Dátum: 2286.27.20.- 2287.01.03.
A fejvadászok újabb támadása után Dario és Car radikálisabb változtatásokra is hajlandó, az ügyben pedig kikérik a csapat véleményét is, akik jobbnál jobb ötletekkel szolgálnak Berar védelmével kapcsolatban. Az egyik ötlet a már meglévő katonák továbbképzése, és ezzel összhangban egy elit zsoldos csapat felfogadása a Berari Őrségbe.
Tirion már korábban is kacérkodott a gondolattal, hogy Berar megfelelő hely lenne egy dartonita rendház alapítására. Sajnos a megvalósítást kicsit nehezíti, hogy mióta a pyarroniták irányítják a városállam életét az ilyen irányú kezdeményezések sokkal körülményesebbek, mint amikor még csak Dariót kellett meggyőzni az ötlet helyességéről egy jó kupa bor mellett. Tirion szerencséjére, a csapat tagjai legalább olyan lelkesen támogatják az ötletet, mint Dario és Car. Miután a csapat összeszedte az eddig felhalmozott vagyonát, Dario pedig a saját földjeinek jelentős részét áldozta a terv megvalósítására, a papok is áldásukat adták az építkezések megkezdésére.
Eközben Kloin és Erik legnagyobb örömére megszerzik a várostól az immár elhagyatott kocsmát, így a Hordóval teljesen új profillal bővült a csapat berari érdekeltsége és persze a város éjszakai élete.
A történteken kívül is volt ok a mulatozásra, ugyanis Seyana születésnapja is a napokban került megünneplésre.
A csapat tudomására jut, hogy Liacban érmevásár lesz, amire a Quironea minden részéből érkeznek majd a vásárlók. Ez egy jó alkalomnak látszik a kyr ezüstök és aranyak eladására ezért útnak indulnak. Útközben összefutnak a bankház egyik emberével, aki a Berarból nem sokkal a csapat előtt Sinemosba távozó Vierit keresi egy fontos üzenettel. A csapat felajánlja, hogy azonnal eljuttatja az üzenetet Vierinek, így megtudják, hogy Rex tudomására jutott, hogy a berari támadások hátterében nagy valószínűséggel Anaffi régense áll, aki a térség talán egyik legbefolyásosabb Kobra vezetője.
Értesítik Vierit, majd Liacban találkoznak. Vierinek kérnie sem kell a csapatot, hogy segítsenek a régens kiiktatásában, mindenki azonnal a vérét akarja. Vieri tanácsára a feltűnést kerülve, külön indulnak Anaffiba. Alaposan felmérik a környéket és a lehetőségeiket, végül arra jutnak, hogy nem érdemes próbálkozniuk nyílt vagy közvetlen támadással.
Seyana összeismerkedik Bozon Welverdével, egy tekintélyes helyi nemessel, akiről hamarosan kiderül bejárása van a régens udvarába. Sőt mi több, meghívja Seyanát egy vacsorára a palotába, ahol személyesen is találkozhat a régenssel, így a nemes érdeklődése hamar viszonzást nyer a boszorkány részéről. Eközben Erik és Kloin az alvilág megközelítésével próbálkozik, de nem sikerül kiismerniük magukat a helyi viszonyok között, úgyhogy inkább felhagynak vele mielőtt magukra vonnák a Kobrák figyelmét.
Seyanának sikerül belsőséges viszonyt kiépíteni Bozonnal aminek Elawer örül a legkevésbé. Adja is magát a lehetőség, amikor Bozon meghívja az évfordulós utcabál utáni ünnepségre, ami a régens palotájában kerül megrendezésre.
Közben a csapat egyre inkább úgy érzi, hogy a feladat meghaladja a képességeiket és nem utolsó sorban féltik Seyanát és a saját életüket. Rájönnek, hogy ha az információ igaz Nilthak régensről, akkor ez a Szürkecsuklyásoknak egész biztosan értékes lehet. Már csak egy ember kéne, aki közéjük tartozik, vagy legalábbis kapcsolatban van velük. Kloin kapcsolatba is lép Renzóval, a Noir pappal akiről hogy-hogy nem kiderül, napi kapcsolatban áll a szervezettel. Gondolkodás nélkül vállalja a közvetítő szerepét, mikor megtudja miről van szó. Nem kell sok hozzá, és már jönnek is az instrukciók a Szürkecsuklyásoktól: Vierinek nincs más dolga, mint megölni a régens az évfordulós utcabálon. A terv képtelenségnek hangzik, és ha a várt segítség nem érkezik meg, az legalább Vieri életébe fog kerülni, de nincs más választása mint bízni az adott szóban. Erik és Kloin biztosításával az utcabálon Vieri kivárja a legmegfelelőbb alkalmat és támad. Egy szúrással végez a régenssel, az őrök és a mágiahasználók mozdulni sem tudnak, úgy látszik a Szürkecsuklyások anélkül, hogy felfedték volna magukat semlegesíteni tudták az összes lehetséges veszélyforrást.
Elawer is befut az utolsó pillanatban, de szerencsére már nincs szükség komolyabb segítségre, a menekülés is simán megy. Liacban találkoznak újra.
A bárdot nagyon megviselték az utóbbi idők történései, és úgy dönt hogy időre van szüksége ahhoz, hogy rendbe tegye magában a dolgokat. Már épp elhagyni készül a fogadót ahol megszálltak, mikor levelet kap Seyanától:
Elawer!
Kérlek olvasd el ezt a levelet és csak utána dönts!
Az utóbbi hónapokban számtalanszor tetted fel a kérdést, hogy miért csináljuk, miért próbáljuk megmenteni/megvédeni Berart. A legegyszerűbb válaszom erre, hogy azért amiért eddig is. Azért amiért mindent megtettünk, hogy elkerüljük a katasztrófát, amikor Deccan százfős sereggel táborozott le a kapuban. Azért amiért mindent bevetettünk, hogy kicsikarjunk egy jobb ajánlatot a Twindle bankháztól. Azért amiért minden követ megmozgattunk, hogy a Kobrák ne tehessék rá a kezüket a városra. Azért amiért az életünk kockáztatásával bementünk az alagút közepére, hogy megakadályozzuk a szabotázs akciót. Azért amiért számodra lelkiismereti kérdés, hogy meglakoljanak az összeesküvők, akik megölték Temest. Azért amiért bosszút esküdtünk az ismeretlen Forlanok haláláért. Azért amiért a gorkok nyomába eredtünk, hogy megvédjük a környező falvakat. Azért amiért az Olwerek cslád segítségére siettünk a sötét együttállás éjszakáján. Azért amiért feltett szándékunk elégtételt venni Árkus haláláért, aki a lelkét is elveszítette. Azért mert ilyenek vagyunk, ilyennek teremtettek az istenek, vagy mi magunk talán. Azt is kérdezted, hogy ér-e ennyit nekünk Berar. Abban teljesen igazad van, hogy nem az az otthon ahol a holmiaink vannak, hanem az ahol együtt vagyunk. Berar viszont sokkal többet jelent egy „raktárnál”. Nekem 19 éve nem adatott meg a lehetőség, hogy egy helyet az otthonomnak tekintsek. Berarban viszont szeretnek bennünket, mi is szeretjük a királyi családot és a maga nemében valamennyi polgárt. Ez az a hely ahová mindig visszatérhetünk és mindig szívesen látnak. Ahol van egy szobám, ha egyedül akarok lenni. Ahol van egy hely elmélyülni a tudományaimban. Ahol van egy fogadónk, aminek a falán emléket állíthatunk a tetteinknek. Ahol vannak falak, amire kitehetem a tőled és Eriktől kapott képeket. Ahol olyan emberek laknak akiket érdekel, hogy mi van velünk és ahol mindig számít a véleményünk. Ahol bármikor láthatjuk a kis Lepitot, aki arra emlékeztet bennünket, hogy jó emberek vagyunk és a jóért cselekszünk.
Feltetted azt a kérdést is, hogy mi a célom az életben. Engedd meg hogy kérdésedre kérdéssel feleljek. Nem elég cél-e, amit az elmúlt sorokban leírtam? Nem elég cél-e, hogy a szerelmemmel, a testvéremmel és a barátaimmal járom a világot és ahol tudom jobbá teszem kicsit? Nem elég cél-e, hogy felderítsem a múltam és közben rájöjjek, hogy mire rendeltettek az istenek? Nem elég cél-e, hogy boldog legyek?
Amikor úgy döntöttél, hogy elmész azt írtad, úgy érzed elveszítettél. Ez nem igaz. Eltoltál magadtól. Elvesztetted azokat a dolgokat, amik miatt egymásba szerettünk. Elfelejtetted azt a sok nagyszerű dolgot amit együtt átéltünk. Megtartottad viszont azt a sok rosszat amit láttunk, hallottunk, végigcsináltunk. Elfelejtetted, hogy emberek vagyunk, ennek minden jó és rossz oldalával. Nem tudunk mindent befolyásolni, amit viszont tudunk, tegyük szívvel-lélekkel a legjobb tudásunk szerint.
És végül még annyi, hogy tudnod kell, férfi soha annyit nem jelentett még nekem, mint Te. Ne dobd ezt el.
Kérlek olvasd el ezt a levelet és csak utána dönts!
Az utóbbi hónapokban számtalanszor tetted fel a kérdést, hogy miért csináljuk, miért próbáljuk megmenteni/megvédeni Berart. A legegyszerűbb válaszom erre, hogy azért amiért eddig is. Azért amiért mindent megtettünk, hogy elkerüljük a katasztrófát, amikor Deccan százfős sereggel táborozott le a kapuban. Azért amiért mindent bevetettünk, hogy kicsikarjunk egy jobb ajánlatot a Twindle bankháztól. Azért amiért minden követ megmozgattunk, hogy a Kobrák ne tehessék rá a kezüket a városra. Azért amiért az életünk kockáztatásával bementünk az alagút közepére, hogy megakadályozzuk a szabotázs akciót. Azért amiért számodra lelkiismereti kérdés, hogy meglakoljanak az összeesküvők, akik megölték Temest. Azért amiért bosszút esküdtünk az ismeretlen Forlanok haláláért. Azért amiért a gorkok nyomába eredtünk, hogy megvédjük a környező falvakat. Azért amiért az Olwerek cslád segítségére siettünk a sötét együttállás éjszakáján. Azért amiért feltett szándékunk elégtételt venni Árkus haláláért, aki a lelkét is elveszítette. Azért mert ilyenek vagyunk, ilyennek teremtettek az istenek, vagy mi magunk talán. Azt is kérdezted, hogy ér-e ennyit nekünk Berar. Abban teljesen igazad van, hogy nem az az otthon ahol a holmiaink vannak, hanem az ahol együtt vagyunk. Berar viszont sokkal többet jelent egy „raktárnál”. Nekem 19 éve nem adatott meg a lehetőség, hogy egy helyet az otthonomnak tekintsek. Berarban viszont szeretnek bennünket, mi is szeretjük a királyi családot és a maga nemében valamennyi polgárt. Ez az a hely ahová mindig visszatérhetünk és mindig szívesen látnak. Ahol van egy szobám, ha egyedül akarok lenni. Ahol van egy hely elmélyülni a tudományaimban. Ahol van egy fogadónk, aminek a falán emléket állíthatunk a tetteinknek. Ahol vannak falak, amire kitehetem a tőled és Eriktől kapott képeket. Ahol olyan emberek laknak akiket érdekel, hogy mi van velünk és ahol mindig számít a véleményünk. Ahol bármikor láthatjuk a kis Lepitot, aki arra emlékeztet bennünket, hogy jó emberek vagyunk és a jóért cselekszünk.
Feltetted azt a kérdést is, hogy mi a célom az életben. Engedd meg hogy kérdésedre kérdéssel feleljek. Nem elég cél-e, amit az elmúlt sorokban leírtam? Nem elég cél-e, hogy a szerelmemmel, a testvéremmel és a barátaimmal járom a világot és ahol tudom jobbá teszem kicsit? Nem elég cél-e, hogy felderítsem a múltam és közben rájöjjek, hogy mire rendeltettek az istenek? Nem elég cél-e, hogy boldog legyek?
Amikor úgy döntöttél, hogy elmész azt írtad, úgy érzed elveszítettél. Ez nem igaz. Eltoltál magadtól. Elvesztetted azokat a dolgokat, amik miatt egymásba szerettünk. Elfelejtetted azt a sok nagyszerű dolgot amit együtt átéltünk. Megtartottad viszont azt a sok rosszat amit láttunk, hallottunk, végigcsináltunk. Elfelejtetted, hogy emberek vagyunk, ennek minden jó és rossz oldalával. Nem tudunk mindent befolyásolni, amit viszont tudunk, tegyük szívvel-lélekkel a legjobb tudásunk szerint.
És végül még annyi, hogy tudnod kell, férfi soha annyit nem jelentett még nekem, mint Te. Ne dobd ezt el.
Szeretlek
Seyana
