Helyszín: Beriquel
Dátum: 2293.07.08– 2293.08.04.
A kalandozók Seyana kivételével a Dérkirály dolgozószobájában várják, hogy mi fog kikerekedni a szürke törpékről megtudott dolgokból. Miközben várnak a Dérkirályra, megcsodálják annak páncéljait és kódexgyűjteményét.
A kimerültség, a vulkánban szunnyadó fenyegetés és a szemkápráztató kincsek alig hagynak időt arra, hogy taktikát dolgozzanak ki, hiszen mint minden találkozót, ezt is komolyan kellene, hogy vegyék… épp mielőtt jutnának valamire, megérkezik talpig páncélban egy meglehetősen megtermett törpe. A páncél teljesen befedi, ezért Tinnek az is megfordul a fejében, hogy a Dérkirály sem sokkal nagyobb a többinél, csak jól ki van tömve. A második fertelmes pohár bor után a Dérkirály szabadkozik is, hogy még az arcát vagy a szemét sem fedi fel, de szükség van az óvintézkedésekre a klánok ármánykodásai miatt.
Megköszöni a kalandozók eddigi segítségét, akik újra felajánlják kardjukat Dérvár és Beriquel védelmébe. Amíg a Dérkirály újabb kancsó fertelemért megy ki, gyorsan tanakodnak arról, hogy mikor lesz majd ideje benyújtani a számlát, és mennyire erős szövetséges lehet számukra a Dérkirály. Annak visszatértekor viszont ismételten szerénynek és önzetlennek mutatkoznak.
A mélységre vonatkozó terveiről keveset szól csak a Dérkirály, inkább a szövetséges jégóriások falujába küldené el a kalandozókat, hogy vizsgálják meg mi fenyegeti azokat.
A találkozó végén megjelenik Rúfió mester és csalódott-sértődött hangulatban térnek vissza a varázsló tornyába. Másnap Seyana is visszaérkezik a Farmra, ahol már elkészült a kalandozók háza. Amíg a harcosok a vulkánban folytatott csatát pihenik ki, nekilát a boszorkányműhely beindításának.
Elawer dala nyomán mennyei szépségű virágoskert nyílik, aminek az egész Farm a csodájára jár.
Négy nap pihenő után az egész csapat elindul (szánnal, jetibundákkal és varázsitalokkal felszerelkezve), majd az első pihenőhelyen (Helion jól ismeri már azt az utat) ki is fosztják egy törpe utazó hátrahagyott kincses ládáját. A talált kincs csak eszmei értékkel bír (néhány arany csupán), de hamar eltűnik a varázstarisznyában.
Másnap éjjel is egy sziklákból épített eltorlaszolható, hóviharbiztos menedékben pihennek meg, majd harmadnapra megérkeznek a jégóriások falujába.
A külszíni fejtés egy része földmélyi járatrendszerbe omlott és egy óriás is szörnyet halt. Elawer bárdmágiával idézi vissza a múltat, és látják, hogy a bányászó jégóriás mellett egy furcsa lény tűnik fel, amit azonnal agyon is csap. A lény homokszínű kristályokra esik szét, majd nem sokkal ezután földindulás rázza meg a helyet. Az óriást maga alá temeti a szikla. A lény egy genoid volt (derül ki Helion és Elawer tudásából), ami az ősföld síkjáról származik.
Másnap az egész napot a föld alatt töltik, először a genoidok által rágott kacskaringós járatokat járva - ezek a lények az érctelléreket zabálják ki a földből, majd több szabályos csarnokot is felfedeznek. Itt már sok lény megfordul, de Elawer el tudja bűvölni őket, így erőszak nélkül tudnak valamelyes felderíteni.
Reggel érnek csak vissza a felszínre, az óriások vezérével kilakoltatják a falut, üzennek Rúfiónak és mielőtt álomba süllyednének, próbálják értelmezni a jelenséget. Nem nehéz kitalálni, hogy ezeket a másik síkról származó lényeket is megidézte valami vagy valaki. Vajon a szürke törpék? És lesz majd egy elementál nagyságú genoid-király is? Eddig nem sikerült kommunikálni a lényekkel, de vajon érdemes? Amíg alszanak, a jégóriások faluja alatti csarnoképítés, azaz aláaknázás tovább folytatódik.
Éjközépkor Rúfió beszél a kalandozókkal, de nem sokra jutnak vele. A Dérkirály is küld segítséget, viszont a bajt egymaguknak kell feltartóztatniuk.
Úgy döntenek, hogy lemennek és megkeresik a genoid-királyt, az őselementált vagy a szürke törpét, aki mozgatja a szálakat.
A csarnokrendszerbe indulnak, és elég hamar erőszakba torkollik a dolog. Gyorsan pusztítják a kis genoidokat, akik inkább menekülőre fogják. Az egyik félkész csarnokban megtalálják az elementált is, ami viszont csak a genoid varázshasználók hívására formálódott meg a sziklából. Amíg Erik az elementált és a felbátorodott lényeget is sakkban tartja, Kloin sorra kristályokká zúzza az útban lévőket. A genoid sámánok sziklafal mögé bújtak Seyana sötétségből formált lövedékei elől, így arra Elawer kell kémablakot nyisson. Helion a jégszörnyeteg barlangjában zsákmányolt varázspálcájából tűzkitöréseket küld be, így a sziklafal nem menedék a genoid vajákosoknak, hanem izzó kemence, ami semmivé olvasztja őket.
Alaposan megfáradtan folytatják az üldözést, de a csarnokokban már semmilyen lényt nem találnak, ami fenyegetést jelenthetne… amikor térkapu nyílik, és egy szürke törpékből álló harci különítmény érkezik. Azonnal rohammal indul egymásnak a két szembenálló fél. A kalandozók varázserejük nélkül, puszta erővel - pontosabban kíméletlen taktikával - győzik le Tyrannó szolgáit, akik a sok ezer éves bujkálásban biztosan elfelejtettek harcolni.
Jó pár nap lábadozás után vannak már a kalandozók, amikor megérkezik Timúr, a Dérkirály küldötte. Ez is egy megtermett fajta, Kloinnál egy fejjel magasabb, de koránt sem akkora, mint a szürke törpék vagy a Dérkirály. Timúr megvizsgálja a csarnokokat, majd másnap maga is visszaindul Dérvár felé. Sokat mesél Tyrannóról, mert a kalandozókat az érdekli.
Tyrannó szolgái, a szürke törpék már nem törpék. Régen, az őseik azok voltak, de Tyrannó teljesen megrontotta őket. Kiválóan látnak a sötétben (épp mint a törpék), szívósak (kicsit jobban is mint a törpék), jól bírják a tüzet és az egyszerű Katonáknál ritkán vannak mágikus fegyverek. A Kultisták uralkodnak a katonákon. Nem jó harcosok, de erős mágikus védelemmel rendelkeznek és használják Tyrannó tüzét is. Meg tudják idézni a Tyrannó gyermekeinek nevezett szörnyűségeket (akármik is legyenek azok), hatalmukat a magukba fogadott démonokból nyerik. A Harcosok kiemelkedett Katonák, akik hadvezérként vezetik Tyrannó seregeit. Mágikus hatalommal és legendás fegyverzettel bírnak. A legveszélyesebbek azonban a nőstény szürke törpék, akik Tyrannó Papnői.
A sok rémtörténet dacára - vagy éppen ezért - a csapat újra felajánlja kardját a mélységi harcokra. Timúr említ valami küldetés-szerűséget, de végül is a vulkán lábánál elválnak, és a kalandozók visszatérnek a Farmra. Gondolkodnak, hogyan tovább, végül arra jutnak, hogy ideje nyereségesbe fordítani a beriquelli vállalkozást. Elhatározzák, hogy elmennek a dérvári kovács által is említett kyr romvárosba és elhozzák azt a híres-neves üllőt. Egy akkora szán építésébe kezdenek, ami éppen elbír egy akkora kovácsüllőt, amit még éppen fel tudnak emelni együttes erővel…
Tyrannó szolgái egymás után hozzák mozgásba a beriqueli törpék elpusztítására irányuló terveiket, kalandozóink azonban tudják, hogy miért is jöttek erre az istentelen kontinensre...
Dátum: 2293.07.08– 2293.08.04.
A kalandozók Seyana kivételével a Dérkirály dolgozószobájában várják, hogy mi fog kikerekedni a szürke törpékről megtudott dolgokból. Miközben várnak a Dérkirályra, megcsodálják annak páncéljait és kódexgyűjteményét.
A kimerültség, a vulkánban szunnyadó fenyegetés és a szemkápráztató kincsek alig hagynak időt arra, hogy taktikát dolgozzanak ki, hiszen mint minden találkozót, ezt is komolyan kellene, hogy vegyék… épp mielőtt jutnának valamire, megérkezik talpig páncélban egy meglehetősen megtermett törpe. A páncél teljesen befedi, ezért Tinnek az is megfordul a fejében, hogy a Dérkirály sem sokkal nagyobb a többinél, csak jól ki van tömve. A második fertelmes pohár bor után a Dérkirály szabadkozik is, hogy még az arcát vagy a szemét sem fedi fel, de szükség van az óvintézkedésekre a klánok ármánykodásai miatt.
Megköszöni a kalandozók eddigi segítségét, akik újra felajánlják kardjukat Dérvár és Beriquel védelmébe. Amíg a Dérkirály újabb kancsó fertelemért megy ki, gyorsan tanakodnak arról, hogy mikor lesz majd ideje benyújtani a számlát, és mennyire erős szövetséges lehet számukra a Dérkirály. Annak visszatértekor viszont ismételten szerénynek és önzetlennek mutatkoznak.
A mélységre vonatkozó terveiről keveset szól csak a Dérkirály, inkább a szövetséges jégóriások falujába küldené el a kalandozókat, hogy vizsgálják meg mi fenyegeti azokat.
A találkozó végén megjelenik Rúfió mester és csalódott-sértődött hangulatban térnek vissza a varázsló tornyába. Másnap Seyana is visszaérkezik a Farmra, ahol már elkészült a kalandozók háza. Amíg a harcosok a vulkánban folytatott csatát pihenik ki, nekilát a boszorkányműhely beindításának.
Elawer dala nyomán mennyei szépségű virágoskert nyílik, aminek az egész Farm a csodájára jár.
Négy nap pihenő után az egész csapat elindul (szánnal, jetibundákkal és varázsitalokkal felszerelkezve), majd az első pihenőhelyen (Helion jól ismeri már azt az utat) ki is fosztják egy törpe utazó hátrahagyott kincses ládáját. A talált kincs csak eszmei értékkel bír (néhány arany csupán), de hamar eltűnik a varázstarisznyában.
Másnap éjjel is egy sziklákból épített eltorlaszolható, hóviharbiztos menedékben pihennek meg, majd harmadnapra megérkeznek a jégóriások falujába.
A külszíni fejtés egy része földmélyi járatrendszerbe omlott és egy óriás is szörnyet halt. Elawer bárdmágiával idézi vissza a múltat, és látják, hogy a bányászó jégóriás mellett egy furcsa lény tűnik fel, amit azonnal agyon is csap. A lény homokszínű kristályokra esik szét, majd nem sokkal ezután földindulás rázza meg a helyet. Az óriást maga alá temeti a szikla. A lény egy genoid volt (derül ki Helion és Elawer tudásából), ami az ősföld síkjáról származik.
Másnap az egész napot a föld alatt töltik, először a genoidok által rágott kacskaringós járatokat járva - ezek a lények az érctelléreket zabálják ki a földből, majd több szabályos csarnokot is felfedeznek. Itt már sok lény megfordul, de Elawer el tudja bűvölni őket, így erőszak nélkül tudnak valamelyes felderíteni.
Reggel érnek csak vissza a felszínre, az óriások vezérével kilakoltatják a falut, üzennek Rúfiónak és mielőtt álomba süllyednének, próbálják értelmezni a jelenséget. Nem nehéz kitalálni, hogy ezeket a másik síkról származó lényeket is megidézte valami vagy valaki. Vajon a szürke törpék? És lesz majd egy elementál nagyságú genoid-király is? Eddig nem sikerült kommunikálni a lényekkel, de vajon érdemes? Amíg alszanak, a jégóriások faluja alatti csarnoképítés, azaz aláaknázás tovább folytatódik.
Éjközépkor Rúfió beszél a kalandozókkal, de nem sokra jutnak vele. A Dérkirály is küld segítséget, viszont a bajt egymaguknak kell feltartóztatniuk.
Úgy döntenek, hogy lemennek és megkeresik a genoid-királyt, az őselementált vagy a szürke törpét, aki mozgatja a szálakat.
A csarnokrendszerbe indulnak, és elég hamar erőszakba torkollik a dolog. Gyorsan pusztítják a kis genoidokat, akik inkább menekülőre fogják. Az egyik félkész csarnokban megtalálják az elementált is, ami viszont csak a genoid varázshasználók hívására formálódott meg a sziklából. Amíg Erik az elementált és a felbátorodott lényeget is sakkban tartja, Kloin sorra kristályokká zúzza az útban lévőket. A genoid sámánok sziklafal mögé bújtak Seyana sötétségből formált lövedékei elől, így arra Elawer kell kémablakot nyisson. Helion a jégszörnyeteg barlangjában zsákmányolt varázspálcájából tűzkitöréseket küld be, így a sziklafal nem menedék a genoid vajákosoknak, hanem izzó kemence, ami semmivé olvasztja őket.
Alaposan megfáradtan folytatják az üldözést, de a csarnokokban már semmilyen lényt nem találnak, ami fenyegetést jelenthetne… amikor térkapu nyílik, és egy szürke törpékből álló harci különítmény érkezik. Azonnal rohammal indul egymásnak a két szembenálló fél. A kalandozók varázserejük nélkül, puszta erővel - pontosabban kíméletlen taktikával - győzik le Tyrannó szolgáit, akik a sok ezer éves bujkálásban biztosan elfelejtettek harcolni.
Jó pár nap lábadozás után vannak már a kalandozók, amikor megérkezik Timúr, a Dérkirály küldötte. Ez is egy megtermett fajta, Kloinnál egy fejjel magasabb, de koránt sem akkora, mint a szürke törpék vagy a Dérkirály. Timúr megvizsgálja a csarnokokat, majd másnap maga is visszaindul Dérvár felé. Sokat mesél Tyrannóról, mert a kalandozókat az érdekli.
Tyrannó szolgái, a szürke törpék már nem törpék. Régen, az őseik azok voltak, de Tyrannó teljesen megrontotta őket. Kiválóan látnak a sötétben (épp mint a törpék), szívósak (kicsit jobban is mint a törpék), jól bírják a tüzet és az egyszerű Katonáknál ritkán vannak mágikus fegyverek. A Kultisták uralkodnak a katonákon. Nem jó harcosok, de erős mágikus védelemmel rendelkeznek és használják Tyrannó tüzét is. Meg tudják idézni a Tyrannó gyermekeinek nevezett szörnyűségeket (akármik is legyenek azok), hatalmukat a magukba fogadott démonokból nyerik. A Harcosok kiemelkedett Katonák, akik hadvezérként vezetik Tyrannó seregeit. Mágikus hatalommal és legendás fegyverzettel bírnak. A legveszélyesebbek azonban a nőstény szürke törpék, akik Tyrannó Papnői.
A sok rémtörténet dacára - vagy éppen ezért - a csapat újra felajánlja kardját a mélységi harcokra. Timúr említ valami küldetés-szerűséget, de végül is a vulkán lábánál elválnak, és a kalandozók visszatérnek a Farmra. Gondolkodnak, hogyan tovább, végül arra jutnak, hogy ideje nyereségesbe fordítani a beriquelli vállalkozást. Elhatározzák, hogy elmennek a dérvári kovács által is említett kyr romvárosba és elhozzák azt a híres-neves üllőt. Egy akkora szán építésébe kezdenek, ami éppen elbír egy akkora kovácsüllőt, amit még éppen fel tudnak emelni együttes erővel…
Tyrannó szolgái egymás után hozzák mozgásba a beriqueli törpék elpusztítására irányuló terveiket, kalandozóink azonban tudják, hogy miért is jöttek erre az istentelen kontinensre...
*Tin*
Úgy tűnik kezdenek felpörögni az események. A szürke törpék, akikről egy héttel ezelőtt még csak azt hittük (megjegyzem Rúfióval mesterrel együtt), hogy csak a legendákban léteznek, igencsak valóságosak, és kiforrott katonai hierarchiában tevékenykednek. Mindez természetesen a Dérkirály számára semmi újdonságot nem jelent, ami részben akár magyarázhatja is Rúfió sértettségét, de nyilvánvalóan fokozódik az aktivitásuk, és tervszerűen próbálják gyengíteni Dérvár, amúgy sem túl stabilan álló pilléreit. Először még csak a vulkán, aztán a jégóriások faluja, ki tudja mi történik éppen ezekben a percekben, amiről tudomásunk sincsen.
VálaszTörlésMásrészt azonban végre feltűnt (legalábbis számunkra) az az ellenség, aki ellen a törpe klánok, a Dérkirály, és feltehetően mindenki Beriquel-en aki nem velejéig romlott összefogna, akár csak egy rövid időre is. Ez számunkra is megkönnyíti az oldalválasztást.
Személy szerint úgy gondolom, hogy eddig remekül alakulnak a dolgok, hiszen többször is sikeresen felvettük a harcot Tyrannó fattyai, és más ocsmányságok ellen, és természetesen mindemellett a csapat által zsákmányolt kincsen mennyisége is szépen gyarapodik. Az valószínűleg az én rövidlátásom eredménye, hogy ennek fontosságát nem látom át annyira mint a többiek, hiszen itt már mindenünk megvan amire a kalandozó vágyhat, csillogó fegyverek, elszántság a szívünkben, egy gaz ellen, számomra ez egyenes utat jelent a későbbi legendák könyveibe.
Kezdem hiányolni, hogy legyen valaki, aki megmondja, hova kell menni. Furcsa visszagondolni Claudiára, Ardóra, a Kapitányra... Akkor legalább a hasznunkat vették. Ez a Dérkirály viszont úgy látszik, hogy nem tudja mekkora kincset talált.
VálaszTörlésTalán nem ártana előbb Tyrannó szolgáival foglalkozni. A kyr romok biztos nem mennek sehová. A szürke törpék mesterkedéséből biztos nem származik semmi jó, erre Darton is rámutatott. Vajon azért vezettek az Istenek Beriquelre, hogy segítsünk ezeknek a felfuvalkodott törpéknek a harcában? Megannyi kérdés...
Vajon az a kovácsüllő hány mázsa lehet?
Úgy látom Beriquel sem más mint Ynev bármely vidéke és a törpék sem jobbak mint az emberek. Na nem is rosszabbak. Ez az értelmes lények legnagyobb hibája, a folyamatos elégedetlenkedés és ellenségeskedés. Ha nem lenne elég a sziget dermesztő hidege, a vulkán forrósága és a hegymély sötétje, még Tyranno szolgái is. És mi megint beletenyereltünk a közepébe. Jellemző.
VálaszTörlésTin, azt tudom mondani, hogy mindenki szidta azokat az időket, amikor megmondták mit csináljunk, csak az maradt figyelmen kívül, hogy azok az emberek időnként kihúztak nagy bajokból és alkalmanként a tetteink felelőssége is őket terhelte. A következő néhány év alatt lesz időnk átgondolni, melyik a jobb. Én már letettem a voksom...
Alborne megerősített abban, hogy amit teszünk az helyes. A szürke törpék gonosz megátalkodott csatlósai egy olyan teremtménynek aki istennek hiszi magát és évezredeken át a törpéken éli ki bosszúvágyát. Persze tisztában vagyok azzal, hogy vajmi keveset érünk itt beriqelen, de megtisztelő egy jó ügyért tenni bármit is.
VálaszTörlésA dérkirály meglepően emberi, első találkozásra közvetlen és barátságos...talán túlságosan is....
Remélem, az új urak akiket szolgálunk, nem feledkeznek majd meg az értük harcolók hősies helytállásáról.
VálaszTörlésErik sem fog.
Nem írom pennával,
Sem fekete tentával,
De rapírom hegyével,
Ellenség vérével,
Az én örök híremet.
Kedves Helegion, ha alkalmad adódik, kérdezz majd meg egy átlagos berari lakost, hogy mit tud a falu felemelkedéséről, aztán csodálkozz rá, hogy a történetben miért nem szerepel két jóvágású kalandozó, egy aszisz meg egy törpe. Az a helyzet, hogy a sok bárd csak mocsok sok pénzért hajlandó a legendák könyvébe beírni, amit te akarsz hallani. Na erre kell a sok kincs.
VálaszTörlésKedves Tin, a te visszaemlékezésedből is hiányolom a történeti hűséget. Azt hol fejted ki, hogy a szürketörp harci különítmény öthatoda az egyszemélyes kíméletlen taktikám következtében vesztette életét?
Kedves Seyana, a vagyoni helyzetünkben beállt gyökeres változás azokhoz az időkhöz képest, amikor megmondták/vállalták/blabla azért remélem feltűnt (konkrétan több vagyonotok lett az elmúlt hónapban, mint amit az azelőtti életedben összesen birtokoltatok, a felszerelés minőségét nem is említve). De elfogadom, ha te azt ennek ellenére jobban bírtad.
Kedves Elawer, én ahogyan magamat felmértem, igencsak versenyképesnek számíthatok itt Beriqelen, akár a jetikre, óriásokra, akár egy várost befosásig rémítő jeges halálra gondolok.
Kedves Erik Kapitány,
Amit a rapír hegye nem karcol,
annak vére nem rajzol..
...Neked hírnevet.
De kalapácsom alatt teste törik,
Kifröccsenő velői betöltik...
...a szemközti falat.
Így hagyjuk legalább múló nyomát,
hogy erre járt a két jóbarát...
És kő kövön nem maradt.
Na most el kell mennem Dérvárba, keresek valami kísérőt aki elvisz minket a romhoz. Addig pihengessetek!
Helion biztosíthatlak, hogy számunkra legalább annyira kiismerhetetlenek vagyunk mint ahogy Neked tűnünk. Azért figyelnék a szavaimra, nehogy valaki félreértsen valamit és sértésnek vegye. Mi emberek ilyenek vagyunk múló tökéletlenségünkben...
VálaszTörlésTin és Elawer, én tiszta szívből örülök hogy rátaláltatok a Nektek leginkább kedves és/vagy tiszteletre méltó istenre, akivel azonosulni tudtok és még a fohászaitokat is meghallgatják, sőt a nevükben csodákat is tudtok tenni. De nekem nincs szükségem minden sarkon az istenek bólintására, hogy eldöntsem merre vegyem az utam, s titeket is erre buzdítalak! Az erő bennetek van, s azt nem véletlenül kaptátok, használjátok hát méltósággal.
Seyana, tudom hogy ez a hely nem éppen egy leányálom, de most Te tényleg hazamennél? Mit mondanál Ardónak hogy ne okozz csalódást? Ez az út az ő "ajándéka" volt, de erre biztosan Te is élénken emlékszel... Szerintem lehet haragudna rád, hogy nem éltél rendesen ezzel a lehetőséggel.
Kloin barátom, remek rímek, igaz szavak. Bár nem (mindig) osztozom az embereket már már túl kritikusan néző szemléletedben, azért a végén rendre ugyan azt, vagy nagyon hasonló döntéseket hozunk. Még ha az oda vezető utunk különbözik is.
(Most pedig az Erik által költött, harcban dúdolt, énekelt, több mint egy tucat versszakosra duzzadt lelkesítő dalból következzen pár részlet, konkrétan az első kettő, és az utolsóként hozzáadott versszak a végén.)
A rapír meg én, mi ketten,
Ti meg, ahányan vagytok,
De ha most nyerni akartok,
Akkor jobb ha ránk fogadtok!
Mert mi közveszélyesek,
Mint az öntörvényesek,
Pengéim is tök élesek,
A sorok tökéletesek.
.
.
.
Haver, el se hinnéd milyen csend van Berarban,
Mióta Paras Dalip nem fekszik ágyban,
De férgek közt, jó két láb mélyen,
Egy karcsú lyukkal a sötét szívben.
Kedves Kloin, ugye nem varod, hogy harom kupa rettenentes emelyito beriqueli borzaszto utan a hitelesseg legyen a fo szempontom, ugye?
VálaszTörlésOh, mit meg nem adnek egy bolhavegi lőréért - 100 aranyat legalabb - ha Ifinben teremhetnek...
No, de Kloin, csapatmunka volt az! A foldon fetrengok nemelyikenek csak at kellett vagni a torkat. Es amig en ezzel foglalatoskodok, te mar csaphatod le a kovetkezot. No meg amig hatalmas pajzsommal feltartom az ellent, vedve a csapat holgy tagjat es a muzsikust, te elore mehetsz verekedni. No!
Ha nem is a fő, de azért nyomokban hasonlíthat a valóságra. Ahogy én emlékszem, nem nagyon volt szükségem segítségre, ami azért nem baj, mert nem nagyon töritek magatokat ezen a téren. Még nagyon messze van ez a csapatmunkától, de legalább nem akadályoztatok.
TörlésErik, ez inkabb ugy volt, hogy tul sokat megfordultam a ket vilag hataran es a Sotet Ur talalt ram. De hidd el, hogy az Isteneknek mindenkivel van tervuk. Rajunk mulik, hogy elfogadjuk-e.
VálaszTörlésAmi meg a meltosagot jelenti - emellett az atkozott vulkan mellett ninvs semmi meltosag abban, amit a Dartontol kapott erovel kezdek...
De ne aggodj ertem, Erik Kapitany, nekem megvan a celom a szemem elott. Es ennek tudataban huztam magamra a csuhat! Ezt te is el tudod mondani magadrol???
Az erő alatt nem a Mannát értettem. Had próbálom újra. Dartont képviseled Yneven, és ez szerintem nem csak csodatételeket jelent.
TörlésA vulkán meg egy púp a hátatokon, ezt értem.
Ami a célomat illeti, először csak el akartam kerülni a Kárpit Őrével való találkozást...
Az Sötét Útitársam léte már egyértelmű, én csak megpróbálok alkalmazkodni a helyzethez. Valójában nem sok választásom volt ez ügyben. A mostani fejlemények tükrében, kíváncsi lennék mi lett volna Claudia és a Lícs "megoldása" az eredeti "problémára".
Seyana, drága, ket dolgot kell elernem, mire visszaterunk. Az egyik megtanulni azt, hogyan kell banni a nalamnal hstalmasabbakkal. A masik, annyi kincset gyujteni, hogy ne sok ilyen legyen.
VálaszTörlésÚgy tűnik ma is új dolgot tanulok Kloin Mester, én eddig azt gondoltam, hogy az Énekmondók a tetteik alapján ítélik meg a hősöket, nem pedig erszényük súlya alapján.
VálaszTörlésFurcsa hely az ahonnan jöttök, bár lehet inkább csak arról van szó, hogy nehéz szembesülnöm azzal, hogy eddig egy "álomvilágban" éltem.
Mindenesetre az biztos, hogy nekem is az általatok jelölt irányt kell követnem, hiszen egytől-egyig élő példái vagytok annak amit nyilvánvalóan nekem rendelt a sors.
Abban igaza van Tinnek, hogy a taktikai fellépésünk kezd egyre jobban kiforrni, azonban úgy érzem, lassan itt az ideje egy sorral előrébb lépnem, és bízni abban, hogy a rengeteg gyakorlás meghozza a gyümölcsét.
Erik Kapitány - bizonyára igazad lehet, azonban remélem, ha valakit megsértek, holott véletlen teszem, az minél hamarabb tudtomra adja, és nem vár vele hosszú hónapokat.
Ha valakit megsértesz, az biztosan elnézi majd neked, hisz tudjuk mennyire különböznek népeink. Csak már ha nem velünk, hanem más emberekkel lesz dolgod, fogod csak igazán megismerni a fajtánk mindkét oldalát.
TörlésDrága barátaim, az ember egy rövid időre hagy itt benneteket, hogy saját gondolataiba merüljön és máris oly magas röptű eszmecserére tér vissza, hogy alig találja a fonalat.
VálaszTörlésSeyana nem fog hazamenni, jobban aggódik ő miértünk mi mi saját magunkért. És ez az aggódás még ha néha túl terhes is nekünk örülök, hogy valaki visszafogja Erik és Tin a bátor vakmerőségét. Ha nem is vesszük észre mégiscsak Seyana az, aki összetartja ezt a furcsa társaságot...
Erik, jó és bátor harcos vagy úgy látom ifjú bajvívóból az együtt töltött idő alatt komoly férfivá értél. Mindannyian sokat változtunk, hoztunk döntéseket, melyeket most talán máshogy csinálnánk… Remélem, hogy ebből a helyzetből is kihozzuk a legjobbat és győztesen kerülünk ki.
Tin, a sötét Úr megváltoztatott et vitathatatlan. Sokszor olyan vonásokat látok rajtad ami Tirionra emlékeztet. Kiválasztott vagy és ez nagy megtiszteltetés. Szolgáld az Urat és élj olyan szabad életet, amelyre már régóta vágytál. Erik rosszul látja a pap és istene kapcsolatát, de nézd el neki, nem érdemes ilyen dolgokon vitát nyitni.
Helegion, minden elismerésem! Egyre jobban forgatod a kardot, és ahogy látom kezdesz otthonosabban mozogni ebben a számodra ismeretlen világban. Bizonyos hogy Kloin jó példa mint nagy harcos de ne feledd, hogy azt kell megtanulnod hogyan hozz saját döntéseket és kialakítsd az értékrended. Ebben nem Kloint Eriket vagy engem kell alapul venned, hanem csakis magadat! Bár sokat kell tanulnod, de ez a tanulás nem mások véleményének átvétele és magadra erőszakolása, az hogy mit teszel csak rajtad áll, és érezned kell magadban mi helyes és mi nem az. Itt Beriquelen ez még viszonylag egyszerű, Yneven annál nehezebb lesz…
És Kloin, a folyton morgó örök elégedetlen. Hiszem, hogy a morgó és zsörtölődő bajszod alatt azért az anyagiakon kívül is van valami ami hozzánk köt. Vitáznunk és elmélkednünk tán akkor lehetne, ha te feletted nem járna az idő én pedig 100 évet élnék még. Akkor leülhetnénk átbeszélni, hogyan is látjuk a világot. Tudom, hogy életed egy rövid szakasza vagyunk és ezt körbenézve sajnos ki kell mondani: Tudom, hogy senkihez nem akarsz kötődni közülünk, hiszen te még jócskán élni fogsz, mikor mi már talán múló mesék sem leszünk egy elfeledett regében. Talán ez a folytonos számonkérés, amivel mindig ránk pirítasz egy módja, hogy kimutasd érzéseidet... Nem boncolgatom a témát, mert kapok egyet a kalapácsod nyelével. De azt azért te is beláthatod, nem csak úgy kell megítélni valakit, hogy hány ellen vág le a csatamezőn, ennél talán vannak fontosabb dolgok is.
Azt javaslom, induljunk neki ennek a fránya szigetnek és írjunk olyan legendát amit ezer év múltán is kalandra csábítja az olyanokat mint mi! Tin és Helegion, az igaz hogy a bárdok sok pénzért sok történetet regélnek, de az én történeteimbe mindketten ingyen szerepeltek majd. Vagy egy kupa borzasztó beriqueli gombás lőréért. Tölt is egyet Helionnak…
A világot semennyire sem befolyásolja, hogy én hogyan látom. Annak vannak szabályai, amik mentén pöpecül mennek a dolgok a maguk útján. Egyik ilyen, hogy a csatatéren ölsz, vagy dögölsz. Aki bemegy a csatatérre, az vállalja, hogy rá ez vonatkozik. Nem kérek én számon semmit, de a növekvő távolság a valóság meg a valóságérzékelés között könnyen oda vezet, hogy aki a fenti szabályt figyelmen kívül hagyja, azt kibelezik. Csak így, egyszerűen. Aztán állhatok ott az ellenfelek gyűrűjében egymagam.
TörlésHa meg nektek rövid az élet, annál inkább gyorsan kéne tudni alkalmazkodni, ehhez képest öt éve "morgok" és "zsörtölődök" a harctéri töketlenkedés miatt (egyszer szakítottunk is ilyen okokból, de visszakuncsorogtátok magatokat, mikor nagy volt a szükség). Mára eljutottunk odáig, hogy a diadal egyenlő arányban felosztása már megyeget, míg a hozzáadott teljesítmény folyamatosan csökken. Ez hogy jön össze?
Az anyagiasság dolgáról meg annyit tudok elmondani, hogy mindannyian pontosan ugyanannyiból gazdálkodtunk mindig (kivéve Seyana, akkoriban még szarul mértük fel a papírból készült dolgok értékét, de ezt már régen megbeszéltük, és Tin, míg láncoskutyaként dolgozott, de már ezen is túl vagyunk). Olyanra csak tőled emlékszem, hogy bárki visszautasította volna a rá eső részt abból, amit én elkértem. Így aligha én vagyok "kapzsi", itt egyedül te lógsz ki az átlagból barátom a másik irányban. Mondhatjuk, hogy altruista módon.
Ó igen Tin, ne feledd! Erik nem ismerheti egy isten és egy halandó kapcsolatát, tehát nem lehetnek jó meglátásai sem. Végül is csak tucatnyi hasonlóval került kapcsolatba az évek alatt és három égi hatalmasság hitvilágában szerzett közben jártasságot.
VálaszTörlésKár vitát nyitni.
Erik, kár vitát nyitni, mert neked NEM egy istennel van kapcsolatod.
VálaszTörlésEttől még testvéremként szeretlek.
Szeretet ide vagy oda, úgy tűnik hogy NEM akarjátok érteni amit mondok.
TörlésIlletve akarjátok, de csak félre.
Sebaj, végülis miért is vártam mást.. nem tudom.
Erik, meg akarlak erteni. Ezert beszelgetunk. Az italt meg lehet hanyagolni kene...
VálaszTörlésTudom, hogy a sorsom az en kezemben van. Az Istenek akarata ez. Es tudom, hogy mi a dolgom. Dartont kepviselem, de nem ugy mint a rowoniak. A legszentebb parancsait kovetem, e szerint cselekszem. Ha ez szerinted azt jelenti, hogy minden sarkon iranymutatasert fohaszkodok... sokat ittal. De mondj talan peldat! Mert nem jut eszembe egy sem, hogy tetovaztam volna!
Végre egy PÁRbeszédben érzem magam. Nem gondolom hogy tényleg minden sarkon hozzá fohászkodsz, de például amikor azt mondtad hogy a szürke törpék tevékenységéből semmi jó nem származik, és erre Darton is rámutatott. Na most, érted... erre én is rámutathattam volna... illetve pont ez a lényeg, hogy Ti tudjátok ezt, miért kell akkor mindig az égiek áldását keresni? Nem elég a józan ész? (Itt most azért a többes, mert Elawernél is ugyan ezt láttam..)
TörlésA mondandóm többi részét mégiscsak sikerült átadni úgy látom, hiába ittuk le magunkat egy filozófus szintjére... ezek a beriqueli lőrék, khm.. hatékonyak.
Erik, magamtol tudtam en is! De amikor imadkoztam, akkor raadasul a Hallgatag Ur is megveregette a vallam!
VálaszTörlésAkkor ezt én értettem félre. Sajnos tényleg nem tudom milyen kapcsolatban állsz Dartonnal. Valószínűleg akkor most tartozom egy-egy bocsánatkéréssel, Elawernek és Neked is.
TörlésDe amíg nem látok bele a fejetekbe, gyanítom hogy rendre ugyan ezt a hatást fogjátok kelteni bennem.
Egy bizonyos, ahhoz hogy itt érvényesüljünk, életben maradjunk és kincsekkel térjünk haza jobban együtt kell működnünk.
VálaszTörlésIdeje konkrét taktikát kieszelni,hogy mindig a legjobb formánkat hozhassuk.
Ha itt lesz mindenki üljünk le és beszéljük meg!