Helyszín: Nuir, Berar, Uttar, Deccan, Rao
Dátum: 2289.28.03 – 2289.29.15.
Tin már hónapok óta Uttarban lapul. Claudia megbízásából Gale uttari építkezéséről próbál minél többet megtudni. Már ki is fundál egy tervet, hogy az áthatolhatatlan határon hogy tudna sikerrel átjutni, amikor a csapat egy régi ellenfele tűnik fel a Kormányzónál. Tin a Kormányzó várában kapott szállást, és mind az élő-, mind a holt szolgákkal jól kijön, így azokat az információkat is megszerzi, amik nem rá tartoznának.
Pszi útján üzen Seyanának, hogy Paras Dalip nyomára bukkant, azt remélve, hogy ha csapatának többi tagja is Uttarban lesz, akkor saját küldetésével is előrébb tud haladni.
A többieknek eközben más gondjuk is akad, Kloin halálokról és baljós hajókról álmodott. Seyana, Kloin, Elawer és Vieri így másnap Nuirba mennek, hogy figyelmeztessék Claudiát. Aztán Berarba indulnak, ahol bevárják Eriket. Neki is furcsa információk jutottak a birtokába, így még nehezebben veszik rá magukat, hogy végre Uttarba menjenek.
A Zivatar havának nyolcadik napján, Uttar városán kívül, egy elhagyatott rom mellett együtt az egész kalandozócsapat. Paras Dalip a legkisebb gondjuk, ugyanakkor Tin kezében így is van adu, hiszen valós válaszokkal tölti ki az álmok által megválaszolatlan kérdéseket.
Kloin jósálomban látta Claudiát vérbefagyva saját márványpadlóján, a Kormányzót szintúgy. Látott egy hadihajót nyugatabbra, amint két falanxnyi harcost nyel el, egy kisebb lobogó nélkülire Tharr papjai szálltak fel keletebbre. (Talán Abaszisz és a Pentád fog beavatkozni Valtagorban Toron utasítására?) Erik három nap múlvára egy Gale számára fontos fogoly érkezését jósolja Deccanba. Tin pedig közli, hogy a kormányzóhoz három nap múlva toroni küldöttség érkezik.
A számtalan eseménylánc és beavatkozási lehetőség végeláthatatlan tárgyalásának a nyirkos uttari éjszaka, a fáradtság és az éhség vet véget. Tin egy titkos járaton vezeti be a többieket a Kormányzó várába, aki először nem fogadja kitörő lelkesedéssel a hívatlan látogatókat, de később már megfáradt öregemberként hagyja, hogy a kalandozók azt cselekedjék, amit jónak látnak. Egyrészt úgy állítják be magukat, mint akik Claudia megbízásából járnak el, másrészt Kloin jósálma és titkos tudása a Kormányzó múltjáról elég meggyőző.
Vacsora után, kandallótűz mellett, a csapat tovább folytatja a vitát, hogy mit kellene tenni, ráadásul Erik és Seyana között áthidalhatatlannak tűnő bizalmatlanság tátong. Erik tudja, hogy a rábízott titkok könnyen Claudia fülébe juthatnak. A többiek viszont jelentős távolságtartással viszonyulnak Gale – Erik új cimborája – irányába. Tin gyakorlatilag ellene kémkedik, így ő is próbál lavírozni az információk között, ahogy a kalandozócsapat meghívásáról és Paras Dalip lehetséges likvidálásáról Claudiát is csak késleltetve tájékoztatja. Seyana teljesen belezavarodik az elszabadulni készülő világégés és az érzelmi konfliktusok káoszába, Elawer azt sem tudja, hogy kinek a pártját fogja, Vieri megpróbálja racionalizálni a helyzetet, Kloin pedig pontosan tudja, hogy semmi jó nem fog a következő napokban következni.
Másnap végül elmennek Deccanba, hogy előkészítsék a terepet ott is. Kivesznek egy fogadói lakosztályt, ahonnan remekül rálátni a kis deccani kikötőre, előkészítik egy lehetséges rajtaütés helyszínét – Seyana pedig emlékeibe vési a szoba falát, hogy árnyékajtóval tudjanak majd érkezni.
A baljós nap előtt ismét az uttari fellegvárban tanácskoznak a kalandozók. Haditerveket kovácsolnak, próbálnak belátni a jóslatok és a politika homálya mögé. Viták és széthúzás, majd sértődések után közeledés. Erik elmondja, hogy a fogoly egy szent, akinek bár köze van Galehez, de a látomások morgena-hitű szeretőjétől származnak. Végül arra jutnak, hogy először a Kormányzót védik meg a toroni követségtől, azután mennek a fogoly kiszabadítására.
Éjjel Tin újabb jelentést tesz Claudiának, ami közben megcsúszik a féligazságok sikamlós talaján. Kiderül a legfőbb nuiri intrikus számára, hogy a csapat egy Gale számára fontos foglyot akar kiszabadítani. Ezután viszont Tin megmakacsolja magát – a felbőszített Claudia megszakítja a kihallgatást. Tin azzal a nyugalommal tér nyugovóra, hogy Ellana főpapnőjének lesz elég dolga, hogy ne kavarjon be a parti terveinek – és ne derüljön fény kapcsolatuk valódi voltára.
Azonban hajnalban Claudia teljes harci díszben jelenik meg az uttari fellegvárban és magához hívatja a kalandozókat. Hatalmának felfedésével, teljes szigorának kényszerítésével próbál mihamarabb mindent megtudni, végül az addig dacoló Erik önszántából – elméjét kéklunír fegyverei védik – áll elő az igazsággal.
Claudia úgy dönt, hogy a kalandozók maradjanak csak a Kormányzó védelmére, a foglyot ő fogja kiszabadítani. Erik is beleegyezik ebbe, bár tart tőle, hogy ezután a fogoly csupán egy ütőkártya lesz a nuiri némber kezében.
A toroni követség három tagja már a bemutatkozás cirkalmas mondatai alatt cselekvésre szánja magát, amit csupán Elawer vesz észre. Vakít és figyelmezteti a többieket. Vieri azonnal útnak indítja a lesből gyilkos számszeríjvesszőjét, és nem sokkal később Seyana pusztító futótűzzel bünteti az istentelen támadókat, akiknek Kloin adja meg a kegyelemcsapást. Eddigre azonban felbolydult a terem, a Kormányzó gyenge mentális védelmén áttörtek már a toroniak és a kalandozók elpusztítására utasíttatják az élőholt testőröket. Tin az első, akit jól irányzott csapással terít le egy alabárdos. Percekig tartó küzdelem bontakozik ki, amíg végül Elawer magához ragadja a Kormányzó jogarát és megállásra utasítja az élőholtakat.
A lábadozás órái alatt úgy döntenek a kalandozók, hogy nem mennek Deccanba. Helyette kiderítik, hogy Claudia a számos csapatnak ajándékozott varázstárgyával valószínűleg folyamatosan figyel. Így elég bármelyikük egy nyelvbotlása, hogy összerakja a képet.
Másnap hajnalban Claudia ismét megjelenik. Hatalmas csatában szabadították ki a foglyot – aki egy szelencébe zárt lélek. Erik beleegyezik, hogy azt Claudia juttassa el Galehez.
Tin és Seyana megközelítik az uttari mocsárban található elzárt területet. A boszorkány egy sirály irányításával kémlel be: a mocsár közepén a ködből egy gigantikus kőkör, kőfal, erőd bontakozik ki, aminek a közepén egy sötétségkupolát fedez fel. Nem tudják meg mi lehet alatta.
A következő hónap harmadik napján érkezik rendszeres találkozójára a Kormányzóhoz Paras Dalip. Helyette viszont a kalandozókkal találkozik a trónteremben. Tudja, hogy kutyaszorítóba került, érzi a vesztét, így megpróbálja kivágni magát. Erik a csapat szava, párbeszédük során Paras Dalip is képbe kerül, hogy milyen bűnét is akarják megtorolni.
Megegyeznek, hogy válaszol minden kérdésre, majd párbajban küzd meg az életéért. Ha legyőzi Eriket, elmehet. Tin a markába csúsztatja garottját, amit Kloin egy fél biccentéssel nyugtáz.
A párbaj szótlanul kezdődik. Az első pengeváltásnál kiderül már, hogy Paras Dalip rettenetes harcos, azonban Eriket sem akármilyen fából faragták: a más számára halálos csapást magabiztosan hárítja. Paras Dalip nem is vár tovább puhatolózással, ördögi vívócselbe kezd, amibe Erik bele is sétál – lépését azonban karjával és rapírjával hosszabbítja meg: szíven szúrja a meglepett harcost.
Paras Daliptól megtudták (amit nem szóval, azt varázslattal), hogy hol van a búvóhelye, kincse és rabszolgatelepei, és neki is indulnak, hogy leszámoljanak Rassal, a boszorkánymesterrel, megszerezzék a kincseket és kiszabadítsák a nőket és gyerekeket.
Azt eszelik ki, hogy egyikük Paras Dalipként fog besétálni a búvóhelyre, így minden mágikus kisugárzással rendelkező tárgyát, így egy varázsamulettet is magukkal visznek.
Az egyik este egy fogadóban fájdalmas sikolyokra, ordításokra ébrednek. Pontosabban Kloin és Erik arra, hogy minden testnyílásukból patakzik a vér. A bűvragályt Tin és Seyana is gyorsan elkapja, élet-halál harcuknak Claudia megjelenése vet véget, aki Elawer távoli üzenetére érkezik örökkévalóságnak tűnő percek után.
Hazatérnek Berarba lábadozni. Ezúttal napokig nyomják az ágyat, az ébenlét kínzó órái alatt van idejük átgondolni, hogy milyen hibákat követtek el (most és eddigi életük során), hogy hogyan tovább, és hogy ismét mekkora lekötelezettjei lettek Claudiának.
Tin még sápadtan és gyengén közli a csapattal, hogy elmegy. A Kalapácsban hagyja Claudiától kapott amulettjeit.
Claudia másnap meglátogatja a Kalapácsot, és beszámol a Valenben történtekről. Érdeklődik Tin felől, de a többiek sem tudják, hogy merre indult a félelf.
Vieri is elindul a maga dolgára, legkevésbé őt viselték meg az események. Nekilát, hogy felkutassa Rast.
Elawer is útnak indul, de még a felkelő nap aranyló sugarai mellett megkéri Seyana kezét, aki igent mond és megígérteti a bárddal, hogy hamar és egészben visszatér hozzá.
Kloin visszatér Nuirba, és csendestársához fordul tanácsért. Aki hajlandó segíteni Ras ügyében – nem sokkal később a boszorkánymestert álmában éri a halál –, de ezért cserébe Kloinnak is el kell köteleznie magát az Álomúrnő mellett.
Dátum: 2289.28.03 – 2289.29.15.
Tin már hónapok óta Uttarban lapul. Claudia megbízásából Gale uttari építkezéséről próbál minél többet megtudni. Már ki is fundál egy tervet, hogy az áthatolhatatlan határon hogy tudna sikerrel átjutni, amikor a csapat egy régi ellenfele tűnik fel a Kormányzónál. Tin a Kormányzó várában kapott szállást, és mind az élő-, mind a holt szolgákkal jól kijön, így azokat az információkat is megszerzi, amik nem rá tartoznának.
Pszi útján üzen Seyanának, hogy Paras Dalip nyomára bukkant, azt remélve, hogy ha csapatának többi tagja is Uttarban lesz, akkor saját küldetésével is előrébb tud haladni.
A többieknek eközben más gondjuk is akad, Kloin halálokról és baljós hajókról álmodott. Seyana, Kloin, Elawer és Vieri így másnap Nuirba mennek, hogy figyelmeztessék Claudiát. Aztán Berarba indulnak, ahol bevárják Eriket. Neki is furcsa információk jutottak a birtokába, így még nehezebben veszik rá magukat, hogy végre Uttarba menjenek.
A Zivatar havának nyolcadik napján, Uttar városán kívül, egy elhagyatott rom mellett együtt az egész kalandozócsapat. Paras Dalip a legkisebb gondjuk, ugyanakkor Tin kezében így is van adu, hiszen valós válaszokkal tölti ki az álmok által megválaszolatlan kérdéseket.
Kloin jósálomban látta Claudiát vérbefagyva saját márványpadlóján, a Kormányzót szintúgy. Látott egy hadihajót nyugatabbra, amint két falanxnyi harcost nyel el, egy kisebb lobogó nélkülire Tharr papjai szálltak fel keletebbre. (Talán Abaszisz és a Pentád fog beavatkozni Valtagorban Toron utasítására?) Erik három nap múlvára egy Gale számára fontos fogoly érkezését jósolja Deccanba. Tin pedig közli, hogy a kormányzóhoz három nap múlva toroni küldöttség érkezik.
A számtalan eseménylánc és beavatkozási lehetőség végeláthatatlan tárgyalásának a nyirkos uttari éjszaka, a fáradtság és az éhség vet véget. Tin egy titkos járaton vezeti be a többieket a Kormányzó várába, aki először nem fogadja kitörő lelkesedéssel a hívatlan látogatókat, de később már megfáradt öregemberként hagyja, hogy a kalandozók azt cselekedjék, amit jónak látnak. Egyrészt úgy állítják be magukat, mint akik Claudia megbízásából járnak el, másrészt Kloin jósálma és titkos tudása a Kormányzó múltjáról elég meggyőző.
Vacsora után, kandallótűz mellett, a csapat tovább folytatja a vitát, hogy mit kellene tenni, ráadásul Erik és Seyana között áthidalhatatlannak tűnő bizalmatlanság tátong. Erik tudja, hogy a rábízott titkok könnyen Claudia fülébe juthatnak. A többiek viszont jelentős távolságtartással viszonyulnak Gale – Erik új cimborája – irányába. Tin gyakorlatilag ellene kémkedik, így ő is próbál lavírozni az információk között, ahogy a kalandozócsapat meghívásáról és Paras Dalip lehetséges likvidálásáról Claudiát is csak késleltetve tájékoztatja. Seyana teljesen belezavarodik az elszabadulni készülő világégés és az érzelmi konfliktusok káoszába, Elawer azt sem tudja, hogy kinek a pártját fogja, Vieri megpróbálja racionalizálni a helyzetet, Kloin pedig pontosan tudja, hogy semmi jó nem fog a következő napokban következni.
Másnap végül elmennek Deccanba, hogy előkészítsék a terepet ott is. Kivesznek egy fogadói lakosztályt, ahonnan remekül rálátni a kis deccani kikötőre, előkészítik egy lehetséges rajtaütés helyszínét – Seyana pedig emlékeibe vési a szoba falát, hogy árnyékajtóval tudjanak majd érkezni.
A baljós nap előtt ismét az uttari fellegvárban tanácskoznak a kalandozók. Haditerveket kovácsolnak, próbálnak belátni a jóslatok és a politika homálya mögé. Viták és széthúzás, majd sértődések után közeledés. Erik elmondja, hogy a fogoly egy szent, akinek bár köze van Galehez, de a látomások morgena-hitű szeretőjétől származnak. Végül arra jutnak, hogy először a Kormányzót védik meg a toroni követségtől, azután mennek a fogoly kiszabadítására.
Éjjel Tin újabb jelentést tesz Claudiának, ami közben megcsúszik a féligazságok sikamlós talaján. Kiderül a legfőbb nuiri intrikus számára, hogy a csapat egy Gale számára fontos foglyot akar kiszabadítani. Ezután viszont Tin megmakacsolja magát – a felbőszített Claudia megszakítja a kihallgatást. Tin azzal a nyugalommal tér nyugovóra, hogy Ellana főpapnőjének lesz elég dolga, hogy ne kavarjon be a parti terveinek – és ne derüljön fény kapcsolatuk valódi voltára.
Azonban hajnalban Claudia teljes harci díszben jelenik meg az uttari fellegvárban és magához hívatja a kalandozókat. Hatalmának felfedésével, teljes szigorának kényszerítésével próbál mihamarabb mindent megtudni, végül az addig dacoló Erik önszántából – elméjét kéklunír fegyverei védik – áll elő az igazsággal.
Claudia úgy dönt, hogy a kalandozók maradjanak csak a Kormányzó védelmére, a foglyot ő fogja kiszabadítani. Erik is beleegyezik ebbe, bár tart tőle, hogy ezután a fogoly csupán egy ütőkártya lesz a nuiri némber kezében.
A toroni követség három tagja már a bemutatkozás cirkalmas mondatai alatt cselekvésre szánja magát, amit csupán Elawer vesz észre. Vakít és figyelmezteti a többieket. Vieri azonnal útnak indítja a lesből gyilkos számszeríjvesszőjét, és nem sokkal később Seyana pusztító futótűzzel bünteti az istentelen támadókat, akiknek Kloin adja meg a kegyelemcsapást. Eddigre azonban felbolydult a terem, a Kormányzó gyenge mentális védelmén áttörtek már a toroniak és a kalandozók elpusztítására utasíttatják az élőholt testőröket. Tin az első, akit jól irányzott csapással terít le egy alabárdos. Percekig tartó küzdelem bontakozik ki, amíg végül Elawer magához ragadja a Kormányzó jogarát és megállásra utasítja az élőholtakat.
A lábadozás órái alatt úgy döntenek a kalandozók, hogy nem mennek Deccanba. Helyette kiderítik, hogy Claudia a számos csapatnak ajándékozott varázstárgyával valószínűleg folyamatosan figyel. Így elég bármelyikük egy nyelvbotlása, hogy összerakja a képet.
Másnap hajnalban Claudia ismét megjelenik. Hatalmas csatában szabadították ki a foglyot – aki egy szelencébe zárt lélek. Erik beleegyezik, hogy azt Claudia juttassa el Galehez.
Tin és Seyana megközelítik az uttari mocsárban található elzárt területet. A boszorkány egy sirály irányításával kémlel be: a mocsár közepén a ködből egy gigantikus kőkör, kőfal, erőd bontakozik ki, aminek a közepén egy sötétségkupolát fedez fel. Nem tudják meg mi lehet alatta.
A következő hónap harmadik napján érkezik rendszeres találkozójára a Kormányzóhoz Paras Dalip. Helyette viszont a kalandozókkal találkozik a trónteremben. Tudja, hogy kutyaszorítóba került, érzi a vesztét, így megpróbálja kivágni magát. Erik a csapat szava, párbeszédük során Paras Dalip is képbe kerül, hogy milyen bűnét is akarják megtorolni.
Megegyeznek, hogy válaszol minden kérdésre, majd párbajban küzd meg az életéért. Ha legyőzi Eriket, elmehet. Tin a markába csúsztatja garottját, amit Kloin egy fél biccentéssel nyugtáz.
A párbaj szótlanul kezdődik. Az első pengeváltásnál kiderül már, hogy Paras Dalip rettenetes harcos, azonban Eriket sem akármilyen fából faragták: a más számára halálos csapást magabiztosan hárítja. Paras Dalip nem is vár tovább puhatolózással, ördögi vívócselbe kezd, amibe Erik bele is sétál – lépését azonban karjával és rapírjával hosszabbítja meg: szíven szúrja a meglepett harcost.
Paras Daliptól megtudták (amit nem szóval, azt varázslattal), hogy hol van a búvóhelye, kincse és rabszolgatelepei, és neki is indulnak, hogy leszámoljanak Rassal, a boszorkánymesterrel, megszerezzék a kincseket és kiszabadítsák a nőket és gyerekeket.
Azt eszelik ki, hogy egyikük Paras Dalipként fog besétálni a búvóhelyre, így minden mágikus kisugárzással rendelkező tárgyát, így egy varázsamulettet is magukkal visznek.
Az egyik este egy fogadóban fájdalmas sikolyokra, ordításokra ébrednek. Pontosabban Kloin és Erik arra, hogy minden testnyílásukból patakzik a vér. A bűvragályt Tin és Seyana is gyorsan elkapja, élet-halál harcuknak Claudia megjelenése vet véget, aki Elawer távoli üzenetére érkezik örökkévalóságnak tűnő percek után.
Hazatérnek Berarba lábadozni. Ezúttal napokig nyomják az ágyat, az ébenlét kínzó órái alatt van idejük átgondolni, hogy milyen hibákat követtek el (most és eddigi életük során), hogy hogyan tovább, és hogy ismét mekkora lekötelezettjei lettek Claudiának.
Tin még sápadtan és gyengén közli a csapattal, hogy elmegy. A Kalapácsban hagyja Claudiától kapott amulettjeit.
Claudia másnap meglátogatja a Kalapácsot, és beszámol a Valenben történtekről. Érdeklődik Tin felől, de a többiek sem tudják, hogy merre indult a félelf.
Vieri is elindul a maga dolgára, legkevésbé őt viselték meg az események. Nekilát, hogy felkutassa Rast.
Elawer is útnak indul, de még a felkelő nap aranyló sugarai mellett megkéri Seyana kezét, aki igent mond és megígérteti a bárddal, hogy hamar és egészben visszatér hozzá.
Kloin visszatér Nuirba, és csendestársához fordul tanácsért. Aki hajlandó segíteni Ras ügyében – nem sokkal később a boszorkánymestert álmában éri a halál –, de ezért cserébe Kloinnak is el kell köteleznie magát az Álomúrnő mellett.
*Tin*
