Hol a fa főnök?!

Helyszín: Berar, Adacia, és a Foncetti család birtoka Ehiosban
Dátum: 2285.18.09-20.19.

Valenben a határ előtt banditák támadják meg a csapatot. Az egyszerű haramiák csak elvonják a figyelmet, az igazi, képzett gyilkosokról, akiknek Vitti a célpontja.
A mesterlövész el is találja, egy mérgezett nyílvesszővel, de a második célt téveszt, hála Elawer varázslatának.
A gyilkosok persze nem adnák fel ilyen könnyen, de a varázshasználók ereje elriasztja a támadókat, és reménykednek benne, hogy az, az egy találta is végzetes lesz.
Vitti azonban ha hajszál híján is, de túléli. És végül megérkeznek Berarba.

Tiriont egy levél várja, amit a bátya írt, amiben arra kéri, hogy jöjjön haza, otthon ugyanis a család súlyos gondokkal küzd. A birtokról, egymás után tűnnek el az emberek nyomtalanul. Már egy zsoldos csapatot is fogadtak, a rejtély kiderítésére, de ők is eltűntek mind egy szálig. A parasztok teljesen meg vannak rémülve, nem hajlandóak a földeken dolgozni, a városállam se segít. A Foncetti család bajban van.

Sok évvel korábban, a pyarroni vallás térhódításának idején történt, hogy térítők érkeztek Ehiosba. Akkor még a neve is más volt, és csak néhány gazdaság bontogatta a szárnyait, egy békés összetartó közösségben.
A térítők erőszakosak voltak, és a többséget hamar megtérítették. A pap aki a városba érkezett rávette a falusiakat, hogy templomot építsenek, közben pedig írni, olvasni tanította a gyerekeket. A falusiak könnyű szívvel fordítottak hátat korábbi természetkultuszuknak, a kézzel fogható hatalom kedvéért.

Egyedül Ammur szólalt fel a térítők ellen, és próbálta jobb belátásra bírni a helybélieket, hogy ne hallgassanak az új jövevényekre. Eddig is jól megvoltak, semmi szükség új istenekre, és az új szabályaikra.
Ammur volt a falusiak addigi gyógyítója, füvesasszonya, bábája, és lelki pásztora. Ha valakinek valami baja volt, és felkereste Ammurt az erdei viskójában, és biztos lehetett benne, hogy az öregasszony, egy erszény fűvel, vagy egy üvegcse keserű löttyel megoldást kínál a problémára.
Ammur teljesen elzárkózott a pap beköltözése után, többet nem tette be a lábát a faluba. És a viskóját is egyre ritkábban látogatták.
Teltek-múltak a hónapok, és a pap, vagy valamelyik túlbuzgó híve sikeresen elterjesztette, hogy Ammur felelős minden korábbi bajukért.
Jócselekedetei és a gyógyító főzetei sötét praktikák lettek, a természet tiszteletének igéi, pedig istenkáromló szavak.

Történt egyszer, hogy két gyermek eltűnt az erdőben. Egy tisztáson játszottak, de elcsatangoltak az erdőbe, és valószínűleg eltévedtek. A szüleik sötétedésig keresték őket, hajnal hasadtával, pedig már az egész falu az ő nyomukat kutatta az erdőben.
Ammur találta meg a gyerekeket délelőtt. Sötétedésig bolyongtak a sűrűben, és a farkasok elől egy fára menekültek.
A kislány leeshetett a fáról, vagy az öccse nem bírta tovább tartani, lent pedig széttépték a farkasok. Ammur elűzte a farkasokat, lehozta a fiút a fáról, és a lány maradványaival együtt a kunyhójába vitte. A fiú elméje nem tudta feldolgozni a szörnyű látványt, ahogy húgát szétmarcangolják a farkasok, értelmetlenül motyogott, folyamatosan remegett, és nem volt hajlandó ételt vagy vizet elfogadni. Ammur épp nyugtató álmot adó főzetét próbálta a gyerekbe plántálni, amikor a szülők és néhány falusi, élükön a pappal beléptek.
De ők nem ezt látták.
Azt látták, hogy a földön a kislány szétmarcangolt maradványai hevernek, és Ammur pedig az ágyhoz félig odakötözött hisztérikusan visító gyerekkel itat meg valami sötét gőzölgő italt.
A pap kérdés nélkül Ammurt vádolta a gyilkossággal, és a falusiaknak se kellett több, azonnal nekiestek. Kirángatták, a kunyhóból, és egy fához kötözték.
Megölte a kislányt, a fiúval is éppen valami istentelen szertartást akart elkövetni, boszorkány! Az ítélet halál. A papnak egyáltalán nem kellett győzködnie a falusiakat.
Ammur próbálta meggyőzni a falusiakat, elmondta, hogy mi történt igazából, de senki nem hitt neki. Boszorkány, az életét védi, egyértelmű, hogy tagad – érvelt a pap. A fiút kérte, hogy mondja el az igazat, de szerencsétlen kölyök beleőrült a sokkba, egy értelmes szót sem tudott kinyögni soha többé.

Ammurt egy hatalmas tölgyre akasztották fel. Nem menekült el, pedig talán megtehette volna. Helyette megátkozta a helybélieket. Megesküdött, hogy visszatér, és bosszút áll, amiért elárulták.
Mielőtt meghalt, lelkének egy kis darabját sikerült a fába menekítenie. A bosszú láncolta az anyagi síkra, és szép lassan egyesült a fával. Ahogy a fa egyre nagyobbra nőtt, úgy nőtt az ő ereje is. Lelke életerővel táplálkozó szellem lett, és miután a fát uralma alá hajtotta, képes volt bármit elkapni, ami elég közel kerül a fához.
Lassan visszatért a régi ereje, sőt ahogy a fa óriásivá nőtt, a hatalma már jóval túltett Ammurén. Egyetlen dolog hajtotta, hogy bosszút álljon a falusiakon.
Lassan arra is képessé vált, hogy kilométerekről a befolyása alá hajtsa azokat, akiknek védtelen az elméje. Több száz embert csábított az erdőbe magához, ahol aztán elszívta az életerejüket, majd egy szakadékba vezette a szerencsétlen áldozatokat.

Eriket és Kloint is sikerül a befolyása alá vonni, de ezzel csak azt érte el, hogy a fához vezetik a csapatot, ahol aztán tűzzel és vassal kiűzik a gonosz szellemet a fából.