Helyszín: Beriquel
Dátum: 2294.19.11– 2294.19.14.
A törpe különítménnyel kiegészült kalandozók pihenéssel és beszélgetéssel töltik a csata utáni pár napot. Szemmel tartják az erődöt, így észreveszik, hogy a eltűnnek a lobogók és az őrség. Nyílt terepen közelítik meg hát önbizalomtól duzzadva azt.
Dátum: 2294.19.11– 2294.19.14.
A törpe különítménnyel kiegészült kalandozók pihenéssel és beszélgetéssel töltik a csata utáni pár napot. Szemmel tartják az erődöt, így észreveszik, hogy a eltűnnek a lobogók és az őrség. Nyílt terepen közelítik meg hát önbizalomtól duzzadva azt.
Elawer több hasznos varázslatot is bevet - fényt teremt, kémablakot nyit, léőket keres - és egyre jobban érzi, hogy valami egyre erősödő zavaró dolog nehezíti meg a varázslást.
A dupla falú erődöt és trükkös kapujait nem egyszerűen veszik be, de szerencséjükre már egyetlen szürke törpe sincs aki őrizné azt.
Amint egy újabb mélységére jutnak el, az erőd megremeg és a mágikus fények kialszanak egy pillanatra. Nyugtalanítóan hat ez a csapatra, főleg, hogy egyre gyakoribb és hosszabb az esemény.
A feszültésget egy velőtrázó ordítás töri meg, a kalandozók újult erővel esnek neki a járatok átvizsgálásának... és bele is futnak egy démoni teremtménybe. Két szűrös patás lábon álló humanoid jellegű szarvakkal csúfított vicsorgó pofájú szörnyre - mélységi szatírra bukkannak.
Aztán a mélységi szatírok bukkannak a csapatra, és kezdetét veszi a törpéknek és Eriknek való harc. Elawer is eszmél és szívszaggató gitárszólóba kezd - minden akkordra lesújt egy törpe fejsze és a szatírok lassan kivéreznek.
A mészárlás után a csapat tovább ereszkedik a mélybe - kiváncsiságukat (kapzsiságukat) nem tudja legyűrni az állandósuló remegés sem.
Egy óriás trófeaterembe érnek, de mielőtt nekiláthatnának rendesen felbecsülni a találtak értékét, egy hatalmas mélységi szatír ront be a terembe. Messzire nyúló tüzes korbácsával megtréfálja a legtaplraesetteket is, így a csapat menekülőre fogja.
Biztonságos távolból nézik végig, ahogy az erődöt és a barlang egy részét egy feneketlen torkú démoni űr szippantja magába.
Train ugyancsak felönt a garatra este, a kalandozók ekkor veszik a bátorságot, hogy megosszák vele a legendás Tooma pap lelkének a sorsát. Gutreknek nem sikerül elmondani, és másnap a törpék inkább a zsákmány csodálatával foglalják el magukat.
*Tin*
Helion egy kupával a kezében ücsörög és félhangosan elf-ül mormog magában: "Azt kell mondjam kicsit csalódtam Train-ban és az Öregben. Azt gondoltam, hogy kicsit jobban nekiállnak majd a nagy bengának és nem fogja így szétdobálni őket, arról már nem is beszélve, hogy miután Erik elinézte a szatírt Train inkább magába öntötte a gyógyitalt ami az Öregnek kínáltam, és persze azt se felejtük el megemlíteni, hogy a zsákmányból, amit értek, hogy felbecsülhetetlen értékű törpe kincs, de épp csak egy morzsát dobtak nekünk mint valami sarki rókáknak... jó lesz megjegyeznem arra, hogy mire számíthatok ezután ezektől törpéktől..."
VálaszTörlésEzután lassan érhetetlen motyogássá változnak szavai és álomba merül.
Úgy érzem, most először vagyok igazán lelkes, amióta alászálltunk a mélysötétbe. A Gutrek felcsillantotta lehetőség teljesen felvillanyozott, megismerni az ősi törpék mágiájának egy szeletét... ezt elképzelni sem mertem eddig. De minden lelkesedéssel töltött percért három másik gyötrődéstől telivel fizetek. Nagyon szeretnék már visszatérni a felszínre, nyomasztó ez az állandó sötétség, sehol egy fa vagy csillag, a sós víz illata és egy jó mamut sült. Ugyanakkor a Tooma pap lelkének megmentése is hajt, bár más a vallásunk, senki nem érdemli ezt a sorsot. De az egyetlen sokat ígérő információ forrásunk most lett a földdel egyenlővé és nem tudni ez milyen vészharangokat kongatott meg a szürke törpéknél. Félek nem marad ilyen nyugodt a mélységi kóborlásunk a jövőben. Szóval mihamarabb mennék innen, de fogalmunk sincs, hogy a klánnál hogyan egyenlítjük a számlát, nincs is számla, ez az egész történet egy rémálom... Talán jó lenne Ferdinánddal értekezni ez ügyben, szerintem ő tud valamit amit mi nem.
VálaszTörlésEzután gyors egymásutánban követik az összeesküvés elméletek egymást a fejében, majd álomba merül.
A zsákmány mustrája hosszú órákig tartott. Fegyverek, vértek és egyéb relikviák egész sokasága került vissza a szürkéktől, akik trófea gyanánt tartották őket az erődben, s szerencsére nem volt gondjuk az elmenekítésükre. Tráin szerint egy ekkora halom kincs talán még a Bregg klánt is jobb belátásra bírná, s akár kiegyezésre is alapot adna. Nagy megtiszteltetés hogy egy karperecet, lévén nincs élő örököse, nekünk ajándékoztak. Most az én kezemen van, mivel ereje, hatásaiban az apám gyűrűjén lévő bűbájhoz hasonlít, értéke is így mérendő.
VálaszTörlésA nagy meglepetés viszont csak később jött. Gutrek beazonosított egy ősi, nagy hatalmú amulettet, ami úgy tűnik új lendületet adhat küldetésünknek. Ha jól értettem akkor ennek segítségével vége az eddigi botladozásainknak a mélységben, ugyanis a medál egy kulcs a törpék régi, de fejlettebb utazási módszeréhez. Vagy legalábbis állítólag. Mindenesetre Gutrek teljesen átszellemült... pont mint egy Krad pap... de a nővérem figyelmét is felkeltette, efelől semmi kétségem.
Még az erődbe menet történt az alábbi eset.
VálaszTörlésHátramaradtam mert igen kiterjedt volt ez hely, nem akartam hogy csúful csapdába sétáljunk. Majd hirtelen Elawer segélykiáltását meghallva már rohantam is abba az irányba. Tin mozdualatlanul feküdt a kövön, utólag kiderült hogy egy kiváltképp alattomos csapda sebezte meg, ami méreggel volt preparálva. Miután megállapítottuk hogy nem halt meg, nekem nem volt már kétségem afelől, hogy nem is fog. A Karpit Őre döntött, szolgája maradjon csak ezen a világon.
Így is lett, Tin később felébredt.