2013. december 29., vasárnap

Leszámolás

Helyszín: Nuir, Berar, Uttar, Deccan, Rao
Dátum: 2289.28.03 – 2289.29.15. 


Tin már hónapok óta Uttarban lapul. Claudia megbízásából Gale uttari építkezéséről próbál minél többet megtudni. Már ki is fundál egy tervet, hogy az áthatolhatatlan határon hogy tudna sikerrel átjutni, amikor a csapat egy régi ellenfele tűnik fel a Kormányzónál. Tin a Kormányzó várában kapott szállást, és mind az élő-, mind a holt szolgákkal jól kijön, így azokat az információkat is megszerzi, amik nem rá tartoznának.
Pszi útján üzen Seyanának, hogy Paras Dalip nyomára bukkant, azt remélve, hogy ha csapatának többi tagja is Uttarban lesz, akkor saját küldetésével is előrébb tud haladni.

A többieknek eközben más gondjuk is akad, Kloin halálokról és baljós hajókról álmodott. Seyana, Kloin, Elawer és Vieri így másnap Nuirba mennek, hogy figyelmeztessék Claudiát. Aztán Berarba indulnak, ahol bevárják Eriket. Neki is furcsa információk jutottak a birtokába, így még nehezebben veszik rá magukat, hogy végre Uttarba menjenek.

A Zivatar havának nyolcadik napján, Uttar városán kívül, egy elhagyatott rom mellett együtt az egész kalandozócsapat. Paras Dalip a legkisebb gondjuk, ugyanakkor Tin kezében így is van adu, hiszen valós válaszokkal tölti ki az álmok által megválaszolatlan kérdéseket.

Kloin jósálomban látta Claudiát vérbefagyva saját márványpadlóján, a Kormányzót szintúgy. Látott egy hadihajót nyugatabbra, amint két falanxnyi harcost nyel el, egy kisebb lobogó nélkülire Tharr papjai szálltak fel keletebbre. (Talán Abaszisz és a Pentád fog beavatkozni Valtagorban Toron utasítására?) Erik három nap múlvára egy Gale számára fontos fogoly érkezését jósolja Deccanba. Tin pedig közli, hogy a kormányzóhoz három nap múlva toroni küldöttség érkezik. 

A számtalan eseménylánc és beavatkozási lehetőség végeláthatatlan tárgyalásának a nyirkos uttari éjszaka, a fáradtság és az éhség vet véget. Tin egy titkos járaton vezeti be a többieket a Kormányzó várába, aki először nem fogadja kitörő lelkesedéssel a hívatlan látogatókat, de később már megfáradt öregemberként hagyja, hogy a kalandozók azt cselekedjék, amit jónak látnak. Egyrészt úgy állítják be magukat, mint akik Claudia megbízásából járnak el, másrészt Kloin jósálma és titkos tudása a Kormányzó múltjáról elég meggyőző.

Vacsora után, kandallótűz mellett, a csapat tovább folytatja a vitát, hogy mit kellene tenni, ráadásul Erik és Seyana között áthidalhatatlannak tűnő bizalmatlanság tátong. Erik tudja, hogy a rábízott titkok könnyen Claudia fülébe juthatnak. A többiek viszont jelentős távolságtartással viszonyulnak Gale – Erik új cimborája – irányába. Tin gyakorlatilag ellene kémkedik, így ő is próbál lavírozni az információk között, ahogy a kalandozócsapat meghívásáról és Paras Dalip lehetséges likvidálásáról Claudiát is csak késleltetve tájékoztatja. Seyana teljesen belezavarodik az elszabadulni készülő világégés és az érzelmi konfliktusok káoszába, Elawer azt sem tudja, hogy kinek a pártját fogja, Vieri megpróbálja racionalizálni a helyzetet, Kloin pedig pontosan tudja, hogy semmi jó nem fog a következő napokban következni.

Másnap végül elmennek Deccanba, hogy előkészítsék a terepet ott is. Kivesznek egy fogadói lakosztályt, ahonnan remekül rálátni a kis deccani kikötőre, előkészítik egy lehetséges rajtaütés helyszínét – Seyana pedig emlékeibe vési a szoba falát, hogy árnyékajtóval tudjanak majd érkezni.

A baljós nap előtt ismét az uttari fellegvárban tanácskoznak a kalandozók. Haditerveket kovácsolnak, próbálnak belátni a jóslatok és a politika homálya mögé. Viták és széthúzás, majd sértődések után közeledés. Erik elmondja, hogy a fogoly egy szent, akinek bár köze van Galehez, de a látomások morgena-hitű szeretőjétől származnak. Végül arra jutnak, hogy először a Kormányzót védik meg a toroni követségtől, azután mennek a fogoly kiszabadítására.

Éjjel Tin újabb jelentést tesz Claudiának, ami közben megcsúszik a féligazságok sikamlós talaján. Kiderül a legfőbb nuiri intrikus számára, hogy a csapat egy Gale számára fontos foglyot akar kiszabadítani. Ezután viszont Tin megmakacsolja magát – a felbőszített Claudia megszakítja a kihallgatást. Tin azzal a nyugalommal tér nyugovóra, hogy Ellana főpapnőjének lesz elég dolga, hogy ne kavarjon be a parti terveinek – és ne derüljön fény kapcsolatuk valódi voltára.
Azonban hajnalban Claudia teljes harci díszben jelenik meg az uttari fellegvárban és magához hívatja a kalandozókat. Hatalmának felfedésével, teljes szigorának kényszerítésével próbál mihamarabb mindent megtudni, végül az addig dacoló Erik önszántából – elméjét kéklunír fegyverei védik – áll elő az igazsággal.
Claudia úgy dönt, hogy a kalandozók maradjanak csak a Kormányzó védelmére, a foglyot ő fogja kiszabadítani. Erik is beleegyezik ebbe, bár tart tőle, hogy ezután a fogoly csupán egy ütőkártya lesz a nuiri némber kezében.

A toroni követség három tagja már a bemutatkozás cirkalmas mondatai alatt cselekvésre szánja magát, amit csupán Elawer vesz észre. Vakít és figyelmezteti a többieket. Vieri azonnal útnak indítja a lesből gyilkos számszeríjvesszőjét, és nem sokkal később Seyana pusztító futótűzzel bünteti az istentelen támadókat, akiknek Kloin adja meg a kegyelemcsapást. Eddigre azonban felbolydult a terem, a Kormányzó gyenge mentális védelmén áttörtek már a toroniak és a kalandozók elpusztítására utasíttatják az élőholt testőröket. Tin az első, akit jól irányzott csapással terít le egy alabárdos. Percekig tartó küzdelem bontakozik ki, amíg végül Elawer magához ragadja a Kormányzó jogarát és megállásra utasítja az élőholtakat.

A lábadozás órái alatt úgy döntenek a kalandozók, hogy nem mennek Deccanba. Helyette kiderítik, hogy Claudia a számos csapatnak ajándékozott varázstárgyával valószínűleg folyamatosan figyel. Így elég bármelyikük egy nyelvbotlása, hogy összerakja a képet.

Másnap hajnalban Claudia ismét megjelenik. Hatalmas csatában szabadították ki a foglyot – aki egy szelencébe zárt lélek. Erik beleegyezik, hogy azt Claudia juttassa el Galehez.
Tin és Seyana megközelítik az uttari mocsárban található elzárt területet. A boszorkány egy sirály irányításával kémlel be: a mocsár közepén a ködből egy gigantikus kőkör, kőfal, erőd bontakozik ki, aminek a közepén egy sötétségkupolát fedez fel. Nem tudják meg mi lehet alatta.

A következő hónap harmadik napján érkezik rendszeres találkozójára a Kormányzóhoz Paras Dalip. Helyette viszont a kalandozókkal találkozik a trónteremben. Tudja, hogy kutyaszorítóba került, érzi a vesztét, így megpróbálja kivágni magát. Erik a csapat szava, párbeszédük során Paras Dalip is képbe kerül, hogy milyen bűnét is akarják megtorolni.

Megegyeznek, hogy válaszol minden kérdésre, majd párbajban küzd meg az életéért. Ha legyőzi Eriket, elmehet. Tin a markába csúsztatja garottját, amit Kloin egy fél biccentéssel nyugtáz.
A párbaj szótlanul kezdődik. Az első pengeváltásnál kiderül már, hogy Paras Dalip rettenetes harcos, azonban Eriket sem akármilyen fából faragták: a más számára halálos csapást magabiztosan hárítja. Paras Dalip nem is vár tovább puhatolózással, ördögi vívócselbe kezd, amibe Erik bele is sétál – lépését azonban karjával és rapírjával hosszabbítja meg: szíven szúrja a meglepett harcost.

Paras Daliptól megtudták (amit nem szóval, azt varázslattal), hogy hol van a búvóhelye, kincse és rabszolgatelepei, és neki is indulnak, hogy leszámoljanak Rassal, a boszorkánymesterrel, megszerezzék a kincseket és kiszabadítsák a nőket és gyerekeket.
Azt eszelik ki, hogy egyikük Paras Dalipként fog besétálni a búvóhelyre, így minden mágikus kisugárzással rendelkező tárgyát, így egy varázsamulettet is magukkal visznek.

Az egyik este egy fogadóban fájdalmas sikolyokra, ordításokra ébrednek. Pontosabban Kloin és Erik arra, hogy minden testnyílásukból patakzik a vér. A bűvragályt Tin és Seyana is gyorsan elkapja, élet-halál harcuknak Claudia megjelenése vet véget, aki Elawer távoli üzenetére érkezik örökkévalóságnak tűnő percek után.

Hazatérnek Berarba lábadozni. Ezúttal napokig nyomják az ágyat, az ébenlét kínzó órái alatt van idejük átgondolni, hogy milyen hibákat követtek el (most és eddigi életük során), hogy hogyan tovább, és hogy ismét mekkora lekötelezettjei lettek Claudiának.

Tin még sápadtan és gyengén közli a csapattal, hogy elmegy. A Kalapácsban hagyja Claudiától kapott amulettjeit.
Claudia másnap meglátogatja a Kalapácsot, és beszámol a Valenben történtekről. Érdeklődik Tin felől, de a többiek sem tudják, hogy merre indult a félelf.
Vieri is elindul a maga dolgára, legkevésbé őt viselték meg az események. Nekilát, hogy felkutassa Rast.

Elawer is útnak indul, de még a felkelő nap aranyló sugarai mellett megkéri Seyana kezét, aki igent mond és megígérteti a bárddal, hogy hamar és egészben visszatér hozzá.

Kloin visszatér Nuirba, és csendestársához fordul tanácsért. Aki hajlandó segíteni Ras ügyében – nem sokkal később a boszorkánymestert álmában éri a halál –, de ezért cserébe Kloinnak is el kell köteleznie magát az Álomúrnő mellett.

*Tin*

2013. december 1., vasárnap

Tirion temetése

Helyszín: Celvalkis, Rowon, Kali, Rima 
Dátum: 2289.27.05 – 2289.28.03. 


Ismét egy hajszálon függött csak életük, 
s újabb nehéz titokkal nehezedett lelkük. 
Nem találták meg azt sem miért jöttek, 
de e nehéz próbán is nagyokat nyögtek. 
Megfáradva, elgyötörten értek a felszínre, 
olyan volt a világ, mintha be lenne kerítve. 

Kezd széthullni mindaz mit felépítettek, 
Eldöntötték hát, hogy Tirionhoz mennek. 
Eriket sajnos újra nem találták 
Kloin pedig pénze után szedte inkább lábát. 
Így hárman maradtak a látogatásra 
Seyna, Vieri és a csapat bárdja… 

A hármas az irányt Rowonnak vette 
Üres kézzel, ugyan de reménnyel telve. 
Viszont látják újra, kedves barátjukat, 
s megtalálják újra az elvesztett utat. 
A széthullott családot újra összefogják, 
megoldják majd együtt mindegyikük gondját. 

Az örök alkony városához közeledve látnak, 
még fehér orkot is mit nem mindenki láthat. 
Tirionra hivatkozva bebocsátást kapnak 
s oly sok termen át sietve haladnak. 
Míg meg nem érkeznek egy csendes phanteonba, 
egy sír elé melyre egy angyal van faragva. 

Ismerős a név mely e fejfára van vésve, 
„Tirion Aurelius Von Chetti emlékére”. 
Mély fájdalom hasít most lelkükbe 
Seyana megtörve és sírva esik össze. 
Elawer zokog és bámul a fejfára, 
nem érti hova tűnt régi cimborája 

Elkéstek s nem tudtak elbúcsúzni tőle, 
sírva borulnak most a hideg kőre. 
Szomorú, de nem is Tiriont siratják, 
hanem önmagukt,hogy így cserben hagyták. 
Vieri a lovagot oly jól nem ismerte 
egy imát mond érte s a szobájába tér be. 

Mikor már kisírták mindketten szemüket 
meghallgatták barátjuk Dartonhoz,hogy tért meg: 
Utolsó napjait magányban töltötte 
mert saját teste lett lelkének börtöne. 
De megbékélt sorsával s új utat is talált 
Az úr magához hívta, s elfogadta a halált. 

A lovagok víg halotti tort ültek, 
Tirion hazatért, így ünnepeltek. 
Érdekes volt ezt hőseinknek látni, 
szomorkodás helyett vígan lakomázni. 
Milyen erőt ad az embereknek a hit 
új utakat teremt s sebeket gyógyít. 

Elawer himnuszként hősi versett mondott, 
s a költemény számára nem várt sikert hozott: 

Pusztító vész közeleg átkait szitkozódva szórja 
Felemészt apát s gyermeket, kit anyja karjában óvna 
A remény elveszett és nincs egy erős bástya 
Mit el nem pusztít a sötét orkok árja. 
Féktelen dühvel robog a gyilkos horda 
Az embervért oly bódult kéjjel ontja 
Démonfattyak gyülevész hada 
Élükön tán Orwella maga… 
Országok lángolnak, lelkek kárhoznak örökre! 
Ki takarja még védő szárnyait e megcsúfolt földre? 

Morrak hegyének kopár ormán, sötét zászló lengedez. 
Alatta megannyi hős férfiú s büszke fekete vértezet. 
Szemük ragyog, s benne nyoma sincs a félsznek, 
Sisak nélkül nevetve intenek, szép napot e vésznek. 
Erős hittel, s erénnyel áll e had 
Bátorságot nékik a sötét úr ad 
Büszkén tekint rájuk Darton 
S kacagva zeng égi sanzon, 
Készültek már e harcra… 
Ütemes dobogás hallik a távolba. 
majd 

Csattan a páncél törnek a csontok 
üvöltve, ordítva támadnak az orkok 
megreped a pajzsod, füled süket már 
a csata zajában szíved kalapál. 
Lesújt, a pallos beborít a vér 
az életnél a hited többet ér 
zúg a fejedben az ismerős dallam 
Darton Urunkért esünk el a harcban. 
Kacagva ,nevetve téncolsz a halállal, 
de nem bír az ellen Darton lovagjával 
Fejvesztve menekül a démoni horda 
Orwellával vissza a pokolba 
Hála és dicsőség zeng a győztes ének 
A sötét Úrnak és igen lovag, néked! 
Légy hát büszke s emeld fel fejed 
mulass hát vígan, amíg teheted! 
Emeld a korsód, áldozz az úrnak! 
Dicsőséget, dicsőséget Dartonnak! 


Hiába adták meg a végtisztességet. 
mindenki tudta, hogy ezzel elkésett 
Tirion emlékét megőrzik szívükben, 
tátongó űrként él majd a lelkükben. 
Sok ellenségük e gyengeségre vár, 
s utoléri őket is a megjósolt halál. 

Alestan könyvében új kalandra leltek, 
olyan ereklyére mellyel sokra mennek. 
Szembe kell nézniük egyszer majd a leachel 
s ahhoz hogy legyőzzék biztos csalniuk kell… 
Egy legenda szerint vannak olyan tárgyak 
melyek véget vetnek e lények varázsának. 

Egy ilyen hely talán nincs is olyan messze 
Dél felé négy nap ,egy pedig keletre. 
Elindultak hát, hogy megleljék a fegyvert 
Hogy majd Tirion nélkül is felvegyék a versenyt 
A vidéket nagyon könnyű meglelni, 
de a romok közé senki nem mer menni. 

Sok pénzt igérnek egy helyi vadásznak, 
hogy vigye őket oda hol mások paráznak. 
Szokásos környezet és a baljós jelek: 
állatok nincsenek csak kripta hegyek. 
Beljebb haladva itt-ott mozgást látnak, 
de nem indulnak haza, hála Seyanának. 

Túl közelre mennek sajnos a vesztükre, 
sikító lidérc tör most az életükre: 
lelküket szívja pusztító varázsa 
s megsokszorozódik a rusnya bestiája 
mikor már azt hitték, hogy talán győznek 
csontváz sereg segít a vérengző nőnek 

Túlerőben van most a halott ellenség 
s menekülni sem tud az élő kisebbség. 
Hősiesen küzdenek, úgy tűnik hiába 
jön valami nagy is, Elawer hátába. 
Meg sem mer fordulni úgy fél szerencsétlen 
a holtak nyelvén kántál mi épp felé „lépdel”. 

De egy ismerős arc az, nagy meglepetésre. 
Tirion! S pallosa egy holtat vág épp félbe. 
Megfordult immár a csatának sorsa 
csontváz fejek hullanak, s gurulnak a porba 
Egyedül a lidérc úszta meg a dolgot 
a csata hevében gyors kereket oldott. 

Amint megnyugszanak a felkavart kedélyek, 
Tirion rögtön nekilát a regének 
Elmeséli, hogy meghalt s Dartonhoz került, 
S mivel őt szolgálja ezért visszakerült 
a sírból teljes páncélban lépett ki , 
a dartonitáknál ez dívik, mondhatni. 

Ezentúl csakis olyan célt szolgálhat 
mi kifejezetten tetszik az Urának 
Minket persze csak meg akart tréfálni 
s követett mert tudta, hogy rá fogunk fázni. 
Igaza is lett a tréfás paplovagnak 
ha nem segít társai, biztos, hogy meghalnak. 

De újra együtt talán van esélyük nyerni 
s a varázstárggyal végre hazamenni. 
Kitalálnak hát egy működő tervet, 
éjjel látogatják majd meg a sírkertet. 

Útközben azonban meglepetésükre 
egy csapat csontváz kerül velük szembe. 
Ismét Tirion jeleskedik bátran 
s gyűri le az ellent egy ádáz csatában. 
De az akcióból így éjjel nem lesz semmi 
az ellenségnek őket is sikerült meglepni. 

Másnap este újra útnak indulnának, 
azonban pár goul ront neki a háznak. 
Ismét csak hajszálon múlik az életük , 
de végül most is sikerül győzniük. 
Újabb nap pihenés és esélylatolgatás: 
miért van minden este egy ilyen támadás? 

a következő este végre közel érnek 
s egy halott sereget felfedezni vélnek. 
Van ott mindenféle, nem élő szerzet, 
velük megküzdeni így négyen nem mernek. 
Lehet a sírokhoz nem tudnak lejutni 
s így ez a kaland mégsem olyan buli. 

Egy derengő vöröses fénycsóvát látnak, 
ami közepe lesz egy nagy kupolának. 
Megpróbálnak belőle gyorsan kiszökni 
de nem sikerül nekik időben kijutni. 
a kupola gyorsan húzódik össze, 
terelve őket az átkozott helyre. 

Eme veszély miatt ők úgy döntenek, 
árnyékajtón át oldanak kereket. 
Ott azonban nem várt veszély terem, 
a lidérc nőalak vár rájuk odabenn. 
Vele Seyanának kell megküzdeni 
hisz rajta keresztül tudnak csak megszökni. 

Egyszer megpróbálnak még visszatérni 
de be kell látniuk, hogy ez nem fog menni 
seyana újra megnyitja az utat 
s ismét iszkolnak mint a félős nyulak 

Próbálták ők karddal és megannyi varázzsal 
de rájöttek, hogy ott lenn csak a rút halál van, 
amihez ők már kevesen vannak, 
szólniuk kell hát egy erős hadnak. 
Hívták hát Rowonból a dartonitákat 
s elmondták nekik azt, hogy mit találtak. 

Hozzátették azt is, hogy ők mit kerestek 
de ez lett a vége és pofára estek. 
Több sem kellett hát a lovag brigádnak 
másnap nagy sereggel indultak csatának. 
Fehér orkok lovagok s pár varázsló ember, 
ment a sírok közé komor fegyelemmel. 

Legyőzetett a kripta ura végre, 
tovább tündököl Darton dicsősége. 
A zsákmányból hőseink nem részesültek 
de vigaszdíjként magkapták, azt amiért jöttek. 
Tirion visszatért a Darton rendházba 
a többiek pedig indultak Berarba 

Előbb persze Nuirt ejtették az útba 
hogy Eriket s Kloint is rávegyék az útra. 
S nem is sejtették mi vár még rájuk 
Tin is feltűnik majd, a régi barátjuk. 
Persze ez már egy másik történet, 
legyen mára vége ennek a mesének.


*Elawer*

2013. november 9., szombat

Előre a múltba


Helyszín: Celvalkis, Silverton
Dátum: 2289.24.11 – ??? – 2289.27.05.


A Berarba való hazatérés után újra napirendre került Tirion problémája. Lelkiismeret furdalásunk volt és nagyon szerettünk volna segíteni barátunkon. Végül Elawer állt elő egy használható ötlettel, amit Alestan naplója adott. A naplóbejegyzés megemlít rejtélyes gyógyulásokat, megtörtént eseteket, ahol valaki a világtól eldugott helyen járt és megfiatalodva tért vissza, még egy olyanról is beszámol, ahol az illető, aki elvesztette a karját korábban, ismét ép karral tér vissza. A közös az esetekben, hogy mind eldugott, nehezen megközelíthető helyen történt és hogy később soha nem tudtak oda visszatalálni. Említett még a bejegyzés kis zöld lényeket, akik szintén ezekhez a rejtélyes gyógyulásokhoz köthetők. A naplóban ezzel párhuzamosan egy konkrét helyről számolt be Alestan, egy ezüstbányáról Silvertonban. A Cevalkis területén fekvő hegyekben korábban ezüstre bukkantak és a bányászata felvirágoztatta a környéket, egy egész város épült köré. Itt a helyiek számoltak be különös eseményekről, eltűnésekről és soha nem látott szörnyetegekről melyek nyom nélkül tűnnek el. A felvirágzás nem tartott túl sokáig, majd a bánya egyik napról a másikra kiürült. Ez a városkát is hamarosan nyomorba taszította. És amin megakadt Alestan figyelme az kis zöld lények felbukkanása a kiürült bányában. 

 Nem nagyon tudtuk hová tenni az olvasottakat, de annak reményében, hogy talán segíteni tudunk Tirionon, nekiindultunk. Erik Anaffiban elhagyott bennünket, meglátogatva „ismerősét” új információt remélve, így Kloinnal, Elawer és Vierivel vágtunk neki a hosszú útnak. Menet közben összeállt a fedőtörténet is: A Moser von Roth által alapított kovani akadémia megbízásából vagyunk itt, hogy a híres herbalista hölgy és kísérete felleljék az itt honos ritka növényeket. A kereskedelmi útról letérve a bánya irányába az eső falukban megkezdtük az óvatos kérdezősködést. Megtudtuk, hogy a helyiek szerint valóban elátkozott a hely, bár újra működik a bánya. Ismét van ezüst a telérekben, így a falusiak között is többen akadtak olyanok, akik ott keresik a boldogulást. Azt is sikerült kideríteni, hogy a bánya jelenlegi tulajdonosa egy dél-rowoni nemes. A hegyi út utolsó falujában több napig időztünk, megismerkedtünk a helyiekkel, többek között a javasasszonnyal, akiről kiderült, hogy a gyógyításban inkább csak alapfokon jártas, de a gyúgynövényekből likőrkészítés annál nagyobb mestere. Kloin azonnal meglátta az üzleti lehetőséget, így az öregasszonyt leitatva sikerült néhány üveggel szereznünk tőle és megtudni az összetevőket, ami többek között a kocsmáros által főzött borzasztó pálinka, így hát abból is betáraztunk. Ahogy teltek a napok, egyszer különös vendég érkezett a kocsmába. Jó minőségű ruhákba öltözött katona kinézetű férfi, aki mint kiderült nagyon kíváncsi volt a kilétünkre, leginkább az izgatta, hogy érdeklődtünk-e a bánya iránt. A gyógynövény gyűjtések közben megállapítottuk, hogy rendszeresen jár jól megrakott szekér az úton, viszont napközben ilyet nem láttunk. Így minden este megfigyeltük az utat. A különös utazó érkezésének estéjén a megfigyelést végre siker koronázta, Vieri kiszúrta a letakart társzekeret és az éj leple alatt követve be is nézett annak hátuljába. Legnagyobb meglepetésére dzsad munkásokra bukkant odabent, de szerencsére nem lett belőle nagyobb konfliktus. 
Másnap elhagytuk a falut, az elterelés végett még véletlenül sem a bánya irányába. Visszamentünk egészen az előző faluig, majd azt is elhagyva betértünk az erdőbe és hatalmas kitérővel indultunk fel a hegyre. Útközben elástuk egy biztosnak tűnő helyen a megszerzett italokat, úgy gondoltuk, ha végeztünk a bányával, majd visszatérünk érte. Több napos út után találtunk egy magaslatot, ahonnan remek kilátás nyílt a bányára és meglepve láttuk, hogy rengeteg az ember, lázasan folyik a munka, épülnek az új épületek és nagyszámú katonai őrség tartozik a területhez. Hosszan tartó felderítő munkával kiderítettük, hogy a rengeteg kitermelt ezüstöt térmágiával viszik el a helyszínről és az átkozott bánya legenda sem alaptalan, az újranyitás óta történtek halálesetek és arra is volt példa, hogy néhány bányász évtizedeket öregedett egy lent töltött nap alatt és egyéb különös eltűnések történtek. Kloin felderítésének hála, találtunk egy bejáratot a hegy gyomrába, így megkezdhettük a felderítést.

Kiderült, hogy nem sokkal az aktív telérek szintje alatt egy goblin kolónia is lakja a hegyet. Sikerült foglyot ejtenünk, de csak annyit tudtunk meg, hogy köztük lakik valamiféle istenség. Azt gyanítottuk, hogy a mélyebben fekvő részeken van olyan hatalom, amit ők istenként tisztelnek, így az elfogott goblinnal együtt egyre lejjebb ereszkedtünk a járatokban. Hogy kifelé ne legyen gond, minden kereszteződést megjelöltünk. Útközben összeakadtunk egy sötét bestiával, de szerencsésen elbántunk vele. A tetemet hátrahagyva még lejjebb hatoltunk, mígnem egy különös folyosószakaszra érkeztünk. Furcsa világító gombák nőttek a falon és a padlón és mindent beborított a pókháló. Nem volt kedvünk megpiszkálni, így visszatértünk az utolsó kereszteződésig. Innen egy másik járaton folytattuk az utat, de alig haladtunk előre, mikor mozgolódás támadt és valami elindult felénk. A hangja alapján gurult és hatalmas lehetett. Nem szívesen vártuk volna meg, mit rejthet a hang, így visszatértünk a gombás folyosóra. Először egy kavicsot dobtunk tisztes távolból a gombák közé, aminek hatására furcsa füst szállt fel. De mivel más egyéb nem történt Kloin nemes egyszerűséggel felrúgta az egyiket. Nem volt épp a legjobb ötlet, hisz percekre ledermedt tőle, bár ennek ő egyáltalán nem volt tudatában. Arra jutottunk, hogy az lenne a legbiztosabb, ha a gombákat felégetnénk, várnánk valamennyit, hogy kitisztuljon a levegő és akkor próbálkoznánk az áthaladás. Ekkorra már a készleteink is fogyóban voltak, így elindultunk a felszínre, de előtte útjára indítottam a futótüzet. Nem vártuk meg az eredményt, sietve távoztunk.

Ám nem sokkal fentebb kellemetlen meglepetés ért bennünket: eltűntek a kereszteződésben hátrahagyott jeleink. Elawer mágiáját használva visszanéztük mi történt a sötét folyosókon korábban, de semmit nem láttunk. Bármennyit tekertünk vissza az időben nem láttuk magunkat, amint lefelé haladunk. Szerencsére emlékeztünk az útvonalra és a fentebbi részeken már megvoltak a jelek, így baj nélkül feljutottunk.

A készletek feltöltése után újra nekiindultunk a járatoknak, lefelé menet újfajta jeleket alkalmaztunk minden elágazásnál. Többször le-fel járkáltunk, de az újonnan rajzolt jelek nem tűntek el. Nem nagyon értettük mi történik körülöttünk, de biztosak voltunk benne, hogy a gombás-pókhálós folyosó vezet a megoldáshoz, így visszatértünk oda. Nem kis meglepetésünkre azonban a gombák újra ott voltak, ugyanakkor láttuk a megpörkölődött falrészeket. Nem volt mit tenni, beljebb merészkedtünk. A folyosó egy kanyar után hatalmas terembe torkollott, ahol még több és nagyobb gomba és pókháló szőtte be a termet. Több másik járatot is találtunk. Bejárva a termet sajnos az egyik nagyméretű járatból egy közel ház méretű pók jelent meg a színen, így a legszűkebb járatba menekültünk. Ez is pókhálós volt és sajnos a gazdáik sem várattak sokáig magukra. Három jól megtermett, kutya nagyságú pók közeledett. Nem akartunk összetűzést a szűk járatban, így menekülőre fogtuk. Az óriás pók elől sikerült bemenekülni az induló járatba, viszont a három kisebb oda is befért, és gyorsan kiderült, hogy ezek a pókok nem épp vendégszeretőek. Azonnal ránk támadtak, Kloin hadakozott az egyikkel, a többiek pedig a másik kettőt akarták feltartóztatni. Én próbáltam felégetni őket, de sajnos túl gyorsak voltak és az egyik a falon közlekedve engem vett célba. Tudtam, hogy ha rám ugrik, esélyem sincs, már a nyelvemen volt a varázsszó…

Kimondta és eltűnt. Ismervén a varázslat kiszámíthatatlanságát Seyana tudta, hogy bárhol megjelenhet, így azonnal újra varázsolt, eltűnvén a kíváncsi szemek elől. Csak ezután vette szemügyre hová is érkezett. A vidék ismeretlen volt, a növények furcsák, az ég más színű, tudta, hogy ez nem lehet más, mint egy másik sík, valószínűleg a kis zöld lények síkja. 
Ezalatt a többiek legyőzték a kutyaméretű pókokat és visszavonultak a biztonságosabb járatokba, hogy összeszedjék magukat és megpróbáljanak rájönni, hol lehet Seyana. Ismerték a boszorkány varázslatát, tudták, hogy néhány mérfölddel odébb jelenik meg ilyenkor, így bíztak benne, hogy hamarosan visszatalál hozzájuk. De közben azt is felfedezték, hogy a másodikként rajzolt jelek is eltűntek egy szakaszon. Nagyon furcsa volt az egész, újabb jeleket rajzoltak és megpróbálták összerakni a mozaikdarabkákat, hogy melyik mikor és miért tűnt el. 
Seyana sejtette a megoldást. Mivel Elawer varázslatával a múltban nem látták magukat, ez csak akkor lehetséges, ha sosem jártak ott. Valószínűnek tartotta, hogy a mágia valamilyen módon hat az idő folyására. Nem kevés agyalás után arra jutott, hogy minél nagyobb a mágia, annál nagyobb az időre gyakorolt hatása is. Közben megpróbálta felfedezni hová is került. Talált egy az ynevihez hasonló hegyet számos járattal. És ahogy közelebb ért, már a zöld lényeket is felfedezte. Vigyázva, hogy azok ne vegyék észre, megközelítette a hegyet és egy járaton be is ment. Odabent egy hatalmas városszerű hely fogadta, járatok minden irányba, néhol nagyobb termek és zöld lények mindenhol. Tudta, hogy csak a hegy gyomrába visszatérve van esélye arra, hogy megtalálja a hazavezető utat, így megpróbált lejjebb jutni. Útközben látott lebegő lényeket is és olyanokat, akik épp visszatértek valahonnan súlyos sebekkel a testükön.

Közben Yneven is zajlottak az események. Elawer csendvarázsával sikerült átjutniuk a nagy pókos termen az egyetlen pókmentesnek tűnő járat felé. Ez a folyosó még mélyebbi szintekre vezetett számos elágazással és beomlásokkal. Egy helyen Kloin talált néhány értékesnek tűnő ásványt, ezeket gyorsan magához vette. Az egyik beomlás sikerült annyira megtisztítani, hogy át lehessen látni a túloldalra, ahol egy hatalmas termet láttak tele óriás gombákkal. Mielőtt bementek volna egy kavicsot dobtak be, hogy kiderüljön van-e bent valami. Volt. Egy furcsa, nagy, fekete lény tűnt elő, leginkább egy bikához hasonlított, bár nehéz volt megállapítani, mivel a teste nem is fekete volt, inkább maga a sötétség. Nem kívántak közelebbi barátságot kötni vele, elindultak másik járat után nézni. Messzire nem jutottak visszafelé, amikor a lény egyszerűen kiugrott a falból és azonnal támadott. De nem számolt a törpe kalapácsával. Kloin gyorsan fölé kerekedett a lény pedig menekülőre fogta, úgy ahogy jött, a falon át. Ám a törpe még egy utolsót sújtott rá, amitől az kimúlt úgy, hogy félig a falban volt már. Miután a lényt sikerült legyőzni, újra megpróbálkoztak a beomlott résszel. A kavics bedobása nem riasztott senkit és semmit, így átásták magukat. A furcsa terem beláthatatlanul hosszú volt, ám a túlsó végén különös falra bukkantak. Hasonló volt, mint a térkapuk esetében, látni lehetett a túloldali tájat, ezen azonban nem tudtak áthatolni. Több ilyen falszakaszt is felfedeztek, de nem találták a megoldást.

Seyanának sikerült lejutnia a legmélyebbi szintre és jobb ötlete nem lévén újra megpróbálta az eltűnés varázslatot, bízva abban, hogy otthon találja magát, nem pedig egy harmadik síkon. Szerencséjére sikerült visszajutnia a barlangba. Próbálta végiggondolni, hogy az általa aktivált mágiák milyen hatással lehettek az idő folyására. A járatokbeli rajzokból arra következtetett, hogy a harc, aminek során elhagyta a síkot, még meg sem történt. Ráadásul attól tartott, hogy a sík és idő ugrás egyszerre azt eredményezheti, hogy két Seyana van most környéken. Úgy érezte nem lenne bölcs dolog összetalálkoznia önmagával, így arra próbált tervet kieszelni, hogy hogyan érje el, hogy az egyik Seyana ne hagyja el a síkot a pókokkal vívott csatában. Mindezt úgy, hogy ne tűnjön fel a külső beavatkozás. Tudta, hogy a jelenlegi önmaga a semmibe vész, ha megakadályozza a másik Seyana varázslatát, de sikerült úrrá lennie az e fölött érzett zavarán és amikor a terv elkészült, nem volt más teendője, mint bevárni a barátait és önmagát, úgy, hogy azok ne vegyék észre. Szerencsére az időugrások kiszámításánál nem tévedett nagyot és a csapat valóban megjelent a járatokban. A guruló valamis folyosóba húzódva kivárta, amíg elhaladnak mellette és a megfelelő pillanatban elméje erejével lökte arrébb a Seyanára támadó pókot.

… de mielőtt kimondtam volna, mintha egy láthatatlan kéz odébb taszította volna azt az undorító pókot, így lélegzetvételnyi szünethez jutottam és a segítség sem váratott magára. Közös erővel sikerült legyűrni a pókokat, majd rengeteg tűzzel az óriás pók is elpusztult. Miután kipucoltuk a termet, könnyedén át tudtunk menni rajta az egyetlen olyan járat felé, amiből nem jött elő egyetlen pók sem. Természetesen itt is folyosók és útelágazások sora várt bennünket. Egy helyen Kloin talált néhány értékesnek tűnő ásványt, ezeket gyorsan magához vette. Az egyik beomlás sikerült annyira megtisztítani, hogy át lehessen látni a túloldalra, ahol egy hatalmas termet láttak tele óriás gombákkal. Mielőtt bementek volna egy kavicsot dobtak be, hogy kiderüljön van-e bent valami. Volt. Egy furcsa, nagy, fekete lény tűnt elő, leginkább egy bikához hasonlított, bár nehéz volt megállapítani, mivel a teste nem is fekete volt, inkább maga a sötétség. Nem kívántunk közelebbi barátságot kötni vele, elindultunk másik járat után nézni. Messzire nem jutottunk visszafelé, amikor a lény egyszerűen kiugrott a falból és azonnal támadott. De nem számolt a törpe kalapácsával. Kloin gyorsan fölé kerekedett és sikerült legyőzni. Több meglepetéssel már szerencsére nem kellett számolnunk, így átverekedtük magunkat a beomláson és a gombákat gondosan kikerülve szemrevételeztük a helyet.

A furcsa terem beláthatatlanul hosszú volt, ám a túlsó végén különös falra bukkantunk. Hasonló volt, mint a térkapuk esetében, látni lehetett a túloldali tájat, ezen azonban nem tudtunk áthatolni. Több ilyen falszakaszt is felfedeztünk, de elképzelésünk se volt, hogy juthatnánk át, sőt, hogy egyáltalán át kellene-e menni. Miközben ezen tanakodtunk, aktív jelenet bontakozott ki a túloldalon. Zöld lények harcolt olyan sötétség bikával. Szerettünk volna segíteni, hisz a Tiriont megmentő valamit tőlük vártuk. Mivel átjutni nem tudtunk, mágiával próbálkoztunk. Szerencsénkre a varázslat gond nélkül áthatolt és a tűz kellően megzavarta a fekete lényeket. Egyikük meg is jelent a mi oldalunkon, de sikerült legyőzni. Közben a túloldalon is jól alakultak az események, a zöld emberkék kerültek ki győztesen a csatából.

Éppen a hogyantovábbon tanakodtunk, amikor a zöldek átsétáltak a mi oldalunkra. Minden általunk ismert nyelven és az elme erejével is megpróbáltunk kommunikációba lépni velük, sikertelenül. De úgy tűnt, nem akarnak bántani bennünket, sőt még ajándékot is kaptunk. Három drágakövet, bár fogalmunk sem volt mi az. Miután átadták, visszasétáltak saját világukba. Próbálgatva a köveket arra jutott, hogy annak segítségével át lehet jutni a furcsa falon, de egy kő csak egy embert volt képes átjuttatni, mi pedig többen voltunk, így elvetettük azt a lehetőséget, hogy megpróbáljunk átmenni. Elindultunk inkább fel a felszínre.
Felérve megpróbáltuk megemészteni a történteket. Arra jutottunk, hogy a küldetésünk sikertelen volt, semmilyen gyógyító dolog nincs. A legendákban írtak olyanokról szólnak, akik jókor voltak jó helyen és a zöld lények által használt mágia okozta időugrás hatósugarába estek és visszaugrottak a múltba. Azt is megállapítottuk, hogy ez egy igen veszélyes hely, így megegyeztünk, hogy erről soha senkinek nem beszélünk. Visszafelé úton kiszámoltuk, hogy a sok mágia hatására valószínűleg annyit ment vissza az idő, hogy még el sem indultunk fel a hegyre. Ennek megfelelően nem találtuk az elásott pálinkát és az útba ejtett falvakban nem emlékeztek ránk. Miután újra feltöltöttük a készletet a javasasszony italából, visszatértünk a kereskedelmi útra, ahol egy kereskedőtől megtudtuk, hogy a zöld lényektől kapott drágakő különleges mágikus töltéssel rendelkező füstkvarc, a Kloin által talált pedig cirkon. Ezután már csak két vágyunk volt, egy forró fürdő és egy puha ágy.

*Seyana*

2013. október 26., szombat

Nehéz időkben nehéz döntések

Helyszín: Berar, Nuir, Celvalkis
Dátum: 2289.22.11 – 2289.24.10

Az utóbbi idők történései töprengésre késztetik a kalandozókat. Ennek egyik eredménye, hogy Seyana Kloin segítségével elsajátítja a kis pajzs használatának csínját-bínját – a Kalapács udvarán feltáruló látvány Berarban már senkit sem lep meg.

Illetve a kihasználja a rövid pihenőt és megfontolja azokat a hónapok óta levegőben lógó kérdéseket melyek nem csak az ő életükre, hanem Berar és az egész régió jövőjére komoly kihatással lehetnek:
  • Uttar valóban előretolt erőssége Gale-nek és az Árnypengének? 
  • Az államszövetség patthelyzetben van Valthagor tekintetében, de az Uttar felé nyitás vajon nem fog Árnyékháborút eredményezni? 
  • Egy ilyen konfliktusban Claudia titkos terveiben és – ami sokkal félelmetesebb – Gale terveiben a csapat/Erik vajon milyen szerepet fog betölteni? 
  • Claudia mikor és hogy (a csapaton keresztül – az Államszövetség tudta nélkül?) akarja felfedni magát Gale előtt? 
  • A nyílt valthagori hatalomátvétel milyen reakciót vált ki a Tharr enklávéból? Nyílt támadást intéznek, vagy az erőgyűjtés az árnyákban folytatódik? 
  • Deccan Toron támogatását élvezi, de elég befolyása van a Tharr papoknak ott, hogy Deccan legyen az erősség Valthagor ellenében? 

Claudia nyilvánvalóan az egyetlen ember, aki legalább a kérdések egy részére tudja/tudhatja a válaszokat így a csapat úgy dönt, hogy ideje hosszabban elbeszélgetni a közelmúlt eseményeiről. Elawer külön felhívja a csapat figyelmét, hogy a Kormányzó és Claudia között kihallgatott beszélgetés részleteit nehogy véletlenül felfedjék, mert félő hogy annak súlyos következménye lehet a bárdra vagy akár az egész csapatra nézve is. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy Claudia veszélyes, de az csak most kezd világos lenni a társaság számára, hogy mennyire veszélyes játékot űz. Már a lepaktálás az élőholt varázslóval is hihetetlen vállalkozás volt, és a csapat még mostanság jön rá, hogy Gale megmentése talán az egész régió sorsát megpecsételheti addig Claudia pontosan tisztában volt vele, hogy milyen hatalmakat szabadíthat el az Árnypenge kilépése az árnyak közül. És mindezt az Államszövetség tudta nélkül…

Ahogy a kalandozók lejjebb és lejjebb néznek a szakadékba, aminek a szélén egyensúlyoz a hely, amit egyre többen éreznek otthonnak úgy döbbennek rá hogy Claudia játszmájában mennyire aprócska bábuk csupán. Nem véletlen, hogy egyre többet gondolnak a kegyvesztett és szerencsétlenül járt Tirionra…

Claudia kertelés nélkül beavatja őket a Kormányzó hátteréről és megerősíti, hogy az Árnypenge hatalmas építkezésbe kezdett már jó ideje az Uttar Lidérclápnak nevezett elhagyatott területén.

A következő hónapok eseményeiről Claudia is csak találgat, de azt biztosan tudja, hogy Toronból már megérkeztek kisebb, de annál nagyobb hatalommal rendelkező egységek, hogy megtorolják Gale-en az Egyház elleni támadást. Óva inti a csapatot Claudia, hogy a közeljövőben Gale közelében legyenek. Seyana a megbeszélés után azonnal üzen Eriknek, hogy találkozzanak 2 nap múlva Nuirban. Erik Seyana legnagyobb megkönnyebbülésére fel is bukkan.

Berarral kapcsolatban Claudia még annyi mondd a megbeszélésen, hogy ha a konfliktus nyílttá válik és elhatalmasodik a térségben, akkor annak ellenére, hogy Berar területileg pontosan az ütköző zónában fekszik, az egyetlen esélye, ha az Államszövetség védelmét élvezi.

Közben Nuirban Renzo Kloin segítségét kéri, ugyanis a Hóvirágban működő másodlagos tevékenységüket komoly veszély fenyegeti egy nagyobb és agresszívabb banda betelepülésével a város központi negyedeibe. Az arcátlan vidéki banditáknak nem elég, hogy agresszívan terjeszkednek, hanem még rossz minőségű és több esetben egyenesen életveszélyes afrodiziákumokat terjesztenek. Ez utóbbi Renzot, az előbb Kloint érinti meglehetősen rosszul ezért a törpe megkéri a kalandozókat, hogy segítsenek jobb belátásra bírni ezeket a vidéki suttyókat.

A megfontolt törpe először szép szóval és észérvekkel próbálja meggyőzi a bandát, hogy a piac elég nagy mindenkinek, ha megosztoznak, de ezek a rosszarcúak nem elég, hogy ostobák és nem ismerik fel a törpéből és a bajvívóból áradó fenyegetést, hanem még kapzsik is, úgyhogy a tárgyalás nem jut eredményre. Renzo megtalálja a búvóhelyüket, de figyelmezteti a törpét, hogy óvatosak legyenek, mert egy nagyhatalmú és romlott Noir pap is van velük. A rajtaütés nagyszerűen sikerül, azt leszámítva, hogy a csapat nem is gondolta volna, hogy a pap nem biztos, hogy pap… Visszagondolva Erik még szerencsésnek is érezheti magát, hogy nem került túlságosan közel ahhoz az örömlányhoz, aki a körülmények ellenére nyugodt, de annál kacérabb maradt. Igen, így utólag kifejezetten gyanúsan viselkedett...

A raktárt lerohanja a tippet kapott városőrség és hatalmas értékű árut foglalnak le, a bandát pedig kifüstölik a búvóhelyről. A Bálványtagadót egy személyes tárgya segítségével megtalálják és a törpe pontot tesz a tevékenységére mielőtt még több ártatlannak esne bántódása. A banda vezetőjét pedig Renzo veszi kezelésbe az Álomsíkon miután Kloin sikeresen felpiszkálta az önérzetét. Az akció kifejezetten jövedelmezőnek bizonyul, még Renzo is meglepődik rajta mennyire. A nyereségből Renzo kis csapatot állít össze, akik a Twindle bankháztól kapott raktárrészben a becsületes nuiri polgárok legmagasabb igényeit is képesek lesznek minőségi afrodiziákumokkal kiszolgálni.

Néhány nappal később, egy vadul átmulatott éjszaka után Elawer Alestan naplójának egyik fejezetére hívja fel a kalandozók figyelmét.

2013. április 20., szombat

Balra menjünk!

Helyszín: Berar, Gubat, Halm, Berar
Dátum: 2289.21.17 – 2289.22.10

Vieri a Felemelkedők havában egy kissé szokatlan kéréssel áll elő a csapatnak. Egy már-már személyes dologban szeretne segítséget kérni. Tiagonban nagyban zajlik az újjáépítés, azonban a szomszédos Gubat egy kétes múlttal, és megkérdőjelezhető jelennel rendelkező „üzletembere”, Traxex folyton keresztbe tesz a Bankháznak, és ezeddig Vierinek többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült kifognia rajta, most azonban adódott egy remek lehetőség…

A csapat nincs elragadtatva a feladattól, főleg miután Vieri beavatja őket a terv részleteibe, de némi győzködés, és a kölcsönös jövedelmezőség részleteinek megtárgyalása utána Kloin és Elawer végül úgy dönt, segítenek Vierinek. Azt azért illik megemlíteni, hogy mindketten igen jó alkut kötöttek a Bankház erőforrásait használni nem félő Vierivel. Kloin élete végéig megkap használatra egy régi karaván lerakatot Berarban, ami kiválóan alkalmas lesz harcosai képzésére. Elawer pedig az eljövendő nagy, északi útjára kap támogatást a Bankháztól.

A terv a következő: Vieri megtudta, hogy Traxex egy démoni ereklye megszerzésén munkálkodik gorviki támogatói kérésére. Miután Traxex megszerezte az ereklyét Vierinek sikerült megvalósítani egy rajtaütést a gubati kikötőben, eltüntetnie az ereklyét, és egy hamisítványt Északra küldeni. A hamisítvány egy neves, északi műgyűjtő és kereskedő, Hengot érdekeltségeinek egyikében kötött ki, aki most délre utazik, hogy Traxex-szel üzletet kössön. A terv szerint Elawer átveszi Hengot helyét, majd törpe gladiátorával, és helyi intézőjével együttesen lebonyolítja az üzletet.

A Fogadalmak havában a csapat meg is érkezik Gubatba, ahol találkoznak Traxex emberével. Az ereklye megvizsgálása után átadja főnöke meghívását a közeli Halm-ban található vadászkastélyban tartandó összejövetelre. Másnap már a vadászkastélyban találja őket az este, ahol a környék befolyásos alakjai a környék jövőjét tervezgetik, azaz felosztják egymás között, a területeket. Traxex egy előzetes megbeszélés után - amelyen megegyeztek, hogy az ereklyéért cserébe megkapja a gubati halászflottát - bemutatja Hengotot a környék üzletembereinek, mint leendő partnert, és a halászflotta haszonélvezőjét. Az este további része csendesen telik.

Másnap Traxex bemutatja a társaságnak a kúria büszkeségét, ami nem más, mint egy kyr korból származó Kalandasztal. Maga az Asztal egy labririntust takar, ami a vállalkozó szelleműeket egyészen apróra zsugorítva magába szippantja, hogy megpróbálják megszerezni a benne rejlő kincset. A labirintus minden alkalommal változik, amint belép valaki, ezért még senkinek sem sikerült végigküzdenie magár rajta. Mivel Hengot maga is kalandozó volt, Traxex felajánlja, hogy tegyen egy próbát kíséretével. Egy ilyen ajánlatot gyanús lett volna visszautasítani, ezért a csapat belevág. Egészen jól veszik az akadályokat, és a különböző ellenfeleket. Az egyik teremben még Sayena gonosz mása is feltűnik. Bármennyire is ügyes a csapat, az egyik alkalommal rossz irányba fordulnak, és ez végképp megpecsételi sorsukat, illetve nem is ez, hanem a sárkány, amelybe botlanak. Az rövid, de ádáz küzdelem után mindhárman a Kalandasztal mellett találják magukat, sértetlenül. Jutalmuk így nem más, mint egy-két elismerő pillantás.
Másnap reggel a társaság felkeresi Traxex-et, és nyélbe ütik az üzletet. Minden rendben zajlik – Traxex nem fog gyanút és a csapat elhagyja a kastélyt. Három nap utazás után vissza is érkeznek Berarba. Nemsokkal ezután kapja a hírt Vieri, hogy Traxex gorviki „barátai” végül megelégelték a sorozatos kudarcokat, és vélhetően a kereskedő maradványait találták meg egy feldúlt áldozóoltáron.
*Vieri*

2013. március 23., szombat

Találkozások

Helyszín: Uttar, Berar
Dátum: 2289.21.01 – 2289.21.16


A csapat útjai egye gyakrabban szétválnak, így Tin is külön feladatot kap Claudiától. Uttarba kell mennie, magába a városba, hogy elmerüljön annak sűrűjében. Két dolog után kell nyomoznia, és a megtudottakról minden eddigieknél gyakrabban és részletesebben kell beszámolnia. Tin minden hajnalban egy különleges tekercsre írja meg jelentését, amiről a tinta estére eltűnik. Egy-két alkalommal a kitekert papíros nem üres, de a leírtak hamar halványulni kezdenek, így utasítások is érkeznek hozzá.
Később Elawer ezt egyszerű trükknek bélyegzi, így fosztva meg Tint az újabb különleges varázstárgy birtoklásába vetett hitétől...
Az uttari kémkedés elsődleges célja az Árnypenge jelenlétének megállapítása, de később Claudia minél többet akar megtudni a Kormányzóról is. 

Tin hamar felismeri, hogy Uttarban kegyetlen világ tombol, csak a legszívósabbak maradnak életben, az egyszerű idegenek pedig hamar a helyiek martalékává válnak. Így olyan álcákat kreál magának, amik kellően fenyegetőek, ha lehet olyan valakinek adja ki magát, aki saját vagy mesterei, támogatói jogán elég hatalommal rendelkezik.
Az uttari fogadók mind halálcsapdák, különleges helyeken kell menedéket keresnie.

Bár a hetek során több klánt is sikerül feltérképeznie Tinnek, nem találja nyomát annak, hogy bármelyik is az Árnypenge befolyása alatt állna. A klánok egy-egy területen tevékenykednek. Ez nem csak az utcák által megszabott határokat jelent, hanem azt is, hogy látszólag nincs olyan szervezet, ami egyszerre szervezne szerencsejátékokat, árulna
drogokat vagy futtatna nőket. Mégis, folyamatos rivalizálás, ellenségeskedés van köztük.
Éppen ezért is furcsa, amikor Tin egy különös küldöttséget fedez fel. Öt csuklyás ember, akikből kettő biztosan más szervezethez tartozik. Később úgy sejti, hogy mind az ötük egy-egy követ, akik a Kormányzó elé járultak, hogy beszámoljanak. Adójukat úgy látszik, hogy
információban fizetik meg.
De ki is lehet a Kormányzó? A város fölé magasodó erődbe senki sem jár, a Kormányzóval senki nem találkozott még, csupán élőholt katonáiról lehet hallani, akik nagy ritkán kelnek csak útra, hogy teljesítsék a Kormányzó akaratát. Jó egy éve történt, hogy a városállam egyik fontos keresztútját egy káoszszekta elszabadult démonai prédálták, veszélybe sodorva a
kereskedést, ráadásul a külvilág figyelő tekintetét is magukra vonhatták. A Kormányzó kalandozókat fogadott és saját élőholt katonáival megtámogatva azok teljesen kiirtották az íratlan törvényeket megszegőket.
Más elbeszélésekből is úgy tűnik, hogy a Kormányzó ritkán cselekszik, kivéve ha Uttart fenyegető veszély jelentkezik.

Uttar városa ezen túl is tartogat meglepetést a tudatlanok számára - azaz bár a külvilág azt hiszi, hogy csak veszett kutyák gyűjtőhelye a status quo-ra felsőbb hatalom felügyel. Gyakori hiba, hogy a térképeken csak fekete pontként jelölik - már amelyiken feltüntetik -,
és a sziklás partvidék miatt nem gondolják, hogy lenne kikötője, ezért jelentőséget sem tulajdonítanak neki. Uttar valóban a tengertől távol fekszik..., kellő távol. Annyira, hogy az ismert legnagyobb balliszták, katapultok és tűzvetők sugarán kívül essen. A város közepét viszont sekély, de széles csatorna köti össze a tengerrel. Rabszolgák vontatta
uszályokkal hozzák és viszik az árut a nap húsz órájában. A város előtt szabad vízen horgonyoznak a Quironea legkülönfélébb (csempész)hajói. Ez Uttar kikötője.
A város központja, illetve a kikötő éjjel ki van világítva, azonban bőven vannak rossz és még rosszabb környékek is – ugyancsak megtévesztő, az utazók általában a sötét helyektől szoktak félni.

Tin az egyik este utasítást kap. Egy rejtekhelyen várja egy pálca, amit a Kormányzó közvetlen közelében kell eltörnie. Segítséget is fog kapni.
A Kormányzóhoz közeljutáshoz a legjobb lenne egy "követ" kihallgatása, így az egyik szerencsejátékos klán emberét egészen annak bázisára követi.

Seyana, Elawer és Vieri lassan térnek magukhoz. Tárgyaik és ruházatuk nagy része hiányzik és ami még nagyobb baj, az emlékeiket is elvesztették, fogalmuk sincs miért és hogyan kerültek oda és hol is van az „oda”. A díszes termet felborított bútorok, pár holttest és lehullott maszkok borítják. Az egyik szerencsétlen megégett, a többit tüskés buzogánnyal verték agyon. Seyana köpenyt húz magára, Elawer fegyvert keres, Vieri körülnéz alaposabban. Az ajtó felől motoszkálást hall, így mindhárman gyorsan fedezékbe bújnak. A szoba egyetlen ajtaja rövidesen kinyílik és a bent termő alak után szinte magától be is csukódik. A huzat az elmúlás szagát söpri végig a termen, és kétségtelenül a belépőből árad. Egy nagy sötét köpenyt viselő, vékony, beesett arcú férfi az. Bőre sápadt, ajka vérvörös, piszkosfehér haja csapzott. Halk, suttogó, papírszáraz hangon szólal meg: - Gyertek elő!.

Vieri gyakorlott szeme felismerni véli az idegen tekintetét – a szemeket még a legtapasztaltabb ynevi szélhámosok is nehezen tudják álcázni -, és bátortalanul kérdezi: - Tin, te vagy az? 


A csapat örül a váratlan találkozásnak, és a díszes terem átkutatása után - ami egy kvázi szent hely, egy enoszükei eredetű Maszkok Háza -, úgy dönt, hogy visszaszerzi értékes felszerelését, amit Tin nem sokkal ezelőtt látott egy ládában, amit két hordár vitt a raktár felé.
Elawer kémablakkal betekintést ad a kétszárnyú raktárajtó mögé. Tin kijelöli a célpontokat - mindenkire jut egy, bár Seyana kezében nagyon sután mutat a buzogány -, a bárd hanggátat teremt, illúziófüggönyt húz az ajtó elé és megadja a jelet.

Egy tapasztaltabb kalandozó csapatnak is a pusztulást jelentené a felkészülés, ráadásul Vieri kirobbanó rohama, Tin piszkos cselezése, Elawer vakítása és a Seyana köpenyéből kirajzó denevérek pár szívdobbanás alatt végez az egyszerű munkásokkal. Azaz egy ötödik még
reménykedik, de célzását egy pszi csettintés zavarja meg, így a lövés csak megkarcolja Elawert.
Néhány pillanat múlva a raktárba lifttel újabb halálraítéltek érkeznek. Vieri ezek után tönkreteszi az emelőgépet, a csapat pedig menekülőre fogja. De nem a kijárat felé, hanem egy még alsóbb szintre. Itt a kérdés nélkül rájuk támadó kínzómestert kérdés nélkül
lekaszabolják, majd egy természetesnek tűnő barlangfolyosóba iramodnak. Először zsákutcába futnak - bár Seyana tréfálkozik, hogy a vértől iszamlós démonkút talán a kijáratot rejti, a rúnák megtörése és egyéb manipulációk nélkül visszafordulnak és a másik járaton jutnak a felszínre.
Elawer meg is jegyzi, hogy Uttarban mindenhová és mindenhonnan rejtekutak vezetnek, és az Uttarban töltött élmények nagy része is a föld alatt történik.
Tin menedéke felé tartva gyorsan beszámol az Uttarban megtudottakról, majd hazaérve, hogy fenntartsa álcáját, egy vödör vért rendel a házigazdától.

Tin örül, hogy a csapat a segítségére lehet, mert egyedül nem sok ötlete és mersze van a Kormányzó közelébe férkőznie, ráadásul az egyetlen nyomot (a követ a Maszkok Házában) Konrád megsemmisítette. Pár nap alatt - amíg további javarészt sikertelen felderítést végeznek - kezdenek visszatérni a csapat emlékei. Claudia kérésére indultak Berarból, azzal a feladattal, hogy jussanak be a Kormányzóhoz. Sajnos helyismeretük hiánya miatt az uttariak elég otrombának tartották a háromfős csapatot, így már első este rajtuk csaptak, de végzetükhöz a Maszkok Házában jutottak legközelebb, ahol túl sokat kérdeztek.
Rejtett füstölőkkel kábították el őket, emlékezetkiesésük a drog mellékhatása volt. Az Istenek azonban Tint is arra vezették (pontosabban Claudia nagyon is tudta, hogy Tin megfigyeli már a helyet).
A Kormányzó erődjének felderítése Vilire marad, akit a felderítés végén az egyik unatkozó tudattal rendelkező élőholt katona céloz be. Ellövi a lábát, a bagoly nagy nehezen menekül csak el. Megnyomorodása Seyanát is megviseli, így többé már nem tudják bevetni.

Elawer kérésére Tin és Vieri felderíti a csapat korábbi fogadóját (Döglött Bárány), amit a sértett klán halálcsapdává alakított.

Számtalan rövid életű ötlet, csüggedés és kétely után a csapat egy levelet fogalmaz a kormányzónak. Elawer rendbe szedi a szöveget, majd Seyana kyr nyelvre fordítja. Azt nem akarják, hogy illetéktelen beleolvasson, viszont gondolják, hogy a Kormányzó, aki bizonyosan egy élőholt varázsló - ki más? - még elismeréssel is fog adózni.

Uttar Kormányzójának,

Ezt a levelet azok a kalandozók írják, akik puszta kedvtelésből felszámoltak egy uttari káoszszektát. Ugyanezek a kalandozók ott voltak Valthagor sorsfordító eseményei közepette is. Tudunk egy Uttart fenyegető nagy veszélyről is. Amennyiben érdekli, üzenjen értünk a
Döglött Bárányba.


A levelet Seyana repíti el az erőd kapujáig. Ezután a csapat hajnalban besétál a csapdába, majd Elawer elszólása után rájuk is zúdul az asszaszinok hada, hogy értelmetlenül hulljanak el. Amikor már kezd kissé kockázatossá válni a helyzet, Seyana sikolya tölt rettegést
minden védtelen elmébe. A következő 11 órában, de még az éjszaka is nyugtuk van mindenkitől. Üzenet viszont nem érkezik a Kormányzótól. Másnap reggel a kalandozókra gyújtják a fogadót, akik árnyékajtón távoznak.

Ismét felmerül a kétely, hogy ezt az őrült küldetést meddig kell folytatni, de Tin makacssága ráviszi a csapatot, hogy egy még veszélyesebb helyre, az erődbe is csak besétáljanak. Indulás előtt közösen imádkoznak Dartonhoz.

A kapuban szótlan élőholtaktól kérnek bebocsátást, miközben több toronyból is számszeríjak és balliszták célozzák meg őket. Kis idő múltán nyílik a kapu és egy osztag élőholt alabárdos a palota trónterébe vezeti őket. A csapat minden egyes kapu és ajtó bezárulásával egyre jobban érzi, hogy életük ismét egy pénzfeldobáson múlik.

A trónszéken teljes vértbe bújt hatalmas alak várja őket. Derekán másfélkezes kard, jobb kezében varázsbot kék fényű gömbbel. Tin úgy látja, mintha a Kormányzó kissé nehézkesen állna fel. Reménykedik, hogy talán élő ember az. Miközben Seyana szóval tartja,
Tin ellenőrzi, hogy a Kormányzó elméjét pajzsok védik - azaz nem lehet illúzió. Amikor a Kormányzó szavakkal is elismeri, hogy ő az, Tin kettétöri a pálcát. Mozdulatát az egyik élőholt őr mintha észrevenné, de nem cselekszik. Seyana tovább húzza az időt és a másodpercek hosszú órákként haladnak csak előre. Mindannyian hangos harci dobszóként
hallják saját szívdobogásukat.

A trónterem hirtelen megremeg, por és szemcsék hullnak alá, az őrök előre lépnek, a Kormányzó fenyegetően vonja kérdőre a kalandozókat...”


*Tin* 

Az ezek után következő kavarodást később Elawer kémlelő varázslata teszi átláthatóbbá:
A pálca eltörése után Claudia teljes harci díszben a már ismert, meglehetősen hatékony inkvizítorok társaságában érkezik Uttar élőhalott kormányzójának elpusztítására. Azonban az utolsó pillanatban megálljt parancsol és néhány perccel később hazaküldi az egész alakulatot, néhány inkvizítor erős ellenkezésének dacára. Claudia ugyanis felismerte a kormányzó megváltoztatott címerét. A csapat tagja el sem tudják dönteni, hogy a kormányzó élő mivolta a meglepő vagy az hogy Claudiával régi ismerősök. Fiatal papnőként és abasziszi hercegkapitányként kezdődött az ismeretségük réges-régen. Aztán Claudia elhagyta Abasziszt, a Kormányzó sorsa pedig a lehető legrosszabbra fordult, az ellene indított merényletben a testvére vesztette életét, majd menekülni kényszerült. Szövevényes út vezette Uttarba, ahol azóta is forralja a bosszút.

A nap végére Claudia nem is remélhetett többet. Nem csak hogy megszabadult (vélt) ellenfelétől, de nehézségek nélkül szerzett magának egy újabb erős szövetségest Uttarban. Bár úgy tűnik, hogy Gale árnyékbirodalma olyan erőket vonultat fel melyek komoly fejtörést okozhatnak az Államszövetségnek, Claudia mégis képes tartani a lépést. Az egyre gyorsuló események forgatagában a csapat egyre kevésbé képes átlátni a közelgő veszélyeket.

2013. február 23., szombat

Mindenki egyért

Helyszín: Nuir, Berar, Uttar
Dátum: 2289.19.19 – 2289.20.20

A Gubkarnál tett látogatásunk sikertelensége Eriket indulásra sarkallta, nem tudtam lebeszélni arról, hogy útnak induljon. Mindig megy a saját feje után... Nuirba visszatérve búcsú nélkül hagyta ott a Hóvirágot, de legalább abban megegyeztünk, hogy egy hónap múlva Berarban találkozunk és ha nem lesz ott, a keresésére indulhatok. Ám Erik széke még szinte ki sem hűlt, amikor Claudia érkezett hozzánk egy ajánlattal. Azt állította, hogy újdonsült „ismerősünk”, az élőholt varázsló segítségével talán rendbe lehetne hozni a különös varázstárgy okozta károkat, ám a szolgálat nincs ingyen: a varázsló korábbi otthonába kell elzarándokolnunk (ahová ki tudja miért, ő maga nem tud vagy nem mer visszatérni) és onnan valamit elhoznunk. Sokat nem tépelődtünk, hisz Erik élete a tét, így bár megfogyatkozott csapattal, de útnak indultunk. Berarban csatlakozott hozzánk Patex is és a néhány nap pihenő alatt, amit ott töltöttünk Kloinnak sikerült meggyőznie arról, hogy épp itt az ideje szorosabbra fűzni a kapcsolatomat a kis bagollyal, aki immár hetek óta velünk van. A szertartást elvégeztem és a Vili nevet adtam kis barátunknak.

Hamarosan útnak is indultunk és alig néhány héttel a katakombás kaland után, újra Uttarban találtuk magunkat. Patex korábbi felderítése leszűkítette a keresési területet egy nagyobb hegyre, aminek oldalában természetesen egy útonálló banda tanyázik. A barlangrendszeren belül viszont fogalmunk sem volt, hogy merre lehet a varázsló otthona. Mivel az egyetlen ismert bejárat a gazemberek tanyáján keresztül vezetett, Vili segítségével kezdődött meg a felderítés. A kis bagolynak igen komoly feladata volt, a barlangrendszerben számtalan járat, beomlott folyosó és egyéb útvesztő nehezítette a feltérképezést. Egy ízben még egy, a bagoly számára hatalmas denevérrel is meg kellett küzdenie, de nem hiába ragadozó madár, egy jól irányzott csőrös támadással leterítette az állatot. A folyosók berepülése során egy nagyobb goblin kolóniára is sikerült rábukkanni, viszont a keresett helynek nyomát sem találta. Hosszú órák után már csak egyetlen felderítetlen szakasz maradt, így azt gondoltuk, az kell nekünk. Nem is teketóriáztunk soká, még az éj leple alatt nyílt a kapu a barlang egy megfelelő pontjára, de sajnos túl közel a goblinokhoz. Alig léptük át a kaput, Kloinnak máris ártalmatlanná kellett tennie két arra kóborlót. A testüket magunkkal vittük és a lehető leggyorsabban elhagytuk a goblinlakta folyosókat. Amikor biztos távolba értünk, a goblin hullákat elhagytuk és nekiveselkedtünk az ismeretlen terület felfedezésének.

Néhány zsákutca és kis kerülők után úgy tűnt sikerült megtalálni a helyes irányt. Egy furcsa terem bejáratához érkeztünk, melynek a túlsó végében megmunkált boltív meredezett. Nem ez volt azonban az egyetlen árulkodó jel: a terem mindkét oldalán különös nyílások, járatok voltak. Gonosz és a legkevésbé sem baráti szándékkal érkező lények megjelenését vártuk a lyukakból és nem is kellett csalódnunk. Amint beléptünk a terembe és megroppantak a csontok a talpunk alatt, már hallottuk is a neszezést. Gyorsan elértük a boltívet, ott azonban megtorpantunk, a bejárat tele volt rajzolva rúnákkal. Amíg én a rajzolatokkal bajlódtam, Elawer bűbájjal, Kloin buzogánnyal próbálta feltartani a savat köpő vörös csótányféléket. Némi vizsgálódás után biztonságosnak ítéltem az áthaladást, a kapun túl a fura lények már nem követtek bennünket. Voltak helyettük fura kőszobrok, a hideg veríték is kivert a gondolatra, hogy ezek megmozdulnak, láttunk már ilyet. Ráadásul újdonsült társunk, Patex kezdett egyre furcsábban viselkedni, az Uttarban szinte otthonosan mozgó ember arcára kiült a páni félelem, alig hittük el, hogy ő ilyen. De mivel nem tudtunk vele mit kezdeni, tovább mentünk. Újabb furcsa termek következtek, furcsa kőkupacokkal, mintha kőszobrok összezúzott maradékai lettek volna. Aztán csendes folyosó páncélcsörgéstől lett hangos, gyönyörűen megmunkált Kyr páncélban gólemek jelentek meg. A fegyveres harc nagyon kétes kimenetelű lehetett volna, de szerencsére a hasadék elnyelte őket, így folytathattuk az utat. Egy négyszög alakú terembe jutottuk, ahonnan két járat vezetett ki és egy beomlott. Volt még egy „újonnan vájt járat” is, azt tippeltük, valami nagyon nagy érkezett ott és törte át a tömör kőfalat. Gyorsan továbbindultunk, kiválasztottuk azt a járatot, amelyiken a páncélosok érkeztek. Láttunk termeket, amikben a különös páncélok garmadája várakozott, hogy valaki felöltse, majd megtaláltuk a raktárat. Hatalmas terem, hosszú polcrendszerrel, ládákkal, dobozokkal. Alig indultunk el a polcsorok mentén, amikor árnypárducok támadtak ránk. Gyorsan kiderült, hogy a fényt nagyon rosszul viselik, így összehangolt támadással sikerült ártalmatlanítani őket. A raktárból másik út nem vezetett, így visszafordultunk és a négyszög alakú termet a másik járható folyosón hagytuk el. Közben a hátunk mögül újabb páncélcsörgés hallatszott, megszaporáztuk hát a lépteinket. Nem sokkal később hatalmas, hosszúkás terem következett, két oldalt oszlopokkal, a túlsó végén egy kapunak kinéző rajzolattal és a padlótól plafonig rúnákkal. Alig léptünk be a terembe, amikor a kapu elkezdett világítani és néhány rúna is életre kelt. Közben újabb árnypárducok kerültek elő az oszlopok mögül és visszafelé sem volt menekülés, egy páncélos gólem érkezett és zárta el a kijáratot. Miközben próbáltuk tartani magunkat a támadásokkal szemben, egyre több rúnasor kezdett világítani és Patex még különösebben kezdett viselkedni. Olyan képességekről tett tanúbizonyságot, amikről fogalmunk sem volt, lebegett a föld fölött, furcsa meditatív állapotba került, ráadásul villámpáncélt öltött magára. Alighogy az utolsó rúnasor is működésbe lépett, a terem végében lévő térkapu megnyílt és kijött a kapu őrzője, Patex pedig egy szemvillanás alatt eltűnt. Gyorsan kiderült, hogy a varázsló miért nem képes visszatérni korábbi otthonába, a kapuőr ugyanis immunisnak bizonyult a mágiára, minden rá irányzott mágikus támadás visszaütött és létrehozóján fejtette ki hatását. Kloin és a többiek próbálták legyűrni, de nagyon strapabírónak bizonyult. Amikor már nem láttam más megoldást, futásnak eredtem és nagy levegőt véve átléptem a még mindig működő kapun. Alig léptem azonban át, Patexbe botlottam, aki a varázsló hangján szólt hozzám és a nyakamat megmarkolva nyomott vissza a kapun. Jeleztem a többieknek, hogy hagyják a kapuőrt és azonnal jöjjenek ők is. Amint mindenki beért, a kapu bezárult.

Ekkor jutott időnk egy kicsit megnézni hová kerültünk. A legfurcsább helyre, ahol valaha jártunk (beleértve még a Kapitány időtorzító piramisát is). Egy szobában voltunk. De egy szobától azt várja az ember, hogy a padló síkja egy idő után belefut a fal síkjába. Na itt ilyen nem volt, ahol a padló véget ért, kezdődött a nagy semmi. Egészen elképesztő volt, akármerre néztünk, mindenfelé a semmi volt, tele csillagokkal. Elawer nagyon élvezte a helyzetet, ennyi csillagot még sosem láttunk. A „szobából” egy keskeny padlócsík vezetett tovább a semmibe. A varázsló-Patex utasítására elindultunk ezen a folyosón és le-fel, jobbra-balra mentünk, bár sem a tér, sem az idő nem volt megfogható ezen a helyen. Egy nagyobb padlókockán álltunk meg végül, ahonnan két lépcső vezetett felfelé. A varázsló kiadta az utasítást: ő küzd a nagy ellenfelével (aki megakadályozta, hogy eddig visszatérjen otthonába), mi pedig ártalmatlanítjuk a kreatúráit és semmi esetre sem mehetünk arra helyre, ahol ő lesz. Ezzel elindult a bal oldali lépcsőn, mi pedig vártunk a jelre. Nem kellett soká várnunk, mi is nekiindulhattunk a jobb oldali lépcsőnek. A lépcső tetején lévő nagyobb padlórész valószínűtlenül messze volt a másiktól, ahol a varázsló harcolt, a lépcsők távolságából adódóan sokkal közelebb kellett volna lennie. Messze volt, de így is jól kivehettük, hogy fura árnyék lények kezdenek felmászni arra a padlórészre. Nem tudtuk mit csináljunk, de a parancs értelmében maradtunk és nem is kellett sokáig tétlenkedünk, a varázsló egy pillanat alatt átvarázsolta az árnyakat a mi padlódarabunkra. Az árnyékördögök nem voltak túl erősek (még nekem is sikerült megölnöm egyet a tőrömmel), de nagyon sokan voltak, voltak pillanatok, amikor Kloint hatan vették körül. Gyorsan apadt a számuk, de még nem fogytak el, amikor megjöttek a „nagytestvéreik”. Ezek már úgy néztek ki mintha harcosok lennének, és ráadásul néhány mágiahasználót is hoztak magukkal. Ádáz csata kezdődött, mindenki próbálta irtani őket, amivel csak tudta, de közben mi is kaptuk számosan a sebeket. A harcosok támadtak, a varázslóik pedig sötét árnykupolák alá bújtak és onnan osztották az áldást. Az utolsó mágiahasználójuk különösen megnehezítette Kloin dolgát, de végül sikerült legyűrni. De itt még nem volt vége, egy hatalmas árnyszörnyetegnek is útjában voltunk. Több méter magas volt és leginkább egy vaddisznóra hasonlított. A törpét nézte ki elsőnek, aki próbálta tartani a monstrumot. Közben Vieri a hasa alá feküdt és ott szurkálta, én pedig a mágikus tüzet hívtam segítségül. Hosszú küzdelem volt, Kloin és Vieri is majdnem a szörnyeteg alatt maradtak, de végül sikerült felül kerekedni. Amint lett egy szusszanásnyi időnk, átnéztünk a másik padlólapon zajló ádáz küzdelemre. Hihetetlen erőkkel mentek egymásnak, villámok cikáztak, a távolból is érezni lehetett a sistergő mágia szagát. Az egyik pillanatban még úgy tűnt, hogy a varázslónk marad alul, de aztán fordult a kocka. Nem nézhettük azonban sokáig az eseményeket, ahogy a harc elején az árnyéklények a mi padlónkon termettek, úgy termettünk mi is azon a helyen, a varázsló minden maradék mágikus energiánkat elszívta és Kloin buzogányát is eltulajdonította, majd valami hatalmas energiával ellenfelét a fegyverbe börtönözte. Véget ért a csata.

A varázsló kimerülten esett össze, majd amikor kicsit összeszedte magát elhagytuk a csatateret és rövid séta után egy kényelmes szobában találtuk magunkat. Túl sok szó nem esett köztünk, de azért történt egy s más. Először is kicsit kipihentük magunkat a varázsló pedig az eddig a háta mögött lebegő buzogányt vizsgálgatta. Ezután Kloin elvesztett fegyvere helyett választhatott másikat a varázsló készleteiből. Természetesen egy kiváló kalapácsra esett a választása. Majd a varázsló megköszönte a segítséget és felajánlotta a régi-új buzogányt, hogy elvihetjük, ha elbírunk vele. Elsőként Kloin nyúlt érte, ám nem tudta elemelni az asztalról. Elawer is próbálkozott, ám neki sem sikerült. Végül nekem sikerült megacélozni az akaratomat és magamhoz venni a fegyvert. Meglepően jól simult a kezembe bár fogalmam sem volt hogyan kell bánni egy buzogánnyal. A kíváncsiság azonban győzött, a fegyver az övembe került, a házigazdánk pedig eltüntetett bennünket otthonából, a barlangrendszerbe érkeztünk és Patexet is ott találtuk.

Fogalmunk sem volt mennyi idő telhetett el, amíg a varázslónál vendégeskedtünk, nagyon szerettünk volna már hazamenni, de sem a haramiákon, sem a goblinokon nem volt kedvünk átvágni magunkat, a mágikus energiák pedig teljesen kiapadtak a harcban. Így jobb híján a barlang egy biztonságosnak tűnő folyosóján vertünk tábort és kétnapos pihenő után nyitottam az árnyékkaput. Sosem kellemes az utazásnak ez a módja, de most különösen ijesztő volt, alig indultunk el az úton, amikor a többiek eltűntek mögülem és a buzogányba zárt alak jéghideg érintését éreztem a vállamon. Ha a múltban átélt események nem acélozták volna meg az akaratom valószínűleg ott maradunk mindannyian, de így sikerült visszaparancsolnom a lelket börtönébe és baj nélkül elértük a Hóvirágot. Az érkezésünk után azonnal ellenőriztem Erik hollétét és arra is fény derült, hogy jó néhány napot töltöttünk a felszín alatt, 7 nap után jutottunk újra a napvilágra.

Mint nuiri tartózkodásaink mindegyikén, Claudia most is megjelent nálunk. Természetesen már tudott a fejleményekről és láthatóan örült, hogy sikerült átugrani ezt az akadályt is. Újdonsült fegyveremet is megnézettem vele, elborzadt ugyan tőle, de azt mondta, ha tudom uralni, akkor nagyon jó hasznát vehetem. Mielőtt távozott volna, félrehívott és adott egy tekercset, amit egy nyugalmas helyen használva érkezni fog a segítség Erik számára.

Mivel még 5 napunk volt hátra a berari találkozóig Erikkel, lóval indultunk útnak. Útközben Kloin megtanított a buzogány használatának alapjaira és minden akaratomat latba vetve próbáltam megzabolázni Konrádot, a fegyverembe zárt lelket. Az egyik esti táborozáskor Elawer balga módon úgy gondolta, hogy ő is kézbe veszi a buzogányt. Konrád azonban már csak engem fogad el gazdájának, így a bárdot nemes egyszerűséggel lángba borította. Az eseményeket látva Elawert pofon, Konrádot pedig földhöz vágtam, hogy mindenki tudja, hol a helye.

A találkozó előtt egy nappal értünk Berarba és csak remélhetem, hogy Erik is baj nélkül ideér.

*Seyana*

2013. február 2., szombat

Semmi sincs ingyen

Helyszín: Nuir, Uttar, Berar, Prex
Dátum: 2289.19.05 – 2289.19.18

A csapat Nuirban próbálja kipihenni a lícs okozta megrázkódtatást, amikor visszatér Erik. Mint kiderül Anaffiban töltötte az elmúlt napokat és sok hasznos információt tudott meg a valthagori eseményekkel kapcsolatban. Kiderül, hogy volt már arra példa, hogy Morgena bujdosó hívei démoni segítőkkel próbálnak kitörni üldöztetésükből. Mindenesetre nagyon különös hogy Gale szerepvállalása. Az a feltételezés, hogy Morgena papnői démoni paktumot kötöttek és úgy sikerült elérni ezt hihetetlen erőt. A parti próbálja feldolgozni az eseményeket és épp azon gondolkoznak, hogy Plehanovot, az Adron papot kellene megkérdezni az eseményekről, amikor üzenet érkezik Claudiától. Tint és Seyana-t kéreti.

Tin új megbízást kap Ellana főpapnőjétől, így kénytelen elhagyni a partit. Seyana-t pedig új reménnyel kecsegteti. Kiderül, hogy van még esély a medál visszaszerzésére. De természetesen nincs ingyen. Egy uttari káosz szektát kell „meglátogatni” és elhozni onnan Krahoz jogarát és a hozzá tartozó mágikus köpenyt. A jogar nem más, mint egy nagy hatalmú varázstárgy, ami kaput nyit a démoni síkokra a köpeny pedig lehetővé teszi, hogy élő ember megérintse. A főpapnő ad egy tekercset a szekta erődjének környékéről és egy pálcát, amit akkor kell eltörni, ha mindkét tárgy a birtokunkban van és a pálcán lévő zöld rúnák világítanak. Claudia Seyana-ra bízza, hogy rávegye a csapatot a nyaktörő utazásra, ahol a szekta őrült varázslója számos kellemetlen meglepetéssel szolgálhat.

Seyana könnyedén ráveszi a társaságot, hogy ez a kaland vállalható. Üzennek Vieriért is, aki szívesen csatlakozik az őrült vállalkozáshoz. Másnap megismerkednek Patex-szel, aki Uttar avatott ismerője és vállalja, hogy elkíséri őket a szekta szálláshelyére. Együtt elindulnak Berarba, onnan pedig Uttarba és közben tervezgetik, hogy a bankház egyik kompromittálódott ügyfelének fegyverszállítmányával jutnak be a szektához. A hosszas tervezgetést egy mozdulattal szakítja félbe, hogy sikerül felfedezniük egy oldalsó járatot, így Patex-et kint hagyva nekiindulnak a kazamatáknak.

A csapat átverekedte magát a kazamatákon anélkül, hogy fellármázták volna a teljes káosz szektát. Számos szektatagot és démoni lényt iktattak ki út közben. Erik egy súlyos sérülés miatt felveszi a nyakláncot, amit Elawer hozott el a lícsnél lévő szobából. Seyana rettenetesen mérges, de a lánc beváltja a reményeket, rendbe hozza Eriket. Kisebb-nagyobb sérülések árán elérik a szobát, ahol az őrült varázsló a jogarát tartja. Hatalmas összjátékkal sikerül kiiktatni a varázslót és kivonszolják a jogart a szobából. Eközben már a szekta is felbolydul és a csapat nem kíván megküzdeni száz őrült fanatikussal, így Seyana eltöri a pálcát. Azonnal érezni is a hatást, elkezd mozogni a föld ám a varázslat nem az amire számítottak: nyílik egy árnyékajtó, a fél parti eszméletlenül esik össze amikor az ajtóból kilép az utóbbi napok rémalakja, a lícs. Magához veszi a jogart és visszaadja Seyana-nak a medálját, majd eltűnik. Amint a többiek is magukhoz térnek árnyékajtón keresztül jutnak vissza Berarba és viszik a mágikus köpenyt magukkal. A Kalapácsból üzennek Patex-nek, aki egy nappal később megérkezik és hozza információt, hogy a szekta szálláshelye a földdel vált egyenlővé. Patex magához veszi a mágikus köpenyt és elindul Nuirba.

Berarban Erik megpróbál megszabadulni az ősi nyakéktől, sikertelenül. Nem tudja azonban levenni, úgyhogy Seyana még inkább elkezd aggódni testvéréért és üvölteni Elawerrel. A bárd szörnyű bűntudata miatt azonnal elviszi Eriket Claudiához. A papnő azonban nem tud garanciát vállalni arra, hogy ha leveszi, akkor nem történik baja Eriknek. Ebbe nem akarnak belemenni, így visszatérnek Berarba.

Közben Seyana már felvette a kapcsolatot Gubkarral, aki várja őket, így Erik, Elawer, Kloin és Seyana Gubkarhoz indul, Vieri pedig visszatér a bankház ügyeihez.

Az alkimista nem szolgál jó hírekkel Erik állapotát illetően. Óriási hiba volt felvenni az ősi ereklyét. A hatalmas varázstárgy képes rá hogy hihetetlen sebeket gyógyítson be, de ez a hatása ugyanakkor csak egy másodlagos funkció, elsődleges feladata hogy megóvja hordozója lelkét a pusztulástól a test halála után is. Biztonságban tudja, majd az első adandó alkalommal elorozza a megfelelő humanoid testét a várakozó lélek számára. Ahogy Erik felvette az ereklyét és sebei gyógyulni kezdtek még a bárd sem sejthette a varázstárgy valódi természetét. Erik életereje fokozatosan cserélődik ki az ébredező lélekkel és ahogy gyorsul az ébredés, úgy fogy Erik ideje. Gubkar szerint az egyetlen megoldás az lehet, hogy találni kell egy varázslót, aki vállalja a lélek kiűzését és ezzel egy időben a medált kezelni kell általa kikísérletezett, Erik számára már nem ismeretlen mágiát-semlegesítő matériájával. Az alkimista szerint ehhez egy sötét mágiát páratlan magabiztossággal űző és a csapathoz nagyon lojális varázslót kell találni, ami szinte lehetetlen vállalkozás. A Falka talán megoldást kínálhatna, ugyanakkor Erion jelen körülmények között tabu a csapat számára. Gubkar emellett ad Seyana-nak egy szert, amivel konzerválhatják Erik állapotát, ha már nagyon közel lenne a vég, ezzel nyerve még egy kis időt. Gubkar tanácsaival Nuirba mennek, hogy megtalálják a gyógyulás módját.