Helyszín: Erion, Borgano
Dátum: 2287.28.15.- 2287.28.18.
A csapat immár jelöltként az éjszakát a Kacsában töltötte. Másnap Eriket és Tint is az előző esti társuk keresi fel, és külön-külön mérettetnek meg.
A többieknek sem kellett sokat várni, Doctore a térkép szobába küldi őket. A szobában minden újonc együtt van a félelfek és Davon is, kivéve a két lepedőakrobatát. Hirtelen megérkezik Asdern Van Martino Xinadir Murien Secor ismertebb nevén Maximus, a falka öt életben lévő legendás alapító tagjai közül az egyik. Tekintélyparancsoló hatalmas lovag, akinek tapasztalata és hírneve a falkában Ardóéval vetekszik. Röviden kiadja az utasítást és pár perc múlva már mindenki teljes fegyverzetben, libasorban siet át egy térkapun mely mintegy 1000 mérföldre repíti a kalandozókat egyenesen Borganoba a déli városállamok egyikébe. S kezdetét vette az első küldetés jelöltként.
„Egy virágágyás közepében találtuk magunkat, mindenkit eléggé megviselt az utazás, de a kép, ami fogadott ennél is felkavaróbb. Mint egy feldúlt méhkas olyan volt a Rambton-ház. A cselédek mentik a menthetőt, a katonák fegyverben lovas kocsik indulásra kész és senkinek még csak fel sem tűnt, ahogy nyolc fegyveres a semmiből a virágágyásban termett.”
Hubard Rambton helyi nemes, Maximus régi barátja területi vitába keveredett szomszédjával, akinek követelése a koholt, új rendeletek alapján helyénvaló, de érthető módon nem akar riválisa javára lemondani saját területeiről. A tárgyalások, amire elvileg mi is érkeztünk a legutóbbi egyeztetésen történt események miatt hirtelen megszakadtak. Hubard Rambton annyira kikelt magából, hogy mérgében megütötte a területet követelő nemes fiát, akit olyan szerencsétlenül ért az ütés, hogy deréktól lefelé lebénult. Bosszúból a helyi nemesség összefogott a Rambton család ellen és egyesült erőikkel megtámadták őket.
A család egyetlen esélye, hogy egy közeli erődben keresnek menedéket, míg a kormányzó leállítja az összeesküvést, hiszen ilyen fajta területszerzést és vérbosszút nem nézhet tétlenül. A terv tehát a következő: a félelfek az ifjú Ketter Rambtont kísérik a kormányzóhoz, Davon és Maximus a családfővel kerülő úton közelíti meg a várat, míg a többiek a családot védve a lehető leggyorsabb úton sietnek a menedékbe. A várban ki kell tartani egészen addig, amíg meg nem érkezik a segítség.
„Az oda úton egy 20-25 főből álló lovas csapat vett üldözőbe minket, de hála Seyanának a nagy részük gyorsan meggondolta magát és inkább eszeveszett menekülésbe kezdett. A hezitálóknak pedig Tirion mutatja meg a helyes utat. Ebből a kis akcióból látszik, hogy már eléggé ismerjük egymást és összeszokott csapat vagyunk, akár tudjuk kombinálni egymás varázslatai is, ami még ütőképesebbé tesz minket.”
A vár téglalap alakú négy modern bástyával, de eléggé kicsi, ami nem is baj, hiszen mindössze 30 kardforgató védi. Középen egy öregtorony, amiben a Rambton családot helyezik biztonságba. A falak vastagok és 15 méter magasak, de sajnos viszonylag könnyedén mászhatók. Az első támadó csapat kb. 400 főt számlál, és rögtön ostromgyűrűt vonnak a vár köré majd napnyugta előtt a siker reményében és a túlerő biztos tudatában támadásra indulnak. Maximus kiosztja a feladatokat: minden kalandozónak irányítania kell az egyik bástya védelmét. Davon és ő a leggyengébb falszakaszon tartja majd a frontot. Tartjuk magunkat, amíg meg nem jön a segítség…
Megindul az első roham. Minden oldalról zúgó csatakiáltással zúdul az ellen a várfalakra. S mint erőteljes hullám mikor masszív partot ér, úgy törik meg a lendület és százak toporognak a fal tövében záporozó nyílvesszők között míg végre rájuk kerül a sor hogy mászhassanak.
„Nem értem őket miért másznak a biztos halálba. Mind vergődő legyek a pók hálójában olyan könnyű préda nekem mind. Darton legyen kegyes hozzájuk a másvilágom és lássa ő a lelkem, hogy amit teszek most katona kötelességem és önvédelem. Ha egynek is lehetősége lenne megölnie, bizton megtenné. De akkor is ennyit ér egy élet, mászni az élet falán küzdeni felfelé és várni, hogy mikor zuhanunk a mélybe…”
Seyana és Elawer által védett fal tövéből haldoklók kétségbeesett jajveszékelés hallatszódik, ahogy felfelé igyekvő bajtársaik halálba tapossák a már elbukottakat. Minden nyílvessző pontos, senki sem jut a falakra. A támadás itt hamar elhal… feljutáshoz mégsem elég a túlerő.
„…Tirion hatalmas pallosát suhogtatja, mintha csak könnyű fa lenne a kezében, de ahova suhint ott recsegve törnek a bordák és hörögve szakad ki az utolsó lehelet az átszakított testekből. Szörnyű mészárlás, melyet még inkább visszataszít néha-néha egy hangos kacaj, mely mintha elnémítaná a csatazajt és egészen Darton oltáráig kísérné a lelkeket...”
„Visszavonulnak, a mérleg 7 halott nálunk és 3 harcképtelen. A támadóknál több száz sebesült. Szinte az egész sereg felmorzsolódott. Gyönyörű a nap, vörösesen izzik még a távoli horizonton, de már elbújna… túl sok vért látott ismét. Talán arra gondol mit lát majd holnap vagy, hogy fel sem kellene jönnie többé… A helyzetünk eléggé kilátástalan: a nemesek seregei lassan egyesülnek. Még az éjszaka előtt a támadók száma kb 1000 főre duzzad, Maximus szerint még jönnek, de ki kell tartanunk.”
Éjszaka a csapat próbál valami megoldást találni, hogy kikászálódjon a kelepcéből és túlélje a másnapot. Maximus kiváló stratéga, de a semmiből nem lehet várat építeni. A bárdnak sikerül pár illúzióval megerősíteni a vár védelmét, ami felkelti Maxium érdeklődését és szemmel láthatóan felfigyel az ifjúra. Ez nagy lehetőség Elawernek hiszen így talán közelebb kerülhet majd Ardóhoz is.
Hajnalban szólnak a kürtök és elsöprő rohamra indulnak a támadók. A csata most még véresebb, még több a halott, de az ostrom hatástalan. Rövid pihenő után jön a második hullám erőtejesebb, mint eddig bármelyik.
„Egybefolynak, a percek nem tudod, hogy pár pillanat vagy hosszú órák teltek el. Érzékszerveid kiszűrik a zúgó csatazajt, az ordító hömpölygő áradatot, a halálsikolyokat melyek együtt komponálják a gyötrelmek szonátáját; ÖLSZ, s újabb szólammal gazdagodik a halál szimfónia.”
Az egyik védő Seyanára támad - elbűvölték. Varázshasználó is érkezett az ostromlók közé, ami felpörgeti az eseményeket. Nincs sok idő, hiszen jön a harmadik hullám és még alig egy órája kelt fel a nap.
A védőket felcsapó lángoszlopok zavarják össze, Seyana súlyosan megsebesül, az élete megint csak egy hajszálon függ. A támadók elérik a falakat és heves közelharc bontakozik ki.
„…Kloin mintha csak eltanulta volna a kedvelt Hanowelli lovas sportot, persze ló nélkül és az embereket használva labda gyanánt, egyszerre többet is ami persze alapból szabálytalan. Úgy gurulnak el az útjából mintha csak azért másztak volna fel eddig, hogy egy törpe taszajtsa őket vissza. Kettő a hasán fekszik, egy a tetőn gurul, Kloin meg komótosan másik emez hátára, hogy amazt csapja fejbe...”.
Nagy nehezen visszaverik a támadást, de támadók között van egy boszorkány, mely aggasztó módon hamar megpecsételheti a védők sorsát. A védők tovább fogyatkoztak és újabb roham kivédése esetleges mágikus támogatással már kétséges. A támadók hatalmas veszteségeket szenvedtek és hogy egy maroknyi csapat ellenáll az egyesített zsoldos seregnek eléggé morálromboló. Maximus is siettet valami megoldást, így végül cselhez folyamodnak, hogy időt nyerjenek. A csel azonban végül inkább ultimátumra hasonlít: vagy megoldást találnak reggelig vagy Hubard Rambton feladja magát, ami egyet jelent az első küldetés elbukásával. Rambton úr levelet küld, hogy hajnalban kimegy. Maximus minden megmaradt harcra képes emberrel hajnalra kitörést tervez, eddig van ideje a csapatnak, hogy megoldást találjon. A cél: megölni a boszorkányt és ezzel letörni még inkább a morált, hiszem a kalandozók félelmet keltettek a támadókban.
Elawer és Seyana összerakják a tervet: Észrevétlenül kilopóznak, az éjszaka közepén felkutatják a sátrat és megölik a boszorkányt. A terv egyszerű a kivitelezés annál bonyolultabb
Szerencsére mindkét kalandozó jól mozog a sötétben és mindkettőjük napszaka az éjszaka. Sikerül észrevétlenül bejutniuk a táborba.
„Lassan elindultam a sátor felé, mintha csak arra sétálnék. Tudtam, hogy meg fognak állítani arra a pillanatra készültem, a varázsszó az ajkaimon kezem a jelet mutatta. Egy pillanat és hatalmas energia szabadult fel és tudtam nincs sok időm. Máris töltöttem a fegyvert -csak egy lövés, csak egy lövés- elhúztam a sátor ajtaját és egy hatalmas testőr tornyosult elém (kába volt szerencsére). A nő lemerevedve ült a tükörnél, a haját fésülte. Nem akartam látni az arcát… csak ő lehet az, megérdemli a halált. Mély levegő, pár néma pillanat és szinte lassítva láttam az ezüstszín vesszőt, amit egyenesen a nő felé süvít. Nem néztem oda csak hallottam, amit a lövés erejétől a női test az asztalra koppan, majd a földre zuhan… vére lassan folyt le a tükrön, tudtam, hogy megöltem…”
A bárd benézett a másik sátorba is, ahol a nemesek ülték épp a győzelmi lakomát, mind csodálkozó tekintettel az illúzió miatt. Mindkét sátrat felgyújtotta, de csak hogy zavart keltsen, tudta, hogy nem ég olyan gyorsan hogy ki ne mentenék a benn lévőket. Seyana azonban kifelejtett egy fontost részt a tervből, a boszorkány familiárisát (ami egy valószínűleg egy madár), mert amíg az állat él addig nem hal meg a boszorkány sem. Sietősen elhagyják a tábort, de úgy érzik a küldetés nem sikerült. Visszajutni esélytelen, és ha a boszorkány is túlélte a sorsuk megpecsételődött. Nem jutnak dűlőre így visszatérnek a várba és készülnek a kitörésre. Maximus és a többiek elégedettek és jó hangulattal tér nyugovóra. Csak Seyana nyugtalan ezért latba vetve minden mágiáját még hajnal előtt az ellenség tábora fölé repül és iszonytató földön túli sikollyal veri fel az éjszaka csendjét, majd felgyújtja a sátrakat is. Az ostromló sereg eszeveszett menekülésbe kezd, otthagyva mindent és a négy égtáj felé menekül fejvesztve.
A hajnali kitörés szinte semmilyen ellenállásba sem ütközik, hiszen szinte egy lélek sem maradt, akinek kedve lenne harcolni. Hubard Rambton önelégülten és a büszkeségtől megittasodva lovagol végig a leégetett és elhagyott táboron. A távolba felbukkanó újabb kis sereg látva, hogy alakultak az események inkább visszafordul.
„..Félelmetes ez a nő, nagyobb a hatalma, mint bármelyikünknek. Még hogy neki baja esik, azt sajnálom, aki ártani akar neki…”
A csapat győztesen tér vissza a nemesi kúriához ahol már várja őket a hír, hogy a kormányzó közbelépett és teljes támogatásáról biztosította a Hubard Rambtont és családját. A nemesi „szövetkezés” feloszlott így a Farkaskölykök sikeres küldetés után térhetnek vissza a Kacsába a virágágyásból.
Dátum: 2287.28.15.- 2287.28.18.
A csapat immár jelöltként az éjszakát a Kacsában töltötte. Másnap Eriket és Tint is az előző esti társuk keresi fel, és külön-külön mérettetnek meg.
A többieknek sem kellett sokat várni, Doctore a térkép szobába küldi őket. A szobában minden újonc együtt van a félelfek és Davon is, kivéve a két lepedőakrobatát. Hirtelen megérkezik Asdern Van Martino Xinadir Murien Secor ismertebb nevén Maximus, a falka öt életben lévő legendás alapító tagjai közül az egyik. Tekintélyparancsoló hatalmas lovag, akinek tapasztalata és hírneve a falkában Ardóéval vetekszik. Röviden kiadja az utasítást és pár perc múlva már mindenki teljes fegyverzetben, libasorban siet át egy térkapun mely mintegy 1000 mérföldre repíti a kalandozókat egyenesen Borganoba a déli városállamok egyikébe. S kezdetét vette az első küldetés jelöltként.
„Egy virágágyás közepében találtuk magunkat, mindenkit eléggé megviselt az utazás, de a kép, ami fogadott ennél is felkavaróbb. Mint egy feldúlt méhkas olyan volt a Rambton-ház. A cselédek mentik a menthetőt, a katonák fegyverben lovas kocsik indulásra kész és senkinek még csak fel sem tűnt, ahogy nyolc fegyveres a semmiből a virágágyásban termett.”
Hubard Rambton helyi nemes, Maximus régi barátja területi vitába keveredett szomszédjával, akinek követelése a koholt, új rendeletek alapján helyénvaló, de érthető módon nem akar riválisa javára lemondani saját területeiről. A tárgyalások, amire elvileg mi is érkeztünk a legutóbbi egyeztetésen történt események miatt hirtelen megszakadtak. Hubard Rambton annyira kikelt magából, hogy mérgében megütötte a területet követelő nemes fiát, akit olyan szerencsétlenül ért az ütés, hogy deréktól lefelé lebénult. Bosszúból a helyi nemesség összefogott a Rambton család ellen és egyesült erőikkel megtámadták őket.
A család egyetlen esélye, hogy egy közeli erődben keresnek menedéket, míg a kormányzó leállítja az összeesküvést, hiszen ilyen fajta területszerzést és vérbosszút nem nézhet tétlenül. A terv tehát a következő: a félelfek az ifjú Ketter Rambtont kísérik a kormányzóhoz, Davon és Maximus a családfővel kerülő úton közelíti meg a várat, míg a többiek a családot védve a lehető leggyorsabb úton sietnek a menedékbe. A várban ki kell tartani egészen addig, amíg meg nem érkezik a segítség.
„Az oda úton egy 20-25 főből álló lovas csapat vett üldözőbe minket, de hála Seyanának a nagy részük gyorsan meggondolta magát és inkább eszeveszett menekülésbe kezdett. A hezitálóknak pedig Tirion mutatja meg a helyes utat. Ebből a kis akcióból látszik, hogy már eléggé ismerjük egymást és összeszokott csapat vagyunk, akár tudjuk kombinálni egymás varázslatai is, ami még ütőképesebbé tesz minket.”
A vár téglalap alakú négy modern bástyával, de eléggé kicsi, ami nem is baj, hiszen mindössze 30 kardforgató védi. Középen egy öregtorony, amiben a Rambton családot helyezik biztonságba. A falak vastagok és 15 méter magasak, de sajnos viszonylag könnyedén mászhatók. Az első támadó csapat kb. 400 főt számlál, és rögtön ostromgyűrűt vonnak a vár köré majd napnyugta előtt a siker reményében és a túlerő biztos tudatában támadásra indulnak. Maximus kiosztja a feladatokat: minden kalandozónak irányítania kell az egyik bástya védelmét. Davon és ő a leggyengébb falszakaszon tartja majd a frontot. Tartjuk magunkat, amíg meg nem jön a segítség…
Megindul az első roham. Minden oldalról zúgó csatakiáltással zúdul az ellen a várfalakra. S mint erőteljes hullám mikor masszív partot ér, úgy törik meg a lendület és százak toporognak a fal tövében záporozó nyílvesszők között míg végre rájuk kerül a sor hogy mászhassanak.
„Nem értem őket miért másznak a biztos halálba. Mind vergődő legyek a pók hálójában olyan könnyű préda nekem mind. Darton legyen kegyes hozzájuk a másvilágom és lássa ő a lelkem, hogy amit teszek most katona kötelességem és önvédelem. Ha egynek is lehetősége lenne megölnie, bizton megtenné. De akkor is ennyit ér egy élet, mászni az élet falán küzdeni felfelé és várni, hogy mikor zuhanunk a mélybe…”
Seyana és Elawer által védett fal tövéből haldoklók kétségbeesett jajveszékelés hallatszódik, ahogy felfelé igyekvő bajtársaik halálba tapossák a már elbukottakat. Minden nyílvessző pontos, senki sem jut a falakra. A támadás itt hamar elhal… feljutáshoz mégsem elég a túlerő.
„…Tirion hatalmas pallosát suhogtatja, mintha csak könnyű fa lenne a kezében, de ahova suhint ott recsegve törnek a bordák és hörögve szakad ki az utolsó lehelet az átszakított testekből. Szörnyű mészárlás, melyet még inkább visszataszít néha-néha egy hangos kacaj, mely mintha elnémítaná a csatazajt és egészen Darton oltáráig kísérné a lelkeket...”
„Visszavonulnak, a mérleg 7 halott nálunk és 3 harcképtelen. A támadóknál több száz sebesült. Szinte az egész sereg felmorzsolódott. Gyönyörű a nap, vörösesen izzik még a távoli horizonton, de már elbújna… túl sok vért látott ismét. Talán arra gondol mit lát majd holnap vagy, hogy fel sem kellene jönnie többé… A helyzetünk eléggé kilátástalan: a nemesek seregei lassan egyesülnek. Még az éjszaka előtt a támadók száma kb 1000 főre duzzad, Maximus szerint még jönnek, de ki kell tartanunk.”
Éjszaka a csapat próbál valami megoldást találni, hogy kikászálódjon a kelepcéből és túlélje a másnapot. Maximus kiváló stratéga, de a semmiből nem lehet várat építeni. A bárdnak sikerül pár illúzióval megerősíteni a vár védelmét, ami felkelti Maxium érdeklődését és szemmel láthatóan felfigyel az ifjúra. Ez nagy lehetőség Elawernek hiszen így talán közelebb kerülhet majd Ardóhoz is.
Hajnalban szólnak a kürtök és elsöprő rohamra indulnak a támadók. A csata most még véresebb, még több a halott, de az ostrom hatástalan. Rövid pihenő után jön a második hullám erőtejesebb, mint eddig bármelyik.
„Egybefolynak, a percek nem tudod, hogy pár pillanat vagy hosszú órák teltek el. Érzékszerveid kiszűrik a zúgó csatazajt, az ordító hömpölygő áradatot, a halálsikolyokat melyek együtt komponálják a gyötrelmek szonátáját; ÖLSZ, s újabb szólammal gazdagodik a halál szimfónia.”
Az egyik védő Seyanára támad - elbűvölték. Varázshasználó is érkezett az ostromlók közé, ami felpörgeti az eseményeket. Nincs sok idő, hiszen jön a harmadik hullám és még alig egy órája kelt fel a nap.
A védőket felcsapó lángoszlopok zavarják össze, Seyana súlyosan megsebesül, az élete megint csak egy hajszálon függ. A támadók elérik a falakat és heves közelharc bontakozik ki.
„…Kloin mintha csak eltanulta volna a kedvelt Hanowelli lovas sportot, persze ló nélkül és az embereket használva labda gyanánt, egyszerre többet is ami persze alapból szabálytalan. Úgy gurulnak el az útjából mintha csak azért másztak volna fel eddig, hogy egy törpe taszajtsa őket vissza. Kettő a hasán fekszik, egy a tetőn gurul, Kloin meg komótosan másik emez hátára, hogy amazt csapja fejbe...”.
Nagy nehezen visszaverik a támadást, de támadók között van egy boszorkány, mely aggasztó módon hamar megpecsételheti a védők sorsát. A védők tovább fogyatkoztak és újabb roham kivédése esetleges mágikus támogatással már kétséges. A támadók hatalmas veszteségeket szenvedtek és hogy egy maroknyi csapat ellenáll az egyesített zsoldos seregnek eléggé morálromboló. Maximus is siettet valami megoldást, így végül cselhez folyamodnak, hogy időt nyerjenek. A csel azonban végül inkább ultimátumra hasonlít: vagy megoldást találnak reggelig vagy Hubard Rambton feladja magát, ami egyet jelent az első küldetés elbukásával. Rambton úr levelet küld, hogy hajnalban kimegy. Maximus minden megmaradt harcra képes emberrel hajnalra kitörést tervez, eddig van ideje a csapatnak, hogy megoldást találjon. A cél: megölni a boszorkányt és ezzel letörni még inkább a morált, hiszem a kalandozók félelmet keltettek a támadókban.
Elawer és Seyana összerakják a tervet: Észrevétlenül kilopóznak, az éjszaka közepén felkutatják a sátrat és megölik a boszorkányt. A terv egyszerű a kivitelezés annál bonyolultabb
Szerencsére mindkét kalandozó jól mozog a sötétben és mindkettőjük napszaka az éjszaka. Sikerül észrevétlenül bejutniuk a táborba.
„Lassan elindultam a sátor felé, mintha csak arra sétálnék. Tudtam, hogy meg fognak állítani arra a pillanatra készültem, a varázsszó az ajkaimon kezem a jelet mutatta. Egy pillanat és hatalmas energia szabadult fel és tudtam nincs sok időm. Máris töltöttem a fegyvert -csak egy lövés, csak egy lövés- elhúztam a sátor ajtaját és egy hatalmas testőr tornyosult elém (kába volt szerencsére). A nő lemerevedve ült a tükörnél, a haját fésülte. Nem akartam látni az arcát… csak ő lehet az, megérdemli a halált. Mély levegő, pár néma pillanat és szinte lassítva láttam az ezüstszín vesszőt, amit egyenesen a nő felé süvít. Nem néztem oda csak hallottam, amit a lövés erejétől a női test az asztalra koppan, majd a földre zuhan… vére lassan folyt le a tükrön, tudtam, hogy megöltem…”
A bárd benézett a másik sátorba is, ahol a nemesek ülték épp a győzelmi lakomát, mind csodálkozó tekintettel az illúzió miatt. Mindkét sátrat felgyújtotta, de csak hogy zavart keltsen, tudta, hogy nem ég olyan gyorsan hogy ki ne mentenék a benn lévőket. Seyana azonban kifelejtett egy fontost részt a tervből, a boszorkány familiárisát (ami egy valószínűleg egy madár), mert amíg az állat él addig nem hal meg a boszorkány sem. Sietősen elhagyják a tábort, de úgy érzik a küldetés nem sikerült. Visszajutni esélytelen, és ha a boszorkány is túlélte a sorsuk megpecsételődött. Nem jutnak dűlőre így visszatérnek a várba és készülnek a kitörésre. Maximus és a többiek elégedettek és jó hangulattal tér nyugovóra. Csak Seyana nyugtalan ezért latba vetve minden mágiáját még hajnal előtt az ellenség tábora fölé repül és iszonytató földön túli sikollyal veri fel az éjszaka csendjét, majd felgyújtja a sátrakat is. Az ostromló sereg eszeveszett menekülésbe kezd, otthagyva mindent és a négy égtáj felé menekül fejvesztve.
A hajnali kitörés szinte semmilyen ellenállásba sem ütközik, hiszen szinte egy lélek sem maradt, akinek kedve lenne harcolni. Hubard Rambton önelégülten és a büszkeségtől megittasodva lovagol végig a leégetett és elhagyott táboron. A távolba felbukkanó újabb kis sereg látva, hogy alakultak az események inkább visszafordul.
„..Félelmetes ez a nő, nagyobb a hatalma, mint bármelyikünknek. Még hogy neki baja esik, azt sajnálom, aki ártani akar neki…”
A csapat győztesen tér vissza a nemesi kúriához ahol már várja őket a hír, hogy a kormányzó közbelépett és teljes támogatásáról biztosította a Hubard Rambtont és családját. A nemesi „szövetkezés” feloszlott így a Farkaskölykök sikeres küldetés után térhetnek vissza a Kacsába a virágágyásból.
*Elawer*
