Helyszín: Uttar, Berar
Dátum: 2289.21.01 – 2289.21.16
A csapat útjai egye gyakrabban szétválnak, így Tin is külön feladatot kap Claudiától. Uttarba kell mennie, magába a városba, hogy elmerüljön annak sűrűjében. Két dolog után kell nyomoznia, és a megtudottakról minden eddigieknél gyakrabban és részletesebben kell beszámolnia. Tin minden hajnalban egy különleges tekercsre írja meg jelentését, amiről a tinta estére eltűnik. Egy-két alkalommal a kitekert papíros nem üres, de a leírtak hamar halványulni kezdenek, így utasítások is érkeznek hozzá.
Később Elawer ezt egyszerű trükknek bélyegzi, így fosztva meg Tint az újabb különleges varázstárgy birtoklásába vetett hitétől...
Az uttari kémkedés elsődleges célja az Árnypenge jelenlétének megállapítása, de később Claudia minél többet akar megtudni a Kormányzóról is.
Tin hamar felismeri, hogy Uttarban kegyetlen világ tombol, csak a legszívósabbak maradnak életben, az egyszerű idegenek pedig hamar a helyiek martalékává válnak. Így olyan álcákat kreál magának, amik kellően fenyegetőek, ha lehet olyan valakinek adja ki magát, aki saját vagy mesterei, támogatói jogán elég hatalommal rendelkezik.
Az uttari fogadók mind halálcsapdák, különleges helyeken kell menedéket keresnie.
Bár a hetek során több klánt is sikerül feltérképeznie Tinnek, nem találja nyomát annak, hogy bármelyik is az Árnypenge befolyása alatt állna. A klánok egy-egy területen tevékenykednek. Ez nem csak az utcák által megszabott határokat jelent, hanem azt is, hogy látszólag nincs olyan szervezet, ami egyszerre szervezne szerencsejátékokat, árulna
drogokat vagy futtatna nőket. Mégis, folyamatos rivalizálás, ellenségeskedés van köztük.
Éppen ezért is furcsa, amikor Tin egy különös küldöttséget fedez fel. Öt csuklyás ember, akikből kettő biztosan más szervezethez tartozik. Később úgy sejti, hogy mind az ötük egy-egy követ, akik a Kormányzó elé járultak, hogy beszámoljanak. Adójukat úgy látszik, hogy
információban fizetik meg.
De ki is lehet a Kormányzó? A város fölé magasodó erődbe senki sem jár, a Kormányzóval senki nem találkozott még, csupán élőholt katonáiról lehet hallani, akik nagy ritkán kelnek csak útra, hogy teljesítsék a Kormányzó akaratát. Jó egy éve történt, hogy a városállam egyik fontos keresztútját egy káoszszekta elszabadult démonai prédálták, veszélybe sodorva a
kereskedést, ráadásul a külvilág figyelő tekintetét is magukra vonhatták. A Kormányzó kalandozókat fogadott és saját élőholt katonáival megtámogatva azok teljesen kiirtották az íratlan törvényeket megszegőket.
Más elbeszélésekből is úgy tűnik, hogy a Kormányzó ritkán cselekszik, kivéve ha Uttart fenyegető veszély jelentkezik.
Uttar városa ezen túl is tartogat meglepetést a tudatlanok számára - azaz bár a külvilág azt hiszi, hogy csak veszett kutyák gyűjtőhelye a status quo-ra felsőbb hatalom felügyel. Gyakori hiba, hogy a térképeken csak fekete pontként jelölik - már amelyiken feltüntetik -,
és a sziklás partvidék miatt nem gondolják, hogy lenne kikötője, ezért jelentőséget sem tulajdonítanak neki. Uttar valóban a tengertől távol fekszik..., kellő távol. Annyira, hogy az ismert legnagyobb balliszták, katapultok és tűzvetők sugarán kívül essen. A város közepét viszont sekély, de széles csatorna köti össze a tengerrel. Rabszolgák vontatta
uszályokkal hozzák és viszik az árut a nap húsz órájában. A város előtt szabad vízen horgonyoznak a Quironea legkülönfélébb (csempész)hajói. Ez Uttar kikötője.
A város központja, illetve a kikötő éjjel ki van világítva, azonban bőven vannak rossz és még rosszabb környékek is – ugyancsak megtévesztő, az utazók általában a sötét helyektől szoktak félni.
Tin az egyik este utasítást kap. Egy rejtekhelyen várja egy pálca, amit a Kormányzó közvetlen közelében kell eltörnie. Segítséget is fog kapni.
A Kormányzóhoz közeljutáshoz a legjobb lenne egy "követ" kihallgatása, így az egyik szerencsejátékos klán emberét egészen annak bázisára követi.
Seyana, Elawer és Vieri lassan térnek magukhoz. Tárgyaik és ruházatuk nagy része hiányzik és ami még nagyobb baj, az emlékeiket is elvesztették, fogalmuk sincs miért és hogyan kerültek oda és hol is van az „oda”. A díszes termet felborított bútorok, pár holttest és lehullott maszkok borítják. Az egyik szerencsétlen megégett, a többit tüskés buzogánnyal verték agyon. Seyana köpenyt húz magára, Elawer fegyvert keres, Vieri körülnéz alaposabban. Az ajtó felől motoszkálást hall, így mindhárman gyorsan fedezékbe bújnak. A szoba egyetlen ajtaja rövidesen kinyílik és a bent termő alak után szinte magától be is csukódik. A huzat az elmúlás szagát söpri végig a termen, és kétségtelenül a belépőből árad. Egy nagy sötét köpenyt viselő, vékony, beesett arcú férfi az. Bőre sápadt, ajka vérvörös, piszkosfehér haja csapzott. Halk, suttogó, papírszáraz hangon szólal meg: - Gyertek elő!.
Vieri gyakorlott szeme felismerni véli az idegen tekintetét – a szemeket még a legtapasztaltabb ynevi szélhámosok is nehezen tudják álcázni -, és bátortalanul kérdezi: - Tin, te vagy az?
A csapat örül a váratlan találkozásnak, és a díszes terem átkutatása után - ami egy kvázi szent hely, egy enoszükei eredetű Maszkok Háza -, úgy dönt, hogy visszaszerzi értékes felszerelését, amit Tin nem sokkal ezelőtt látott egy ládában, amit két hordár vitt a raktár felé.
Elawer kémablakkal betekintést ad a kétszárnyú raktárajtó mögé. Tin kijelöli a célpontokat - mindenkire jut egy, bár Seyana kezében nagyon sután mutat a buzogány -, a bárd hanggátat teremt, illúziófüggönyt húz az ajtó elé és megadja a jelet.
Egy tapasztaltabb kalandozó csapatnak is a pusztulást jelentené a felkészülés, ráadásul Vieri kirobbanó rohama, Tin piszkos cselezése, Elawer vakítása és a Seyana köpenyéből kirajzó denevérek pár szívdobbanás alatt végez az egyszerű munkásokkal. Azaz egy ötödik még
reménykedik, de célzását egy pszi csettintés zavarja meg, így a lövés csak megkarcolja Elawert.
Néhány pillanat múlva a raktárba lifttel újabb halálraítéltek érkeznek. Vieri ezek után tönkreteszi az emelőgépet, a csapat pedig menekülőre fogja. De nem a kijárat felé, hanem egy még alsóbb szintre. Itt a kérdés nélkül rájuk támadó kínzómestert kérdés nélkül
lekaszabolják, majd egy természetesnek tűnő barlangfolyosóba iramodnak. Először zsákutcába futnak - bár Seyana tréfálkozik, hogy a vértől iszamlós démonkút talán a kijáratot rejti, a rúnák megtörése és egyéb manipulációk nélkül visszafordulnak és a másik járaton jutnak a felszínre.
Elawer meg is jegyzi, hogy Uttarban mindenhová és mindenhonnan rejtekutak vezetnek, és az Uttarban töltött élmények nagy része is a föld alatt történik.
Tin menedéke felé tartva gyorsan beszámol az Uttarban megtudottakról, majd hazaérve, hogy fenntartsa álcáját, egy vödör vért rendel a házigazdától.
Tin örül, hogy a csapat a segítségére lehet, mert egyedül nem sok ötlete és mersze van a Kormányzó közelébe férkőznie, ráadásul az egyetlen nyomot (a követ a Maszkok Házában) Konrád megsemmisítette. Pár nap alatt - amíg további javarészt sikertelen felderítést végeznek - kezdenek visszatérni a csapat emlékei. Claudia kérésére indultak Berarból, azzal a feladattal, hogy jussanak be a Kormányzóhoz. Sajnos helyismeretük hiánya miatt az uttariak elég otrombának tartották a háromfős csapatot, így már első este rajtuk csaptak, de végzetükhöz a Maszkok Házában jutottak legközelebb, ahol túl sokat kérdeztek.
Rejtett füstölőkkel kábították el őket, emlékezetkiesésük a drog mellékhatása volt. Az Istenek azonban Tint is arra vezették (pontosabban Claudia nagyon is tudta, hogy Tin megfigyeli már a helyet).
A Kormányzó erődjének felderítése Vilire marad, akit a felderítés végén az egyik unatkozó tudattal rendelkező élőholt katona céloz be. Ellövi a lábát, a bagoly nagy nehezen menekül csak el. Megnyomorodása Seyanát is megviseli, így többé már nem tudják bevetni.
Elawer kérésére Tin és Vieri felderíti a csapat korábbi fogadóját (Döglött Bárány), amit a sértett klán halálcsapdává alakított.
Számtalan rövid életű ötlet, csüggedés és kétely után a csapat egy levelet fogalmaz a kormányzónak. Elawer rendbe szedi a szöveget, majd Seyana kyr nyelvre fordítja. Azt nem akarják, hogy illetéktelen beleolvasson, viszont gondolják, hogy a Kormányzó, aki bizonyosan egy élőholt varázsló - ki más? - még elismeréssel is fog adózni.
Uttar Kormányzójának,
Ezt a levelet azok a kalandozók írják, akik puszta kedvtelésből felszámoltak egy uttari káoszszektát. Ugyanezek a kalandozók ott voltak Valthagor sorsfordító eseményei közepette is. Tudunk egy Uttart fenyegető nagy veszélyről is. Amennyiben érdekli, üzenjen értünk a
Döglött Bárányba.
A levelet Seyana repíti el az erőd kapujáig. Ezután a csapat hajnalban besétál a csapdába, majd Elawer elszólása után rájuk is zúdul az asszaszinok hada, hogy értelmetlenül hulljanak el. Amikor már kezd kissé kockázatossá válni a helyzet, Seyana sikolya tölt rettegést
minden védtelen elmébe. A következő 11 órában, de még az éjszaka is nyugtuk van mindenkitől. Üzenet viszont nem érkezik a Kormányzótól. Másnap reggel a kalandozókra gyújtják a fogadót, akik árnyékajtón távoznak.
Ismét felmerül a kétely, hogy ezt az őrült küldetést meddig kell folytatni, de Tin makacssága ráviszi a csapatot, hogy egy még veszélyesebb helyre, az erődbe is csak besétáljanak. Indulás előtt közösen imádkoznak Dartonhoz.
A kapuban szótlan élőholtaktól kérnek bebocsátást, miközben több toronyból is számszeríjak és balliszták célozzák meg őket. Kis idő múltán nyílik a kapu és egy osztag élőholt alabárdos a palota trónterébe vezeti őket. A csapat minden egyes kapu és ajtó bezárulásával egyre jobban érzi, hogy életük ismét egy pénzfeldobáson múlik.
A trónszéken teljes vértbe bújt hatalmas alak várja őket. Derekán másfélkezes kard, jobb kezében varázsbot kék fényű gömbbel. Tin úgy látja, mintha a Kormányzó kissé nehézkesen állna fel. Reménykedik, hogy talán élő ember az. Miközben Seyana szóval tartja,
Tin ellenőrzi, hogy a Kormányzó elméjét pajzsok védik - azaz nem lehet illúzió. Amikor a Kormányzó szavakkal is elismeri, hogy ő az, Tin kettétöri a pálcát. Mozdulatát az egyik élőholt őr mintha észrevenné, de nem cselekszik. Seyana tovább húzza az időt és a másodpercek hosszú órákként haladnak csak előre. Mindannyian hangos harci dobszóként
hallják saját szívdobogásukat.
A trónterem hirtelen megremeg, por és szemcsék hullnak alá, az őrök előre lépnek, a Kormányzó fenyegetően vonja kérdőre a kalandozókat...”
Az ezek után következő kavarodást később Elawer kémlelő varázslata teszi átláthatóbbá:
A pálca eltörése után Claudia teljes harci díszben a már ismert, meglehetősen hatékony inkvizítorok társaságában érkezik Uttar élőhalott kormányzójának elpusztítására. Azonban az utolsó pillanatban megálljt parancsol és néhány perccel később hazaküldi az egész alakulatot, néhány inkvizítor erős ellenkezésének dacára. Claudia ugyanis felismerte a kormányzó megváltoztatott címerét. A csapat tagja el sem tudják dönteni, hogy a kormányzó élő mivolta a meglepő vagy az hogy Claudiával régi ismerősök. Fiatal papnőként és abasziszi hercegkapitányként kezdődött az ismeretségük réges-régen. Aztán Claudia elhagyta Abasziszt, a Kormányzó sorsa pedig a lehető legrosszabbra fordult, az ellene indított merényletben a testvére vesztette életét, majd menekülni kényszerült. Szövevényes út vezette Uttarba, ahol azóta is forralja a bosszút.
A nap végére Claudia nem is remélhetett többet. Nem csak hogy megszabadult (vélt) ellenfelétől, de nehézségek nélkül szerzett magának egy újabb erős szövetségest Uttarban. Bár úgy tűnik, hogy Gale árnyékbirodalma olyan erőket vonultat fel melyek komoly fejtörést okozhatnak az Államszövetségnek, Claudia mégis képes tartani a lépést. Az egyre gyorsuló események forgatagában a csapat egyre kevésbé képes átlátni a közelgő veszélyeket.
Dátum: 2289.21.01 – 2289.21.16
A csapat útjai egye gyakrabban szétválnak, így Tin is külön feladatot kap Claudiától. Uttarba kell mennie, magába a városba, hogy elmerüljön annak sűrűjében. Két dolog után kell nyomoznia, és a megtudottakról minden eddigieknél gyakrabban és részletesebben kell beszámolnia. Tin minden hajnalban egy különleges tekercsre írja meg jelentését, amiről a tinta estére eltűnik. Egy-két alkalommal a kitekert papíros nem üres, de a leírtak hamar halványulni kezdenek, így utasítások is érkeznek hozzá.
Később Elawer ezt egyszerű trükknek bélyegzi, így fosztva meg Tint az újabb különleges varázstárgy birtoklásába vetett hitétől...
Az uttari kémkedés elsődleges célja az Árnypenge jelenlétének megállapítása, de később Claudia minél többet akar megtudni a Kormányzóról is.
Tin hamar felismeri, hogy Uttarban kegyetlen világ tombol, csak a legszívósabbak maradnak életben, az egyszerű idegenek pedig hamar a helyiek martalékává válnak. Így olyan álcákat kreál magának, amik kellően fenyegetőek, ha lehet olyan valakinek adja ki magát, aki saját vagy mesterei, támogatói jogán elég hatalommal rendelkezik.
Az uttari fogadók mind halálcsapdák, különleges helyeken kell menedéket keresnie.
Bár a hetek során több klánt is sikerül feltérképeznie Tinnek, nem találja nyomát annak, hogy bármelyik is az Árnypenge befolyása alatt állna. A klánok egy-egy területen tevékenykednek. Ez nem csak az utcák által megszabott határokat jelent, hanem azt is, hogy látszólag nincs olyan szervezet, ami egyszerre szervezne szerencsejátékokat, árulna
drogokat vagy futtatna nőket. Mégis, folyamatos rivalizálás, ellenségeskedés van köztük.
Éppen ezért is furcsa, amikor Tin egy különös küldöttséget fedez fel. Öt csuklyás ember, akikből kettő biztosan más szervezethez tartozik. Később úgy sejti, hogy mind az ötük egy-egy követ, akik a Kormányzó elé járultak, hogy beszámoljanak. Adójukat úgy látszik, hogy
információban fizetik meg.
De ki is lehet a Kormányzó? A város fölé magasodó erődbe senki sem jár, a Kormányzóval senki nem találkozott még, csupán élőholt katonáiról lehet hallani, akik nagy ritkán kelnek csak útra, hogy teljesítsék a Kormányzó akaratát. Jó egy éve történt, hogy a városállam egyik fontos keresztútját egy káoszszekta elszabadult démonai prédálták, veszélybe sodorva a
kereskedést, ráadásul a külvilág figyelő tekintetét is magukra vonhatták. A Kormányzó kalandozókat fogadott és saját élőholt katonáival megtámogatva azok teljesen kiirtották az íratlan törvényeket megszegőket.
Más elbeszélésekből is úgy tűnik, hogy a Kormányzó ritkán cselekszik, kivéve ha Uttart fenyegető veszély jelentkezik.
Uttar városa ezen túl is tartogat meglepetést a tudatlanok számára - azaz bár a külvilág azt hiszi, hogy csak veszett kutyák gyűjtőhelye a status quo-ra felsőbb hatalom felügyel. Gyakori hiba, hogy a térképeken csak fekete pontként jelölik - már amelyiken feltüntetik -,
és a sziklás partvidék miatt nem gondolják, hogy lenne kikötője, ezért jelentőséget sem tulajdonítanak neki. Uttar valóban a tengertől távol fekszik..., kellő távol. Annyira, hogy az ismert legnagyobb balliszták, katapultok és tűzvetők sugarán kívül essen. A város közepét viszont sekély, de széles csatorna köti össze a tengerrel. Rabszolgák vontatta
uszályokkal hozzák és viszik az árut a nap húsz órájában. A város előtt szabad vízen horgonyoznak a Quironea legkülönfélébb (csempész)hajói. Ez Uttar kikötője.
A város központja, illetve a kikötő éjjel ki van világítva, azonban bőven vannak rossz és még rosszabb környékek is – ugyancsak megtévesztő, az utazók általában a sötét helyektől szoktak félni.
Tin az egyik este utasítást kap. Egy rejtekhelyen várja egy pálca, amit a Kormányzó közvetlen közelében kell eltörnie. Segítséget is fog kapni.
A Kormányzóhoz közeljutáshoz a legjobb lenne egy "követ" kihallgatása, így az egyik szerencsejátékos klán emberét egészen annak bázisára követi.
Seyana, Elawer és Vieri lassan térnek magukhoz. Tárgyaik és ruházatuk nagy része hiányzik és ami még nagyobb baj, az emlékeiket is elvesztették, fogalmuk sincs miért és hogyan kerültek oda és hol is van az „oda”. A díszes termet felborított bútorok, pár holttest és lehullott maszkok borítják. Az egyik szerencsétlen megégett, a többit tüskés buzogánnyal verték agyon. Seyana köpenyt húz magára, Elawer fegyvert keres, Vieri körülnéz alaposabban. Az ajtó felől motoszkálást hall, így mindhárman gyorsan fedezékbe bújnak. A szoba egyetlen ajtaja rövidesen kinyílik és a bent termő alak után szinte magától be is csukódik. A huzat az elmúlás szagát söpri végig a termen, és kétségtelenül a belépőből árad. Egy nagy sötét köpenyt viselő, vékony, beesett arcú férfi az. Bőre sápadt, ajka vérvörös, piszkosfehér haja csapzott. Halk, suttogó, papírszáraz hangon szólal meg: - Gyertek elő!.
Vieri gyakorlott szeme felismerni véli az idegen tekintetét – a szemeket még a legtapasztaltabb ynevi szélhámosok is nehezen tudják álcázni -, és bátortalanul kérdezi: - Tin, te vagy az?
A csapat örül a váratlan találkozásnak, és a díszes terem átkutatása után - ami egy kvázi szent hely, egy enoszükei eredetű Maszkok Háza -, úgy dönt, hogy visszaszerzi értékes felszerelését, amit Tin nem sokkal ezelőtt látott egy ládában, amit két hordár vitt a raktár felé.
Elawer kémablakkal betekintést ad a kétszárnyú raktárajtó mögé. Tin kijelöli a célpontokat - mindenkire jut egy, bár Seyana kezében nagyon sután mutat a buzogány -, a bárd hanggátat teremt, illúziófüggönyt húz az ajtó elé és megadja a jelet.
Egy tapasztaltabb kalandozó csapatnak is a pusztulást jelentené a felkészülés, ráadásul Vieri kirobbanó rohama, Tin piszkos cselezése, Elawer vakítása és a Seyana köpenyéből kirajzó denevérek pár szívdobbanás alatt végez az egyszerű munkásokkal. Azaz egy ötödik még
reménykedik, de célzását egy pszi csettintés zavarja meg, így a lövés csak megkarcolja Elawert.
Néhány pillanat múlva a raktárba lifttel újabb halálraítéltek érkeznek. Vieri ezek után tönkreteszi az emelőgépet, a csapat pedig menekülőre fogja. De nem a kijárat felé, hanem egy még alsóbb szintre. Itt a kérdés nélkül rájuk támadó kínzómestert kérdés nélkül
lekaszabolják, majd egy természetesnek tűnő barlangfolyosóba iramodnak. Először zsákutcába futnak - bár Seyana tréfálkozik, hogy a vértől iszamlós démonkút talán a kijáratot rejti, a rúnák megtörése és egyéb manipulációk nélkül visszafordulnak és a másik járaton jutnak a felszínre.
Elawer meg is jegyzi, hogy Uttarban mindenhová és mindenhonnan rejtekutak vezetnek, és az Uttarban töltött élmények nagy része is a föld alatt történik.
Tin menedéke felé tartva gyorsan beszámol az Uttarban megtudottakról, majd hazaérve, hogy fenntartsa álcáját, egy vödör vért rendel a házigazdától.
Tin örül, hogy a csapat a segítségére lehet, mert egyedül nem sok ötlete és mersze van a Kormányzó közelébe férkőznie, ráadásul az egyetlen nyomot (a követ a Maszkok Házában) Konrád megsemmisítette. Pár nap alatt - amíg további javarészt sikertelen felderítést végeznek - kezdenek visszatérni a csapat emlékei. Claudia kérésére indultak Berarból, azzal a feladattal, hogy jussanak be a Kormányzóhoz. Sajnos helyismeretük hiánya miatt az uttariak elég otrombának tartották a háromfős csapatot, így már első este rajtuk csaptak, de végzetükhöz a Maszkok Házában jutottak legközelebb, ahol túl sokat kérdeztek.
Rejtett füstölőkkel kábították el őket, emlékezetkiesésük a drog mellékhatása volt. Az Istenek azonban Tint is arra vezették (pontosabban Claudia nagyon is tudta, hogy Tin megfigyeli már a helyet).
A Kormányzó erődjének felderítése Vilire marad, akit a felderítés végén az egyik unatkozó tudattal rendelkező élőholt katona céloz be. Ellövi a lábát, a bagoly nagy nehezen menekül csak el. Megnyomorodása Seyanát is megviseli, így többé már nem tudják bevetni.
Elawer kérésére Tin és Vieri felderíti a csapat korábbi fogadóját (Döglött Bárány), amit a sértett klán halálcsapdává alakított.
Számtalan rövid életű ötlet, csüggedés és kétely után a csapat egy levelet fogalmaz a kormányzónak. Elawer rendbe szedi a szöveget, majd Seyana kyr nyelvre fordítja. Azt nem akarják, hogy illetéktelen beleolvasson, viszont gondolják, hogy a Kormányzó, aki bizonyosan egy élőholt varázsló - ki más? - még elismeréssel is fog adózni.
Uttar Kormányzójának,
Ezt a levelet azok a kalandozók írják, akik puszta kedvtelésből felszámoltak egy uttari káoszszektát. Ugyanezek a kalandozók ott voltak Valthagor sorsfordító eseményei közepette is. Tudunk egy Uttart fenyegető nagy veszélyről is. Amennyiben érdekli, üzenjen értünk a
Döglött Bárányba.
A levelet Seyana repíti el az erőd kapujáig. Ezután a csapat hajnalban besétál a csapdába, majd Elawer elszólása után rájuk is zúdul az asszaszinok hada, hogy értelmetlenül hulljanak el. Amikor már kezd kissé kockázatossá válni a helyzet, Seyana sikolya tölt rettegést
minden védtelen elmébe. A következő 11 órában, de még az éjszaka is nyugtuk van mindenkitől. Üzenet viszont nem érkezik a Kormányzótól. Másnap reggel a kalandozókra gyújtják a fogadót, akik árnyékajtón távoznak.
Ismét felmerül a kétely, hogy ezt az őrült küldetést meddig kell folytatni, de Tin makacssága ráviszi a csapatot, hogy egy még veszélyesebb helyre, az erődbe is csak besétáljanak. Indulás előtt közösen imádkoznak Dartonhoz.
A kapuban szótlan élőholtaktól kérnek bebocsátást, miközben több toronyból is számszeríjak és balliszták célozzák meg őket. Kis idő múltán nyílik a kapu és egy osztag élőholt alabárdos a palota trónterébe vezeti őket. A csapat minden egyes kapu és ajtó bezárulásával egyre jobban érzi, hogy életük ismét egy pénzfeldobáson múlik.
A trónszéken teljes vértbe bújt hatalmas alak várja őket. Derekán másfélkezes kard, jobb kezében varázsbot kék fényű gömbbel. Tin úgy látja, mintha a Kormányzó kissé nehézkesen állna fel. Reménykedik, hogy talán élő ember az. Miközben Seyana szóval tartja,
Tin ellenőrzi, hogy a Kormányzó elméjét pajzsok védik - azaz nem lehet illúzió. Amikor a Kormányzó szavakkal is elismeri, hogy ő az, Tin kettétöri a pálcát. Mozdulatát az egyik élőholt őr mintha észrevenné, de nem cselekszik. Seyana tovább húzza az időt és a másodpercek hosszú órákként haladnak csak előre. Mindannyian hangos harci dobszóként
hallják saját szívdobogásukat.
A trónterem hirtelen megremeg, por és szemcsék hullnak alá, az őrök előre lépnek, a Kormányzó fenyegetően vonja kérdőre a kalandozókat...”
*Tin*
Az ezek után következő kavarodást később Elawer kémlelő varázslata teszi átláthatóbbá:
A pálca eltörése után Claudia teljes harci díszben a már ismert, meglehetősen hatékony inkvizítorok társaságában érkezik Uttar élőhalott kormányzójának elpusztítására. Azonban az utolsó pillanatban megálljt parancsol és néhány perccel később hazaküldi az egész alakulatot, néhány inkvizítor erős ellenkezésének dacára. Claudia ugyanis felismerte a kormányzó megváltoztatott címerét. A csapat tagja el sem tudják dönteni, hogy a kormányzó élő mivolta a meglepő vagy az hogy Claudiával régi ismerősök. Fiatal papnőként és abasziszi hercegkapitányként kezdődött az ismeretségük réges-régen. Aztán Claudia elhagyta Abasziszt, a Kormányzó sorsa pedig a lehető legrosszabbra fordult, az ellene indított merényletben a testvére vesztette életét, majd menekülni kényszerült. Szövevényes út vezette Uttarba, ahol azóta is forralja a bosszút.
A nap végére Claudia nem is remélhetett többet. Nem csak hogy megszabadult (vélt) ellenfelétől, de nehézségek nélkül szerzett magának egy újabb erős szövetségest Uttarban. Bár úgy tűnik, hogy Gale árnyékbirodalma olyan erőket vonultat fel melyek komoly fejtörést okozhatnak az Államszövetségnek, Claudia mégis képes tartani a lépést. Az egyre gyorsuló események forgatagában a csapat egyre kevésbé képes átlátni a közelgő veszélyeket.
Végre egy aprócska nyom. A kormányzó elleni merénylet és az anyánk elleni elfogatás nagyjából egy időbe esnek. Remélem hamar visszatérünk ide és lesz lehetőségem kifaggatni a hercegkapitányt.
VálaszTörlésDarton, Claudia által, újabb vezeklést ró rám. Hiába hallom a hívását, arra nem felelhetek. Egy büdös mocsár mocskában merítkezek hát meg. Van bőven időm átgondolni, hogy mennyire helyes sírt rabolni...
VálaszTörlésAhol társaim is felbukkannak, ott pusztulást hagyunk csak magunk után. Mi is egyre kísértjük a szörnyű véget, a Döglött Bárány ránkgyújtása azonban könnyű, kiszámított kockázat csupán. A Kormányzó ennyire szemtelen felkeresése teljességgel esztelen, de nem látok, látunk más lehetőséget, hogy Claudia vágyait, parancsait teljesítsük. Rég voltam ennyire berezelve, Uram biztosan hangosan hahotázott rajtunk a kárpiton túl.
Habár azt hittem további meglepetések nehezen érhetnek az elmúlt hetek történései alapján, az események ilyen mértékű felgyorsulása, és a folyamatos fordulatok teljesen meghökkentenek. Mi készül a környéken, és miért játszunk benne ilyen fontos szerepet? Egész biztos vagyok benne, hogy a valódi okokról semmit sem tudunk...
VálaszTörlésÉrdekes fordulatok. A kormányzó sokmindent megélt és sokmindent tud, érdekes történetek mesélhet. Jó lenne ha be be tudnánk férkőzni a bizalmába, de még nem most, még nem.
VálaszTörlésÉrdekes hely ez az Uttar, nem csoda hogy it minden megtörténhet. Bár nem egy nagy hely de a káoszban és zűrzavarban könnyű nagy dolgokat alkotni....