Helyszín: Beriquel
Dátum: 2293.07.08– 2293.08.04.
A kalandozók Seyana kivételével a Dérkirály dolgozószobájában várják, hogy mi fog kikerekedni a szürke törpékről megtudott dolgokból. Miközben várnak a Dérkirályra, megcsodálják annak páncéljait és kódexgyűjteményét.
A kimerültség, a vulkánban szunnyadó fenyegetés és a szemkápráztató kincsek alig hagynak időt arra, hogy taktikát dolgozzanak ki, hiszen mint minden találkozót, ezt is komolyan kellene, hogy vegyék… épp mielőtt jutnának valamire, megérkezik talpig páncélban egy meglehetősen megtermett törpe. A páncél teljesen befedi, ezért Tinnek az is megfordul a fejében, hogy a Dérkirály sem sokkal nagyobb a többinél, csak jól ki van tömve. A második fertelmes pohár bor után a Dérkirály szabadkozik is, hogy még az arcát vagy a szemét sem fedi fel, de szükség van az óvintézkedésekre a klánok ármánykodásai miatt.
Megköszöni a kalandozók eddigi segítségét, akik újra felajánlják kardjukat Dérvár és Beriquel védelmébe. Amíg a Dérkirály újabb kancsó fertelemért megy ki, gyorsan tanakodnak arról, hogy mikor lesz majd ideje benyújtani a számlát, és mennyire erős szövetséges lehet számukra a Dérkirály. Annak visszatértekor viszont ismételten szerénynek és önzetlennek mutatkoznak.
A mélységre vonatkozó terveiről keveset szól csak a Dérkirály, inkább a szövetséges jégóriások falujába küldené el a kalandozókat, hogy vizsgálják meg mi fenyegeti azokat.
A találkozó végén megjelenik Rúfió mester és csalódott-sértődött hangulatban térnek vissza a varázsló tornyába. Másnap Seyana is visszaérkezik a Farmra, ahol már elkészült a kalandozók háza. Amíg a harcosok a vulkánban folytatott csatát pihenik ki, nekilát a boszorkányműhely beindításának.
Elawer dala nyomán mennyei szépségű virágoskert nyílik, aminek az egész Farm a csodájára jár.
Négy nap pihenő után az egész csapat elindul (szánnal, jetibundákkal és varázsitalokkal felszerelkezve), majd az első pihenőhelyen (Helion jól ismeri már azt az utat) ki is fosztják egy törpe utazó hátrahagyott kincses ládáját. A talált kincs csak eszmei értékkel bír (néhány arany csupán), de hamar eltűnik a varázstarisznyában.
Másnap éjjel is egy sziklákból épített eltorlaszolható, hóviharbiztos menedékben pihennek meg, majd harmadnapra megérkeznek a jégóriások falujába.
A külszíni fejtés egy része földmélyi járatrendszerbe omlott és egy óriás is szörnyet halt. Elawer bárdmágiával idézi vissza a múltat, és látják, hogy a bányászó jégóriás mellett egy furcsa lény tűnik fel, amit azonnal agyon is csap. A lény homokszínű kristályokra esik szét, majd nem sokkal ezután földindulás rázza meg a helyet. Az óriást maga alá temeti a szikla. A lény egy genoid volt (derül ki Helion és Elawer tudásából), ami az ősföld síkjáról származik.
Másnap az egész napot a föld alatt töltik, először a genoidok által rágott kacskaringós járatokat járva - ezek a lények az érctelléreket zabálják ki a földből, majd több szabályos csarnokot is felfedeznek. Itt már sok lény megfordul, de Elawer el tudja bűvölni őket, így erőszak nélkül tudnak valamelyes felderíteni.
Reggel érnek csak vissza a felszínre, az óriások vezérével kilakoltatják a falut, üzennek Rúfiónak és mielőtt álomba süllyednének, próbálják értelmezni a jelenséget. Nem nehéz kitalálni, hogy ezeket a másik síkról származó lényeket is megidézte valami vagy valaki. Vajon a szürke törpék? És lesz majd egy elementál nagyságú genoid-király is? Eddig nem sikerült kommunikálni a lényekkel, de vajon érdemes? Amíg alszanak, a jégóriások faluja alatti csarnoképítés, azaz aláaknázás tovább folytatódik.
Éjközépkor Rúfió beszél a kalandozókkal, de nem sokra jutnak vele. A Dérkirály is küld segítséget, viszont a bajt egymaguknak kell feltartóztatniuk.
Úgy döntenek, hogy lemennek és megkeresik a genoid-királyt, az őselementált vagy a szürke törpét, aki mozgatja a szálakat.
A csarnokrendszerbe indulnak, és elég hamar erőszakba torkollik a dolog. Gyorsan pusztítják a kis genoidokat, akik inkább menekülőre fogják. Az egyik félkész csarnokban megtalálják az elementált is, ami viszont csak a genoid varázshasználók hívására formálódott meg a sziklából. Amíg Erik az elementált és a felbátorodott lényeget is sakkban tartja, Kloin sorra kristályokká zúzza az útban lévőket. A genoid sámánok sziklafal mögé bújtak Seyana sötétségből formált lövedékei elől, így arra Elawer kell kémablakot nyisson. Helion a jégszörnyeteg barlangjában zsákmányolt varázspálcájából tűzkitöréseket küld be, így a sziklafal nem menedék a genoid vajákosoknak, hanem izzó kemence, ami semmivé olvasztja őket.
Alaposan megfáradtan folytatják az üldözést, de a csarnokokban már semmilyen lényt nem találnak, ami fenyegetést jelenthetne… amikor térkapu nyílik, és egy szürke törpékből álló harci különítmény érkezik. Azonnal rohammal indul egymásnak a két szembenálló fél. A kalandozók varázserejük nélkül, puszta erővel - pontosabban kíméletlen taktikával - győzik le Tyrannó szolgáit, akik a sok ezer éves bujkálásban biztosan elfelejtettek harcolni.
Jó pár nap lábadozás után vannak már a kalandozók, amikor megérkezik Timúr, a Dérkirály küldötte. Ez is egy megtermett fajta, Kloinnál egy fejjel magasabb, de koránt sem akkora, mint a szürke törpék vagy a Dérkirály. Timúr megvizsgálja a csarnokokat, majd másnap maga is visszaindul Dérvár felé. Sokat mesél Tyrannóról, mert a kalandozókat az érdekli.
Tyrannó szolgái, a szürke törpék már nem törpék. Régen, az őseik azok voltak, de Tyrannó teljesen megrontotta őket. Kiválóan látnak a sötétben (épp mint a törpék), szívósak (kicsit jobban is mint a törpék), jól bírják a tüzet és az egyszerű Katonáknál ritkán vannak mágikus fegyverek. A Kultisták uralkodnak a katonákon. Nem jó harcosok, de erős mágikus védelemmel rendelkeznek és használják Tyrannó tüzét is. Meg tudják idézni a Tyrannó gyermekeinek nevezett szörnyűségeket (akármik is legyenek azok), hatalmukat a magukba fogadott démonokból nyerik. A Harcosok kiemelkedett Katonák, akik hadvezérként vezetik Tyrannó seregeit. Mágikus hatalommal és legendás fegyverzettel bírnak. A legveszélyesebbek azonban a nőstény szürke törpék, akik Tyrannó Papnői.
A sok rémtörténet dacára - vagy éppen ezért - a csapat újra felajánlja kardját a mélységi harcokra. Timúr említ valami küldetés-szerűséget, de végül is a vulkán lábánál elválnak, és a kalandozók visszatérnek a Farmra. Gondolkodnak, hogyan tovább, végül arra jutnak, hogy ideje nyereségesbe fordítani a beriquelli vállalkozást. Elhatározzák, hogy elmennek a dérvári kovács által is említett kyr romvárosba és elhozzák azt a híres-neves üllőt. Egy akkora szán építésébe kezdenek, ami éppen elbír egy akkora kovácsüllőt, amit még éppen fel tudnak emelni együttes erővel…
Tyrannó szolgái egymás után hozzák mozgásba a beriqueli törpék elpusztítására irányuló terveiket, kalandozóink azonban tudják, hogy miért is jöttek erre az istentelen kontinensre...
Dátum: 2293.07.08– 2293.08.04.
A kalandozók Seyana kivételével a Dérkirály dolgozószobájában várják, hogy mi fog kikerekedni a szürke törpékről megtudott dolgokból. Miközben várnak a Dérkirályra, megcsodálják annak páncéljait és kódexgyűjteményét.
A kimerültség, a vulkánban szunnyadó fenyegetés és a szemkápráztató kincsek alig hagynak időt arra, hogy taktikát dolgozzanak ki, hiszen mint minden találkozót, ezt is komolyan kellene, hogy vegyék… épp mielőtt jutnának valamire, megérkezik talpig páncélban egy meglehetősen megtermett törpe. A páncél teljesen befedi, ezért Tinnek az is megfordul a fejében, hogy a Dérkirály sem sokkal nagyobb a többinél, csak jól ki van tömve. A második fertelmes pohár bor után a Dérkirály szabadkozik is, hogy még az arcát vagy a szemét sem fedi fel, de szükség van az óvintézkedésekre a klánok ármánykodásai miatt.
Megköszöni a kalandozók eddigi segítségét, akik újra felajánlják kardjukat Dérvár és Beriquel védelmébe. Amíg a Dérkirály újabb kancsó fertelemért megy ki, gyorsan tanakodnak arról, hogy mikor lesz majd ideje benyújtani a számlát, és mennyire erős szövetséges lehet számukra a Dérkirály. Annak visszatértekor viszont ismételten szerénynek és önzetlennek mutatkoznak.
A mélységre vonatkozó terveiről keveset szól csak a Dérkirály, inkább a szövetséges jégóriások falujába küldené el a kalandozókat, hogy vizsgálják meg mi fenyegeti azokat.
A találkozó végén megjelenik Rúfió mester és csalódott-sértődött hangulatban térnek vissza a varázsló tornyába. Másnap Seyana is visszaérkezik a Farmra, ahol már elkészült a kalandozók háza. Amíg a harcosok a vulkánban folytatott csatát pihenik ki, nekilát a boszorkányműhely beindításának.
Elawer dala nyomán mennyei szépségű virágoskert nyílik, aminek az egész Farm a csodájára jár.
Négy nap pihenő után az egész csapat elindul (szánnal, jetibundákkal és varázsitalokkal felszerelkezve), majd az első pihenőhelyen (Helion jól ismeri már azt az utat) ki is fosztják egy törpe utazó hátrahagyott kincses ládáját. A talált kincs csak eszmei értékkel bír (néhány arany csupán), de hamar eltűnik a varázstarisznyában.
Másnap éjjel is egy sziklákból épített eltorlaszolható, hóviharbiztos menedékben pihennek meg, majd harmadnapra megérkeznek a jégóriások falujába.
A külszíni fejtés egy része földmélyi járatrendszerbe omlott és egy óriás is szörnyet halt. Elawer bárdmágiával idézi vissza a múltat, és látják, hogy a bányászó jégóriás mellett egy furcsa lény tűnik fel, amit azonnal agyon is csap. A lény homokszínű kristályokra esik szét, majd nem sokkal ezután földindulás rázza meg a helyet. Az óriást maga alá temeti a szikla. A lény egy genoid volt (derül ki Helion és Elawer tudásából), ami az ősföld síkjáról származik.
Másnap az egész napot a föld alatt töltik, először a genoidok által rágott kacskaringós járatokat járva - ezek a lények az érctelléreket zabálják ki a földből, majd több szabályos csarnokot is felfedeznek. Itt már sok lény megfordul, de Elawer el tudja bűvölni őket, így erőszak nélkül tudnak valamelyes felderíteni.
Reggel érnek csak vissza a felszínre, az óriások vezérével kilakoltatják a falut, üzennek Rúfiónak és mielőtt álomba süllyednének, próbálják értelmezni a jelenséget. Nem nehéz kitalálni, hogy ezeket a másik síkról származó lényeket is megidézte valami vagy valaki. Vajon a szürke törpék? És lesz majd egy elementál nagyságú genoid-király is? Eddig nem sikerült kommunikálni a lényekkel, de vajon érdemes? Amíg alszanak, a jégóriások faluja alatti csarnoképítés, azaz aláaknázás tovább folytatódik.
Éjközépkor Rúfió beszél a kalandozókkal, de nem sokra jutnak vele. A Dérkirály is küld segítséget, viszont a bajt egymaguknak kell feltartóztatniuk.
Úgy döntenek, hogy lemennek és megkeresik a genoid-királyt, az őselementált vagy a szürke törpét, aki mozgatja a szálakat.
A csarnokrendszerbe indulnak, és elég hamar erőszakba torkollik a dolog. Gyorsan pusztítják a kis genoidokat, akik inkább menekülőre fogják. Az egyik félkész csarnokban megtalálják az elementált is, ami viszont csak a genoid varázshasználók hívására formálódott meg a sziklából. Amíg Erik az elementált és a felbátorodott lényeget is sakkban tartja, Kloin sorra kristályokká zúzza az útban lévőket. A genoid sámánok sziklafal mögé bújtak Seyana sötétségből formált lövedékei elől, így arra Elawer kell kémablakot nyisson. Helion a jégszörnyeteg barlangjában zsákmányolt varázspálcájából tűzkitöréseket küld be, így a sziklafal nem menedék a genoid vajákosoknak, hanem izzó kemence, ami semmivé olvasztja őket.
Alaposan megfáradtan folytatják az üldözést, de a csarnokokban már semmilyen lényt nem találnak, ami fenyegetést jelenthetne… amikor térkapu nyílik, és egy szürke törpékből álló harci különítmény érkezik. Azonnal rohammal indul egymásnak a két szembenálló fél. A kalandozók varázserejük nélkül, puszta erővel - pontosabban kíméletlen taktikával - győzik le Tyrannó szolgáit, akik a sok ezer éves bujkálásban biztosan elfelejtettek harcolni.
Jó pár nap lábadozás után vannak már a kalandozók, amikor megérkezik Timúr, a Dérkirály küldötte. Ez is egy megtermett fajta, Kloinnál egy fejjel magasabb, de koránt sem akkora, mint a szürke törpék vagy a Dérkirály. Timúr megvizsgálja a csarnokokat, majd másnap maga is visszaindul Dérvár felé. Sokat mesél Tyrannóról, mert a kalandozókat az érdekli.
Tyrannó szolgái, a szürke törpék már nem törpék. Régen, az őseik azok voltak, de Tyrannó teljesen megrontotta őket. Kiválóan látnak a sötétben (épp mint a törpék), szívósak (kicsit jobban is mint a törpék), jól bírják a tüzet és az egyszerű Katonáknál ritkán vannak mágikus fegyverek. A Kultisták uralkodnak a katonákon. Nem jó harcosok, de erős mágikus védelemmel rendelkeznek és használják Tyrannó tüzét is. Meg tudják idézni a Tyrannó gyermekeinek nevezett szörnyűségeket (akármik is legyenek azok), hatalmukat a magukba fogadott démonokból nyerik. A Harcosok kiemelkedett Katonák, akik hadvezérként vezetik Tyrannó seregeit. Mágikus hatalommal és legendás fegyverzettel bírnak. A legveszélyesebbek azonban a nőstény szürke törpék, akik Tyrannó Papnői.
A sok rémtörténet dacára - vagy éppen ezért - a csapat újra felajánlja kardját a mélységi harcokra. Timúr említ valami küldetés-szerűséget, de végül is a vulkán lábánál elválnak, és a kalandozók visszatérnek a Farmra. Gondolkodnak, hogyan tovább, végül arra jutnak, hogy ideje nyereségesbe fordítani a beriquelli vállalkozást. Elhatározzák, hogy elmennek a dérvári kovács által is említett kyr romvárosba és elhozzák azt a híres-neves üllőt. Egy akkora szán építésébe kezdenek, ami éppen elbír egy akkora kovácsüllőt, amit még éppen fel tudnak emelni együttes erővel…
Tyrannó szolgái egymás után hozzák mozgásba a beriqueli törpék elpusztítására irányuló terveiket, kalandozóink azonban tudják, hogy miért is jöttek erre az istentelen kontinensre...
*Tin*
