Helyszín: Reak, Berar
Dátum: 2287.18.12.-2287.19.06.
A varázsló sírboltja/műhelye kifosztása után megérdemelt pihenésére indul a kis csapat. Elawer egy takaros fogadóban szerez három szobát nekik, és pár nap türelemre kéri őket, mivel Alric Lannister még nem épült fel. Pontosabban még csak alig tért magához. Elawerre nem emlékszik ugyan, de ezt a környezet a baleset utóhatásának tartja. Később, amikor már többet magánál van, Elawer elmondja neki az igazságot, ami után a lovag igaz hálával felel. Azt továbbra is csak remélik, hogy nem kell levágni a kezét…
Eközben Seyana szorgalmasan bújja a varázsló naplóját. Legfőképpen Kloin örömére, egyre-másra találja benne az érdekes dolgokat. A varázslónak volt egy tornya. Az egyik széljegyzetben pedig egy Aggar Rives nevű szabóra bukkan, akinek Reak Öreg Piacán van az üzlete. Talán üzletelt a varázslóval? Netán tudja, hogy hol a torony?
Erik és Seyana kiderítik, hogy a mondott helyen már nincsenek szabók, de csakugyan van egy Rives család a városban. Bár azt mondják, hogy kontárokkal dolgoztatnak, a testvérek felkeresik őket. Puhatolóznak, körbenéznek, és alkut ajánlanak. Este Tirion és Tin társaságában Seyana újra a családhoz megy tárgyalni. Tin kérdezősködik – a műhelybe menet a házat is feltérképezi –, Tirion pedig komoly átéléssel játssza az urat, akinek nevében a boszorkány egy hadseregre való marhabőr béléses kabátot rendel.
Ennek örömére a Rives család vacsorával vendégeli meg újdonsült vevőit. A beszélgetés lassan döcög, Tirion szinte csendben falatozik, Tin leginkább azt mérlegeli, hogy a pár szolgával és segéddel könnyen elbánnak majd, hogy ha erővel és fenyegetéssel kell a Rives család titkát Fernandoból kiszedni. Seyana pedig elég esetlen a „kihallgatásban”. Végül ő maga kérdez rá Aggar Rivesre, aki Fernando feleségének a nagyapja. Az derül ki róla, hogy vén korára mindenféle mesékkel szórakoztatta a gyermekeket. Köztük Fernando fiát.
Másnap reggel Seyana az előleg nélkül keresi fel a Rives házat (a csapatnak nem is lenne annyi pénze), és behízelgi magát a kisfiúhoz, hogy az elmondhassa neki a papa meséit. Késő délután szó esik egy toronyról is…
Seyana rábeszéli a csapatot, hogy járjanak utána a történetnek. Felmennek a város fölötti szirtre, de ott semmit sem találnak. Végül a boszorkány és a dartonita addig ügyeskednek, amíg rálelnek az illúzió mögé rejtett sziklakiszögellésre és a toronyra. Ami előtt sokáig tanácstalanul állnak – varázsjelek százai borítják az ajtót. Hat jel tűnik ki, ebből kettőt ismer is a tudós nő: Otthon, Haza. A további tanakodásnak Tirion veszi elejét, az egyik rúnát megérinti és feltépi az ajtót. A csapat a toronyban találja magát. A mennyezet a végtelenbe vész, szerte kisebb-nagyobb kőszikla darabok, gomolygó köd. Morgás. Öt félelmetes hiéna tűnik fel. Tirion amulettje megerősíti a nyilvánvalót, démoni teremtmények.
A hiénák támadásba lendülnek. Tin az egyiket lelőné (egy időre az eltalált dög meg is torpan), a három harcos pedig előrelendül. A paplovag ajkát zengő imák hagyják el, és a Sötét Úr megerősíti nem csak szolgája, hanem a többiek akaratát is. Az első démonkutyát Kloin csapja le. A mágikus buzogány sújtása után a dög a földre kushad, panaszosan nyüszít, majd összehúzza magát. Bőre közben szürkévé válik és megkeményedik. Tirion pallosával bepörög, és mindkét rávetődő ellenfelét messzire hajítja a rúnázott penge lendülete. Az egyik dög szintúgy kővé válik, a másik hullámzó éjfekete borzalommá. Erik tőrkardjával az ajtónál megbújni igyekvő társai elé áll.
Bár a hiénák nem fáradnak, látszik némi remény, hogy legyűrhetőek. Amikor viszont az egyik kővé vált démonfajzat szemüregében elakad Erik kardja, Tin kérleli Seyanát, hogy csak avatkozzon be. Tűzoszlopok csapnak fel, és a megégetett dögök lassan magmahúsú, lángoló veszedelemmé válnak. Erik tőrkardja még mindig a szeméből áll ki az egyiknek, ami lángol, és a fegyver lassan kezd átizzani. Most már három kalandozó próbál a hátsó sorban túlélni. Az egyik lávahiéna tüzes köpetet robbant rájuk, a másik pedig csóvát fúj Tirionon át.
Kloin levágja – immár végleg – az elsőt, ami porrá omlik. A második ölés a dartonitáé, a magmahiénát kettévágja, ami szétrobbanó, fröcsögő lávaként teríti be őt és a közelebb állókat. Erik a kardja nélkül fedezi testvérét. A harmadikat Tirion szintúgy kettéhasítja pallosával, a fekete hullámzásból árnyak rebbennek minden irányba. Kloin a pajzsával terít le örökre egy újabbat, az utolsót pedig Tirion zúzza szét pallosával.
Hirtelen az ajtó előtt találják magukat. Ugyanabban a formációban, ahogy az imént, és a sebek is valóságosak. Erik kardja a lába előtt hever, forró még. Az ajtó viszont nyitva, így bátran bemennek.
Seyana minden rúnát megvizsgál, ha nem veszélyes, a többiekre hagyja a kutatást. A torony közepén egy meredek lépcső vezet fel. A dolgozószint lehet. Rengeteg „kincs”, vonzó és taszító. Seyana két vaskos kódexet enged meg elvenni és egy mitril tőrt. Tin talál 150 veretlen aranyérmét és egy titkos rekeszt. A rekeszben egy „varjútojás”. Éjfekete. Tirion szerint a Kárpiton túlról. Más nem is meri megfogni, így a paplovag egyik szütyűjében tűnik el.
Még egy szinttel följebb egy különös helység várja a kalandozókat. A lépcsővel szemben egy ajtó, a rúnákkal teleírt padlón hat varázskör. Az elsőben egy öregember, a másodikban egy démonian rút keselyű, a harmadikban a belépéskor megismert hiéna (bár ezen nincs ezüst nyakörv, mint az őrzőkön volt), a következőben egy nagy halom izomszerű massza, majd egy üres kör, végül az utolsóban egy kupac sötét por.
Az öregember kérleli a kalandozókat, hogy szabadítsák ki. Maynardként mutatkozik be, és a varázsló foglyának mondja magát. Furcsa mód Tinnek és Eriknek is ismerős. Belépni nem mernek, kételyek és az öregember jajveszékelése gyötri a csapatot. Visszavonulnak tanácskozni a dolgozószobába. Amíg a többiek vitatkoznak, Seyana keze tőrére téved, elréved, majd összeesik. Füléből és orrából vér folyik. A csapat kimenekül a toronyból.
Seyana másnap reggel tér magához. A kalandozók tábort bontanak és visszatérnek Reakba.
Elawer is csatlakozik hozzájuk. Közli a jó hírt, hogy a lovagnak megmentették a kezét. És bár még sok idő amíg felépül, most már biztosan megmarad.
Az új hónap első napján Kloin száz és egyedik születésnapját már Berarban ünneplik.
Már Berarban vannak, amikor az egyik éjjel szörnyű vihar támad. Igazi ítéletidő. Aki nem részegen fetreng valahol, azt félelem tölti meg. A Kalapácsban éjszakázók rettegve bújnak az ágyuk alá. Tirion aznap éjjel házioltárán Dartonnak kínálta a sötét tojást. Hogy mi is történt a titkos szentélyben, azt csak ő tudja és a Sötét Angyal.
Dátum: 2287.18.12.-2287.19.06.
A varázsló sírboltja/műhelye kifosztása után megérdemelt pihenésére indul a kis csapat. Elawer egy takaros fogadóban szerez három szobát nekik, és pár nap türelemre kéri őket, mivel Alric Lannister még nem épült fel. Pontosabban még csak alig tért magához. Elawerre nem emlékszik ugyan, de ezt a környezet a baleset utóhatásának tartja. Később, amikor már többet magánál van, Elawer elmondja neki az igazságot, ami után a lovag igaz hálával felel. Azt továbbra is csak remélik, hogy nem kell levágni a kezét…
Eközben Seyana szorgalmasan bújja a varázsló naplóját. Legfőképpen Kloin örömére, egyre-másra találja benne az érdekes dolgokat. A varázslónak volt egy tornya. Az egyik széljegyzetben pedig egy Aggar Rives nevű szabóra bukkan, akinek Reak Öreg Piacán van az üzlete. Talán üzletelt a varázslóval? Netán tudja, hogy hol a torony?
Erik és Seyana kiderítik, hogy a mondott helyen már nincsenek szabók, de csakugyan van egy Rives család a városban. Bár azt mondják, hogy kontárokkal dolgoztatnak, a testvérek felkeresik őket. Puhatolóznak, körbenéznek, és alkut ajánlanak. Este Tirion és Tin társaságában Seyana újra a családhoz megy tárgyalni. Tin kérdezősködik – a műhelybe menet a házat is feltérképezi –, Tirion pedig komoly átéléssel játssza az urat, akinek nevében a boszorkány egy hadseregre való marhabőr béléses kabátot rendel.
Ennek örömére a Rives család vacsorával vendégeli meg újdonsült vevőit. A beszélgetés lassan döcög, Tirion szinte csendben falatozik, Tin leginkább azt mérlegeli, hogy a pár szolgával és segéddel könnyen elbánnak majd, hogy ha erővel és fenyegetéssel kell a Rives család titkát Fernandoból kiszedni. Seyana pedig elég esetlen a „kihallgatásban”. Végül ő maga kérdez rá Aggar Rivesre, aki Fernando feleségének a nagyapja. Az derül ki róla, hogy vén korára mindenféle mesékkel szórakoztatta a gyermekeket. Köztük Fernando fiát.
Másnap reggel Seyana az előleg nélkül keresi fel a Rives házat (a csapatnak nem is lenne annyi pénze), és behízelgi magát a kisfiúhoz, hogy az elmondhassa neki a papa meséit. Késő délután szó esik egy toronyról is…
Seyana rábeszéli a csapatot, hogy járjanak utána a történetnek. Felmennek a város fölötti szirtre, de ott semmit sem találnak. Végül a boszorkány és a dartonita addig ügyeskednek, amíg rálelnek az illúzió mögé rejtett sziklakiszögellésre és a toronyra. Ami előtt sokáig tanácstalanul állnak – varázsjelek százai borítják az ajtót. Hat jel tűnik ki, ebből kettőt ismer is a tudós nő: Otthon, Haza. A további tanakodásnak Tirion veszi elejét, az egyik rúnát megérinti és feltépi az ajtót. A csapat a toronyban találja magát. A mennyezet a végtelenbe vész, szerte kisebb-nagyobb kőszikla darabok, gomolygó köd. Morgás. Öt félelmetes hiéna tűnik fel. Tirion amulettje megerősíti a nyilvánvalót, démoni teremtmények.
A hiénák támadásba lendülnek. Tin az egyiket lelőné (egy időre az eltalált dög meg is torpan), a három harcos pedig előrelendül. A paplovag ajkát zengő imák hagyják el, és a Sötét Úr megerősíti nem csak szolgája, hanem a többiek akaratát is. Az első démonkutyát Kloin csapja le. A mágikus buzogány sújtása után a dög a földre kushad, panaszosan nyüszít, majd összehúzza magát. Bőre közben szürkévé válik és megkeményedik. Tirion pallosával bepörög, és mindkét rávetődő ellenfelét messzire hajítja a rúnázott penge lendülete. Az egyik dög szintúgy kővé válik, a másik hullámzó éjfekete borzalommá. Erik tőrkardjával az ajtónál megbújni igyekvő társai elé áll.
Bár a hiénák nem fáradnak, látszik némi remény, hogy legyűrhetőek. Amikor viszont az egyik kővé vált démonfajzat szemüregében elakad Erik kardja, Tin kérleli Seyanát, hogy csak avatkozzon be. Tűzoszlopok csapnak fel, és a megégetett dögök lassan magmahúsú, lángoló veszedelemmé válnak. Erik tőrkardja még mindig a szeméből áll ki az egyiknek, ami lángol, és a fegyver lassan kezd átizzani. Most már három kalandozó próbál a hátsó sorban túlélni. Az egyik lávahiéna tüzes köpetet robbant rájuk, a másik pedig csóvát fúj Tirionon át.
Kloin levágja – immár végleg – az elsőt, ami porrá omlik. A második ölés a dartonitáé, a magmahiénát kettévágja, ami szétrobbanó, fröcsögő lávaként teríti be őt és a közelebb állókat. Erik a kardja nélkül fedezi testvérét. A harmadikat Tirion szintúgy kettéhasítja pallosával, a fekete hullámzásból árnyak rebbennek minden irányba. Kloin a pajzsával terít le örökre egy újabbat, az utolsót pedig Tirion zúzza szét pallosával.
Hirtelen az ajtó előtt találják magukat. Ugyanabban a formációban, ahogy az imént, és a sebek is valóságosak. Erik kardja a lába előtt hever, forró még. Az ajtó viszont nyitva, így bátran bemennek.
Seyana minden rúnát megvizsgál, ha nem veszélyes, a többiekre hagyja a kutatást. A torony közepén egy meredek lépcső vezet fel. A dolgozószint lehet. Rengeteg „kincs”, vonzó és taszító. Seyana két vaskos kódexet enged meg elvenni és egy mitril tőrt. Tin talál 150 veretlen aranyérmét és egy titkos rekeszt. A rekeszben egy „varjútojás”. Éjfekete. Tirion szerint a Kárpiton túlról. Más nem is meri megfogni, így a paplovag egyik szütyűjében tűnik el.
Még egy szinttel följebb egy különös helység várja a kalandozókat. A lépcsővel szemben egy ajtó, a rúnákkal teleírt padlón hat varázskör. Az elsőben egy öregember, a másodikban egy démonian rút keselyű, a harmadikban a belépéskor megismert hiéna (bár ezen nincs ezüst nyakörv, mint az őrzőkön volt), a következőben egy nagy halom izomszerű massza, majd egy üres kör, végül az utolsóban egy kupac sötét por.
Az öregember kérleli a kalandozókat, hogy szabadítsák ki. Maynardként mutatkozik be, és a varázsló foglyának mondja magát. Furcsa mód Tinnek és Eriknek is ismerős. Belépni nem mernek, kételyek és az öregember jajveszékelése gyötri a csapatot. Visszavonulnak tanácskozni a dolgozószobába. Amíg a többiek vitatkoznak, Seyana keze tőrére téved, elréved, majd összeesik. Füléből és orrából vér folyik. A csapat kimenekül a toronyból.
Seyana másnap reggel tér magához. A kalandozók tábort bontanak és visszatérnek Reakba.
Elawer is csatlakozik hozzájuk. Közli a jó hírt, hogy a lovagnak megmentették a kezét. És bár még sok idő amíg felépül, most már biztosan megmarad.
Az új hónap első napján Kloin száz és egyedik születésnapját már Berarban ünneplik.
Már Berarban vannak, amikor az egyik éjjel szörnyű vihar támad. Igazi ítéletidő. Aki nem részegen fetreng valahol, azt félelem tölti meg. A Kalapácsban éjszakázók rettegve bújnak az ágyuk alá. Tirion aznap éjjel házioltárán Dartonnak kínálta a sötét tojást. Hogy mi is történt a titkos szentélyben, azt csak ő tudja és a Sötét Angyal.
*Tin*
A magát öregembernek álcázó démon aljas módon, a saját elménkből építkezett. Amíg Seyana el nem magyarázta, nem is értettünk semmit, sőt én még utána is meg voltam győződve arról, hogy ismerem az öreget, valahonnan a partról. A mágia világa, akár mennyit is hallottam róla, megrémít a mélységeivel.
VálaszTörlésAzért néhány száz aranyas üzlettel hitegetni
VálaszTörlésszerencsétleneket elég erős volt. Szélhámosként
könnyen és jól megélnétek, de legyünk már tekintettel
a közemberekre is, nem kell mindenkin áttaposni.
Örömmel értesültem róla, hogy a körökben senki nem
volt kakukktojás. De nem lepődtem meg rajta.
Okosabban kéne élni, annyit mondhatok.
Én azt mondom, könnyű Kloinnak bölcsességre inteni bárkit 100 és 1 évvel a háta mögött. Engem még hajt az ifjonti hév, a tudásvágy és bizony néha sajnos elragadtatom magam.
VálaszTörlésSajnos nem eléggé, kedves Seyana, nem eléggé.
VálaszTörlésAzon az éjjelen, amikor Dartonnak áldoztam a tojást egy csoda történt. Hosszadalmas imák, bonyolult szertartások követték egymást, és bár a különös jelek egyre szaporodtak, úgy éreztem nem szabad abbahagynom mit elkezdtem. Elmém pattanásig feszült, hitem többször is megmérettetett, és Darton órájában a burok megrepedt. A gonosz varázló Darton egyik szent angyalát ejtette álnokul fogságba, és végre sikerült kiszabdítanom. Csak néhány pillanatig gyönyörködhettem eme csodás lényben, mielőtt félelmetes fegyverével hasadékot vágott a Kárpiton túlra, és távozott, de éreztem, a Sötét Úr ismét rámmosolygott. Lelkem szárnyalt, íme, csodás jel, és épp a berari rendház elkészülte előtt.
Egyébként az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk démonokkal, Claudia talán a jövendölésben is jártas, hogy nekem adta a gyűrűt, mely jelzi a más síkokról származó lények jelenlétét? Őt is meg kellene látogatnom, és mesélni neki legutóbbi kalandjainkról, a dámonokról, na és persze az angyalról. Egy ilyen történet mindig különös hévvel tölti el, melynek következményei igencsak kellemesek számomra.
Mondhatnám, hogy végre nem engem kellett a halálból visszahozni... persze ez leginkább hős bajtársaimnak köszönhető. Kloin, Tirion és Erik nélkül azok a Dögök biztosan felzabáltak volna.
VálaszTörlésAkit pedig össze kellett szedni, az Seyana. Viszont úgy látszik, hogy a gyógyító italai nem csak külső, hanem belső sérüléseket is pompásan helyretesznek.
Ami viszont a Fekete Tojást illeti. Nem fogadtam volna nagy összegben, hogy a sok varázsjel őrizte kincs mellett találok egy titkos rekeszt. Aligha nem a Sötét Úr vezette kutató kezeimet.
Igaza van Tirionnak, egyre sűrűbben találkozunk förtelmes bestiákkal, démonokkal...Fel kell magam vérteznem olyan képességekkel amik hasznosak az ilyen teremtmények ellen is...
VálaszTörlésÖrülök, hogy senkinek nem esett baja, és annak is hogy a lovag is felépül. de többet nem hagyom magára a csapatot...Nem is tudom mi lett volna ha valamelyikükkel valami szörnyű dolog történik...én pedig egy idegenre vigyázok közben, sosem bocsátottam volna meg magamnak