Helyszín: Berar, Deccan, Hazdalon, Dampar, Tajték-mocsarak
Időpont: 2299.12.01 – 2299.18.13
Nagy sokára eljutnak az egykori farkaskölykök Erionba. Megmaradt zsákmányukat különböző dolgokra verik el, csak Seyana elég bölcs, hogy félre is tegyen. A higgadt nő józanságát később Tin meg is próbálja kihasználni, de aligha nem fordítva történnek a dolgok.
Ardóval is sikerül beszélniük, akitől megtudják, hogy a Falka tanácsában megosztottság uralkodott el. Nora, Pel, Gabri és Galliard közösön lépett fel a vezető ellen, így a semleges Miras mellett az csak Maximusra és Zmedre számíthatott. Ardó beleállt a konfliktusba, de a nyílt konfrontáció válasz nélkül maradt – Nora ezek után nem vett részt már a tanácsban és a Vörös Árnyak szektáját is a Kacsán kívülre költöztette. Kargil szerint azonban Ardó ellen valaki más szervezkedik és Nora is csak egy báb.
Távoztukban Erik meglepi Ardót az élőfém kézzel – azt Kargil is megvizsgálja és a tudat szikráját fedezi fel benne.
[…]
Deccan megszállása teljes sikerrel járt Kloin számára. Jósálommal puhatolta ki a jövőt és úgy döntött, hogy bár kemény határt szab Nuirnak és a papságnak, együttműködik velük. Deccant kormányzóként igazgatja, és létrehoz egy saját papi tanácsot, amit Tin vezetésére bíz. Nuirból három gondosan kiválasztott papi személyt szereznek még: Kyel egy mogorva papját, egy fiatal Dreina papot és egy idősebb Antoh papot. A jó viszony ápolása érdekében egy kisebb inkvizítor rendház felépültét is jóváhagyják – Deccan stratégia fontossága az új geopolitikai helyzetben nem kérdéses.
Tin vezetésével helyreállítják Berar titkosszolgálatát, kiépítik Deccan hasonló szervezetét és Ifinben is telepítenek egy egységet. Tin javaslatára egy erős hálózat építésébe kezdenek, ami az aszisz főváros mellett Sinemosra, Hesterdanra is, valamint a közeli főbb városokra, a csillogó jövőjű forgalmas kikötővé növő Tiagonra, a parti és a déli kereskedő utak metszésén fekvő Anaffira, és az újjáépülő egykori dicső fővárosra Valthagorra is kiterjed, valamint a közeli Valenre és Uttarra. Jövőbeli hozamaik terhére (Tin valthagori 60 ezer aranyas befektetésére, Kloin és Seyana 150-150 ezres pálinkaüzletére) egy olyan hálót terveznek, ami kibírja a jövő próbáját. 2301-re egy passzív, 2302-re pedig már egy aktív kémhálózat vigyázza a békét és szolgálja Deccant. Seyana segítségének köszönhetően sinemosi bérvarázslók is a rendelkezésre állnak a menedékházak, informátorok, orgyilkosok és verőemberek mellett. A Querdák nevét hamarosan megismeri a környék. Az új árnyékpólus hatékony segítője és versengő riválisa a nuiri titkosszolgálatnak és a Szürkecsuklyásoknak.
[…]
Az Álmok havában (2299) kormányzói bálra hívják össze a környék hatalmasságait és a csapat is ismét összegyűlik. Elawer és Seyana örömhírrel szolgál a csapatnak, Kloin viszont aggódásra ad okot. Már jó ideje rosszul alszik, és Renzo segítségével sem jutnak dűlőre. Az ivásba menekül, ami csak rövid ideig segít neki, a rossz érzések újra visszatérnek – lehet csak a bajkeverők miatt, akiket ismét összefújt a szél? A bál utáni éjjel álmából felriadva az egyik fali térkép előtt sétálva belécsap a felismerés, hogy nincs jó helyen. Renzo egy sinemosi szövetségesével hozat egy szuperáfiumot, amivel eredményt remélnek.
Az álmok havának harmadik napján a csapat Berarba utazik, ahol egy eldugott Alborne szentélynél a Professzor összeadja Elawert és Seyanát. A szertartás végén Claudia is feltűnik és ajándékot hoz a már nem túl ifjú párnak. A mulatság estéjén Kloin beveszi az erős áfiumot és két napig tartó lázálomban megtudja, hogy nyugatra kell mennie. Egy női arc emlékképe is az elméjébe ég, aki Renzo szerint az Álomhajós maga. A nő hangtalan ajkairól a törpe a Dampar szót olvassa le. Elawer rá is kérdez erre a még itt időző Professzornál, aki hogy-hogy nem tudja, ez egy a világtól eldugott hely az Ifinből Erionba tartó karavánút felénél található Hazdalon közelében.
A csapat megbeszélést tart és úgy döntenek csatlakoznak Kloin utolsó kalandjához. Szereznek térképet is, és azonosítják a helyet, ahová menniük kell: a Tajtékmocsarak – ami a gyíklények utolsó ismert szállásterülete. Ifin felé már elmúlik Kloin rossz érzése. Miután készleteket szereznek és Elawer újabb ismeretekkel gazdagítja a csapat tudását, már indulnak is tovább és Hazdalon érintésével eljutnak Damparig, ahol a Vak Gólyában szállnak meg.
Kloin ismét a jósálomhoz folyamodik és megálmodja, hogy meg fogja álmodni az Álomhajóssal való találkozást. Jövőbeli énje ráébred erre, eggyé vállnak és az Álomhajós is ráébred arra, hogy a múltbéli Kloin a jövőben álmodik. Ezután már közvetlen kapcsolatba tudnak lépni és egyre több részlet derül ki a snílekről, Noir kegyeltjéről, a szent küldetésről és a nehézségekről. Az Álomhajós azt kéri Kloinról, hogy szabadítsa ki őt a snílek rabságából, de előtte tegyen meg két dolgot, amitől azt reméli, hogy az ismét álmok nélkül maradó gyíklények számára elviselhetővé teheti azt az időt, amíg újra visszatér hozzájuk.
[…]
Elsőként egy régi szent helyre kalauzolja el a csapatot, amibe egy gonosz erő vette be magát. A gyíklények álmából vett tájékozódási pontokat csak Seyana Madártávlat varázslatával találják meg, de gond nélkül bejutnak. Az ősi víz alá süllyedt templomban hamar furcsa lényegre bukkannak, majd tapasztalt sírrablóként kutatják át a helyet és meg is találják amit keresnek. Elementálok támadnak rájuk, majd egy mélyebben lévő terem nyílik meg, amibe bártan sétálnak le, bár tudják, hogy csapda. Torz lények támadnak rájuk, és nem sok híja, hogy rajta vesztenek, mert már rég elfelejtették hogyan kell együtt harcolni. Végül Elawer felfedi az ősi elgyötört elf kísértetet, akit Tin és Seyana már könnyen elpusztít. A bezárt teremből Erik élőfém keze nyit majd kiutat.
[…]
Másodikként egy ifjú snil mágus lakhelyét veszik célba, hogy az ellene induló embercsapatot megakadályozzák az elrablásában. Hamar utat tévesztenek, de a sors összesodorja őket a rabszolgavadászokkal. Seyana madara fürkészi ki őket, veszélyes egy bandát ismernek meg.
Terveket kovácsolnak és egész éjszakás vitát folytatnak le, hogy mit kéne tenniük. Ezúttal a csapat nyomába erednek. Seyana madara megtalálja őket nagy nehezen és a boszorkány éjjel megpróbál rájuk ijeszteni. Másnap nem találják a csapatot, nyomuk veszett.
Újra átbeszélik a terveket és újra vitába szállnak egymással – a régi idők parázs hangulatát idézve a nedves mocsárba. Az éjszakai őrség villámlást vesz észre és rájönnek, hogy a csapat bizony a rabszolgavadászok várják őket. Helion jégmadarával közelebbről is szemügyre veszi őket, majd másnap úgy döntenek, ismét a csapdába sétálnak. A rabszolgavadászok várnak is rájuk és mielőtt megtörténne a baj, Helion pusztító jégvihart idéz azok táborára, letarolva az egész környéket.
Ismét a nyomát vesztik a csapatnak, így azt sejtve, hogy azon is Damparba fognak visszatérni, oda veszik az útjukat, de ott sincs szerencséjük. Így megelőzve a bajt a gyíkmágus falujába indulnak.
[…]
Egy hónapos kerülő után eljutnak a Tajtékmocsarak túlsó végére, ahol az álombéli utolsó tájékoztatási pontot varázslattal keresik meg. Innen már közel a mágustorony, aminek a látóhatárán snil harrcosok ütnek rajtuk. A konfrontálódás helyett végül a parázs vitákban és a mocsár kipárolgásaiban kifáradt csapat megadja magát, hogy ezzel is jó pontot szerezzen a snilek előtt. Jutalmuk két hónap raboskodás, amin a fiatal mágus segítségére érkező arany és ezüstpikkelyes mágusok sem enyhítenek.
[…]
Tornádó kerekedik és csap le a gyíklények falujára. A gyíkmágus nagy nehezen küzd ellene, meg is szünteti, amikor újabb támad, aminek a védelmében megérkezik a rabszolgavadász csapat. Tin ekkor a manacsapdával megszünteti a rabul ejtő mágiát, de nem sokkal utána egy másik manacsada is kisül, ami a varázshasználókat kizsigereli, a tornyot pedig romba dönti. Ez után egy rövid, de annál dicstelenebb próbálkozásban a csapat megpróbálja még megtenni a lehetetlent, de Massimo Gotti és bandája elbánik velük. Tin kijátsza a Falka kártyát, hogy mentse a csapat életét, Kloin pedig még merészebbet lép és felfedi a csapat igazi küldetését. A Noir kegyeltjéért várható végtelen váltságdíj azonnal meggyőzi Massimo Gottit és végül a Láncbarátok hajtják végre Kloin küldetését.
[…]
Az Álomhajós egy éjjel az Antyssra viszi a csapatot, ahol a Semmi Tengerén teljes valójukat – nem csak az álmaikat – Berarba hajózza. Ott kacagva búcsúzik Noir Lámpásától és segítőitől.
*Tin*
Annak ellenére, hogy Kloin küldetése sikerrel zárult és egyben visszatértünk, nagyon pocsékul érzem magam. Egyrészt pótolhatatlan dolgokat veszítettünk, ami miatt nem tudom nem hibáztatni magam... másrészt sosem éreztem még magam ilyen tanácstalannak és kiszolgáltatottnak magam mint a mocsárban eltöltött idő alatt többször.
VálaszTörlésKloin! Találhattál volna magadnak kellemesebb utolsó kalandot!.
Szerintem az utolsó kalandok találják az egyént jóelőre, nem fordítva. Lehet mindennek pont így kellett lennie, hiszen semmi nem történt most sem, amire korábban ne lett volna példa. Amíg a mi sorsunk fonala együtt fut, időnként látszólag szükségszerűen rajzolják ki ugyanazokat a mintákat. Most jól kirajzolódott szinte az összes egyszerre.
VálaszTörlésAz álomhajós Noir kegyeltje, úgy tűnik ért mindent, ami szemre furcsa volt mindig. Azért kapta egy törp csecsemő a jelet, és ami vele jár, mert ember nem kaphatta. Azért kellett megkapnia akkor, hogy fel legyen készülve, mire egy olyan eseménybe kell beavatkoznia, amihez a sorfonalak még el sem kezdtek kuszálódni. Lehet ez mind egyszerre van, mint az álomban, ahol egyszerre látta egymást a hajós és a lámpás, amik szerepként egymás okán, és együtt léteznek, mert a kettő közösen kell valami Noir által látható csomó összekuszálódásához, amiből még egyenesnek látszanak a fonalszálak, de a távoli végük mindig is össze van görcsölve.
Ha így nézzük természetes, hogy tudtam menni kell, és volt aki tudta, hova. Természetes az is, hogy a hajós tudta, szólítani kell, és majd jön a segítség. Természetes az is, hogy ennyien mentünk, és mindenki csinálta, amit szokott. Ha így nézzük, nem neheztelek, amiért nem vagytok hajlandóak egyszerre azt csinálni amit megbeszéltünk, és nem csodálkozok azon, hogy mégis együtt megyünk és újra meg újra megbeszéljük. Szerintem vehető a látható eredmény durvább célzásnak, hogy ideje kicsit összeszedni magatokat, de egyúttal öröm, mert bár az ár magasnak tűnhet, előrevetíti, hogy még legalább egy fontos szerep vár többségünk fonalán. Kloinként az utolsó kalandot méltónak érzem. A kalapácsot akkor is félretenném, ha még meglenne. Lámpásként viszont látok majd ezt-azt, amíg az álomhajós oldalán járok.
Azt pedig most megmondom, hogy egy kalapács is előkerül megint, amikor úgy lesz, hogy a fonalak azért futnak együtt, mert itt van a bosszú ideje. Kellemes szerintem az se lesz, de az is lehet méltó.
A tajtékmocsarak bűze és Noir hajósa kellett ahhoz, hogy kiderüljön, a jelen kor mindent rosszul tud, amit a gyíklényekről tudni lehet. Mindenki vad, gonosz, ősi lényeknek tartja őket és senki nem ismeri a múltat, aminek súlyát a vállukon visznek már korok óta. Legendák szólnak arról, hogy az elf-aquir háborúban az aquirok oldalán harcoltak, ezzel bizonyítva látszik a tény, hogy a gonoszságnak abba a kategóriájába soroljuk őket, mint az ősaquir szörnyeket. Arról viszont nem szólnak a legendák, hogy az aquirok rabigába hajtották őket és kényszerítették, hogy egyáltalán részt vegyenek a harcokban. Mint kiderült, ők egy igazán béke és természetszerető népség voltak, akiknek eszük ágában sem volt beleszólni a nagyok csatájába. Nem is tűrték sokáig a kényszert, fellázadtak és lázadásukat úgy juttatták érvényre, hogy elárultak egy nagyhatalmú aquirt, a Terdt tanács egyik tagját az elfeknek. Az elfek kihasználták a kínálkozó lehetőséget, de az aquir, mielőtt a szörnyetegek poklába került volna, utolsó erejével átkot mondott a gyíklények népére és elvette tőlük álmaikat.
VálaszTörlésAzóta egyetlen snil sem képes álmodni. Az Álomhajós azt tűzte ki célul, hogy feloldja ezt a rettenetes átkot. Még egy aquir nagyúr sem rendelkezhet Noir ajándéka felett.
Erőfeszítéseit siker koronázta, jelenlétével és hatalmának hathatós bevetésével képes volt visszaadni a gyíklények álmait. Ami megteremtette a lehetőséget, hogy a faj egy új korszakot nyisson a történetében.
Sajnos azonban a varázs fenntartásához szükség volt az Álomhajós jelenlétére, a permanens megoldás még váratott magára. Nem csoda hát, hogy az újra fellelt álmokról nem mondtak le önszántukból a fajt irányító gyíkmágusok.
Remélem az Álomhajósnak a történtek után sikerül megtalálni a megoldást, a lehető leghamarabb vissza tud menni a snilekhez és mindenkorra visszakapják az álmaikat és vele egy szebb jövő reményét a fajnak.
"Minden elveszett. Hiábavaló és keserű a létezés. Az ostoba hibák végre következményekkel jártak. A Sötét Úr pedig végtelen ynevi kárhozatban részesít - más magyarázat nincs rá, hogy élek még. Végtelen bűnömet semmi sem mossa majd el. Fájdalmamat ezernyi kínba fulladó ellenség sem fogja enyhíteni. Nem tudom meddig tudom még fenntartani ezt a maskarádét. És nem tudom, hogy mi végre. Jobb lenne mindennek pusztulnia inkább."
VálaszTörlésTöbbször is hibáztunk, de az igazi árat a gyíkok falujánál fizettük meg. Az egész FAJUK jövője volt a tét, s mi mégis féltünk lemészárolni két tucatnyit közülük.
VálaszTörlésTörténhetett volna másképp, de azok nem mi lettünk volna. Kloinnak igaza van, a minták újra és újra kirajzolódnak.
Mindezek után mégis azt kell mondjam: járhattunk volna sokkal rosszabbul is. Ép bőrrel megúsztuk és a Hajós is kiszabadult. A gyíkok meg veszhetnek, nem hiszem hogy az álmaik jelentenék a kiutat dekadens életükből.