Helyszín: Eldar és Nuir Államközösség
Dátum: 2285.09.17-10.10
A csapat úgy dönt, hogy a Tar nevű falu keresését Nuir felé kezdik.
Itakban történik, hogy Seyana az egyik este, egy helyi nemest, Bris Sorelt az ujjai köré csavar, és próbál érdeklődni a kis faluról. A férfi megijed ugyan, de figyelmezteti Seyanát, hogy nem szerencsés az államszövetség területén Erania felől érdeklődni.
Ha a téma szóba kerül, mindenhol hallgatás és baljós pillantások jönnek csak válaszok helyett. Azok pedig, akik nagyon makacsul kérdezősködnek, nem mindig bukkannak fel újra… Nuirban elterjedt, hogy a szomszédos Reak politikai okok miatt megtámadta és porig rombolta egész Eraniát. A történet teljesen homályos és tele van ellentmondásokkal ezzel Bris tisztában van, és mivel egy pillantás alatt beleszeretett Seyanába mindent megoszt vele, és segít neki megtalálni Tart.
Az út közben szerzett térképpel eljutnak Erania feltételezett északi széléhez, de az út egyszerűen továbbkanyarodik. Nem vezet se út, se nyom délnek. Ahogy továbbmennek, egy ültetett erdőn, és a bozótoson, Kloin megtalálja egy felszántott, és fűvel benőtt út nyomát. A nyomokat követve eljutnak egy falhoz amely elzárja Erania medencéjét. Azonnal észreveszik, hogy nincs rajta semmilyen átjáró, vagy nyílás, és a gyilokjárók a feléjük eső oldalon vannak, a néhány épülettel egyetemben. Mintha a néhány százas helyőrség a Nuir Államközösséget védené az Erania felől közelítő veszedelemtől.
Seyana, Erik és Tirion úgy döntenek, hogy a helyőrséghez mennek, és elmondják nekik miért jöttek, remélve hogy a segítségükre lesznek. Elawer és Kloin azonban nem bíznak az üres címert viselő katonákban, úgyhogy várnak, majd később a falon túlra indulnak.
Közben hármukat kihallgatják, majd a helyőrség vezetője hívja az illetékeseket. Később az Államszövetség ügynökei is kihallgatják őket, azonban súlyos hibát vétenek, nem számítanak rá, hogy az őszinte társaság két másik útitárssal együtt érkezett Carone Vitti keresésére. Miután ellátják őket egy-egy erős hűségbéklyóval, elmondják nekik, hogy a keresett személyt Sulisban fogják megtalálni. Kikísérik őket az odavezető úthoz, és már mehetnek is.
Közben Elawer és Kloin visszatér, bevárják őket és megtudják, hogy mi is van a fal mögött. Bár a többiek biztosak benne, hogy Vittit Sulisban fogják megtalálni – köszönhetően, a papok mágiájának – mégsem arra indulnak, ugyanis a dalnok és a törpe ragaszkodik hozzá, hogy előbb nézzenek körül a falon túl.
Elawer Darin így emlékszik ezekre a napokra:
„Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 7. nap
Tegnap Kloinnal átkeltünk a falon. A környezet pont olyan volt, mint a másik oldalon, de a tudat hogy ide valamit bezártak, óvatosságra intett minket. Bár utólag belegondolva ez Kloint egy cseppet sem zavarta, már-már túlzottan paranoiásnak tűnhettem mellette.
Megláttunk egy várost, úgyhogy arrafele vettük az irányt. A többieket közben elengedték, s bár visszatérhettünk volna azonnal, Kloin erősködött, hogy menjünk és valamit dünnyögött az álmáról a bajsza alatt.
A város előtt nem sokkal embernek tűnő alakokat pillantottunk meg. De nem azok voltak! Még mielőtt átgondolhattuk volna, mit teszünk állati üvöltéseket hallatva rohantak felénk. Iszonyatosan gyorsak! Vékonyak, a testük szürke a tekintetük üres, de vadak, mint a veszett kutyák. Félelmetes, de látható hogy emberszerűek… vagy valaha azok voltak. Féktelen dühvel és puszta kézzel támadtak ránk, de olyan irtózatosak voltak, hogy ijedtemben kénytelen voltam felfedni a kilétem a törpe előtt; varázsoltam. Titkolni akartam…. még egy darabig legalábbis, de szükséges volt, hogy elmenekülhessünk.
Visszarohantunk a falig, már este volt, ott keltünk át ahol idefele, felkapaszkodtunk a gerincre, a sziklák és fák takarásába.
A megbeszélt helyen találkoztunk a többiekkel. Nagyon furcsán viselkednek, meggyőződésük, hogy Vitti és Mario Sulisban vannak. Mindegyikőjüknek befolyásolták az elméjét, úgy gondolom. Nagy vitában meggyőztük őket, hogy szánjunk még 1-2 napot a falon túli vidékre.
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 9. nap
Szép az éjszaka viszont ez a lelkiállapotunkról nem mondható el. Eraniában vagyunk a templom tornyában. Most nyugalom van, csak néha hallunk egy –egy hörgést, halk kaparászást. Csapdában vagyunk. A torony ajtaja mögött és körös-körül a téren nagyon sok van belőlük. Ugyanolyan szürke emberszerű lények, dühvel és gyilokvággyal. Se ételünk se vizünk, 1 napja nem ettünk és nem kertelek a helyzetünk kissé reménytelennek tűnik.
Mi ostobák, beküzdöttük magunkat a romváros közepébe majd itt ragadtunk. Jeleztünk a fal felé, remélem látta valaki. A varázsom hat a rájuk, hiszen szinte állatok, úgyhogy ha holnap sem változik, a helyzet félek, olyan tulajdonságom tör elő, amiről még eddig én sem tudtam. Talán ez a túlélés ösztöne? Nem akarok így meghalni, még nem. A többiek alszanak, bár szerintem mindenki éber, erőt gyűjtenek. Muszáj aludnom, mindent megpróbáltam, ma este nagyon kimerültem…
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 10. nap
Ugyanaz, mint tegnap, és mint egész éjszaka. Több százan is lehetnek. Se vizünk se ételünk, még egy napot nem bírunk ki. Este ki fogunk törni. Lemászunk a toronyból. Nagy a kockázat mindenkinek tudnia kell mi a dolga! Csak egy lehetőségünk van, vagy kijutunk, vagy elevenen falnak fel ezek a szörnyetegek. Kyel adjon erőt, Alborne áldást az éjszaka…”
Dátum: 2285.09.17-10.10
A csapat úgy dönt, hogy a Tar nevű falu keresését Nuir felé kezdik.
Itakban történik, hogy Seyana az egyik este, egy helyi nemest, Bris Sorelt az ujjai köré csavar, és próbál érdeklődni a kis faluról. A férfi megijed ugyan, de figyelmezteti Seyanát, hogy nem szerencsés az államszövetség területén Erania felől érdeklődni.
Ha a téma szóba kerül, mindenhol hallgatás és baljós pillantások jönnek csak válaszok helyett. Azok pedig, akik nagyon makacsul kérdezősködnek, nem mindig bukkannak fel újra… Nuirban elterjedt, hogy a szomszédos Reak politikai okok miatt megtámadta és porig rombolta egész Eraniát. A történet teljesen homályos és tele van ellentmondásokkal ezzel Bris tisztában van, és mivel egy pillantás alatt beleszeretett Seyanába mindent megoszt vele, és segít neki megtalálni Tart.
Az út közben szerzett térképpel eljutnak Erania feltételezett északi széléhez, de az út egyszerűen továbbkanyarodik. Nem vezet se út, se nyom délnek. Ahogy továbbmennek, egy ültetett erdőn, és a bozótoson, Kloin megtalálja egy felszántott, és fűvel benőtt út nyomát. A nyomokat követve eljutnak egy falhoz amely elzárja Erania medencéjét. Azonnal észreveszik, hogy nincs rajta semmilyen átjáró, vagy nyílás, és a gyilokjárók a feléjük eső oldalon vannak, a néhány épülettel egyetemben. Mintha a néhány százas helyőrség a Nuir Államközösséget védené az Erania felől közelítő veszedelemtől.
Seyana, Erik és Tirion úgy döntenek, hogy a helyőrséghez mennek, és elmondják nekik miért jöttek, remélve hogy a segítségükre lesznek. Elawer és Kloin azonban nem bíznak az üres címert viselő katonákban, úgyhogy várnak, majd később a falon túlra indulnak.
Közben hármukat kihallgatják, majd a helyőrség vezetője hívja az illetékeseket. Később az Államszövetség ügynökei is kihallgatják őket, azonban súlyos hibát vétenek, nem számítanak rá, hogy az őszinte társaság két másik útitárssal együtt érkezett Carone Vitti keresésére. Miután ellátják őket egy-egy erős hűségbéklyóval, elmondják nekik, hogy a keresett személyt Sulisban fogják megtalálni. Kikísérik őket az odavezető úthoz, és már mehetnek is.
Közben Elawer és Kloin visszatér, bevárják őket és megtudják, hogy mi is van a fal mögött. Bár a többiek biztosak benne, hogy Vittit Sulisban fogják megtalálni – köszönhetően, a papok mágiájának – mégsem arra indulnak, ugyanis a dalnok és a törpe ragaszkodik hozzá, hogy előbb nézzenek körül a falon túl.
Elawer Darin így emlékszik ezekre a napokra:
„Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 7. nap
Tegnap Kloinnal átkeltünk a falon. A környezet pont olyan volt, mint a másik oldalon, de a tudat hogy ide valamit bezártak, óvatosságra intett minket. Bár utólag belegondolva ez Kloint egy cseppet sem zavarta, már-már túlzottan paranoiásnak tűnhettem mellette.
Megláttunk egy várost, úgyhogy arrafele vettük az irányt. A többieket közben elengedték, s bár visszatérhettünk volna azonnal, Kloin erősködött, hogy menjünk és valamit dünnyögött az álmáról a bajsza alatt.
A város előtt nem sokkal embernek tűnő alakokat pillantottunk meg. De nem azok voltak! Még mielőtt átgondolhattuk volna, mit teszünk állati üvöltéseket hallatva rohantak felénk. Iszonyatosan gyorsak! Vékonyak, a testük szürke a tekintetük üres, de vadak, mint a veszett kutyák. Félelmetes, de látható hogy emberszerűek… vagy valaha azok voltak. Féktelen dühvel és puszta kézzel támadtak ránk, de olyan irtózatosak voltak, hogy ijedtemben kénytelen voltam felfedni a kilétem a törpe előtt; varázsoltam. Titkolni akartam…. még egy darabig legalábbis, de szükséges volt, hogy elmenekülhessünk.
Visszarohantunk a falig, már este volt, ott keltünk át ahol idefele, felkapaszkodtunk a gerincre, a sziklák és fák takarásába.
A megbeszélt helyen találkoztunk a többiekkel. Nagyon furcsán viselkednek, meggyőződésük, hogy Vitti és Mario Sulisban vannak. Mindegyikőjüknek befolyásolták az elméjét, úgy gondolom. Nagy vitában meggyőztük őket, hogy szánjunk még 1-2 napot a falon túli vidékre.
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 9. nap
Szép az éjszaka viszont ez a lelkiállapotunkról nem mondható el. Eraniában vagyunk a templom tornyában. Most nyugalom van, csak néha hallunk egy –egy hörgést, halk kaparászást. Csapdában vagyunk. A torony ajtaja mögött és körös-körül a téren nagyon sok van belőlük. Ugyanolyan szürke emberszerű lények, dühvel és gyilokvággyal. Se ételünk se vizünk, 1 napja nem ettünk és nem kertelek a helyzetünk kissé reménytelennek tűnik.
Mi ostobák, beküzdöttük magunkat a romváros közepébe majd itt ragadtunk. Jeleztünk a fal felé, remélem látta valaki. A varázsom hat a rájuk, hiszen szinte állatok, úgyhogy ha holnap sem változik, a helyzet félek, olyan tulajdonságom tör elő, amiről még eddig én sem tudtam. Talán ez a túlélés ösztöne? Nem akarok így meghalni, még nem. A többiek alszanak, bár szerintem mindenki éber, erőt gyűjtenek. Muszáj aludnom, mindent megpróbáltam, ma este nagyon kimerültem…
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 10. nap
Ugyanaz, mint tegnap, és mint egész éjszaka. Több százan is lehetnek. Se vizünk se ételünk, még egy napot nem bírunk ki. Este ki fogunk törni. Lemászunk a toronyból. Nagy a kockázat mindenkinek tudnia kell mi a dolga! Csak egy lehetőségünk van, vagy kijutunk, vagy elevenen falnak fel ezek a szörnyetegek. Kyel adjon erőt, Alborne áldást az éjszaka…”
Tirion visszaemlékezéseiből:
VálaszTörlésÚtitársaimról kiderült, hogy több erő rejtőzik bennük, mint amit az avatatlan szemek elsőre kifürkészni képesek. Bár indítékaik és céljaik nem világosak, semmi sem utal rá, hogy rossz szándékúak lennének. Már nem kell mindenáron rejtegetnek hatalmam, ha valami rosszul sülne el, de nem akarom egyelőre felfedni valómat előttük.
Igazából, jobban is érzem magam közöttük, mint merev papok, vagy kérkedő nemesek között. Remélem ha kiderül rólam az igazság, nem fognak túlságosan elborzadni.
Ahogy közeledik az éjszaka, egyre csak az jár a fejemben, hogy Darton miféle sorsot szán nekem. Ha a mai napot túlélem, minden bizonnyal valami fontosabbat tartogat számomra a jövő..
No!
VálaszTörlésElég annyi hozzá, pont úgy esett, ahogyan fentebb írták.
Most már erős a gyanúm, hogy befelé vezet az út. Ezért rá is veszem a fegyvertársakat, hogy ne menjünk Sulisba. Azt se tudják hol van. Ez így nincs rendben, de majd kialusszák magukat.
Én pedig csak a végére járnék, személyes okokból.
Mert álmot láttam megint, amit ide jegyzek, okulásul az utókornak:
Fából épült templomot látok, előtte Kyel szobra fából, letört karral. Teljesen ki van pakolva, bent minden helyet öklendező, nyöszörgő betegek foglalnak el. A papok, és néhány egészségesebbnek tűnő ember ápolja őket. Láthatóan nincs már sok remény. Két emberre fókuszálok, az egyik egy fiatal, beteg férfi, felette egy nő, aki egy kendővel az arcát törölgeti. Azt súgja neki: Tarts ki Rémy, jön a segítség... .
Ha a templomnak, vagy bárkinek, akit Rémynek hívnak, nyomát találom, bebizonyosodik, hogy borral is működik.