Helyszín: Mear,Szervil
Dátum: 2287.01.04.-2287.02.05.
Miután Elawer elmegy, a csapat Mearba indul, ahol Tirion már várja őket.
Alestan naplójából választottak egy bejegyzést, aminek utánajárnak:
„A Tataku északi bérceiből tartottam haza, kyr romokat kerestünk, de csak goblinokat és egyéb förmedvényeket találtunk a megadott helyen…
Mearban egy Szervil nevű településen szálltunk meg a visszaúton először. Fáradtak voltunk, nyúzottak és csalódottak. A helybéliek egyszerű népek, de a legjobb borukat hozták a vacsoránkhoz.
Egy déli dombon, kicsit távolabb a házaktól egy ódon kastély áll, romos, ablakai bedeszkázva, hosszú idő óta nem lakhatja senki. Első ránézésre is látszik, hogy barbár módon ráépítettek valamilyen kyr épület maradványaira. Amikor az épületről kérdeztem az ittenieket, különös válaszokat kaptam. Úgy tűnik a jelenleg hatalmon lévő uralkodó eltiltotta a helyieket a romtól, különös halálesetekre hivatkozva. Mikor a helybéliek véleményére voltam kíváncsi, akkor pedig babonás félelembe és eszelős történetekbe ütköztem: démon a szolgáival, szörnyek amik gyerekeket esznek, vért isznak és egyéb finomságok…
Érdemes lenne egy kicsit jobban körülnézni.
Ma tovább indulunk, de éjszaka eszembe jutott egy legenda:
Egy őrült királynő, aki az örök fiatalságot hajszolta. A gyerekeit is feláldozta, de elvileg meglelte az elixír titkát.
Valahol ezen a környéken volt a kastély ahol élt. A legenda csak egy nevet említ: Ileana királynő. A helybélieknek nem mond semmit a név, biztosan nem hazudnak, azt észrevenném. Az ő kastélya lenne? Lehet, hogy fogalmuk sincs, hogy mekkora titkok lapulhatnak a penészes falak között.”
Mikor megérkeznek, azonnal szemügyre veszik a romos épületet. Az ablakok és ajtók bedeszkázva, de megtalálják a befelé vezető utat. A hely elhagyatott, nagyon régen nem járhatott itt senki. Amikor a kastély belsejébe is behatolnak, különös dolgokra lesznek figyelmesek: a hely nyüzsög a denevérektől és rovaroktól, bár az idő nem kímélte a berendezést, úgy tűnik, mintha minden úgy maradt volna ahogy a legutolsó használatkor volt. Óriási asztal megterítve ezüsttel, és kristálypoharakkal, a szekrények tömve molyrágta ruhákkal, a falakon megsárgult festmények. Ezt annyira gyanúsnak találják, hogy inkább nem is nyúlnak semmihez, hanem megszállnak Szervilben és kicsit kérdezősködnek.
A Fekete macskához címzett fogadó az egyetlen a városban, Orzo a kocsmáros mindent megtesz kalandozók kényelméért, és némi extra fizetségért a rommal kapcsolatban is mesél. A kalandozók is az Alestan által már említett babonás félelmet tapasztalják a kastéllyal kapcsolatban. A fogadós még figyelmezteti is őket, hogy nem érdemes a rom közelébe menni, már csak azért is, mert Mear jelenlegi uralkodója, Lorenzo Hiar is megtiltotta azt.
Az álmok ezen az estén kezdődnek és folytatódnak ittlétük végéig: rémálmok, szörnyű látomások és víziók szállják meg a kalandozók álmait, de aki jobban ellenáll a felkavaró képeknek, az közben egy kislány életét követheti nyomon, hogyan válik a szülei elvesztése után kamasz királynővé, majd boszorkánnyá, hogyan lesz úrrá rajta az örök fiatalság hajszolásának őrülete és hogyan végez a rendjével, melynek hatalmát és országának jólétét köszönhette…
A rémálmok rettenetesen kimerítik a csapattagokat, de ennek ellenére nem csak a romot és az alatta húzódó kazamatákat derítik fel, hanem a városban babonás félelem és gyűlölet által övezett Ferretti családdal is megismerkednek. Akik, mint később kiderül nem véletlenül próbálnak a nyomorúságukkal mit sem törődve megfeledkezni a múltjukról.
A kazamaták szívében végül megtalálják a félig-eleven Ileana Ferrettit, az egykori őrült boszorkánykirálynőt. Félelmetes és elkeseredett küzdelemben végül sikerül legyőzniük. Minek után megszabadulnak az álmaikat igába hajtó befolyástól, a Ferretti családról pedig lehull az átok, amely testüket és lelküket sorvasztotta és egyben szégyenteljes múltjuk helyszínéhez kötötte.
A csapat még időben elhagyja Szervilt, később Meart is, így elkerülik a báró haragját.
