Múló idő

Helyszín: Ifin, Berar, Nuir, Erigow, Eren, Haonwell, Doran
Dátum: 2289.29.16 – 2291.04.01.

Szokás szerint összetörve ébredtem a Kalapácsban, ami nem az otthonom, hanem az ispotályom. Úgy éreztem magam, mint akit Tharr mindhárom szájával megrágott és kiköpött volna. Arcmosáskor egy olyan arcot láttam a víztükörben, amihez képest egy hetes vízi hulla is kicsattan az egészségtől. Nem volt hát kérdés, ha most nem indulok azonnal, hogy Darton szolgájává legyek, úgy már csak a túlvilágon nézhetek valaha szembe a Hallgatag Úrral.
Olyan helyre indultam, ahol Claudia nem könnyen érhet utol, hiába köszönhetek neki sokat (köszönhetek?), az elkövetkezőkbe ne szóljon bele! A környék tehát nem jön számításba, Rowon is túl kézenfekvő, így meg sem álltam Abaszisz fővárosáig. Ifini helyismeretem felfrissítésre szorul, és talán végzetemre is ott fogok majd rátalálni, ahol minden elkezdődött.

Ifinbe érkezésem után feltérképeztem a temetőket – gyerekként nem igazán voltak róluk ismereteim. Választásom egy félreeső sírkertre, a Páriák Temetőjére esett. Réges-rég még a városon kívül volt, a száműzöttek, az idegenek végső pihenőhelyeként szolgált. Az új városfal felépültével városon belülre került és már a kevésbé tehetős ifiniek is itt temetkeztek. Mára már nem használják, a városfal és a beépülő környék elzárta a terjeszkedés útját. Központjában egy szerény Darton-szentély található, amiben már csak egy idős pap, Corrano atya szolgál. 

Épp megfelelőnek találtam a helyet, hogy beavatást nyerhessek a Sötét Úr misztériumába. Amikor már kifigyeltem a helyet, egy éjszaka Darton órájában kerestem fel a szentélyt. Bebocsátást kértem és kaptam. Nem kerteltem, azonnal Corrano tudomására hoztam, hogy én bizony Darton szolgája akarok lenni. Nem lepődött meg az Öreg, gondolom sok mindent megélt már, bár saját bevallása szerint nem egy világlátott ember. Bort tett az asztalra (magának), és arra kért, meséljek...
Én pedig meséltem. Kezdve a születésemtől, át a számtalan halálon és veszteségen, önmagam ismételt keresésén. Sok mindenben ott látom Darton kezét, jelnek tekintem a velem történteket. Tirion és kalandozó társai révén kerültem még közelebb a Halottak Urához, elmeséltem hát megismerkedésünk történetét és a számtalan kalandot, amit együtt éltünk át. A Lelkek Bírája számtalanszor közbenjárt értem, és számos csodáját megtapasztalhattam. Amikor Tirionnal közösen imádkoztam Naszir démonának legyőzése után, akkor éreztem először bizonyosságot, hogy Darton szolgáinak az útjára kell lépnem.
Corrano többször is csaknem megszakít, látom a tekintetén, hogy méltatlannak érez, mégis végighallgat. Történetem végén pedig közli, hogy el sem tudja hinni, amit összehordok neki, legfőképpen értelmezni nem képes. Amiben biztos, hogy belőlem nem lesz pap. Utamra bocsát, de beleegyezik egy utolsó közös imába. Darton pedig szól hozzá, és a hosszúra nyílt révület után közli velem, hogy tanítani fog: azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy minden, amit eddig tett, tapasztalt és tanult, csak azért történt, hogy engem beavathasson.

Hosszú hónapok következtek, és Corrano mindenre kiokít, amire szükségem lehet - szerintem még arra is, amire nem. Annyi tudást oszt meg velem, hogy egyenesen tanulatlannak érzem magam. Végül köznapi és misztikus tanulásomban elég érettnek talál, hogy beavatást nyerjek. Először érzem az elmémet megtöltő isteni hatalmat.

Megértem az ortodox és a rowoni irányzat közti különbség lényegét is. Corrano úgy tekint Dartonra, mint az istencsalád szerves részére. A tudásért Kradhoz imádkozik, a világ dolgaiban Kyel útmutatására támaszkodik és az evilági igazságot Uwel szavára bízza.  

*Tin*

Seyana igent mondott és tudtam, hogy immár semmi akadálya, hogy felkerekedjek, hiszen megvár, mire visszatérek. Ifin felé vettem az irányt ahol térkapuval érkeztem Erigow központjába.

Erigow, mit is mondhatnék… Hatalmas város tele millió csodával. Tágas rendezett parkok széles utcák monumentális épületek. Nyüzsög mégis a palota negyed környéke olyan nyugodt és békés mintha külön világ lenne. Mint megtudtam, míg másoknak fizetni kell a palotavárosba való belépésért a bárdok szabadon járhatnak. Ez a város tényleg a felvilágosodott gondolkodás fellegvára, ahol virágzik a kultúra a művészet és a divat. Az első héten mindent megnéztem, amit tudtam. A hercegi palotát, a Krad székesegyházat, Alborn hatalmas templomát, a Sigranomói egyetemet, a Hercegi Amfiteátrumot és még ezer másik dolgot, mit fel sem lehetne sorolni. Miután sikerült az ámulatból újra felocsúdni felkerestem a Twindle bankház emberét, akit Vieri intézett. Ő mutatott be Bialden Hamenarnak aki a Sigranomói egyetem professzora, ahol művészetet és történelmet oktat és a tanítók rendjének Alborne papja. Hosszú sétákat tettünk a palotaváros parkjaiban és elmeséltem életem eddigi történetét… A kalandokat és sorsom alakulását, amely Albornhoz vezetett. Egyik este elhívott, hogy egy csillagos éjszaka adjak számot tudásomról és kaphasson Alborntól kinyilatkoztatást…. az este végén csak annyit mondott barátságosan, hogy már így is sok időt vesztegettünk el és másnap kezdetét veszi egy hosszú folyamat, aminek végén rá kell találnom önmagamra.

Másnaptól mikor Bialdent ideje engedte csak velem foglalkozott. Mesélt Albornról, hogy ő hogy látja a világot. Mesélt és tanított, tanított imádkozni, hogy ne csak este tudjak Alborn színe elé járulni. Elintézte, hogy az egyetemen bejárhassak előadásokra, melyeket nagy lelkesedéssel hallgattam, többek között az övét is. Gyermeki lelkesedéssel szívtam magamba a tudást és több hónapon át megállás nélkül építettem Albornnal való kapcsolatomat.

Az előadások egyikén megismerkedtem egy Ellena papnővel Ariel Mirandinnal akivel nagyon jó barátságba kerültem, persze miután elmondtam , hogy engem otthon vár Seyana. Valamint egy komoly bárd Tadeus Waldir barátságára is szert tettem.

Úgy érzem gyorsan tanultam, mintha mindig is erre rendeltek volna pár hónap alatt elsajátítottam az alapokat. A papi mágia alap mozzanatai már elmémbe vésődtek és csillagok nélkül és képes voltam szólni Albornehoz. Itt Bialden azt tanácsolta, hogy induljak és fedezzek fel minden, amit csak tudok és csodálkozzak rá a világ szépségére.

Így újra belevetettem magam először a nyüzsgő Erigowi életbe, ahol Ariel és Tadeus nagy segítségemre volt. Bejártunk a legkisebb kocsmától a legnagyobb báltermeket, színházakat utcai zenészeket hallgattunk és végigjártam újra a gyönyörű épületeket, szobrokat, galériákat. Időpontot kaptam végre a legendák tornyába is.

Egy alkalommal megcsillogtattam művészi képességeimet is, amire egy Vilandar di Skipello nevű gazdag helyi nemes fel is figyelt és miután megismertük egymást úgy gondolom, barátomnak mondhatom. Vilandar támogatja az egyetemet és Erigow északi részén vannak birtokai. Részt vettünk a kúriáján rendezett tavaszi bálon is, ahol megismerkedtem Furiannal és Pergellel, akik két nagyon humoros semmirekellő bárd, akik élik a maguk fiatal és bohém életét, de a szívük a helyén van.

Bár nem tudtam betelni Erigowwal de a legendák tornyába való bejutásomig még 2 hónap hátra volt, így úgy döntöttem felfedezem Észak más tájait is. Útitársam is akadt Hansyl Rogaan egy igazi Illanori bárd, akit Vilandar révén ismertem meg. Más stílus más mentalitás és más gondolkodás. Épp hazafelé indult, így csatlakoztam. Csodás tájak, hatalmas hegyek, végtelen fenyőerdők kis falvak, érdekes emberek és nagyon jó társaság jellemezte az utat Illanorig, ahonnan 4-5 nap után visszaindultam,persze más útvonalon. A tengerpartot választottam: Rutenor-Hesseby_Senyr-Inamar voltak az állomásaim majd onnan át a Seoxla hegy hágóin. Hiányzott a tenger, de ez a tenger más, mint a Quiron. Tiszta és hideg levegő jő északról és partjai érintetlen sziklákkal és zátonyokkal csipkézettek. Színe mélykék és fehér hullámokat korbácsol Antoh a távolban. Értetlen vadregényes és csodaszép. Tökéletes helyek, hogy az ember kitisztítsa elméjét és befogadja a sok csodát, amit az élet alkotott. Imádkozással és áldozatok bemutatásával mondhatni végigmeditáltam a visszautat és tökélyre fejlesztettem a Bialdentől megszerzett tudást.

A legendák tornya egy külön történet, de úgy hiszem sokat meséltem már róla. Velem együtt Tylen Kerion várakozott aki Erenből jött, hogy bejusson a toronyba. Vele beszélgettem a torony előtt és után és meggyőzött, hogy Erent is látnom kell. Elköszöntem hát az erigowi barátoktól és Tylennel Eren felé indultunk, aki először szülőföldjére a Kanavas hegy lábához invitált. Itt végre valami kis izgalomba keveredtünk, hisz azért már ez is hiányzott… A határszélen egy ork banda feldúlt egy ereni falut és a határvidéket veszélyeztetni így a helyi nemesek egy egyesített haddal megelőző csapásra készülnek. Tylen természetesen, mint igazi ereni a haddal tart, hogy lelkesítő dalaival segítse a katonákat és megénekelje a hősies küzdelmet. Velük tartottam és Alborn áldását közvetítettem a csatákban hosszú órákon át. A hadjárat sikeres volt és nagy népszerűségre tettem szert. Két nemessel barátkoztam össze. Ők Pandir del Aegor és Lucius del Noiyr akik mindketten másodszülöttek a családjukban így kóbor lovagként keresik a kalandot. Egyikük hadvezetést tanult másikuk több hadjáratban is részt vett már orkok, nomádok ellen. A sereggel tartott még Arlan Walas Arel papja, aki meghatározó egyénisége volt az egész hadjáratnak. Vele különösen jó viszonyt sikerült kialakítanom, elmélyülve a szakrális mágia rejtelmeiben is.

Tovább indultam később Erenbe, ahol bejártam a várost és egy szerencsés véletlen során megismerkedtem Olennel és Ewrával akik érdeklődve hallgatták a déli eseményeket tőlem. Azt is megtanították, hogy ilyenkor egy igazi ereni bárd bemegy az ivóba és asztalra állva belekezd a történetbe. A jutalom minden esetben ital és tapsvihar, ami itt ökölzúzás az asztalon. Érdekes volt megtapasztalni milyen egy ereni bárd így sokat köszönhetek az itteni új barátaimnak. A kis előadásaim viszont felkeltették az érdeklődését Ignir Baldawey nevű dorani poétának ki épp ihletet gyűjtött munkáihoz egy másik erigowi bárd Hayen társaságában. Mivel továbbindultak Haonwellbe, velük tartottam, hiszen mindig is érdekelt Doran…

Haonwell… szinte egyetlen hatalmas és gazdag város. Talán szebb, mint Erigow… szem­fényvesztők, komédiások, gladiátorok , hatalmas ünnepsé­gek bálok, játékok és megannyi pompa és csillogás. Elfek, félelfek együtt élnek az emberekkel mit egy nagy olvasztótégely. Pegazusok és unikornisok városa… . Ignirnek köszönhetően könnyen asszimilálódtunk és felvettük az épp zajló ünnepségek fonalát. Sikeresen megismerkedtem agy nagyon gazdag helyi nemessel Abelard van Tayolliennel, aki nagy pártolója a művészeteknek. Meséltem neki kalandokról Abasziszról, Erionról, az aszisz és dzsad szokásokról, ami teljesen lenyűgözte és hallani akart minden dalt és verset ezen a lágy dallamos nyelven amilyen a mi drága assziszunk. A jóvoltából volt szerencsém közelről látni egy pegazust és lovagolni egy unikornison is. Megismerkedtem egy bárddal Lyenedaval, aki egy félelf hölgy. Soha nem hallottam még játszani olyan dallamokat, amit ő játszott. Léleknyugtató lány muzsika így sok időt töltöttem vele, hogy eltanuljam virtuóz tehetségét, hiszen olyan volt mintha a zenével teremtene olyan harmóniát, amit mások varázslattal. És valóan olyan dalokat tanított melyek az érzelmi behatások és a dalmágia határmezsgyéjén mozognak… csodálatos.

Majd jött az üzenet Galiárdtól…

*Elawer*

Elawer búcsúajándéka a legnagyobb meglepetés volt számomra. Amikor visszatértünk a Menedékből, megbeszéltük, hogy talán már nem olyan a kapcsolatunk, mint régen, erre most megkérte a kezem. De boldog vagyok és boldogok leszünk együtt.

Miután elindult északi útjára, én bevettem magam a laborba, hogy kidolgozzam az új italunk receptjét. Amint megvolt a leirat, kihasználtam a rám szakadt szabadidőt és meglátogattam mesteremet. Jó egy évig tartott a látogatás, kisebb megszakításokkal, ez alatt újabb mélységeit ismertem meg az alkímiának és fejleszthettem a főzeteim körét. Miandad könyvtárában pedig kincsekre leltem mind a holt nyelvek, mind az ásványok terén. És nem feledkeztem meg a három kőről sem, amit a zöld lényektől kaptunk. Hosszadalmas kísérletezés során sikerült rájönnöm, hogy hatalmas potenciál rejlik benne. Egy kővel meg tudom idézni a másik kettőt, sőt azokat is, akik a követ birtokolják éppen. A módszeren még kicsit csiszolni kell, mert amikor Erikkel és Kloinnal kipróbáltam, mindketten a kelleténél erősebben csapódtak a labor padlójának. És még azon is dolgoznom kell, hogy miként jelezzek az idézés előtt, különben a körülöttük lévők azt fogják látni, hogy nyomtalanul eltűntek. De a kezdetek biztatóak. 
Mindenki nagyon hiányzott az elmúlt hónapokban, de úgy érzem hasznosan töltöttem az időt. 

Berar életében sem múlt el nyomtalanul az elmúlt egy év, szépen fejlődik az otthonunk. Bernardo kiválóan kézben tartja a Kalapács ügyeit, már nem csak a kiszolgáló személyzetnek van új szállása, de a vendégeknek is épült egy új épület számos új szobával. Ezzel együtt a személyzet száma is alaposan megnőtt, minden alkalommal, amikor hazatérünk, néhánnyal többen dolgoznak a fogadónkban, mára már 19 fősre duzzadt a számuk. Szerencsénkre Bernardo saját egyre növekvő fizetése mellett a tulajdonosokról sem feledkezik meg, mindannyiunk számára vásárolt egy-egy telket a város leginkább fejlődő részén és a havi bevételek is egyre gyarapodnak. Bernardo kézbe vette a Hordó és ezzel együtt a szerencsejáték illetve a bordély szervezését, jelentősen megnövelve a bevételt. Kloin pedig újdonsült zsoldos csapatából biztosítja a védelmet. A törpe 10 holdas földjén lótenyésztésbe kezdett és beindult a lepárló üzem is.

*Seyana*

Úgy látszik, minden maradt a régiben a környéken. A nagyobb konfliktusok a háttérben elrendeződnek, a rövid viharok között hosszú, csendes időszakok vannak. Ezeket most építésre használom, hogy legyen eredménye az elmúlt évek munkájának. Már számos sikeres vállalkozást indítottam Berartól Nuirig, amik mind hiánypótlóak a maguk területén, így rövid idő alatt termőbe fordulnak majd, hogy az alapjaikon még nagyobb építkezés indulhasson.

Ennek a nagyobb építkezésnek az első mozzanataként elkezdtem toborozni a saját csapatomat. Jelenleg három és fél tucat lovas alkotja, akik az áruinkat kísérik a környéken. A pajzsaikra fekete napot festettem. A kiválasztásukat és képzésüket személyesen felügyelem. Olyan csapat felállítását tervezem, ami pár éven belül felveszi a versenyt a Viharfalókkal.

Emellett magamat képzem, és a többiek helyett is gyakorlom a fegyveres harcot minden nap, mert a hosszú, csendes időszakok sem tartanak örökké.

*Kloin*

Seyana 2291. Kyel III. havában ellátogat a Twindle bankházba biztonságba helyezni a kiselejtezett könyvekért kapott szép kis summát. A befizetést visszaigazoló pergamen mellé legnagyobb meglepetésére egy lepecsételt borítékot is kap. Az írás ismerős, Vieri írta:

Kedves Seyana, 

Ez a levél mindannyiótoknak szól, kérlek tartalmát oszt meg velük is! 

Az utóbbi idők történései ráébresztettek, hogy mennyire romlott a kontinens világa, és hogy minél többet tudok róla, annál jobban azt kívánom, hogy bárcsak ne azzal keresném a kenyerem, hogy még több információt gyűjtök...ez egy ördögi kör! 

Ez a belső vívódás jutatta eszembe egy korábbi beszélgetésünket Elawerrel, amikor tábortűz mellett arról faggatott, hogy mi céljom az életben. Talán ez volt az a pont, amikor először gondoltam egy, a Bankházon túli életre is, és hogy akár boldog is lehetnék... 

Egyre inkább úgy érzem, hogy már nem tartozok a Bankháznak, bár Rex-et továbbra is apámként tisztelem. Elég pénzem van ahhoz, új életet kedzjek valahol messze Északon. Az egyetlen probléma az, hogy nem hiszem tudnám élni így az életemet boldogan, a tudással a fejemben amit az elmúlt években gyűjtöttem, és az emlékekkel, amik éjszakánként kísértenek. 

Sokat gondolkoztam, hogy elmondjam-e Nektek mit tervezek, és úgy döntöttem, hogy azok után amiken együtt keresztülmentünk, megérdemlitek, hogy tudjátok mi lett velem. 

Arra jutottam, hogy az egyetlen lehetőség, hogy kiszabaduljak az eddigi életemből, ha a kapcsolataimat felhasználva kerítek egy mentalistát, akit kitörli emlékeimet, és új, jobb emlékekkel helyettesíti azokat. A pontos részleteket kértem, hogy nekem se árulja el, de biztosított affelől, hogy megtalálom azt amit keresek az eljövendő életemben. 

Remélem megértitek, és elfogadjátok a döntésemet. Köszönöm mindazt amit értem tettetek, és kívánom, hogy Ti is megtaláljátok az életben azt amit kerestek. Barátotok, 

Vieri Elmnik