A feladat

Helyszín: Beriquel  
Dátum: 2293.17.05 – 2294.11.11.

Részletek Elawer Darin „Tűz és jég” c regényéből

„.. egyre rosszabbul viselte a bezártságot, s ilyenkor elméjét baljós gondolatok kezdték mérgezni. Inkább nekiindult volna az ismeretlen mélységnek, ahol megannyi szörny szürke törpe vagy maga Tyranno vár rá, csak saját kezébe vehesse végre a sorsát. Ilyenkor gyűlölte a törpéket. Csökönyös, önfejű, maradi népnek tartotta őket, akik képtelenek a kompromisszumra az együttműködésre. Még saját magukkal is gyanakvók, nemhogy más fajokkal. Ezrével menetelnek kitalált ábrándok után, ahelyett, hogy együtt érnék el a magasztos célokat. Átkozta őket és hitte, hogy ezért fog eltűnni kultúrájuk s,hogy valaha törpék éltek a világon legenda lesz csupán… És itt van ő, pusztán egy ember nem századokon át járja e földet, jobb esetben 60-70 évig. Nem töltheti legszebb éveit bezárva, mikor oly sok minden van e nagyvilágban, amit még látnia kell. Az ő élete ezeknek egy szempillantás, s emellett lenézik, megalázzál és senkinek még csak meg sem mutathatja, hogy van benne és a többiekben spiritusz.  Ilyenkor még az istenekre  is dühös volt, hogy hagyhatják, hogy itt raboskodjanak, várva ezen kurta eszű, nagyszakállú, zsörtölődő nép jóindulatára. De mikor idáig jutott, ezeket a gondolatokat mindig elhessegette és próbálta az istenek próbájaként felfogni azt, ami most vele és társaival történik…”

... halkan sétált a hideg kőfalak között kezével néha meg-megérintve a számára oly idegen rúnákkal telerajzolt sziklafalat. Ezen rúnák sok mindent jelentettek; megvédtek a szürke törpék térkapuitól, tisztelegtek istenek és hősök előtt, de még nagy tetteket is feljegyeztek rájuk. Sokszor elgondolkozott e nagy tetteken és minduntalan eszébe jut az Arlo által sokat emlegetett nagy csata vagy 70 éve, mikor a hatalmas összecsapásban vagy 5 szürke törpét is megöltek. Ilyenkor mindig keserűen mosolygott s eszébe jutott az óriások faluja, Rúfió tornya, a kultista kolostor, s a megannyi szürke törpe, akivel végeztek. De ezt senki sem hinné el nekik s most idelenn bezárva ő is kezdi úgy érezni mintha talán igaz sem lett volna…

..Ismerte az utat, de mégis reszketett a gyomra. Most először jár erre egyedül. De úgy várja azt a leheletnyi friss szellőt a kürtőn át, mint a Nament-sivatag a tavaszi esőt. Gutrekre gondolt, elszégyellte magát hálátlan viselkedéséért és magában bocsánatot is kért a törpéktől, hiszen ő az élő példa, hogy mint mindenhol vannak kivételek. Gutrek nélkül ez a heti egy alkalma sem lenne, hogy érezze a felszínt és Alborne vigyázó tekintetét.  Amint odaért, letelepedett pont az aprócska kürtő alá, és mély levegőt vett s dúdolgatni kezdett. Itt aztán mindig megnyugodott, rendezte gondolatait s imába foglalta a sok jót, amit az élettől kapott. A dúdolás halk éneklésre váltotta. Boldogan énekelt itt, mert úgy érezte, hogy a hangja messze száll a kürtőben, áttöri a hamufelhőt fel egészen a csillagokig.  Talán mindezt nem is hitte rosszul…

…Kloin még sosem volt ennyire kiegyensúlyozott. Ő mintha tényleg hazaért volna. Kicsattan az egészségtől, néha a többi törpével edz, akik folyamatosan győzködik, hogy maradjon és felejtse el az embernépeket. De a jó öreg Kloin mindig társaival eszik, és nem hagyja teljesen kirekesztve őket. Ezt mindannyian nagyra értékelik a morgó szakállasban. És bár sosem mutatta, mondani aztán végképp nem mondta, de tudják, hogy valamiért ez a furcsa törpe is ragaszkodik hozzájuk…

…Erik mióta visszaengedték közéjük, nagyon érdeklődő a törpe nyelv iránt. Talán azért, hogy megmondhassa nekik a véleményét. Tin szerint ezt nem kellene hagynunk, de Elawer azért szorgosan tanítgatja. Meglepő módon az elvártnál sokkal jobban is halad. Persze az a mérce nem volt azért olyan magasan. Láthatólag eléggé megviselte a külön cella, de végül is a rangidős pap megállapította, hogy nincs köze Tyrannóhoz. Hiába a törpéknek minden egyszerű döntésre nagyon sok időt kell áldozniuk. Ebben rejlik az erejük... De most legalább, tudjuk, hogy Morgenának nincs köze a démonistenhez. Ez azért felettébb megnyugtató. Szóval Erik próbálta és próbálja nem elhagyni magát, szorgosan edzi testét és lelkét…

…Tin sokat meditál és imádkozik Dartonhoz. Segít Helionnak is felkészülni arra ami Yneven vár rá. Ebből látszik, hogy teljese optimista a hazajutást illetően. Sokat beszélget a többiekkel és minden idejét társaságban tölti. Talán inkább ő tartja mindenkiben a lelket és nem is feltétlenül neki van rá szüksége. Szívesen hallgatja Elawer meséit, történeteit s Helionnal együtt sokat elmélkednek vallásról, istenekről. Emellett mindent elkövet, hogy otthonosabbá varázsolja az ittlétet. Ágyakat farag és megtalál egy elhagyott fürdőt, amiben a mindennapok nagy részét töltik. Itt van hely kártyázni, tanulni és egyesek el is vonulhatnak, ha úgy van kedvük…

…Seyana sokat olvas. Persze ez nem meglepő. De míg eddig mindenkinek volt mindig volt hova menekülni, hogy ezt ne lássák, most igazán szemet szúr. De ez nem is baj, hiszen érdeklődve hallatják egy-egy érdekesebb mondanivalóját. Mindenkiben tudatosul, hogy a siker és ütőképesség, ami eddig jellemezi a csapatot nagyban alapszik Seyana ezen furcsa szenvedélyére. Emellett megtanulja, milyen növényeket használnak a törpék itt a mélyben és szinte minden efféle tudásukat magáévá teszi. Új köpenyében üde színfoltja e zord világnak és mosolya reményt önt a többiekbe. Persze vőlegényéről sem feledkezik meg, és ha tehetik, sok időt töltenek kettesben is…

…Helion ruhákat varr. Majd szétszedi, és újra varrja őket. Mindezt többször újra és újra.  Elawer teljesen meg volt győződve róla, hogy kezd elmenni az esze ezért és persze Seyana unszolására rávetített egy békés csillagos éjszakát teliholddal a fürdő plafonjára. Kicsit ezzel otthonosabb lett a sziklaépület. Viszont Helion ezt teljesen tudatosan csinálj, hogy gyakoroljon. A törpék viszont nem hajlandóak normális alapanyagot biztosítani így kénytelen tűztől óvó gyűrűjét elcserélni, amihez a csapat felajánl még két alkimista lámpást. Így különböző szövetekhez jut, s szép ruhákat készít. Seyana kap is egy szép köpenyt, amit sikerül az újabb szétszedéstől megmentenie. Mivel munkái tényleg magukért beszélnek, szinte mindenki rendel tőle. Így köpenyük is lesz és Helion is lefoglalja magát.

…Az egyik küldetés során, amikor nem kísérte a csapatot senki, Helion teljesen indokolatlan módon több, a csapat által eddig nem látott varázslatot is használ, mint később elmondja leginkább kipróbálás céljából, hiszen ez eddig nem sok lehetőség volt ezek gyakorlati alkalmazására. Ezen felbuzdulva Elawer egy félreeső barlangban szintén megmutatja, milyen új varázslatokkal próbálkozik az utóbbi időben. Sőt felkészülve minden eshetőségre Kloin, Tin és Elawer kísérletezni kezdenek, hogy milyen módon látnak, hallanak, harcolnak a törpék. Jó, ha az ember felkészül, hiszen logikus azt feltételezni, hogy a szürke törpéknek ugyanilyenek a tulajdonságaik…

…Miután szinte mindannyian teljes közönybe süllyedtek, s feladatuk arra korlátozódott, hogy rutinszerűen tisztítsák a járatokat a változatosabbnál változatosabb mélységi teremtményektől, egyik nap arra eszméltek, hogy teljesen elfeledték őket. Ezt a Bregg klán örökösének Morri-nak köszönhették, aki a dérkirály kémeit látja bennük. S így lettek ők politikai áldozatai két szembenálló nézetnek. Tenni akartak valamit, hogy ennek véget vessenek, s ez csak úgy lehet, ha felhívják magukra a figyelmet. Kloin Arlóhoz, a fegyvermesterhez fordult, akivel egészen összebarátkozott. Ő azt tanácsolta, kérjen meghallgatás a Bregg klán vezérétől Miigan-tól és jelentkezzen valamiféle küldetésre. Sajnos ez nem ment olyan egyszerűen és Kloin el sem jutott a tanácsteremig, így Arlo megígérte, hogy nyitott szemmel jár és értesíti a kalandozókat, ha adódik valami lehetőség, ahol kitűnhetnek…

…Nem is telik el sok idő egy remek lehetőséggel keresi fel őket Arlo. Bár kicsit megilletődik a fürdő falán tündöklő csillagoktól, de erősen a padlóra fókuszálva előadja a mondandóját.

Túlságosan elszaporodtak az ördögfiókák, a törpék nyelvén „morgók”. Ezek a vörös testű démonfattyak, amiket a szürke törpék uszítottak a világra. Olyan ádáz dögök, hogy még alkotóik sem tudtak parancsolni nekik.  Szaporák és szívósak, és ha élükre sámánok állnak, akkor szinte megállíthatatlanok. Három nagyobb klánba rendeződtek a törpék által uralt területek körül és mindegyik élén sámánok, sőt fősámán is áll. Így nagyon veszélyesek. Ezért a tanács úgy döntött, hogy leszámol velük egyszer és mindenkorra. A támadásban csak a Bregg klán vesz részt ezzel is növelve a befolyását a többi klán felett. Viszont szűkös erőforrásaik miatt elkel nekik a segítség. Arlo kapott az alkalmon és felajánlotta a csapat erejét az akció sikeréért, amire a hadművelet vezetője Traain, aki egy Toma pap, rábólintott. A feladat egyszerű: Egy járatot kell őrizni mindhárom alkalommal, hogy az arra menekülni próbálók ne juthassanak ki. Viszont a lehetőség az, ha sikerül a csapatnak beverekedni magát a fészekbe és ott legyőzni a fő sámánt azelőtt, hogy a törpe erők egyáltalán beérnek oda, olyan tiszteletet vívnának ki, aminek híre biztosan megtörné a közöny falát, és közel kerülhetnének a Bregg klán vezetőjéhez.

…Nincs sok idő a készülődésre. Fél nap erőltetett menet egy kis pihenés és a csapat felveszi a pozícióját. Úgy döntenek, mivel fűti őket a tettvágy, hogy rögtön az első fészekbe be fognak hatolni és végeznek minden lénnyel, ami szembe jön beleértve a sámánt, majd diadalittasan bevárják a törpéket. Begyűjtik az elismerést és holnaptól talán már a felszínen köszöntik az új napot. Az esetleges visszavonulást teljesen Elawer bűbájára alapozzák, aki ezért tartalékolja varázserejét. Amint megkapják a jelet sietősen, bár óvatosan törnek előre. Rögtön pár méter után ellenállásba ütköznek. A lények ádázul támadnak rájuk de Kloin kalapácsa alatt hamar elterülnek. Viszont a többieknek kell egy kis idő, míg végeznek az eléjük álló ördögökkel. Seyana a levegőbe emelkedik és próbálja megakadályozni, hogy a menekülők értesítsék a fészket. Erik meglehetősen érdekes képességét fedi fel, mikor sötétséglövedékeket szór a kezéből, halálos pontossággal, de ezen meglepődni senkinek nincs ideje. A kis járatban kétszer is harcba kell bocsátkozniuk, de sietősen törnek előre. A fészek bejáratánál így is hatalmas ellenállás várja őket. Ekkor Helion előrelép, hatalmas jégvihart fúj az alakzatba rendeződött fenevadakra, akik kártyavárként dőlnek el. Tin és Kloin hamar végez a még nyöszörgőkkel míg Elawer bátorító dalba kezd. Seyana a terembe repül és magasból kémleli az eseményeket. A csapat nagy erővel ront be. Mintegy 60 lábra a fő sámántól, ami egy csonthalom tetején áll elit harcosaival és 3 további sámánnal megállj parancsolnak nekik. Mindhárom oldalról egy csapat állja az útjukat ráadásul szemből egy sámán is közelít. Balról Tin és Helion, jobbról Erik szemből pedig Kloin veszi fel a harcot. A csapatnak rá kell jönnie, hogy a sámánok hatalma szinte korlátlan. Másodpercek alatt képesek feltámasztani egy lényt, aki aztán újra harcképes, ádáz teremtményeket idéznek, és olyan módon befolyásolják a harcosaikat, hogy azok szinte legyőzhetetlenné válnak. Kloin így is könnyedén a kalapácsa alá gyűri őket és a többiek is viszonylag gyors ütemben végeznek velük, de létszámuk és regenerálódó képességük lassan reménytelenné teszi a küzdelmet. Seyana minden varázserejét latba veti és végez a sámánnal, de mire a többiek a fősámán felé vehetnék az irányt már hallatszanak a törpe csatakiáltások és a csatazaj. Seyana újra minden hatalmát felhasználva elemi erő labdát lő a fősámánra, aki ebbe bele is hal, de díszes fejdíszét egy másik sámán felveszi és tovább irányítja a csatát. Sajnos mire a törpék beérkezek, a terembe a csapat még benn van. Bár egy karnyújtásra van csak a cél kénytelenek visszavonulni, amit a bárd próbál illúzióval leplezni. Visszaérve a számukra kijelölt járatba bevárják a csata végét...

..Kicsúsztak az időből és ráadásul a törpék gyanakszanak, hogy elhagyták a kijelölt helyüket. Amikor a törpök a csapat járatához érnek gyanús nyomokra bukkannak a holttestek között. Bizonyítani nem tudják, de ha kiderülne, az igazság nagy bajba kerülne az engedetlen csapat. Arlo szerencsére figyelmezteti őket erről, persze sajnálja, hogy nem sikerült a bátor tett, de nem sokon múlt az se, hogy a következő küldetésre ne mehessenek…

…Így mivel érzik, hogy szorul a nyakukon a hurok a második fészek kitakarítását a Törpékre bízzák, és szó szerint betartják az utasítást. Így nem is történik semmi váratlan, de elővigyázatosságuk helyénvaló volt, hiszen a törpék külön kíváncsiak voltak tesznek e valami meggondolatlant, végig szemmel tartották őket…

..Az utolsó fészek sokkal messzebb van és Kloin azt is kimatekozza, sőt levezeti, hogy hogyan kellene harcolni. Most mindenki belead mindent. Átgondolják és kitalálják a tökéletes taktikát. Viszont rögtön az elején, furán indul a támadás, mintha nem lenne olyan az összhang a törpék közt, mint eddig. A csapat gyorsabban és határozottabban halad, mint az első alkalommal. Elawer minden varázserejét társai bátorítására használja, Erik segítségül hívja útitársa erejét is. Egy kisebb teremben csapdába ütköznek és rögtön hatalmas ellenállásba. A furcsa kürtszók is baljósak a távolban. Vártak rájuk és összehangoltan ádázan védekeznek az ördögök a behatolók ellen. A kis termet viszonylag könnyen kitisztítják, bár már itt is egy sámán irányítja a védekezést. A következő kis teremben még nagyobb ellenállás várja őket. S bár sok az ellen és 3 sámán is van, a szerencse a csapat mellé szegődik és viszonylag gyorsan sikerül átverekedni magukat. Kezdődik a második fázis. Tin Darton áldását közvetíti és fohásza meghallgatásra talál. A csapat érzi, hogy a sötét úr szeme rájuk figyel. Helegion a fészek bejáratánál eddigi legpusztítóbb varázslatába kezd: Egy hatalmas jégvihar kavarodik fel körülötte, amin élve átjutni az ellenfélnek szinte lehetetlen. Mielőtt azonban teljesen elborítana mindent, Elawer számszeríjvesszője pontosan telibe találja és megöli a legközelebbi sámánt, aki ezt a nagy varázslatot akarta megszüntetni. Seyana a levegőbe röppen a többiek pedig a vihar szemében sértetlenül sétálva indulnak a nagy csonthalom felé, ahol 5 sámán és 5 bajnok található. Ezen kívül 3 kisebb csonthalmon 3 sámán és a teremben több tucatnyi további ördög. Darton kegyéből pár sámán menekülésbe kezd a pusztítás láttán, így csökken az ellen ereje. Mire a jégvihart a sámánok megszűntetik az nagy riadalmat és sok áldozatot szedett köztük és elérhető távolságba segítette a csapatot a fősámánhoz. Seyana elemi erő gömbjével halálba küldi a fősámánt, akit a többiek megpróbálnak feltámasztani, azonban Erik fekete szárnyain közéjük veti magát és elpusztítja mindet a csonthalmon. Közben Seyana hasadékba zár egy csapatot és egy sámánt, Kloin szokásához híven aprítja őket míg Tin és Helion is játszi könnyedséggel hadakozik a túlerővel szemben. Mintha az istenek kegyeltjei lennének, úgy harcol mindenki és még a törpe fősereg beérkezése előtt emeli magasba Erik a 3 sámánfejet…

..Nagyszerű győzelmet aratnak és olyan hulla halmokat hagynak maguk után, hogy a törpék is felfigyelnek. Persze rögtön rosszindulatú megjegyzéseket tesznek, mivel elhagyták a kijelölt helyet. Traain viszont felismeri a tett fontosságát, s hogy ezen ádáz ellenállás, ha az embernépek nincsenek sok törpe életébe kerülhetett volna. Ennek rögtön a csata színhelyén hangot ad elismerve a hősies tettet. De a leginkább szívet melengető, hogy Kloin elégedetten bólint a teljesítményre. Dicsérni persze nem dicsér meg senkit, de hogy egy harc után nem morog az nagyon elismerő…

…A csapat begyűjtötte Arlo elismerését is. A sikeres küldetésről Miigan meg fogja hallgatni Traain beszámolóját, aki fel fogja hívni a figyelmet Kloin és csapatának hősies tettére. Arlo szerint ez pontot is tehet ittlétünk végére és az adósságunk kifizetettnek minősül majd…

…némán bámult felfelé és érezte az arcán a friss fuvallatot. Gondolatai megint messze jártak. Talán dühösnek és kilátástalannak kellett volna éreznie a helyzetet, de nem így volt. Eszében jutott, ahogy Arlo teljes csalódottsággal és mély együttérzéssel tudatja velük a hírt. Még sosem látott így törpét. Gutrek arcát, ahogy lemondóan búcsú vesz tőle, örökre meg fogja jegyezni. Öljék meg a Csontlovagot! A szürke törpék hírhedt vezérét. Ezt adta küldetésül a Bregg klán. Ezt, amit minden törpe lehetetlennek gondol. Már majdnem szabadok lettek, de Morri nem hagyta annyiban és elérte a célját. Mit akar bizonyítani? Miért jó ez neki? Ismét csak a politika sakkfigurái lettek. Dérvár a Dérkirály, a klánok, és Morri és az apja közötti játék bábui. Dühösnek kellene lennie, de nem az. Öljék meg a Csontovagot. Azt a Csontlovagot, akikről legendák szólnak és hatalmas szürketörpe harcos. Talán félnie kellene, de inkább boldogság tölti el. Pár héttel ezelőtt magával Tyrannoval is birokra kelt volna, csak történjen valami. Az istenek kegyesek. Még élnek és életük újabb szakaszba lép. El kell indulniuk a mélységbe megkeresni és elpusztítani egy szörnyű teremtményt. Nem csapás ez, hanem lehetőség. Lehetőség, hogy felfedezzék mindazt, amiért idejöttek, lehetőség, hogy elismerést és megbecsülést szerezzenek, lehetőség, hogy véget vessenek a viszálynak a dérkirály és törpe klánok között. Büszke arra, hogy ember. Büszke arra, hogy hajtja a tettvágy és a kíváncsiság. Büszke arra, hogy Traain kiállt értük Morrival szemben, s hogy Miigan leteremtette a fiát és elismerte tetteiket, hogy a törpék immár más szemmel néznek rájuk. Még élnek, s amíg ez így van bármire képesek együtt. A harcos, a bajvívó, a pap, a varázsló, a fehér boszorkány és a bárd…

*Elawer*