Tirion temetése

Helyszín: Celvalkis, Rowon, Kali, Rima 

Dátum: 2289.27.05 – 2289.28.03. 

Ismét egy hajszálon függött csak életük, 

s újabb nehéz titokkal nehezedett lelkük. 

Nem találták meg azt sem miért jöttek, 

de e nehéz próbán is nagyokat nyögtek. 

Megfáradva, elgyötörten értek a felszínre, 

olyan volt a világ, mintha be lenne kerítve. 

Kezd széthullni mindaz mit felépítettek, 

Eldöntötték hát, hogy Tirionhoz mennek. 

Eriket sajnos újra nem találták 

Kloin pedig pénze után szedte inkább lábát. 

Így hárman maradtak a látogatásra 

Seyna, Vieri és a csapat bárdja… 

A hármas az irányt Rowonnak vette 

Üres kézzel, ugyan de reménnyel telve. 

Viszont látják újra, kedves barátjukat, 

s megtalálják újra az elvesztett utat. 

A széthullott családot újra összefogják, 

megoldják majd együtt mindegyikük gondját. 

Az örök alkony városához közeledve látnak, 

még fehér orkot is mit nem mindenki láthat. 

Tirionra hivatkozva bebocsátást kapnak 

s oly sok termen át sietve haladnak. 

Míg meg nem érkeznek egy csendes phanteonba, 

egy sír elé melyre egy angyal van faragva. 

Ismerős a név mely e fejfára van vésve, 

„Tirion Aurelius Von Chetti emlékére”. 

Mély fájdalom hasít most lelkükbe 

Seyana megtörve és sírva esik össze. 

Elawer zokog és bámul a fejfára, 

nem érti hova tűnt régi cimborája 

Elkéstek s nem tudtak elbúcsúzni tőle, 

sírva borulnak most a hideg kőre. 

Szomorú, de nem is Tiriont siratják, 

hanem önmagukt,hogy így cserben hagyták. 

Vieri a lovagot oly jól nem ismerte 

egy imát mond érte s a szobájába tér be. 

Mikor már kisírták mindketten szemüket 

meghallgatták barátjuk Dartonhoz,hogy tért meg: 

Utolsó napjait magányban töltötte 

mert saját teste lett lelkének börtöne. 

De megbékélt sorsával s új utat is talált 

Az úr magához hívta, s elfogadta a halált. 

A lovagok víg halotti tort ültek, 

Tirion hazatért, így ünnepeltek. 

Érdekes volt ezt hőseinknek látni, 

szomorkodás helyett vígan lakomázni. 

Milyen erőt ad az embereknek a hit 

új utakat teremt s sebeket gyógyít. 

Elawer himnuszként hősi versett mondott, 

s a költemény számára nem várt sikert hozott: 

Pusztító vész közeleg átkait szitkozódva szórja 

Felemészt apát s gyermeket, kit anyja karjában óvna 

A remény elveszett és nincs egy erős bástya 

Mit el nem pusztít a sötét orkok árja. 

Féktelen dühvel robog a gyilkos horda 

Az embervért oly bódult kéjjel ontja 

Démonfattyak gyülevész hada 

Élükön tán Orwella maga… 

Országok lángolnak, lelkek kárhoznak örökre! 

Ki takarja még védő szárnyait e megcsúfolt földre? 

Morrak hegyének kopár ormán, sötét zászló lengedez. 

Alatta megannyi hős férfiú s büszke fekete vértezet. 

Szemük ragyog, s benne nyoma sincs a félsznek, 

Sisak nélkül nevetve intenek, szép napot e vésznek. 

Erős hittel, s erénnyel áll e had 

Bátorságot nékik a sötét úr ad 

Büszkén tekint rájuk Darton 

S kacagva zeng égi sanzon, 

Készültek már e harcra… 

Ütemes dobogás hallik a távolba. 

majd 

Csattan a páncél törnek a csontok 

üvöltve, ordítva támadnak az orkok 

megreped a pajzsod, füled süket már 

a csata zajában szíved kalapál. 

Lesújt, a pallos beborít a vér 

az életnél a hited többet ér 

zúg a fejedben az ismerős dallam 

Darton Urunkért esünk el a harcban. 

Kacagva ,nevetve téncolsz a halállal, 

de nem bír az ellen Darton lovagjával 

Fejvesztve menekül a démoni horda 

Orwellával vissza a pokolba 

Hála és dicsőség zeng a győztes ének 

A sötét Úrnak és igen lovag, néked! 

Légy hát büszke s emeld fel fejed 

mulass hát vígan, amíg teheted! 

Emeld a korsód, áldozz az úrnak! 

Dicsőséget, dicsőséget Dartonnak! 

Hiába adták meg a végtisztességet. 

mindenki tudta, hogy ezzel elkésett 

Tirion emlékét megőrzik szívükben, 

tátongó űrként él majd a lelkükben. 

Sok ellenségük e gyengeségre vár, 

s utoléri őket is a megjósolt halál. 

Alestan könyvében új kalandra leltek, 

olyan ereklyére mellyel sokra mennek. 

Szembe kell nézniük egyszer majd a leachel 

s ahhoz hogy legyőzzék biztos csalniuk kell… 

Egy legenda szerint vannak olyan tárgyak 

melyek véget vetnek e lények varázsának. 

Egy ilyen hely talán nincs is olyan messze 

Dél felé négy nap ,egy pedig keletre. 

Elindultak hát, hogy megleljék a fegyvert 

Hogy majd Tirion nélkül is felvegyék a versenyt 

A vidéket nagyon könnyű meglelni, 

de a romok közé senki nem mer menni. 

Sok pénzt igérnek egy helyi vadásznak, 

hogy vigye őket oda hol mások paráznak. 

Szokásos környezet és a baljós jelek: 

állatok nincsenek csak kripta hegyek. 

Beljebb haladva itt-ott mozgást látnak, 

de nem indulnak haza, hála Seyanának. 

Túl közelre mennek sajnos a vesztükre, 

sikító lidérc tör most az életükre: 

lelküket szívja pusztító varázsa 

s megsokszorozódik a rusnya bestiája 

mikor már azt hitték, hogy talán győznek 

csontváz sereg segít a vérengző nőnek 

Túlerőben van most a halott ellenség 

s menekülni sem tud az élő kisebbség. 

Hősiesen küzdenek, úgy tűnik hiába 

jön valami nagy is, Elawer hátába. 

Meg sem mer fordulni úgy fél szerencsétlen 

a holtak nyelvén kántál mi épp felé „lépdel”. 

De egy ismerős arc az, nagy meglepetésre. 

Tirion! S pallosa egy holtat vág épp félbe. 

Megfordult immár a csatának sorsa 

csontváz fejek hullanak, s gurulnak a porba 

Egyedül a lidérc úszta meg a dolgot 

a csata hevében gyors kereket oldott. 

Amint megnyugszanak a felkavart kedélyek, 

Tirion rögtön nekilát a regének 

Elmeséli, hogy meghalt s Dartonhoz került, 

S mivel őt szolgálja ezért visszakerült 

a sírból teljes páncélban lépett ki , 

a dartonitáknál ez dívik, mondhatni. 

Ezentúl csakis olyan célt szolgálhat 

mi kifejezetten tetszik az Urának 

Minket persze csak meg akart tréfálni 

s követett mert tudta, hogy rá fogunk fázni. 

Igaza is lett a tréfás paplovagnak 

ha nem segít társai, biztos, hogy meghalnak. 

De újra együtt talán van esélyük nyerni 

s a varázstárggyal végre hazamenni. 

Kitalálnak hát egy működő tervet, 

éjjel látogatják majd meg a sírkertet. 

Útközben azonban meglepetésükre 

egy csapat csontváz kerül velük szembe. 

Ismét Tirion jeleskedik bátran 

s gyűri le az ellent egy ádáz csatában. 

De az akcióból így éjjel nem lesz semmi 

az ellenségnek őket is sikerült meglepni. 

Másnap este újra útnak indulnának, 

azonban pár goul ront neki a háznak. 

Ismét csak hajszálon múlik az életük , 

de végül most is sikerül győzniük. 

Újabb nap pihenés és esélylatolgatás: 

miért van minden este egy ilyen támadás? 

a következő este végre közel érnek 

s egy halott sereget felfedezni vélnek. 

Van ott mindenféle, nem élő szerzet, 

velük megküzdeni így négyen nem mernek. 

Lehet a sírokhoz nem tudnak lejutni 

s így ez a kaland mégsem olyan buli. 

Egy derengő vöröses fénycsóvát látnak, 

ami közepe lesz egy nagy kupolának. 

Megpróbálnak belőle gyorsan kiszökni 

de nem sikerül nekik időben kijutni. 

a kupola gyorsan húzódik össze, 

terelve őket az átkozott helyre. 

Eme veszély miatt ők úgy döntenek, 

árnyékajtón át oldanak kereket. 

Ott azonban nem várt veszély terem, 

a lidérc nőalak vár rájuk odabenn. 

Vele Seyanának kell megküzdeni 

hisz rajta keresztül tudnak csak megszökni. 

Egyszer megpróbálnak még visszatérni 

de be kell látniuk, hogy ez nem fog menni 

seyana újra megnyitja az utat 

s ismét iszkolnak mint a félős nyulak 

Próbálták ők karddal és megannyi varázzsal 

de rájöttek, hogy ott lenn csak a rút halál van, 

amihez ők már kevesen vannak, 

szólniuk kell hát egy erős hadnak. 

Hívták hát Rowonból a dartonitákat 

s elmondták nekik azt, hogy mit találtak. 

Hozzátették azt is, hogy ők mit kerestek 

de ez lett a vége és pofára estek. 

Több sem kellett hát a lovag brigádnak 

másnap nagy sereggel indultak csatának. 

Fehér orkok lovagok s pár varázsló ember, 

ment a sírok közé komor fegyelemmel. 

Legyőzetett a kripta ura végre, 

tovább tündököl Darton dicsősége. 

A zsákmányból hőseink nem részesültek 

de vigaszdíjként magkapták, azt amiért jöttek. 

Tirion visszatért a Darton rendházba 

a többiek pedig indultak Berarba 

Előbb persze Nuirt ejtették az útba 

hogy Eriket s Kloint is rávegyék az útra. 

S nem is sejtették mi vár még rájuk 

Tin is feltűnik majd, a régi barátjuk. 

Persze ez már egy másik történet, 

legyen mára vége ennek a mesének.

*Elawer*