A másik oldal...

Helyszín: Beriquel

Dátum: 2293.08.07– 2293.15.03.

Seyana és Kloin másnap este tértek vissza. Nem hiszem, hogy erre a látványa számítottak. Tin lába darabokban, sebeimet hevenyészett kötések fedik. Elawer és Erik látszólag sértetlenek, bár Elawer valamit motyog a taktikáról, és hogy mit hogyan kellett volna. Végül némi unszolás után belekezd a történetbe és elmeséli, hogy hogyan is sikerült belenyúlnunk a dolgok sűrűjébe. Közben Seyana átkötözi a sebeimet, Kloin pedig rendkívül jól szórakozik annak történetén, hogy miként lepte meg harc-készült csapatunkat egy maréknyi kultista. A történet végeztével Kloin megosztja velünk, hogy sikerült találnia egy vezetőt a kyr romokhoz, így végre megnézhetjük, hogy mi igaz az üllő legendájából.

A következő napok pihenéssel és felkészüléssel telnek. A második nap végre elhatároztam magam, majd minden bátorságomat összeszedve felkerestem Seyanát a laborjában. Elmondtam neki, hogy segítségére lehetnék a laborban, de cserébe szeretném ha ő is segítene, mert olybá tűnik igencsak hiányosak az ismereteim a tekercsre rótt rúnák aktivizálásában - még mindig feldereng Erik elképedt arcát, ahogy másodjára is csak egy manaörvényt sikerült kipréselni Rúfió tekercseiből. Szóval Seyana, ha kissé hitetlenkedve is, de elfogadja az alkut, azonban hamar belátja, hogy az én ismereteim teljesen más alapokon nyugszanak mint az övéi, így még ő is képes lesz tanulni a segédkezésemből.

Az egyik este Rúfió jelenik meg a tűzben és jelzi, hogy a Dérkirály látni szeretne bennünket. A már jól ismert dolgozószobába érkezünk, majd nemsokára megérkezik a Dérkirály is. Elmondja, hogy mekkora szolgálatot tettünk Dérvárnak és az egész közösségnek, majd finoman felveti, hogy ha kérni szeretnénk valami a szolgálatainkért cserébe, akkor itt a lehetőség. Senki nem kap az alkalmon, inkább csak biztosítjuk újdonsült pártfogónkat, hogy továbbra is számíthat ránk. Közben Seyanával összevillan a tekintetünk. Mindketten arra gondolunk, hogy meg kellene említeni a Dérkirálynak a pletykát ami hallottunk a vulkán másik oldalán lévő településről azt, hogy mi nem vetnénk el a velük való kapcsolatfelvételt, ha a szükség úgy kívánja és már nem tudunk máshová fordulni.  Ez azért is lehet létkérdés, mert a Dérkirály szavai alapján a törpe klánokra nem lehet semmit alapozni, ők kizárólag a maguk érdekeivel törődnek, felőlük pusztulhat Dérvár, akár azonnal is. A Dérfarkasok a város védelmére vannak berendezkedve, így ők sem hadra foghatóak. A Dérkirály megosztja velünk, hogy készülőben van egy terv, amely segítségével hosszabb időre visszavethetnénk a Tyrannó fattyainak terjeszkedését és ebben velünk is számolnak, így ha eljön az idő újra felveszi a kapcsolatot velünk.

Miután visszatérünk a farmra csak kibújt a szög a zsákból. Már pontosan nem tudom ki kezdte, talán én, talán a Boszorkány, de az is lehet hogy Elawer. Mindez a lényegen nem változtat, együttes erővel hamar felvázoljuk Rúfiónak az elméletünket a vulkán túloldalán lévő településről. Természetesen hitetlenkedve hallgatja a mondandónkat, majd rövidesen megelégelve azt rövid varázslásba kezd és egy tűzmadarat bocsájt az égre, amely eltűnik a vulkán mögött. Hosszúnak tűnő percek után a Rúfió arcára kiülő elképedés szakít ki bennünket a várakozásból. Elmeséli, hogy valóban látott egy települést a másik oldalon, ami egy fagymentes öböl köré települt és elsőre sokkalta alkalmasabbnak tűnik az életre, mint Dérvár befagyott sziklái. Az első elképedést azonban hamar elmossa Rúfió tekintetében valami egészen más és kijelenti, hogy ő erről nem tud és nem is akar tudni semmit, majd elviharzik. Ekkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a reakciójának, így utólag már tudom, kellett volna.

A következő napok a felkészülés jegyében telnek. Pár nappal később sikerült kitűzni az indulás napját, így Kloin visszamegy Dérvárba, hogy felkeresse Muru mestert, a vezetőnket. Szerencsére Ferdinánd ellátta néhány hasznos tanáccsal még első találkozásuk előtt, így a Törpe igyekszik nem feszegetni Muru múltját és egyezségünk határait.

Másnap minden készen áll, Muru is megérkezett, így elindulunk hát a rom feltételezett irányába. Az út eleje többnyire eseménytelenül telik, így van időm papírra vetni haladási irányunkat, amely jó alapul szolgál majd későbbi térképeimhez. A Mestertől annyit sikerült megtudnunk, hogy átkozott a hely ahová tartunk, még a vadállatok is nagy ívben elkerülik. Tin sajnálkozva jegyzi meg, hogy milyen kár, mert már hiányoznak neki szőrös barátaink, a helyi jetik támadásai. Az egyik este ismét előkerül a taktika kérdése, azonban egységes álláspontot megint csak nem sikerül kialakítani az eltérő álláspontoknak köszönhetően, de legalább az elképzelések közelednek egymáshoz, így nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a későbbiekben képesek leszünk majd formációt és szerepeket tartva felvenni a harcot egy-egy veszélyesebb ellenféllel szemben.

Az út további része kevésbé eseménytelen, mivel Tin szőrös barátai sorozatosan próbálnak csapdába csalni bennünket, de a tapasztalanunkkal, Erik rapírjval és Elawer fényjátékával nem tudják felvenni a versenyt, így többszöri próbálkozás ellenére is csak halottakat és riad menekülésük emlékeit hagyják hátra.

Öt nap után értük el a romokat. Az egykori kyr dicsőség maradványait már rég visszakövetelte magán a Beriquel-t kegyetlen fagyfogaival uraló anyatermészet. Egy hasadékot sikerült felfedezünk amelyen lejuthatunk befagyott rom falai közé. Úgy döntöttünk, hogy estére az elátkozott romok közelében, de kicsit visszább táborozunk, így legalább nyugtunk lesz éjszakára a jetiktől. Egy talán kissé elhamarkodott ötlettől vezérelve úgy döntöttem rányitom harmadik szemem az asztális síkra. Azonnal kiderült, hogy ez nagyon rossz ötlet volt, mert nem voltam felkészülve a kavargó dögevők hadaira, így a következő eseményekre kissé hiányosan emlékszem, mert még órákig kába voltam a feldolgozhatatlan sokktól.

Valamikor az éjszaka folyamán két valamikor volt jegesmedve tört a hevenyészett táborunkra. Azért mondom, hogy valamikor volt, mert ezek a lények már csak nyomokban hasonlítottak egykori valójukra, megrontotta őket a hely romlott kipárolgása, elfajzott testükről csapzott foltokban lógott az egykor fényes bunda, zölden világító szemükből a gonoszság, ordító pofájukból maga a káosz fröccsent a világra. Kloin és Erik bátran vették fel a harcot és hosszas csatában végül legyűrték őket. Az Erikkel harcoló medve az egyik utolsó, kétségbeesett támadása során megharapta a bátor bajvívót, aki a lény miazmás harapásától azonnal holtan esett össze. Seyana és Elawer kétségbeesetten próbált segíteni Eriken, olybá tűnik Elawer Istene továbbra sem díjazza Erik bármi nemű segítését, így csak Seyana kitartásának köszönhető az, hogy Erik egyik pillanatról a másikra átváltozik és nyomtalanul eltűnik az éjszakában. Reggelre nyoma sem marad a környéken eddig tolongó nyugtalanságnak, később sejtéseimet beigazolva kiderült, hogy Erik segítője elüldözte a környék dögevőit, így szabaddá vált számunkra az út a rom belsejébe.

Az egykori kyr erősség belsejében nem találunk egy árva lelket sem - természet törvényei szerint a kisebb ragadozó eltakarodnak egy területről, ha egy nagyvad fészkeli be magát a területre. Felfedezünk egy táborhelyet ahol szemmel láthatóan kalandozó elődeink táboroztathattak hosszabb-rövidebb ideig. A kutatás során több érdekes és értékes dolgot fedezünk fel. A legértékesebb egy kyr evőeszközkészlet, amely a többiek szerint egy nagyobb vagyont ér Yneven. A legérdekesebb pedig egy tükör az egyik toronyszobában amely előtt egy diadém fekszik a földön. Kloin időt és energiát nem kímélve próbál rábeszélni, hogy vegyem fel a diadémot és nézzek bele a tükörbe, azonban ennek gondolatától is kiráz a hideg, ezért kitartóan nemet mondok Mentoromnak, bár nem tartom kizártnak, hogy azért csak erőltette, mert jól szórakozott esetlen tiltakozásomon. Mindenesetre az egész tükör-diadém kettős furcsa szorongást vált ki szinte mindannyinkból, ezért végül sorsára hagyjuk ezeket a tisztátalan tárgyakat.

Nevezzük szerencsének, vagy a kyrek babonájának de rendszerkövető építkezési szokásaiknak köszönhetően hamar siker megbecsülnöm, hogy melyik lehetett az egykori kovácsműhely. Miután alaposan átnézzük az épület környékét felfedezünk egy jégbe fagyott tárgyat ami az üllőként azonosítunk. Az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valami módon ki kell olvasztanunk, így tüzet rakunk és gondosan tápláljuk azt. Némi vita után megbeszéljük, hogy az éjszakát lent töltjük. Ez ismét egy véleményes döntésnek bizonyult, hiszen az éjszaka borzalmasan telik, mintha kísértet járná a helyet és az egésznek a diadémhoz lenne köze… Nagy szerencsémre csak eljött a reggel és folytathattuk az olvasztást, azonban kezdünk kifutni a Muruval megbeszélt időből, így megkérjük, hogy kicsit még legyen türelmes, mert jó úton haladunk. Napközben mikor egyedül maradtam vigyázni a tűzre, engedtem a kíváncsiságnak és elkezdtem próbálgatni valós vagy vélt képességeim határait, ennek, a legnagyobb meglepetésemre az lett az eredménye, hogy a jégfal megbontása nélkül sikerült kiemelnem abból az üllőhöz tartozó fogót és kalapácsot. Azt hiszem ez nem semmi adalék lesz a dérvári kovácsnak az üllő mellé, ha megfelelő időben kerül a szemei elé. Az este ma sem telik eseménytelenül, újabb két medve-förmedvény ront ránk, ezúttal azonban hamar elvásnak Kloin kalapácsa, Erik rapírja, Tin tőre és Seyana bűvigéi alatt. Ami nekem feltűnt, hogy Elawerrel valami nincs rendben, bizonyára nagyon megviselték az Erikkel történtek, nem teljesen értem még mindig, hogy mi alapján értékelik bajtársaim társaikkal tartott kapcsolataikat.

Másnap sikerül befejezni az üllő kiolvasztását, már csak azt kell megoldanunk, hogy hogyan juttassuk a felszínre ezt az irdatlan súlyt. Kloinnak az az ötlete támad, hogy egy csörlős-csigás rendszerrel képesek lennénk felküzdeni. Miközben ezen dolgozunk Elawernek feltűnik Erik hiánya, majd miután a keresésére indulunk meglepődve tapasztaljuk, hogy eltűnt az üllő is. Erik úgy tűnik megkérte segítőjét, juttassa fel az üllőt a felszínre, ami meg is történt, így az üllőt már a felszínen találjuk. Erik mostanra képessé vált kommunikálni kísérőjével, azon gondolkozom, hogy vajon Erik lett tapasztaltabb, vagy kísérője nyílt meg jobban előtte?

A hazaút sokkal hosszabb és keservesebb volt mint számítottunk rá, köszönhetően a hatalmas súlynak és fogyatkozó készleteinknek. Még szerencse, hogy ezúttal többnyire elkerültek bennünket a jetik, így egy-két kisebb összetűzéstől eltekintve eseménytelen úton jutottunk vissza Dérvárba.

Végre újra tető van a fejünk felett, normális ágyban alszunk és nem kell koplalnunk. Furcsa, hogy ezen dolgoknak nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, most mégis mindenki arcán látszik, hogy ezek az egyszerű dolgok milyen boldoggá tesznek embert, törpét és elfet egyaránt. Másnap felkeressük a kovácsot, aki szemmel láthatóan egy hunyásnyit sem aludt, a lelkesedéséből úgy tűnik nem is fog még míg talpon bírja. Az öröme és hálája őszintének tűnik. A jutalmul kapott mágikus fegyvereket jó szolgálatot tesznek majd későbbi csatákban, de megszolgáltunk érte. Különösen elégedett vagyok azzal a pajzzsal amit a fogó és kalapács előkerülte után hozott elő, tökéletes mestermunka, már alig várom hogy élesben használhassam. Kloin, Erik és Tin este kimennek a Falra, szerintem már hiányzik nekik a tengeri ördögök posvány-szaga és bénító mérgeik zsibbasztó érzete, ez is egy módja annak, hogy formában maradjon egy harcos. Elawer elvonul elmélkedni az elmúlt napok történéseim, Seyana pedig próbálja minél rövidebb idő alatt szintre hozni hiányos ismereteimet a rúna olvasással kapcsolatban. A rá következő nap Kloin ellátogat Bronniához, mi pedig pihenéssel és a történtek átbeszélésével töltjük a napot.

Az egyik este megjelenik Rúfió, a már tőle megszokott módon a Dérkirályhoz invitál bennünket. A város ura szintén kifejezi háláját, szavai alapján végképp nyilvánvalóvá vált, hogy a város nagyrészt megbocsájtott a “jeges halál” incidensért, de bizalmuk még mindig törékeny lábakon áll. Szó esik a tervről amivel visszavethetjük a szürke törpe terjeszkedést, azonban még nem jár abban a stádiumban, amikor mi is részt kapunk a feladatból. Valahogyan felmerül, hogy tudunk a kitaszítottakról, erre a Dérkirály haragra gerjed és ellentmondást nem tűrő hangon kérdőre von bennünket, hogy honnan tudunk mi erről. Kénytelenek vagyunk elmondani, ez azonban csak olaj a tűzre. Rúfió is pellengére került, hiszen neki is biztosan tudnia kellett erről az egész “botorságról” amivel mindenkit veszélybe sodorhatunk. Szerencsére előbb-utóbb lehiggad a hangulat valamelyest és visszatérünk a Farmra.

Az egyik este Elawer és Tinnel meglátogatjuk Rúfiót, mert úgy véljük magyarázattal tartozunk neki a Dérkirálynál történtek miatt, azonban a beszélgetés nem várt fordulatot vesz. Rúfió figyelmeztet bennünket, hogy a Dérkirály nem az akinek látszik és nagyon vigyázzunk vele, mert kegyetlen és bosszúálló is tud lenni, ha keresztülhúzzuk a számításait. Óriási megrökönyödésünkre kiderül, hogy a Dérkirály túszként tartott menyasszonyával láncolta magához a mágust és semmi nem igaz előzetes feltételezéseinkből kettőjük kapcsolatáról. Ez a tudás alapjaiban átértékeli mindazt amit eddig a helyi erőviszonyokról és oldalakról magunkban kialakítottunk. A következő napokban, hetekben azt hiszem mindenkinek ez fog a fejében járni...

Az elkövetkező hetek pihenéssel, felkészüléssel és gyakorlással telnek. Különösen igaz ez rám, hiszen amióta az a bizonyos jégkoporsós eset történt a vulkánban, minden szabad percem amit nem harci képességeim fejlesztésével töltök, meditációval, a visszaidézett emlékeim elemzésével és a felszínre törő tudás rendszerezésével telik. Mára képessé váltam valóban használni a Lucient mester áltat, évtizedekkel ezelőtt fejembe vert tudást használni, sikerült elérnem a körülöttem nyugvó mana-hálót és a megtanult formában varázslatokba sűríteni azt. Érzem, hogy még messze vagyok a képességeim határaitól, de már ez is több mint amire valaha számítottam. Ami a legkülönösebb, az hogy magára a jégkoporsós esetre nem sikerült magyarázatot találnom, hiszen mára már biztos vagyok benne, az nem egy kitörő varázslat volt, hanem inkább egy vészreakció. Reprodukálnom igazán még sikerült, viszont a legnagyobb meglepetésemre képes vagyok akaratommal befolyásolni környezetem hőmérsékletét, megfagyasztani kisebb-nagyon tárgyakat és a jeget létrehozni, igaz sokkal szerényebb mértékben, mintha a manahálóban nyugvó erőket használnám, ugyanakkor szerény ismereteim szerint erre nem kellene, hogy képes legyek. Hosszas gondolkozás után arra jutottam két dologra jutottam: egyrészt előbb-utóbb vissza kell térnem Lucient mesterhez, hiszen ha valaki, akkor ő tudni fogja miért történik ez velem; másrészt el kell mondanom a többieknek felfedezéseimet és történjen bármi, elfogadnom reakciójukat.

Végre sikerült összeszednem a bátorságom és odaálltam a csapat elé. Legnagyobb meglepetésemre nem ütköztek ki a dolgon, bár Kloin csalódottsága kissé lelombozott, úgy tűnt ezzel már biztossá vált számára, sosem lesz belőlem rendes harcos. Értem miért mondja, de én nem gondolom, hogy ezzel a sutba kellene dobnom azt a tudást ami az együtt töltött idő alatt magamra szedtem, inkább kombinálni és megtalálni a megfelelő egyensúlyt a két oldal között.

Rúfió pár nappal ezután jelentkezett - a Dérkirály úgy ítéli meg, itt az idő támadásba lendülni. A terv szerint Rúfió segítségével, egy parázstartón keresztül bejutunk egy szürke törpe erősségbe, ahol a mi feladatunk lesz biztosítani a parázstartó környékét amíg Rúfió és segítői egy visszafordíthatatlan reakciót indítanak be a szentségtelen erősség belsejében, ami remélhetőleg távoztunk után eltörli a létezés e síkjáról Tyrannó fattyainak ezen erődítményét. A mágustól kapott leírás alapján felkészülünk a legrosszabbakra, de összeállítunk egy taktikai hadrendet ami szerint megpróbáljuk tartani az állásunkat. Erik ekkor egy meglepő, eddig mellőzött részlettel áll elő. Kísérőjének azt az ígéretet tette, hogy a következő összecsapás során átengedi neki prédaként a szürke törpéket, így habár nem igazán fűlik hozzá a többség foga némileg módosítjuk az elképzeléseinket.

A megbeszéltek szerint Rúfió le is juttat bennünket a szürke törpe erősségbe, majd elviharzik a Dérkirály által mellé rendelt kísérőkkel abba az iránya, ahol a sebezhető pontot sejtik. Ezután felgyorsulnak az események. Erik előrevágódik el és pillanatok múlván már kísérője képében hatalmas mészárlásba kezd. Közben a két oldalsó szobában mozgolódás támad, így én arra mozdulok és feltartom az elsőként eszmélő szürke törpét, közben Elawer sorozatos, halálpontos lövései pusztítják Tyrannó szentségtelen teremtményeit. Tin tapasztalt harcos módjára veszi ki részét a küzdelemből. Seyana pusztító mágiájának hatására a felső terem hátsó részében eddig csendesen kántáló kultisták is megismerik a Boszorkány haragját. Ugyanebben a pillanatban Kloin a másik szoba felé indul, ahol egy már félig átalakult förmedvénnyel találja szemben magát. Keserves harc során diadalmaskodik a kitartás és a meglepetés ereje, így lassan, de biztosan fogyatkoznak a kultisták. Tin egy hirtelen ötlettől vezérelve Erik nyomán indul, amit a széttépett áldozatok és a halálsikolyok alapján nem lehet eltéveszteni. Erik, illetve a kísérője alapos munkát végzett, valószínűleg ennek köszönhetően sikerült kitartanunk addig, míg Rúfió és már csak az egyik segítője újra feltűnik a hátunk mögött. A mágus borzasztó állapotban van, de még így is sikerült megnyitni a hazavezető utat, amelyen Erik nélkül távozunk.

A műhelyben Rúfiónak szemet szúr Erik hiánya. Keserves magyarázkodás kezdődik, hogy mi is történt Erikkel, hisz erre senki nem volt felkészülve. Rúfió szemében egy idő után átveszi a harag és csalódottság helyét a végtelen fáradtság, ezért végeszakad a beszélgetésnek. Visszatérve a Farmra Eriket már az ágyában találjuk, ami hatalmas megkönnyebbülést jelent Seyanának. Másnap Seyana és Erik elmennek Rúfió műhelyébe, de a mágus őrgóleme láthatóan ellenségnek tekinti Eriket, viszont úgy tűnik csak őt. Miután visszérnek és megosztják tapasztalataikat. Felajánlom Seyanának, hogy elkísérem egy újabb nem kívánt audienciára. Ezúttal sikeresen túljutunk az őrzésre rendelt monstrumon, de a műhelynél egy imp állja az utunkat és szemmel láthatóan nem akar tovább engedni. A lény száján keresztül Rúfió újra egyértelművé teszi, mintha eddig nem lett volna az, nem kíván velünk beszélni. Tanácstalanul állunk, majd Seyana egy monológba kezd, amely az őszintesége ellenére hatástalan marad, így dolgavégezetlenül távozunk.

Pár nappal később Rúfió segítségével, de jelenléte nélkül visszatérünk a Dérkirályhoz. A város ura hibáink ellenére is elismeri részünket a küldetés sikerében, így Ferdinándhoz irányít, akitől mindenki kérhet egy tárgyat, amit legjobb tudása szerint fog beszerezni. Seyana és én úgy döntünk, hogy a legértékesebb dolgokat a Dérkirály könyvtárában találhatjuk, ezért udvariasan visszautasítjuk Ferdinánd kérdését a jutalmunkra vonatkozóan és személyes találkozót kérünk a Dérkirálytól. Hosszas keresgélés után Seyana az egyik hátsó ládában egy ránézésre is felbecsülhetetlen értékű könyvet talál, amit egy hatalmas csat zár le így kinyitni sem tudjuk. Én kevésbé voltam szerencsés, de végül egy szintén nagy értékűnek gondolt könyvvel tértem vissza. Elawer hamar igazolta a sejtésinket, Seyana könyve hihetetlenül értékes, holott veszélyes tudást hordoz, egykor kyr varázstudókat oktattak fekete mágiára segítségével, már kinyitásához is hatalmas akaraterő szükséges. A másik könyv értéke eltörpül emellett, de még így is több százezer aranyra rúg, a megfelelő helyen értékesítve.

A csapatban a következő napokban a vulkán túloldalán lévő település felkeresése volt a téma, végül arra jutottunk, hogy nem csinálhatjuk a Dérkirály háta mögött, így néhány nappal később felkerestük és Ferdinánd segítségével kihallgatást kértünk nála. Az előre várt módon reagált arra a kérésünkre, hogy egy jégóriás vezetőt adjon expedíciónkhoz, azonban kénytelen belátta, kalandozó vérünk nem enged megállást, így végül az áldását adta, bár lehet inkább elfordította a fejét, az is lehet csak felrémlett neki valami saját kalandozó múltjából…

Pár nap múlva Ferdinánd büszkén hozta elénk a kiérdemelt felszerelést, amelyek közül azt hiszem a legértékesebb Muru fejszéje volt, habár azt is megjegyezte mellé, hogy jobb ha Muru ezt soha nem látja meg, ki tudja hogyan érintené egy ilyen felvillanás abból az időből aminek az emlékeit is kitörölné ha megtehetné.

Ezek után már minden készen állt, hogy végre elinduljunk a másik oldalra. A jégórásokhoz egyszer már megtettük az utat, így nem volt teljesen ismeretlen a terep. Igaz a szán kissé lassította a haladásunk, de így is odaértünk a harmadik nap estére.

A jégóriások régi ismerősként üdvözöltek bennünket és bőséges vacsorával kínáltak. A Dérkirálytól kapott tábla átadása után hamar egyértelművé vált jövetelünk célja, habár a falu örege teljes vanír szókészletét kihasználva még megpróbált lebeszélni, végül megkaptuk amit akartunk. A vezetőnknek kijelölt óriás az indulás reggelén egy hatalmas, készletekkel rogyásig megrakott szán mellett várt ránk. Szánja mellett, illetve inkább mögötte ahová végül a sajátunkat kötöttük, a mi nagy szánunk csupán gyerekjátéknak tűnt.

Maga az út több mint két hónapig tartott. Viszontagságosnak épp nem nevezném, mert az óriás mellett a környék ragadozói messziről elkerültek, a hús fejadagok emberi mércével hatalmasak voltak, de azért már eléggé untam a mamut húst a végére. Az út közben tovább gyakoroltam és sokat dolgoztam a térképemen is, ha így haladok végül még elég pofás lesz. Lehet megkérem Elawert, hogy csatolja a készülő útikönyvéhez!

A vulkán másik oldalán teljesen megváltozott a kép, lassan eltűntek a jégmezők és helyét erdők, síkságok vették át a távolban. Jégóriás barátunk valahol itt döntött úgy, hogy visszafordul. Hosszas egyezkedés után abban maradtunk, hogy a következő tavasszal visszajön értünk és elválásunk helyszínén fog ránk várni. Másnap úgy döntöttünk elássuk megmaradt készleteinket és a falu felé indulunk. Seyana közben madártávlatból is szemügyre vette a térséget, tovább pontosítva a feltételezett kyr rom helyzetén. Elawer fényvarázsának köszönhetően alaposan szemügyre vehettünk az előttünk elterülő területeket, így hamarosan kirajzolódott előttünk a falu rendezési elve: a félig földbe vájt házak a meleg-vizű források köré csoportosulnak, a falu központjától távolodva több kisebb közösség él, látszólag egymástól jól elkülönülve. Az első éjszakánk a vulkán másik oldalán nyugodtan telt. Reggel úgy határoztunk, hogy óvatosan tovább araszolunk a falu felé és megpróbálunk minél többet megtudni az itten helyzetről. Éppen ezen voltunk amikor az egyik domb mögött mozgást fedeztünk fel. Legnagyobb meglepetésünkre, ahogy közelebb értünk egy halott ork (mint utólag megtudtam) férfi mellett gyerekek gubbasztottak, két ork és két ember. Az ork fiú az ájulás határán, egy rövidkarddal a kezében próbálta védeni az ork lányt, akinek egyik kezében egy ember csecsemőt tartott, másik kezével pedig egy kisfiú kezét szorongatta. Mindannyian halálra voltak rémülve, végül Elawer nyugtató dallamai kellettek hozzá, hogy szót értsünk a társasággal. Tin az egyik pillanatról a másikra megváltozott, szemébe gyilkos düh költözött és ki híján az ork gyerekek életére tört, közben azt hajtogatta, hogy ezek a lények egy gonosz isten, Orwella teremtményei és szent küldetése mindannyiuk eltörlése a föld színéről. Ha rajtam múlik már le is szúrta volna az ork fiút, de szerencsére a többiek időben észbe kaptak és nem engedték Tint a gyerekek közelébe. Jobbnak láttuk ha ezen a ponton kettéválunk, az egyik csapat Kloin vezetésével megpróbálja visszakövetni a halott ork férfi nyomait, míg Seyana biztos távolságban próbál Tin lelkére hatni. A nyomok követésre egyszerűnek bizonyult, az egyik közeli forrásnál épült házhoz vezettek. Amit bent a házban találtunk arra talán egyikőnk sem számított, valaki vagy valami hatalmas mészárlást rendezett is, halottak és testrészeik hevernek a vértől iszamos padlón, a bútorok darabokban, az elmúlás szaga vesz körbe mindent. Hosszú órákba telt míg sikerült valamelyest összeszednünk a maradványokat, roncsokat és eltemetnünk a ház mellett. Eddigre Tin és Seyana is visszaért. Elawer mágikus praktikáinak köszönhetően megelevenedtek a múlt éjszaka történései. A kolóniában látszólag békességben élt együtt egy ork család, egy ember családdal, egy idős törpe vezetése alatt. Este beállított hozzájuk kyr nemesi ruhába öltözött jövevény, aki a törpével vitatkozott valamin, miután szemmel láthatólag a törpe nagyon ágált valami ellen az alak távozott. Néhány órával később hirtelen beszakadt az ajtó és két vámpír támadt a közösség lakóira, szörnyű vérengzésbe kezdtek. Ennél tovább már nem volt értelme nézni a történteket, hisz pontosan tisztában voltunk a végeredménnyel. Elawer elmeséli, hogy a lények amiket láttunk vámpírok voltak, a leggonoszabb élőhalottak, akik vérrel táplálkoznak és képesek uralmuk alá hajtani az egyszerű embereket. Ezek mellett félelmetes harcosok is, hiszen közönséges fegyverekkel sebezhetetlenek. Az egyetlen dolog ami talán árt nekik az ezüst fegyver, de lehet ez csupán puszta spekuláció. Mivel már majdnem beesteledett az éjszakát ezen szörnyű mészárlás helyszínén töltjük, szerencsére a belső szobák valamivel elfogadhatóbb állapotban voltak, így az éjszaka elfogadhatóan telik. Reggel úgy döntünk, hogy elvisszük a gyerekeket a szomszéd hőforráshoz. Ott a kezdeti ijedtség után felismerik a gyerekeket és hajlandóak szóba állni velünk. Miután elmondjuk mi történt ott szeretnénk hagyni a gyerekeket, azonban meglepetésünkre csak a lányokat lennének hajlandóak befogadni, a fiúkat a sorsára hagynák. Ez természetesen több szempontból sem elfogadható, így némi győzködés után útbaigazítanak bennünket az egyik közeli barlang felé, ahol egy remete él, aki talán hajlandó lenne befogadni a fiúkat. Estére meg is találjuk a keresett barlangot, ahol egy idős törpe, Brom él, egy ember fiú, Szani társaságában. Miután elmondjuk a történetünket a törpe hellyel és étellel kínál bennünket. Megtudjuk tőle, hogy a környéket már egy ideje vámpírok tartják uralmuk alatt, akik a kyr romokban fészkelnek, a fiatal fiúkat pedig maguknak követelik ha úgy gondolják eljött az ideje. Mikor rákérdezünk, hogy ő nem-e próbált még harcolni ellenünk, akkor érezhetően egy fájó pontra tapintunk, így nem is erőltetjük tovább a beszélgetést. Alaposan körül kell járnunk a témát, megtudni minden apró részletet a törpétől ami esetleg később a segítségünkre lehet, de már csak reggel...

*Helion*