2015. február 21., szombat

Út a mélybe



Helyszín:Beriquel
Dátum: 2294.11.12– 2294.18.01.

Már napok óta csak a Csontlovag volt a téma, szerintem évtizedek óta ennyiszer nem ejtették ki a nevét, mint az elmúlt három napban.

Mivel a törpék minden segítséget megígértek, úgy gondoltuk, megkérdezzük Kadal-híveinek hivatalos álláspontját a szürke törpékről. Lehetőségeink számba vétele után, rájöttünk, Elawer barátján kívül úgy sem állna velünk senki szóba, így Gutrek kapta meg a lehetőséget, hogy Kadal-egyházának szócsöve legyen. Gutrek rengeteg olyan dolgot elmondott a szürke törpékről, amit már eddig is tudtunk, szerencsére azonban egy-két új információ is akadt. Fény derült rá, hogy a szürke törpék képesek törpéket átállítani a saját oldalukra, ennek mikéntje azonban nem tisztázott. Elawer kérdése nyomán arról is szó esett, hogy Tyrannó kultistái közül csak a legjobbakból lesznek papok, a nem kiemelkedő kultistáknak jut a lehetőség, hogy démon hordozóvá váljanak, a maradék pedig martalék lesz a szertartások alatt. Elawer az elmondottak alapján arra a következtetésre jut, hogy a kultisták démonikus kapcsolata nekromancián alapszik.

Másnap Arló felkeres bennünk egy gyanús zsák társaságában, amiből négy (szerinte) kiváló minőségű pálinka kerül elő, ő ezzel tervezett kedveskedni nekünk az útra. Megemlítjük neki, hogy szeretnénk felmenni a Farmra néhány eszközért és felszerelésért az indulás előtt. Ennek semmi akadálya, azonban azt javasolja, hogy valaki mindenképpen maradjon itt, amíg a többiek felmennek, így Kloin, Erik és Tin maradnak és tovább élezik a Klán vendégszeretetét.

Végre kijutottunk, igaz csak időlegesen, de akkor is! Visszaérve a Farmra kapcsolatba lépünk Rúfióval, aki a szokásos módon a Dérkirályhoz invitál bennünket. A Dérkirálynak részletesen beszámolunk a történtekről, aki hol kissé kárörvendően dörzsöli a kezét, hol pedig szóhoz sem jut a döbbenet miatt. A történet végeztével biztosít bennünket arról, hogy segít amiben tud, de a kisebb részletekkel keressük Ferdinándot. A fogadós egy óra múltán kerül elő, azonban úgy tűnik, már mindent tud, így nem kell újra beszámolnunk a történtekről. Elmondjuk neki, hogy szükségünk lenne egy őrzött tárolóhelyre az expedíció idejére a jégóriások falujában, valamint néhány olyan eszközre amellyel láthatunk a sötétben, ha esetleg a szükség úgy kívánná. Ferdinánd néhány órával később három fejpánttal, amit még a kyrek hagytak hátra, amikor állítólag oly sietősen távoztak. Ezek mellett biztosít arról is, hogy meglesz a kért tároló is az óriásoknál.

Másnap este Rúfió segítségével ismét a Dérkirály dolgozószobájában kötöttünk ki, ahol a mágus egy rendkívül szemléletes előadás során elmesélte, hogy hogyan jutott a szürke törpék nyomára régebben, amikor a rajtaütést tervezték. Azonban azt is megtudjuk tőle, hogy a szürke törpék rájöttek a trükkre, így már valamiféleképp védik a tüzeiket, kivéve hármat, ami szinte egészen biztosan csapdát jelent. Úgy tűnik van azonban egy negyedik lehetőség is, egy gyertyaláng, ami túl gyenge lenne Rúfió kapujához, de van valamiféle hőforrás a közelében, amit a mágus képes segítségül hívni. Ezután a Dérkirály  elküldi Rúfiót és elmondja nekünk, hogy szerinte a Csontlovag már nem él. Ezt arra alapozza, hogy különben hallott volna róla az elmúlt évtizedekben és a vulkános eseményeknél is fel kellett volna tűnnie, hiszen ezek elég jelentősek voltak ahhoz. Azt tanácsolja, hogy induljunk el az expedícióra és próbáljunk meg minél több kárt okozni a szürke törpéknek, aztán egy idő után, a segítségével kijelölünk egy harcos papot Csontlovagnak és elhozzuk a trófeáját a Klán törpéinek, így valószínűleg letudhatjuk az adósságunkat.

A következő napok a felkészülés jegyében telnek. Miközben Seyanának segédkezek a laborban több dolgon elmélkedek. Az egyik, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk a Dérkirályról azon kívül amit ő szeretne, hogy tudjunk. A Rúfióhoz fűződő viszonya kapcsán azonban úgy gondolom nem ártana, ha mi is kicsit felkészültebbek lennénk, hiszen feltételem nem szeretnénk úgy járni mint a mágus. Arra a következtetésre jutok, hogy Elawert kellene meggyőzni arról, hogy használja azt a varázslatát Kloin páncélján, amit a másik oldalon használt a vámpíroktól elorzott páncélon, ezzel biztosan megtudhatnánk néhány érdekességet a Dérkirály múltjából. Ha visszaértünk a többiekhez ezt fel is vetem Elawernek. A másik téma pedig Erik és az Idol amit az erődben találtunk. Az alapján amit az emberek vallásáról megtudtam az elmúlt hónapokban, arra számítottam, hogy mostanra minden szabad percét Istene ereklyéjének kifürkészésével tölti, hisz ebben segítségére van az útitársa is, aki segíthet Eriknek értelmezni az isteni sugallatokat, hiszen ő közelebb áll az Istenükhöz. Legközelebb, ha szóba kerül ez a téma megkérdezem Eriket erről, remélem nem veszi majd tolakodásnak az érdeklődésemet.

Miután végeztünk a különböző italok és főzetek készítésével és a óriások raktárba is átszállíttattuk a szükséges dolgokat visszaindulunk a mélybe. A többiek már várnak bennünket. Megegyezünk, hogy először a hajdani „nagy csata” helyszínére indulunk, ahol Elawer mágiája segítségével megpróbálja felderíteni a csata pontos részleteit. Traain, Tooma papja nem tart velünk, de ajándékot küldd, egy apró kőszobor formájában, amihez a következő üzenetet kapjuk: „Akkor használjátok, ha démonok serege vesz körül benneteket”. Elawer miután megvizsgálja a szobrot megerősíti, hogy ennek valóban ekkor vehetjük a legjobb hasznát.

Pár nap múlva végre útnak indulunk, egy igen népes törpe kísérttel, ami szemmel láthatóan a velünk szimpatizáló törpékből állt. Három nap alatt érünk a csata helyszínére, ahol kísérőink búcsút intenek. Elawer nem sokkal ezután hosszan tartó varázslatokba kezd, amelyek hatására megelevenednek szemeink előtt a régmúlt eseményei és végül megpillantjuk a Csontlovagot, egy fehér páncélban lévő harcos papot, így már van elképzelésünk, hogy hogyan is nézhetett ki valójában. A dolog végeztével tüzet rakunk és várjuk Rúfió jelentkezését. Az estét a Dérkirály vendégszeretetét élvezve töltjük.

Másnap este Rúfió megnyitja a kaput és átlépünk rajta. Egy kőszigetre érkezünk, amiről hamarosan kiderül, hogy egy lávakút közepén áll - ez megmagyarázza miért tudott Rúfió kaput nyitni ide. A gyertya pedig nem más mint egy idéző gyertya, ami Seyana szerint egy démont köt erre a síkra. Ha eloltanánk a gyertyát a kötés megszakadna, és az idéző is megérezne, ezért érintetlenül hagyjuk. Közben felderítjük a terepet, a szigetről két úton lehet távozni, egy romos erkélyen keresztül, ami körülbelül 40 méterrel magasodik fölénk, illetve egy félig beomlott lépcsőn keresztül, ami jóval alacsonyabban van az előbbinél, ugyanakkor sokkal rosszabb állapotban. Erik árny-szárnyait használva felküzdi magát az erkélyre, Seyana pedig a lépcsőt veszi szemügyre közelebbről. Miközben épp a romokat és maradványokat vizsgáljuk valami történik... Az érkezésünk óta hallható morajlás erősödni kezd, majd elkezdenek villódzni a fények a teremben, majd minden fény kialszik... Egy pillanattal később újra világos van, de a kősziget közepén egy démon jelenik meg örvénylő tűzvihar közepette. Elawer szava eláll a csodálkozástól, majd nemsoká megosztja velem - mivel olybá tűnik csak én nem tudom mivel állunk szemben - hogy ez nem más mint egy balrog, a legendák lénye, amivel az ember gyerekeket riogatják esténként, a tűz és a sötétség démona, ami valaha egy tűzelementál volt, amíg be nem börtönözték egy másik síkon, ahol valami mássá vált... körülbelül idáig jut a mesében, amikor valahonnan fentről Seyana egy óriási sötétség-lövedéket küldd a balrogra, ami hátraesik a hatalmas csapás következtében és letarolja az oltárt, a gyertya azonban érintetlen marad. Kloin meglendíti hajítóbárdját, amivel telibe találja a démont. Tin beáll Kloin mellé, én kicsit oldalra húzódok. A balrog felegyenesedik, és fenyegetően megemeli hatalmas pallosát és a másik kezében lévő tűzostort. Kloin következő hajítóbárdos támadását már pallosával félreüti, majd egy tűzörvényt fúj felé. Tinnak és Kloinnak nincs ideje félre ugrani, így mindketten kapnak az örvényből, ami ellen tűzvédelmük kevésnek tűnik. A következő pillanatban Kloinra idézek egy fagyaurát ami megvédi a balrog tüzes támadásaitól egy ideig, s mivel látom, hogy rohamra indul újabb varázslatba kezdek. Ezúttal a kalapácsát ruházom fel fagyos sebzéssel. Kloin óriásit üt a balrogra és úgy tűnik a fegyvere is különösen hatékony ellene. Ebben a pillanatban Seyana újabb sötétség-lövedéke csapódik be, végképp pontot téve a balrog e világi létére. Az idéző gyertya elalszik és a démon teste óriási sebességgel omlik magába, amíg nem marad hátra más, mint valami furcsa lávaszerű anyag, ami Elawer szerint nem más, mint maga a tűz esszenciája, minden kovácsok és mágikus tárgykészítők álma, a pusztító tűzfegyverek és tűz-immunitást adó páncélok kulcsa. Mivel senki nem akar hozzáérni én megteszem, meglepő, de egyáltalán nem forró, ugyanakkor valami egészen furcsa érzés kerít hatalmába, a tűz esszenciája..., viszont ha tűz létezik, akkor... el kell raknom, mert nem bírom tovább kézben tartani, belecsavarom egy rongyba és a táskámba pakolom, de gondolatban folytatom azt a gondolatsort ami az előbb megkezdtem.

A többiek szerint ezt a csatát könnyen megúsztuk, miközben Elawer befejezi a balrogokról szóló legendákat felkészülünk a mászásra. Elawer után Tin mászik fel az erkélyre, majd pedig mi következünk Kloinnal, szerencsére fentről már könnyen felhúznak. Az erkély mögött egy romos étkező fogad bennünket és két ajtó. Az egyik egy rég nem használt kapuszobába vezet, a másik pedig egy sötét lépcsőhöz. Egy rövid pihenő után a lépcsőn lemerészkedve újabb folyosókra és elágazásokra bukkanunk, amelyek egy része visszavezet a lávakúthoz a romos lépcső irányából, egy másik azonban egy erősen kivilágított részben végződik. Tin és Erik előremennek és némi felderítés után egy öltözőszobába jutnak, ahol végig kultista köpenyek sorakoznak a fogasokon. Amíg Tin még előrébb merészkedik én egy hirtelen ötlettől vezérelve átnézem a köpenyeket és az egyikben találok is egy Tyrannó szimbólumot, amit köpenyestől a táskámba süllyesztek. Visszatérve Tin elmondja, hogy folyosó egy természetes barlangban végződik, ahol épp egy kultista szertartás folyik mintegy 10 résztvevővel, illetve két másik kultista tevékenykedik egy oldalsó szobában. A rajtaütés mellett döntünk, Tin és Kloin szemből rohamozik, míg én kissé oldalról egy fagyos leheletet küldök az összejövetel közepébe. Erik ezt a pillanatot választva beugrik a kultisták közé és egy halálosnak szánt rúgással a szertartást vezető papnőt a nyitott szájat formázó oltár belsejébe löki. Tin istene segítségét kéri a harchoz és úgy tűnik Darton ismét felfigyel hű szolgájára. Egy látomást küld neki, amiből egyértelmű lesz, hogy a papnőnek nem szabad a szentélyben meghalni, így Erik kihúzza a haldokló papnőt a tátott démonszájból. Közben egy újabb fagyleheletet fújok a kultistákra, amelyek közül több szilárdra fagy. A még talpon lévő Tyrannó hívek hamar megtörnek Kloin csapásai alatt, így Seyana már az oldalsó szobák felderítésével foglalkozik. Közben Elawer egyetlen lövéssel elintézni az egyik, a hátsó szobából előtörő kultistát. Az egyik oldalsó szobából két újabb kultista kerül elő, már átalakulva, de ezek már nem okoznak jelentősebb problémát. Amíg a csapat kezeli őket, én Elawer segítségére sietek, hamarost az egész szentélyt sikerül kitisztítani. A kultisták maradványait a lávakútban helyezzük el, Tin pedig feláldozza istenének a rajtaütés során zsákmányolt szentségtelen szimbólumokat.

Ezután nem sokkal elhagyjuk a szürke törpék által használ járatokat és bevetjük magunkat a mély-sötétbe. Egy hónap barangolás után Kloin végre nyomokra bukkan, amik egy kereszteződéshez vezetnek. Némi felderítés után megfigyelésre rendezkedünk be amely során több elhaladó őrjáratot, többek közt egy harcos papot is látunk. Elawer egyik felderítő akciója majdnem balul sül el, de végül mágiája segítségével sikerül észrevétlennek maradnia. Seyana ötlete nyomán két foglyot ejtünk. A foglyokat Elawer, miután árnyékajtóval biztos távolsága vonulunk, egy befolyásoló varázslat segítségével vallatóra fogja. Elég nehézkes a kommunikáció, de miután kiderül, hogy az idősebb szürke törpe érti a hílt, sok új információra fény derül. Az elfogott szürke törpék valamiféle munkavezetők, akik a szolgákat irányítanak egy termelési területen. Tudomást szerzünk két városról, ahol egyenként 80-100 szürke törpe él és egy erődről amit katonák irányítanak és körülbelül egy hónapi járóföldre van a kereszteződéstől, ahol ezekkel a szürke törpékkel „találkoztunk”. Ezen kívül több szürke törpe szót is feljegyzünk, amiknek talán még hasznát vehetjük a későbbiekben. Miután úgy ítéljük meg, hogy mindent megtudtunk a foglyoktól ami megtudható volt, csatlakoznak társaikhoz a lávakútban.

Visszatérve a kereszteződéshez a csapat elindul abba az irányba, amerre az erődöt sejti. Ez az irány azonban hamar zsákutcának bizonyul, így kerülő úton folytathatjuk az erőd felé. Majdnem két hónap kell hozzá, amire célunk közelébe érünk. Az erőd egy természetes barlangban helyezkedik el, egy több emeletes falba vájt építmény. Jelentős forgalmat bonyolít le, kocsik jönnek-mennek, szürke törpék gyakorlatoznak. Egy megfigyelő állás kialakítása mellett döntünk, amelyhez találunk is egy alkalmas helyet egy magasabb ponton, ahonnan az egész barlang belátható. Úgy tűnik az erőd két kapuszobával van közvetlen összeköttetésben, amelyek közül az egyik őrzött is, ez valamiféle kereskedelmet sejtet. Az őrjáratok öt fősek, két-három különböző harcos papot is látunk, illetve több alkalommal is figyelünk meg morgó-trófeákkal visszatérő szürke törpéket. Miután elég sok információval rendelkezünk Elawer üzen a Dérkirálynak, hogy találtunk egy helyet, ami megfelelő lehet arra, hogy vége megküzdjünk a „Csontlovaggal”.

*Helion*