Helyszín: Beriquel
Dátum: 2293.06.06 – 2293.06.11.
A pihenéssel töltött idő alatt Erik kapitány is részlegesen felépül. Bár Ferdinánd kerítésszaggató (vagy ahogy errefelé hívják: tárnavájó) pálinkája hamar megárt neki, ő is a csapattal tart a következő jeti vadászatra. Közben Elawer továbbra is szeretne legalább egy bőrpáncélt beszerezni a félelmetes jetimancsok ellen. Erik ennek épp az ellenkezőjét gondolja, miszerint a mozgékonyságának több haszna lesz a harcban, mint néhány kiló acélnak a vállán. Tanulva az eddigi tapasztalatokból, Kloin próbál páncélt szerezni, ezúttal Bonitól. Sajnos az emberi méret itt sem túl gyakori, úgyhogy nem találnak Elawernek bőrpáncélt. Viszont épp indulás előtt érkezik Boni csomagja, egy kyr mestermunka sodronying, méghozzá kiváló állapotban – úgy látszik, hogy az efféle portékákat a törpök kevésbé értékelik, mint a kontinensen.
A barlang felé vezető úton egy tébláboló jetibe botlanak, előbb megpróbálják kikerülni de aztán mégis inkább úgy döntenek, hogy jobb ha nem hagynak maguk mögött ellenséget, úgyhogy az elejtése mellett döntenek. A terepet elnézve Helegion ugyan felveti, hogy ez akár csapda is lehet, de senki nem gondolja komolyan, hogy ezek a bestiák ennyire agyafúrtak lennének. Persze Beriquel, híven a híréhez, most is meglepetéssel szolgál, a tébláboló jeti csak csalétek volt. A jeti horda megjelenése majdnem meghátrálásra kényszerítik a csapatot, de Erik kapitány technikája még a vérmesebb kékbundás egyedeken is kifog és Elawer trükkjei ezúttal is jó pár jetit lekötnek. Végül a csatát simán megnyerik a kalandozók.
Az út hátralévő részében a nyomokból jól látszik, hogy nem ez volt az egyetlen kelepce, amit a szőrös teremtmények állítottak. Számítottak rá, hogy a vadászaik visszatérnek és ezúttal felkészültebben várták őket.
A barlang és környéke szokatlanul kihalt, a nyomokból jól látszik, hogy minden jeti visszavonult a mélybe. Kellő óvatossággal hatolnak mélyebbre, ahol továbbra sem ütköznek ellenállásba. Végül a járatokban meghallják a közeledő jetiket, ezért az egyik nagyobb terem összeszűkölő végét választják a harc helyszínéül. A jetik véget nem erő kék hulláma próbálja feltartoztatni a betolakodókat, akik Elawer lelkesítő dalának, jól időzített trükkjeinek és a remekül begyakorolt harcmodor együttesének hála nem vehetik fel a versenyt a vadászokkal. Tucatszám hullnak a kékbundások, a nyomás mégsem akar csökkenni. A bárd hatalma végén jár már, és a jetihullákon harcolók óhatatlanul is bekapnak egy-egy nagyobb taslit. Egy ilyen rossz sorozat után Erik csaknem összecsuklik, amikor egyszer csak minden elsötétedik! Hűvös szellő, ijesztő hangok és jetik vinnyogása és halálhörgése. A kalandorok a legrosszabbra gondolnak, de mikor a sötétség visszahúzódik, látják, hogy csak a jetik soraiban aratott a halál. Nem törődve a mészárlásban épen maradt bundákkal, a visszavonulás mellett döntenek.
A rajtaütés helyszíne érintetlenül várja őket, így az ottani jetik megnyúzása után indulnak vissza a városba. A jó pár órás munka közben Erik a csapattagok gyanújának nyomása alatt végül elárulja, hogy amikor Gale megmentette a gyilkos amulettől, akkor egyúttal csatlakozott titkos társaságukhoz. És ezáltal szerzett egy segítőt magának, aki baj esetén már másodjára jelent meg. A segítő kilétéről és Erik döntésének következményeiről nem sikerül egységes álláspontot kialakítani, de abban mindenki egyetért, hogy Erik nagyhatalmú segítője biztosan nem akar ártani a csapatnak, hiszen már több alkalommal is mentett élteket. A hatalom mértéke és annak forrása azonban sötétbe burkolózik.
Alkonyodik mire minden bundát sikerül megnyúzni és telepakolva visszaindulnak. Már látják Dérvár fényeit, amikor a Helegion elbeszéléséből ismert óriási denevérszerű szörnyetegek meglepetésszerűen lecsapnak. Szerencsére senkit nem sikerül elragadniuk, és a meglepetés után magukhoz térve viszonylag gyorsan sikerül lecsapni a rémeket – miután Elawer fényt csinál már végképp nincs esélyük már a menekülésre sem. A harcban viszont Tin a térdén és a csípőjén is csúnyán megsérül az egyik dög savas köpetétől. A sérülés elsőre nem tűnt súlyosnak, de a sav jóval erősebbnek bizonyul minden korábban tapasztaltnál és szó szerint lyukat éget Tinbe. Mire Seyanától érkezik az információ, hogy talán a pálinka segíthet semlegesíteni a savat Tin már nincs eszméleténél. A fényvarázs hatására közben a Dérfarkasok osztaga is a helyszínre érkezik és segítenek visszavonulni a várba. Tint a Vaskoronába szállítják, állapota válságos. Elawer nem tudja gyógyítani a Sötét Úr szolgáját, Seyana még nem rendezte be a laborját így képtelen elfogadható időn belül gyógyító főzetet készíteni. Végül Ferdinándot kérik meg, hogy segítsen megmenteni Tint. A kocsmáros másnap hajnalban érkezik vissza a felsővárosból egy üvegcsével, mely garantáltan meggyógyítja Tin-t. Mielőtt azonban odaadná a fiolát, figyelmezteti a kalandozókat, hogy ha elfogadják akkor elkötelezik magukat és a Bregg klán nem fogja könnyen adni szívesség viszonzását. Barátjuk élete érdekében gondolkodás nélkül belemennek az alkuba és az ígérethez híven az elixír másnapra meggyógyítja Tin sebét.
Ferdinánd egészen megkeseredik a történtek után, egészen úgy tűnik, mintha élve temetné a kalandozókat, amiért elkötelezték magukat a kapzsi öreg törpöknek. A viselkedés különös, további kérdezősködés hatására sem tudnak meg túl sok használhatót Dérvár arisztokráciájáról. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a négy törpe klán tejhatalmú vezetője a háttérből irányítja a várost. Ferdinánd azt állítja, hogy amíg a kalandozók nem kezdenek érdemi tevékenységbe (Beriquel barlangrendszerében), addig nem érdekli a Bregg klánt, hogy mivel foglalatoskodnak a felszínen. Illetve a csapos arról is biztosította a társaságot, hogy amíg a klán nem gondolja úgy, hogy törlesztették az adósságot addig nem fogják elhagyni a szigetet.
Tin és Erik pihen, Kloin Helegiont oktatja a túlélésre, Elawer pedig vezekel, amiért Alborne hatalmával próbált segíteni Eriken. Néhány nap vezeklés után bocsánatot nyer, és érzi, csak figyelmeztetést kapott istennőjétől. Erik, Tin, Kloin és Helegion eltöltenek egy estét a kikötő védelmében, de a tengeri ördögök ezúttal nem szolgálnak meglepetéssel.
Kloin és Boni kapcsolata egyre bensőségesebben alakul. Mikor Kloin elmeséli Tin gyógyulásának történetét akkor a törpe lány váratlanul megnyílik és felfedi a családjának száműzetését a kazamatákból, illetve kiderül, hogy talán mégsem csak Dérvár az egyetlen emberek és törpék által lakott település a vidéken… Egyébként Boni is nagyon elszomorodik, hogy újdonsült barátja elkötelezte magát, de a törpe számára teljesen érthetetlen reakciói is vannak egy későbbi látogatáskor. Szegény Kloin akkor döbben meg a legjobban, mikor felveti a lehetőségét annak, hogy ha véget érnek a beriqueli kalandok, akkor talán együtt térhetnének vissza a kontinensre. Boni egy erős pofon kíséretében rakja ki Kloint a műhelyéből.
A társaság elismertsége egyre növekedik a Dérfarkasok körében is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az őrök még két szánt szereznek kölcsönbe a jetibundák szállítására, amikor a csapat elindul levadászni a nőstényt. A barlang mélyén azt találják, amire számítanak: feltüzelt kékbundás hímeket, egy különösen nagy darab vezérhímet és a nőstényt, ami valóban veszedelmesebb, mint bármelyik hím. Szerencsére a csemetéket óvó kisebb példányok a barlang egyik oldalsó járatába húzódva kimaradnak a harcból. A taktika megint jól sikerül, a jetik veszélyesek, de Erik kapitány még veszélyesebbnek bizonyul. A harc tetőfokán, míg a többiek hősiesen aprítják a tömeget addig Erik indokolatlanul felgyorsul - Elawer és Tin még egy különös fekete kipárolgást is felfedezni vél a mozdulatok nyomán - és a többiek szájtátva figyelik a végzetes mozdulatokat, melyek hamar pontot tesznek a csata végére. Erik ájultan rogy össze a kimerültségtől, Elawer felderít és egy érdekes lejáratra, továbbá értékes kincsekre bukkan. Tin nyúz és kitanítja Helegiont, aki nem várt ügyességet tanúsít a tevékenységben. Győztesen térnek meg Dérvárba.
Este ismerős arc jelenik meg a Vaskoronában - a vulkán lankáin élő közösségből - és üzenetet ad át a csapatnak. Mink küldte és segítséget kér, ugyanis a tűzmágus azóta sem került elő, ugyanakkor egyre veszedelmesebb lények merészkednek a farm közelébe. A csapat úgy dönt, hogy elkíséri a másnap hajnalban induló kocsikat a visszaúton.
Dátum: 2293.06.06 – 2293.06.11.
A pihenéssel töltött idő alatt Erik kapitány is részlegesen felépül. Bár Ferdinánd kerítésszaggató (vagy ahogy errefelé hívják: tárnavájó) pálinkája hamar megárt neki, ő is a csapattal tart a következő jeti vadászatra. Közben Elawer továbbra is szeretne legalább egy bőrpáncélt beszerezni a félelmetes jetimancsok ellen. Erik ennek épp az ellenkezőjét gondolja, miszerint a mozgékonyságának több haszna lesz a harcban, mint néhány kiló acélnak a vállán. Tanulva az eddigi tapasztalatokból, Kloin próbál páncélt szerezni, ezúttal Bonitól. Sajnos az emberi méret itt sem túl gyakori, úgyhogy nem találnak Elawernek bőrpáncélt. Viszont épp indulás előtt érkezik Boni csomagja, egy kyr mestermunka sodronying, méghozzá kiváló állapotban – úgy látszik, hogy az efféle portékákat a törpök kevésbé értékelik, mint a kontinensen.
A barlang felé vezető úton egy tébláboló jetibe botlanak, előbb megpróbálják kikerülni de aztán mégis inkább úgy döntenek, hogy jobb ha nem hagynak maguk mögött ellenséget, úgyhogy az elejtése mellett döntenek. A terepet elnézve Helegion ugyan felveti, hogy ez akár csapda is lehet, de senki nem gondolja komolyan, hogy ezek a bestiák ennyire agyafúrtak lennének. Persze Beriquel, híven a híréhez, most is meglepetéssel szolgál, a tébláboló jeti csak csalétek volt. A jeti horda megjelenése majdnem meghátrálásra kényszerítik a csapatot, de Erik kapitány technikája még a vérmesebb kékbundás egyedeken is kifog és Elawer trükkjei ezúttal is jó pár jetit lekötnek. Végül a csatát simán megnyerik a kalandozók.
Az út hátralévő részében a nyomokból jól látszik, hogy nem ez volt az egyetlen kelepce, amit a szőrös teremtmények állítottak. Számítottak rá, hogy a vadászaik visszatérnek és ezúttal felkészültebben várták őket.
A barlang és környéke szokatlanul kihalt, a nyomokból jól látszik, hogy minden jeti visszavonult a mélybe. Kellő óvatossággal hatolnak mélyebbre, ahol továbbra sem ütköznek ellenállásba. Végül a járatokban meghallják a közeledő jetiket, ezért az egyik nagyobb terem összeszűkölő végét választják a harc helyszínéül. A jetik véget nem erő kék hulláma próbálja feltartoztatni a betolakodókat, akik Elawer lelkesítő dalának, jól időzített trükkjeinek és a remekül begyakorolt harcmodor együttesének hála nem vehetik fel a versenyt a vadászokkal. Tucatszám hullnak a kékbundások, a nyomás mégsem akar csökkenni. A bárd hatalma végén jár már, és a jetihullákon harcolók óhatatlanul is bekapnak egy-egy nagyobb taslit. Egy ilyen rossz sorozat után Erik csaknem összecsuklik, amikor egyszer csak minden elsötétedik! Hűvös szellő, ijesztő hangok és jetik vinnyogása és halálhörgése. A kalandorok a legrosszabbra gondolnak, de mikor a sötétség visszahúzódik, látják, hogy csak a jetik soraiban aratott a halál. Nem törődve a mészárlásban épen maradt bundákkal, a visszavonulás mellett döntenek.
A rajtaütés helyszíne érintetlenül várja őket, így az ottani jetik megnyúzása után indulnak vissza a városba. A jó pár órás munka közben Erik a csapattagok gyanújának nyomása alatt végül elárulja, hogy amikor Gale megmentette a gyilkos amulettől, akkor egyúttal csatlakozott titkos társaságukhoz. És ezáltal szerzett egy segítőt magának, aki baj esetén már másodjára jelent meg. A segítő kilétéről és Erik döntésének következményeiről nem sikerül egységes álláspontot kialakítani, de abban mindenki egyetért, hogy Erik nagyhatalmú segítője biztosan nem akar ártani a csapatnak, hiszen már több alkalommal is mentett élteket. A hatalom mértéke és annak forrása azonban sötétbe burkolózik.
Alkonyodik mire minden bundát sikerül megnyúzni és telepakolva visszaindulnak. Már látják Dérvár fényeit, amikor a Helegion elbeszéléséből ismert óriási denevérszerű szörnyetegek meglepetésszerűen lecsapnak. Szerencsére senkit nem sikerül elragadniuk, és a meglepetés után magukhoz térve viszonylag gyorsan sikerül lecsapni a rémeket – miután Elawer fényt csinál már végképp nincs esélyük már a menekülésre sem. A harcban viszont Tin a térdén és a csípőjén is csúnyán megsérül az egyik dög savas köpetétől. A sérülés elsőre nem tűnt súlyosnak, de a sav jóval erősebbnek bizonyul minden korábban tapasztaltnál és szó szerint lyukat éget Tinbe. Mire Seyanától érkezik az információ, hogy talán a pálinka segíthet semlegesíteni a savat Tin már nincs eszméleténél. A fényvarázs hatására közben a Dérfarkasok osztaga is a helyszínre érkezik és segítenek visszavonulni a várba. Tint a Vaskoronába szállítják, állapota válságos. Elawer nem tudja gyógyítani a Sötét Úr szolgáját, Seyana még nem rendezte be a laborját így képtelen elfogadható időn belül gyógyító főzetet készíteni. Végül Ferdinándot kérik meg, hogy segítsen megmenteni Tint. A kocsmáros másnap hajnalban érkezik vissza a felsővárosból egy üvegcsével, mely garantáltan meggyógyítja Tin-t. Mielőtt azonban odaadná a fiolát, figyelmezteti a kalandozókat, hogy ha elfogadják akkor elkötelezik magukat és a Bregg klán nem fogja könnyen adni szívesség viszonzását. Barátjuk élete érdekében gondolkodás nélkül belemennek az alkuba és az ígérethez híven az elixír másnapra meggyógyítja Tin sebét.
Ferdinánd egészen megkeseredik a történtek után, egészen úgy tűnik, mintha élve temetné a kalandozókat, amiért elkötelezték magukat a kapzsi öreg törpöknek. A viselkedés különös, további kérdezősködés hatására sem tudnak meg túl sok használhatót Dérvár arisztokráciájáról. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a négy törpe klán tejhatalmú vezetője a háttérből irányítja a várost. Ferdinánd azt állítja, hogy amíg a kalandozók nem kezdenek érdemi tevékenységbe (Beriquel barlangrendszerében), addig nem érdekli a Bregg klánt, hogy mivel foglalatoskodnak a felszínen. Illetve a csapos arról is biztosította a társaságot, hogy amíg a klán nem gondolja úgy, hogy törlesztették az adósságot addig nem fogják elhagyni a szigetet.
Tin és Erik pihen, Kloin Helegiont oktatja a túlélésre, Elawer pedig vezekel, amiért Alborne hatalmával próbált segíteni Eriken. Néhány nap vezeklés után bocsánatot nyer, és érzi, csak figyelmeztetést kapott istennőjétől. Erik, Tin, Kloin és Helegion eltöltenek egy estét a kikötő védelmében, de a tengeri ördögök ezúttal nem szolgálnak meglepetéssel.
Kloin és Boni kapcsolata egyre bensőségesebben alakul. Mikor Kloin elmeséli Tin gyógyulásának történetét akkor a törpe lány váratlanul megnyílik és felfedi a családjának száműzetését a kazamatákból, illetve kiderül, hogy talán mégsem csak Dérvár az egyetlen emberek és törpék által lakott település a vidéken… Egyébként Boni is nagyon elszomorodik, hogy újdonsült barátja elkötelezte magát, de a törpe számára teljesen érthetetlen reakciói is vannak egy későbbi látogatáskor. Szegény Kloin akkor döbben meg a legjobban, mikor felveti a lehetőségét annak, hogy ha véget érnek a beriqueli kalandok, akkor talán együtt térhetnének vissza a kontinensre. Boni egy erős pofon kíséretében rakja ki Kloint a műhelyéből.
A társaság elismertsége egyre növekedik a Dérfarkasok körében is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az őrök még két szánt szereznek kölcsönbe a jetibundák szállítására, amikor a csapat elindul levadászni a nőstényt. A barlang mélyén azt találják, amire számítanak: feltüzelt kékbundás hímeket, egy különösen nagy darab vezérhímet és a nőstényt, ami valóban veszedelmesebb, mint bármelyik hím. Szerencsére a csemetéket óvó kisebb példányok a barlang egyik oldalsó járatába húzódva kimaradnak a harcból. A taktika megint jól sikerül, a jetik veszélyesek, de Erik kapitány még veszélyesebbnek bizonyul. A harc tetőfokán, míg a többiek hősiesen aprítják a tömeget addig Erik indokolatlanul felgyorsul - Elawer és Tin még egy különös fekete kipárolgást is felfedezni vél a mozdulatok nyomán - és a többiek szájtátva figyelik a végzetes mozdulatokat, melyek hamar pontot tesznek a csata végére. Erik ájultan rogy össze a kimerültségtől, Elawer felderít és egy érdekes lejáratra, továbbá értékes kincsekre bukkan. Tin nyúz és kitanítja Helegiont, aki nem várt ügyességet tanúsít a tevékenységben. Győztesen térnek meg Dérvárba.
Este ismerős arc jelenik meg a Vaskoronában - a vulkán lankáin élő közösségből - és üzenetet ad át a csapatnak. Mink küldte és segítséget kér, ugyanis a tűzmágus azóta sem került elő, ugyanakkor egyre veszedelmesebb lények merészkednek a farm közelébe. A csapat úgy dönt, hogy elkíséri a másnap hajnalban induló kocsikat a visszaúton.
