Új világ

Helyszín: Beriquel  
Dátum: 2293.16.01– 2293.17.04.

A Kloin által megtalált barlangban töltik napjukat a kalandozók. Alvással, pihenéssel, tervezéssel... Eriktől félrevonultan is beszélnek, és úgy szövik bele a tervbe, hogy az Árnyékok erejét az Istenek italával megacélozott akarattal idézze majd fel. Éjjelre Helion jégfallal zárja le a barlangot.Tin éjközép után Dartonnak kínálja a jégbe fagyott városból zsákmányolt diadémot. A Sötét Úr különös undorral és elégedettséggel fogadja az áldozatot, először sorra füstölnek el a holdkövek, majd az írás és végül a diadém maga. Az egész csapat érzi, hogy Darton áldása velük lesz, amikor a vérivók ellen indulnak.Reggel nagy tüzet raknak és Rufio átküldi a Dérkirályt. Dérvár ura teljes harci felszerelésében érkezik, és még egy varázsjelekkel teliírt bőrzsákot is hoz. Amikor kibontja, megfagy a levegő, egy feketelunír buzogányt vesz elő, sugárzik belőle a pusztító gonoszság, mindenkinek összeszorul a gyomra, a varázstudóknak a feje is megfájdul, Seyana pedig teljesen leblokkol. Hosszú percek telnek el, mire a boszorkány képes lesz újra figyelni, eddigre a Dérkirályt már beavatták a többiek a tervbe. Seyana árnyékajtót nyit, amibe Erik lép be elsőként, és a szokásos félórás vajúdással ellentétben a belépők azonnal a vámpírúr tornyában találják magukat.Helion jéggel zárja le az alsóbb szinteket, a többiek már indulnak is feljebb. A lakószinten nem találják meg a vámpírt, a díszes ágyban már ezer évek óta nem aludt senki... Kloin es Tin azért pár marék drágakövet elrak a zsebébe. A jégmaszkos elf is beéri a többieket, a csigalépcsőn felvonulnak a torony legfelső szintjére. Itt is üresség és álnok fények, sötét sarkok, kavargó árnyékok várják az élőket.A csigalépcső körül védállásba helyezkednek, majd óvatosan kémlelnek körbe. Az egyik árnyékból egy vámpír lép elő, később másik kettő követi. Kloin inti a többieket, hogy várjanak még erejük nagyjával, amíg a vámpírúr is előkerül.A feszült várakozásban – amíg a fegyverforgatók a vámpírokra vetik magukat – Tin szent fényt gyújt. A terem összes árnya lehull, vörös fény tölti ki, kivéve egy részt. Ahonnan egy gyilkos hajlamú sugallat érkezik. Darton a visszájára fordítja azt, így Tin Seyana helyett a vámpírkirály felé indul. A rohamba mindent belead, de ez is kevés az ősi szörnyeteg ellen. Erik közben fekete lánggal gyullad ki, és azonnal végez az ellenfeleivel. A Dérkirály, majd Kloin is a legfőbb ellenfélre indul. Helion egy jégfallal zárja el a sérült Tint, majd lemegy Seyana után. A boszorkány az árnyékajtót nyitná már, amikor a falon keresztül vámpírok támadnak rájuk.Fent Elawer egy az eddigieknél egy sokkalta erősebb dalmágiával erősíti a harcolókat. Szükség is van rá, a Dérkirály a földön, már csak Kloin harcol vele. Először az élővértet kell megölniük. Erik a felkapja a feketelunír buzogányt, azzal esik neki. Egy ideig hárman támadják, de Tin szinte halálos csapást szenved el. Ezzel Kloinról lefoszlik Darton áldása, de az újabb csapásoktól az élővért is végre elpusztul. Hirtelen felélednek az árnyak, sötétség takar el mindent. Csörömpölve hull alá egy sisak.Elawer a Dérkirály után a dartonitát is gyógyitallal tölti meg. Lentről rőt ragyogás, hőhullámok és tűzropogás jelzi, hogy Helion és Seyana magukban is boldogulnak.Oszlanak az árnyak – Tin feje lassan tisztul: látja, ahogy a páncél és maszk nélküli ocsmány dögöt Kloin messzire dönti kapalácsával. Előhúzza mithriltőrét és nekirugaszkodik – Erik eddigre sötét metamorfózison ment keresztül, árnyakat sugárzó, pusztító entitás. A mithriltőr és a lunírbuzogány szinte egyszerre éri el a vár urát. Azonnal elporlad.A torony teteje már tűzviharban enyészik, Seyana megnyitja az árnyékajtót, a kalandozók eszelősen kapkodják össze mindazt, ami mozdítható.
[...] 

A csapat megpihen, délután raknak tüzet Rufionak. Seyana kikémleli a sirályával, hogy az élőholt sereg még mindig úton van a falu felé. A Dérkirály Rufiot küldi ellenük, de amíg a faluba megy a többiekkel, a pihenő Erik is beszáll árnyékküldött alakjában a tűzsárkány pusztításába.A Dérkirály hű „csatlósaival” felszabadítja Dérfalut, majd a visszatérő mágust már-már megalázó fogadtatásban részesíti. A falusiak isszák minden szavát, és lelkesen csatlakoznak a védelmi csoportokhoz. A rákövetkező napokban beérnek a szétszórt élőholt sereg maradékai, de nem jutnak át a vonalakon.Az ostromállapot elmúltával lesz ideje a kalandozóknak, hogy megnézzék Bronn barlangját. A rémtettek nyomai még a legkeményebbjüket is hosszú napokra elcsendesíti. Tin tisztes temetést ad a holtaknak, és Darton elégedetten jelzi, hogy hét lélek is megmenekült az eltorzulástól. 
A hónap ötödik napján a Dérkirály és csatlósai elindulnak az erődbe, megtisztítják a maradék élőholtaktól és kincsektől.
[...] 

A farmra visszatérve pihenéssel és készülődéssel töltik az időt. Elawer hosszas beszélgetést folytat Rufioval. A Dérkirály kincsekkel jutalmazza „csatlósait”, a legértékesebbet Kloin kapja, egy eredeti beriqueli ereklyét, az Osonó nevű vértet. Valamint közli a kalandozókkal, ha legközelebb Dérvárban lesznek, akkor a Bregg klán be fogja hajtani a tartozást. 
A csapat úgy dönt, hogy jobb túlesni mihamarabb az adósság lerovásán. A föld alá készülnek, így Seyana örök búcsút vesz második familiárisától is. 
Az új hónap első napján szedelődzködnek és Dérvárba mennek. Sok régi barát várja őket és egy kiadós mulatozás a Vaskoronában. Itt éri őket a Bregg klán követe. Másnap így a belső városba visz az útjuk, és a klán meghívólevelével a mélységbe szállnak. Végtelen lépcső és folyosó után egy zárkaszerű teremben váratják őket a törpék, majd egy küldönc értesíti őket, hogy méltatlannak találtattak a klán szolgálatára. Egy másik zárkába, a szállásukra vezetik a kalandozókat, majd Kadal papjai vizsgálják meg egyesével az érkezőket. Meglepetés nem ér senkit, hogy Eriket különválasztják. A többieket a Fegyvermester elé vezetik, aki válogatott sértéseket vág hozzájuk, majd túlélő próbára bocsátja az idegeneket. A törpék hangosan kötnek fogadásokat arra, hogy melyikük fog először elhullani. A klán területén túli őrposztra kalauzolja őket kísérőjük, ahonnan egy páncélos törpe viszi el a csapatot a mélységi járatokhoz. Egy kürtőn lecsúszva ismeretlen helyre jutnak, Kloin vezetésével indulnak vissza a klán területe felé: egy feladatuk van, túlélni. Egy komolyabb akadály állja útjukat, vörös goblinszerű lények egy faluja, akikkel nem tudják megértetni magukat, így kiirtják mindet.A vártnál jóval hamarabb térnek vissza és aggódva keresik Eriket, aki továbbra sem került elő…

*Tin*

Az erőd ura - avagy interjú a törpével

Helyszín: Beriquel 
Dátum: 2293.15.04– 2293.15.20.

A visszavonultan élő törpe és fia kétkedően viszonyul a vámpírkérdés megoldásához, mivel már korábban sikertelenül próbálkoztak maguk is hasonlóval. Addig nem is akarnak szavakkal sem segíteni, amíg bizonyságát nem látják, hogy a jövevények eséllyel állnának ki az elnyomókkal szemben.

Az ezüstös előkészületek után gondolják óvatosan rápróbálnak a vámpírvadászatra. Erre a feldúlt háznál látnak esélyt, oda még úgyis visszatérnek, ha igaz, amit Elawer mond róluk. Minden igaz, az első le is megy gond nélkül, lomhább szolgalényekkel együtt (akiket teljesen indokolatlan mértékben sikerül elégetni).

Ez elég bizonyíték Bromnak, hozzá ad néhány részletet az ismeretekhez, ez alapján kevés lehetőség látszik, kell több ezüst a kivégző fegyverekhez, és le kell vadászni minél többet. A rajtaütés után valószínűnek tűnik, hogy nagyobb számban is visszanéznek a vámpírok, így még egy éjszakát ott tölt a csoport. Jönnek többen, erősebben, megfontoltabban. Lesz is belőle vérzés, meg maszatolás, a harcban kevéssé tapasztaltakat beszorítják, szétválasztják, csúnyán megverik.
 
Tin tőre várakozáson felüli hatást ér el rajtuk, Kloin egyszerű de nagyszerű agyonverős módszere is működik, szóval sikerül túlélni. Utána kötözés, gyógyvarázs, lábadozás. A hátrahagyott felszerelés minősége felkelti a gyanút, hogy öreg, akár kyr származású élőhalottak is lehetnek a képben. A páncélok meséltetése után ez már biztosra vehető, ahogyan egy egész nagy szolgalénysereg jelenléte is a part menti erődben, ahol a vámpírok is jelentős számban vannak jelen.

Ez a motívum elméletben összeköti az itteni erődöt a túloldali rommal, mivel arról jelentősen kisebb ellenállásra számítanak, annak kivizsgálása mellett döntenek.
Ehhez jól is jön a falusi orkok titokban épített hajója, amit ilyen jó ügyért azonnal odaadnak Elawernek kölcsön. Azzal csak pár nap az út vissza, amit Kloin nem tesz meg, itt marad figyelni a környéket.


"Ott maradtam a hegyen, kinéztem egy jó barlangot, hogy ha van valami, akkor intézem. Szóval azt a bizonyos pár napot csak borzasztó zavaros elmondásokból ismerem.

Állítólag visszakormányozták a hajót Dérvárig (már erre is csekély volt az esély szerintem, de aztán ki tudja hogy vannak itt az áramlatok). Ott azt mondják, Elawer egymaga szétbaszkodta a tengeri ördögök agyát. Az csak egy kicsit furcsa, mert bár a falon ennek a képességének nyomát nem mutatta, előfordul, hogy néha eszébe jut valami utólag. Szóval ez simán lehet. Még be is engedhették őket a kikötőbe. Aztán nélkülem visszajutottak a romig. Ott Seyana italát (ú.n. istenek itala, de egyébként Seyana főzi mohából) felitta (igen, szintén Elawer, tanácsom ellenére, miszerint praktikus okokból hagyják Helegiont érvényesülni), egycspásra fevette azt a diadémot, amivel korábban egy szobában se mert maradni senki, valamit mókolt még a tükörrel is, amiben tényleg benne volt vámpírkirály személyesen (az itteni erődbeli). Azt mondom szokatlan bátorság, de még ez is lehetett így. Az ezt követő dolgokkal kapcsolatban is csak kicsit vagyok szkeptikus: itt barátaim az jön, hogy belenézett a szemébe egymásnak a kettő (gondolom jó mélyen), aztán a bárd MEGALÁZTA AZ AKARATÁVAL az öreg vámpírt. Vagy valami ilyesmi. Azt elfelejtettem, hogy ez pontosan miért is jelentős mozzanat, de gondolom bravúros vot, meg a csoffadt kyr se nagyon lehetett hozzászokva az ilyesmihez, ha igaz.

Elég annyi hozzá, a megalázott akaratú vámpír részéről kiderült a turpisság (Elawer kiolvasta belőle), miszerint van neki helyben egy másik diadémja, azzal intézi a szolgalényeket, mert amúgy a varázsláshoz szart se ért. Innentől sima sztori, elkenjük a száját, bezúzzuk a cuccot, 'szt kész. Még elmondás alapján tájékoztatták Dérkirályt, de leskelődni már nem hagyták (mert ez történetesen egy olyan törpe, aki a beszéd helyett inkább kiolvassa a gondolataidat), erre az egyből érdeklődni kezdett az addig tabu másik oldal iránt, de annyira, hogy személyes segítségét ajánlotta egyből az egyszer már megalázott vámpírúr ellen. Csak be kéne juttatni ugye.

Visszafele kicsit tovább hajóztak a part mellett (áramlatok), hogy egyből benézzenek az erőd ablakán, az árnyékajtónak úgymond helyet keresni. Ehhez meg pont jött egy sirály, be is nézett, jó is volt minden. Aztán a hajót rendben visszavitték az orkoknak.
Eddig mondom, simán elhiszem.


De hogy délután kimegyünk a hegyre hárman fegyverbe baszdmeg rőzsét szedni, ránkjön 3 db (az fejenként 1!) vámpír, abból nekem kell hármat leütni, míg kettőt megölök, ezek hagyják a harmadikat elszökni, azt a fentiek után már kurvára nehezemre esik ám elhinni."

Ezek után a csoport tagjai nekiláttak a dolgok elméleti eltervezésének... 

*Kloin*

A másik oldal...

Helyszín: Beriquel

Dátum: 2293.08.07– 2293.15.03.

Seyana és Kloin másnap este tértek vissza. Nem hiszem, hogy erre a látványa számítottak. Tin lába darabokban, sebeimet hevenyészett kötések fedik. Elawer és Erik látszólag sértetlenek, bár Elawer valamit motyog a taktikáról, és hogy mit hogyan kellett volna. Végül némi unszolás után belekezd a történetbe és elmeséli, hogy hogyan is sikerült belenyúlnunk a dolgok sűrűjébe. Közben Seyana átkötözi a sebeimet, Kloin pedig rendkívül jól szórakozik annak történetén, hogy miként lepte meg harc-készült csapatunkat egy maréknyi kultista. A történet végeztével Kloin megosztja velünk, hogy sikerült találnia egy vezetőt a kyr romokhoz, így végre megnézhetjük, hogy mi igaz az üllő legendájából.

A következő napok pihenéssel és felkészüléssel telnek. A második nap végre elhatároztam magam, majd minden bátorságomat összeszedve felkerestem Seyanát a laborjában. Elmondtam neki, hogy segítségére lehetnék a laborban, de cserébe szeretném ha ő is segítene, mert olybá tűnik igencsak hiányosak az ismereteim a tekercsre rótt rúnák aktivizálásában - még mindig feldereng Erik elképedt arcát, ahogy másodjára is csak egy manaörvényt sikerült kipréselni Rúfió tekercseiből. Szóval Seyana, ha kissé hitetlenkedve is, de elfogadja az alkut, azonban hamar belátja, hogy az én ismereteim teljesen más alapokon nyugszanak mint az övéi, így még ő is képes lesz tanulni a segédkezésemből.

Az egyik este Rúfió jelenik meg a tűzben és jelzi, hogy a Dérkirály látni szeretne bennünket. A már jól ismert dolgozószobába érkezünk, majd nemsokára megérkezik a Dérkirály is. Elmondja, hogy mekkora szolgálatot tettünk Dérvárnak és az egész közösségnek, majd finoman felveti, hogy ha kérni szeretnénk valami a szolgálatainkért cserébe, akkor itt a lehetőség. Senki nem kap az alkalmon, inkább csak biztosítjuk újdonsült pártfogónkat, hogy továbbra is számíthat ránk. Közben Seyanával összevillan a tekintetünk. Mindketten arra gondolunk, hogy meg kellene említeni a Dérkirálynak a pletykát ami hallottunk a vulkán másik oldalán lévő településről azt, hogy mi nem vetnénk el a velük való kapcsolatfelvételt, ha a szükség úgy kívánja és már nem tudunk máshová fordulni.  Ez azért is lehet létkérdés, mert a Dérkirály szavai alapján a törpe klánokra nem lehet semmit alapozni, ők kizárólag a maguk érdekeivel törődnek, felőlük pusztulhat Dérvár, akár azonnal is. A Dérfarkasok a város védelmére vannak berendezkedve, így ők sem hadra foghatóak. A Dérkirály megosztja velünk, hogy készülőben van egy terv, amely segítségével hosszabb időre visszavethetnénk a Tyrannó fattyainak terjeszkedését és ebben velünk is számolnak, így ha eljön az idő újra felveszi a kapcsolatot velünk.

Miután visszatérünk a farmra csak kibújt a szög a zsákból. Már pontosan nem tudom ki kezdte, talán én, talán a Boszorkány, de az is lehet hogy Elawer. Mindez a lényegen nem változtat, együttes erővel hamar felvázoljuk Rúfiónak az elméletünket a vulkán túloldalán lévő településről. Természetesen hitetlenkedve hallgatja a mondandónkat, majd rövidesen megelégelve azt rövid varázslásba kezd és egy tűzmadarat bocsájt az égre, amely eltűnik a vulkán mögött. Hosszúnak tűnő percek után a Rúfió arcára kiülő elképedés szakít ki bennünket a várakozásból. Elmeséli, hogy valóban látott egy települést a másik oldalon, ami egy fagymentes öböl köré települt és elsőre sokkalta alkalmasabbnak tűnik az életre, mint Dérvár befagyott sziklái. Az első elképedést azonban hamar elmossa Rúfió tekintetében valami egészen más és kijelenti, hogy ő erről nem tud és nem is akar tudni semmit, majd elviharzik. Ekkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a reakciójának, így utólag már tudom, kellett volna.

A következő napok a felkészülés jegyében telnek. Pár nappal később sikerült kitűzni az indulás napját, így Kloin visszamegy Dérvárba, hogy felkeresse Muru mestert, a vezetőnket. Szerencsére Ferdinánd ellátta néhány hasznos tanáccsal még első találkozásuk előtt, így a Törpe igyekszik nem feszegetni Muru múltját és egyezségünk határait.

Másnap minden készen áll, Muru is megérkezett, így elindulunk hát a rom feltételezett irányába. Az út eleje többnyire eseménytelenül telik, így van időm papírra vetni haladási irányunkat, amely jó alapul szolgál majd későbbi térképeimhez. A Mestertől annyit sikerült megtudnunk, hogy átkozott a hely ahová tartunk, még a vadállatok is nagy ívben elkerülik. Tin sajnálkozva jegyzi meg, hogy milyen kár, mert már hiányoznak neki szőrös barátaink, a helyi jetik támadásai. Az egyik este ismét előkerül a taktika kérdése, azonban egységes álláspontot megint csak nem sikerül kialakítani az eltérő álláspontoknak köszönhetően, de legalább az elképzelések közelednek egymáshoz, így nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a későbbiekben képesek leszünk majd formációt és szerepeket tartva felvenni a harcot egy-egy veszélyesebb ellenféllel szemben.

Az út további része kevésbé eseménytelen, mivel Tin szőrös barátai sorozatosan próbálnak csapdába csalni bennünket, de a tapasztalanunkkal, Erik rapírjval és Elawer fényjátékával nem tudják felvenni a versenyt, így többszöri próbálkozás ellenére is csak halottakat és riad menekülésük emlékeit hagyják hátra.

Öt nap után értük el a romokat. Az egykori kyr dicsőség maradványait már rég visszakövetelte magán a Beriquel-t kegyetlen fagyfogaival uraló anyatermészet. Egy hasadékot sikerült felfedezünk amelyen lejuthatunk befagyott rom falai közé. Úgy döntöttünk, hogy estére az elátkozott romok közelében, de kicsit visszább táborozunk, így legalább nyugtunk lesz éjszakára a jetiktől. Egy talán kissé elhamarkodott ötlettől vezérelve úgy döntöttem rányitom harmadik szemem az asztális síkra. Azonnal kiderült, hogy ez nagyon rossz ötlet volt, mert nem voltam felkészülve a kavargó dögevők hadaira, így a következő eseményekre kissé hiányosan emlékszem, mert még órákig kába voltam a feldolgozhatatlan sokktól.

Valamikor az éjszaka folyamán két valamikor volt jegesmedve tört a hevenyészett táborunkra. Azért mondom, hogy valamikor volt, mert ezek a lények már csak nyomokban hasonlítottak egykori valójukra, megrontotta őket a hely romlott kipárolgása, elfajzott testükről csapzott foltokban lógott az egykor fényes bunda, zölden világító szemükből a gonoszság, ordító pofájukból maga a káosz fröccsent a világra. Kloin és Erik bátran vették fel a harcot és hosszas csatában végül legyűrték őket. Az Erikkel harcoló medve az egyik utolsó, kétségbeesett támadása során megharapta a bátor bajvívót, aki a lény miazmás harapásától azonnal holtan esett össze. Seyana és Elawer kétségbeesetten próbált segíteni Eriken, olybá tűnik Elawer Istene továbbra sem díjazza Erik bármi nemű segítését, így csak Seyana kitartásának köszönhető az, hogy Erik egyik pillanatról a másikra átváltozik és nyomtalanul eltűnik az éjszakában. Reggelre nyoma sem marad a környéken eddig tolongó nyugtalanságnak, később sejtéseimet beigazolva kiderült, hogy Erik segítője elüldözte a környék dögevőit, így szabaddá vált számunkra az út a rom belsejébe.

Az egykori kyr erősség belsejében nem találunk egy árva lelket sem - természet törvényei szerint a kisebb ragadozó eltakarodnak egy területről, ha egy nagyvad fészkeli be magát a területre. Felfedezünk egy táborhelyet ahol szemmel láthatóan kalandozó elődeink táboroztathattak hosszabb-rövidebb ideig. A kutatás során több érdekes és értékes dolgot fedezünk fel. A legértékesebb egy kyr evőeszközkészlet, amely a többiek szerint egy nagyobb vagyont ér Yneven. A legérdekesebb pedig egy tükör az egyik toronyszobában amely előtt egy diadém fekszik a földön. Kloin időt és energiát nem kímélve próbál rábeszélni, hogy vegyem fel a diadémot és nézzek bele a tükörbe, azonban ennek gondolatától is kiráz a hideg, ezért kitartóan nemet mondok Mentoromnak, bár nem tartom kizártnak, hogy azért csak erőltette, mert jól szórakozott esetlen tiltakozásomon. Mindenesetre az egész tükör-diadém kettős furcsa szorongást vált ki szinte mindannyinkból, ezért végül sorsára hagyjuk ezeket a tisztátalan tárgyakat.

Nevezzük szerencsének, vagy a kyrek babonájának de rendszerkövető építkezési szokásaiknak köszönhetően hamar siker megbecsülnöm, hogy melyik lehetett az egykori kovácsműhely. Miután alaposan átnézzük az épület környékét felfedezünk egy jégbe fagyott tárgyat ami az üllőként azonosítunk. Az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valami módon ki kell olvasztanunk, így tüzet rakunk és gondosan tápláljuk azt. Némi vita után megbeszéljük, hogy az éjszakát lent töltjük. Ez ismét egy véleményes döntésnek bizonyult, hiszen az éjszaka borzalmasan telik, mintha kísértet járná a helyet és az egésznek a diadémhoz lenne köze… Nagy szerencsémre csak eljött a reggel és folytathattuk az olvasztást, azonban kezdünk kifutni a Muruval megbeszélt időből, így megkérjük, hogy kicsit még legyen türelmes, mert jó úton haladunk. Napközben mikor egyedül maradtam vigyázni a tűzre, engedtem a kíváncsiságnak és elkezdtem próbálgatni valós vagy vélt képességeim határait, ennek, a legnagyobb meglepetésemre az lett az eredménye, hogy a jégfal megbontása nélkül sikerült kiemelnem abból az üllőhöz tartozó fogót és kalapácsot. Azt hiszem ez nem semmi adalék lesz a dérvári kovácsnak az üllő mellé, ha megfelelő időben kerül a szemei elé. Az este ma sem telik eseménytelenül, újabb két medve-förmedvény ront ránk, ezúttal azonban hamar elvásnak Kloin kalapácsa, Erik rapírja, Tin tőre és Seyana bűvigéi alatt. Ami nekem feltűnt, hogy Elawerrel valami nincs rendben, bizonyára nagyon megviselték az Erikkel történtek, nem teljesen értem még mindig, hogy mi alapján értékelik bajtársaim társaikkal tartott kapcsolataikat.

Másnap sikerül befejezni az üllő kiolvasztását, már csak azt kell megoldanunk, hogy hogyan juttassuk a felszínre ezt az irdatlan súlyt. Kloinnak az az ötlete támad, hogy egy csörlős-csigás rendszerrel képesek lennénk felküzdeni. Miközben ezen dolgozunk Elawernek feltűnik Erik hiánya, majd miután a keresésére indulunk meglepődve tapasztaljuk, hogy eltűnt az üllő is. Erik úgy tűnik megkérte segítőjét, juttassa fel az üllőt a felszínre, ami meg is történt, így az üllőt már a felszínen találjuk. Erik mostanra képessé vált kommunikálni kísérőjével, azon gondolkozom, hogy vajon Erik lett tapasztaltabb, vagy kísérője nyílt meg jobban előtte?

A hazaút sokkal hosszabb és keservesebb volt mint számítottunk rá, köszönhetően a hatalmas súlynak és fogyatkozó készleteinknek. Még szerencse, hogy ezúttal többnyire elkerültek bennünket a jetik, így egy-két kisebb összetűzéstől eltekintve eseménytelen úton jutottunk vissza Dérvárba.

Végre újra tető van a fejünk felett, normális ágyban alszunk és nem kell koplalnunk. Furcsa, hogy ezen dolgoknak nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, most mégis mindenki arcán látszik, hogy ezek az egyszerű dolgok milyen boldoggá tesznek embert, törpét és elfet egyaránt. Másnap felkeressük a kovácsot, aki szemmel láthatóan egy hunyásnyit sem aludt, a lelkesedéséből úgy tűnik nem is fog még míg talpon bírja. Az öröme és hálája őszintének tűnik. A jutalmul kapott mágikus fegyvereket jó szolgálatot tesznek majd későbbi csatákban, de megszolgáltunk érte. Különösen elégedett vagyok azzal a pajzzsal amit a fogó és kalapács előkerülte után hozott elő, tökéletes mestermunka, már alig várom hogy élesben használhassam. Kloin, Erik és Tin este kimennek a Falra, szerintem már hiányzik nekik a tengeri ördögök posvány-szaga és bénító mérgeik zsibbasztó érzete, ez is egy módja annak, hogy formában maradjon egy harcos. Elawer elvonul elmélkedni az elmúlt napok történéseim, Seyana pedig próbálja minél rövidebb idő alatt szintre hozni hiányos ismereteimet a rúna olvasással kapcsolatban. A rá következő nap Kloin ellátogat Bronniához, mi pedig pihenéssel és a történtek átbeszélésével töltjük a napot.

Az egyik este megjelenik Rúfió, a már tőle megszokott módon a Dérkirályhoz invitál bennünket. A város ura szintén kifejezi háláját, szavai alapján végképp nyilvánvalóvá vált, hogy a város nagyrészt megbocsájtott a “jeges halál” incidensért, de bizalmuk még mindig törékeny lábakon áll. Szó esik a tervről amivel visszavethetjük a szürke törpe terjeszkedést, azonban még nem jár abban a stádiumban, amikor mi is részt kapunk a feladatból. Valahogyan felmerül, hogy tudunk a kitaszítottakról, erre a Dérkirály haragra gerjed és ellentmondást nem tűrő hangon kérdőre von bennünket, hogy honnan tudunk mi erről. Kénytelenek vagyunk elmondani, ez azonban csak olaj a tűzre. Rúfió is pellengére került, hiszen neki is biztosan tudnia kellett erről az egész “botorságról” amivel mindenkit veszélybe sodorhatunk. Szerencsére előbb-utóbb lehiggad a hangulat valamelyest és visszatérünk a Farmra.

Az egyik este Elawer és Tinnel meglátogatjuk Rúfiót, mert úgy véljük magyarázattal tartozunk neki a Dérkirálynál történtek miatt, azonban a beszélgetés nem várt fordulatot vesz. Rúfió figyelmeztet bennünket, hogy a Dérkirály nem az akinek látszik és nagyon vigyázzunk vele, mert kegyetlen és bosszúálló is tud lenni, ha keresztülhúzzuk a számításait. Óriási megrökönyödésünkre kiderül, hogy a Dérkirály túszként tartott menyasszonyával láncolta magához a mágust és semmi nem igaz előzetes feltételezéseinkből kettőjük kapcsolatáról. Ez a tudás alapjaiban átértékeli mindazt amit eddig a helyi erőviszonyokról és oldalakról magunkban kialakítottunk. A következő napokban, hetekben azt hiszem mindenkinek ez fog a fejében járni...

Az elkövetkező hetek pihenéssel, felkészüléssel és gyakorlással telnek. Különösen igaz ez rám, hiszen amióta az a bizonyos jégkoporsós eset történt a vulkánban, minden szabad percem amit nem harci képességeim fejlesztésével töltök, meditációval, a visszaidézett emlékeim elemzésével és a felszínre törő tudás rendszerezésével telik. Mára képessé váltam valóban használni a Lucient mester áltat, évtizedekkel ezelőtt fejembe vert tudást használni, sikerült elérnem a körülöttem nyugvó mana-hálót és a megtanult formában varázslatokba sűríteni azt. Érzem, hogy még messze vagyok a képességeim határaitól, de már ez is több mint amire valaha számítottam. Ami a legkülönösebb, az hogy magára a jégkoporsós esetre nem sikerült magyarázatot találnom, hiszen mára már biztos vagyok benne, az nem egy kitörő varázslat volt, hanem inkább egy vészreakció. Reprodukálnom igazán még sikerült, viszont a legnagyobb meglepetésemre képes vagyok akaratommal befolyásolni környezetem hőmérsékletét, megfagyasztani kisebb-nagyon tárgyakat és a jeget létrehozni, igaz sokkal szerényebb mértékben, mintha a manahálóban nyugvó erőket használnám, ugyanakkor szerény ismereteim szerint erre nem kellene, hogy képes legyek. Hosszas gondolkozás után arra jutottam két dologra jutottam: egyrészt előbb-utóbb vissza kell térnem Lucient mesterhez, hiszen ha valaki, akkor ő tudni fogja miért történik ez velem; másrészt el kell mondanom a többieknek felfedezéseimet és történjen bármi, elfogadnom reakciójukat.

Végre sikerült összeszednem a bátorságom és odaálltam a csapat elé. Legnagyobb meglepetésemre nem ütköztek ki a dolgon, bár Kloin csalódottsága kissé lelombozott, úgy tűnt ezzel már biztossá vált számára, sosem lesz belőlem rendes harcos. Értem miért mondja, de én nem gondolom, hogy ezzel a sutba kellene dobnom azt a tudást ami az együtt töltött idő alatt magamra szedtem, inkább kombinálni és megtalálni a megfelelő egyensúlyt a két oldal között.

Rúfió pár nappal ezután jelentkezett - a Dérkirály úgy ítéli meg, itt az idő támadásba lendülni. A terv szerint Rúfió segítségével, egy parázstartón keresztül bejutunk egy szürke törpe erősségbe, ahol a mi feladatunk lesz biztosítani a parázstartó környékét amíg Rúfió és segítői egy visszafordíthatatlan reakciót indítanak be a szentségtelen erősség belsejében, ami remélhetőleg távoztunk után eltörli a létezés e síkjáról Tyrannó fattyainak ezen erődítményét. A mágustól kapott leírás alapján felkészülünk a legrosszabbakra, de összeállítunk egy taktikai hadrendet ami szerint megpróbáljuk tartani az állásunkat. Erik ekkor egy meglepő, eddig mellőzött részlettel áll elő. Kísérőjének azt az ígéretet tette, hogy a következő összecsapás során átengedi neki prédaként a szürke törpéket, így habár nem igazán fűlik hozzá a többség foga némileg módosítjuk az elképzeléseinket.

A megbeszéltek szerint Rúfió le is juttat bennünket a szürke törpe erősségbe, majd elviharzik a Dérkirály által mellé rendelt kísérőkkel abba az iránya, ahol a sebezhető pontot sejtik. Ezután felgyorsulnak az események. Erik előrevágódik el és pillanatok múlván már kísérője képében hatalmas mészárlásba kezd. Közben a két oldalsó szobában mozgolódás támad, így én arra mozdulok és feltartom az elsőként eszmélő szürke törpét, közben Elawer sorozatos, halálpontos lövései pusztítják Tyrannó szentségtelen teremtményeit. Tin tapasztalt harcos módjára veszi ki részét a küzdelemből. Seyana pusztító mágiájának hatására a felső terem hátsó részében eddig csendesen kántáló kultisták is megismerik a Boszorkány haragját. Ugyanebben a pillanatban Kloin a másik szoba felé indul, ahol egy már félig átalakult förmedvénnyel találja szemben magát. Keserves harc során diadalmaskodik a kitartás és a meglepetés ereje, így lassan, de biztosan fogyatkoznak a kultisták. Tin egy hirtelen ötlettől vezérelve Erik nyomán indul, amit a széttépett áldozatok és a halálsikolyok alapján nem lehet eltéveszteni. Erik, illetve a kísérője alapos munkát végzett, valószínűleg ennek köszönhetően sikerült kitartanunk addig, míg Rúfió és már csak az egyik segítője újra feltűnik a hátunk mögött. A mágus borzasztó állapotban van, de még így is sikerült megnyitni a hazavezető utat, amelyen Erik nélkül távozunk.

A műhelyben Rúfiónak szemet szúr Erik hiánya. Keserves magyarázkodás kezdődik, hogy mi is történt Erikkel, hisz erre senki nem volt felkészülve. Rúfió szemében egy idő után átveszi a harag és csalódottság helyét a végtelen fáradtság, ezért végeszakad a beszélgetésnek. Visszatérve a Farmra Eriket már az ágyában találjuk, ami hatalmas megkönnyebbülést jelent Seyanának. Másnap Seyana és Erik elmennek Rúfió műhelyébe, de a mágus őrgóleme láthatóan ellenségnek tekinti Eriket, viszont úgy tűnik csak őt. Miután visszérnek és megosztják tapasztalataikat. Felajánlom Seyanának, hogy elkísérem egy újabb nem kívánt audienciára. Ezúttal sikeresen túljutunk az őrzésre rendelt monstrumon, de a műhelynél egy imp állja az utunkat és szemmel láthatóan nem akar tovább engedni. A lény száján keresztül Rúfió újra egyértelművé teszi, mintha eddig nem lett volna az, nem kíván velünk beszélni. Tanácstalanul állunk, majd Seyana egy monológba kezd, amely az őszintesége ellenére hatástalan marad, így dolgavégezetlenül távozunk.

Pár nappal később Rúfió segítségével, de jelenléte nélkül visszatérünk a Dérkirályhoz. A város ura hibáink ellenére is elismeri részünket a küldetés sikerében, így Ferdinándhoz irányít, akitől mindenki kérhet egy tárgyat, amit legjobb tudása szerint fog beszerezni. Seyana és én úgy döntünk, hogy a legértékesebb dolgokat a Dérkirály könyvtárában találhatjuk, ezért udvariasan visszautasítjuk Ferdinánd kérdését a jutalmunkra vonatkozóan és személyes találkozót kérünk a Dérkirálytól. Hosszas keresgélés után Seyana az egyik hátsó ládában egy ránézésre is felbecsülhetetlen értékű könyvet talál, amit egy hatalmas csat zár le így kinyitni sem tudjuk. Én kevésbé voltam szerencsés, de végül egy szintén nagy értékűnek gondolt könyvvel tértem vissza. Elawer hamar igazolta a sejtésinket, Seyana könyve hihetetlenül értékes, holott veszélyes tudást hordoz, egykor kyr varázstudókat oktattak fekete mágiára segítségével, már kinyitásához is hatalmas akaraterő szükséges. A másik könyv értéke eltörpül emellett, de még így is több százezer aranyra rúg, a megfelelő helyen értékesítve.

A csapatban a következő napokban a vulkán túloldalán lévő település felkeresése volt a téma, végül arra jutottunk, hogy nem csinálhatjuk a Dérkirály háta mögött, így néhány nappal később felkerestük és Ferdinánd segítségével kihallgatást kértünk nála. Az előre várt módon reagált arra a kérésünkre, hogy egy jégóriás vezetőt adjon expedíciónkhoz, azonban kénytelen belátta, kalandozó vérünk nem enged megállást, így végül az áldását adta, bár lehet inkább elfordította a fejét, az is lehet csak felrémlett neki valami saját kalandozó múltjából…

Pár nap múlva Ferdinánd büszkén hozta elénk a kiérdemelt felszerelést, amelyek közül azt hiszem a legértékesebb Muru fejszéje volt, habár azt is megjegyezte mellé, hogy jobb ha Muru ezt soha nem látja meg, ki tudja hogyan érintené egy ilyen felvillanás abból az időből aminek az emlékeit is kitörölné ha megtehetné.

Ezek után már minden készen állt, hogy végre elinduljunk a másik oldalra. A jégórásokhoz egyszer már megtettük az utat, így nem volt teljesen ismeretlen a terep. Igaz a szán kissé lassította a haladásunk, de így is odaértünk a harmadik nap estére.

A jégóriások régi ismerősként üdvözöltek bennünket és bőséges vacsorával kínáltak. A Dérkirálytól kapott tábla átadása után hamar egyértelművé vált jövetelünk célja, habár a falu örege teljes vanír szókészletét kihasználva még megpróbált lebeszélni, végül megkaptuk amit akartunk. A vezetőnknek kijelölt óriás az indulás reggelén egy hatalmas, készletekkel rogyásig megrakott szán mellett várt ránk. Szánja mellett, illetve inkább mögötte ahová végül a sajátunkat kötöttük, a mi nagy szánunk csupán gyerekjátéknak tűnt.

Maga az út több mint két hónapig tartott. Viszontagságosnak épp nem nevezném, mert az óriás mellett a környék ragadozói messziről elkerültek, a hús fejadagok emberi mércével hatalmasak voltak, de azért már eléggé untam a mamut húst a végére. Az út közben tovább gyakoroltam és sokat dolgoztam a térképemen is, ha így haladok végül még elég pofás lesz. Lehet megkérem Elawert, hogy csatolja a készülő útikönyvéhez!

A vulkán másik oldalán teljesen megváltozott a kép, lassan eltűntek a jégmezők és helyét erdők, síkságok vették át a távolban. Jégóriás barátunk valahol itt döntött úgy, hogy visszafordul. Hosszas egyezkedés után abban maradtunk, hogy a következő tavasszal visszajön értünk és elválásunk helyszínén fog ránk várni. Másnap úgy döntöttünk elássuk megmaradt készleteinket és a falu felé indulunk. Seyana közben madártávlatból is szemügyre vette a térséget, tovább pontosítva a feltételezett kyr rom helyzetén. Elawer fényvarázsának köszönhetően alaposan szemügyre vehettünk az előttünk elterülő területeket, így hamarosan kirajzolódott előttünk a falu rendezési elve: a félig földbe vájt házak a meleg-vizű források köré csoportosulnak, a falu központjától távolodva több kisebb közösség él, látszólag egymástól jól elkülönülve. Az első éjszakánk a vulkán másik oldalán nyugodtan telt. Reggel úgy határoztunk, hogy óvatosan tovább araszolunk a falu felé és megpróbálunk minél többet megtudni az itten helyzetről. Éppen ezen voltunk amikor az egyik domb mögött mozgást fedeztünk fel. Legnagyobb meglepetésünkre, ahogy közelebb értünk egy halott ork (mint utólag megtudtam) férfi mellett gyerekek gubbasztottak, két ork és két ember. Az ork fiú az ájulás határán, egy rövidkarddal a kezében próbálta védeni az ork lányt, akinek egyik kezében egy ember csecsemőt tartott, másik kezével pedig egy kisfiú kezét szorongatta. Mindannyian halálra voltak rémülve, végül Elawer nyugtató dallamai kellettek hozzá, hogy szót értsünk a társasággal. Tin az egyik pillanatról a másikra megváltozott, szemébe gyilkos düh költözött és ki híján az ork gyerekek életére tört, közben azt hajtogatta, hogy ezek a lények egy gonosz isten, Orwella teremtményei és szent küldetése mindannyiuk eltörlése a föld színéről. Ha rajtam múlik már le is szúrta volna az ork fiút, de szerencsére a többiek időben észbe kaptak és nem engedték Tint a gyerekek közelébe. Jobbnak láttuk ha ezen a ponton kettéválunk, az egyik csapat Kloin vezetésével megpróbálja visszakövetni a halott ork férfi nyomait, míg Seyana biztos távolságban próbál Tin lelkére hatni. A nyomok követésre egyszerűnek bizonyult, az egyik közeli forrásnál épült házhoz vezettek. Amit bent a házban találtunk arra talán egyikőnk sem számított, valaki vagy valami hatalmas mészárlást rendezett is, halottak és testrészeik hevernek a vértől iszamos padlón, a bútorok darabokban, az elmúlás szaga vesz körbe mindent. Hosszú órákba telt míg sikerült valamelyest összeszednünk a maradványokat, roncsokat és eltemetnünk a ház mellett. Eddigre Tin és Seyana is visszaért. Elawer mágikus praktikáinak köszönhetően megelevenedtek a múlt éjszaka történései. A kolóniában látszólag békességben élt együtt egy ork család, egy ember családdal, egy idős törpe vezetése alatt. Este beállított hozzájuk kyr nemesi ruhába öltözött jövevény, aki a törpével vitatkozott valamin, miután szemmel láthatólag a törpe nagyon ágált valami ellen az alak távozott. Néhány órával később hirtelen beszakadt az ajtó és két vámpír támadt a közösség lakóira, szörnyű vérengzésbe kezdtek. Ennél tovább már nem volt értelme nézni a történteket, hisz pontosan tisztában voltunk a végeredménnyel. Elawer elmeséli, hogy a lények amiket láttunk vámpírok voltak, a leggonoszabb élőhalottak, akik vérrel táplálkoznak és képesek uralmuk alá hajtani az egyszerű embereket. Ezek mellett félelmetes harcosok is, hiszen közönséges fegyverekkel sebezhetetlenek. Az egyetlen dolog ami talán árt nekik az ezüst fegyver, de lehet ez csupán puszta spekuláció. Mivel már majdnem beesteledett az éjszakát ezen szörnyű mészárlás helyszínén töltjük, szerencsére a belső szobák valamivel elfogadhatóbb állapotban voltak, így az éjszaka elfogadhatóan telik. Reggel úgy döntünk, hogy elvisszük a gyerekeket a szomszéd hőforráshoz. Ott a kezdeti ijedtség után felismerik a gyerekeket és hajlandóak szóba állni velünk. Miután elmondjuk mi történt ott szeretnénk hagyni a gyerekeket, azonban meglepetésünkre csak a lányokat lennének hajlandóak befogadni, a fiúkat a sorsára hagynák. Ez természetesen több szempontból sem elfogadható, így némi győzködés után útbaigazítanak bennünket az egyik közeli barlang felé, ahol egy remete él, aki talán hajlandó lenne befogadni a fiúkat. Estére meg is találjuk a keresett barlangot, ahol egy idős törpe, Brom él, egy ember fiú, Szani társaságában. Miután elmondjuk a történetünket a törpe hellyel és étellel kínál bennünket. Megtudjuk tőle, hogy a környéket már egy ideje vámpírok tartják uralmuk alatt, akik a kyr romokban fészkelnek, a fiatal fiúkat pedig maguknak követelik ha úgy gondolják eljött az ideje. Mikor rákérdezünk, hogy ő nem-e próbált még harcolni ellenünk, akkor érezhetően egy fájó pontra tapintunk, így nem is erőltetjük tovább a beszélgetést. Alaposan körül kell járnunk a témát, megtudni minden apró részletet a törpétől ami esetleg később a segítségünkre lehet, de már csak reggel...

*Helion* 

A fenyegetés

Helyszín: Beriquel 
Dátum: 2293.08.05– 2293.08.06.
 
A kincsekre éhes kalandozók buzgón építik az óriásszánt. Több kérdés is felmerül azonban az expedícióval kapcsolatban. Az egyikre Helion mutat rá: a vulkán lábáig nincs hó, addig is el kéne juttatni majd az alkotmányt - a megoldást is kitalálja, leverhető kerekeket kell a szánra tenni. A jégmezők biztonságos bejárására pedig hótalpakra is szükségük lesz a kalandozóknak, így azoknak is nekilátnak. A másik a kalauz, Kloin vállalkozik arra, hogy a Timúr által javasolt öreg törpét felkeresi Dérvárban.
Seyana is Kloinnal tart, mert üvegcséket és különböző komponenseket is be kell szereznie újonnan készült boszorkánykonyhájába.
A csapat többi része a Farmon marad, Erik lábadozással, Elawer dalolással, a félelfek pedig dolgos munkával múlatják az időt. Este hosszas beszélgetést folytatnak, majd az igazak álmára hajtják a fejüket…

Éjközép előtt hatalmas robajra és fényre ébrednek: a központi helyiség (a nagy, ahol esznek és alszanak) közepén máglya méretű tűzben Rúfió alakja jelenik meg - támadás alatt áll a tornya, azonnali segítséget kér. A tűzkép át is alakul portállá, amin a kalandozók gyorsan át is mennek, épp csak a leggyilkosabb fegyvereiket viszik magukkal.

A tűzmágus aranyszínű pikkelyvértben, karddal és tőrrel az oldalán várja a csapatot. Egyik kezében a rúnabot, a másikkal egy asztalon söpri élre a tekercseket, fóliánsokat. A mágustorony ablakai egytől-egyig eltűntek, a falakat és a kaput vörösen izzó rúnák borítják. Kintről szörnyű ostrom hangja hallatszik, a torony vaskapuja időnként megremeg - talán egy földelementál mér rá hatalmas csapásokat?

Rufió diadalmasan felkiált, kezében egy tekercs. Azt kéri a csapattól, hogy tartsák vissza az ostromlókat, ameddig csak bírják, majd jöjjenek utána. Megmutatja a padláson lévő rúnákat, ráolvassa a kalandozókra a pokol legforróbb hőségétől is védő igéket, majd eltűnik, hogy a vulkán mélyén maga indítson ellentámadást a szürketörpék ellen.

A sokadik döngetés után kialszanak a vaskapu rúnái. Néhány újabb nekifutás kell az ellennek, hogy a kapu beszakadjon és a két kapuszárny egymásnak roskadjon. Dübörgés, kiáltozás, halálsikolyok, robbanások hallatszanak be. Majd a kapun egy hatalmas káoszrinocérosz rohamozik be. Alighogy lépi át a küszöböt, tűzfal csap a magasba, elhamvasztja a szörnyet és a kapu is viaszként olvad a földre.
Füstben áll a kapunyílás, alig látni, hogy mire számíthat a csapat. Helion az első sziluettet látván azonnal használja a tűzkitörés varázspálcát, majd újra. Az első belépők szürketörpe katonák, pajzzsal és egykezes fegyverekkel. Elawer rögtön szétlövi az egyik fejét, majd végig lövi az első összecsapást. A pajzsosok után kissé megtermettebb, szarvas sisakokat viselő, kétkezes fegyvereket forgató katonák jönnek. Helion, Erik, Tin és az illúzió Kloin bátran veszik fel a harcot. Tin megtalálja a félvértek gyenge pontjait, így zsibbasztó ütésekkel bénítja a szürketörpéket. Erik csak szemre támad rapírjával, majd egyre inkább azon van, hogy a kapun kívülre verekedje magát. Az összeégett, kritikus sebektől és piszkos cselektől gyengített szürketörpék hamar fogynak - Elawer fejlövéses áldozata után Tin szurkálja halálra az egyik sisakost, majd Helion is gyorsan levág kettőt. Mire Erik eljut a küszöbön kívülre, kilenc szürketörpe fekszik a csarnokban.
Hirtelen sötétségkitörés történik - de a torony védőmágiája lefojtja a három kalandozó felé eső gömbcikket, így azok döbbenten látják, amint Erik egy nyurga, fekete szárnyas démonná változik át. A torony előtti csatatéren iszonyú tombolásba kezd, további nyolc szürketörpe katona pusztul el. A Démon/Erik körbenéz az üres csatatéren, a torony felé fordulva tétovázik, majd inkább a szürketörpe átjáró felé indul - és egy hatalmas sötétséggolyót dob bele.
 
Eriket Tin hozza vissza a csatatérről. Helion kitakarítja a csarnokot. Amíg Elawer ápolja Eriket, Helion és Tin átnézi, hogy mi lehet használható… Találnak négy hajójegyet és egy feketemágiát sugárzó tőrt, ami később Dartonnak kedves ajándékként pusztul el.

Fél óra sem telik el, amikor meghasad a tér szövedéke és a toronytól 30 lépésnyire szürketörpe átjáró nyílik, ami egy tárnafolyosót formáz - furcsán is hat, ahogyan a semmiből egy barlangjárat jelent meg. Egy újabb osztag érkezik két pajzsos és négy sisakos katonával, egy szürketörpe harcossal az élen. A harcoson feketelunír teljesvért, szemrések nélküli sisak van. A mellvértjén láncon lógó amulett/szentségtelen szimbólum, a kezében egy szinte kiterjedés nélküli kétkezes csatabárd.
A rohamosztagra küldött újabb tűzkitörések nem sok kárt tesznek, viszont Elawer fénykitörése elvakítja a katonákat. Amíg bizonytalanul lépegetnek előre, a kalandozók rájuk vetik magukat. Az egyik sisakost hamar le is bírja Erik, de a harcos varázsparancsai támadásra ösztökélik a többit. Erik nem lát támadható részt a feketelunír páncélon, így az amulettet veszi célba. Néhány próbálkozás után sikerül leszakítania, és messzire hajítja. Elawer eközben már bátorító dalokat zenél.
Nem jutnak dülőre, sőt, inkább visszaszorulnak a kalandozók, így visszavonulásra szánják magukat. Erik tartja a harcost, Tin egy sisakost, és Helion vakmerő cselekedetre szánja magát: elszalad az amulettért, levett kesztyűjével felkapja, majd szalad fel Elawer után a lépcsőn. Tin és Erik is felhátrál, majd amikor az emeleti terembe felérnek Helion rácsapja és bereteszeli az ajtót az ostromlók előtt.
A dimenziók nélküli csatabárd keményen sújt le a vasalt faajtóra. Amikor végre átszakítja, a lépcsőn hatalmas tűz csap fel. A szürketörpék sikoltozva ugrálnak le.
Néhány perc pihenő jut a kalandozóknak. Elawer nem hagyja abba a lelkesítő dalt, Tin viszont Dartonhoz fohászkodik. Nem sokkal az ima vége előtt a terembe robban a szürke/fekete harcos, majd két katona is, Elawer és Helion tartja vissza őket. Nem sokáig várnak már, visszavonulnak a padlásszintre - Erik ugyanis már nagyon ki van fáradva.
Belépnek a teleportrúnákba…
 
...és Rufió vulkánmélyi laborjában találják magukat. Eriknek nagyon melege van - úgy látszik az átalakulás megszüntette a tűzmágus védővarázslatát. Amíg Elawer és Tin meditálnak, Helion két tekercset is ráolvas Erikre, de hibát véthetett, mert a védelem helyett csupán a kisülő mana fájdalmát kapja a bajvívó.
Tin áldozatként kínálja a gonosz tőrt és a gonosz szimbólumot is Dartonnak. Utóbbi eltűnése közben egy törpe halálsikolyát és a Sötét Úr borízű-kárörvendő nevetését is hallja mindenki.
 
A kalandozók pihenését robbanás és lávakitörés zavarja meg. Telepatikusan kérdik hát Rufiót, hogy mi tévők legyenek. Kis idő múlva tűzkapu nyílik, amin még mélyebbre ereszkednek a csapat tagjai. Erik átlépve fulldokolni kezd, de hirtelen elmúlik minden baja…
Az ismert úton indulnak lefelé, és egy vulkanikus kupolába érnek. Egy szinttel lentebb kultisták körét fedezik fel, az alján pedig - ahol már láva hömpölyög - gigászi csata zajlik. Rufió harcol két papnővel, egy tűzsárkány pedig két tyrannódémonnal és egy osztag szürketörpével.
 
A csapat gyors tervet készít, majd nekiindul, azonban két kultista lesből csap le rájuk. Nehezen bírkóznak velük, mert köpenyük erőteret von köréjük. Mikor már kezdenek düllőre jutni, egy démonná alakult kultista is előtűnik a sötétből, és halálos csapást indít Tinre…

…de “csak” a bal lábát töri-tépi ketté. Tin sikoltva rogy a földre, Eriknek kell hát felvennie a harcot. Egy pillanat múlva Tin eszelős kacagásba kezd, nyílt törést szenvedett lába, mintha nem is fájna, úgy áll rá. Elawer kikerekedett szemekkel figyeli, nem sok híján még a dalt is abbahagyja. Nehezen, de legyűrik a kultistákat.
Nincs idő gondolkodni, kicsit lentebb a kultisták gyűrűjében egyre növekszik a villámló átjáró - vajon mit akarnak Beriquelre szabadítani..?
Tin eszelős bicegéssel vezeti rohamra a csapatot - Elawer így is nehezen tartja az iramot, hiszen harci dalát nem szakíthatja félbe. Amire leérnek, Helion betölti a bárd nyílpuskáját, majd nagy ugrásokkal indul rohamra. Összehangolt dühvel csapnak le - egy ütem erejéig Elawer is abbahagyja a dalt, hogy fejbe kapja az egyik kultistát. Ugyanekkor szúr és vág a többi is, így a kántálás abbamarad.
A harc hevében újabb kultista alakul át. Eközben Heliont lebírja az egyik kultista, akinek a tüzes jogara ellen nem rendelkezik kellő védelemmel. Földre hanyatlik, majd hirtelen jég borítja be, hamarosan egy jégtömbbe, jégkoporsóba fagyva fekszik érinthetetlenül…
Elhúzódó, véres kézitusa bontakozik ki, Elawer minden erejét beveti, hogy megerősítse Erik harci vágyát - a feltüzelt bajvívó így elpusztítja a megszállott kultistát és a maradék kultistákat is.

Lent egyre keményebb a csata, a tűzsárkány egyre fogy, amíg Elawer célba veszi az egyik papnőt, Erik és Tin egy utolsó önfeláldozó rohamra készül. Elawer újabb tökéletes fejlövést hajt végre, de Rufió is csak eddig bírta - a tűzvarázsló mindent elemésztő robbanásban adja vissza magát az örök körforgásnak.

A földre esett Tin utolsó szavaival annyit kér Eriktől, hogy vigye ki, majd elájul.

A lávából Rufió mászik elő (mintha csak medencéből mászna ki), és diadalittasan néz körbe. Elawer és Erik leszalad hozzá (és a szétrobbantott csatatéren gyorsan összeszednek négy hajójegyet és egy zöldlunír csatabárdod).
Rufió kiolvasztja Heliont, majd mindannyian visszatérnek a laborba. Innen a mágustorony maradványaihoz vezet az útjuk, aminek a környékén mindössze egy elátkozott kétkezes buzogányt találnak.
Lassan hajnalodik, mindenki végletesen kimerült/eszméletlen, füstölgő romok és keserű pernye mindenhol. Rufió elmondja, hogy az ostrom csak elterelés volt, a szürketörpék most készültek a vulkánt kordában tartó falak elpusztítására. Ezúttal nem sikerült nekik. 

*Tin*

Lappangó fenyegetés

Helyszín: Beriquel
Dátum: 2293.07.08– 2293.08.04. 

A kalandozók Seyana kivételével a Dérkirály dolgozószobájában várják, hogy mi fog kikerekedni a szürke törpékről megtudott dolgokból. Miközben várnak a Dérkirályra, megcsodálják annak páncéljait és kódexgyűjteményét. 
A kimerültség, a vulkánban szunnyadó fenyegetés és a szemkápráztató kincsek alig hagynak időt arra, hogy taktikát dolgozzanak ki, hiszen mint minden találkozót, ezt is komolyan kellene, hogy vegyék… épp mielőtt jutnának valamire, megérkezik talpig páncélban egy meglehetősen megtermett törpe. A páncél teljesen befedi, ezért Tinnek az is megfordul a fejében, hogy a Dérkirály sem sokkal nagyobb a többinél, csak jól ki van tömve. A második fertelmes pohár bor után a Dérkirály szabadkozik is, hogy még az arcát vagy a szemét sem fedi fel, de szükség van az óvintézkedésekre a klánok ármánykodásai miatt. 
Megköszöni a kalandozók eddigi segítségét, akik újra felajánlják kardjukat Dérvár és Beriquel védelmébe. Amíg a Dérkirály újabb kancsó fertelemért megy ki, gyorsan tanakodnak arról, hogy mikor lesz majd ideje benyújtani a számlát, és mennyire erős szövetséges lehet számukra a Dérkirály. Annak visszatértekor viszont ismételten szerénynek és önzetlennek mutatkoznak. 
A mélységre vonatkozó terveiről keveset szól csak a Dérkirály, inkább a szövetséges jégóriások falujába küldené el a kalandozókat, hogy vizsgálják meg mi fenyegeti azokat. 

A találkozó végén megjelenik Rúfió mester és csalódott-sértődött hangulatban térnek vissza a varázsló tornyába. Másnap Seyana is visszaérkezik a Farmra, ahol már elkészült a kalandozók háza. Amíg a harcosok a vulkánban folytatott csatát pihenik ki, nekilát a boszorkányműhely beindításának. 
Elawer dala nyomán mennyei szépségű virágoskert nyílik, aminek az egész Farm a csodájára jár. 
Négy nap pihenő után az egész csapat elindul (szánnal, jetibundákkal és varázsitalokkal felszerelkezve), majd az első pihenőhelyen (Helion jól ismeri már azt az utat) ki is fosztják egy törpe utazó hátrahagyott kincses ládáját. A talált kincs csak eszmei értékkel bír (néhány arany csupán), de hamar eltűnik a varázstarisznyában. 
Másnap éjjel is egy sziklákból épített eltorlaszolható, hóviharbiztos menedékben pihennek meg, majd harmadnapra megérkeznek a jégóriások falujába. 

A külszíni fejtés egy része földmélyi járatrendszerbe omlott és egy óriás is szörnyet halt. Elawer bárdmágiával idézi vissza a múltat, és látják, hogy a bányászó jégóriás mellett egy furcsa lény tűnik fel, amit azonnal agyon is csap. A lény homokszínű kristályokra esik szét, majd nem sokkal ezután földindulás rázza meg a helyet. Az óriást maga alá temeti a szikla. A lény egy genoid volt (derül ki Helion és Elawer tudásából), ami az ősföld síkjáról származik. 
Másnap az egész napot a föld alatt töltik, először a genoidok által rágott kacskaringós járatokat járva - ezek a lények az érctelléreket zabálják ki a földből, majd több szabályos csarnokot is felfedeznek. Itt már sok lény megfordul, de Elawer el tudja bűvölni őket, így erőszak nélkül tudnak valamelyes felderíteni. 
Reggel érnek csak vissza a felszínre, az óriások vezérével kilakoltatják a falut, üzennek Rúfiónak és mielőtt álomba süllyednének, próbálják értelmezni a jelenséget. Nem nehéz kitalálni, hogy ezeket a másik síkról származó lényeket is megidézte valami vagy valaki. Vajon a szürke törpék? És lesz majd egy elementál nagyságú genoid-király is? Eddig nem sikerült kommunikálni a lényekkel, de vajon érdemes? Amíg alszanak, a jégóriások faluja alatti csarnoképítés, azaz aláaknázás tovább folytatódik. 

Éjközépkor Rúfió beszél a kalandozókkal, de nem sokra jutnak vele. A Dérkirály is küld segítséget, viszont a bajt egymaguknak kell feltartóztatniuk. 
Úgy döntenek, hogy lemennek és megkeresik a genoid-királyt, az őselementált vagy a szürke törpét, aki mozgatja a szálakat. 

A csarnokrendszerbe indulnak, és elég hamar erőszakba torkollik a dolog. Gyorsan pusztítják a kis genoidokat, akik inkább menekülőre fogják. Az egyik félkész csarnokban megtalálják az elementált is, ami viszont csak a genoid varázshasználók hívására formálódott meg a sziklából. Amíg Erik az elementált és a felbátorodott lényeget is sakkban tartja, Kloin sorra kristályokká zúzza az útban lévőket. A genoid sámánok sziklafal mögé bújtak Seyana sötétségből formált lövedékei elől, így arra Elawer kell kémablakot nyisson. Helion a jégszörnyeteg barlangjában zsákmányolt varázspálcájából tűzkitöréseket küld be, így a sziklafal nem menedék a genoid vajákosoknak, hanem izzó kemence, ami semmivé olvasztja őket. 

Alaposan megfáradtan folytatják az üldözést, de a csarnokokban már semmilyen lényt nem találnak, ami fenyegetést jelenthetne… amikor térkapu nyílik, és egy szürke törpékből álló harci különítmény érkezik. Azonnal rohammal indul egymásnak a két szembenálló fél. A kalandozók varázserejük nélkül, puszta erővel - pontosabban kíméletlen taktikával - győzik le Tyrannó szolgáit, akik a sok ezer éves bujkálásban biztosan elfelejtettek harcolni. 

Jó pár nap lábadozás után vannak már a kalandozók, amikor megérkezik Timúr, a Dérkirály küldötte. Ez is egy megtermett fajta, Kloinnál egy fejjel magasabb, de koránt sem akkora, mint a szürke törpék vagy a Dérkirály. Timúr megvizsgálja a csarnokokat, majd másnap maga is visszaindul Dérvár felé. Sokat mesél Tyrannóról, mert a kalandozókat az érdekli. 

Tyrannó szolgái, a szürke törpék már nem törpék. Régen, az őseik azok voltak, de Tyrannó teljesen megrontotta őket. Kiválóan látnak a sötétben (épp mint a törpék), szívósak (kicsit jobban is mint a törpék), jól bírják a tüzet és az egyszerű Katonáknál ritkán vannak mágikus fegyverek. A Kultisták uralkodnak a katonákon. Nem jó harcosok, de erős mágikus védelemmel rendelkeznek és használják Tyrannó tüzét is. Meg tudják idézni a Tyrannó gyermekeinek nevezett szörnyűségeket (akármik is legyenek azok), hatalmukat a magukba fogadott démonokból nyerik. A Harcosok kiemelkedett Katonák, akik hadvezérként vezetik Tyrannó seregeit. Mágikus hatalommal és legendás fegyverzettel bírnak. A legveszélyesebbek azonban a nőstény szürke törpék, akik Tyrannó Papnői. 

A sok rémtörténet dacára - vagy éppen ezért - a csapat újra felajánlja kardját a mélységi harcokra. Timúr említ valami küldetés-szerűséget, de végül is a vulkán lábánál elválnak, és a kalandozók visszatérnek a Farmra. Gondolkodnak, hogyan tovább, végül arra jutnak, hogy ideje nyereségesbe fordítani a beriquelli vállalkozást. Elhatározzák, hogy elmennek a dérvári kovács által is említett kyr romvárosba és elhozzák azt a híres-neves üllőt. Egy akkora szán építésébe kezdenek, ami éppen elbír egy akkora kovácsüllőt, amit még éppen fel tudnak emelni együttes erővel… 
Tyrannó szolgái egymás után hozzák mozgásba a beriqueli törpék elpusztítására irányuló terveiket, kalandozóink azonban tudják, hogy miért is jöttek erre az istentelen kontinensre...

 *Tin*