogy egy olyan klán tagja volt, valaha amelyet kb 100 éve mind egy szálig kiirtottak a Gorvikiak… így barátunk még érdekesebb és titokzatosabb.

Tin feladata, hogy 2 komponensű méreg segítségével tegye a papnőt harcképtelenné. Egy virág és egy masszázsolaj kombinációja a siker kulcsa.

Vésztervként Tirion a lakosztályban várja a „párt” és amennyiben szükséges minden varázserejét felhasználva hatalmas csapást mér rá.

Végkifejlet:
Egy este aztán megérkezik a papnő. A terv úgy tűnik, beválik, hiszen egy udvariatlan asztaltársaságnak köszönhetően Tin a hölgy kegyeibe tud férkőzni. Később a félén kislány álca ellenére a ravasz bestia nagyon is tudja, mit akar. Persze Tin „gyanútlanul” belemegy a játékba. Közben a többiek is megérkeznek, mint vendégek és kezdetét veszi az igazi akció:

Sajnos a csapat hibát hibára halmoz és összességében ritka az olyan feladat ahol ennyi balszerencse történik ennyi tervezés ellenére:

-Kloin és Tirion mikor a lakosztályba próbál jutni, hogy a lovag elbújhasson, túlságosan magukra vonják az őrök figyelmét. Miután Tirion elbújt csak Seyanának sikerül később bezárnia az ajtót.

-Elawer túl feltűnően viselkedik ( vagy már régóta figyelték) és miután a „pár” felment a lakosztálya egy rejtélyes alak enyhén megsebzi. A méreg azonnal hat és a bárd teljesen harcképtelen lesz és menni is alig bír.

- Ugyanez a rejtélyes testőr Eriket ugyanígy megsebzi aki álcaként egy lánnyal beszélget a belsőudvarban. Sajnos ő is a dalnok sorsára jut, csak nagyon nehezen tud kitámolyogni a fogadóból.

-Tin és Tirion sincsenek összhangban és a paplovag, amit nyílik, az ajtó máris támad. Az orwellánus még mintha tudna cselekedni, de isteni szerencse, hogy mégis elájul. A törékeny test a falhoz csapódik s az őrök máris a szoba felé veszik az irányt, ahogy Seyana is.

-A testőr egy szempillantás alatt elvágja a gyanútlanul várakozó Miras torkát és a menekülési útvonal felől támad a lakosztályban lévőkre. Tin épp a méreg második komponensét dörzsöli az áldozatba mikor is Tirion harcra kel a villámgyors testőrrel. Sajnos mindketten esélytelenek. Tirion el tud menekülni de Tin sarokba szorul.

- Szerencsére Seyana időben érkezik és sikerül jobb belátásra bírni a testőrt. Nem adja az életét a papnőért, inkább elmenekül.

-Kloin közben hozza az általa szervezett kocsit. Az eszméletlen nőt villámgyorsan ledobják, a vérbe fagyott Mirast a és a két fél eszméletlent is kocsira segítik. Majd át mindenen az „árut” leszállítják a gorvikiaknak.

Elawer így emlékezik vissza az estére:

„Csoda, hogy élünk. Nem egy hanem az egész pyaroni istencsalád együttes csodája. Küldetést így még nem sikerült félre. Hála legyen az égieknek és remélem, tanulunk belőle…”

*Elawer*

Becsületbeli ügy

Helyszín: Erion, Borgano
Dátum: 2287.28.15.- 2287.28.18.

A csapat immár jelöltként az éjszakát a Kacsában töltötte. Másnap Eriket és Tint is az előző esti társuk keresi fel, és külön-külön mérettetnek meg.

A többieknek sem kellett sokat várni, Doctore a térkép szobába küldi őket. A szobában minden újonc együtt van a félelfek és Davon is, kivéve a két lepedőakrobatát. Hirtelen megérkezik Asdern Van Martino Xinadir Murien Secor ismertebb nevén Maximus, a falka öt életben lévő legendás alapító tagjai közül az egyik. Tekintélyparancsoló hatalmas lovag, akinek tapasztalata és hírneve a falkában Ardóéval vetekszik. Röviden kiadja az utasítást és pár perc múlva már mindenki teljes fegyverzetben, libasorban siet át egy térkapun mely mintegy 1000 mérföldre repíti a kalandozókat egyenesen Borganoba a déli városállamok egyikébe. S kezdetét vette az első küldetés jelöltként.

„Egy virágágyás közepében találtuk magunkat, mindenkit eléggé megviselt az utazás, de a kép, ami fogadott ennél is felkavaróbb. Mint egy feldúlt méhkas olyan volt a Rambton-ház. A cselédek mentik a menthetőt, a katonák fegyverben lovas kocsik indulásra kész és senkinek még csak fel sem tűnt, ahogy nyolc fegyveres a semmiből a virágágyásban termett.”

Hubard Rambton helyi nemes, Maximus régi barátja területi vitába keveredett szomszédjával, akinek követelése a koholt, új rendeletek alapján helyénvaló, de érthető módon nem akar riválisa javára lemondani saját területeiről. A tárgyalások, amire elvileg mi is érkeztünk a legutóbbi egyeztetésen történt események miatt hirtelen megszakadtak. Hubard Rambton annyira kikelt magából, hogy mérgében megütötte a területet követelő nemes fiát, akit olyan szerencsétlenül ért az ütés, hogy deréktól lefelé lebénult. Bosszúból a helyi nemesség összefogott a Rambton család ellen és egyesült erőikkel megtámadták őket.
A család egyetlen esélye, hogy egy közeli erődben keresnek menedéket, míg a kormányzó leállítja az összeesküvést, hiszen ilyen fajta területszerzést és vérbosszút nem nézhet tétlenül. A terv tehát a következő: a félelfek az ifjú Ketter Rambtont kísérik a kormányzóhoz, Davon és Maximus a családfővel kerülő úton közelíti meg a várat, míg a többiek a családot védve a lehető leggyorsabb úton sietnek a menedékbe. A várban ki kell tartani egészen addig, amíg meg nem érkezik a segítség.

„Az oda úton egy 20-25 főből álló lovas csapat vett üldözőbe minket, de hála Seyanának a nagy részük gyorsan meggondolta magát és inkább eszeveszett menekülésbe kezdett. A hezitálóknak pedig Tirion mutatja meg a helyes utat. Ebből a kis akcióból látszik, hogy már eléggé ismerjük egymást és összeszokott csapat vagyunk, akár tudjuk kombinálni egymás varázslatai is, ami még ütőképesebbé tesz minket.”
 
A vár téglalap alakú négy modern bástyával, de eléggé kicsi, ami nem is baj, hiszen mindössze 30 kardforgató védi. Középen egy öregtorony, amiben a Rambton családot helyezik biztonságba. A falak vastagok és 15 méter magasak, de sajnos viszonylag könnyedén mászhatók. Az első támadó csapat kb. 400 főt számlál, és rögtön ostromgyűrűt vonnak a vár köré majd napnyugta előtt a siker reményében és a túlerő biztos tudatában támadásra indulnak. Maximus kiosztja a feladatokat: minden kalandozónak irányítania kell az egyik bástya védelmét. Davon és ő a leggyengébb falszakaszon tartja majd a frontot. Tartjuk magunkat, amíg meg nem jön a segítség…
Megindul az első roham. Minden oldalról zúgó csatakiáltással zúdul az ellen a várfalakra. S mint erőteljes hullám mikor masszív partot ér, úgy törik meg a lendület és százak toporognak a fal tövében záporozó nyílvesszők között míg végre rájuk kerül a sor hogy mászhassanak.

„Nem értem őket miért másznak a biztos halálba. Mind vergődő legyek a pók hálójában olyan könnyű préda nekem mind. Darton legyen kegyes hozzájuk a másvilágom és lássa ő a lelkem, hogy amit teszek most katona kötelességem és önvédelem. Ha egynek is lehetősége lenne megölnie, bizton megtenné. De akkor is ennyit ér egy élet, mászni az élet falán küzdeni felfelé és várni, hogy mikor zuhanunk a mélybe…”

Seyana és Elawer által védett fal tövéből haldoklók kétségbeesett jajveszékelés hallatszódik, ahogy felfelé igyekvő bajtársaik halálba tapossák a már elbukottakat. Minden nyílvessző pontos, senki sem jut a falakra. A támadás itt hamar elhal… feljutáshoz mégsem elég a túlerő.

„…Tirion hatalmas pallosát suhogtatja, mintha csak könnyű fa lenne a kezében, de ahova suhint ott recsegve törnek a bordák és hörögve szakad ki az utolsó lehelet az átszakított testekből. Szörnyű mészárlás, melyet még inkább visszataszít néha-néha egy hangos kacaj, mely mintha elnémítaná a csatazajt és egészen Darton oltáráig kísérné a lelkeket...”

„Visszavonulnak, a mérleg 7 halott nálunk és 3 harcképtelen. A támadóknál több száz sebesült. Szinte az egész sereg felmorzsolódott. Gyönyörű a nap, vörösesen izzik még a távoli horizonton, de már elbújna… túl sok vért látott ismét. Talán arra gondol mit lát majd holnap vagy, hogy fel sem kellene jönnie többé… A helyzetünk eléggé kilátástalan: a nemesek seregei lassan egyesülnek. Még az éjszaka előtt a támadók száma kb 1000 főre duzzad, Maximus szerint még jönnek, de ki kell tartanunk.”

Éjszaka a csapat próbál valami megoldást találni, hogy kikászálódjon a kelepcéből és túlélje a másnapot. Maximus kiváló stratéga, de a semmiből nem lehet várat építeni. A bárdnak sikerül pár illúzióval megerősíteni a vár védelmét, ami felkelti Maxium érdeklődését és szemmel láthatóan felfigyel az ifjúra. Ez nagy lehetőség Elawernek hiszen így talán közelebb kerülhet majd Ardóhoz is.

Hajnalban szólnak a kürtök és elsöprő rohamra indulnak a támadók. A csata most még véresebb, még több a halott, de az ostrom hatástalan. Rövid pihenő után jön a második hullám erőtejesebb, mint eddig bármelyik.

„Egybefolynak, a percek nem tudod, hogy pár pillanat vagy hosszú órák teltek el. Érzékszerveid kiszűrik a zúgó csatazajt, az ordító hömpölygő áradatot, a halálsikolyokat melyek együtt komponálják a gyötrelmek szonátáját; ÖLSZ, s újabb szólammal gazdagodik a halál szimfónia.”
Az egyik védő Seyanára támad - elbűvölték. Varázshasználó is érkezett az ostromlók közé, ami felpörgeti az eseményeket. Nincs sok idő, hiszen jön a harmadik hullám és még alig egy órája kelt fel a nap.

A védőket felcsapó lángoszlopok zavarják össze, Seyana súlyosan megsebesül, az élete megint csak egy hajszálon függ. A támadók elérik a falakat és heves közelharc bontakozik ki.
„…Kloin mintha csak eltanulta volna a kedvelt Hanowelli lovas sportot, persze ló nélkül és az embereket használva labda gyanánt, egyszerre többet is ami persze alapból szabálytalan. Úgy gurulnak el az útjából mintha csak azért másztak volna fel eddig, hogy egy törpe taszajtsa őket vissza. Kettő a hasán fekszik, egy a tetőn gurul, Kloin meg komótosan másik emez hátára, hogy amazt csapja fejbe...”.

Nagy nehezen visszaverik a támadást, de támadók között van egy boszorkány, mely aggasztó módon hamar megpecsételheti a védők sorsát. A védők tovább fogyatkoztak és újabb roham kivédése esetleges mágikus támogatással már kétséges. A támadók hatalmas veszteségeket szenvedtek és hogy egy maroknyi csapat ellenáll az egyesített zsoldos seregnek eléggé morálromboló. Maximus is siettet valami megoldást, így végül cselhez folyamodnak, hogy időt nyerjenek. A csel azonban végül inkább ultimátumra hasonlít: vagy megoldást találnak reggelig vagy Hubard Rambton feladja magát, ami egyet jelent az első küldetés elbukásával. Rambton úr levelet küld, hogy hajnalban kimegy. Maximus minden megmaradt harcra képes emberrel hajnalra kitörést tervez, eddig van ideje a csapatnak, hogy megoldást találjon. A cél: megölni a boszorkányt és ezzel letörni még inkább a morált, hiszem a kalandozók félelmet keltettek a támadókban.

Elawer és Seyana összerakják a tervet: Észrevétlenül kilopóznak, az éjszaka közepén felkutatják a sátrat és megölik a boszorkányt. A terv egyszerű a kivitelezés annál bonyolultabb
Szerencsére mindkét kalandozó jól mozog a sötétben és mindkettőjük napszaka az éjszaka. Sikerül észrevétlenül bejutniuk a táborba.

„Lassan elindultam a sátor felé, mintha csak arra sétálnék. Tudtam, hogy meg fognak állítani arra a pillanatra készültem, a varázsszó az ajkaimon kezem a jelet mutatta. Egy pillanat és hatalmas energia szabadult fel és tudtam nincs sok időm. Máris töltöttem a fegyvert -csak egy lövés, csak egy lövés- elhúztam a sátor ajtaját és egy hatalmas testőr tornyosult elém (kába volt szerencsére). A nő lemerevedve ült a tükörnél, a haját fésülte. Nem akartam látni az arcát… csak ő lehet az, megérdemli a halált. Mély levegő, pár néma pillanat és szinte lassítva láttam az ezüstszín vesszőt, amit egyenesen a nő felé süvít. Nem néztem oda csak hallottam, amit a lövés erejétől a női test az asztalra koppan, majd a földre zuhan… vére lassan folyt le a tükrön, tudtam, hogy megöltem…”

A bárd benézett a másik sátorba is, ahol a nemesek ülték épp a győzelmi lakomát, mind csodálkozó tekintettel az illúzió miatt. Mindkét sátrat felgyújtotta, de csak hogy zavart keltsen, tudta, hogy nem ég olyan gyorsan hogy ki ne mentenék a benn lévőket. Seyana azonban kifelejtett egy fontost részt a tervből, a boszorkány familiárisát (ami egy valószínűleg egy madár), mert amíg az állat él addig nem hal meg a boszorkány sem. Sietősen elhagyják a tábort, de úgy érzik a küldetés nem sikerült. Visszajutni esélytelen, és ha a boszorkány is túlélte a sorsuk megpecsételődött. Nem jutnak dűlőre így visszatérnek a várba és készülnek a kitörésre. Maximus és a többiek elégedettek és jó hangulattal tér nyugovóra. Csak Seyana nyugtalan ezért latba vetve minden mágiáját még hajnal előtt az ellenség tábora fölé repül és iszonytató földön túli sikollyal veri fel az éjszaka csendjét, majd felgyújtja a sátrakat is. Az ostromló sereg eszeveszett menekülésbe kezd, otthagyva mindent és a négy égtáj felé menekül fejvesztve.

A hajnali kitörés szinte semmilyen ellenállásba sem ütközik, hiszen szinte egy lélek sem maradt, akinek kedve lenne harcolni. Hubard Rambton önelégülten és a büszkeségtől megittasodva lovagol végig a leégetett és elhagyott táboron. A távolba felbukkanó újabb kis sereg látva, hogy alakultak az események inkább visszafordul.

„..Félelmetes ez a nő, nagyobb a hatalma, mint bármelyikünknek. Még hogy neki baja esik, azt sajnálom, aki ártani akar neki…”

A csapat győztesen tér vissza a nemesi kúriához ahol már várja őket a hír, hogy a kormányzó közbelépett és teljes támogatásáról biztosította a Hubard Rambtont és családját. A nemesi „szövetkezés” feloszlott így a Farkaskölykök sikeres küldetés után térhetnek vissza a Kacsába a virágágyásból.

*Elawer*

Hívatlan vendégek

Helyszín: Erion
Dátum: 2287.28.06.- 2287.28.15.

Az utolsó próbatételre a csapaton kívül Davon az erv szerencsevadász – aki sérülten és késve érkezett a toborzásra - , valamint Layana és Hianar a félelf testvérpár indul. Santiago, egy aszisz Antoh pap viszi el őket Erion dokkjaihoz, ahol hajóra szállnak és nyugat felé indulnak dagadó vitorlákkal. Egy fél napnyi hajózás után Antoh szolgája egy kicsi lakatlan szigethez kormányozza a hajót és kirakja a csapatot körülbelül tíz napra elegendő élelemmel és vízzel. Búcsúzóul csak ennyit mond: „Értetek jövök ha itt az ideje.”

Mikor átkutatják a szigetet néhány bokron és pálmafán kívül csak emberi csontokat találnak a homokban. Apálykor továbbá előkerül egy oltárszerű kőtömb, rajta ismeretlen vésetekkel.
A kis sziget a tenger koboldjainak területe, akik minden este nekitámadnak a betolakodóknak. A kalandozók veszélyes ellenfelek, de a bestiák hatalmas létszámfölénye bármikor elsöpörhetné őket, mégsem teszik. Inkább csak játszanak velük, a szárazföldi ellenfél jó próbatétel a harcosaiknak és sámánjaiknak.
A csapat bátran helytáll, sőt még barátságos viszonyt is sikerül kialakítaniuk két lénnyel. Majd rájönnek, hogy ajándékokkal megnyerhetik a tengeri koboldok jóindulatát. Ráadásul még a bajnokukat is sikerül legyőzni Kloinnak és Hianarnak együttes erővel. Ezek után a tengeri lények békében hagyják őket.
Majd Tin fohásza nyomán, amit az oltárszerű kőnél végzett – ami nem más mint a tengeri lények áldozóhelye a Tengerúrnő számára – megérkezik Santiago, aki meghallotta Antoh hívását. Így a szigeten töltött nyolc nap után mindenki épségben száll hajóra.

Mikor visszaérnek ünnepélyes köszöntés és lakoma várja a túlélőket, kik most már hivatalosan is a Falka tagjelöltjei lettek. Még Ardo Brex is jelen van.
Majd arra kérik az újoncokat, hogy mutatkozzanak be és ismertessék a képességeiket, ami alapján aztán kiválaszthatják őket a tagok későbbi küldetéseikre.
Elawernek sikerül szót váltania Magoval, akitől megtudja, hogy ő és Ardo egy időre elutaznak Erionból, de ha visszatérnek, akkor együtt beszélni fognak a láda sorsáról.
Erik megkapja az aquir trófeájából készített agyartalizmánt a dzsad varázslótól. A tagok máris a tenyerükön hordázzák a fiatal bajvívót. És Erikre ki is veti a hálóját egy shadoni nő, akivel aztán emlékezetes éjszakát töltenek el.
Tin is egészen könnyen ismerkedik aznap este.

Farkaskölykök

Helyszín: Erion
Dátum: 2287.26.06.- 2287.28.05.

Elawer a könyvtárban keres nyomokat Erion hercegnőjéről és a búcsúüzenetben megjelölt dátumról, de semmi használhatót nem talál.
Végül Lannister lovag kapcsolatát keresik fel. August tanyáján borsos áron sikerül használható információt vásárolni: Öröm negyed, Liliom kerület, Fekete Hattyú fogadó és egy név. A környék feltérképezése után megtalálják helyet és türelmük kifizetődik amikor végre sikerül személyesen beszélni Militoval, akinek átadnak egy üzenetet.
Nem sokkal később Elawernek különös találkozásban lesz része. Mago, Ardo Brex varázslója keresi fel, és néhai mestere iránti tiszteletből igen hasznos tanácsokkal és figyelmeztetésekkel látja el Elawert. Mi több, felajánlja, hogy bejuttatja a bárdot és esetleges kísérőit a Falka következő toborzására ha úgy döntenek.
Miután Elawer mindent elmesél barátainak, azok gondolkodás nélkül követik veszélyes vállalkozására.

A toborzásig eltelt időben sem tétlenkednek, Lannisterrel közösen egy kereskedő pincéjét tisztítják meg egy veszedelmes rémtől ami befészkelte magát.

A megjelölt napon ellátogatnak a Fogadó negyed, Álmok kerületének meglehetősen furcsa fogadójába, ami a Kacsa névre hallgat. Szokatlan kialakítása arra utal, hogy ez lehet a Falka egyik gyülekezőhelye. A csapattal együtt húszan vállalkoznak a három próbára melyek teljesítése után a jelentkezők a jelöltek közé lépnek és tíz küldetésen bizonyíthatják erényeiket a Falka tagjai mellett, hogy végül teljes értékű tagjai legyenek a kalandozók társulásának.
Maga Arado Brex is megjelenik, aki rövid lelkesítő, egyben elriasztó beszédet intéz a megjelentekhez. Mago intelmeinek helytállónak tűnnek, a hírneves kalandozó, már csak árnyéka annak miket Norian Dalen regélt róla és ami egykor lehetett.

Az első próba már aznap éjjel lezajlik. A jelentkezőket egyesével a Nekropolisz legbelső régiójába viszik és a Falról egy-egy sírkertbe eresztik őket, ahonnan „csupán” kijutniuk kell. Persze a sírkert ezredéves nyugalmát megzavarók méltán számolhatnak a sírok őrzőinek és lakóinak haragjára. Mindenkinek más és más rémséggel kellett leszámolni, hogy szabadulhasson:

Tin az elsők közt - a csapatból elsőként - ereszkedett alá a kihúzott ősi család sírkertjébe. A közepén egy síremlék földmélyi kriptával. A sírkert két hosszanti fala mellett szarkofágok sorakoznak. A köztes helyeket jobb-rosszabb állapotban lévő sírkövek borítják. Amikor leér, rejtőzik és kémlel. Elindul a kapu felé, és váratlan látogatót vesz észre: egy fiatal elf nő, egy sírrabló veti át magát a falon. Odaoson az egyik szarkofághoz és feszegetni kezdi. Tin próbálja elkerülni, és mielőbb a kapuhoz jutni. Mire a kriptát megkerüli, a sírrabló már a díszes nyughelyben kutat. A kripta lépcsőin csörgés, döngő léptek: egy páncélos élőholt harcos. Az elf nő nem eszmél, így Tin önfeláldozóan a segítségére siet. A jól ismert bicskás stílus a holt ellenfél ellen is...
Tin a lendülettől elesik. A páncélos már sehol, sem a tolvaj, sem a szarkofágok: csak egy torz kislányalak hajol fölé. Légies kezeit Tin torkára fonja és életerőt szív el tőle. Tin hamar eszmél, kigurul, odébb ugrik, felhajt egy gyógyitalt. Majd menekülőre fogja. A kapu előtt azonban egy csontkéz ragadja meg. A mithrilltőr hamar kiszabadítja a csontok szorításából, de eddigre ott van a rém. Így hát megküzd vele, és az istenek mellette vannak. Elsőként teljesíti az első próbát.

Seyanát már a falon hatalmába kerítette a Nekropolisz nyomasztó, mindent beterítő sötét árnyéka. Ahogy az alant elterülő korokkal korábbi monumentumokra nézett nagyon kicsinek érezte magát. A Falon járók halandósága nem volt még soha ennél kézzel foghatóbb. És nem csak önmagát féltette, a többieknek is egyedül kell szembenéznie az elmúlással.
Ahogy leért a sírkertbe minden energiáját védekező varázslatokra fordította. Körbekémlelt, körbe lopózott, de szemével és fülével semmi fenyegetőt nem tapasztalt. Próbált az ajtón kimenni, de nem engedett a vasalt tölgy. Seyana érezte, hogy a védelem nem fogja kiengedni még szembe nem néz az őrzőkkel.
Mikor a kripta kertjének kapujába ért két szárnyas démonszobor mozdult meg. Seyana leghatásosabb fegyverét az elemi tüzet vetette be ellenük, a kitörés minden élőt és holtat elhamvasztott volna de a kőben nem tett kárt. Ezután Seyana felrepült így próbált elmenekülni üldözőitől, de a szobrok is képesek voltak a levegőbe emelkedni, ráadásul sokkal fürgébbek voltak a boszorkánynál. Kétségbeesésében a fal tövébe húzódott és próbált védekezni a repülő szörnyetegek ellen. Varázslatait egymás után vetette be és végül sikerült az egyik szobrot irányító vak dühöt kioltani és a szobor visszatért őrhelyére. A baj csak az volt, hogy ezzel a varázslattal merítette ki utolsó tartalékait. Szerencséjére a még ép védelmező is követte a másik szobor példáját és visszatért posztjára. Sajnos az ajtó továbbra is zárva volt. Seyana tudta, hogy mágiája nélkül nem győzheti le a szobrot, ugyanakkor amíg az épségben van, nem juthat ki az átkozott helyről. A napfelkelte közeledtével, mikor már az életéről is lemondott elkeseredett lépésre szánta el magát, egy utolsó rohamot indított a kőszobor ellen. Tőrét teljes erejével vágta a szobor közepébe. Tudta, hogy ez nem lesz elég, a szobor mozdult, érezte az elmúlást és minden elsötétült…
Mikor magához tért megtalálta tönkrement tőrét, amiben az egykori morgenita papnő lenyomata létét áldozta, hogy megtörje a szobrot tápláló varázst.
Seyana megtörve, de élve hagyta ott a sírkertet.

Tirion teljes harci díszben ereszkedett le a falon. Lenn a sötétségben a Nekropolisz terült el.
-Darton tréfája ez is, az első próba nem nehézség, hanem jutalom!
Kissé elragadta a lelkesedés, és mind gyorsabban ereszkedett alá. Keze megcsúszott, néhány méter után pedig olyannyira felgyorsult, hogy az ugrás mellett döntött, jó néhány métert zuhanva. Hatalmas puffanással ért földet, megrázta magát, majd hangosan felnevetett.
Egy ősi sírkert terült el előtte, tele érintetlen sírokkal, és középen egy kripta terült el. A sírkert túloldalán pedig a kapu. Tirion odatrappolt a bejárathoz, és fülelt. Tudta, hogy ellenfele odalenn van. Páncélcsörgés és lépések zaja ütötte meg fülét. Hátrébb húzódott, felkészülve ellenfele fogadására. A bejáratban egykori kyr íjász immáron élőhalott torzója tűnt fel. Mielőtt Tirion bármit is tehetett volna, máris pendült a húr, és a mellkasába egy nyílvessző fúródott. Tirion felismerve, mivel áll szemben, Dartonhoz intézett egy rövid fohászt, s immáron hitének hatalmával felvértezve indult meg ellenfele irányába. Rácsapott ellenfelére, azonban az íjával hárította a csapást, s földöntúli gyorsasággal a kripta mögé ugrott. Tirion utána kiáltott:
-Gyere te rohadék, megadom neked ami jár!
Kis szünet után, meglepő dolog történt, a magasból újabb nyilvessző csapódott a lovag mellvértjébe, majd hangos koppanásal ért földet, ahogy lecsúszottt róla. A csotváz íjász felmászott a kripta tetejére, s onnan próbált végezni Darton szolgájával, kevés sikerrel. Tirion arcán egyre szélesebb mosoly jelent meg, látván tehetetlen ellenfele szenvedését. Azonban egyszerre csak mormogás hagyta el az élőholt száját, megmozdult a föld, és zombik hadai keltek életre a sírokból. Látva a hatalmas túlerőt, Tirion felvette sajátos harcmodorát, és megpörgette pallosát miközben védekező állásba helyezkedett. A zombik megindultak felé, de mielőtt megtehették volna az első lépést, jéghideg szél söpört végig a temetőn, s egy pillanattal később összeroskadtak, s testük újra élettelenül hullott a földre. A kapu előtt várakozó Falkatagok megborzongtak, s mintha túlvilági kacaj hangjait hallották volna néhány pillanatra…
Az íjász mérgesen felemelte kezét, és ismét mormogott, eredménytelenül. Mérgében elhajította íját, és előhúzta szablyáit. Leugrott Tirion mellé, s elkezdődött a harc. Tirion egymás után vitte be a súlyos csapásokat pallosával, míg ellenfele épp csak karcolásokat ejtett rajta. A harmadik csapás után az élőholt földre rogyott, teste és fegyverei pedig elporladtak. Tirion hálát adott a Sötét Úrnak segítségéért, és kilépett a kapun, ahol furcsa tekintettel méregetve már várták leendő testvérei az elégedett dartonitát.

Elawer macska ügyességgel ereszkedett le a meredek falon a sírkertbe. Fejében záporoztak a gondolatok: „Féltette társait, leginkább Seyanát… Soha nem bocsátja meg magának ha valami történik bármelyikükkel. Ő hozta őket ilyen veszélyes helyzetbe és neki kell ezeken a próbákon és a későbbiekben is példát mutatnia.
Gondolatai most az előtte álló akadályra terelődtek. Tudta, hogy tudománya nem sokat ér Darton birodalmában, és tényleg csak magára számíthat. Bármivel is találkozzon valószínűleg egy lövésre lesz ideje, majd csak a kardjában bízhat, aminek forgatása valljuk be nem Elawer erőssége. Csak a szerencséjében és az istenek jóindulatában bízott és úgy érezte a sors nem akarja hogy elbukjon, még biztos nem..."
Lágyan érkezett a puha gyepre egy pisszenés sem hallatszott s máris betöltötte a nyílpuskát a különleges zöld színű rúnázott nyílvesszővel. S amint felnézett a kripta mögül egy vörös ruhás fekete hajú női alak libben elő, tőle mindössze tizenöt méterre és felé fordult.
A furcsa, torz női alak felé fordult, körülötte megfagyott a levegő és tekintetétől Elawer rettegni kezdett. Lelke menekülni próbált a testéből, szíve a torkában zakatolt keze remegett, nem volt olyan magabiztos mint szokott. Egy pillanat telt el csupán de hosszú perceknek érezte amíg nehéz kezében célzásra emelte a fegyvert. Meghúzta a ravaszt és a nyíl egy zöldes robbanással fúródott a teremtmény testébe. A lény iszonyatos sebességgel és földön túli sikollyal indult a bárd felé, aki remegő kézzel nyúlt egy újabb vessző után. Hirtelen egész testében kínzó fájdalmat érzett, mintha maga a halál símogatta volna meg fagyos élettelen kezével. Összerezzent és képtelen volt újratölteni... Hirtelen előkapta a kardot és összeszedte minden bátorságát. Összpontosította minden energiáját és üvöltve csapott a démonra. Eltalálta de ismét lelkébe hasított a gyötrelem és szinte görcsbe rándult. Ütötte vágta a lényt ahogy erejéből telt, soha nem harcolt senkivel és semmivel ilyen elszántan. Nem bírt vele, messze akart kerülni, hogy újra lőhessen... s az istenek meghallgatták a fohászt. A lény támadott s Elawer tekintete elhomályosodott és hátraesett a földre, ellenfele a levegőbe emelkedett, hogy gyötrelmes halálba küldje a bárdot. Itt az idő gondolta, összeszedte minden erejét, villámgyorsan töltötte be a nyílpuskát és lőtt. Mintha az idő lelassult volna, hallotta suhanni a vesszőt és látta amit derengő zöldes csíkot húz a holdvilágos éjszakában: talált! A lény gyüszögő halálsikolya zökkentette vissza az éber-álomból. A levegőbe kővé dermedve ezernyi csillogó darabra robbant, de darabjai fájdalmas sebeket ejtettek a bárd egész testén. Ezer sebből vérezve botorkált el a kapuig és remélte biztonságba jut. Összeszedte lelki erejét és egy varázslattal látszatra tökéletes állapotba hozta magát majd magabiztosan lépett át a kapun, ahol már várták. Gondolatai újra a társain jártak és imádkozott, hogy mindenki épségben teljesítse a próbát és megköszönte az isteneknek életét.

Mikor Kloin leereszkedett borzalmas bűz csapta meg az orrát. Gyomorforgató és elviselhetetlen volt, egészen rosszul lett tőle. De nem volt sok ideje ezzel foglalkozni, ugyanis a sírkertben két szörnyű élőholt bestia támadt rá. Egykor talán humanoidok lehettek, de négykézláb ugráló, karmos rohadó testű rémségek lettek belőlük, amik veszedelmes gyorsasággal kapkodnak a törpe nyaka felé.
Miután az egyiket sikerült elintézni, a másiknak már nem volt esélye a szívós törpe ellen. Kloin az egyik fejét magához vette szuvenír gyanánt, de a kísérők támogatták az ötletet, hogy az elviselhetetlen bűzű koponyát magukkal hurcolják.
 
Erik az utolsó jelöltek között jutott a Nekropolisz kriptavárosába. Egy teljesen csendes, kísérteties kertben találta magát, körben négy láb magas fal határolta, középen egy nagyobb síremlék maradványaival.
Elengedte a kötelet, mire azt gyorsan visszahúzták a fal biztonságos magasába. Előhúzta Darton áldását viselő fegyvereit és elindult befelé, a legnagyobb kőrakás felé.
A kripta lakója megérezhette az érkezését, pár lépés után egy förtelmes szörny mászott elő a romok közül. Teste, bár humanoid, rovarszerűen szelvényezett volt, akárcsak a feje, amin legalább hat, különálló szem, csáprágók, és kis csápok is voltak.
Rögtön észrevette Eriket, felé fordult, talán valami hangot is hallatott, és a kezével kiszorította a levegőt a bajvívó torkából. Legalább 15 lábra voltak egymástól, a bestia valamiféle mágiát használt!

Erik, levegőért kapkodva a dobótőreiért nyúlt, és egy ügyetlen, de annál szerencsésebb mozdulattal eltalálta a lény felé nyújtott kezét. A koncentrációja meglazult, csakúgy mint a szorítása. Mire azonban Erik elég közel ért volna, előkerült egy három láb hosszú csont dárda.
Az aquir elbízta magát, nem számolt ellenfele harci tapasztalatával. Erik minden egyes szemre irányzott szúrása utána egy dühkitöréssel válaszolt. Élesen visító hangot hallhatott ilyenkor akárki a környéken, de a mellkasra nehezedő, lórúgásnyi nyomást csak Erik érezte. Olyan erővel emelték fel a lökések a bajvívót, hogy rendre a mögötte lévő falig csúszott.
A szörny, ereje fogytán, elhatározta hogy végez a "betolakodóval". Bal kezével, messziről elszorította Erik torkát, jobb kezével a dárdát, ha nem is oly halálosan, de meglehetősen ügyesen forgatta.
Erik végső erőtartalékait megfeszítve védekezett, az utolsó pillanatban kitört és megsebezte a lény karját, ezzel megtörve a mágikus bilincset. Aztán megadta neki a kegyelemdöfést, a lény szétfolyatta a váladékát, Erik pedig leválasztotta a fejét a testéről, trófeának.

Így hát a csapat minden tagja túlélte az elő próbát, nem úgy mint soka a jelentkezők közül.

A második megmérettetés ismertetése egy nappal később következett. A megmaradt jelentkezők párokba álltak. A csapatból Erik Elawerrel, Seyana Kloinnal és Tin pedig Tirionnal állt össze. Később megtudták, hogy a feladatuk, egy-egy enoszukei bordélyból egy üvegcse különleges afrodiziákum eltulajdonítása egy este alatt.

A bárd Erikkel került párba. Úgy gondolta a csapat, így összeállva van a legjobb esélyük bármi is legyen a második próba.
-Ellopni egy ajzószert egy Eneszukei bordélyból-
Amilyen nehéz volt számára az első próba olyan könnyűnek tűnik ez a második.
Kevés tervezés után arra jutottak, hogy Elawer besétál elhozza üvegcsét és kisétál, közben Erik egy közeli utcában várja egy kocsiban majd elhajtanak. A B terv az volt, hogy ha baj van majd rögtönzünk, de biztosak voltunk benne hogy nem lesz baj.
A bordély tele volt rosszarcú harcművészekkel és félmeztelen vágottszeműekkel, akiknél Elawer kétszer magasabb de fele annyira szálkás volt. Nem sokat várt, kiválasztott egy lányt felvitte egy szobába. Nyugtázta hogy van a szobában üveg majd csillogó szemekkel arra kérte a lányt, hogy táncoljon míg ő zenél neki.
Mondani sem kell hogy a bárd leghatásosabb fegyvere a zene...s a bájoló dal máris a leghűségesebb segítőjévé tette a gyanútlan lányt. Fél óra múlva már az üveggel a zsebében sétáltak ki a szobából és elindultak az ajtó fele. A problémát az okozta , hogy a varázslat kizökkentette a lányt a normális viselkedésből és majdnem ez okozta a lebukást, hiszen szokatlan ha egy vendéget a kijáratig kísérnek. Kövér izzadságcsepp gurult végig Elawer homlokán de színészként tudta leplezni pillanatnyi zavarát, majd sietős léptekkel indult az ajtó felé. Kijutott és ahogy közeledett a kocsihoz , úgy lett egyre magabiztosabb. Beszállt a kocsiba , Erik hetykén kérdezte:
-Na, megvan?
-Meg, mehetünk-hangzott a válasz.
A Kacsában Elawer ismét önmaga: Messze elsőként érkezett vissza a páros. Csillogó szemmel huncut mosollyal tette a főnök asztalára az üvegcsét, majd lassan mellécsúsztatta a megmaradt aranyat. Lazán biccentett és boldogan sétált vissza a helyére.

Kloin ötletét megvalósítva kettéosztották a rendelkezésre álló két aranyat. Kloin érkezett először a bordélyba, egy ezüstért bement az alsó szintre, szemügyre venni a terepet, kiválasztani a megfelelő lányt és biztosítani a menekülést, ha úgy alakulna a helyzet. Seyana kicsivel később az egy aranyas szolgáltatásra fizetett be. Kihívó öltözéke és viselkedése miatt mindenki figyelmét magára vonta. Kloin időközben megtalálta a legalkalmasabb kurtizánt, akivel Seyana előbb egy italt fogyasztott el, majd elindultak az emelet felé. A lépcső aljában a maradék kilenc ezüstből két adag ópiátot is beszereztek, mely az enoszükei lány borába került. Egy bő óra alatt Seyana és a bor megtették hatásukat, a lány elaludt. Ezek után már nem volt nehéz a piros kis üvegcsét elrejteni és feltűnésmentesen távozni. Már majdnem sikerült is, mikor a különteremben mulató szükeiek meghívták Seyanát egy italra. Seyana a lebukástól kissé idegesen fogadta el a visszautasíthatatlan ajánlatot, de a három férfi úriemberek módjára megelégedett az ígérettel, hogy másnap újra láthatják.

Tirion és Tin úgy döntött, a második próbát együtt teljesítik. Egy ajzószerrel teli fiolát kell megszerezniük egy enoszukei bordélyból, 2 aranyat használhatnak fel, épp ennyi egy adag ára. A probléma, hogy a lányok 1-1 aranyba kerülnek fejenként egy éjszakára. Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy Tirion magára vállalja a figyelemelterelést, míg Tin ellopja az üvegcsét. Tin érkezik először, és befizet egy egész éjszakás kalandra az egyik lánnyal. Próbál átlagosan viselkedni, és olyan ügyesen csinálta, hogy a képzett biztonsági emberek egyáltalán nem gyanakodnak semmire. Felmegy a lánnyal a szobába, és örömmel konstatálja, hogy az afrodiziákum a megfelelő helyen van, egy asztalkán a szoba közepén. A lány felajánlja, hogy táncol, énekel, vagy vetkőzik neki, ő azonban az ágyra ül, és levetkőzik. Nadrágszíját pedig úgy dobja észrevétlenül az ágy mellé, hogy később bármikor elérhesse. Tirion kicsit később érkezik, nemesi ruhában, kellemetlen stílussal. Játssza a nagyhangú, pökhendi nemes urat, akinek semmi sem elég jó. Egy lányt kér egész éjszakára, hangsúlyozva saját kiváló testi adottságait, méltó partnert kér aki egész éjjel tartja a tempót a csődőrrel. Közben persze épp ellenkezőjére törekszik, a legfiatalabb kéjhölgyet választja. Nagyhangon dicsekszik férfiasságával felfelé menet, majd amikor megkérdezik, szüksége van e bármilyen egyéb szerre, széttárja ingjét, és izmost testére mutatva azt ecseteli, hogy egy ilyen tökéletes férfinak miért kéne bármiféle szer. A szobába érve a lány felajánlja szolgáltatásait, Tirion pedig sorban él is mindegyikkel. Éjközép táján, a sokadik menet után Tirion hasra parancsolja a kéjhölgyet, aki ekkora már teljesen ki van merülve. Fejét a párnák közé nyomja a szeretkezés hevében, majd egy óvatlan pillanatban időtlen álmot bocsát rá. Imádkozni kezd, és mikor végzett, telepatikus úton tudatja Tinnel, hogy itt az idő. Tin nem tétovázik, gyorsan elkábítja a lányt. Elemeli az üvegcsét, alaposan elrejti, majd az ajtóhoz lép. Távozóban még visszaszól az immáron ájult lánynak, hogy hamarosan visszatér, majd elindul a lépcső felé. A biztonsági ember megkérdezi, hogy mi a helyzet, Tin kitűnő színjátékkal eljátssza a rosszullétet, és a kérdésre, hogy miért nem a benti edényt használja, azt mondja, jobb ha a kinti illemhelyen intézi el a dolgot. Mielőtt a harcművész marasztalná, rávilágít arra, hogy nagyon nincs jól, és nem lenne szerencsés, ha takarítani kéne miatta, így gyorsan utat is adnak neki, s minden probléma nélkül jut ki az épületből. Kint levágja a kapott piros karszalagot, és a korábban odarendelt kocsival távozik. Eközben Tirion az üvegcsékből fallosz formát rak ki a padlóra, majd szétoszlatja a korábbi varázslatát. Hatalmas patáliába csap, kirángatja a meztelen lányt a szobából, és azzal vádolja, hogy elaludt. Arcátlanságukért követeli vissza a pénzét, dühöng. A madame azonnal bort hozat, és kikérdezi a paplovagot. A bor mérgezett, ám semmi hatással nincs a dartonitára, szegény halandók nem tudják, hogy a nemesnek látszó ifjú istene a mérgek felett is hatalmat gyakorol. Közben a vajákos megvizsgálja a szobát és a lányt mágia után kutatva, azonban semmit sem észlel, bár korábban mintha a manaháló rezdülését érezte volna.. Tirion megkapja a ruháit, valamint ígéretet a kárpótlásra, majd lekísérik, és a hátsó szobába viszik. Itt megkapja az aranyát, és a bocsánatkérést, amit el is fogad. Az enoszukeiak ragaszkodnak, hogy kocsit hívjanak neki, hisz gyalogosan veszélyes lenne a környék, s Tirion meglepődik a figyelmességen. Hamarosan kiderül a turpisság, öt enoszukei keménylegény kíséri a kocsival, majd eltávolodva a borbélytól, kiszállítják, és ütlegelni kezdik. Bár Tirion nem védekezik, így is hosszú percekbe telik, mire eszméletlenre verik, és a porban hagyják. Órákkal később tér magához, üzen Tinnek, aki kocsit küld érte. Megérkezve a Farkasok fogadójába, elégedetten konstatálja, hogy Tin sikerrel járt, csakúgy mint a csapat többi tagja.

A második próbát a csapaton kívül csak három ember teljesítette. Így hát összesen kilencen várják az utolsó megmérettetést, miről csak annyit tudnak, hogy együtt kell teljesíteniük.