Bérbosszú

Helyszín: Erion, El Hamed
Dátum: 2288.07.05.– 2288.07.12.

A kalandozók végre maguk mögött gondolták Erion Hercegnőjét. Bár Ardo megmondta, hogy ezzel nincs cége. De nagyon észnél kell lennie, aki Godora hatalmasainak dolgába akár belepiszkítani. A kölykök azért érzik, hogy Ardo így vagy úgy le fogja róni tiszteletét Norian nagy munkája előtt. A kérdés csak az, hogy ez kitől, mekkora áldozatot követel majd.

A nagy döntés óta már egy hónap is eltelt, így Seyana és Tin már próbálnak egyfajta napi rutint kialakítani. Seyana a godoni tekercseit olvasgatja, Tin pedig diszciplínáit gyakorolja. Elég csendes elfoglaltság mind a kettő, így nem is zavarják egymást. Ehelyett Santiago ül oda hozzájuk az asztalhoz. Nincs jó színben, bár talán csak a Kacsa nagytermének a fényei teszik. A beszélgetés során tanácsokkal látja el az ifjakat. A tizedik próbán "Ne adjátok fel magatokat!" - mondja.
Több bennfentes információt is megoszt a Falka viszonyairól, és a hosszú beszélgetés végén felajánlja, hogy a kikötőben mindig megtalálható, ha szükség van rá. A legizgalmasabb azonban a látomás, amit elmesél...

Később Doctore pedig érkezik, és a két elmélkedőt a térképszobába hívja. Egy küldetésről lenne szó, amivel a Falka egy régi tartozását róná le. Ardo felkérésére kérte Dottore Seyana és Tin segítségét. Az alternatíva nem bíztató, ha ők nem vállalnák, akkor Miras fogja elvégezni a munkát.

Nem olyan rég Haszid megkereste a Falkát vagy Ardót, hogy szeretne hazatérni El Hamedbe. Apja halálán van, és szeretné, ha még utoljára láthatná ősi földjét. Amír sejket ugyanis száműzték: és bár az El Hamed emirje szerint a törvény engedné hazatérni oázisába, a hagyományok nem engedik ezt. Addig nem, amíg meg nem bosszulja a történteket.
Több mint 15 éve: polgárháború és trónviszály tört ki El Hamedben, amit csak külső hatalmak tudnak megállítani: Pyarron - a dzsadok kérésére - a jogos örököst segíti trónra, akiről későn derül csak ki, hogy egy véres kezű zsarnok. Hogy hatalmát megszilárdítsa - avagy vérszomját kielégítse -, irtó hadjáratba kezd. Mindenkivel leszámol, aki ellene volt. Így kerül sor Amir sejkre is. Ő ugyan fiával, Hasziddal, elmenekül, és végül csak száműzetés a büntetése, hat másik fiát zsoldosok lemészárolják. Ráadásul a családjuk szeme láttára. Ez a bűntett égbe kiált. Amíg a gyilkosok élnek, Amir sejk nem térhet haza.
A tanúk szerint pyarr zsoldosok voltak az Emir mészárosai. És valóban: öt ügynököt, akiket a Pyarr Titkosszolgálat adott a jogos örökös mellé, emirként maga mellé állított. A Titkosszolgálat a kiugrott ügynököket később magára hagyta. Ketten már meghaltak, de három renegát még életben van. Haszid kérése, hogy a gyilkosok haljanak meg. Tudják meg, hogy miért kell meghalniuk, ugyanakkor tűnjön balesetnek a dolog... - fejezi be Doctore a küldetés hátterét.

Az első célpont Teh'Kar, aki egy El Hamed melletti oázisban él. Tin kitalálja, hogy jobban beleillenének a környezetbe, ha teveháton érkeznének. Így az indulás előtti éjszakán el is tűnik Erion dzsad negyedében. Tevét sajnos nem tud venni - még borsos felárért sem -, de hazafelé a karavánszerájból pár ismerős arc megkísérli megkönnyíteni az erszényétől. Tin tanul a hibából, és megfogadja, hogy a jövőben óvatosabb lesz az egzotikus jószágokkal kapcsolatban. A martalócok közül csak egy tudott tanulni a rajtaütésből.

Hajnalban Akir nyit térkaput az Ibarába. Előtte átad egy csomagot Seyanának, amiben a legújabb dzsad divat szerinti női ruhák vannak (keveset takar, de sokat mutat jelleggel). A két kalandozó még egyszer átbeszéli a fedőtörténetet, majd a varázsló és Doctore sürgetésére átlépnek a térkapun. Tin mély lélegzetet vesz a túloldalon, leguggol, markával merít a homokból, majd összeszorított ökléből kifolyatja azt. Seyanát azonnal megcsapja a hőség - pedig még csak kel a nap -, a végtelen dűnék között elveszettnek érzi magát. A fallal körülvett oázis már tárt kapukkal fogadja az utazókat. Akik az első fogadóban megszállnak. Az árnyékos teraszon kávét és frissítőket fogyasztanak, megfigyelik a környezetet. Egy fürdő után sétára indulnak. A kis oázisban egy épület tűnik ki a földbe mélyesztett viskók közül: egy kétszintes, kőből épült ház. Aligha nem ez lesz az itt élő külhoni, Teh'Kar háza.
A déli nap heve beűzi a kalandozókat egy másik fogadóba, ahol még az előzőnél is jobb szolgáltatást kapnak. Át is hozattatják a dolgaikat, és amíg az ifjú fogadóssal Seyana kacérkodik, addig Tin a helyiekkel ismerkedik. Estére mulatságot rendez a dzsad fogadós, és hogy Tint elválassza a csodálatos hölgytől, a szomszédságban álló "háremből" hozat egy lányt. Még az este előtt felkéreckednek a falra (Seyana pislogásának nem tudott ellenállni a két pocakos őr), hogy megnézzék a napnyugtát - azaz a fal mellett álló kőházat. Aminek az udvarán egy feltöltött medence is díszeleg.
Az esti beszélgetések után már majdnem mindent tudnak. Teh'Kar egy felfuvalkodott külhoni. Gazdag és veszélyes, bár nem törődik az oázis ügyeivel. A rendszeresen hozzá látogató "háremhölgyeket" időnként bántalmazza is. Rendesen iszik és mindennemű áfiumot is fogyaszt. Meg is fogan a terv a két kalandozóban, már csak egy alapos felderítésre lesz szükség.
Másnap nem sok mindent csinálnak kalandozóink, az estét várják, hogy Tin felderítse a kőházat. Neki is indul, felderíti a környéket (nincsenek koldusok, alvilági figurák az utcán), a falat (őrjárat egyszer sem jár a ház felőli részen), és a házat is megfigyeli. Ekkor tör rá egy kegyetlen hascsikarás. És nem csak a bőven fűszerezett vacsora, hanem elég sok vér is távozik belőle. Majd újra, és újra. Erejének végével éppen eljut egy Galradzsa szentélybe, és ott kér menedéket.
Seyana furcsállja az ifjú dzsad fogadós viselkedését, de gyanút csak akkor fog, amikor meglátja "kedvesét", amint fegyveresekkel tárgyal. És Tint hiába keresi telepatikusan, az már nem tud neki válaszolni. Később egy futár érkezik, és Seyanát elvezeti a Galradzsa szentélybe. Itt kénytelenek pár napig meghúzni magukat - a féltékeny fogadós égre-földre keresteti őket. Néhány nap keserves vergődés után Tin kezd jobban lenni, és a Galradzsa pap kiadja az útjukat. Egy titkos alagúton kiviszi őket a városból, és figyelmeztet arra, hogy nem jöhetnek vissza.Éjszaka jutnak ki, és amint segítőik eltűnnek, már indulnak is vissza a városfalhoz. Könnyen átjutnak rajta, Seyana előremegy. Sírva rohan be Teh'Kar házába, akinek azonnal megesik a szíve rajta (és az épp ott tartózkodó háremhölgyeket el is küldi). Elmondja, hogy milyen pórul járt, bemártva ezzel a fogadóst. A hős pyarroni haragra gerjed és felkap magára egy köntöst (eddig meztelen volt), és kiviharzik a házból. Seyana tanácstalanul vár addig, amíg Teh'Kar visszatér a fogadóssal. A szerencsétlen már így is helyben van hagyva - és a vonszolás sem tett jót neki -, de újabb megpróbáltatások várnak rá. Miután Seyana bocsánatáért esedezik, az egykori titkosügynök kivégzi.
Kissé hiteltelenül, de a felajzott áldozat számára elég hihetően, Seyana Teh'Kar karjaiba omlik. Felmennek az emeletre, tüzes csókot váltanak, és az egykor oly ravasz, körültekintő fejvadász bénán csuklik össze. Tin megkapja a jelet, beoson, megkötözi az áldozatot. Seyana feloldja a bűbájt, Teh'Kar fejére olvassa a bűneit, majd Tin megfojtja.
A furcsa pyarronit másnap arccal lefelé úszkálva találják meg a dzsadok a saját medencéjében.

Tin lábadozása közben (a Kacsa boszorkányainak egy titkos főzete varázsolja újra belső szerveit) a páros megkapta a második célpontot, Harzelt. Seyanával gyorsan ki is dolgoztak egy tervet - köszönhetően Tin vulgármágikus ismereteinek, sikerült is elég jól felfognia, hogy Seyana milyen "sötét" mágiák bevetését tervezi. Mindezt arra építették, hogy Harzel egy hegyi táborban fog tartózkodni. A Kereskedő Hercegségek veterán zsoldosaiból toboroznak különleges egyéneket. Legalábbis aki túléli a válogatást, az biztosan különleges... Harzel 2288. Darton III. havának15. napján fog érkezni kis csapatával a Kereskedő Hercegségek Gorvik fölé magasodó hegyeibe.
A kalandozóknak így két napjuk van előkészülni. Dottore közli, hogy pár óra és indulhatnak. Mesél még egy hegyi faházról, pásztorokról és egy titokzatos éjszakai ragadozóról. És még azt is hozzáteszi, hogy ezúttal nem a Kacsába fognak visszajutni, hanem Akir egy a Hat Városba vezető térkaput fog nyitni a hegyekbe, hogy a harmadik célpontot is levadászhassák...
Mint később kiderült, nem csak a két kalandozó nem készült fel eléggé, a Falka hírei sem voltak teljesen pontosak.

A hegyekbe vezető térkapu nem a megszokott látványt nyújtotta. A túloldal képe helyett csak egy sötét massza látszott. Seyana és Tin együtt lépnek át. Mi több, esnek! A sárba. Hó és fagy sehol, csak sár és eső. Kénytelenek is megszabadulni több sárral átitatott meleg ruhától. Majd amint összeszedik magukat, elindulnak lefelé. A faház a nagy völgy szélén, tehát lefelé van. Az óvatos megközelítésben - lapulás, fedezékből kémlelés, lopódzkodás - alig van párja a párosnak. Csak a titokzatos ragadozók, a hópárducok - vagyis inkább esőpárducok - jobbak. És csaknem meg is lepik a két kalandozót. Tin az egyik bestia sárban cuppanó lábát és a sziklát karistoló karmát meghallja. A tőrök előröppennek hüvelyükből, fémfogként és fémkaromként várják a lesből, két irányból egyszerre ugró ködpárducokat.
Az egyik leteríti Seyanát, és csak a boszorkány - és a nagymacska - alól felcsapó tűzoszlop akadályozza meg, hogy halálos csapást mérjen méretes mancsával. A másik elől kifordul Tin, és majdnem meg is sebzi tőrével. A megperzselt vad odébb ugrik, időt hagyva Seyanának a feltápászkodásra. De már úszik is felé a levegőben a következő... Tin szaltóval próbálja beérni, hogy a nemes pengével felhasítsa az oldalát, de rosszul számít - elvéti a támadást... Seyana ismét a földön, vastag sugárban bugyog a vér a torkából. Tin elméjét kiürítve, egy pszi rohammal veti magát a vérengző dög után, és ezúttal nem hibázik. A sebzett állat is odébb ugrik. A harmadik viszont csak most támad, értékes időt rabolva a halálba úszó Seyanától... Tin legnagyobb előnyét nem tudja használni, hisz nem ember az ember ellen, de gyors ugrásaival, hirtelen szúrásaival és a Harzel számára tartogatott méreggel meghátrálásra bírja. A párduc görcsben vonagolva kotródik el.
A gyógyital varázsos módon zárja össze a bővérű sebet, Seyana lassan magához tér. Ezúttal neki volt szüksége az életmentésre.

Kicsit lentebb ismét támadni készülnek a bestiák, de ezúttal csupán a lelepleződést kockáztatja a boszorkány - a rettegés szava fájdalmas sikoltásként tölti be a völgy észak-keleti részét: aki hallja, remegve iszkol.
Végre megtalálják a "faházat". Füst, fények, hangok nincsenek. Közelebbről nézve pedig már egyértelmű, hogy ez nem a pásztorok nyári szállása, hanem egy rönkből rakott erőd. A kaputoronyból kilógó kötelet erősen megrángatva egy puffanást hallanak bentről. A kapu reteszét siketült kibillenteni, ami így leesett. Így is alig tudják betolni a kaput. Bent nem találnak senkit és semmit. A központi toronyba nem sikerül bejutni, mert Tin nem akarja kockáztatni a zár tönkretételét. Könnyen pedig nem adta magát. Vajon mi lehet bent?A konyhában találnak egy csapóajtót, amin a tetőre ki lehet menni. Így már nyugodtan bezárhatják a kaput (a reteszként használt fagerendát csak együtt, elméjük hatalmával erejüket megnövelve tudják csak visszatenni). Majd a tetőre is kimásznak, és a kőtorony két felső szintjét a lőréseken keresztül meg tudják tekinteni. Csak falétrák vannak benne, amin a tetőre lehet jutni, egyébként üres.
Miután másodszor is megáztak - az eső egészen estig nem hagyja abba -, újra megszárítkoznak a konyhai tűzhely mellett.

Éjszakára sűrű köd szállt le, néma csendbe és homályba burkolva a vidéket. Néha azt képzelték - vagy hallották -, hogy a tetőn ködpárducok mászkálnak. Felváltva őrködtek, próbáltak rápihenni a másnapra.
Másnap pedig kitalálták a tervet. Az esőtől, a vadakról és az éjszakától tartva egy napot és éjjelt még a faerődben töltöttek, felkészülve az idő előtti távozásra vagy menekülésre.
Harmadnap, amikorra Harzelt és csapatát várták, az oszló ködben, az első melengető napsugarakkal indulnak a leshelyre. Egy nagy bőrdarabot - takarót - vittek magukkal. Azt tervezték, hogy tőreikkel - mert ásót nem hoztak magukkal, az erődben meg a konyhai dolgokon kívül más szerszám nem volt - felvágják a gyepet, kimélyítik a gödröt, és a gyeptéglákkal megrakott bőr alá bújnak. Legfőképpen a párducok miatt, no meg azért, hogy az túlélő túrára indított zsoldosok ha pont arra jönnek, ne vegyék észre őket. Kimennek hát a kapura néző szikla tövébe, és éppen nekikészülnének, amikor árnyékajtó nyílik a kapun. 19 ember érkezik rajta. Kettő tűnik ki közülük, az egyik parancsokat osztogat az embereknek, a másik csak a parancsnokkal vált pár szót.
Bár Harzelről az a hír járta, hogy málha és fegyver nélkül - egy szál tőrrel - teljesíti a túrát, mind a 19 nagy pakkokkal érkezett. Már csak abban reménykedtek a kalandozók, hogy valóban Harzel lesz az, aki utolsónak fog nekiindulni.
A katonák kinyitják a kaput, egy páran behordják a zsákokat, egy párat viszont kiküld a terepre a parancsnok. Az egyik egyenesen Seyana és Tin felé tart. A menedéknek még neki sem láttak, így még jobban bebújnak a szikla mögé. Seyana magára csavarja a nagy bőrtakarót, és varázslattal válik láthatatlanná a gyengébb elmék elől. Tin meghúzódik a szikla tövében, és mielőtt hozzájuk érne az őrjáratra küldött, eggyé válik a kővel.
Az őrszem gyanútlanul sétál el mellettük, majd visszatér az erődhöz. Elkezd szakadni az eső. Az erőd őrtornyában állandó őrség van, így csak a szürkülettel tudják megcsinálni a rejtekhelyüket.

Este párosával indítják a válogatott zsoldosokat. Két irányba, azaz mindenki magára utaltan kell, hogy kikeveredje a völgyből. A nyolcadik páros hármas lesz. Az utolsó kettőnek maradó (a parancsnok és a beszélő) beszedi a kapu előtti fáklyákat, körbejárja az erődöt, bezárja a kaput, majd a csapóajtón keresztül távozik. Végül az egyik elindul, és jó negyed órával később az utolsó. Ugyanúgy málhával, és egy hosszú lándzsával. Vajon ő lesz Harzel?
Pár lépés után menetfutásra vált, így a két kalandozónak esélye nem sok arra, hogy akár utolérje. Összenéznek, elég egy szó, és Seyana máris a szelek szárnyán repül Harzel után. Tin nyaktörő sprintbe kezd, hogy mihamarabb ott legyen. A boszorkány hamar beéri áldozatát, néma homályt borít rá, majd a megtorpanó egykori titkosügynököt megcélozza dobótőrével. Több tőr is talál, majd a vak és süket Harzel egy szikla mellé húzódik be. Pár pillanatig mozdulatlanná válik - talán telepátiát használ?! -, amiből a berobbanó Tin zökkenti ki. A feketeségbe burkolt alakra nehéz célzott támadást leadni, de így is sikerül megszúrni a fegyverforgató vállát. És talán a méreg is hatni fog rajta. A harc mégis húzódik, a lándzsa gyilkos iramban csapkod - ha látna Harzel, már aligha nem halott lenne mindkét kalandozó.
Végül a földre hanyatlik... Tin megkötözi, s mivel már halálán van, Seyana gyógyitalt tölt bele. Amikor kicsit magához tér, Seyana a fejére olvassa bűneit. Harzel utolsó erőfeszítésével újra üzenni akar bajtársainak, de Tin lesújt a szívére. Az egykor erős szív ütemesen okádja magából a vért.
A testet átvizsgálják. Számtalan tetoválás - több frissen kiégve -, sok régi heg, és néhány értékesnek tűnő tárgy. Egy drágaköves tőr, egy abbit dobótőr, két mágikus dobótőr (bár Seyana ennél többet nem tud róla mondani), egy mágikus gyűrű, egy mérgektől óvó amulett és egy furcsa kavics. Gömbölyded formájú, felületét sok kisebb mélyedés borítja. Hogy ez mire lehet jó?

A kalandozó ösztön ördögi tervet eszel ki. Az esetnek úgy is balesetnek kell tűnnie. A kézenfekvő, ha úgy állítják be, mintha a ködpárducok tépték volna szét. Aztán, ha már széttépték, bizony miért ne hordanák szét. Ha meg széthordanák, akkor egy-két tárgya miért ne tűnne el? Így hát a holttest preparálása után a drágaköves tőr, a két mágikus dobótőr és a kavics a kalandozók zsebében köt ki. Így térnek vissza a Kacsába.

A Kacsába, ugyanis a harmadik célpont, Jasarik, elmenekült. A Hat Városban betöltött főkém tisztéről lemondott és eltűnt a föld színéről. Pont az azt követő estén, amikor Harzel meghalt. Így őt nem sikerül a Falkának csapdába csalnia. Seyana és Tin ennek örül is egy kicsit, de szomorú is. Ardo a tanácsterembe hívatja őket, és közli a rossz hírt: a Falka nem teljesítette maradéktalanul megbízását, így Seyana és Tin különleges küldetése is bukottnak számít. Ez csak azt jelenti, hogy nem kapják meg a rovátkát, vagy súlyosabb következmények is lesznek? Ezt még nem lehet tudni.

*Tin*