Helyszín: Beriquel
Dátum: 2293.08.05– 2293.08.06.
A kincsekre éhes kalandozók buzgón építik az óriásszánt. Több kérdés is felmerül azonban az expedícióval kapcsolatban. Az egyikre Helion mutat rá: a vulkán lábáig nincs hó, addig is el kéne juttatni majd az alkotmányt - a megoldást is kitalálja, leverhető kerekeket kell a szánra tenni. A jégmezők biztonságos bejárására pedig hótalpakra is szükségük lesz a kalandozóknak, így azoknak is nekilátnak. A másik a kalauz, Kloin vállalkozik arra, hogy a Timúr által javasolt öreg törpét felkeresi Dérvárban.
Seyana is Kloinnal tart, mert üvegcséket és különböző komponenseket is be kell szereznie újonnan készült boszorkánykonyhájába.
A csapat többi része a Farmon marad, Erik lábadozással, Elawer dalolással, a félelfek pedig dolgos munkával múlatják az időt. Este hosszas beszélgetést folytatnak, majd az igazak álmára hajtják a fejüket…
Éjközép előtt hatalmas robajra és fényre ébrednek: a központi helyiség (a nagy, ahol esznek és alszanak) közepén máglya méretű tűzben Rúfió alakja jelenik meg - támadás alatt áll a tornya, azonnali segítséget kér. A tűzkép át is alakul portállá, amin a kalandozók gyorsan át is mennek, épp csak a leggyilkosabb fegyvereiket viszik magukkal.
A tűzmágus aranyszínű pikkelyvértben, karddal és tőrrel az oldalán várja a csapatot. Egyik kezében a rúnabot, a másikkal egy asztalon söpri élre a tekercseket, fóliánsokat. A mágustorony ablakai egytől-egyig eltűntek, a falakat és a kaput vörösen izzó rúnák borítják. Kintről szörnyű ostrom hangja hallatszik, a torony vaskapuja időnként megremeg - talán egy földelementál mér rá hatalmas csapásokat?
Rufió diadalmasan felkiált, kezében egy tekercs. Azt kéri a csapattól, hogy tartsák vissza az ostromlókat, ameddig csak bírják, majd jöjjenek utána. Megmutatja a padláson lévő rúnákat, ráolvassa a kalandozókra a pokol legforróbb hőségétől is védő igéket, majd eltűnik, hogy a vulkán mélyén maga indítson ellentámadást a szürketörpék ellen.
A sokadik döngetés után kialszanak a vaskapu rúnái. Néhány újabb nekifutás kell az ellennek, hogy a kapu beszakadjon és a két kapuszárny egymásnak roskadjon. Dübörgés, kiáltozás, halálsikolyok, robbanások hallatszanak be. Majd a kapun egy hatalmas káoszrinocérosz rohamozik be. Alighogy lépi át a küszöböt, tűzfal csap a magasba, elhamvasztja a szörnyet és a kapu is viaszként olvad a földre.
Füstben áll a kapunyílás, alig látni, hogy mire számíthat a csapat. Helion az első sziluettet látván azonnal használja a tűzkitörés varázspálcát, majd újra. Az első belépők szürketörpe katonák, pajzzsal és egykezes fegyverekkel. Elawer rögtön szétlövi az egyik fejét, majd végig lövi az első összecsapást. A pajzsosok után kissé megtermettebb, szarvas sisakokat viselő, kétkezes fegyvereket forgató katonák jönnek. Helion, Erik, Tin és az illúzió Kloin bátran veszik fel a harcot. Tin megtalálja a félvértek gyenge pontjait, így zsibbasztó ütésekkel bénítja a szürketörpéket. Erik csak szemre támad rapírjával, majd egyre inkább azon van, hogy a kapun kívülre verekedje magát. Az összeégett, kritikus sebektől és piszkos cselektől gyengített szürketörpék hamar fogynak - Elawer fejlövéses áldozata után Tin szurkálja halálra az egyik sisakost, majd Helion is gyorsan levág kettőt. Mire Erik eljut a küszöbön kívülre, kilenc szürketörpe fekszik a csarnokban.
Hirtelen sötétségkitörés történik - de a torony védőmágiája lefojtja a három kalandozó felé eső gömbcikket, így azok döbbenten látják, amint Erik egy nyurga, fekete szárnyas démonná változik át. A torony előtti csatatéren iszonyú tombolásba kezd, további nyolc szürketörpe katona pusztul el. A Démon/Erik körbenéz az üres csatatéren, a torony felé fordulva tétovázik, majd inkább a szürketörpe átjáró felé indul - és egy hatalmas sötétséggolyót dob bele.
Eriket Tin hozza vissza a csatatérről. Helion kitakarítja a csarnokot. Amíg Elawer ápolja Eriket, Helion és Tin átnézi, hogy mi lehet használható… Találnak négy hajójegyet és egy feketemágiát sugárzó tőrt, ami később Dartonnak kedves ajándékként pusztul el.
Fél óra sem telik el, amikor meghasad a tér szövedéke és a toronytól 30 lépésnyire szürketörpe átjáró nyílik, ami egy tárnafolyosót formáz - furcsán is hat, ahogyan a semmiből egy barlangjárat jelent meg. Egy újabb osztag érkezik két pajzsos és négy sisakos katonával, egy szürketörpe harcossal az élen. A harcoson feketelunír teljesvért, szemrések nélküli sisak van. A mellvértjén láncon lógó amulett/szentségtelen szimbólum, a kezében egy szinte kiterjedés nélküli kétkezes csatabárd.
A rohamosztagra küldött újabb tűzkitörések nem sok kárt tesznek, viszont Elawer fénykitörése elvakítja a katonákat. Amíg bizonytalanul lépegetnek előre, a kalandozók rájuk vetik magukat. Az egyik sisakost hamar le is bírja Erik, de a harcos varázsparancsai támadásra ösztökélik a többit. Erik nem lát támadható részt a feketelunír páncélon, így az amulettet veszi célba. Néhány próbálkozás után sikerül leszakítania, és messzire hajítja. Elawer eközben már bátorító dalokat zenél.
Nem jutnak dülőre, sőt, inkább visszaszorulnak a kalandozók, így visszavonulásra szánják magukat. Erik tartja a harcost, Tin egy sisakost, és Helion vakmerő cselekedetre szánja magát: elszalad az amulettért, levett kesztyűjével felkapja, majd szalad fel Elawer után a lépcsőn. Tin és Erik is felhátrál, majd amikor az emeleti terembe felérnek Helion rácsapja és bereteszeli az ajtót az ostromlók előtt.
A dimenziók nélküli csatabárd keményen sújt le a vasalt faajtóra. Amikor végre átszakítja, a lépcsőn hatalmas tűz csap fel. A szürketörpék sikoltozva ugrálnak le.
Néhány perc pihenő jut a kalandozóknak. Elawer nem hagyja abba a lelkesítő dalt, Tin viszont Dartonhoz fohászkodik. Nem sokkal az ima vége előtt a terembe robban a szürke/fekete harcos, majd két katona is, Elawer és Helion tartja vissza őket. Nem sokáig várnak már, visszavonulnak a padlásszintre - Erik ugyanis már nagyon ki van fáradva.
Belépnek a teleportrúnákba…
...és Rufió vulkánmélyi laborjában találják magukat. Eriknek nagyon melege van - úgy látszik az átalakulás megszüntette a tűzmágus védővarázslatát. Amíg Elawer és Tin meditálnak, Helion két tekercset is ráolvas Erikre, de hibát véthetett, mert a védelem helyett csupán a kisülő mana fájdalmát kapja a bajvívó.
Tin áldozatként kínálja a gonosz tőrt és a gonosz szimbólumot is Dartonnak. Utóbbi eltűnése közben egy törpe halálsikolyát és a Sötét Úr borízű-kárörvendő nevetését is hallja mindenki.
A kalandozók pihenését robbanás és lávakitörés zavarja meg. Telepatikusan kérdik hát Rufiót, hogy mi tévők legyenek. Kis idő múlva tűzkapu nyílik, amin még mélyebbre ereszkednek a csapat tagjai. Erik átlépve fulldokolni kezd, de hirtelen elmúlik minden baja…
Az ismert úton indulnak lefelé, és egy vulkanikus kupolába érnek. Egy szinttel lentebb kultisták körét fedezik fel, az alján pedig - ahol már láva hömpölyög - gigászi csata zajlik. Rufió harcol két papnővel, egy tűzsárkány pedig két tyrannódémonnal és egy osztag szürketörpével.
A csapat gyors tervet készít, majd nekiindul, azonban két kultista lesből csap le rájuk. Nehezen bírkóznak velük, mert köpenyük erőteret von köréjük. Mikor már kezdenek düllőre jutni, egy démonná alakult kultista is előtűnik a sötétből, és halálos csapást indít Tinre…
…de “csak” a bal lábát töri-tépi ketté. Tin sikoltva rogy a földre, Eriknek kell hát felvennie a harcot. Egy pillanat múlva Tin eszelős kacagásba kezd, nyílt törést szenvedett lába, mintha nem is fájna, úgy áll rá. Elawer kikerekedett szemekkel figyeli, nem sok híján még a dalt is abbahagyja. Nehezen, de legyűrik a kultistákat.
Nincs idő gondolkodni, kicsit lentebb a kultisták gyűrűjében egyre növekszik a villámló átjáró - vajon mit akarnak Beriquelre szabadítani..?
Tin eszelős bicegéssel vezeti rohamra a csapatot - Elawer így is nehezen tartja az iramot, hiszen harci dalát nem szakíthatja félbe. Amire leérnek, Helion betölti a bárd nyílpuskáját, majd nagy ugrásokkal indul rohamra. Összehangolt dühvel csapnak le - egy ütem erejéig Elawer is abbahagyja a dalt, hogy fejbe kapja az egyik kultistát. Ugyanekkor szúr és vág a többi is, így a kántálás abbamarad.
A harc hevében újabb kultista alakul át. Eközben Heliont lebírja az egyik kultista, akinek a tüzes jogara ellen nem rendelkezik kellő védelemmel. Földre hanyatlik, majd hirtelen jég borítja be, hamarosan egy jégtömbbe, jégkoporsóba fagyva fekszik érinthetetlenül…
Elhúzódó, véres kézitusa bontakozik ki, Elawer minden erejét beveti, hogy megerősítse Erik harci vágyát - a feltüzelt bajvívó így elpusztítja a megszállott kultistát és a maradék kultistákat is.
Lent egyre keményebb a csata, a tűzsárkány egyre fogy, amíg Elawer célba veszi az egyik papnőt, Erik és Tin egy utolsó önfeláldozó rohamra készül. Elawer újabb tökéletes fejlövést hajt végre, de Rufió is csak eddig bírta - a tűzvarázsló mindent elemésztő robbanásban adja vissza magát az örök körforgásnak.
A földre esett Tin utolsó szavaival annyit kér Eriktől, hogy vigye ki, majd elájul.
A lávából Rufió mászik elő (mintha csak medencéből mászna ki), és diadalittasan néz körbe. Elawer és Erik leszalad hozzá (és a szétrobbantott csatatéren gyorsan összeszednek négy hajójegyet és egy zöldlunír csatabárdod).
Rufió kiolvasztja Heliont, majd mindannyian visszatérnek a laborba. Innen a mágustorony maradványaihoz vezet az útjuk, aminek a környékén mindössze egy elátkozott kétkezes buzogányt találnak.
Lassan hajnalodik, mindenki végletesen kimerült/eszméletlen, füstölgő romok és keserű pernye mindenhol. Rufió elmondja, hogy az ostrom csak elterelés volt, a szürketörpék most készültek a vulkánt kordában tartó falak elpusztítására. Ezúttal nem sikerült nekik.
Dátum: 2293.08.05– 2293.08.06.
A kincsekre éhes kalandozók buzgón építik az óriásszánt. Több kérdés is felmerül azonban az expedícióval kapcsolatban. Az egyikre Helion mutat rá: a vulkán lábáig nincs hó, addig is el kéne juttatni majd az alkotmányt - a megoldást is kitalálja, leverhető kerekeket kell a szánra tenni. A jégmezők biztonságos bejárására pedig hótalpakra is szükségük lesz a kalandozóknak, így azoknak is nekilátnak. A másik a kalauz, Kloin vállalkozik arra, hogy a Timúr által javasolt öreg törpét felkeresi Dérvárban.
Seyana is Kloinnal tart, mert üvegcséket és különböző komponenseket is be kell szereznie újonnan készült boszorkánykonyhájába.
A csapat többi része a Farmon marad, Erik lábadozással, Elawer dalolással, a félelfek pedig dolgos munkával múlatják az időt. Este hosszas beszélgetést folytatnak, majd az igazak álmára hajtják a fejüket…
Éjközép előtt hatalmas robajra és fényre ébrednek: a központi helyiség (a nagy, ahol esznek és alszanak) közepén máglya méretű tűzben Rúfió alakja jelenik meg - támadás alatt áll a tornya, azonnali segítséget kér. A tűzkép át is alakul portállá, amin a kalandozók gyorsan át is mennek, épp csak a leggyilkosabb fegyvereiket viszik magukkal.
A tűzmágus aranyszínű pikkelyvértben, karddal és tőrrel az oldalán várja a csapatot. Egyik kezében a rúnabot, a másikkal egy asztalon söpri élre a tekercseket, fóliánsokat. A mágustorony ablakai egytől-egyig eltűntek, a falakat és a kaput vörösen izzó rúnák borítják. Kintről szörnyű ostrom hangja hallatszik, a torony vaskapuja időnként megremeg - talán egy földelementál mér rá hatalmas csapásokat?
Rufió diadalmasan felkiált, kezében egy tekercs. Azt kéri a csapattól, hogy tartsák vissza az ostromlókat, ameddig csak bírják, majd jöjjenek utána. Megmutatja a padláson lévő rúnákat, ráolvassa a kalandozókra a pokol legforróbb hőségétől is védő igéket, majd eltűnik, hogy a vulkán mélyén maga indítson ellentámadást a szürketörpék ellen.
A sokadik döngetés után kialszanak a vaskapu rúnái. Néhány újabb nekifutás kell az ellennek, hogy a kapu beszakadjon és a két kapuszárny egymásnak roskadjon. Dübörgés, kiáltozás, halálsikolyok, robbanások hallatszanak be. Majd a kapun egy hatalmas káoszrinocérosz rohamozik be. Alighogy lépi át a küszöböt, tűzfal csap a magasba, elhamvasztja a szörnyet és a kapu is viaszként olvad a földre.
Füstben áll a kapunyílás, alig látni, hogy mire számíthat a csapat. Helion az első sziluettet látván azonnal használja a tűzkitörés varázspálcát, majd újra. Az első belépők szürketörpe katonák, pajzzsal és egykezes fegyverekkel. Elawer rögtön szétlövi az egyik fejét, majd végig lövi az első összecsapást. A pajzsosok után kissé megtermettebb, szarvas sisakokat viselő, kétkezes fegyvereket forgató katonák jönnek. Helion, Erik, Tin és az illúzió Kloin bátran veszik fel a harcot. Tin megtalálja a félvértek gyenge pontjait, így zsibbasztó ütésekkel bénítja a szürketörpéket. Erik csak szemre támad rapírjával, majd egyre inkább azon van, hogy a kapun kívülre verekedje magát. Az összeégett, kritikus sebektől és piszkos cselektől gyengített szürketörpék hamar fogynak - Elawer fejlövéses áldozata után Tin szurkálja halálra az egyik sisakost, majd Helion is gyorsan levág kettőt. Mire Erik eljut a küszöbön kívülre, kilenc szürketörpe fekszik a csarnokban.
Hirtelen sötétségkitörés történik - de a torony védőmágiája lefojtja a három kalandozó felé eső gömbcikket, így azok döbbenten látják, amint Erik egy nyurga, fekete szárnyas démonná változik át. A torony előtti csatatéren iszonyú tombolásba kezd, további nyolc szürketörpe katona pusztul el. A Démon/Erik körbenéz az üres csatatéren, a torony felé fordulva tétovázik, majd inkább a szürketörpe átjáró felé indul - és egy hatalmas sötétséggolyót dob bele.
Eriket Tin hozza vissza a csatatérről. Helion kitakarítja a csarnokot. Amíg Elawer ápolja Eriket, Helion és Tin átnézi, hogy mi lehet használható… Találnak négy hajójegyet és egy feketemágiát sugárzó tőrt, ami később Dartonnak kedves ajándékként pusztul el.
Fél óra sem telik el, amikor meghasad a tér szövedéke és a toronytól 30 lépésnyire szürketörpe átjáró nyílik, ami egy tárnafolyosót formáz - furcsán is hat, ahogyan a semmiből egy barlangjárat jelent meg. Egy újabb osztag érkezik két pajzsos és négy sisakos katonával, egy szürketörpe harcossal az élen. A harcoson feketelunír teljesvért, szemrések nélküli sisak van. A mellvértjén láncon lógó amulett/szentségtelen szimbólum, a kezében egy szinte kiterjedés nélküli kétkezes csatabárd.
A rohamosztagra küldött újabb tűzkitörések nem sok kárt tesznek, viszont Elawer fénykitörése elvakítja a katonákat. Amíg bizonytalanul lépegetnek előre, a kalandozók rájuk vetik magukat. Az egyik sisakost hamar le is bírja Erik, de a harcos varázsparancsai támadásra ösztökélik a többit. Erik nem lát támadható részt a feketelunír páncélon, így az amulettet veszi célba. Néhány próbálkozás után sikerül leszakítania, és messzire hajítja. Elawer eközben már bátorító dalokat zenél.
Nem jutnak dülőre, sőt, inkább visszaszorulnak a kalandozók, így visszavonulásra szánják magukat. Erik tartja a harcost, Tin egy sisakost, és Helion vakmerő cselekedetre szánja magát: elszalad az amulettért, levett kesztyűjével felkapja, majd szalad fel Elawer után a lépcsőn. Tin és Erik is felhátrál, majd amikor az emeleti terembe felérnek Helion rácsapja és bereteszeli az ajtót az ostromlók előtt.
A dimenziók nélküli csatabárd keményen sújt le a vasalt faajtóra. Amikor végre átszakítja, a lépcsőn hatalmas tűz csap fel. A szürketörpék sikoltozva ugrálnak le.
Néhány perc pihenő jut a kalandozóknak. Elawer nem hagyja abba a lelkesítő dalt, Tin viszont Dartonhoz fohászkodik. Nem sokkal az ima vége előtt a terembe robban a szürke/fekete harcos, majd két katona is, Elawer és Helion tartja vissza őket. Nem sokáig várnak már, visszavonulnak a padlásszintre - Erik ugyanis már nagyon ki van fáradva.
Belépnek a teleportrúnákba…
...és Rufió vulkánmélyi laborjában találják magukat. Eriknek nagyon melege van - úgy látszik az átalakulás megszüntette a tűzmágus védővarázslatát. Amíg Elawer és Tin meditálnak, Helion két tekercset is ráolvas Erikre, de hibát véthetett, mert a védelem helyett csupán a kisülő mana fájdalmát kapja a bajvívó.
Tin áldozatként kínálja a gonosz tőrt és a gonosz szimbólumot is Dartonnak. Utóbbi eltűnése közben egy törpe halálsikolyát és a Sötét Úr borízű-kárörvendő nevetését is hallja mindenki.
A kalandozók pihenését robbanás és lávakitörés zavarja meg. Telepatikusan kérdik hát Rufiót, hogy mi tévők legyenek. Kis idő múlva tűzkapu nyílik, amin még mélyebbre ereszkednek a csapat tagjai. Erik átlépve fulldokolni kezd, de hirtelen elmúlik minden baja…
Az ismert úton indulnak lefelé, és egy vulkanikus kupolába érnek. Egy szinttel lentebb kultisták körét fedezik fel, az alján pedig - ahol már láva hömpölyög - gigászi csata zajlik. Rufió harcol két papnővel, egy tűzsárkány pedig két tyrannódémonnal és egy osztag szürketörpével.
A csapat gyors tervet készít, majd nekiindul, azonban két kultista lesből csap le rájuk. Nehezen bírkóznak velük, mert köpenyük erőteret von köréjük. Mikor már kezdenek düllőre jutni, egy démonná alakult kultista is előtűnik a sötétből, és halálos csapást indít Tinre…
…de “csak” a bal lábát töri-tépi ketté. Tin sikoltva rogy a földre, Eriknek kell hát felvennie a harcot. Egy pillanat múlva Tin eszelős kacagásba kezd, nyílt törést szenvedett lába, mintha nem is fájna, úgy áll rá. Elawer kikerekedett szemekkel figyeli, nem sok híján még a dalt is abbahagyja. Nehezen, de legyűrik a kultistákat.
Nincs idő gondolkodni, kicsit lentebb a kultisták gyűrűjében egyre növekszik a villámló átjáró - vajon mit akarnak Beriquelre szabadítani..?
Tin eszelős bicegéssel vezeti rohamra a csapatot - Elawer így is nehezen tartja az iramot, hiszen harci dalát nem szakíthatja félbe. Amire leérnek, Helion betölti a bárd nyílpuskáját, majd nagy ugrásokkal indul rohamra. Összehangolt dühvel csapnak le - egy ütem erejéig Elawer is abbahagyja a dalt, hogy fejbe kapja az egyik kultistát. Ugyanekkor szúr és vág a többi is, így a kántálás abbamarad.
A harc hevében újabb kultista alakul át. Eközben Heliont lebírja az egyik kultista, akinek a tüzes jogara ellen nem rendelkezik kellő védelemmel. Földre hanyatlik, majd hirtelen jég borítja be, hamarosan egy jégtömbbe, jégkoporsóba fagyva fekszik érinthetetlenül…
Elhúzódó, véres kézitusa bontakozik ki, Elawer minden erejét beveti, hogy megerősítse Erik harci vágyát - a feltüzelt bajvívó így elpusztítja a megszállott kultistát és a maradék kultistákat is.
Lent egyre keményebb a csata, a tűzsárkány egyre fogy, amíg Elawer célba veszi az egyik papnőt, Erik és Tin egy utolsó önfeláldozó rohamra készül. Elawer újabb tökéletes fejlövést hajt végre, de Rufió is csak eddig bírta - a tűzvarázsló mindent elemésztő robbanásban adja vissza magát az örök körforgásnak.
A földre esett Tin utolsó szavaival annyit kér Eriktől, hogy vigye ki, majd elájul.
A lávából Rufió mászik elő (mintha csak medencéből mászna ki), és diadalittasan néz körbe. Elawer és Erik leszalad hozzá (és a szétrobbantott csatatéren gyorsan összeszednek négy hajójegyet és egy zöldlunír csatabárdod).
Rufió kiolvasztja Heliont, majd mindannyian visszatérnek a laborba. Innen a mágustorony maradványaihoz vezet az útjuk, aminek a környékén mindössze egy elátkozott kétkezes buzogányt találnak.
Lassan hajnalodik, mindenki végletesen kimerült/eszméletlen, füstölgő romok és keserű pernye mindenhol. Rufió elmondja, hogy az ostrom csak elterelés volt, a szürketörpék most készültek a vulkánt kordában tartó falak elpusztítására. Ezúttal nem sikerült nekik.
*Tin*
