Helyszín: Beriquel
Dátum: 2293.06.12 – 2293.07.01.
A sikeres jetivadászat után a csapat a Vaskoronában múlatja az időt. Végre Seyana is csatlakozik hozzájuk és érdeklődve hallgatja a napokban átélt kalandot. A vígan mulatozó kalandozókat megkérik, hogy segítsenek visszakísérni a szekereket a farmokhoz, mert egyre több tűzlény veszélyezteti a falut és Rufio mester még mindig nem került elő. Mivel épp azon beszélgetnek, hogy Seyana laborját végre fel kellene állítaniuk, a falu talán megfelelő hely lehet erre, így elfogadják a feladatot.
Este Erik összehívja a csapatot és őszintén beszámol Morgenával való kapcsolatáról. Ugyanolyan kötelék fűzi az istennőhöz mint Galet. Biztosítja a társait, hogy semmiben nem érez változást, ami káros lehet. Beszámol, hogy egy rejtőzködő szekta tagja és erről a kapcsolatról senkinek sem beszélhetnek. Seyana és Elawer szinte rezzenéstelen arccal veszi tudomásul a tényeket, hiszen ezeket már maguktól is kitalálták. Viszont Erik őszintesége sokat segít, hogy visszaálljon a bizalom.
Másnap Seyana összes alkimista felszerelését szekérre teszik és indulnak a farmra a favágókkal. A falu határában tűzlények támadnak a karavánra amiket Tin, Erik és Elawer könnyedén elintéz. Viszont egy eddig nem ismert tűzlény magát szétrobbantva felperzsel 2 szekeret, és ha nincsenek a mágikus védőgyűrűk a kalandozókat is jócskán megégeti. Ezt látva még Kloinnak is inába száll a bátorsága és felettébb veszélyesnek és ostobaságnak ítéli, ha valaki a falon kívül akarna császkálni.
Mink megkéri őket, hogy segítsenek felkutatni a varázslót, mert a tűzlények ellehetetlenítik a favágást és a kereskedelmet. A csapat, hosszas huzavona után végülis igent mondd és megbeszélik, hogy másnap reggel felkeresik a varázsló műhelyét a vulkán oldalában található barlang mélyén. Az este Erik kivételével mindenkinek eseménytelenül telik, aki 3 lány társaságát élvezve, olyan dolgokat tapasztal, amit eddigi élete során még soha. Reggel persze nehezére esik felkelni...
Az indulás előtt azonban kisebb vita alakul ki a tűztől óvó amulettek sorsáról, és a varázsló keresésére indulók létszámáról. Főként Seyana és Tin között mérgesedik el ez a vita és végül a Loandar testvérek és Elawer indul Rufio mester nyomába, míg a többiek a faluban maradnak.
Alig telik el 1 óra, egy tűzlény támadásban Erik elveszíti az eszméletét és Seyana és Elawer szemtanúja lesz a megjelenó gomolygó szürke ködalaknak... A jelenés elmúltával Erik magához tér és erősködik az út folytatása mellett. Végül egy ösvényen eljutnak egy hasadékhoz, ami az elmondás alapján a műhelyhez vezető barlang bejárata lehet. A kaput egy gólem őrzi, ami életre kel, ha túl közel mennek a bejárathoz. Seyana varázslattal megnyitja a földet a teremtmény lába alatt, így megnyílik az út a barlangba. A Loandar testvérek elindulnak befelé, Elawer pedig kinn marad, később fenntartva a földből kimászó gólem figyelmét. A testvérek kalandos járatokon át eljutnak Rufio mesterhez és felhívják a figyelmét a faluban történt eseményekre. A varázsló visszaküldi őket és megígéri, hogy hamarosan a faluban lesz. Így is történik, a tűzvarázsló ígéretéhez híven a tűzlények eltűnnek a környékről. A kalandozók jutalmul egy házat kérnek, amibe a falusiak örömmel belemennek és nekilátnak egy ház kibővítésének. Az este folyamán Seyana üzenetet kap Rufio mestertől, hogy várja a kalandozókat a tornyában éjközép után. Mindenki készűl a találkozásra... Erik különösen izgatott és izgalmát a már ismert 3 lányon vezeti le.
Az út a toronyig immár biztonságos és a kalandozók rendben eljutnak a varázslóhoz, aki megkéri őket, hogy segítsenek legyőzni a tűz síkjáról származó szalamandraszerű lényeket, mert miattuk nem tudja megközelíteni a vulkán belsejét – ugyanis tüzes varázslatai hatástalanok a lényekkel szemben. A kalandozók itt is szívesen segítenek, hiszen jó szövetségesnek számít az a tűzmágus, akinek Dérvár a létét köszönheti. Reggel elindulnak a műhelybe, majd onnan a vulkán belsejébe. Rufio biztosítja a csapatot, hogy a tűztől nem kell tartaniuk és így is lesz. Később bármilyen tűztámadást csupán kellemetlenül melegnek éreznek. A szalamandrák viszont így is nehéz ellenfélnek minősülnek. Nagyon lassan találják meg a kalandozók azt a taktikát, amivel legyőzhetnék őket. Súlyos sebesüléseket szereznek és nagy nehézségek árán, de sikerül legyőzni őket. Főként Tin és Erik sérül meg de Kloinnak is jócskán kijut a jóból. Helion viszont hősiesen segédkezik a harc hevében a bárdnak. Seyana viszont nem találja a módját, hogyan tudna beleavatkozni a harcba s végül Konráddal ront a szalamandrák varázshasználóira. Mindenesetre a csapat érzi, hogy a jövőben ez kevés lesz a sikerhez. Miután megpihennek a műhelyben, Rufio újabb harcba küldi őket...
Most már sokkal összeszedettebben indulnak csatába és alakzatban veszik fel a harcot. Ugyanúgy Helion és Seyana is állja az ütéseket s Kloin mindenkinek a harci kedvét feltüzeli a „Aki nem öl meg egy dögöt sem az nem száll fel a hazafelé tartó hajóra” kijelentésével. Főként Kloin közreműkődésével persze, de sikerül most is megtisztítani az újabb járatot. Rufio mester így már biztonságban folytathatja munkáját ezért a csapat visszaindul a faluba. Rufio mester azt kéri, hogy éjközépkor, nyugodt helyen gyújtsanak tüzet hogy szükség esetén kapcsolatban léphessen a csapattal.
A csapat úgy dönt visszatér Dérvárba, hogy elinduljon felfedezni a jetibarlangban megtalált külön lejáratot. Nagy alkudozás után Kloin szerez mászóvasakat, kötelet és felkészülnek a szabadban éjszakázásra. Megtudják, hogy a jégmezőkön még egy Kyr rom is van, ahol valami mágikus üllő is lehet, amire a helyi kovácsnak nagyon fáj a foga. Az indulás előtti este észreveszi a csapat, hogy Seyanának valami problémája van... Később kiderül, hogy nem csupán valami női hisztériáról van szó hanem a csapat egyik tagjára tényleg megharagudott és vérig sértve érzi magát, olyannyira, hogy addig nem hajlandó újra a férfiakhoz csatlakozni, amíg az illető bocsánatot nem kér.
Mivel senki sem tudja, pontosan mi lelte Seyanát nem tudják kideríteni a problémát. Seyana visszaindul a faluba. Elawer el akarja kísérni, de mivel szakértelmére a többieknek biztosan nagy szüksége van megkéri Eriket, hogy ő kísérje vissza a Seyanát.
A barlangban olyan dologra bukkannak, amitól mindenkinek inába száll a bátorsága. Egy jégbefagyott, furcsa és veszedelmes teremtményt találnak, aminek fagyos lehelete elől azonnal menekülőre fogják. Kloin próbálja felvenni vele a harcot míg a többiek kimásznak a barlangból, de szinte alig okoz kárt a teremtményben. Zavartan érkeznek vissza Dérvárba és közben Heliontól megtudják, hogy az a valami egy, ősi törpe nyelven „Fagyos halál” néven keresztelt mágikus lény volt. Származása az ó idők ködébe vész, de a legendákból annyit lehet tudni, hogy az értelmes teremtmények elpusztítása az elsődleges célja. A csapat így megijed, hogy talán az a valami Dárvárba is követheti őket, a falon őrködve eléggé feltűnően kémlelik a határt. Ez az őrőknek is szemet szúr és kifaggatják Kloint a történtekről. Ő mindent elmond, aminek hatására óriási lesz a riadalom és a jégóriások is harckészültségbe állnak. A lény megérkezik és csúnyán elbánik a 2 jégóriással, így azok csak feltartani tudják. A problémát a belső városból futva érkező Kadal pap oldja meg, aki tűzvarázzsal égeti el a teremtményt.
A kalandozók érzik a vesztüket, ami reggel meg is érzkezik és már viszik is őket a felsővárosba. Itt arról tanakodnak a törpék nagyjai, hogy hogyan száműzzék a bajkeverőket. A csapat nem sokat ért a körülöttük zajló eseményekből, ugyanakkor pontosan tisztában vannak vele, hogy megszegték Dérvár egyik törvényét, ezért biztosan büntetésre számíthatnak. Végül arra lesznek figyelmesek mikor egy futár levéllel a kezében megérkezik. A levél elolvasása után a törp bírák felháborodnak, de kicsivel később elbocsájtják a vádlottakat, majd a kalandozókat visszavezettetik a felsőváros bejáratához. Valószínűleg megint a Bregg klán keze volt a dologban.... így Kloin számára egyre szimpatikusabbak.
Az eset után az eddig oly szívélyes törpök, emberek mint eretnekekre úgy néznek a kalandozókra. Akik a kapzsiságot és a szúrós tekinteteket megelégelve minden holmijukat felpakolva újra nekiindulnak a jégmezőnek. Az immár üres barlangban éjszakázva sok értékes holmit találnak a jégbezárt hullákon, akiknek később Tin megadja a végtisztességet. A jövedelmező kutatás után szánostul a falu felé veszik az irányt, hogy beköltözzenek új otthonukba.
Seyana még mindig sértett és vissza akar hajózni Ynevre. Senki sem gondolta, hogy ilyen komoly a baj így Elawer asztalhoz ültet mindenkit és pontot, akar tenni a széthúzás végére. Mindenki elmondja sorban mi bántja mit szeretne és ígéretet tesznek a csapategység, a családunk egységének megtartására. Tin rájön mivel bántotta meg Seyanát. Rosszindulatú feltételezései és megjegyzései nagyon megbántották a lányt, de ő is szóvá teszi azon aggályát, hogy a Seyana sokszor helyezi előtérbe magát másokkal szemben. Mintha többet érne mindenki másnál a csapatban. A megbeszélésből vita kerekedik és Helion nem győzi kapkodni a fejét, hova is figyeljen. Miután lenyugodtak a kedélyek és Tin bocsánatot kért, Seyana is ígéretet tesz, hogy próbál változtatni, bár ő ezt sosem érezte és érzékeltetni sem akarta. Végül úgy tűnik minden jóra fordul és nem veszítik el egymást. Talán rájuk is fért már egy ilyen veszekedés. A közös kassza használatát is megfontolják. Nagy reményekkel vágnak neki az új napnak, mintha tényleg tiszta lappal indulnának egy izgalmas kalandnak.
*Elawer*
