Helyszín: Beriquel
Dátum: 2295.19.05– 2296.04.02.
A csapat már induláshoz készülődött, mikor megjelent Ragon és egy utolsó kihívást ajánlott. Egy szentélyt kellett volna kitisztítani, ahol átállt törpék is lehettek. Azonban rövid tanakodás után kiderült, hogy senkinek nem fűlik a foga igazán a dologhoz, így Ragon kissé csalódottan távozott.
Pár nappal később a csapat útra kelt, magához véve minden információt, utasítást és kelléket, ami a tarini küldetéshez szükségeltetik. Természetesen mindenki könnyes búcsút vett mindenkitől.
Az utazás visszafelé hamar rémálommá vált, mivel a Seyana árnyékajtóin való - viszonylag nyugodt és békés - közlekedés most felkeltette a bosszúra szomjazó Síkjáró figyelmét. A fenyegetés, amit Erik kapott úgy látszik mégsem üres átkozódás volt. Kis szerencsével, hosszas rettegés árán végül a csapat visszajutott a Jégóriások falujába. Ahol egy kevés pihenés után úgy döntöttek, hogy elkísérik Heliont a mester tornyához.
A toronynál a mester helyett csak egy furcsa, állig felfegyverzett elfet találtak, aki meghátrálásra kényszerítette a kalandozókat. Lényéből eddig soha nem tapasztalt fenyegetést tapasztaltak, úgyhogy hamar elvetették a szemtől-szembeni konfrontációt.
A következő napok táborozással teltek. Helion megpróbálta felvenni a kapcsolatot Lucienttel, de választ egyszer sem kapott. Erik visszatért a toronyhoz és hirtelen felindulásból párbajra hívta az elfet. A párbaj rövid és csúf volt - Erik Seyanával az oldalán büszkeségétől és bal kézfejétől megfosztva tért vissza.
Az események hatására a csapaton úrrá lett a letargia, amin az sem sokat változtatott, hogy végül feladták a várakozást és visszaindultak az óriásokhoz, majd pedig Dérvárba.
A kalandozóknak Vaskoronában meleg fogadtatásban volt részük. Este a klánok magukhoz hívatták őket, ahol átadták a Visszatérők Királyságából hozott üzenetet, ezzel végleg rendezve adósságukat.
Amikor újra a felszínre értek mélységi vadászok támadtak rájuk, akik közül ejtettek egy foglyot. A támadás és később a fogolytól szerzett információk megerősítették a Dérkirály gyanúját, miszerint a Bregg klán örököse áruló és a szürke törpék kezére játszott hogy magához ragadja a hatalmat. Az információk birtokában a Dérkirály felkeresi a klánokat – amire már sok-sok éve nem volt példa. A kockázat nagy, de megérte: mikor néhány nap elteltével a Dérkirály újra a felszínre érkezik, már bírja a klánok támogatását.
Elawer, Tin és Kloin felkeresték Rúfiót a félreértések tisztázása végett. A beszélgetés a felületes szemlélő számára rendben zajlott, annak végeztél azonban a tűzmágus egy félelmeset erejű főnixet küldött Seyana ellen, hogy így álljon bosszút Elaweren, amiért félrevezette.
Erik, Helion és Seyana túlélték a hatalmas robbanást. Elawer majdnem elvesztette szerelmét. Az érzelmes és indulatok a tetőfokra hágtak. Dérvár ebből mindössze csak a tüzet érzékelte.
Néhány nap múlva a kalandozók újra találkoztak a Dérkirállyal, aki elmondta, hogy az árulóknak vége és hamarosan helyreáll a rend a föld alatt.Ferdinánd közbenjárásával az egyik törpe kovács készített egy mitrill kezet Eriknek, valamelyest enyhítve borús kilátásain. Az egyik délután Helion halálra vált arccal került elő és elmesélte miként üzeni neki a mestere még utoljára, mielőtt utolérte a sorsa, amit az elfek szent gyilkosa teljesített be.
A következő hónapok gyorsan elteltek, mígnem egy tavaszi napon feltűnt a láthatáron a hajó. A kalandozó búcsút vettek a Dérkirálytól és lélekben már újra Yneven jártak.
Elawer tele van meglepetéssel. Bár régebben ezek kellemesebbek voltak, virág, egy szép festmény, egy kellemes nóta, vagy egy csillogó ékszer. Azokat igen-igen kedveltem. De a robbanó tűzmadár nem tetszik. Nagyon nem.
VálaszTörlésHogy is mondta Ardo annak idején? A titkok ölnek és a hazugságok életet mentenek? Vagy épp fordítva? Bárhogy is, nekünk most mindkettőből jócskán kijut.
VálaszTörlésÖrültem volna, ha úgy hagyjhatjuk el Beriquelt, hogy nem kell a hátamba álló tőrtől félnem folyamatosan. Alaposan át kellene gondolnunk a következő időszakot. Tudom, hogy mindenki nagyon fázik a folyamatos aggódásomon és gondolkodhatnékomon, de most megint muszáj lesz valami koncepcióval előállni, mert ha helyesek az előzetes becslések, akkor túl sokan akarnak bennünket megölni. És ebbe még nem számoltam bele a síkjáró okozta "kellemetlenségeket".
(De talán a másfél éves hajóút alatt hajlandóak lesznek néhány órát erre szánni.)
Bár nem vagyok a társas konfliktusok nagy szakértője, Rúfió tettét nem tudom csakis Elawer hibájának következményeként értelmezni, hiszen ha a Dérkirály nem használja ki a mágust vagy akár csak hamarabb a felszínre kerül a probléma, talán máshogy alakultak volna a dolgok. Ezen azonban kár gyötrődni, ami történt azon már nem változtathatunk. Ideje előre tekinteni.
VálaszTörlésKíváncsi vagyok mit hoz a jövő.Amikor megismertelek benneteket, akkor még azt gondoltam, pár év vagy évtized múlva dicső krónikák örökítik majd meg hősi tetteinket. Ma, már nincsenek hiú ábrándjaim. Abban azért reménykedem, hogy annyi megadatik ebben az életben, hogy minél többet felfedezhessek a kontinens szépségeiből.Eszembe jutott egy emberi közmondás: "Madarat tolláról, embert barátjáról." Tudjátok mit? Felejtsétek el amit az előbb mondtam!
Tombolt körülöttünk a hóvihar.
VálaszTörlésEgy örökkévalóságnak tűnő percen keresztül méregettük egymást. Aztán hirtelen vége lett.
Az elf gyors volt, eddig még hasonlót sem láttam. Úgy törte át a kettős védelmem, mint aki ezt gyakorolta egész életében. A kardomra támadt, itt a kosara felett, és egy alattomos mozdulattal kicsavarta a kezemből. A nyakamnál meg is karcolt, a saját fegyverem. Hallatlan...
Próbáltam volna eztán menteni az irhámat. Eltáncoltam és egy lendületes vetődésre készültem, amikor megint ott volt.
Egyszerűen csak átlépett a már sokkal gyengébb védelmemen...
Nem ölt meg.
Csak meg akart leckéztetni.
A másik fegyveremet a csuklómmal együtt vette el...
Tombolt körülöttünk a hóvihar...