Fagyos búcsú

Helyszín: Beriquel
Dátum: 2295.19.05– 2296.04.02.

A csapat már induláshoz készülődött, mikor megjelent Ragon és egy utolsó kihívást ajánlott. Egy szentélyt kellett volna kitisztítani, ahol átállt törpék is lehettek. Azonban rövid tanakodás után kiderült, hogy senkinek nem fűlik a foga igazán a dologhoz, így Ragon kissé csalódottan távozott.

Pár nappal később a csapat útra kelt, magához véve minden információt, utasítást és kelléket, ami a tarini küldetéshez szükségeltetik. Természetesen mindenki könnyes búcsút vett mindenkitől.
Az utazás visszafelé hamar rémálommá vált, mivel a Seyana árnyékajtóin való - viszonylag nyugodt és békés - közlekedés most felkeltette a bosszúra szomjazó Síkjáró figyelmét. A fenyegetés, amit Erik kapott úgy látszik mégsem üres átkozódás volt. Kis szerencsével, hosszas rettegés árán végül a csapat visszajutott a Jégóriások falujába. Ahol egy kevés pihenés után úgy döntöttek, hogy elkísérik Heliont a mester tornyához.

A toronynál a mester helyett csak egy furcsa, állig felfegyverzett elfet találtak, aki meghátrálásra kényszerítette a kalandozókat. Lényéből eddig soha nem tapasztalt fenyegetést tapasztaltak, úgyhogy hamar elvetették a szemtől-szembeni konfrontációt.
A következő napok táborozással teltek. Helion megpróbálta felvenni a kapcsolatot Lucienttel, de választ egyszer sem kapott. Erik visszatért a toronyhoz és hirtelen felindulásból párbajra hívta az elfet. A párbaj rövid és csúf volt - Erik Seyanával az oldalán büszkeségétől és bal kézfejétől megfosztva tért vissza.
Az események hatására a csapaton úrrá lett a letargia, amin az sem sokat változtatott, hogy végül feladták a várakozást és visszaindultak az óriásokhoz, majd pedig Dérvárba.

A kalandozóknak Vaskoronában meleg fogadtatásban volt részük. Este a klánok magukhoz hívatták őket, ahol átadták a Visszatérők Királyságából hozott üzenetet, ezzel végleg rendezve adósságukat.
Amikor újra a felszínre értek mélységi vadászok támadtak rájuk, akik közül ejtettek egy foglyot. A támadás és később a fogolytól szerzett információk megerősítették a Dérkirály gyanúját, miszerint a Bregg klán örököse áruló és a szürke törpék kezére játszott hogy magához ragadja a hatalmat. Az információk birtokában a Dérkirály felkeresi a klánokat – amire már sok-sok éve nem volt példa. A kockázat nagy, de megérte: mikor néhány nap elteltével a Dérkirály újra a felszínre érkezik, már bírja a klánok támogatását.

Elawer, Tin és Kloin felkeresték Rúfiót a félreértések tisztázása végett. A beszélgetés a felületes szemlélő számára rendben zajlott, annak végeztél azonban a tűzmágus egy félelmeset erejű főnixet küldött Seyana ellen, hogy így álljon bosszút Elaweren, amiért félrevezette.
Erik, Helion és Seyana túlélték a hatalmas robbanást. Elawer majdnem elvesztette szerelmét. Az érzelmes és indulatok a tetőfokra hágtak. Dérvár ebből mindössze csak a tüzet érzékelte.

Néhány nap múlva a kalandozók újra találkoztak a Dérkirállyal, aki elmondta, hogy az árulóknak vége és hamarosan helyreáll a rend a föld alatt.Ferdinánd közbenjárásával az egyik törpe kovács készített egy mitrill kezet Eriknek, valamelyest enyhítve borús kilátásain. Az egyik délután Helion halálra vált arccal került elő és elmesélte miként üzeni neki a mestere még utoljára, mielőtt utolérte a sorsa, amit az elfek szent gyilkosa teljesített be.

A következő hónapok gyorsan elteltek, mígnem egy tavaszi napon feltűnt a láthatáron a hajó. A kalandozó búcsút vettek a Dérkirálytól és lélekben már újra Yneven jártak.

Fizetség a mélyből

Helyszín: Beriquel
Dátum: 2294.27.14– 2295.19.02.  


A csapat továbbra is a Visszatérők Királyságának a vendégszeretetét élvezi s miután a hivatalos bejelentésnél is ki lettek emelve, még nagyobb hősök lettek a "helyiek" szemében. Ez persze távolról sem igaz a három bórogi kovácsmesterre, akik egymást előtérbe helyezve próbálnak kibújni a Tűz Esszenciájával járó feladat alól, komikus helyzeteket eredményezve. Közben Elawer nem tud nyugodni eredeti küldetése miatt, ami Erik "meggyógyítása", s úgy határoz hogy kenyértörésre viszi a dolgot. Az eddig apránként megtudott információk egész arzenálját akarja bevetni, de hiába, a kapitány rövidre zárja a beszélgetést s baljóslatúan csak annyit mond, hogy tartsák maguknál a legfontosabbakat, ami most jön arra nem lehet felkészülni, majd elmegy. A kalandozók két nap múlva látják viszont társukat, de a változás nagyon megrázó lesz.

Seyana a fókuszteremben tett látogatása során a saját bőrén tapasztalhatta meg annak erősségét, egy balul sikerült próbálkozás során kómába esik. A csapat próbálna segíteni, de sajnos egyikük sem tud megoldással előállni...

A többiek tudta nélkül, a bajvívó Ragonnal elintézett egy látogatást a Tudónak nevezett papnál. A nagy hasadéknál is mélyebben találkoztak, és rövid ismerkedés után az ómágiájával szétválasztotta a különös párost, és a démon felét elpusztította. A gazdája, egy bizonyos Síkjárónak nevezett entitás talán még soha nem volt ennyire dühös, de haragját nem tudta érvényre juttatni egyelőre... Viszont a szakítás különösen megviselte a halandó testet, Erik látszólag húsz-harminc évet öregedett. A társulat legnagyobb örömére azonban napok alatt összeszedi magát, és öreg teste ellenére edzésbe kezd, majd a fegyveres gyakorlást is folytatja. Hamar kiderül hogy tudása nem veszett el, satnyább teste ellenére ugyan azzal a halálos pontossággal forgatja rapírját. Később az Utitárstól hátramaradt emlékek is előjönnek, s a borús képet látva a kalandozók lélekben felkészülnek Uttar démonai ellen.

Sok-sok mérlegelés után a társaság úgy dönt, hogy nem tesznek fel mindent egy lapra és így nem az egyik harczosuknak csináltatnak fegyvert a Tűz Esszenciájából. Helyette Tinnek kérnek egy fejszét, azt remélve hogy így harc esetén a frontot tartók száma még egy teljes értékű fegyverforgatóval gyarapodik. Elkészítése hónapokig, majd fél évig tartó kemény munka, de mire kész, a Shandin Haragja nemcsak egy vöröslunír mestermunka, de a Tűz Esszenciája mellett úgy tartják maga Darton is átlényegítette hatalmával...

Ez idő alatt a csapat minden tagja buzgón fejleszti képességeit, tudván a sötét árnyakról amik Yneven várják őket.

Mielőtt Dérvár felé vennék az útjukat, a kalandozóknak még alkalmuk nyílik éles helyzetben is megtapasztalni a Haragot. Ragon közbenjárásával hőseink egy kis kaptárnyi zergen élősködő sárkányfajzat csapat elintézésére indulnak, aminek során végeznek mind az öt elnyomóval. Az új fegyver elképesztő ereje, Elawer lelkesítő dalai, Helion hatásos mágiája és a harcosok tapasztalata együttesen viszik sikerre a csapatot, miközben Erik egy új, stratéga jellegű pozícióra talál társai között, valamint egy Kloint övező mítosz végleg szertefoszlik...

*Erik*

Mindig van lejjebb

Helyszín: Beriquel
Dátum: 2294.22.18– 2294.27.14.

A mélységi erőd kifosztása után a kalandozók az újdonsült társaikkal tartanak, még "mélyebbre". A Dérvárba visszatérés már nem foglalkoztatja őket, sokkal inkább a dicsőség, ami a Tooma pap, Tráin szerint vár rájuk.

Az ősi, egész Bórogot behálózó térkapu rendszer nyomait szinte lehetetlen vállalkozás felderíteni. Mégis, az újonnan visszaszerzett varázsamulettel Gutrek, aki Kadal papja, sikerrel vezeti céljához a csapatot.

A kapu közelébe települt (vagy telepített?) "kisebb" démonúrról viszont sejtésük sincs. Így hát amikor a területére érnek, a meglepetés erejével és ijesztő módszerességgel küldi ellenük csontvázseregeit. A kezdeti meglepettség után a kalandozók végeznek a rájuk törő csapatokkal, s egy védő állásba rendezkednek be. Innen indulnak tovább a törpék felderíteni.
Erik kapitány új feketelunír tőre pótolhatatlan segítségnek bizonyul a harcokban, mágiabontó képességének köszönhetően. Soraik rendezése után előtérbe is kerül ez a "gonosz" fegyver, valamint Seyana buzogányba ágyazott entitása is, Konrád. Darton papja ugyanis nem hajlandó tovább megtűrni ezen istentelen tárgyak jelenlétét. Szent szimbólumát Kloinnak adja megőrzésre, így addig amíg a Loandar testvérek meg nem szabadulnak legféltettebb kincseiktől, Darton áldása nélkül kell hogy boldoguljon a csapat. 

A démon a törpék távollétét kihasználva a pihenőkre támad, persze nem közvetlenül, megint csak a csatlósait küldi, de most nagyobb számban. Eredményt így sem sikerül elérnie.
A visszatérő felderítők, némi pihenés után előállnak egy tervvel, miszerint a kapucsarnokhoz vezető három járaton egy időben kell hogy támadást indítsanak. Rövid tanakodás és felkészülés után a három csapat megkezdi a behatolást.
Erik kapitány halálos sebet kap egy csontvázmágus fagylövedékétől, amit az Útitársa torol meg, majd felismervén a másik démonban a riválisát, megindul hogy egymaga végezzen vele. Vesztére, mivel az sikeresen csapdába csalja, s ha nincsenek a többiek, bizony odavesznek mind a ketten.
A kalandozók ádáz harcok árán jutnak el a központi terembe, ahol keserves lassúsággal, de felőrlik a csontvázak seregeit, magával a démonnal pedig Tin végez. Nagy meglepetésükre Eriket ájultan találják a démon saját szubdimenziójában, látszólag sértetlenül. De a küldetés sikerült, a csarnok kipurgálását Gutrek azonnal el is kezdi.

Később, a megegyezés szerint mind a feketelunír tőr, mind pedig Konrád, a Hallgatag Úr legnagyobb megelégedésére száműzetik erről az anyagi síkról. A kiszabaduló entitás, Kloinon próbál fogást keresni, de hiába, az acélos törpe akarat erősebbnek bizonyul. A buzogány emléke viszont még sokáig izzó sebként égeti Seyana oldalát...

*Erik*

 

A tegnapi harc mindenkit eléggé kimerített, kit testileg, kit lelkileg viseltek meg jobban a történtek. Seyana látszólag nagyon feldúlt, Elawer próbálkozása a megnyugtatására inkább csak olaj a tűzre, bár lehet nem kellett volna felhoznia a Konráddal kapcsolatos kétségeit. Abban szerencsére mindenki egyetért, hogy a törpékkel kell tartanunk, így a következő napok a készülődés jegyében telnek.

Tin már majdnem végzett a visszamaradt csontok eltakarításával, amikor hirtelen megremeg a föld a lábunk alatt. A kapunál Gutreket félig eszméletlen találjuk, valami olyasmit motyog, hogy “hív...ősök, elfeledett tudás… Kadal áldása”. Magához térve megerősíti, a kapu működik!

A törpék persze azonnal indulnánk, de Tin nyugalomra inti őket, hiszen neki még szüksége van egy napra amíg a Dartonnak szentelt temető elkészül.

Másnap Gutrek aktiválja a kaput. Az utazás pillanatok alatt lezajlik, az egyik pillanatban belépünk az egyik oldalon a kőbe, a másikban pedig egy ocsmány, bűzös helyen találjuk magunkat. A többiek látszólag sokkal jobban viselik ezt a rémes bűzt, Tin szerint ez rózsaillat Erion csatornáihoz képest, nekem viszont még az élettől is elmegy a kedvem.

A törpéket követve haladunk előre, amikor hirtelen beszakad alattuk az egyik folyosó. Mielőtt még feleszmélhetnénk gusztustalan csótányok rontanak ránk, amiket csak nehezen tudunk visszatartani, ugyanis az omladozó folyosókra nagyon kell ügyelnünk, ha nem akarjuk magunkra omlasztani az egész helyet. A törpék üzennek lentről, hogy vonjunk vissza, ne húzzuk magunkkal az összes csótányt, így Kloin vezetésével a megbeszélt helyre indulunk. A találkozó helyszínén a törpéket borzasztó állapotban találjuk, Tráin eszméletlen, a lába csúnyán összetörve, Gutrek a végletekig kimerülve. Seyana stabilizálja a Tooma-papot, majd pedig egy rögtönzött hordágyra pakolva tovább indulunk. Közben megtudjuk Gutrektől, hogy ezek a férgek a törpe legendákból ismert zergek, amiket a szürketörpék szabadítottak az ősi törpékre még a régi időkben. Mondanom sem kell, hogy örültem volna ha sosem találkozok ezekkel a rusnyaságokkal.

Az estét egy oldalágban töltjük, amit jégfalakkal próbálok elzárni az ízeltlábú kísérőink elől. Szerencsére az éjszaka nyugodtan telik, így Gutrek reggel Kadal segítségét kérve meggyógyítja Tráint, majd egy kőkaput nyitva bennünket is kivág a slamasztikából.

Továbbhaladva elérünk egy hatalmas földalatti szakadékhoz, ami a törpék szerint nem más, mint a Bórogot keresztülszelő Nagy-Hasadék. A következő hetekben ennek mentén haladunk tovább, míg el nem érünk egy romos erődhöz. Az egyik este Gutrek teljesen felvillanyozva megosztja velünk, hogy egy újabb kaput talált, ami valahol alattunk lehet. Hosszas keresgélés után egy föld alatti folyóhoz érünk, amely túloldalán megtaláljuk az erődöt aminek a kaput kellene rejtenie. Erről azonban soha nem lesz alkalmunk megbizonyosodni, mert az erőd közelében újabb zergek lesnek ránk, amiktől csak heves harcok és nem kevés mana árán sikerül csak megszabadulnunk. A harc végeztével próbálunk minél messzebb jutni, mielőtt Gutrek újra kaput nyitna. A következő napok ismét erőltetett meneteléssel telnek. A negyedik nap este, amikor már épp lenne esélyem megszabadulni a páncélomtól, ami már véresre dörzsölte a kulcscsontomat, négy árny tűnik elő a semmiből. A legnagyobb meglepetésünkre ezek ős-törpe felderítők, akik miután Tráin és Gutrek örömtől könnyes szemekkel elmondja nekik kik vagyunk, magukkal visznek az egyik közeli, alig 12 óra elöltetett menetnyi sétára lévő őrhelyükre. Óriási a csodálkozás amikor egy kapun keresztül egy zsúfolt terembe jutunk, ami tele van mindenféle törpével. Gondolom nem sok embert és elfet láttak még erre felé! Mindenesetre szívesen látnak bennünket, étellel, itallal kínálnak.

Vacsora közben Erikkel furcsa dolgok történnek, mozdulatait mintha fekete körvonalak festenék meg, ezért Seyana az első meglepetésből felocsúdva egy Istenek Italát parancsol Erikbe.

Kis idő múlva előkerül Tráin, boldogan, tudván, hogy hazaértek és elmondja, nemsoká mi is találkozni fogunk a királlyal. Később ennek megfelelően egy tanácsterembe kísérnek bennünket, ahol találkozhatunk a Visszatérők Királyságának vezetőivel, a különböző Ynev-i törpék képviselőivel és választott vezetőjükkel Dul-Krig-gel. A bemutatkozás után Kloin egy érdekes játszmába kezd. Vanírul beszélve Erik füle hallatára, de tudtán kívül a törpék segítségét kéri, hogy a Sötét Útitársa és Erik újra külön utakon járhassanak. A tanács egyik tagja, Ragon, Tarin harmadik hercege látszólag belemegy a játékba.

Estefelé Ragon egy üveg Predoc-i bort küldetett a szállásunkra. Ennek hatására egészen új értelmet nyert számomra az alkohol és képes vagyok értelmezni a lőre fogalmát - gyakorlatilag minden más amit eddig ittam! Reggel kipihenten ébred mindenki, kivéve Eriket aki nincs sehol, illetve Kloint és Seyanát, akit úgy néznek ki mint akik két napja nem aludtak. Rövidesen kiderül, hogy valóban ez a helyzet és a törpék Kloin kérésének eleget téve alaposan kivizsgálták Eriket és megállapították, hogy az útitársa már elment. Nem sokkal később Erik is felébred, így aztán útra kelünk, Ragon ígéretének megfelelően, a felszínre.

A valamikor volt csillagvizsgáló már csak nyomokban hasonlít valamikor önmagára, talán egyetlen ép fala sincs, így viszont egy hóvihar társaságában tölthetjük az éjszakát, amit látszólag rajtam kívül nem igazán tud értékelni senki. Én viszont cserébe hónapok óta nem éreztem ennyire elememben magam és ami azt illeti egy egészen új összefüggésre is rájöttem a képességeimmel kapcsolatban. Az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy a jégmadarakkal nem sikerült olyan alaposan felderíteni a környéket mint számítottam rá, azonban meg fogom kérni Seyanát, hogy nézzen ki fent itt egy olyan helyet, ahová vissza tudunk jönni a törpék segítsége nélkül is. Talán még Elawer is velünk tartana, mert elég csalódottnak tűnk, hogy egyetlen csillagot sem láttunk egész este.

Részlet Helion Aeglos: Az emberi racionalitás című értekezéséből:

“Habár feljegyzéseim eredeti célja az, hogy ismereteimet összefoglaljam későbbi önmagam, esetleg egy hasonló helyzetben járó fajtársam számára, segítséget nyújtván az emberi szociális kapcsolatokban való eligazodásban, a sokszor illogikus gondolkodás és motivációk megértésében, az alábbiakban egy rövid időre el kell térjek eredeti céljaimtól és a törpékről kell szót ejtsek.

Az már az elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy a törpe ráció - amely nagyban eltér mind az elfek, mind az emberek gondolkodásától - mélyen átitatódott a történelmükkel összevonódó faj-tragédiájuk nyomán kialakult bizalmatlansággal. Ennek a bizalmatlanságnak eltérő mélységei és olykor egészen meglepő dimenziói is léteznek, ezért nem meglepő az, sok esetben a törpék még egymást is kétkedéssel fogadják, a más fajok képviselőit pedig nem is említve.
A következő példák álljanak ezen állítást megerősítendő ellen-precedensként:
A törpék akikkel hónapok óta utaztunk első ránézésre már régen elfogadtak bennünket, holott számunkra nyilvánvaló volt, hogy mi csak eszköz vagyunk a kezükben céljaik elérése érdekében. Az egyik este egy fárasztó nap után, arról érdeklődtem a törpék vezetőjénél, aki nem mellesleg Tooma felszentelt papja volt, hogy mire számíthatok, ha megérkezünk célunkhoz, egy elveszett törpe közösséghez, hogyan fognak majd fogadni egy elfet. Korábbi tapasztalataimból kiindulva arra számítottam, rejtegetni kell majd kilétemet, hogy ne kerüljek a támadások középpontjába. A legnagyobb meglepetésemre azt mondta, “Ahová megyünk, ott szívesen fogadnak majd”, a tekintetét látva pedig fel sem merült bennem, hogy ez ne így lenne. Később visszagondolva felismertem, hogy ez egy igazi fordulópont volt a törpéről, mint fajról kialakított véleményem alakulásában, ez volt az a pont, amikor először vettem észre az önzetlenséget.
Egy későbbi alkalommal, amikor az előbb említett közösség vezetői járultunk, meglevődve tapasztaltam, hogy a vezetők sorai között olyan törpék képviselői ültek aki, hagyományos körülmények között szóba sem állnak egymással, itt azonban demokratikus módon, egy választott vezető irányítása alatt közösen dolgoztak a vegyes törzsük, avagy ahogy ők nevezik „A visszatérők királyságának” fennmaradásáért. Őszinte köszönetüket fejezték ki, hogy segítettünk a társaiknak, hogy hazataláljanak. Ami pedig leginkább új volt számomra az a feltétel nélküli hála, szemben az eddigi adok-kapok mentalitással. Egy újabb példa arra, hogy a vad környezet, elkeseredett helyzet vagy reménytelenség mennyire megváltoztathatja az egyén és a közösség alapvető mentalitását.

Kisebb kutatómunkába került, hogy kiderítsem, a tanács tarini (Ynev hagyományos törpe birodalma) és bórogi tagján kívül a déli és erioni diaszpórából érkező törpék egymással és a tarinival sem ülnének egy asztalhoz Yneven. A Tariniak kiszakadottakként tekintenek azokra a fajtársaikra, akik elhagyják a birodalom tárnáit, és soha többi nem engedik vissza őket, sőt a segítséget is megtagadják tőlük. Furcsa volt számomra ezzel szembesülni, mikor korábban azt hallottam és tapasztaltam, hogy a törpék bajtársiassága egyedülálló. A kutatásaim alapján a kiszakadottak motivációi egyaránt lehettek vallási és politika indíttatásúak melyek aztán odáig jutottak, hogy az önkéntes száműzetést választották. Ugyanakkor az új élőhelyükön látszólag továbbra is a korábbi hagyományaikat követik. Az egyetlen eltérés, amit meg tudtam állapítani az erioni törték esetében, hogy nem vagy csak részben húzódtak a föld alá. A törpék szövevényes (mások szerint primitív) érzelmi világa, legendás makacssága és a külvilágtól jellemzően elzárkózó magatartása nem könnyíti meg a mélyebb ismeretek megszerzését. Mindenesetre a későbbiekben érdemesnek tartom a témát komolyabb elmélyülésre.”

*Helion*

A felszínen tett fagyos látogatás után a Kalandozók visszatérnek a Mélysötét megszokott melegébe. A Visszatérők Királyságában igazán kivételes dolog vendégnek lenni, ehhez mérten kapják a megbecsülést is, s úri mód tartják őket. A napok, pontosabban az éjszakák alatt, Tin és Helion, a társaság elfvérű tagjai, ijesztő rémálmokat élnek át, amik a lelkükön ejtett sebeken túl a fizikai testükön is megnyilvánul. Egy ponton Tin elveszíti a látását, Helion pedig brutális égési sérüléseket szenved amikor felébred. Az aggasztó dolgon nem tudnak kiigazodni, hiába láttak már hasonlót, hiába van köztük egy álomjáró, eddigi tudásuk szerint ugyanis a beriqueli antiss túl veszélyes egyszerű halandóknak, így hát zsákutcába érnek.

A helyi vezetők közül Ragon került a legközelebb a csapathoz, így hát amikor a meghívásának eleget téve együtt vacsoráznak, segítséget kérnek a „gyilkos” álmok ellen. Viszont hiába a sok fohász és rituálé, Kadal papjai is legalább annyira bizonyulnak szakértőnek ez ügyben mint hőseink. Jobb ötlet hiányában, na meg amúgy sem azok az egyhelyben maradós fajták, a kalandozók a sejthető helyi szürke törpe fenyegetés irányába néznek. Ragontól megtudják, hogy a pillanatnyi előrenyomulást a szürkék egy megrontott, de még így is rendkívül nagyhatalmú mágikus fókusszal akadályozzák. A csapat habozás nélkül felajánlja szolgálatait, s amikor Ragon látja mennyire elszántak egy kis ízelítőnek szánt harcot is szervez nekik a frontvonalon, ahol megmérkőznek eddigi életük LEGkeményebb ellenfeleivel.

A szürke törpék, bizonyos rég elfeledett tartományokból származó tekercseken „duergar” néven szerepelnek, különösen híresek arról hogy más fajokat szolgasorba kényszerítenek, hogy aztán teljesen kizsákmányolhassák őket. A „legfejlettebb” módszerükkel itt szembesülhet az olvasó. Három-négy láb magas, csillogó-fekete pikkelyes, aligátor fejű, rönknyi vastag lábú, karú és farkú humanoidok, embernyi pajzzsal és hozzá való, ormótlan nehéz fegyverekkel felszerelve. A „szürkék” válasza a Visszatérők Királyságának térnyerésére. Egy ilyen szörny ellen csak Kloinnak van esélye felvenni a harcot, erre építve a társaságnak sikerül előbb egyel, majd kettővel is végezni. 
Ragon teljesen elképedve azonnal átértékeli az erőviszonyokat és a kalandozók helyeslése mellett új tervet dolgoztat ki a szürkék megtörésére.

A csapat a fókuszterem (egy különösen dús mithrill telér) megtisztítását kapja feladatul, miközben a törpék egységei a lehető legtöbb figyelmet kötnek le a frontvonalon. Egy pár szörnnyel így is végezniük kell hogy elérjenek céljukig, egy kevésbé használt tárnarendszer járatain. Azt, hogy a következőket mind túlélték, bizonyosan csak a szerencsének tudható be. 
A fókuszteremben seregnyi szürke törpe és tucatnyi démon sürgölődött a végső „fegyverük” körül, ami egy láthatóan bénult fekete őssárkány volt. A parányok a vérét használták fel, hogy valami istentelen módon, gúnyt űzve az életből, létrehozzák szörny-harczosaikat. A csapat teljesen leblokkolt. Helion és Tin végre megértették álmaikat és meglátták bennük a sárkány tudatalatti segélykérő hívását. A látványtól megvadulva rohamoztak volna a biztos halálba, de Kloin vasmarokkal satuba fogta nála sokkal gyengébb társait. Elawer és Seyana még mindig a megdöbbenés sokkjában volt, amikor Erik kapitányt elnyelte a sötétség… de csak hogy egy pillanattal később a sárkány mellett kivesse magából. Az Erik-Utazó hatalmas homályszárnyaival rögvest a hüllő homlokába állított aquir lándzsa mellett termett és egy ijesztő üvöltés kíséretében kitépte azt. A lény, elborzadva a vérét ért becstelenségen szabadjára engedte mágikus hatalmát, s az idő kerekét visszaforgatva az itt történtek nyomát is eltüntette – ahogy azt később megtudták a nyomokat vizsgálva. Majd ő is „távozott”, de még egy csepp ajándékot hátrahagyott a véréből, amit Erik egy fiolába töltött. A többiek mind elájultak az od ilyen mértékű „kisülése” okán, de később maguktól felébredtek bármiféle maradandó károsodás nélkül, bár a varázs holmik nagy része odaveszett.

A visszatérőket hősöknek kijáró módon köszöntik a törpék. A féltve őrzött Tűz Esszenciáját, a kérésükre megmunkálják s használható formát adnak neki. Valamint Ragon, a tanács nevében megbízza őket egy tarini küldemény kézbesítésével, ami dicsőséggel és anyagi javakkal egyaránt kecsegtet… S bár a sárkánytól kapott ajándéknak gyanús körülmények között lába kél (szerencsére erről csak a Loandar testvérek tudnak), a Tráintól kapott smaragddal már a dérvári tartozást is elrendezték, így végre derűsen tekinthetnek hőseink az eljövendő események felé. 
Életük kalandján vannak túl, mehetnek haza...?

*Kloin*

Démonok a mélyben

Helyszín: Beriquel 
Dátum: 2294.19.11– 2294.19.14.

A törpe különítménnyel kiegészült kalandozók pihenéssel és beszélgetéssel töltik a csata utáni pár napot. Szemmel tartják az erődöt, így észreveszik, hogy a eltűnnek a lobogók és az őrség. Nyílt terepen közelítik meg hát önbizalomtól duzzadva azt.

Elawer több hasznos varázslatot is bevet - fényt teremt, kémablakot nyit, léőket keres - és egyre jobban érzi, hogy valami egyre erősödő zavaró dolog nehezíti meg a varázslást.

A dupla falú erődöt és trükkös kapujait nem egyszerűen veszik be, de szerencséjükre már egyetlen szürke törpe sincs aki őrizné azt.

Amint egy újabb mélységére jutnak el, az erőd megremeg és a mágikus fények kialszanak egy pillanatra. Nyugtalanítóan hat ez a csapatra, főleg, hogy egyre gyakoribb és hosszabb az esemény.

A feszültésget egy velőtrázó ordítás töri meg, a kalandozók újult erővel esnek neki a járatok átvizsgálásának... és bele is futnak egy démoni teremtménybe. Két szűrös patás lábon álló humanoid jellegű szarvakkal csúfított vicsorgó pofájú szörnyre - mélységi szatírra bukkannak.

Aztán a mélységi szatírok bukkannak a csapatra, és kezdetét veszi a törpéknek és Eriknek való harc. Elawer is eszmél és szívszaggató gitárszólóba kezd - minden akkordra lesújt egy törpe fejsze és a szatírok lassan kivéreznek.

A mészárlás után a csapat tovább ereszkedik a mélybe - kiváncsiságukat (kapzsiságukat) nem tudja legyűrni az állandósuló remegés sem.

Egy óriás trófeaterembe érnek, de mielőtt nekiláthatnának rendesen felbecsülni a találtak értékét, egy hatalmas mélységi szatír ront be a terembe. Messzire nyúló tüzes korbácsával megtréfálja a legtaplraesetteket is, így a csapat menekülőre fogja.

Biztonságos távolból nézik végig, ahogy az erődöt és a barlang egy részét egy feneketlen torkú démoni űr szippantja magába.

Train ugyancsak felönt a garatra este, a kalandozók ekkor veszik a bátorságot, hogy megosszák vele a legendás Tooma pap lelkének a sorsát. Gutreknek nem sikerül elmondani, és másnap a törpék inkább a zsákmány csodálatával foglalják el magukat.

*Tin*

Vadászat a mélyben

Helyszín: Beriquel
Dátum: 2294.18.02– 2294.19.10. 

Hosszas megfigyelésre rendezkedtünk be. Felkészülten, módszeresen akartuk kiirtani ezt az erődöt. A kétely mintha ismét felütötte volna a fejét párunkban, de ettől még tette mindenki a dolgát. A szürke hétköznapokba (ünnep mondjuk nincs a föld alatt) félelmetes meséket idéző ciripelés csempész izgalmat. Barlangi vándorpókok vonulása éri el környékünket, és nem félek futni előlük, majd pedig Darton hatalmát hívni ellenük. Persze Kloint beérve látom, hogy meg is lehet küzdeni ezekkel a szörnyetegekkel.
Ahogy a szürke törpék is teszik, megfigyelőállásunkról kitűnő harci bemutatóban van részünk. Szervezettségük és létszámuk arra ösztökéli Elawert, hogy egy három lépcsős tervet vizionáljon a megtizedelésükre.

Seyana nagy nehezen beadja a derekát és árnyak fedezetében átrepül abba a járatba, ami már túlesik a szürke törpék területén és ahová rendszeres őrjáratokat küldenek. Árnyékajtón átvisz engem és a bárdod aztán ránk bízza a felderítést. Napokon keresztül járjuk a járatokat, mire megtaláljuk az ideális helyet a rajtaütéshez. Sikerül egy átmeneti bázist is felállítani, így Seyana áthozza az egész csapatot. Egész hamar - napokon belül - sikerül rajtaütnünk egy őrjáraton, akikkel megizzadtunk rendesen Helion jéglehelete nélkül. Az egyik szerencsétlent Elawer és Seyana mágiával és a gondolatátviteles fülbevalók segítségével hallgatja ki. Eszerint az erődben öt harcos pap és egy-kétszáz harcos lakik.

Második lépcsőként morgóvá változtatva parádézunk az erőd előtt és adjuk vissza Tyrannó fattyainak társaik levágott, megégetett fejét. Hamar reagálnak is és vérebeiket küldik utánunk. A dögökön mágia nem fog, viszont természeti lényeg - de így is hiába ismerem a farkas formájúak stílusát, csúnyán megtépnek Kloin nagy kacajai közepette. Seyana vissza utazik a megfigyelőhelyre, mi pedig a rajtaütés helyszínére sietünk. Két csapatot küldenek ránk, miután a bestiák nem térten vissza morgó trófeákkal. Csak reméljük, hogy a két csapat, ha két irányból is érkezik hozzánk, nem egyszerre.

A harmadik lépcső végrehajtásába becsúszik egy kis hiba - a lesvetést még gyakorolnunk kell. Így marad az, amihez már értünk: a menekülő törpéket halomra aprítjuk. A járatokon Erik előre szárnyal, az akadékoskodókat Kloin dönti félre, ha meg csoportokba verődnének, akkor Helion fúj rendet köztük. Nagy párbajok bontakoznak ki, majd mielőtt a harcos pap menekülőre fogná, Erik egy halálos szúrással tesz pontot a harc végére.

Két nap is eltelik, mire az erőd újra mozgolódni kezd. A tervünk eddig tartott, de érezzük, hogy előbb-utóbb neki kell mennünk. Kényelmes megfigyelőhelyünkről várjuk a fejleményeket. Három harcos pap vezette csapat, majd mögöttük fél órára egy-egy osztag masírozik be a három kritikus járatba. Tépelődünk, csapdát szimatolunk, végül az egyik 11 fős osztag mögé nyit árnyékajtót Seyana. Nem járunk nagy sikerrel, viszont a korábbi csata helyszínéről hiányzik a harcos pap holtteste. Elawer Élő történelem varázslata megeleveníti a történteket és Seyana aggodalma beigazolódik: az egyik pap nagyon alapos vizsgálgatásnak vetette alá a helyszínt. Egy jó pár napot rászánunk újabb szürkékre vadászva, de nem jutunk közelebb a célunkhoz: a helyőrség aprónkénti gyengítéséhez. Így amíg a többiek pihennek és vitáznak, oltárt emelek Dartonnak egy eldugottabb járatban és áldozatként ajánlom neki az egyik átkozott fegyvert - amit örömmel fogad.

Tovább állni nincs már értelme, így hát a kisebb falatra, a Kis Erődre csapunk le. Elawer és Seyana gondos felderítésével bejutunk a Kis Erőd hátába, majd a kémablakon keresztül az ajtó mögé idézett jégelementál szolgák beengednek (Helion egyre csodálatosabb dolgokra képes). A második ajtót Seyana nyittatja ki egy szürkével, majd viharként csapunk le az alsó szint őrszobájára. Végre páncéltalan testeken táncolhat a pengém, mire felocsúdnának, vérben fekszik mind. De a meglepetés ezután következik, kürtszó zengi be az egész barlangrendszert. A másik teremből pedig egy harcra kész pap rontana ránk, ha Erik nem ugrana rögtön elé, Kloin pedig nem söpörné félre az ajtóban felállított pajzsfalat. Mire legyűrjük, mindenhonnan lábdobogás hallatszik: mögülünk a kapuszoba felől, az erőd főkapujából és az emeletről is érkezik egy-egy harcos pap a saját kis osztagával. Vajon sikerült becserkészniük végre a soraikat pusztító dúvadakat?

Elkeseredett harc, pszi-rohamot vezető varázstudók, küszködő harcosok. Az emeletről érkezőt Helion és Seyana koncentrált varázslatai gyűrik le, a főkapun érkezőt hosszas gyürkőzés után egy mesteri szúrással Erik teríti le, a rendfőnököt viszont a három másodvonalbeli harcos próbálja tartani. Seyana ekkor már ereje végén is túl van.
A gonosz tűzzel izzó csatabárd először Elawert veti félre, majd a fogazott pengéjű kard mar halálos sebet testemen. Pedig jó terv volt.

[...]

Seyana gyógyitalának keserű-édes ízét érzem az ajkamon. Csend. Elfojtott zihálás, a távolból csattogó vértes csizmák. Arcomról tollakat söprök félre. A termet holttestek és varjútollak borítják. Rajtunk kívül három beriquelli törpe is: Traain, Tooma papja, Gutrek, Kadal papja és egy hallgatag harmadik. Hamar eszmélek, Seyana már árnyékajtót rajzol - az érkező 50 körüli szürke vértes csapatot rövid mérlegelés után Erik sem akarja bevárni -, gyorsan segítek összeszedni a többieknek azt, amit kár lenne a sietségben itt hagyni: és rongyokba csavarva magamhoz veszem a fogazott pengéjű kardot. Jó terv volt. 

*Tin*

Út a mélybe

Helyszín:Beriquel
Dátum: 2294.11.12– 2294.18.01.

Már napok óta csak a Csontlovag volt a téma, szerintem évtizedek óta ennyiszer nem ejtették ki a nevét, mint az elmúlt három napban.

Mivel a törpék minden segítséget megígértek, úgy gondoltuk, megkérdezzük Kadal-híveinek hivatalos álláspontját a szürke törpékről. Lehetőségeink számba vétele után, rájöttünk, Elawer barátján kívül úgy sem állna velünk senki szóba, így Gutrek kapta meg a lehetőséget, hogy Kadal-egyházának szócsöve legyen. Gutrek rengeteg olyan dolgot elmondott a szürke törpékről, amit már eddig is tudtunk, szerencsére azonban egy-két új információ is akadt. Fény derült rá, hogy a szürke törpék képesek törpéket átállítani a saját oldalukra, ennek mikéntje azonban nem tisztázott. Elawer kérdése nyomán arról is szó esett, hogy Tyrannó kultistái közül csak a legjobbakból lesznek papok, a nem kiemelkedő kultistáknak jut a lehetőség, hogy démon hordozóvá váljanak, a maradék pedig martalék lesz a szertartások alatt. Elawer az elmondottak alapján arra a következtetésre jut, hogy a kultisták démonikus kapcsolata nekromancián alapszik.

Másnap Arló felkeres bennünk egy gyanús zsák társaságában, amiből négy (szerinte) kiváló minőségű pálinka kerül elő, ő ezzel tervezett kedveskedni nekünk az útra. Megemlítjük neki, hogy szeretnénk felmenni a Farmra néhány eszközért és felszerelésért az indulás előtt. Ennek semmi akadálya, azonban azt javasolja, hogy valaki mindenképpen maradjon itt, amíg a többiek felmennek, így Kloin, Erik és Tin maradnak és tovább élezik a Klán vendégszeretetét.

Végre kijutottunk, igaz csak időlegesen, de akkor is! Visszaérve a Farmra kapcsolatba lépünk Rúfióval, aki a szokásos módon a Dérkirályhoz invitál bennünket. A Dérkirálynak részletesen beszámolunk a történtekről, aki hol kissé kárörvendően dörzsöli a kezét, hol pedig szóhoz sem jut a döbbenet miatt. A történet végeztével biztosít bennünket arról, hogy segít amiben tud, de a kisebb részletekkel keressük Ferdinándot. A fogadós egy óra múltán kerül elő, azonban úgy tűnik, már mindent tud, így nem kell újra beszámolnunk a történtekről. Elmondjuk neki, hogy szükségünk lenne egy őrzött tárolóhelyre az expedíció idejére a jégóriások falujában, valamint néhány olyan eszközre amellyel láthatunk a sötétben, ha esetleg a szükség úgy kívánná. Ferdinánd néhány órával később három fejpánttal, amit még a kyrek hagytak hátra, amikor állítólag oly sietősen távoztak. Ezek mellett biztosít arról is, hogy meglesz a kért tároló is az óriásoknál.

Másnap este Rúfió segítségével ismét a Dérkirály dolgozószobájában kötöttünk ki, ahol a mágus egy rendkívül szemléletes előadás során elmesélte, hogy hogyan jutott a szürke törpék nyomára régebben, amikor a rajtaütést tervezték. Azonban azt is megtudjuk tőle, hogy a szürke törpék rájöttek a trükkre, így már valamiféleképp védik a tüzeiket, kivéve hármat, ami szinte egészen biztosan csapdát jelent. Úgy tűnik van azonban egy negyedik lehetőség is, egy gyertyaláng, ami túl gyenge lenne Rúfió kapujához, de van valamiféle hőforrás a közelében, amit a mágus képes segítségül hívni. Ezután a Dérkirály  elküldi Rúfiót és elmondja nekünk, hogy szerinte a Csontlovag már nem él. Ezt arra alapozza, hogy különben hallott volna róla az elmúlt évtizedekben és a vulkános eseményeknél is fel kellett volna tűnnie, hiszen ezek elég jelentősek voltak ahhoz. Azt tanácsolja, hogy induljunk el az expedícióra és próbáljunk meg minél több kárt okozni a szürke törpéknek, aztán egy idő után, a segítségével kijelölünk egy harcos papot Csontlovagnak és elhozzuk a trófeáját a Klán törpéinek, így valószínűleg letudhatjuk az adósságunkat.

A következő napok a felkészülés jegyében telnek. Miközben Seyanának segédkezek a laborban több dolgon elmélkedek. Az egyik, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk a Dérkirályról azon kívül amit ő szeretne, hogy tudjunk. A Rúfióhoz fűződő viszonya kapcsán azonban úgy gondolom nem ártana, ha mi is kicsit felkészültebbek lennénk, hiszen feltételem nem szeretnénk úgy járni mint a mágus. Arra a következtetésre jutok, hogy Elawert kellene meggyőzni arról, hogy használja azt a varázslatát Kloin páncélján, amit a másik oldalon használt a vámpíroktól elorzott páncélon, ezzel biztosan megtudhatnánk néhány érdekességet a Dérkirály múltjából. Ha visszaértünk a többiekhez ezt fel is vetem Elawernek. A másik téma pedig Erik és az Idol amit az erődben találtunk. Az alapján amit az emberek vallásáról megtudtam az elmúlt hónapokban, arra számítottam, hogy mostanra minden szabad percét Istene ereklyéjének kifürkészésével tölti, hisz ebben segítségére van az útitársa is, aki segíthet Eriknek értelmezni az isteni sugallatokat, hiszen ő közelebb áll az Istenükhöz. Legközelebb, ha szóba kerül ez a téma megkérdezem Eriket erről, remélem nem veszi majd tolakodásnak az érdeklődésemet.

Miután végeztünk a különböző italok és főzetek készítésével és a óriások raktárba is átszállíttattuk a szükséges dolgokat visszaindulunk a mélybe. A többiek már várnak bennünket. Megegyezünk, hogy először a hajdani „nagy csata” helyszínére indulunk, ahol Elawer mágiája segítségével megpróbálja felderíteni a csata pontos részleteit. Traain, Tooma papja nem tart velünk, de ajándékot küldd, egy apró kőszobor formájában, amihez a következő üzenetet kapjuk: „Akkor használjátok, ha démonok serege vesz körül benneteket”. Elawer miután megvizsgálja a szobrot megerősíti, hogy ennek valóban ekkor vehetjük a legjobb hasznát.

Pár nap múlva végre útnak indulunk, egy igen népes törpe kísérttel, ami szemmel láthatóan a velünk szimpatizáló törpékből állt. Három nap alatt érünk a csata helyszínére, ahol kísérőink búcsút intenek. Elawer nem sokkal ezután hosszan tartó varázslatokba kezd, amelyek hatására megelevenednek szemeink előtt a régmúlt eseményei és végül megpillantjuk a Csontlovagot, egy fehér páncélban lévő harcos papot, így már van elképzelésünk, hogy hogyan is nézhetett ki valójában. A dolog végeztével tüzet rakunk és várjuk Rúfió jelentkezését. Az estét a Dérkirály vendégszeretetét élvezve töltjük.

Másnap este Rúfió megnyitja a kaput és átlépünk rajta. Egy kőszigetre érkezünk, amiről hamarosan kiderül, hogy egy lávakút közepén áll - ez megmagyarázza miért tudott Rúfió kaput nyitni ide. A gyertya pedig nem más mint egy idéző gyertya, ami Seyana szerint egy démont köt erre a síkra. Ha eloltanánk a gyertyát a kötés megszakadna, és az idéző is megérezne, ezért érintetlenül hagyjuk. Közben felderítjük a terepet, a szigetről két úton lehet távozni, egy romos erkélyen keresztül, ami körülbelül 40 méterrel magasodik fölénk, illetve egy félig beomlott lépcsőn keresztül, ami jóval alacsonyabban van az előbbinél, ugyanakkor sokkal rosszabb állapotban. Erik árny-szárnyait használva felküzdi magát az erkélyre, Seyana pedig a lépcsőt veszi szemügyre közelebbről. Miközben épp a romokat és maradványokat vizsgáljuk valami történik... Az érkezésünk óta hallható morajlás erősödni kezd, majd elkezdenek villódzni a fények a teremben, majd minden fény kialszik... Egy pillanattal később újra világos van, de a kősziget közepén egy démon jelenik meg örvénylő tűzvihar közepette. Elawer szava eláll a csodálkozástól, majd nemsoká megosztja velem - mivel olybá tűnik csak én nem tudom mivel állunk szemben - hogy ez nem más mint egy balrog, a legendák lénye, amivel az ember gyerekeket riogatják esténként, a tűz és a sötétség démona, ami valaha egy tűzelementál volt, amíg be nem börtönözték egy másik síkon, ahol valami mássá vált... körülbelül idáig jut a mesében, amikor valahonnan fentről Seyana egy óriási sötétség-lövedéket küldd a balrogra, ami hátraesik a hatalmas csapás következtében és letarolja az oltárt, a gyertya azonban érintetlen marad. Kloin meglendíti hajítóbárdját, amivel telibe találja a démont. Tin beáll Kloin mellé, én kicsit oldalra húzódok. A balrog felegyenesedik, és fenyegetően megemeli hatalmas pallosát és a másik kezében lévő tűzostort. Kloin következő hajítóbárdos támadását már pallosával félreüti, majd egy tűzörvényt fúj felé. Tinnak és Kloinnak nincs ideje félre ugrani, így mindketten kapnak az örvényből, ami ellen tűzvédelmük kevésnek tűnik. A következő pillanatban Kloinra idézek egy fagyaurát ami megvédi a balrog tüzes támadásaitól egy ideig, s mivel látom, hogy rohamra indul újabb varázslatba kezdek. Ezúttal a kalapácsát ruházom fel fagyos sebzéssel. Kloin óriásit üt a balrogra és úgy tűnik a fegyvere is különösen hatékony ellene. Ebben a pillanatban Seyana újabb sötétség-lövedéke csapódik be, végképp pontot téve a balrog e világi létére. Az idéző gyertya elalszik és a démon teste óriási sebességgel omlik magába, amíg nem marad hátra más, mint valami furcsa lávaszerű anyag, ami Elawer szerint nem más, mint maga a tűz esszenciája, minden kovácsok és mágikus tárgykészítők álma, a pusztító tűzfegyverek és tűz-immunitást adó páncélok kulcsa. Mivel senki nem akar hozzáérni én megteszem, meglepő, de egyáltalán nem forró, ugyanakkor valami egészen furcsa érzés kerít hatalmába, a tűz esszenciája..., viszont ha tűz létezik, akkor... el kell raknom, mert nem bírom tovább kézben tartani, belecsavarom egy rongyba és a táskámba pakolom, de gondolatban folytatom azt a gondolatsort ami az előbb megkezdtem.

A többiek szerint ezt a csatát könnyen megúsztuk, miközben Elawer befejezi a balrogokról szóló legendákat felkészülünk a mászásra. Elawer után Tin mászik fel az erkélyre, majd pedig mi következünk Kloinnal, szerencsére fentről már könnyen felhúznak. Az erkély mögött egy romos étkező fogad bennünket és két ajtó. Az egyik egy rég nem használt kapuszobába vezet, a másik pedig egy sötét lépcsőhöz. Egy rövid pihenő után a lépcsőn lemerészkedve újabb folyosókra és elágazásokra bukkanunk, amelyek egy része visszavezet a lávakúthoz a romos lépcső irányából, egy másik azonban egy erősen kivilágított részben végződik. Tin és Erik előremennek és némi felderítés után egy öltözőszobába jutnak, ahol végig kultista köpenyek sorakoznak a fogasokon. Amíg Tin még előrébb merészkedik én egy hirtelen ötlettől vezérelve átnézem a köpenyeket és az egyikben találok is egy Tyrannó szimbólumot, amit köpenyestől a táskámba süllyesztek. Visszatérve Tin elmondja, hogy folyosó egy természetes barlangban végződik, ahol épp egy kultista szertartás folyik mintegy 10 résztvevővel, illetve két másik kultista tevékenykedik egy oldalsó szobában. A rajtaütés mellett döntünk, Tin és Kloin szemből rohamozik, míg én kissé oldalról egy fagyos leheletet küldök az összejövetel közepébe. Erik ezt a pillanatot választva beugrik a kultisták közé és egy halálosnak szánt rúgással a szertartást vezető papnőt a nyitott szájat formázó oltár belsejébe löki. Tin istene segítségét kéri a harchoz és úgy tűnik Darton ismét felfigyel hű szolgájára. Egy látomást küld neki, amiből egyértelmű lesz, hogy a papnőnek nem szabad a szentélyben meghalni, így Erik kihúzza a haldokló papnőt a tátott démonszájból. Közben egy újabb fagyleheletet fújok a kultistákra, amelyek közül több szilárdra fagy. A még talpon lévő Tyrannó hívek hamar megtörnek Kloin csapásai alatt, így Seyana már az oldalsó szobák felderítésével foglalkozik. Közben Elawer egyetlen lövéssel elintézni az egyik, a hátsó szobából előtörő kultistát. Az egyik oldalsó szobából két újabb kultista kerül elő, már átalakulva, de ezek már nem okoznak jelentősebb problémát. Amíg a csapat kezeli őket, én Elawer segítségére sietek, hamarost az egész szentélyt sikerül kitisztítani. A kultisták maradványait a lávakútban helyezzük el, Tin pedig feláldozza istenének a rajtaütés során zsákmányolt szentségtelen szimbólumokat.

Ezután nem sokkal elhagyjuk a szürke törpék által használ járatokat és bevetjük magunkat a mély-sötétbe. Egy hónap barangolás után Kloin végre nyomokra bukkan, amik egy kereszteződéshez vezetnek. Némi felderítés után megfigyelésre rendezkedünk be amely során több elhaladó őrjáratot, többek közt egy harcos papot is látunk. Elawer egyik felderítő akciója majdnem balul sül el, de végül mágiája segítségével sikerül észrevétlennek maradnia. Seyana ötlete nyomán két foglyot ejtünk. A foglyokat Elawer, miután árnyékajtóval biztos távolsága vonulunk, egy befolyásoló varázslat segítségével vallatóra fogja. Elég nehézkes a kommunikáció, de miután kiderül, hogy az idősebb szürke törpe érti a hílt, sok új információra fény derül. Az elfogott szürke törpék valamiféle munkavezetők, akik a szolgákat irányítanak egy termelési területen. Tudomást szerzünk két városról, ahol egyenként 80-100 szürke törpe él és egy erődről amit katonák irányítanak és körülbelül egy hónapi járóföldre van a kereszteződéstől, ahol ezekkel a szürke törpékkel „találkoztunk”. Ezen kívül több szürke törpe szót is feljegyzünk, amiknek talán még hasznát vehetjük a későbbiekben. Miután úgy ítéljük meg, hogy mindent megtudtunk a foglyoktól ami megtudható volt, csatlakoznak társaikhoz a lávakútban.

Visszatérve a kereszteződéshez a csapat elindul abba az irányba, amerre az erődöt sejti. Ez az irány azonban hamar zsákutcának bizonyul, így kerülő úton folytathatjuk az erőd felé. Majdnem két hónap kell hozzá, amire célunk közelébe érünk. Az erőd egy természetes barlangban helyezkedik el, egy több emeletes falba vájt építmény. Jelentős forgalmat bonyolít le, kocsik jönnek-mennek, szürke törpék gyakorlatoznak. Egy megfigyelő állás kialakítása mellett döntünk, amelyhez találunk is egy alkalmas helyet egy magasabb ponton, ahonnan az egész barlang belátható. Úgy tűnik az erőd két kapuszobával van közvetlen összeköttetésben, amelyek közül az egyik őrzött is, ez valamiféle kereskedelmet sejtet. Az őrjáratok öt fősek, két-három különböző harcos papot is látunk, illetve több alkalommal is figyelünk meg morgó-trófeákkal visszatérő szürke törpéket. Miután elég sok információval rendelkezünk Elawer üzen a Dérkirálynak, hogy találtunk egy helyet, ami megfelelő lehet arra, hogy vége megküzdjünk a „Csontlovaggal”.

*Helion*