Poros kifutó, poros könyvek

A csapat 2287.14.16.

Helyszín: Nuir, Tiar, Aven, Reak
Dátum: 2287.18.01.- 2287.18.11.

Alestan csonka naplóbejegyzése alapján Reakba indulnak.
Az út mulatozással, jó hangulatban telik. Minden este más település késdobálójában tanítják férfi módra mulatni Elawert. Eközben a bárdnak nő az élettapasztalata és az önbecsülése. Ahol nem alakul ki magától rendbontás, ott a tapasztalt kocsmajárók jó érzékkel beavatkoznak. Minden reggel jóleső fáradtsággal folytatják útjukat.
Az időzítés jó, mert Reakba érkezésük éppen egybeesik az első király születésnapja tiszteletére megtartott rendezvénysorozattal. Számos program és megmérettetés várja a látogatót, és mivel a versenyzők különleges bánásmódban részesülnek, mindenki igyekszik benevezni valamilyen hivatalos versenyre. Kloint a lovagi tornáról elhajtják, mert se származása, se páncélja nincsen a nevezéshez. Azért végül legalább apródként mindenki bejut a versenyzőknek fenntartott szállásokra. A későbbiekben Elawer a számszeríjászok versenyében a döntőig jut, miután a dalversenyben hamar kikosarazták. Kloin megnyeri a birkózó bajnokságot, de az nem hivatalos esemény, így pár helyi lenyomása után egy hordó sörrel, és egy sült malaccal gazdagodik. A maradékot majd a hazaút előtt értékesíti.
A lovagi torna a legrangosabb esemény mind közül, ami nézők ezreit, és távoli vidékek lovagjait vonzza. Három napon keresztül a lovagi harc minden változatában megmérkőzhetnek a jelentkezők. Tirion nevez az összetett versenyre, ahová Kloin apródként követi. Az első napon a torna jól megy, bár Tirion fiatal hévvel többször is idő előtt kitaszítja nyergükből az ellenfeleit. Kloin sajnos az egyik szünetben arrafelé kószál, ahol verekedést sejt, így ismét olyan események közelébe kerül, amik egyébként senkinek nem szúrtak volna szemet.
A torna egyik versenyzőjét, Alric Lannister lovagot megpróbálják balesetnek álcázott merénylettel eltenni láb alól. Bár Kloinnak –aki helyettesítő apródként adogatja a kopjákat – nem tűnik fel a meglazított lószerszám, a nagy esést a lovag szerencsésen túléli. A palotába szállítják, hogy életét menthessék, Kloint pedig elviszik kihallgatni. Ez már a nézők közt ülő többieknek is feltűnik, és próbálnak a közelébe jutni. A kikérdezés alatt a törpe együttműködik, így a végén szabadon távozhat. Sajnos Tirion aznapra búcsúzni kényszerül a versenytől.
Később a szálláson Tinnel elhatározzák, hogy a számos ellenségük mellé hébe-hóba nem árt támogatókat is szerezni, így a városi őrséggel párhuzamosan elkezdenek a merényletkísérlet ügyével foglalkozni. Az „Elawer féle” fürkésző varázs segítségével a törpe által kölcsönvett címerpalást értékessé válik, mert felfedi az azt szintén felöltő merénylő arcát. Abban megegyeznek, hogy az orvgyilkos valószínűleg újra fog próbálkozni, és mivel külsejét nem tudja elleplezni, a palotában rajtaütni jó esélyük van.
Ezért Tin és Elawer Lannister bajtársainak adják ki magukat, és a szobája mellett szállást kapnak. Itt várják a gyilkos megjelenését, aki a gyógyítók közé férkőzve meg is jelenik. Tin és Elawer szokatlan viselkedése azonban elriasztja, ezúttal nem próbálkozik. Az álca elvesztése nélkül mindenki lehetőségei korlátozottak, így az orvgyilkos kijut a palotából.
Később az óvatoskodást elvetve a kint maradtak a nyílt utcán (inkább egy kicsit bokrosabb részen) rajtaütnek, elkábítják, elhurcolják. A verés után az orvgyilkos a szabad elvonulás ígéretéért cserébe feladja megbízóját, az erioni Giles Gerdener akarja holtan látni a lovagot.
Kloin az utcán utóléri, és biztosítja a felől, hogy Tirion ígérete maximum a jelenlétében érvényes, aztán gyorsan eltöri a kezeit. Erre az óbégatásával odacsalja az őrséget, így a törpét ismét elviszik kikérdezni, ahol következetesen tagad. Sajnos nem hisznek neki. Addigra Seyana odaér, és a merénylőt befenyíti az elkobzott célszerszámokkal. Ő erre visszavonja az állítását a bántalmazásról. Kloin ismét szabadon távozik. Még fel is adná az őrségen, de erről utóbb letesz. A biztosítékot mindenesetre jól elteszi.
Erik egész ittartózkodásuk során feltűnően visszafogottan viselkedik.
Később utánajárnak a gyanús naplóbejegyzésnek, de tartva az esetleges újabb merénylőktől, Elawer Lannister lovag mellett marad a várban. Az útmutatások alapján a főváros melletti hatalmas temetőben kell egy kriptát felnyitni.
Az építmény belsejében tapasztalt furcsa építészeti és szobrászati megoldások hatására Kloin sírrablásnak minősíti a műveletet és haza akar menni. Ebben senki nem támogatja, így a csapdák elkerülése, és egy rövid csontvázzúzás után a csapat ideiglenesen szétválni kényszerül.
Egy trükkösnek szánt illúzió keretében az egyedül maradt kalandozóknak lehetőségük volt saját idealizált másolatukkal találkozni. Mindenki gyorsan kilép az élményből, Kloinra azonban a sajátját provokálni kezdi, aki felveszi a kesztyűt. Mivel a törpe tisztában van saját képességeivel, így egy közel tízperces párharcban végül felülkerekedik.
Így számottevő késéssel, és a pajzsos karján sebekkel (amiket a másolatának ő maga okozott), eszméletlenül esik a többiek után. Néhányan addigra már éppen aggódtak.
Ezt követően átnézik a helyet, ami egy varázshasználó elhagyott rejtekének tűnik, annak minden kellékével. Seyana –mint minden ilyen esetben eddig - azonnal pakolni kezd a zsákjába. Néhány feljegyzésből kiderül, hogy a varázsló utóbb már csak a maga szórakoztatására, és a sírrablók kárára építgette a labirintust. Aztán eltűnt. Így a többiek is lopnak maguknak egy különösen értékesnek és mozdíthatónak tűnő kódexet, értékesítési céllal. Tin azt mondja, hogy azt majd intézi. Aztán visszaindulnak Reak felé.

*Kloin*

Sok tűz, rossz társaság

Helyszín: Berar, Narvan, Ruda, Manis-szigetek, Nuir
Dátum: 2287.15.04.-2287.17.20.

Berarban a csapat visszatérésének örömére ismét lakomát ülnek, aminek valódi okát csak kevesen ismerik. Mindenesetre az elmúlt napok feszültségének emléke mindenkiben elhalványul, kivéve Eriket, aki veszélyesen közel került a tűzhöz. Különös problémájára az egyszerű népi praktikák között keres gyógyírt, és mivel fűben-fában orvosság, minden fellelhetőt beletöm a pipába, és napokig búfelejt.
Így arra a pillanatra nem tud utólag pontosan visszaemlékezni, amikor Ernan Roig a városba érkezik, és a segítségüket kéri felesége utolsó kívánságának teljesítése ügyében. Az asszony hosszú ideje haldoklik, a papok megállapították, hogy szenvedése már a végéhez közeledik. Már csak egyetlen fiukat szeretné még egyszer látni, aki utoljára hét éve járt otthon, két éve már hírt sem hallotak felőle.
A fiú azóta kalandozóként bejárt közeli és távoli földeket, lassan elfelejtve a poros vidéket, ahol fiatal éveit töltötte. Az apja a személyes tárgyai közül egy fakardot hozott el, mert úgy hallotta, hogy Darton papja egy tulajdonossal szoros kapcsolatban lévő eszköz alapján képes megtalálni egy embert. Azonnal ki is derül, hogy a fiú él, de tartózkodási helyét csak további kutatómágiák képesek felfedni. Mivel a volt kormányzó korábban is tisztességes tárgyalópartnernek bizonyult, kívánsága pedig érthető volt, nem utolsó sorban önként is jelentős jutalmat ajánlott, mindenki egyetértett abban, hogy érdemes az ügyével foglalkozni.
Így másnap hajnalban már úton voltak Narvanba, ahol Seyana fürkésző varázslata az ifjabb Roig jelenlétét mutatta. Erik egyelőre nem volt olyan állapotban hogy vállaljon egy utat, és a feladat is egyszerűnek tűnt, így miután levélben hátrahagyták a feladat célját, nélküle indultak el. Bár az út keresztülhaladt volna Valenen, az elmúlt időszak eseményeire való tekintettel a csapat okosan elkerülte a várost.
Narvan hatalmas kikötőváros, nyomasztóan nagy és zsúfolt területtel, furcsa szokásokkal és magas árakkal. Bár Tirion roppant mód meg van elégedve a vendéglátás színvonalával, lassan muszáj a feladatra koncentrálni, mert az idő és az anyagiak szabta keretek szűkösek.
Ekkor meglepő módon kiderül, hogy amíg elmulasztották Roig fürkészését, bizony továbbutazott, éppen azon az úton amelyen korábban a csapat is jött, és már jelentős előnye van. Sietve hátrahagyták hát a fényűző várost (nem mindenki bánatára), és próbálták azelőtt utolérni, mielőtt végleg elveszítenék a nyomát. Miután nem akarták ismét elkövetni az első hibát, már-már indokolatlanul sokszor folyamodtak a mágia ajándékához, de így részletesen nyomon tudták követni lépéseit egészen a Ruda nevű kikötőig, ahol tengerre szállt, és észak felé indult az ismeretlenbe.

Három nap lemaradással Elawer, Kloin, Seyana, Tin és Tirion is megérkezik, és beveszi magát az első fogadóba. Seyana nem mulasztja el értesíteni öccsét az uticél változásáról, aki közben magához tért, és a többiek után indult. Elawer elhatározza, hogy ezúttal pórias módszerekkel fog információt szerezni a keresett személyről, és távozásának körülményeiről. Magával viszi Tint, mint az ilyen praktikák avatott ismerőjét. A kikötői hivatalnok azonban ellenáll a megvesztegetési kísérletnek, ráadásul modortalan viselkedésével magára haragítja a bárdot. A kikötőben dolgozó matrózok is hasonló nevelési hiányosságokban szenvednek, ami csak olaj a tűzre. Mentségükre legyen mondva, más emberek, más szokások. Mindenesetre annyi előrelépés történik, hogy a hosszabb utazásra alkalmas hajókat beazonosítják, valamint a matrózok kedvenc kocsmáját, a beszédes nevű Sánta Sirályt is.
Seyana a fogadót el sem hagyva próbál hasznos dolgokat megtudni, amíg Kloin és Tirion mellette maradnak. Annyi kiderül, hogy Roig népes társaságába számos déli is tartozik. Elawer és Tin a Sirályban töltik a délutánt, ahol sikerül hajót bérelni, azonban a bárd bosszúszomja nem csillapodik, mert a kikötőfőnök nem mutatkozik kedvenc italmérésében. Estére Kloin is csatlakozik egy kis kockajáték, és egy kicsit több asztaltördelés reményében. A baj természetesen megérkezik, de sajnos ismét kontrollálatlanul, fél tucat orvgyilkos és mérgezett célszerszámaik formájában, akik rendezett visszavonulásra kényszerítik a széklábbal felfegyverzett törpét, és a számszeríjjal és mágiával egyaránt dolgozó Elawert. Ő a többiektől elszakadva tűnik el az éjszakában, nyomában megerősítetlen számú (legalább egy) halottal, míg Tin és Kloin együtt szándékozik visszatérni a szállásukra. Az ő útjukat is megpróbálják elállni, de Tin szokatlanul agresszív bicskás stítusával szemben tehetetlenek. Míg a törpe a Sirályból származó széklábbal leckézteti az egyiket, új társa rövid úton kivégez (és ez nem történetmondói túlzás, tényleg felkoncolja őket) négy támadót. Ezek után már háborítatlanul térhetnek vissza a többiek közé szállásukra, egy értékes fogollyal gazdagodva. Érkezésük természetesen riadalmat vált ki a fogadó vendégeiből, de ezt a törpe még tetézi tapintatlan viselkedésével, miszerint nem is veszi a fáradtságot, hogy a vállán keresztülvetett hátbalőtt féltetetmet ittas ivócimborájának álcázza. Sűrű vércsöpögés közben végre felmennek az emeletre, így a kevésbé ijedős fizetővendégek végre nyugodtan elfogyaszthatják esti italuk maradékát.
Odafent sok verés és kevés varázs hatására (amihez Tiriont is fel kellett ébreszteni) kiderült, hogy ismét sikerült szarba tenyerelni, mert a kikötőfőnök az érdeklődő csapattagok eltakarítására máris felbérelt egy orvgyilkos céhet. Rövid számolgatás után úgy döntenek, hogy bár a városban már nem sok ellenlábasuk élhet, mégis jobb lenne a továbbiakban elkerülő magatartást tanúsítani. Így a vérdíj sorsát Elawer, a kivallatott fogolyét Tin rendezi. Ezután titokban visszavonulnak a Delfinvadász nevű hajóra, ahol Eriket és az indulást várják.
Végül 6 nap hátránnyal, de teljes létszámban indulnak a Roigot szállító hajó után. A hangulat remek, hála Tirion kapcsolatteremtő képességének, és 10 gallon rumnak.

Kétheti hajózás után láthatóvá válik az uticél: egy fortyogó tűzhányó a Quirron tenger közepén. A közelébe érve már a part mellett horgonyzó hajó is feltűnik, valamint a manaháló szokatlan viselkedése. Annyira vadul, és kiszámíthatatlanul áramlik a mana a környéken, hogy egy kisebb varázslat is pusztító erjűvé válik, emellett változatos mellékhatásokat produkál. Ez a korlátozás Tiriont zavarja a legkevésbé, ő könnyen túlteszi magát a körülmények megváltozásán, és ezen túl egy spirituális hegtetoválással is büszkélkedhet (kellemetlen mellékhatás a narancspiros izzásig hevülő fém felszerelés miatt). Elawer természetesen kísérletezget egy kicsit, de rövid úton kiderül, hogy nem érdemes. Erik és Kloin örülnek, mert végre kifigyel egy tisztességes harc.
Az első találkozás a tűzhányó lejtőjén történik, ahol a felbukkanóknak elmondják, hogy Roig számára fontos üzenetük van. A csónak mellett bevárják a másik kalandozócsapat embereit, átadják az üzenetet és a fakardot, de úgy tűnik, nem indulhatnak azonnal vissza. Erik megtárgyalja, hogy esetleg tudnának segíteni Roig társain, ha ez meggyorsítaná az események menetét. Erre a másik csapat vezetője Rakan, négy emberét felküldi a Delfinvadászra, hogy kutassák át. Kiderül, hogy egy „nagyon veszélyes” embert keresnek a szigeten. Mindenesetre a kíváncsiskodókkal a bajvívó, a harcos és a bárd térnek vissza a hajóra, ahol rövid vizsgálódás után a dzsadok eldöntik, hogy el lesz süllyesztve. A kapitány és a legénység azonnal reklamál, de nem nagyon mernek heveskedni, mert ketten képzett fegyverforgatónak tűnnek, egy feltűnően hordja a rövidíját, a rogyokba tekert emberektől pedig semmi jót nem lehet várni. Elawer nyer egy kis időt, és kompromisszumképpen felajálja, hogy a Delfinvadász horgonyozzon a másik hajó mellett, hogy ne jelentsen külön kockázatot. A parton maradtak elhatározzák közben, hogy felmennek a táborhoz, de ott barátságtalanul fogadják őket. A kezdeti kommunikációs nehézségek ugyan nem járnak sérüléssel, de a jó szándék utolsó szikráit is elmulaszják az egyre feszültebb orvgyilkos és paplovag lelkében. Seyana teljesen kiszolgáltatottnak érzi magát, ezért erőltetné a békés megoldást a sokasodó baljós jelek ellenére. Tirion és Tin azonban egy alkalmas pillanatban magához ragadja a kezdeményezést, és végsőkig tartó párharcba bocsátkoznak az ottmaradt fegyverforgatókkal. A pajzshasználó csak rövid ideig tudott ellenállni Tin már említett bicskás módszerének. Ennek ellenére lehet, hogy hajszállal alulmaradtak volna, mert az alulöltözött harcos minden trükkjét bevetette, Tin súlyosan meg is sérült a vállától a csípőjéig, de Seyana végül csak jobb belátásra tért, és magához vette Tin számszeríját. Amikor a kardművész felélte utolsó erőtartalékait is, kevéssé elegáns módon hamuba hullott egy nyolckilós pallos csapása alatt.
A part mentén kerülő hajón észreveszik a hegyoldalban folyó összecsapást, és a dzsadok lépnek először. A kapitány nyílvesszővel a torkában dől el, de a lövész már nem tud tanulni utolsó hibájából, mert Elawer végzetes lövése a két szeme közt éri. A jól páncélozott gladiátor a törpére támad, a rongyokba csavart szerencsétlen zavartan szemlélődik. Erik már korábban kinézte magának a könnyűfegyverzetű dzsadot. Bár Kloinnak nem sikerül feldöntenie ellenfelét, és egy szerencsés fejszecsapás használhatatlanná is teszi a jobb lábát, a harc kimenetele nem lehet kétséges. Persze Elawer, aki kevéssé képzett a harci taktikákban, a harcolók közé lő (a gladiátor jobb combjába). Az erre sikeresen kiüti a kalapácsot a törpe kezéből. Vesztére, mert Kloin partszerte hírhedt pusztakezes harcos (matrózkocsmai körökben), és pillanatok alatt mozgásképtelenné teszi nála kétszer nagyobb ellenfelét. A türelmetlen matrózok erre megmártogatják kardjukat a lefogott ellenfélben. Ezt látva a rongyos a vízbe veti magát, de Elawer mosolyogva lövi a hullámsírba. Az utolsó, látva hogy Eriknek ítéletnapig sem fog fölékerekedni, megadja magát és leugrik a fedélzetről.
A másik kalandozócsapat hajóján nyoma sincs a legénységnek. Valószínű, hogy a sziget közelébe sem jutottak. Tirionék a partról a másik csónakkal kimennek a hajókhoz, és mindkettő felett átveszik az irányítást. A visszatérés után mindkét vitorlást a matrózoknak ígérik. Az éjszaka folyamán a másik csapat három túlélő tagja, akik a szigeten rekedtek újraértékelik a lehetőségeiket, és napkelte után jelzik tárgyalási szándékukat. Még nem tudnak társaik haláláról, amikor ez kiderül, a dzsad boszorkánymester elkeseredésében egy démoni teremtményt szabadít rájuk, aminek a megidézésébe azonnal belehal. Tirion és Elawer száll harcba a teremtménnyel, és a tomboló tűzvihar ellenére súlyos sérüléseket okoznak neki, anélkül, hogy ők komolyabb sebeket szereznének. Végül a pallos csapása végez a teremtménnyel, ami szélben szálló hamuvá omlik. Rakan látva, hogy harcban esélytelenek, azonnal feltétel nélkül megadja magát, fegyvereiket átadják, és követik a csapatot a hajóra. Letesznek eredeti szándékukról is, hogy elfogják a varázshasználót, akinek a fejére 1000 aranyas vérdíjat tűztek ki. A jelenlévők közül senki sem olyan ostoba, hogy akár egy pillanatig is elhinné, el lehet kapni egy varázshasználót, aki önszántából, magányosan jött egy ilyen átkozott helyre. Ezek után semmi nem akadályozhatja meg, hogy Garl Roig visszatérjen haldokló anyjához.
Visszafelé még felveszik a kardforgatót, aki inkább a tengert választotta Erik pengéje helyett. A hazaút eseménytelenül telik azt leszámítva, hogy az utolsó dzsad ahelyett, hogy megfogadná Kloin tanácsát („Legközelebb akkor gyertek elő a sivatagból, ha megtanultatok harcolni!”), inkább hőzöngeni kezd. Ez másodperceken belül élete legmegalázóbb vereségéhez vezet, mert míg ő csak nevetséges pengéivel hadonászik, a törpe egy kurta csapással úgy veri mellkason, hogy egy pillanatra még a szíve is kihagy, miközben elterül a fedélzeten. A feketeség előtti utolsó emléke pedig az arcához közelítő kalapács, és a törpe megvető félmondatának foszlánya. Miután órák múltán magához tér, már nem nagyon akaródzik védeni a mundér becsületét, így rendben kikötnek.
Mindenki hazafelé veszi az irányt, Garl is hazaér időben, teljesül Ernan Roig kérése. A volt kormányzó hálája azonban őszinte, a jutalomként adott aranyak számosak. Az út tanulsága pedig még azoknál is sokkal értékesebb.

*Kloin*

Átkozott boszorkák

Helyszín: Berar, Valen
Dátum: 2287.14.11.- 2287.15.03.

A kalandozók már napok óta Berarban vannak, mire a városállam első embere fogadni tudja őket. Tin, a csapat új tagja is velük tart a vacsorameghívásra, ez egy jó alkalomnak ígérkezik a bemutatásra. Nem is tévedhetnének nagyobbat, szinte letargikus állapotban találják Dariót, még soha nem látták ennyire gondterheltnek és feszültnek. Mint megtudják erre meg is van az oka, hiszen olyan hibát követett el, hogy ha mentora, Luigi Ferrera életében nem Kyel szolgája lett volna, akkor minden bizonnyal éjszakánként szapulva kísértené a szerencsétlen Dariót egészen a haláláig.

Dario Vitti idén év elején, az Akarat hónapjában Balenoba utazott. Az uralkodó három lánya közül ezúttal a középsőnek keresett párt, persze elsősorban a politikai érdekek diktáltak ezért csak befolyásos emberek jöhettek szóba. Sajnos felsőbb körökben mostanra elterjedt, hogy a Vitti dinasztia uralkodójának nem lehet egyenes ági leszármazottja, ezért Dario nem is mint esetleges kérő kapott meghívást, hanem csak az etikett kívánta meg a jelenlétét.Az első este elcsábította egy gyönyörű, fiatal udvarhölgy, Dario nem is nagyon ellenkezett, azt gondolta hogy ha már így megcsonkították az istenek, akkor baj nem lehet belőle. Persze tévedett, és már érezte, hogy ebből nagy gond lesz, mikor másnap az ebédnél a király bemutatta a vendégeknek, három csodaszép lányát, köztük a legkisebbet, aki nem lehetett más mint Dario előző esti hódítása. A kelepcét a legkisebb királylány alidaxi nevelője állította, aki aztán este felkereste Dariót és felajánlotta, hogy elsimítja a dolgot. Baleo királyának a legkisebb lányával is hasonló tervei voltak mint a többivel: politikai házasság. Ezért ha kiderül, hogy Dario elvette legkisebb lánya ártatlanságát, biztosan éktelen haragra gerjed. Azonban ha a lány alidaxba megy tanulni, és csak mire apja férjhez kívánja adni tér vissza, addigra a nevelői egészen biztosan minden akadályt elsimítanak... A legkisebb lánynak nincs választása, sőt a nevelője annyira telebeszélte a fejét bálokról, idegen tájakról és kincsekről, hogy legfőbb vágya, hogy Alidaxba mehessen. Darionak pedig nem nagyon van más választása mint vérével pecsételni meg a szerződést, amiben vállalja, hogy minden erejével Alidax segítségére lesz ha egyszer úgy hozza a sors, cserébe pedig soha nem derül ki a baleoi incidens.
Dario Berarban nem szólt senkinek, még Caronénak sem a történtekről. Teltek a hónapok és a lehetetlenben reménykedett, hogy végül elfeledkeznek a kis városállam, szerencsétlen vezetőjéről. Mikor már nem is jutott eszébe minden nap aggódva tekinteni a keleti útra és félve hallgatni a vendégek nevét, az Áldozat havában megérkezett Alidax küldötte.

A hónap végén Valenben is több napos ünnepséget rendeznek az istenek tiszteletére és ezzel egy időben a városállam legnagyobb épületében a Kék Palotában látják vendégül közép-quironea arisztokráciáját, bálok, lakomák és mulatságok keretein belül. Erre a több napos ünnepségre hivatalos Dario is. Inez Carea, az alidaxi azt kéri hogy Dario jutassa be a rendezvényre, majd mikor megtudja, hogy Berar sorsát hűséges és veszedelmes kalandozók viselik a szívükön, az ő segítségüket is elvárja. Dario legnagyobb szerencséjére némi tanakodás után mindenki igent mond az alidaxi boszorkány követelésére, Dario kérésére.
Inez egy Thália nevű renegát boszorkány nyomában van, aki az utóbbi időben egy bizonyos Vengar de Senis párjaként mutatkozik. A valeni nemes az utóbbi néhány évben ijesztő gyorsasággal növelte befolyását, olyannyira hogy mostanra ő lett a városállam egyik legbefolyásosabb embere és most ő szervezi az ünnepségeket. Továbbá Inez azt állítja róla, hogy Kobra vezér. Ezt alátámasztandó megnevez egy embert a Twindle bankház emberei közül és egyet a Gárda kapitányai közül akikről azt állítja, hogy a Kobráknak dolgoznak. Ezt később Vieri meg is erősíti, és bár nem tudja hogy honnan van az információ, de a bankház nagyon hálás Dariónak a fülesért. A számvivő nekik is gyanús volt és előbb utóbb lebukott volna, de a kapitány már jóval az alagutat ért támadások előtt a Gárdában volt és soha nem gyanakodtak volna rá. Vieri eltávolította őket a pozíciójukból.

Inez Erik kapitányt választja párjául, Kloin velük fog tartani, a következő napon érkezik Seyana és Elawer, őket Tirion kíséri. Seyana joggal aggódik testvéréért, Inez már az odavezető úton – Erik legnagyobb örömére – végérvényesen magához láncolja.
Inez terve az, hogy a harmadik napon, a nagy bál estéjére hatalmas felfordulást okoz, és a menekülő boszorkányt megpróbálja meglepetésből elintézni, amíg a kalandozó feltartják, vagy végeznek a Kobrával és kíséretével.
A terv egyszerű, de a csapat nem látja benne a helyét, nem látják biztosítottnak a menekülés útját, tartanak a Kobrától, tartanak a renegát boszorkánytól, félnek hogy Berart sodorják veszélybe a lebukásukkal, nem hiszik hogy Inez képes menekülésre bírni a célpontokat és tartanak tőle, hogy Thália erősebbnek bizonyul a varázspárbajban. Arról nem is beszélve, hogy mivel nem bíznak az alidaxiban, féltik Erik életét az összecsapásban és még ha túl is élik, semmi biztosíték nincs arra, hogy végül elengedi Eriket, vagy hogy nem fognak újra kopogtatni Dario ajtaján.
Közben Inez nem tétlenkedik és a macska famulusa segítségével az első nap végére teljesen feltérképezi a palotát, másnap pedig megkezdi a tervének megvalósítását. Erik jó érzékkel deríti fel a palota őrségének kapcsolatait és ez alapján a boszorkány könnyen megtalálja a kulcsfontosságú embereket, majd sorra bájolja el őket. Két napon keresztül csábít, átkoz, ígér és fenyeget míg végre a harmadik napra elkészül az őrület.
Elawernek sikerül a boszorkány bizalmába férkőznie, de még őt sem nyugtatja meg maradéktalanul Inez magabiztossága. Nem jutnak egyről a kettőre, bizonytalanság és kétségek gyötrik a csapatot, a rajtaütés estéje pedig egyre közeledik. Végül Seyana és Kloin közös jósálmának homályos sugallatai alapján arra a döntésre jutnak, hogy végigcsinálják Inez tervét, de ha valami balul üt ki, akkor a saját bőrüket mentik előbb, a Kobra halála pedig egyáltalán nem fontos.
A bál napján már késő délután érezni lehet a feszültséget, szúrós tekintetek, rosszindulatú megjegyzések és forrongó indulatok bujkálnak a mosolyok mögött. Estére pedig a feszültség odáig fokozódik, hogy a szóváltások párbajokká, a szitkok ökölcsapásokká és az indulatok erőszakká fajulnak. Percek alatt felbolydul a bálterem, sikítozás, dulakodás, jajveszékelés, ordítás tölti meg az egész palotát. Valahol tüzek lobbannak, és a kialakult káoszban mindenki fejvesztve menekül.
A hátsó kertben rejtőzik el a csapat, előkészített fegyverek, és az őrök egyenruhái várják őket. A testőrség kiüríti a kertet, és nem engedi, hogy a pánikoló emberek erre meneküljenek, így ez lesz a legjobb menekülési útvonal a renegát boszorkánynak és a Kobrának. A kalandozók végeznek az itt posztoló őrökkel, Tirion és Tin, később pedig Erik - mikor megérkezik Inez és Seyana- átveszi a helyüket. Kloin közben egy kis tóban bújt el, Elawer pedig a kerti vízesésnél áll lesben a számszeríjával.
Nem kell sokat várniuk, hogy Thália megérkezzen, két testőrével. Mikor elérnek a kert közepére Inez támad, de nem sikerül egyből semlegesíteni a boszorkányt, nem úgy Elawernek, akinek halál pontos lövése azonnal végez a renegáttal. Meglövi az egyik testőrt is, majd Inez gyakorlatilag elhamvasztja őket. Közben a nagyobb darab testőr felfedezi Inezt és rátámad, Inez elrepül a kertből, Tirion pedig megsemmisíti a testőr kétkezes buzogányát, de az még így is nehéz ellenfélnek bizonyul.
Közben a másik irányból újabb támadók érkeznek, ezekkel Erik és Kloin veszi fel a harcot. Mindkét támadó kemény ellenfélnek bizonyul, de sikerül megakasztani az előrenyomulásukat. És talán sikerült volna egyedül is legyűrniük őket, de miután végeztek a hátsó testőrrel, Elawer a segítségükre siet és vakításával és egy lövésével sikerül Erik és Kloin javára eldönteni a küzdelmet. Közben az ajtóban megjelenik Vengar de Senis, aki megpróbál ugyan beleavatkozni a küzdelembe mérgezett dobótőreivel, de túl messze van. Látva a küzdelem kimenetelét már éppen menekülőre fogná, mikor megjelenik mögötte Tin, aki közben az épületben kerülve mögé lopózott és a menekülési útvonalát a torkával együtt vágja át.
Inez visszatér és együtt hagyják el hátul az égő kastélyt.

A csapat előbb ér Berarba és nagyon aggódnak Erikért, de egy fél nappal később Inez is befut és feloldja Eriket a kötése alól. Megbeszéli Darióval a történteket, és teljesítettnek nyilvánítja a megállapodást, majd - remélhetőleg végleg - elhagyja a városállamot.

A fiúk a bányában dolgoznak

Helyszín: A Kárhozat Vadonja, Penzi, Kali, Rima, Temion, Adacia, Nuir, Berar
Dátum: 2287.11.16.-2287.14.10.

Annak ellenére, hogy minden jel arra mutat, hogy a kizáró varázskör megtörésével sikerült megszüntetni a Vadon romlásának az okát, a már eltorzul természet és a lényei nem lettek sem kevésbé vérszomjasak, sem kevésbé veszélyesek. A visszaúton is meggyűlt a csapat baja néhány mocsári elementállal, amik jóval erősebbek voltak mint amennyire elsőnek tűntek. Tirion el is határozza, hogy itt az ideje beszereznie egy mágikus pallost.
Már szinte Penzi határában vannak, amikor a csapat újra találkozik Tinnel, aki Claudia kérésére egy sürgős levelet hozott Tirionnak. Mint kiderül, Claudia talált egy megfelelő jelöltet a berari dartonita rendház vezetésére.

Mielőtt azonban haza indulnának a falusiak visszautasíthatatlan kéréssel keresik meg a csapatot kiket a Vadonból visszatérés óta győzhetetlennek gondolnak. Álarcos lovasok négy tizenéves falusi gyereket hurcoltak el, azt szeretnék ha a csapat megkeresné és visszahozná őket.
Tirion a pontos személyleírás alapján megállapítja, hogy a gyerekek még élnek, és hogy körülbelül 100 mérföldre délre vannak a szomszédos tartományban. Kaliban megtudják, hogy a jelzett helyen Sargeras tartományúr rézbányáin kívül nem sok minden van.A hegy lábánál tábla figyelmezteti őket, hogy az illetéktelen behatolók büntetése halál. Tirion úgy dönt, hogy inkább nem tart a csapattal és visszamegy Kaliba, több információt szerezni a bányákkal kapcsolatban. Közben Elawer és Tin feltérképezték a helyet, majd miután elrejtették a lovakat a többiek is utánuk indultak. Rájöttek, hogy a bányában komoly őrizet mellett rabszolgákat dolgoztatnak, köztük gyerekeket is. Úgy határoztak, hogy felgyújtják az egyik épületet figyelemelterelés gyanánt, közben pedig elzavarják a katonák lovait és megpróbálják kimenteni a rabokat. A figyelemelterelés bevált, de nem maradtak észrevétlenek, az őrök és a katonák is a behatolókra támadtak. Elawer bevetette minden varázshatalmát, és kíméletlen hatékonysággal tizedelte a bánya őrségét. A parancsnok hamar belátta, hogy nincs sok esélyük, ezért a vérontás elkerülése végett inkább bevette magát a főépületbe az embereivel. Minden rabnak lett volna lehetősége elmenekülni, de az adósrabszolgák egy része inkább nem tartott a csapattal. És a négy keresett gyerekből csak kettőt találtak meg, de tőlük megtudták, hogy nyugatra van egy másik bánya is, a másik kettő ott raboskodik. A kiszabadítottak egy része a otthagyta a csapatot, és önállóan indultak le a hegyről, a többieket pedig egy biztonságos táborhelyen hagyták, hogy még az éjjel, az esetleges erősítés megérkezése előtt ki tudják szabadítani a másik bányánál raboskodókat.

Észrevétlenül megközelítették a nagyon hasonló felépítésű telepet, de azonnal feltűnt, hogy az őrök nincsenek a helyükön és nincs semmi mozgás. Egyértelmű volt, hogy időben eljutott hozzájuk a figyelmeztetés, és egy kelepcével várják a támadókat. Csak azzal nem számoltak, hogy a csapatban egy boszorkány is van. Seyana, hogy elkerülje a fölösleges gyilkolást szabadjára engedte hatalmát és egy varázslattal elűzte az összes őrt és katonát az épületekből. A rabokat viszont nem találták meg, a rabszolgavadászok akik épp a telepen voltak a támadás hírének érkezésekor bezárták a rabszolgákat a bányába, ők pedig elrejtőztek a járatokban. Amikor a kalandozók leereszkedtek a bányába nyílzápor fogadta őket, de Elawer egyhamar semlegesítette a lövészeket, a bukott rowoni zsoldosoknak pedig közelharcban már nem volt esélyük a kalandozók ellen. A rabokat kiszabadították, a gyerekek megkerültek és aki még akart velük tarthatott. A rabszolgavadászok vezetőjét magukkal hurcolták, Elawer pedig később kiszabta a gonosztevőre a büntetést, elméjének épségével váltotta meg bűneit.

A gyerekeket visszajuttatták a szüleikhez. A kiszabadítottak közül sokan velük tartottak, Penziben, Ehiosban, Nuirban de még Berarba is jutott belőlük. Ők egész életükben hálásak lesznek Eriknek a bajvívónak, Kloinnak a törpének, a gyönyörű Seyanának, a dalnok Elawernek, és a titkzatos Tinnek amiért megmentették az életüket.

A kárhozat vadonja

Helyszín: Rowon, Temion, Penzi, Morrak-hegység – A Kárhozat Vadonja
Dátum: 2287.10.02.- 2287.11.16.

Néhány hónap jól megérdemelt pihenés után, a csapa úgy dönt, hogy Alestan naplójának egyik bejegyzését veszi elő:

„Utazásaim során az egyik legfájdalmasabb kudarcom a Kárhozat Vadonjának nevezett területhez kötődik. A Morrak-hegység délnyugati lejtőjén fekvő elvadult területet nevezik így a rowoniak. A helybéliek szörnyekről, démonokról és elveszett kincsekről suttognak, de a természet vadsága (és a vérmesebb állatok) távolt tartja őket a felfedezéstől. Mivel nincsenek összefüggő legendák és történetek a vidékkel kapcsolatban, ezért látogatásom előtt alaposan utánajártam a múlt eseményeinek és meglepő dolgokra bukkantam. A Kyr birodalom bukása után hatalmas csatákat vívtak ezen a részen, később pedig a területen megbomlott mágikus egyensúlyt akarták kihasználni mágusok és egyre újabb ütközetek helyszínéül választották a Morrak-hegység lankáit. A mágikus energiák tombolása annyira megváltoztatta a természet egyensúlyát, hogy a növényzet és az állatvilág is elvadult. Sajnos az asztrál világ tombolása azt eredményezte, hogy minden változás rosszindulatú, ezért érdemes vigyázni a vadon lényeivel.

A Penzi nevű kis faluból indultam útnak felderíteni a mocsarat. Hamar be kellett látnom, hogy ismereteim ellenére, egyedül nem sok esélyem van a lápba való behatolásra. Ezért egy helybéli vezetőt fogadtam, akivel -miután elűztem a babonás félelmeit- viszonylag könnyen sikerült közlekedni a mocsárban. Három nap mélyen sikerült bejutni, de ott eddig soha nem látott agresszivitást mutató krokodilok hada állta utunkat. Az első alkalommal épphogy sikerült túlélni a támadásukat, később ugyan már könnyebben boldogultunk velük, de mikor 15-20 darab készült körülvenni minket, nem volt választásunk kifelé kellett vennünk az irányt.
Kradtól kértem útmutatást, és meg is kaptam: egy hatalmas örvényt mutatott nekem.
Mivel sokadszorra sem sikerült átverekednünk magunkat a krokodilokon, ezért a mocsár nagyobb vízfolyásait térképeztem fel és ezek mentén próbáltam a látomásban látott örvényt keresni. Szinte körbejártuk a hatalmas területet a következő két hónap alatt, de nem találtam semmit. A vezetőm pedig nem volt hajlandó tovább hasztalanul próbálkozni a bejutással. Egyedül még tettem néhány kísérletet de még addig se jutottam, mint korábban. Se nagyobb vízfolyás vagy tó, se örvény.

Krad útmutatása nem lehet téves. Egy örvény vezet el a Kárhozat Vadonjának titkához...”

Temion egyik fogadójában a csapat összetalálkozott egy szakasznyi frissen avatott rowoni zsoldossal, akik Elawernek köszönhetően megtanultak egy fontos szabályt: „Soha ne köss bele kalandozókba!”

Penziben vezetőt fogadtak és nekivágtak a mocsárnak. A vezető útközben eltévedt ugyan, de végül is sikerült behatolniuk a vadon mélyebb régióiba. Az út persze nem volt veszélytelen, krokodilok hada, óriáskrokodil, hatalmas vérszívó moszkitók, és mérgező, embernél nagyobb szalamandraszerű lények törtek az életükre. És a mocsár bűzös gázai és gőzei se voltak könyörületesek a szervezetükhöz, a leküzdött teremtmények ellenére sem maradtak volna életben ha nincs Seyana orvostudománya és Darton kegye.

Az örvényt, amit Alestan hasztalan keresett Seyana találja meg az új vöröslunír tőre segítségéve, az asztrál világ örvénylik. Így eljutnak egy kör alakú kráterhez, melynek közepén egy piramisszerű kőépítmény áll. Leereszkednek, de mielőtt elérnék a közepét a vízben heverő páncélok és csontok vérszomjas csontvázakká állnak össze. Egy darabig hadakoznak velük, de egyhamar belátják, hogy a túlerő előbb-utóbb legyűri őket, ezért úgy döntenek, hogy az épület felé veszik az irányt. Szerencséjükre a csontvázak nem követik őket, a piramisba nem léphetnek be.

Hosszas vizsgálódás és töprengés után arra jutnak, hogy az építmény jó szándékkal épült, a benne lévő hatalmas lélekkristály úgy vonzza magához a lelkeket mint láng az éjjeli lepkéket. A kristályt övező rúnák pedig megakadályozzák, hogy a kristály magába zárja a lelkeket, így csak megtalálják a piramis feletti kaput, ami elvezeti az Elsődleges Anyagi síkon ragadt lelkeket vissza az Örök Körforgásba. A baj csak az, hogy valószínűleg el akarták pusztítani az egész építményt, ami ugyan nem sikerült, de az építményt megsüllyedt, a síkok közötti átjáró pedig belekerült a kizáró varázsba, közben pedig a lélekkristály is eltört. Így a kristály továbbra is magához vonzza a lelkeket és egyéb entitásokat, viszont a lelkek nem jutnak át a síkok közötti szakadáson, a hely erős mágikus kisugárzása és asztrális instabilitás pedig teljesen eltorzítja őket, lidércekké, szellemekké és egyéb gonosz teremtményekké változtatva előbb vagy utóbb mindent, amit már nem rendelkezik a személyes aura védelmével.
A csapat úgy gondolja, hogy ha megtörik a kizáró varázskört, akkor a hasadék hozzáférhetővé válik és előbb-utóbb megtalálják a lelkek, vagy legalábbis ami megmaradt belőlük...
Az egyetlen probléma csak az, hogy a rajzolatok évszázadokkal korábban készültek és felmérhetetlen mennyiségű manát koncentrálnak, ha valami hiba csúszik a megtörésbe, akkor az minden élővel végez a kráterben.

De Seyana keze a nagy nyomás ellenére sem remegett meg.

Parázs, lángok és hamu

Helyszín: Tiagon, Berar, Nuir
Dátum: 2287.03.12.-2287.10.01.

Elawer is ellátogat a rendházba, hogy megnézze Irist. Aznap éjjel Tin felkeresi a legjobb és a legrosszabb hírű fogadót. Azt gondolja, hogy hol máshol akarna toborozni a Karaván vezetője? A legjobb fogadóban pangás volt. A Vörös Sarkantyúban nyüzsgés. A szokásos. Tin örömmel nyugtázza, hogy a Kloin és Erik távoznak.

Kicsivel később két nagyobb darab fickó kezd verekedni. Mi több, kést rántanak. Tin kiszúrja, hogy a pult mögött a csapos/tulaj, Mordak mögé lopakodik valaki. Ha nem elég gyors, Mordak már Darton előtt magyarázkodhatna. Mordak a merénylet kísérleten már végképp felhúzza magát, a bikacsökkel a pultra csap, a másik kezében egy számszeríj: elordítja magát, hogy elég. Egy pillanatra csendbe fagy a kocsma, majd a sarokban egy alak feláll, és egy zsíros megbízással másnap estére a Tengeri Szélbe várja a kemény legényeket. Karavánkíséret, egy aranyas fizetség naponta

Tin szerez egy arcképet Irisről, amit csalódottan vizsgál meg Elawer: a kolostorban nem Iris elmélkedik, hanem csak egy szerencsétlen lány akit megvakítottak és még ki tudja mit csináltak vele. Ingridről még mindig semmi hír, pontosabban Seyana érzi, hogy hol lehet. Kiderül, hogy a várostól délre, ötórányi lovaglásra vadásztanyák vannak. Ott lehet Ingrid.
Elawer megjegyzi, hogy két nap múlva (14-én) egy orwellánus ünnep napja lesz, lehet, hogy mégis van valami Ingrid vádjai mögött, és akkor veszélyben lehet azon az elhagyatott helyen.Tin viszont rábeszéli a csapatot, hogy az ő nyomozásuk nem olyan sürgős, viszont neki be tudnának segíteni: ha elmennek vele a kísérő válogatásra, így lehet kiderül valami a Kereskedőről. Továbbá feltűnhet Cyrus, aki Iris unokatestvére, és hátha akarnak tőle valamit a kalandozók.
A Kereskedőről és a karavánról nem derül ki sok minden, viszont Kloint, Eriket és Tiriont beválogatják és hajnalra a Sós szél állomásra rendelik őket. Tin egy forrásától megtudja, hogy Cyrus is ott lesz holnap hajnalban.

Aznap (13-án) éjjel pokoli fények világították be Tiagon legsötétebb éjszakáját. Az Alcarai Kalózlégió három hadihajója tört be a kikötőbe. Egy vihar őrjöngő szeleivel teremtek elő a semmiből, majd a csaknem karakka méretű főhajó tűzköpőivel felgyújtotta a kikötőt, a mólókat, a hajókat. Két kisebb pedig zöld lángú tüzes golyóbisokat szórt katapultjaiból előbb a parti védművekre, aztán a kikötői parancsnokságra, majd a városra és később a kapukra. Éjközépkor nappali világosság volt a városban…A városban a legnagyobb káosz uralkodott el. Mindenfelé menekülő emberek, lángoló házak, egy-egy becsapódó tüzes gyújtólövedék. A kikötőben viszont már partra szálltak a kalózok. Rendezett alakzatokban, sípokkal szólva egymáshoz indultak a céljuk felé. A kalózkapitányon kívül talán csak a csapat sejtette, hogy merre.
A nagy káosz a csapatot is összezavarta. Erik és Seyana egy nemes palotájához siettek leányt (Miranát) menteni, Tirion a kapuk felé vágtatott (amik ekkorra már lángokban álltak), azért Kloinnak és Elawernek volt egy kis sütnivalója, Tinnel menedéket kerestek. Több kalózköteléket kellett elkerülniük, néhányat harcban kellett legyőzni. A legtöbb kalóz a Sós szél felé tartott. Nem volt kérdés, hogy miért jöttek: a kérdés csak annyi, hogy erővel vagy alkuval szerzik meg az abbitacélt.

Tirionnal kiegészülve négyen kerestek a csatárlánc mögött egy búvóhelyet, amit viszont telibe talált egy eltévedt katapultlövedék… Seyana és Erik viszont bajba kerülhettek, mert nem jött hír róluk. Így a csapat megkereste őket, majd meghúzta magát egy biztos helyen.

A csapat elhatározta, hogy utánanéz a karavánnak és a kalózoknak, de (14-én) reggel távozik a városból és felderíti a helyet, ahol Ingrid tartózkodik. Tin szívesen elkíséri majd őket cserébe amiért segítenek a nyomozásában.

[…]

Éjközép után Elawer, Erik, Kloin és Tin megközelítik a Sós szél állomást. Nem volt könnyű dolguk, mert a kalózok még mindig küldték az erősítést, és őrjáratoztak is a környéken. Amikor végre közelbe értek, egy ostrom tárult elébük. A Sós szél környéke, teljesen szétbombázva. Az udvaron ott áll az egyik szekér (az ökrök már leölve), körülötte a falanx-gárdisták. Az utcákat holttestek tucatjai borítják. A kalózok három irányból támadnak, de valami visszatartja őket: a környék házait/romjait megszállták a karavánt kísérő fejvadászok. Gyilkos nyilak röpködnek, villámok cikáznak: mind a házakból, mind a házak és a gárdisták felé.

A csapat négy tagja a csatatérhez egészen közel, egy romos házba lopózik be. Ezen csaknem rajtavesztenek, mert egy orvgyilkos kalóz utánunk jön. A romos folyosókon az orvgyilkos Kloinnal kerül szembe. Amikor Tin kilép mögötte, az éppen akkor vágja fel Kloin nyakát: az előtörő vér befesti a falakat. Egy lépés, egy ugrás, és a garott már a kalóz nyakán. Nem sokáig rángatózik. Már Tin is csupa vér.

Eközben a falanx fölött (szerencsétlenek nem látják) egy tűzből szőtt lény jelenik meg. Majd tűzeső kezd hullani, és a tűzpolip egyre csak növekszik tőle. Amikor már karjai leérnek a magasból, a gárdistáknak támad, ezzel felbontja a formációt. Ekkor indul meg a túlsó oldalról egy roham. Három nagy pavéze vezeti fel, a pajzsok mögött fejvadászok és boszorkánymesterek takarítják el a megbújó Angolnákat. Aztán a pajzsok mögül egy hatalmas termetű barbár lép elő. Csatacsillagával messzire repíti a nehézvértes falanxharcosokat. Vége a csatának. Ideje lenne a csapatnak is visszavonulnia… Amíg mernek, maradnak. A ládák kinyitásával percekig bajlódnak a kalózok. Kámzsás alakok veszik körül, talán varázsigéket mondanak rájuk. Üzekedésüket siker koronázza, felnyitják az egyiket. Tin messziről is látja a kalózkapitány eltorzult arcát. A ládából köveket gurítanak ki.
A menedék felé tartva a fejekben összeáll a kép. Abaszisz soha nem indított útnak egy hadseregre elegendő abbitszállítmányt a szárazföldön. A karaván nem hiába utazott nagy hírveréssel, és a támadásokat is bizonnyal kiprovokálták. De akkor mi lehetett Abaszisz célja?

A csapat pihen egy kicsit a menedéken, de még napkeltekor elindul a városból a vadászkastélyhoz. A kikötőre letekintve azt látják, hogy öt hajóóriás fogja félkarélyban a bejáratot. Abaszisz büszke zászlaja leng az árbocokon. A kalózok főhajója pedig már süllyedőben. Ez volt a cél. Kár, hogy egy város odaveszett érte.

[…]

Napnyugtára érnek a vadászkastélyhoz. Elawer és Tin felderíti a helyszínt: bár több hintó és sok ló is van az istállóban, a kastély üres... pontosabban néhány őrszemet el kellett tenniük az útból.
Behívják hát a többieket és az alsó szint felé vesszük az irányt. Itt újabb őrszemekkel kell megküzdeniük (habár az egyik inkább a menekülést választotta), majd benyomulnak a pincébe.
Egy hatalmas orgia kellős közepébe csöppennek. Mindenfelé összegabalyodott testek, a terem vége felé egy oltár (valaki fekszik rajta, az oltár mögött három papnő), a sarokban pár ketrec. Amikor berontanak, a két ajtónálló a csapatra támad, majd egy lovag és két másik őr (két-két rövid karddal) is feléjük indul. Tin azonnal lő a nyílpuskával, és hasba találja a főpapnőt (ő volt legjobban kikenve). Amíg a csapat harcosai az őrökkel küzdenek, azok tanakodnak egy kicsit az oltár mögé húzódva. Majd a főpapnő tőrt döf az oltáron fekvő nő szívébe, a másik kettő pedig elvágja a főpapnő torkát, aki így az oltárra borul.

Mire Tin odaér a két papnő már eltűnt, a főpapnőt legurítja, viszont az oltáron fekvő nőt (Irist) nem tudja megmozdítani. Tirion veszélyt érez, és pallosával leválasztja Iris fejét, de úgy látszik késő, mert a test így is megmozdul. Közben Elawer az egyik ketrecben megtalálja Ingridet. A hősök még harcolnak egy kicsit, de később a visszavonulást választják a démon elől aki elbitorolta Iris Ceblon testét.
Elawer üzen Claudiának, röviden leírja a történteket, majd biztos helyre vonulnak. Claudia értesíti az Inkvizíciót, akik azonnal a kúriához indulnak. Megtisztítják a kastély és környékét, később pedig meggyőződnek róla, hogy a város romjai között nem tanyáznak-e még orwellánusok.

Néhány nap múlva Rindal Klareinosz Abaszisz hadihajóinak kíséretében és ígéretével - hogy Tiagon hamarosan fényesebben fog ragyogni mint előtte bármikor - tér haza.
Megkezdődik a város újjáépítése.

*Tin*

Kis k*rva nagy bajban

Helyszín: Berar, Tiagon
Dátum: 2287.02.06.- 2287.03.11.

Claudiát felkeresi egy régi ismerős, Ingrid Bristar, akit még tanulóéveiből ismer: együtt szolgálták Ellanát, de Ingrid végül nem lépett a papnők közé. Bár útjaik elváltak, tartották a kapcsolatot. Leveleztek, és évről-évre találkoztak is.Az Égi fény 2287. esztendejében, még a szokott találkozó előtt, Ingrid feldúlva érkezik Claudiához, és a segítségét kéri. Azt mondja, hogy megtudta egy bizonyos Iris Ceblonról, hogy orwellánus. Azonban úgy, hogy ennek Iris is tudatában volt, ezért Ingrid az életét féltve elmenekült otthonról. Claudiától inkvizítorokat követel, ő viszont bizonyítékot vár cserébe. Ingridnek nincs bizonyítéka csak a saját szemével látta Irist egy szertartás alkalmával, amit ő vezetett.Claudia nem engedi Ingridet, hogy gyanújával az inkvizícióhoz forduljon, de megígéri, hogy segít: szerez egy Kyel vizsgálót és egy régi szívesség felhasználásával (álruhában) még egy Adron pap is velük tart. Így mennek Tiagonba, ahol a Kyel pap, az álruhás Adron pap és az ugyancsak inkognitóban utazó Claudia egyből beállít Rindal Klareinosz házába, és a Kyel pap megvádolja a befolyásos aszisz kereskedő feleségét, Iris Ceblont.Rindal teljesen felháborodik: a város legbefolyásosabb embereként és köztudottan a pyarronita vallás támogatójaként talán joggal. De Kyel szolgájának és az egyháznak nem mond ellen, hozzájárul a felesége kihallgatásához. Iris is feldúlt, de elébe áll a beszélgetésnek. A Kyel pap kikérdezi és megállapítja, hogy a nő igazat mond, így a vádak hamisak. A nuiri küldöttség bocsánatkérések közepette távozik, de Klareinosz mélységesen elégedetlenné válik.Claudia megosztja Ingriddel a történteket, továbbá azt is, hogy Adron pap sem talált arra utaló jeleket, hogy bármilyen sötét dologban érintett lenne Iris. Ingrid nem hisz a fülének. Claudia maradna még, de vissza kell térnie Nuirba elsimítani a dolgokat: nem kis fejfájás lesz abból, hogy egy Kyel pap Nuirból, hamis vádakkal, Tiagon legbefolyásosabb emberének felségét vádolta...

Így hát Claudia hazamegy, de nem hagyja magára Ingridet, mert ugyanakkor hisz neki. Így hát megkéri Tiriont és a csapatot, hogy menjenek el Tiagonba és nézzenek után az eseményeknek. Ha kell, védjék meg Ingridet.

[…]

Ifinből indult egy szállítmány, súlyos ládák, amiket egy Sinemosba induló hajóra pakoltak fel, majd az éj leple alatt átrakták egy szekérre. A hajó reggel kifutott, a szekér még napkelte előtt Toraniknak vette az irányt. Toranikban "beállt" egy hatos szekérkaravánba, ami a hírneves toraniki hárslevelűt szállította. Bár az érdekes szekeret nem négy, hanem hat ökör húzza, mégis próbálják álcázni. A szekérkaravánt 15 toraniki hercegi gárdaruhába bújtatott elit falanxharcos kíséri. No meg a lovászfiúktól, kocsihajtókon és a számvevőkön át mindenki a kevésbé neves toraniki Angolnák fejvadászklán embere. Külön érdekesség, hogy a karaván előtt egy "kereskedő" megy, és a karaván védelmére embereket bérel. Nuir forrásai még azt is tudni vélik, hogy a felbérelt emberekből egy sem érte el a következő várost. A karavánt eddig kétszer támadták meg.

A kérdés, hogy a szállítmány tényleg abbitacél-e, és mi lehet Abaszisz célját a szállítmánnyal…

Az eddigi haladással számolva, a karaván 2287. 03. 11. és 13. között fog Tiagonba érkezni. Tin kapta a feladatot, hogy válaszokat találjon a kérdésekre, így oda siet Tiagonba. Érkezése után látogatást tesz egy eldugott kis Kyel-szentélyben, beszélget egy kicsit Eromo atyával. Majd felkeresi lekötelezett barátját, Numa Yavar kereskedőt is. Érkezése éjszakáján felkeresi régi barátját, Narimot, aki a kikötői őrség egy tisztje, és ellátogat Mordak tanyájára, a Vörös Sarkantyúba. Ez utóbbi a város legrosszabb hírű ivója. Egy másik éjszakán felderíti Tiagon kereskedelmi állomását, a Sós szél fogadót, ami egy fallal körülvett, több épületből álló együttes. A fogadó több karavánt is teljesen elkülönítve tud fogadni, saját őrséggel és városi őrséggel is rendelkezik.

[…]

Hatodikán Tin új feladatot kap: a városba fog érkezni egy lovag és csapata, minden segítséget meg kell adni nekik. Másnap valóban megérkezik a Csapat, és az éj folyamán Tin fel is veszi velük a kapcsolatot.

[…]

A csapat már hiába keresi Ingridet, így Tirion elfogadja Tin segítségét.

Tin kideríti, hogy Iris Ceblont hetekkel ezelőtt egy inkvizítor Nuirból vád alá helyezte. Mint a szóbeszéd tartotta, Ingrid vádolta be Orwella imádata miatt. Nagy botrány volt a városban. Iris férje, Klareinosz ugyanis a városi főtanácsnok. Végül az inkvizítor nyilvánosan bocsánatot kért a családtól, és kijelentette, hogy Iris nem bűnös. A botrány után Iris egy kolostorba vonult elmélkedni, Klareinosz pedig pár napja távozott a városból.A felesége miatti szégyenében Ingrid férje, Bristal kapitány öngyilkos lett. Több tanú is látta, amint leveti magát a világítótorony sziklájáról. A test máig nem került elő. (Az eseménynek Elawer is utánanézett és az elmondottak szerint történt.)

Felsőbb körökben azt is mondják, hogy Iris orgiákat rendezett. Ezen több nemes is részt vett, de a város ifjabb-idősebb befolyásos tagjai közül is többen. Mint ahogy egyszer biztosan megfordult Bristal kapitány is. (A felsőbb körök pletykáit Numa Yavar szolgáltatta ki, nem elszalasztva az alkalmat, hogy a rivális Dario családot is kicsit bemocskolja.)

A következő napokban Seyana meglátogatja a rendházat (úgy tűnik, hogy Iris ott van, cellába visszavonultan, némasági fogadalmat téve), Erik és Kloin a Vörös Sarkantyúban ismerkedik a kakasviadallal és a város züllöttebb alakjaival, Elawer a Bristal-házban és a világítótoronynál nyomoz, Tirion pedig megbízza Tint, hogy tudjon meg még egyet s mást.

Kiderült, hogy Ingrid nincs a városban. (A bizonyosságot később Seyana adja meg ezzel kapcsolatban.) Narim (kikötői őrség) az egész Bristal kapitány, Iris ügyben (állítólag Bristal szerelmet vallott Irisnek, az meg csak kinevette) mondott egy furcsát. Rossz vérről, Iris pentádi származásáról mesélt. Numa Yavartól, aki régi játékosként aprólékosan gyűjtögeti az információkat a város meghatározó embereiről, a csapat megtudta, hogy Iris valóban Pentádi (Toroni?) származású, hogy Klareinosz főtanácsos még bocskoros kereskedő korában vette el, és bizony sokat köszönhet az asszonykának. Meg hogy Iris unokatestvére egy Cyrus Wranetty nevű szerencsevadász.

Később kiderül, hogy Klareinosz üzenetet kapott Ifinből/Abasziszból, és utána azonnal elhajózott a városból. No meg Cyrus a városban van.

Ingridről semmi hír, Irisről semmi bizonyosság (bár sok gyanús dolog van vele kapcsolatban), Tin pedig előhozakodik a saját feladatával, a karavánnal. Némi tanácstalanság telepszik a csapatra, így megpróbálnak kizökkenni a nyomozásból. Elawer és Seyana színházba mennek, Erik pedig egy furcsa párbajba keveredik…

*Tin*

Ileana átka

Helyszín: Mear,Szervil
Dátum: 2287.01.04.-2287.02.05.

Miután Elawer elmegy, a csapat Mearba indul, ahol Tirion már várja őket.
Alestan naplójából választottak egy bejegyzést, aminek utánajárnak:

„A Tataku északi bérceiből tartottam haza, kyr romokat kerestünk, de csak goblinokat és egyéb förmedvényeket találtunk a megadott helyen…
Mearban egy Szervil nevű településen szálltunk meg a visszaúton először. Fáradtak voltunk, nyúzottak és csalódottak. A helybéliek egyszerű népek, de a legjobb borukat hozták a vacsoránkhoz.
Egy déli dombon, kicsit távolabb a házaktól egy ódon kastély áll, romos, ablakai bedeszkázva, hosszú idő óta nem lakhatja senki. Első ránézésre is látszik, hogy barbár módon ráépítettek valamilyen kyr épület maradványaira. Amikor az épületről kérdeztem az ittenieket, különös válaszokat kaptam. Úgy tűnik a jelenleg hatalmon lévő uralkodó eltiltotta a helyieket a romtól, különös halálesetekre hivatkozva. Mikor a helybéliek véleményére voltam kíváncsi, akkor pedig babonás félelembe és eszelős történetekbe ütköztem: démon a szolgáival, szörnyek amik gyerekeket esznek, vért isznak és egyéb finomságok…
Érdemes lenne egy kicsit jobban körülnézni.

Ma tovább indulunk, de éjszaka eszembe jutott egy legenda:
Egy őrült királynő, aki az örök fiatalságot hajszolta. A gyerekeit is feláldozta, de elvileg meglelte az elixír titkát.
Valahol ezen a környéken volt a kastély ahol élt. A legenda csak egy nevet említ: Ileana királynő. A helybélieknek nem mond semmit a név, biztosan nem hazudnak, azt észrevenném. Az ő kastélya lenne? Lehet, hogy fogalmuk sincs, hogy mekkora titkok lapulhatnak a penészes falak között.”

Mikor megérkeznek, azonnal szemügyre veszik a romos épületet. Az ablakok és ajtók bedeszkázva, de megtalálják a befelé vezető utat. A hely elhagyatott, nagyon régen nem járhatott itt senki. Amikor a kastély belsejébe is behatolnak, különös dolgokra lesznek figyelmesek: a hely nyüzsög a denevérektől és rovaroktól, bár az idő nem kímélte a berendezést, úgy tűnik, mintha minden úgy maradt volna ahogy a legutolsó használatkor volt. Óriási asztal megterítve ezüsttel, és kristálypoharakkal, a szekrények tömve molyrágta ruhákkal, a falakon megsárgult festmények. Ezt annyira gyanúsnak találják, hogy inkább nem is nyúlnak semmihez, hanem megszállnak Szervilben és kicsit kérdezősködnek.
A Fekete macskához címzett fogadó az egyetlen a városban, Orzo a kocsmáros mindent megtesz kalandozók kényelméért, és némi extra fizetségért a rommal kapcsolatban is mesél. A kalandozók is az Alestan által már említett babonás félelmet tapasztalják a kastéllyal kapcsolatban. A fogadós még figyelmezteti is őket, hogy nem érdemes a rom közelébe menni, már csak azért is, mert Mear jelenlegi uralkodója, Lorenzo Hiar is megtiltotta azt.
Az álmok ezen az estén kezdődnek és folytatódnak ittlétük végéig: rémálmok, szörnyű látomások és víziók szállják meg a kalandozók álmait, de aki jobban ellenáll a felkavaró képeknek, az közben egy kislány életét követheti nyomon, hogyan válik a szülei elvesztése után kamasz királynővé, majd boszorkánnyá, hogyan lesz úrrá rajta az örök fiatalság hajszolásának őrülete és hogyan végez a rendjével, melynek hatalmát és országának jólétét köszönhette…

A rémálmok rettenetesen kimerítik a csapattagokat, de ennek ellenére nem csak a romot és az alatta húzódó kazamatákat derítik fel, hanem a városban babonás félelem és gyűlölet által övezett Ferretti családdal is megismerkednek. Akik, mint később kiderül nem véletlenül próbálnak a nyomorúságukkal mit sem törődve megfeledkezni a múltjukról.
A kazamaták szívében végül megtalálják a félig-eleven Ileana Ferrettit, az egykori őrült boszorkánykirálynőt. Félelmetes és elkeseredett küzdelemben végül sikerül legyőzniük. Minek után megszabadulnak az álmaikat igába hajtó befolyástól, a Ferretti családról pedig lehull az átok, amely testüket és lelküket sorvasztotta és egyben szégyenteljes múltjuk helyszínéhez kötötte.
A csapat még időben elhagyja Szervilt, később Meart is, így elkerülik a báró haragját.

Keleten a helyzet változott

Helyszín: Berar, Valen, Matnog, Liac, Anaffi
Dátum: 2286.27.20.- 2287.01.03.

A fejvadászok újabb támadása után Dario és Car radikálisabb változtatásokra is hajlandó, az ügyben pedig kikérik a csapat véleményét is, akik jobbnál jobb ötletekkel szolgálnak Berar védelmével kapcsolatban. Az egyik ötlet a már meglévő katonák továbbképzése, és ezzel összhangban egy elit zsoldos csapat felfogadása a Berari Őrségbe.
Tirion már korábban is kacérkodott a gondolattal, hogy Berar megfelelő hely lenne egy dartonita rendház alapítására. Sajnos a megvalósítást kicsit nehezíti, hogy mióta a pyarroniták irányítják a városállam életét az ilyen irányú kezdeményezések sokkal körülményesebbek, mint amikor még csak Dariót kellett meggyőzni az ötlet helyességéről egy jó kupa bor mellett. Tirion szerencséjére, a csapat tagjai legalább olyan lelkesen támogatják az ötletet, mint Dario és Car. Miután a csapat összeszedte az eddig felhalmozott vagyonát, Dario pedig a saját földjeinek jelentős részét áldozta a terv megvalósítására, a papok is áldásukat adták az építkezések megkezdésére.
Eközben Kloin és Erik legnagyobb örömére megszerzik a várostól az immár elhagyatott kocsmát, így a Hordóval teljesen új profillal bővült a csapat berari érdekeltsége és persze a város éjszakai élete.
A történteken kívül is volt ok a mulatozásra, ugyanis Seyana születésnapja is a napokban került megünneplésre.

A csapat tudomására jut, hogy Liacban érmevásár lesz, amire a Quironea minden részéből érkeznek majd a vásárlók. Ez egy jó alkalomnak látszik a kyr ezüstök és aranyak eladására ezért útnak indulnak. Útközben összefutnak a bankház egyik emberével, aki a Berarból nem sokkal a csapat előtt Sinemosba távozó Vierit keresi egy fontos üzenettel. A csapat felajánlja, hogy azonnal eljuttatja az üzenetet Vierinek, így megtudják, hogy Rex tudomására jutott, hogy a berari támadások hátterében nagy valószínűséggel Anaffi régense áll, aki a térség talán egyik legbefolyásosabb Kobra vezetője.
Értesítik Vierit, majd Liacban találkoznak. Vierinek kérnie sem kell a csapatot, hogy segítsenek a régens kiiktatásában, mindenki azonnal a vérét akarja. Vieri tanácsára a feltűnést kerülve, külön indulnak Anaffiba. Alaposan felmérik a környéket és a lehetőségeiket, végül arra jutnak, hogy nem érdemes próbálkozniuk nyílt vagy közvetlen támadással.
Seyana összeismerkedik Bozon Welverdével, egy tekintélyes helyi nemessel, akiről hamarosan kiderül bejárása van a régens udvarába. Sőt mi több, meghívja Seyanát egy vacsorára a palotába, ahol személyesen is találkozhat a régenssel, így a nemes érdeklődése hamar viszonzást nyer a boszorkány részéről. Eközben Erik és Kloin az alvilág megközelítésével próbálkozik, de nem sikerül kiismerniük magukat a helyi viszonyok között, úgyhogy inkább felhagynak vele mielőtt magukra vonnák a Kobrák figyelmét.
Seyanának sikerül belsőséges viszonyt kiépíteni Bozonnal aminek Elawer örül a legkevésbé. Adja is magát a lehetőség, amikor Bozon meghívja az évfordulós utcabál utáni ünnepségre, ami a régens palotájában kerül megrendezésre.
Közben a csapat egyre inkább úgy érzi, hogy a feladat meghaladja a képességeiket és nem utolsó sorban féltik Seyanát és a saját életüket. Rájönnek, hogy ha az információ igaz Nilthak régensről, akkor ez a Szürkecsuklyásoknak egész biztosan értékes lehet. Már csak egy ember kéne, aki közéjük tartozik, vagy legalábbis kapcsolatban van velük. Kloin kapcsolatba is lép Renzóval, a Noir pappal akiről hogy-hogy nem kiderül, napi kapcsolatban áll a szervezettel. Gondolkodás nélkül vállalja a közvetítő szerepét, mikor megtudja miről van szó. Nem kell sok hozzá, és már jönnek is az instrukciók a Szürkecsuklyásoktól: Vierinek nincs más dolga, mint megölni a régens az évfordulós utcabálon. A terv képtelenségnek hangzik, és ha a várt segítség nem érkezik meg, az legalább Vieri életébe fog kerülni, de nincs más választása mint bízni az adott szóban. Erik és Kloin biztosításával az utcabálon Vieri kivárja a legmegfelelőbb alkalmat és támad. Egy szúrással végez a régenssel, az őrök és a mágiahasználók mozdulni sem tudnak, úgy látszik a Szürkecsuklyások anélkül, hogy felfedték volna magukat semlegesíteni tudták az összes lehetséges veszélyforrást.
Elawer is befut az utolsó pillanatban, de szerencsére már nincs szükség komolyabb segítségre, a menekülés is simán megy. Liacban találkoznak újra.
A bárdot nagyon megviselték az utóbbi idők történései, és úgy dönt hogy időre van szüksége ahhoz, hogy rendbe tegye magában a dolgokat. Már épp elhagyni készül a fogadót ahol megszálltak, mikor levelet kap Seyanától:

Elawer!

Kérlek olvasd el ezt a levelet és csak utána dönts!

Az utóbbi hónapokban számtalanszor tetted fel a kérdést, hogy miért csináljuk, miért próbáljuk megmenteni/megvédeni Berart. A legegyszerűbb válaszom erre, hogy azért amiért eddig is. Azért amiért mindent megtettünk, hogy elkerüljük a katasztrófát, amikor Deccan százfős sereggel táborozott le a kapuban. Azért amiért mindent bevetettünk, hogy kicsikarjunk egy jobb ajánlatot a Twindle bankháztól. Azért amiért minden követ megmozgattunk, hogy a Kobrák ne tehessék rá a kezüket a városra. Azért amiért az életünk kockáztatásával bementünk az alagút közepére, hogy megakadályozzuk a szabotázs akciót. Azért amiért számodra lelkiismereti kérdés, hogy meglakoljanak az összeesküvők, akik megölték Temest. Azért amiért bosszút esküdtünk az ismeretlen Forlanok haláláért. Azért amiért a gorkok nyomába eredtünk, hogy megvédjük a környező falvakat. Azért amiért az Olwerek cslád segítségére siettünk a sötét együttállás éjszakáján. Azért amiért feltett szándékunk elégtételt venni Árkus haláláért, aki a lelkét is elveszítette. Azért mert ilyenek vagyunk, ilyennek teremtettek az istenek, vagy mi magunk talán. Azt is kérdezted, hogy ér-e ennyit nekünk Berar. Abban teljesen igazad van, hogy nem az az otthon ahol a holmiaink vannak, hanem az ahol együtt vagyunk. Berar viszont sokkal többet jelent egy „raktárnál”. Nekem 19 éve nem adatott meg a lehetőség, hogy egy helyet az otthonomnak tekintsek. Berarban viszont szeretnek bennünket, mi is szeretjük a királyi családot és a maga nemében valamennyi polgárt. Ez az a hely ahová mindig visszatérhetünk és mindig szívesen látnak. Ahol van egy szobám, ha egyedül akarok lenni. Ahol van egy hely elmélyülni a tudományaimban. Ahol van egy fogadónk, aminek a falán emléket állíthatunk a tetteinknek. Ahol vannak falak, amire kitehetem a tőled és Eriktől kapott képeket. Ahol olyan emberek laknak akiket érdekel, hogy mi van velünk és ahol mindig számít a véleményünk. Ahol bármikor láthatjuk a kis Lepitot, aki arra emlékeztet bennünket, hogy jó emberek vagyunk és a jóért cselekszünk.

Feltetted azt a kérdést is, hogy mi a célom az életben. Engedd meg hogy kérdésedre kérdéssel feleljek. Nem elég cél-e, amit az elmúlt sorokban leírtam? Nem elég cél-e, hogy a szerelmemmel, a testvéremmel és a barátaimmal járom a világot és ahol tudom jobbá teszem kicsit? Nem elég cél-e, hogy felderítsem a múltam és közben rájöjjek, hogy mire rendeltettek az istenek? Nem elég cél-e, hogy boldog legyek?

Amikor úgy döntöttél, hogy elmész azt írtad, úgy érzed elveszítettél. Ez nem igaz. Eltoltál magadtól. Elvesztetted azokat a dolgokat, amik miatt egymásba szerettünk. Elfelejtetted azt a sok nagyszerű dolgot amit együtt átéltünk. Megtartottad viszont azt a sok rosszat amit láttunk, hallottunk, végigcsináltunk. Elfelejtetted, hogy emberek vagyunk, ennek minden jó és rossz oldalával. Nem tudunk mindent befolyásolni, amit viszont tudunk, tegyük szívvel-lélekkel a legjobb tudásunk szerint.

És végül még annyi, hogy tudnod kell, férfi soha annyit nem jelentett még nekem, mint Te. Ne dobd ezt el.

Szeretlek

Seyana

Áldozatok

Helyszín: Nuir,Berar
Dátum: 2286.27.06.-27.19.

Nuirban hosszas tanakodás után úgy döntenek, hogy levelet írnak Gubkarnak amihez rajzokat is mellékelnek a talált különös mithril szerkezetről. Majd visszaindulnak Berarba.

A kis városállam látványosan fejlődik Dario döntése nyomán, a pyarroniták vasfegyelemmel veszik át az irányítást. Hamarosan elkészül a város új Krad temploma, állandó iskolát indítanak, ahol szerzetesek tanítják írni és olvasni a gyerekeket. Továbbá egy kórház is a lakók rendelkezésére áll. A bírói hivatal élére egy fiatal Dreina pap kerül és Dario új tanácsadója is az Aranyúrnő rendjébe tartozik. A déli lejtőkön narancsligetek telepítésével próbálkoznak. A Twindle bankház pedig ígéretéhez híven hamarosan elkészül az olaj feldolgozására alkalmas gazdaság kiépítésével. A bankház egy képviseletet is nyit Berarban, de ez egyenlőre még csak a város számára nyújt szolgáltatásokat.

Az egyik esős őszi este Adron szolgája látogat el a Kalapácsba. Rövid vizsgálódás után kiselőadást tart a mágiáról a fogadó vendégeinek, majd megszünteti Elawer mágikus képeit a falakon. Tirion úgy látja, hogy ez a megfelelő alkalom megszabadulni a tárgytól ami majdnem Seyana vesztét okozta. Nem kell csalódnia, ugyanis Plehanov testvérnek azonnal felkelti az érdeklődését a kyr eszköz, amikor pedig Elawer az útinaplóját is a rendelkezésre bocsátja, amiben részletesen beszámol a történésekről, akkor a pap végleg felhagy a szándékával, hogy megtisztítja Uttart a sötét praktikákat űzőktől és a tárgyra fordítja minden figyelmét.

Még aznap, Vieri felkeresi a csapatot és a segítségüket kéri. A bérvarázsló aggasztó felfedezést tett: Az alagutat felügyelő két gárdaparancsnok családját néhány napja túszul ejtették ismeretlen fegyveresek az otthonaikban, arra kényszerítik őket, hogy két nap múlva rést nyissanak az alagút védelmén, azzal, hogy az alagútba induló karavánokat kíséret nélkül engedjék útnak. A raoi és berari oldalon a parancsnokok nem tudnak arról, hogy a másik is hasonlóan reménytelen helyzetben van, ezért arra számítanak, hogy ha el is követik a mulasztást, nem lehet belőle nagyobb baj, ugyanis a másik oldalon minden az előírásoknak megfelelően történik. A bérvarázsló biztosítja Vierit, hogy az információkat úgy sikerült megszereznie, hogy sem a támadók, sem a két parancsnok nem szerzett tudomást róla.
Attól tartanak, hogy merénylet készül, ezért Erik és Kloin még aznap éjjel átvizsgálják az alagutat de semmi gyanúsat nem találnak. Seyana közben a gárda tagjaitól próbál információkat szerezni, de semmi használhatót nem sikerül megtudnia. Elawer és Vieri pedig felkeresik a parancsnokok otthonát. Saját szemükkel győződnek meg róla, hogy a házakban nem csak a családok tartózkodnak jelenleg, de a vizsgálódásuk közben őket is kiszúrják.

Másnap Erik és Kloin átmegy a raoi oldalra, hogy lefüleljék a nyugatról érkező merénylőket.
Este Vieri beszél az Adron pappal, de nem tud róla, hogy a pap előző nap már hallott a helyzetről és még a segítségét is felajánlotta, de Tirion biztosította róla, hogy minden rendbe van, ezért nem is nagyon jut sehova a beszélgetés. Szerencsére Seyana tisztában van ezzel és megkéri Plevanovot, hogy segítsen életeket menteni. A pap azonnal indul és óvó leplet bocsát Berarra és vérmágiát érzékel a közelben. Azonnal indulnak is a forrásához, ami a csapat meglepetésére nem a kapitányok házaiból származik, hanem egy harmadik helyről. Az Adron pap egy gyors ima után, gyakorlatilag puszta kézzel intézi el a házban lapuló fejvadászokat. Mint később kiderül, a vérmágiával alkotott tetoválásaikból felszabadított mana okozta a vesztüket, mire Vieri odaért gyakorlatilag elevenen elégtek. A pap visszamegy a Kalapácsba, a csapat pedig a túszokat próbálja megtalálni, de rá kell jönniük, hogy ez a csapat nem azért volt itt, hogy a kapitányokat sakkban tartsa. Még éjjel segítséget kérnek Dariótól, hogy másnap együttes erővel szabadítsák ki a családokat, még Plehanovot is megkérik, hogy segítsen a mentőakcióban. Sajnos mikor másnap lerohanják a házakat csak a család és a támadók hűlt helyét találják. Miután a kapitányok a megadott napon elmentek otthonról, a fejvadászok a családokkal együtt elhagyták a házakat.
A kapitányok elkövetik a mulasztásokat, de sem támadó zsoldos csapat, sem robbanóanyaggal megrakott szekerek nem érkeznek. A családjaikat holtan találják meg nem messze Berartól az erdőben.

A hóhatár felett

Helyszín: Berar, Nuir, Puti, Tataku bércei között
Dátum: 2286.22.03.-27.05.

Berarban megnyugodni látszanak a kedélyek, Rex és a kísérete visszamegy Sinemosba Tirion pedig megérkezik Nuirból.

Elawer felcsapja Alestan naplóját és hosszas tanulmányozás után talál egy érdekes fejezetet egy elveszett kyr helyről, valahol magasan a Tatakuban, amit "Csaillagfigyelő" néven nevez a napló. Kincsek és titkok reményében indulnak útnak.

Nuirban beszerzik a mászáshoz szükséges felszerelést, Putiban pedig vezetőt is kerítenek és nekivágnak az útnak. Gork szállásterületen keresztül közelítik a hegyláncot, majd egy kisebb összecsapás után inkább a hegyek közé menekülnek a túlerő elől. A vezető visszaindul a lovakkal, de nem éri el Putit soha.

Az expedíció első hónapja még könnyebb terepen zajlik, jó tempóban haladnak, a nehézséget inkább a hegyekben élő szárnyas óriáskígyók jelentik. Párban vadásznak és a környéken meglehetősen ritka embert egyértelműen prédának tekintik. Az első találkozás a szörnyekkel Tirion hőskölteménybe illő akciójával kezdődik, de kis híján a halálával végződik, szerencsére Seyana időben engedi szabadon a hatalmát. Értékes tapasztalatok birtokában a következő találkozásokat már szinte sérülés nélkül ússzák meg.



A túra második szakaszában már nem tudják kikerülni a mászást, meredek sziklafalakon araszolnak felfelé nap mint nap. A szárnyas kígyóknak így könnyű célpontot nyújtanak. Egy ilyen támadás során nem várt segítséget kapnak egy Arel paptól. Alonso is ugyanazt a csúcsot mászta épp meg annak reményében, hogy a hegytetőn talál egy igen ritka virágot, ami csak és kizárólag hegycsúcsokon él meg. A csapat a kérdésére csak annyit mondott el, hogy kirándulnak. Ezért Alonso az első adandó alkalommal otthagyta őket, a mászó felszerelésüket pedig az előző napi pihenő párkányára dobta vissza.

Néhány nap múlva egy párkányon megtalálják Alonso eltört íját és felszerelésének egyéb darabjait. Beljebb egy barlangot is felfedeznek, ami padlótól plafonig ragadós hálóval van beterítve. Kicsalogatni nem sikerül semmit, bemenni pedig nem akarnak ezért úgy döntenek, hogy begyújtják a hálót. A lobbanás után megérkeznek a lakók, egy óriási pók és három kisebb miket kisebb nehézségek árán sikerül feldarabolniuk. A barlangban megtalálják Alonso összeégett tetemét, Tirion még aznap eltemeti a pórul járt Arel papot.

Két hónap és egy nap után, a hegy északi oldalán megtalálják a romos épületegyüttest, amit a sziklába vájtak, nem is olyan messze a csúcstól. A helyen nyüzsögtek a szellemek, a korábbi lakók megszállottsága és őrülete hívta őket „életre”.

A hely átkutatása után nyilvánvalóvá válik, hogy csillagok tanulmányozásával foglalkoztak, és valami nagyon rosszat jósoltak meg, amit aztán képtelenek voltak elfogadni.

Néhány eredeti, Kyr Birodalomból származó aranyon és ezüstön kívül egy mithril szerkentyűvel térnek vissza Nuirba, minek rendeltetését egyelőre nem sikerült kideríteni. Mikor mágiával próbálták kifürkészni a tárgy eredetét, akkor az kis híján Seyana életébe került, ezúttal Tirion menti meg az óvatlan boszorkányt.

A csontbrigád

Helyszín: Berar
Dátum: 2286.21.16.-22.02.

Kloint a visszaúton ugyan megtámadja három gazfickó, de a törpe különösebb nehézség nélkül bánik el velük. A haramiák fegyverei azóta már a Kalapács falát díszítik. Helia és a kis Lepito pedig majd csak az ünnepségre ér haza.

Úgy tűnik, hogy a Kobrák fenyegetése elmúlt, ezért a megnyitóig következő napokban a fogadójukat csinosítgatják és forgalmát próbálják fellendíteni. Hamarosan már személyzet is szorgoskodik Berar legújabb fogadójában.

Darióék attól tartanak, hogy a megnyitóig nyílt támadás fogja érni Berart, most hogy a Kobrák akciója kudarcba fulladt. Ezért felderítőket küldenek ki minden irányba, hogy időben fel tudjanak készülni ha nagyobb fegyveres csapat indul a város vagy az alagút ellen. A félelmük végül megalapozatlan marad, a megnyitó napjáig nem közelíti meg Berart nagyobb csapat és a Viharfalók sem mutatkoznak.

Az ünnepségen Berar köszönetet mondd a bankháznak , aztán ez viszont is megtörténik és Rex Twindle bejelenti, hogy további beruházásokat is tervez a bankház Berarban. Méghozzá úgy gondolják, hogy érdemes lenne a megtermelt olajbogyókat helyben feldolgozni.

A megnyitó rendben zajlik, egészen addig amíg a raoi oldal nem jelentkezik be az egyik fél órás ellenőrzésnél. Próbálják felvenni velük a kapcsolatot, de nem érkezik válasz egyik üzenetre sem. Vieri, a bankház embere úgy gondolja, hogy a válasz hiánya és az, hogy nem érkezett semmilyen vészjelzés, arra utal hogy végeztek a pszi használóval. Ez viszont azt jeleni, hogy a támadók vagy nagyon veszélyesek, vagy belső segítségük volt. Mindenesetre az alagút biztonsága forog kockán, és mivel már az ünnepség javában tart, a szomszédos városállamok képviselőivel, kereskedő és bankházak embereivel és egyéb befolyásos személyekkel, nem lenne szerencsés vakon lefújni a megnyitót az ünneplés közepén. Az eredeti terv szerint, a vendégek hamarosan elindulnak az alagútban fél úton található pihenőig, ahol egy lakoma várja majd őket, aztán pedig mulatozás hajnalig. Vieri ezért a csapat segítségét kéri, hogy a vendégeket megelőzve siessenek a másik oldalra és vizsgálják ki a történteket, adott esetben pedig figyelmeztessék a veszélyre a közeledő embereket.

Így hát a csapat, Vieri és két testőr társaságában a feltűnés nélkül elindulnak az átjárón, megelőzve a vendégeket. Amikor félúton, a természetes barlangban kialakított pihenőhöz érnek, lopózva közelítenek és megdöbbentő történések szemtanúi lesznek.

Egy csapat ütött rajta a fogadóban tartózkodókon, a katonák holtan hevernek, a személyzetet pedig foglyul ejtették. A behatolók pedig lőporos hordókat hordanak a fogadóba, a barlang falához. Azt tervezik, hogy felrobbantják és beomlasztják az alagutat az ünneplőkkel együtt. Seyana üzenetet küld Carnak a veszélyről, aztán pedig megpróbálnak behatolni az épületekbe. Vieri és az egyik testőr az istállók felől közelítenek, a többiek pedig a fogadó felől. A nagyobb csapatot észreveszik ugyan, de még így is sikerül meglepni a merénylőket. Véres harc bontakozik ki, ahol hősies küzdelemben sikerül végezni a támadókkal. Az egyik testőr fejét veszti a harcban, a túszok is életüket vesztik és a csapatból is többen jó néhány sebet szereznek, de végül sikerül megakadályozni a hordók felrobbanását.

A harc végeztével Seyana azonnal üzen Vittiéknek a történtekről. Ezek után a vendégek nem érhetik el a fogadót ezért a varázsló segítségével eljátszanak egy robbanást és az azt követő alagútomlást a vendégsereg előtt, majd kimenekítik őket az alagútból. Az aljas merénylet hallatán a vendégek mind megerősítik Berart és a Twindle bankházat a támogatásukról.

A hordók elszállítása után megtörténik a pihenő rendbetétele, és másnap megindul a forgalom az átjárón.

A Kobra árnyéka III.

Helyszín: Berar
Dátum: 2286.19.16.-21.15.

A csapat időben eléri az átjárót és Vierinek, a bankház emberének utasítására a gárdaparancsnok hagyja magát megvesztegetni és megnyitják az utat a Viharfalók előtt. Így a zsoldosok mindenféle összetűzés nélkül haladnak át és később sem bukkannak fel újra.

Megbizonyosodnak róla, hogy a bárónál nem járt senki mióta megérkezett, ebből arra következtetnek, hogy a láthatatlan gyilkos a bárótól függetlenül tevékenykedik.

A Kalapácsban leülnek Vierivel és alaposan átbeszélik az elmúlt napok történéseit, ami igen hasznosnak bizonyul, ugyanis rájönnek arra, hogy a Kobrák valójában nem Berar irányításra vagy megsarcolására utaznak, hanem az átjáró feletti felügyeletre. Ezt alátámasztja Vieri, amikor elmondja, hogy hónapokkal korábban megkeresték Rex Twindlet. Ez pedig Kloin különös álmát is megmagyarázza. Így egyértelműnek tűnik, hogy az alagút megszerzése érdekében történtek a gyilkosságok. Berar káoszba taszításával az átjáró helyzete is ellehetetlenedik, így a sinemosi bankháznak nem lenne más választása, ha meg akarná menteni a befektetését, mint engedni a Kobráknak.

Ennek fényében azonban a Viharfaló akció kudarca után úgy sejtik, hogy a kobra következő célpontja Dario vagy Car lesz.

Kiderítik a barakknál használt egyik ék segítségével, hogy a gyilkos valószínűleg Berarban egy padláson vert tanyát, úgyhogy minden erejükkel megkezdik a keresését.

Közben a városba érkezett a meggyilkolt Lexi Brindal két fivére, hogy jobb belátásra térítsék testvérüket. A testvérek nem tudják, hogy Lexi meghalt és miután nem válaszol az üzeneteikre és megtalálni sem tudják a bárd után indulnak, aki szerintük felelős Lexi különös viselkedéséért.

Miután megtalálják a csapatot megpróbálnak a Kalapácsban rajtuk ütni, de Seyana elég óvatos, Elawer pedig elég agresszív ahhoz, hogy inkább visszavonulót fújjanak a Brindal fivérek. Nem kell túl sokat várniuk a következő lehetőségig, ugyanis külön-külön indulnak Berar átkutatására.

Egyértelműen Seyana tűnik a legkönnyebb célpontnak, úgyhogy a házak átvizsgálása közben rárontanak, elkábítják és magukkal viszik. Seyana próbál üzenni a többieknek, de az idősebb testvér főzete igen hatékonynak bizonyul. Miután megerőszakolják egy sötét pincében tér magához. A testvérek csak ekkor tudják meg tőle, hogy Lexi meghalt. Mivel nem hisznek neki, a pajzsai pedig túl nagy falatnak bizonyulnak a fiatalabb testvérnek, ezért a temetőbe mennek, ahová Lexit eltemették. Seyana ekkor üzen Elawernek, hogy elrabolták, a támadói Lexit keresik és mindketten a temetőbe mentek. Erik és Elawer a sírnál várják Seyana támadóit, Vieri pedig elrejtőzve figyel. A testvérek amikor meglátják a sírnál a két alakot csapdára gyanakszanak és visszamennek a rejtekhelyükre, majd ráparancsolnak Seyanára, hogy hívják ide Elawert. Úgy gondolják, hogy Elawer ölte meg a testvérüket.

Elawer egyedül megy a helyszínre, Vieri rejtőzködve követi, Erik pedig a bárd jelére vár kicsit messzebb.

Elawer elmondja a Berarban történt eseményeket röviden és, hogy a testvérüket egy kobra ölte meg. Persze nem hisznek neki, de Elawer esküszik, hogy be tudja bizonyítani, ha elmennek a házba ahol Lexi meghalt. Így is tesznek, Vieri követi őket, Erik pedig amikor beront a házba már csak a hűlt helyüket találja.

A parasztházban, aztán Elawer a testvérek szeme elé tárja Lexi halálának részletes eseményeit. Az idősebb testvér most már hisz a bárdnak és elengedné Seyanát, de a fiatalabbat eredetileg is csak elsősorban a nővére igen nagy hatalmú varázstőre érdekelte, ezért elküldi Elawer, hogy hozza vissza a tőrt. Elawer ellovagol a fegyverért a városon kívülre, ahol korábban elrejtette azt. Közben Vieri próbálja kihasználni a testvérek lankadó figyelmét és megpróbálja kiszabadítani Seyanát. Sajnos egy nyikorgó padlódeszka megakadályozza ebben és igen szorult helyzetbe kerül. De ekkor Seyana már nincs a kábító szerek hatása alatt és egyetlen varázslatba sűrítve szabadjára engedi bosszúját a támadóira. A Brindal fivérek másodpercek alatt hamvadnak el. Seyana és Vieri kimenekülnek az égő házból.

A történtek nem kevés indulatot váltnak ki: Erik Elawerre haragszik, amiért szó nélkül otthagyta. Elawer magát okolja a történtekért és nem képes feldolgozni a Seyanával történteket és dühös Vierire amiért veszélybe sodorta Seyana életét a balul sikerült mentőakcióval.

Másnap Seyana és Erik belefut a gyanútlanul vásárló kobrába a piacon. Meglepik ugyan, de feltehetően egy varázstárgy segítségével láthatatlanná válik és még Erik nyomkövető lisztbombái segítségével sem sikerül követni a nyomát.

Ezek után már óvatosabban, de mindent tűvé tesznek Berarban a gyilkos után, de nem bukkannak a nyomára.

Aztán megérkezik Rex Twindle Berarba, kíséretében pedig egy bérvarázslót is hozott.

Miután egyeztetnek, Vittiék visszautasítják a báró ajánlatát és hazaküldik.

Az átjáró megnyitása előtt néhány nappal pedig Kloin is hazaérkezik.

A Kobra árnyéka II.

Helyszín: Berar
Dátum: 2286.19.13.-19.15.

Car nem szól a Kobrák követéről a várban senkinek, elmegy a Kalapácsba és a csapattól kér tanácsot.

Dél-Abasziszból egy báró érkezett a Kobrák nevében, és négy lehetőséget kínált fel Carnak, Berar sorsát illetően. Első a teljes együttműködés, Berar közös irányítása. A második az alvilág felügyeletének átengedése, egyfajta üzleti társulás. A harmadik lehetőség a Kobrák tevékenysége feletti szemet hunyás, negyedik pedig szembeszegülés a Családdal.

Hosszas töprengés után azt javasolják, hogy mindenképpen szóljon Darionak a báróról és Berar kérjen segítséget a Twindle bankháztól. Car így is tesz szól Darionak és együtt találkoznak a bankház képviselőjével, közben pedig figyeltetik a küldött minden mozdulatát. Car ráveszi Heliát, hogy a kis Lepitoval menjenek el egy időre és látogassa meg az anyját a Leath-felvidéken, Kloin pedig elkíséri őket.

Reggel elvágott torokkal találják meg Lexi Brindalt egy parasztházban.

A bankház képviselője biztosítja Darioékat az együttműködésről, a történtekre való tekintettel Rex Twindle, a tervezettnél előbb, amint tud Berarba indul. Közösen arra a megállapításra jutnak, hogy a bárón kívül legalább egy Kobra van a városban. Valószínűleg ugyanaz az ember követte el a gyilkosságokat és aggasztó, hogy valamilyen módon láthatatlanná tud válni. Ettől a ténytől kissé paranoidok is lettek, ami a helyzet komolyságát tekintve nem is meglepő.
Elawer részben magát hibáztatja Lexi haláláért és nagyon kikészül a kilátástan helyzettől.
Senkinek a hangulata nem javul, amikor később a nap folyamán egy üzenet érkezik Deccanból, amiben figyelmeztetik Berart, hogy egy csapat Viharfaló halad át a területükön és mint kiderül az alagút felé tartanak, akár már éjjel elérhetik.

Hajnalban a zsoldos csapat elé indulnak, Elawernek és a bankház képviselőjének óriási szerencsével sikerül kihallgatniuk a zsoldosok beszélgetését és megtudják, hogy az alagúton át Raoba tartanak. De mivel még nem nyitották meg a forgalom előtt az Alestan átjárót, ezért számolnak azzal, hogy át kell vágniuk magukat a berari gárdán.

Azonnal az átjáróhoz indulnak.

A Kobra árnyéka

Helyszín: Nuir, Berar
Dátum: 2286.18.19-19.13.

Elawer nuiri koncertje is osztatlan siker arat. Az Idinal-tól északra és délre is egyre többen ismerik már. És a legutóbbi fellépésén egy régi ismerős is megtalálja…

Kloin 100. születésnapjára meglepetés bulit szerveznek a barátai. Minden ismerőst meghívtak, a törpe kedvenc itala folyik a hordókból. A csapattól kap egy igazán szép pipát, és belevaló herbáliákat. Claudiától és Tiriontól pedig egy eredeti törpe csatot kap.

Miután kiheverik a mulatozás utóhatásait Berarba indulnak, csak Tirion marad Nuirban aki Derssel tökéletesíti a körkörös harc fogásait.

Berar szépen fejlődött amíg távol voltak, a csapat kocsmája a „Kalapács” is elkészült. Az Alestan átjárót is befejezték és hamarosan megnyitják a forgalom előtt.

Azonban kapnak rossz híreket is, Vittiéktől értesülnek Luigi Ferrera haláláról. Később Car a csapatnak adja Alestan, Luigi mentorának naplóját amit a Kyel pap a végrendeletében az ifjabb Vittire hagyott, viszont mióta megszületett Helia és Car közös gyereke Lepito, Carnak nem sok esélye van rá, hogy a naplóban megjelölt felfedezésre váró helyekre látogasson és legendákat hajkurásszon, ezért inkább a csapatnak adja a könyvet.

Berarban tartózkodásuk első éjszakáján szörnyű tragédia történik. Amíg Seyana és Elawer felavatták a Kalapács összes szobáját, Erik és Kloin pedig helyre tette a Hordó törzsközönségét, valaki felgyújtotta a berari városőrség barakkját, a kijáratokat pedig bezárták és kiékelték, a bent alvó 23 katonának esélye sem volt a túlélésre.

Később Elawer mágiával megpróbálja kideríteni mi történt, de csak egy sötét alakot lát, aki olajjal lelocsolja a tetőt, kiékeli a spalettákat és az ajtót, majd eltűnik.

Másnap folytatódtak a borzalmak, Abierto főkapitány két fiát elvágott torokkal húzzák ki a kútból. A főkapitány nekiesik Darionak, de szerencsére a csapat is jelen volt.

Egyenlőre nem tudni ki áll a gyilkosságok mögött, a csapat próbálja kideríteni, de nem sok nyomuk van amin el lehetne indulni.

A gyilkosságok éjszakáján Erik és Kloin egy szőke nőt lát a vár körül ólálkodni. Másnap reggel már nem találják ott, csak annyit tudnak meg, hogy azt mondta Vittékhez jött, de a történtek után nem akar zavarni és inkább elmegy. A nő szobájában Elawer mágia segítségével kideríti, hogy a rejtélyes idegen nem más mint Lexi Brindal. Elawer üzen neki és másnap este találkoznak. A nő úgy tűnik nem akar semmi rosszat és nincs köze a gyilkosságokhoz, már rég nem dolgozik Deccannak. Állítása szerint csakis a bárd miatt van itt, Nuirban látta az előadását és azóta követte. Ennek ellenére Elawer nem tud megbízni benne. És persze Seyanát szereti, úgyhogy találkoznak még egyszer, aztán Lexi magától megy el.

13-án követ érkezett Carhoz. Aki azért jött, hogy megvitassa Berar és a Család együttműködésének lehetőségeit…

Buksi otthonra lel

Helyszín: Nuir
Dátum: 2286.18.16-18.18.

Nuirban a papok három nap alatt döntenek Ders sorsáról. Addig mindenkinek akad tennivalója a városban.

Tiriont meglátogatja Ludwig Pons testőrkapitánya és átad egy igazolást egy 300 aranyas adományról a nuiri dartonitáknak ami Tirion nevében került kiállításra. A paplovag az estéket Claudiával tölti, aki megpróbálja enyhíteni Ders büntetését.

Kloin és Erik kocsmáznak és balhéznak vagy különböző bódító szerek fogyasztásával múlatják az időt.

Seyana és Elawer pedig a piacot és üzleteket járja.

A három nap elteltével megszületik a döntés, nem száműzik, sőt még egy kis házat is kap Nuirban a renegát nagymester.
Ders kedvetlenségét végül az töri meg, hogy Kloin és Tirion vesz neki egy kutyát és arra kérik, hogy ossza meg velük a harctéri tapasztalatait.

Kloin álmában, majd később személyesen is találkozik Renzoval, Noir papjával, aki megmutatja neki az antisst és elárulja, hogy a különös anyajegy ami valószínűleg a kitaszíttatását is okozta nem lehet más mint az Álmok úrnőjének jele. Ez részben megmagyarázza a látomásait melyeket álmában lát, de ezzel egyidejűleg még több kérdést is felvet.

Elawer koncertet szervez és Seyanával ajándékot keresnek Kloin 100. születésnapjára. Majd halálra rémülnek, amikor a nuiri főinkvizítor személyesen keresi fel Elawert, hogy kikérdezze a köddel kapcsolatos tapasztalatait.

Eközben a Tik-tik hágón túl a gork törzsfőnök és csapata felprédálják Tulát és egészen Lapakig jutnak, ahol sikertelenül ugyan, de gyakorlatilag megostromolják a várost, nagyon sok embert mészárolnak le. Végül egy Nuirból induló nagyobb csapat állítja meg őket.