Helyszín: Beriquel
Dátum: 2293.16.01– 2293.17.04.
A Kloin által megtalált barlangban töltik napjukat a kalandozók. Alvással, pihenéssel, tervezéssel... Eriktől félrevonultan is beszélnek, és úgy szövik bele a tervbe, hogy az Árnyékok erejét az Istenek italával megacélozott akarattal idézze majd fel. Éjjelre Helion jégfallal zárja le a barlangot.Tin éjközép után Dartonnak kínálja a jégbe fagyott városból zsákmányolt diadémot. A Sötét Úr különös undorral és elégedettséggel fogadja az áldozatot, először sorra füstölnek el a holdkövek, majd az írás és végül a diadém maga. Az egész csapat érzi, hogy Darton áldása velük lesz, amikor a vérivók ellen indulnak.Reggel nagy tüzet raknak és Rufio átküldi a Dérkirályt. Dérvár ura teljes harci felszerelésében érkezik, és még egy varázsjelekkel teliírt bőrzsákot is hoz. Amikor kibontja, megfagy a levegő, egy feketelunír buzogányt vesz elő, sugárzik belőle a pusztító gonoszság, mindenkinek összeszorul a gyomra, a varázstudóknak a feje is megfájdul, Seyana pedig teljesen leblokkol. Hosszú percek telnek el, mire a boszorkány képes lesz újra figyelni, eddigre a Dérkirályt már beavatták a többiek a tervbe. Seyana árnyékajtót nyit, amibe Erik lép be elsőként, és a szokásos félórás vajúdással ellentétben a belépők azonnal a vámpírúr tornyában találják magukat.Helion jéggel zárja le az alsóbb szinteket, a többiek már indulnak is feljebb. A lakószinten nem találják meg a vámpírt, a díszes ágyban már ezer évek óta nem aludt senki... Kloin es Tin azért pár marék drágakövet elrak a zsebébe. A jégmaszkos elf is beéri a többieket, a csigalépcsőn felvonulnak a torony legfelső szintjére. Itt is üresség és álnok fények, sötét sarkok, kavargó árnyékok várják az élőket.A csigalépcső körül védállásba helyezkednek, majd óvatosan kémlelnek körbe. Az egyik árnyékból egy vámpír lép elő, később másik kettő követi. Kloin inti a többieket, hogy várjanak még erejük nagyjával, amíg a vámpírúr is előkerül.A feszült várakozásban – amíg a fegyverforgatók a vámpírokra vetik magukat – Tin szent fényt gyújt. A terem összes árnya lehull, vörös fény tölti ki, kivéve egy részt. Ahonnan egy gyilkos hajlamú sugallat érkezik. Darton a visszájára fordítja azt, így Tin Seyana helyett a vámpírkirály felé indul. A rohamba mindent belead, de ez is kevés az ősi szörnyeteg ellen. Erik közben fekete lánggal gyullad ki, és azonnal végez az ellenfeleivel. A Dérkirály, majd Kloin is a legfőbb ellenfélre indul. Helion egy jégfallal zárja el a sérült Tint, majd lemegy Seyana után. A boszorkány az árnyékajtót nyitná már, amikor a falon keresztül vámpírok támadnak rájuk.Fent Elawer egy az eddigieknél egy sokkalta erősebb dalmágiával erősíti a harcolókat. Szükség is van rá, a Dérkirály a földön, már csak Kloin harcol vele. Először az élővértet kell megölniük. Erik a felkapja a feketelunír buzogányt, azzal esik neki. Egy ideig hárman támadják, de Tin szinte halálos csapást szenved el. Ezzel Kloinról lefoszlik Darton áldása, de az újabb csapásoktól az élővért is végre elpusztul. Hirtelen felélednek az árnyak, sötétség takar el mindent. Csörömpölve hull alá egy sisak.Elawer a Dérkirály után a dartonitát is gyógyitallal tölti meg. Lentről rőt ragyogás, hőhullámok és tűzropogás jelzi, hogy Helion és Seyana magukban is boldogulnak.Oszlanak az árnyak – Tin feje lassan tisztul: látja, ahogy a páncél és maszk nélküli ocsmány dögöt Kloin messzire dönti kapalácsával. Előhúzza mithriltőrét és nekirugaszkodik – Erik eddigre sötét metamorfózison ment keresztül, árnyakat sugárzó, pusztító entitás. A mithriltőr és a lunírbuzogány szinte egyszerre éri el a vár urát. Azonnal elporlad.A torony teteje már tűzviharban enyészik, Seyana megnyitja az árnyékajtót, a kalandozók eszelősen kapkodják össze mindazt, ami mozdítható.
[...]
A csapat megpihen, délután raknak tüzet Rufionak. Seyana kikémleli a sirályával, hogy az élőholt sereg még mindig úton van a falu felé. A Dérkirály Rufiot küldi ellenük, de amíg a faluba megy a többiekkel, a pihenő Erik is beszáll árnyékküldött alakjában a tűzsárkány pusztításába.A Dérkirály hű „csatlósaival” felszabadítja Dérfalut, majd a visszatérő mágust már-már megalázó fogadtatásban részesíti. A falusiak isszák minden szavát, és lelkesen csatlakoznak a védelmi csoportokhoz. A rákövetkező napokban beérnek a szétszórt élőholt sereg maradékai, de nem jutnak át a vonalakon.Az ostromállapot elmúltával lesz ideje a kalandozóknak, hogy megnézzék Bronn barlangját. A rémtettek nyomai még a legkeményebbjüket is hosszú napokra elcsendesíti. Tin tisztes temetést ad a holtaknak, és Darton elégedetten jelzi, hogy hét lélek is megmenekült az eltorzulástól.
A hónap ötödik napján a Dérkirály és csatlósai elindulnak az erődbe, megtisztítják a maradék élőholtaktól és kincsektől.
[...]
A farmra visszatérve pihenéssel és készülődéssel töltik az időt. Elawer hosszas beszélgetést folytat Rufioval. A Dérkirály kincsekkel jutalmazza „csatlósait”, a legértékesebbet Kloin kapja, egy eredeti beriqueli ereklyét, az Osonó nevű vértet. Valamint közli a kalandozókkal, ha legközelebb Dérvárban lesznek, akkor a Bregg klán be fogja hajtani a tartozást.
A csapat úgy dönt, hogy jobb túlesni mihamarabb az adósság lerovásán. A föld alá készülnek, így Seyana örök búcsút vesz második familiárisától is.
Az új hónap első napján szedelődzködnek és Dérvárba mennek. Sok régi barát várja őket és egy kiadós mulatozás a Vaskoronában. Itt éri őket a Bregg klán követe. Másnap így a belső városba visz az útjuk, és a klán meghívólevelével a mélységbe szállnak. Végtelen lépcső és folyosó után egy zárkaszerű teremben váratják őket a törpék, majd egy küldönc értesíti őket, hogy méltatlannak találtattak a klán szolgálatára. Egy másik zárkába, a szállásukra vezetik a kalandozókat, majd Kadal papjai vizsgálják meg egyesével az érkezőket. Meglepetés nem ér senkit, hogy Eriket különválasztják. A többieket a Fegyvermester elé vezetik, aki válogatott sértéseket vág hozzájuk, majd túlélő próbára bocsátja az idegeneket. A törpék hangosan kötnek fogadásokat arra, hogy melyikük fog először elhullani. A klán területén túli őrposztra kalauzolja őket kísérőjük, ahonnan egy páncélos törpe viszi el a csapatot a mélységi járatokhoz. Egy kürtőn lecsúszva ismeretlen helyre jutnak, Kloin vezetésével indulnak vissza a klán területe felé: egy feladatuk van, túlélni. Egy komolyabb akadály állja útjukat, vörös goblinszerű lények egy faluja, akikkel nem tudják megértetni magukat, így kiirtják mindet.A vártnál jóval hamarabb térnek vissza és aggódva keresik Eriket, aki továbbra sem került elő…
*Tin*
Nem voltam benne biztos, hogy sikerül legyőzni a vámpírurat. Igaz nehezen, áldozatok árán, de végül sikerült, ugyanakkor a történtekről biztosan nem így fognak megemlékezni - ha egyáltalán megfognak - a történelem könyvek. Ez többnyire pártfogónk, a Dérkirály alternatív történet-értelmezésén múlik. Értem mit miért csinált és mondott úgy, ahogy, de csak azért mert Elawer elmagyarázta. Megérteni? Talán majd idővel. Mindenesetre felmerülhet a kérdés az emberben és az elfben, vajon mi történt valójában kétszáz évvel ezelőtt, amikor a Dérkirály az egyesített jégóriás-ember seregek élén felszabadította Dérvárat?! Nem lennék meglepődve, ha hasonlóan jelentős szerepet vállalt volna, mint a mostani esetben. Ez azon ma már vajmi keveset számít. Remélem jól fog bánni a Faluban élőkkel... jobban mint Rúfióval.
VálaszTörlésSajnálom ami Brommal és a gyerekekkel történt, nem érdemelték ezt. Különösen szomorú, hogy pontosan Brom volt az akinek a keresésére indultunk Bronnia kérésére. Az bizonyára némi enyhülést jelent a tragédia okozta szomorúságra, hogy Tin istene mellett megnyugvásra lelt a törpék, az emberek és az orkok lelke.
A megnyugvásról jut eszembe, hogy Elawer egyre nehezebben viseli a bezártságot mostanában, ami egyrészt érthető hiszen már hat hónapja élvezzük a klán "vendégszeretetét" és irtjuk a földmély szörnyeit kényükre-kedvükre, másrészt tudtuk, hogy nem lesz olcsó megfizetni a tartozást a klánnak és most már nem hátrálhatunk meg.
Az elmúlt hónapok eszembe juttatták, hogy nekem is megfontoltabbnak kellene lennem, fékezni a lelkesedésemet és kíváncsiságomat. Azt hiszem ennek gyakorlására keresve sem találhattam volna alkalmasabb helyet, mint mélysötét hideg és csendes tárnái!
Suny lelkesedése és bátorsága segített, hogy a jó ügy mellé álljuk. Nem érdemelt ilyen halált ilyen fiatalon. Ő az igazi tragikus hőse ennek a kalandnak és Bromm, s az ő nevük rövid idő alatt fog feledésbe merülni. Sajnos a világ ilyen, de talán állítható egy kis emlék az ilyen hősöknek egy-egy oldalon hősi regékben...megérdemlik.
VálaszTörlésEljött az az idő amitől a legjobban féltünk Beriquelen mióta itt vagyunk. A klán szolgálatában állunk, vagyis még addig sem jutottunk, hogy a szolgálatot kiérdemeljük. Foglyok vagyunk a hegy mélyén és ez a törpe vendégszeretet igencsak terhes az olyan kurta életű emberifjoncnak mint én vagyok. A felszín sem volt fogható a Quironea csendes nyár estéihez, de itt a föld alatt még a hamufelhős felszín is paradicsomnak tűnik. Ha nem járhatnék ki olykor-olykor a kürtőhöz talán be is csavarodnék idelenn.
Nade mindennek vége szakad így koncentrálok a pozitív dolgokra. Van időm meditálni és kitapasztalni milyen erő lakozik még bennem melyekkel Alborne megáldott. Valamint van időm rendszerezni a legendák sokaságát mely a fejemben kavarok s kitanulni milyenen is a valódi törpék...
Olyan keveset beszélgetünk és elsiklunk dolgok felett amiket természetesnek veszünk pedig korántsem azok. Sajnálom hogy nem dicsérjük meg egymást, hiszen az elismerés segíti a csapatösszetartást és jól s esik a másiknak. Kezdem is talán
VálaszTörlésTinnel:
-biztos vagyok benne, hogy életed során nem sokmindenki tudott meg annyit rólad mint amennyit mi s ennek nagyon örülök. Az új út, Darton útja amit választottál nagyon nehéz de buzgóságod és hited oly nagy, hogy biztos vagy benne, hogy büszkén fogod járni az utat amit a sötét Úr jelöl ki neked. Úgy tartom ezt az utat nem is te választottad, te kiválasztott lettél barátom, úgy bizony. Külön öröm, hogy Beriquelen szemed előtt tartod anyagi biztonságunk és álmok, hősi tettek mellett a küldetés megtérülését is az eszedben tartod.
Erik, (bár most nincs köztünk)
bár az útitársad korábban kétkedve fogadtuk most már látom, hogy általa hatalmasabb harcos vagy mint eddig valaha. Látom az elkötelezettséged Morgeana iránt és végre úgy fest célt találtál az életednek. Bíztatlak, hogy vesd bele magad és tanulmányozd ezt a vallást s kérj segítséget a patrónusodtól, hogy szertartásokat és áldozatokat mutathass be. Tudnod kell hogy ezek a dolgok mélyítik el a kapcsolatot isten és földi szolgája között. Bízom eszedben és akaratodban és tudd, én bármiben segítek
Kloin
erős büszke törpe mint mindig olyan humorral amit 2 élet alatt sem tudnék megszokni. Józan eszed és kalapácsod ereje mindig kihúz minket a slamasztikából. Kezdem előre sajnálni az ellenfeleidet:) Téged is kiválasztott Noire, hiszen én még sosem hallottam olyat hogy egy törpe képes lett volna az antisson járni ... különleges vagy te is és kiválasztottak valamire, és ezt nekünk sem szabad elfelejtenünk.
Helion,
észre sem vettük de egy zöldfülűből nagyon jó harcossá fejlődtél s a képességed mellyel a jeget irányítod és teremted egyedülálló. Sosem találkoztam meg olyasvalakivel aki erre képes lehet. Rejtad látni a legtöbb fejlődést. Mindig is bátor voltál, s most már megvan hozzá a képességed hogy nagy dolgokat vigyél véghez. Örülök, hogy találkoztunk veled és ha eddig ezt nem tettük volna meg. Ha ennek vége vendégem vagy Berarban a legjobb borra s van ott számodra egy üres szoba is.
Seyana,
Drága Seyana. Nélküled sehol sem tartanánk. Te vagy a kis családunk szíve és lelke. Ellátod sebeinket, véded életünket, aggódsz tetteinkért és mégis téged bántuk a legtöbbet. Nélküled Erik és Kloin kocsmákban verekedne és az utakat járná, talán Tin sem kapott volna bizalmat ha állsz ki mellette, én valami nemesi udvarban dalolnék, Heligiont pedig meg sem ismerjük. Nem értékeljük eléggé képességeidet pedig te vagy az aki összetartja ezt a családot. Köszönöm a fáradozásod és köszönöm, hogy vagy nekem.
Úgy gondolom nem véletlen hogy minket összehozott a sors és szeretném azt hinni hogy az isteneknek terve van velünk. Ezért úgy kell élnünk, hogy erre a feladatra majd méltók legyünk. Én ehhez tartom magam
Jól beszélsz, Elawer! És figyeljetek mindannyian. Sok mindent át kell gondolnunk. A legnagyobb rejtélyt számomra a Sötét Úr adta. A vámpírok mészárlását eltakarítva azt sugallta, hogy mind a hét lélek megmenekült. Az okrok is? Hát nekik is van lelkük? Vallásunk tanításai ennek ellentmondanak. Ha egyszer végre a quirron nyári eséket élvezhetem újra, bizony lesz miről beszélgetnem mestereimmel.
VálaszTörlésTalán ideje, hogy más forrásokat is megismerjek mélyebben a világ rendjéről. Itt ez a rengeteg ősi tudás, rajta hát, mutassátok nekem a kyr betűvetést. Ha meg megfáradok, beszélgessünk mitöbbet. Erik tudna a legtöbbet mesélni más hitek világnézetéről. De jó lenne újra leülnünk egy asztal mellé!
Helion, te is bátorodj fel, és tanuld meg az embereket is olyan ügyesen kezelni, mint a jeget. Nem nehéz, bár, ha barátaimról van szó, nekem is nehezemre esik.
Azt hiszem Tin, talán én is tudnék mesélni más hitek világnézetéről. Elf Őseid jogán neked is ismerned kellene a következőket::
VálaszTörlés"A vallásról:
Az elfek az ősidőkben a Fa, Uscha hatalmas lombja alatt éltek és istenüknek, Urriának a szolgálatában álltak. Ők voltak a Fa védelmezői. Egyszer azonban megöltek egy csapatnyi kívülállót, akit az Uscha megajándékozott a nedvével ezért Urria, az élet védelmezője kitagadta őket, elfordult tőlük, és szétszórta őket Ynev különböző pontjain és az arcait - kalahoráit - hagyta rájuk, hogy imádják.
A kalahorák (az "egykor élt"-ek) azokat a szentségek, isteni kisugárzással átitatott lények, akik példát mutatnak a Szépek Népének, magatartásmintát adnak a sorsfordító helyzetekben. Kiválasztottaiknak; a megtartóknak hatalmat adnak, híveiknek erőt, elszántságot, bátorságot kölcsönöznek. A hosszúéletűek elveszett istenük arcaiként imádják őket, s hiszik, hogy valaha mindannyian köztük jártak.
A vallásgyakorlásról:
Az elfek máshogy szeretik és tisztelik isteneiket (a kalahorákat), mint az emberek. Ők nem a rideg és feljebbvaló éghez imádkoznak, nem könyörögnek kegyelemért. Az ő isteneik nem csupán önmagukban, hanem a tárgyakban és az általuk uralt dolgokban is jelen vannak, miképp magukban az elfekben is. A faj együtt él isteneivel. Nincs szükségük feltétlenül papjaik (megtartóik) közbenjárására. Az Elf akkor is isteneivel beszél, amikor nem szól egy szót sem. Nincsenek litániák, nincsenek főbb és alsóbb istenek; mindegyik egyenrangú, a maga területét uralja. Bár az elfek nem imádkoznak, szívesen írnak dalokat isteneikhez, s szentelnek nekik napokat, amiket minden évben megünnepelnek.
A halálról:
Urria első törvénye szerint az elfek lelke haláluk után visszatér a körforgásba. Minden elf vágya, hogy élete(i) során lelke elérje a megtisztulás végén a megvilágosodást, így amikor utoljára eltávozik lelke visszakerüljön Urria oldalára. Ezeket a kiválasztottakat luminatarnak hívják, ők lelki tisztaságuk révén elértek abba az állapotba, hogy felismérjék: ez az utolsó életük, lelkük többé nem tér vissza az örök körforgásba, hanem visszatalál elveszett istene mellé. Maga a megvilágosodás nem a születés pillanatában megy végbe, gyakorta csak az élet delén, vagy épp a végén köszönt be, s csak keveseknek adatik meg, hogy fiatalon részesüljenek e kegyben. A luminatarok számára elérhetővé válik az, ami másoknak soha: megkapják mindazon emlékeket, melyeket előző életeikben szereztek, s nem őrülnek bele.
Más fajok isteneiről:
Mint a fentiekből is kiderül az elfek egyedül Urriát tisztelik és fogadják el istenükként. Emellett elismerik más fajok isteneinek létezését, azonban a legtöbbről azt tartják, hogy nem többek mint egy más létsíkról érkezett entitás, amely idővel egyre több hatalmat nyert és isteni szerepben kezdett el tetszelegni."
A kaland a vulkán túloldalán nem alakult a legjobban, de lehetett volna sokkal rosszabb is. A sajátunkon kívül sokak életét tettük kockára, és nem mindenkit sikerült megmenteni. Ugyanakkor Dérfalu végre felszabadult a vérszívók zsarnoki uralma alól, ami nélkülünk még egy darabig nem történt volna meg. Sajnos a Dérkirály nem lett sokkal szimpatikusabb az együtt töltött napok alatt, de legalább nála jól áll a szénánk. Nem úgy a klánnál. Kloin is tud morgós törpe lenni, de ha nagyon sok morgós törpe van egy helyen, az számunkra nem sok jót jelent. Értem én, hogy semmi nincs ingyen, de nem szeretnék évekig itt rostokolni a föld alatt. Én ember vagyok, ez már nekem túl sok idő. Arról nem beszélve, hogy az öcsém hónapok óta el van zárva tőlem. Ha nem lenne elég aggódnivaló vele kapcsolatban, most még ez is…
VálaszTörlésTin, örülök, hogy hajlandó vagy átértékelni a beriqueli ork kérdést, és kicsit szomorú vagyok, hogy csak most. Tudvalévő, hogy én is gyűlölöm Orwella fattyait, de elég nyilvánvaló volt, hogy ezek az orkok nem azok az orkok. El sem tudom képzelni, hogy honnan és hogyan kerültek ide, de nem az az átkos némber műve volt.
Helion, ne legyél túl kemény Tinnel. A mi világunkban a papok fura népek. Ismerik az összes istent, de keveset tisztelnek, azokat viszont kérdés nélkül és néha a józan ész határain túl is. Majd megszokod.
Elawer, hálás vagyok a háládért. Jól esik, hogy észreveszed azokat a dolgokat, amik a harcok előtt és után történnek. Kemény fába vágtam a fejszémet, amikor veletek tértem a kalandozók útjára. Mert engem nem éltet a harc heve, nem izgatnak a trófeák és nem számolom az agyonvert szörnyeket sem. Nem értek a harchoz, és nem is nagyon érdekel. De a kalandozás nem csak harcból áll és remélem, egyszer talán mindenki belátja, hogy a könyvek fölött töltött évek nem teljesen haszontalanok.
Hogy én tartanám össze a csapatot, a fene tudja. Szeretlek benneteket, és szeretném hinni, hogy ez számít.
Jól van, nem kell annyira megindulni. Lesz még idő, hogy szó szót kövessen, hagyjatok arra is, én meg így is többet tudok már rólatok, mint szeretnék.
VálaszTörlésEgy apró cellában vagyok, majdnem teljesen sötétben.. már nem mintha zavarna...
VálaszTörlésKíváncsi vagyok az elf vérűek ezt hogy bírhatják, meg Elawer a csillagai nélkül. Szegény Seyana, biztos aggódik értem, mondjuk most nem alaptalanul.
Egy sor törpe pap, vagyis azt hiszem azok voltak, vizsgált meg. Persze a tetoválást nem látták, így kétlem hogy lenne bármi esélyük rájönni mi van valójában, csak azt a félelmet látom némelyikben amit Rúfió meg Annubog magiszterek szemében is láttam.
Most itt egy újabb kompánia, ezek nem papoknak, inkább szerzeteseknek néznek ki. Remélem ők döntőképesebbek lesznek, bár nem tudom az mennyire lesz rossz a többieknek, ha nekem végül menekülnöm kéne...
Helion, elf őseim jogán megtanultam, hogy a bosszú sok dologra képessé tesz, de célodat nem érheted el vele soha. Aztán mire épp kezdtem összeszokni az öreggel, faképnél hagyott a dzsadok között. Na ott lettem azzá, amiként megismertek a többiek... de ezzel nem untatom tovább Kloint, elégszer hallotta már.
VálaszTörlésSeyana, azt mondod, hogy kevés istent tisztelek? Pontosan tizenhármat. De ha mindenáron vallásról akarsz velem beszélgetni, akkor szorítkozzunk a kyr istenekre.