Helyszín: A Kárhozat Vadonja, Penzi, Kali, Rima, Temion, Adacia, Nuir, Berar
Dátum: 2287.11.16.-2287.14.10.
Annak ellenére, hogy minden jel arra mutat, hogy a kizáró varázskör megtörésével sikerült megszüntetni a Vadon romlásának az okát, a már eltorzul természet és a lényei nem lettek sem kevésbé vérszomjasak, sem kevésbé veszélyesek. A visszaúton is meggyűlt a csapat baja néhány mocsári elementállal, amik jóval erősebbek voltak mint amennyire elsőnek tűntek. Tirion el is határozza, hogy itt az ideje beszereznie egy mágikus pallost.
Már szinte Penzi határában vannak, amikor a csapat újra találkozik Tinnel, aki Claudia kérésére egy sürgős levelet hozott Tirionnak. Mint kiderül, Claudia talált egy megfelelő jelöltet a berari dartonita rendház vezetésére.
Mielőtt azonban haza indulnának a falusiak visszautasíthatatlan kéréssel keresik meg a csapatot kiket a Vadonból visszatérés óta győzhetetlennek gondolnak. Álarcos lovasok négy tizenéves falusi gyereket hurcoltak el, azt szeretnék ha a csapat megkeresné és visszahozná őket.
Tirion a pontos személyleírás alapján megállapítja, hogy a gyerekek még élnek, és hogy körülbelül 100 mérföldre délre vannak a szomszédos tartományban. Kaliban megtudják, hogy a jelzett helyen Sargeras tartományúr rézbányáin kívül nem sok minden van.A hegy lábánál tábla figyelmezteti őket, hogy az illetéktelen behatolók büntetése halál. Tirion úgy dönt, hogy inkább nem tart a csapattal és visszamegy Kaliba, több információt szerezni a bányákkal kapcsolatban. Közben Elawer és Tin feltérképezték a helyet, majd miután elrejtették a lovakat a többiek is utánuk indultak. Rájöttek, hogy a bányában komoly őrizet mellett rabszolgákat dolgoztatnak, köztük gyerekeket is. Úgy határoztak, hogy felgyújtják az egyik épületet figyelemelterelés gyanánt, közben pedig elzavarják a katonák lovait és megpróbálják kimenteni a rabokat. A figyelemelterelés bevált, de nem maradtak észrevétlenek, az őrök és a katonák is a behatolókra támadtak. Elawer bevetette minden varázshatalmát, és kíméletlen hatékonysággal tizedelte a bánya őrségét. A parancsnok hamar belátta, hogy nincs sok esélyük, ezért a vérontás elkerülése végett inkább bevette magát a főépületbe az embereivel. Minden rabnak lett volna lehetősége elmenekülni, de az adósrabszolgák egy része inkább nem tartott a csapattal. És a négy keresett gyerekből csak kettőt találtak meg, de tőlük megtudták, hogy nyugatra van egy másik bánya is, a másik kettő ott raboskodik. A kiszabadítottak egy része a otthagyta a csapatot, és önállóan indultak le a hegyről, a többieket pedig egy biztonságos táborhelyen hagyták, hogy még az éjjel, az esetleges erősítés megérkezése előtt ki tudják szabadítani a másik bányánál raboskodókat.
Észrevétlenül megközelítették a nagyon hasonló felépítésű telepet, de azonnal feltűnt, hogy az őrök nincsenek a helyükön és nincs semmi mozgás. Egyértelmű volt, hogy időben eljutott hozzájuk a figyelmeztetés, és egy kelepcével várják a támadókat. Csak azzal nem számoltak, hogy a csapatban egy boszorkány is van. Seyana, hogy elkerülje a fölösleges gyilkolást szabadjára engedte hatalmát és egy varázslattal elűzte az összes őrt és katonát az épületekből. A rabokat viszont nem találták meg, a rabszolgavadászok akik épp a telepen voltak a támadás hírének érkezésekor bezárták a rabszolgákat a bányába, ők pedig elrejtőztek a járatokban. Amikor a kalandozók leereszkedtek a bányába nyílzápor fogadta őket, de Elawer egyhamar semlegesítette a lövészeket, a bukott rowoni zsoldosoknak pedig közelharcban már nem volt esélyük a kalandozók ellen. A rabokat kiszabadították, a gyerekek megkerültek és aki még akart velük tarthatott. A rabszolgavadászok vezetőjét magukkal hurcolták, Elawer pedig később kiszabta a gonosztevőre a büntetést, elméjének épségével váltotta meg bűneit.
A gyerekeket visszajuttatták a szüleikhez. A kiszabadítottak közül sokan velük tartottak, Penziben, Ehiosban, Nuirban de még Berarba is jutott belőlük. Ők egész életükben hálásak lesznek Eriknek a bajvívónak, Kloinnak a törpének, a gyönyörű Seyanának, a dalnok Elawernek, és a titkzatos Tinnek amiért megmentették az életüket.
Mielőtt útnak indultunk, hogy utánajárjunk Alestan egy újabb bejegyzésének, Claudia megkérte Tiriont és engem, hogy ha találkoznánk Tinnel tolmácsoljuk neki az üzenetét, hogy a későbbiekben is tudnák használni a szolgálatait. Erre alighogy kiverekedtük magunkat abból az átkos mocsárból azon az istenek háta mögötti helyen Tin ott állt egy üzenettel a kezében. És ezek után kérés/kérdés nélkül velünk tartott a falusi gyerekek megmentésére. Egészen hihetetlen ez az ember, annyira titokzatos és annyi meglepetést okozott már. Most már igazán kíváncsi lennék rá, ki is ő valójában.
VálaszTörlésMeg akartam büntetni őket. Ha gyermekek jövőjét veszi el valaki, az a szememben a legnagyobb bűn. Nem gondolkoztam, de utólag visszagondolva kíméletlen voltam és igazságtalan. Meg kell bánnom ezeket a bűnöket és vezekelnem kell miattuk, különben hatalmába kerít valami, ami rossz útra visz...
VálaszTörlésNagyon sok bátorság van ezekben a kalandozókban. Ismeretlenekért kockáztatni az életüket... És mi a jutalom? Hacsak nem a felszáradó könnyek.
VálaszTörlésA büntetés nem az én asztalom, Elawert mégis jobban megértem, mint Kloint...
És még valami, amit megértettem a kalandozókról: ők is tartoznak valahová. Annyi szeretettel beszéltek erről az eldugott kis városról. Ki tudja, egyszer talán én is otthonomnak mondhatok egy helyet? Talán épp Berar lesz az?
Ha így van, akkor sok munkám van még: a rabságból szabadultaknak szükségük lesz az én támogatásomra is.
Sajnálom a hasonlú sorsú embereket, mint ezek a gyerekek, de a Sötét úr szolgájaként nem keveredhetek bele kínos politikai ügyekbe ilyen közel rendházunk központjához. És főleg nem akkor, amikor hamarosan indulnom kell egy nagyon fontos ügyben intézkedni. Segítettem a többieknek, amennyit tudtam anélkül, hogy az Egyházat belekevertem volna az egészbe, és imádkoztam a sikerükért.
VálaszTörlésEgyre jobban alakulnak a rendház dolgai, érzem Darton kegyét. Életem eddigi legnagyszerűbb cselekedete volt az alapítás, szívem megtelik áhítattal amikor a jövőre gondolok.
Úgy vettem észre, hogy Elawer lelkében fel-feltűnik a gonoszság szikrája az utóbbi időben, remélem felül tud kerekedni rajta.. Ha nem, akkor én ott leszek, hogy segítsek rajta. Vagy így, vagy úgy, haha.
Tin igencsak hasznos emberünknek bizonyul, kíváncsi vagyok miféle célok és vágyak vezérlik. Ha időm engedi, és nem zárkózik el, megpróbálom jobban megismerni őt.
A helyzet egyértelmű volt, a megoldás úgy
VálaszTörléssikerült, hogy beillik példastatuálásnak is.
Akármekkora a helyi érdektelenség, elég merész
egy
ilyen pici terület urától ekkora dekadencia. Ha
később sikerül elkerülni a bányák 40 mérföldes
környékét nem hiszem, hogy problémánk lenne
miatta.
A helyi haderőről:
A zsoldosok nem harcoltak valami lelkesen,
a bukott zsoldosok meg nem harcoltak valami jól.
Éjszaka lemennek a tárnába (a vaksötétbe) a
nyílpuskáikkal, lövöldöznek kicsit, aztán
elterülnek a csapások alatt. Még töprengek rajta,
mi lehetett a tervük lényege, mert most úgy
gondolom, a gorkok is nagyobb fogékonyságot
mutatnak a taktikára.
Voltam már hasonló korban, hasonló helyzetben, mint ezek a gyerekek. Ilyenkor bizonyára Uwel atya vezet minket.
VálaszTörlés