Helyszín: Berar
Időpont: 2299.18.13 – 2299.29.01
Elawer a kényelmes hintaszékében üldögél a berari ház tornácán. A felkelő nap fényében elrévedve bámul a tenger felé, mint minden reggel és este már hónapok óta.
A házban egymás hátán hevernek a verseskötetek, regények, kéziratok, vázlatok és jegyzetek. A falakon több rétegben rajzok és festmények körös-körül.
A művészet maradt a bárd egyetlen kapcsolata a külvilággal. Az események - a barátai csak így hivatkoznak rá - után teljesen elveszítette önmagát és a kapcsolatot a valósággal. Csak fest, rajzol, ír és költ. Mintha a sok-sok megpróbáltatást amiben része volt így próbálná meg kivonni magából és megtisztulni általa.
Azon rettenetes napon amikor a hős bárd a haldokló feleségét a kezében tartva belebámult a Sötét Nagyúr szemébe adta fel a harcot. A biztos elmúlás tudatában eldobott magától mindent ami addig kedves volt neki. A sors kegyetlen iróniája, hogy bár valós életveszélyben voltak sikerült kiutat találnia a csapatnak és nagy veszteségek árán az Álomhajós segítségével hazajutottak.
A barátai és akiket a barátai segítségül hívtak az elkövetkező napokban ugyanarra a következtetésre jutottak. Valami elszakadt Elawerben, valamit elveszett amit már soha nem lehet visszahozni.
Nehéz megállapítani, hogy mi okozta a vesztét, mi volt az utolsó csepp amitől elhagyta a hite és feladta a harcot: Sayana életveszélyes sérülése? A tény, hogy elbaltázták a rájuk bízott küldetését és a barátságos Snil-mágus vége pusztulásba döntheti az egész balsorsú fajt? Saját maga és a szeretteinek közeledő végzete a Láncbarátok hóhérjának képében? Vagy a szent szimbólumának elvesztése?
Seyana miután Galliardot is segítségül hívja tudja meg, hogy Elawer már nem élvezi tovább Alborne kegyét. Ez a végső ok? Vagy okozat lehet talán? Soha nem fog már kiderülni.
Seyana ezek után mindent megtett, hogy a lehetőségeihez mérten a legjobb körülményeket biztosítsa férjének. A bárd többé nem akarja elhagyni a ház biztonságát. Hamar kiderül hogy nem is érdemes erőltetni…
Így hát Seyana és barátai ismerősei amikor csak tehetik látogatják és időt töltenek vele. Külső szemlélő ha ilyenkor látja őket, még azt is gondolhatja, hogy a hírneves bárdot látja nosztalgiázni barátaival mesés kalandjaikról.
Távol a hatalomtól és tudatlanságtól, kapzsiságtól és önzéstől, léhaságtól és a dicsőség hajszolásától, titkoktól és hazugságoktól. Távol az Istenektől.
"Mikor először jutott a fülembe, nem is foglalkoztam vele. Később irigy voltam - neki már nem kell vezekelnie. Aztán a berari querdák jelentéseiből kiderült, hogy bár a világ elveszett Elawer számára, Elawer nem veszett el a világ számára. Így elkezdtem látogatni, amikor talányok, fura események, a közel- vagy régmúlt titkai gördültek az utamba. Hasznunkra lehet még, megkettőztem az őrségét."
VálaszTörlésMélységesen lesújtott Elawer tragédiája. Bár a Deccan körüli teendők hárpiaként markolnak minden perc időm után, mégis megpróbálok annyi időt szakítani barátomnak, amennyit csak tudok. Amikor vendégségbe érkezem, mindig érzem, hogy egy kicsit felvidul. Amikor a legendákról kérdezem, látom, hogy mosolyt csalok a szemébe. Hiszem, hogy egyszer talán még újra átlépi a küszöböt. Ezért imádkzok az Istenekhez. Addig pedig hálát adok nekik, hogy megnyugvást adtak a hős bárdnak, hosszú gyógyulás vár még rá.
VálaszTörlésBár tudom, hogy szánalmat kellene éreznem Elawer iránt, de mégis inkább örülök neki. Értem, hogy szomorú ami vele történt, de mint ahogy talán már említettem is, nem együnknek lehet könnyedén rosszabb vége.
VálaszTörlésPersze elvesztettük Elawert a szenvedélyes harcost, az árvák védelmezőjét és a jó bajnokát, de cserébe Elawer a páratlan költő, korának egyik legnagyobb történetmondója és persze igaz Barát tovább él!
Minden alkalommal boldogan látogatom meg és viszek neki valami ajándékot - akár egy apró szobrocskát vagy egy új darabot a ruhagyűjteményébe - ezzel is próbálván kifejezni hálám mindazért amit nekem, nekünk adott és amit Ynevnek ad és adni fog.
Időről időre megkísért a normális élet utáni vágy és néha hajlamos vagyok engedni a kísértésnek. De mindig rá kell jönnöm, hogy ezzel a keggyel engem nem ajándékoztak meg az istenek. Elawer elvesztése ezt újra bebizonyította. És ilyenkor mindig eszembe jut miért is indultam útnak azon a sok évvel ezelőtti esős éjszakán. Most már tudom hogy nem térhetek le többé arról az ösvényről még akkor sem ha a pokol kapujáig vezet is.
VálaszTörlésJobb lesz neki így, már csak durva ügyekben mozdulunk ki mi is, a feszültséget nem bírta túl jól.
VálaszTörlésElaver, drága barátom nézd, túl sokat játszottunk a tűzzel. Eddig szerencsénk volt. A sors fintora hogy nem én, hanem Te leltél nyugalomra. Mostantól Della vigyáz Rád. A dalaidat nem fogjuk elfelejteni, velünk maradnak amíg utunk végére nem érünk...
VálaszTörlésSokszor álltunk szemben egymással, de még tisztábban emlékszem arra, amikor vállt vállnak vetve, testvérekként álltunk egymás MELLETT. Hiányozni fogsz.