Sok tűz, rossz társaság

Helyszín: Berar, Narvan, Ruda, Manis-szigetek, Nuir
Dátum: 2287.15.04.-2287.17.20.

Berarban a csapat visszatérésének örömére ismét lakomát ülnek, aminek valódi okát csak kevesen ismerik. Mindenesetre az elmúlt napok feszültségének emléke mindenkiben elhalványul, kivéve Eriket, aki veszélyesen közel került a tűzhöz. Különös problémájára az egyszerű népi praktikák között keres gyógyírt, és mivel fűben-fában orvosság, minden fellelhetőt beletöm a pipába, és napokig búfelejt.
Így arra a pillanatra nem tud utólag pontosan visszaemlékezni, amikor Ernan Roig a városba érkezik, és a segítségüket kéri felesége utolsó kívánságának teljesítése ügyében. Az asszony hosszú ideje haldoklik, a papok megállapították, hogy szenvedése már a végéhez közeledik. Már csak egyetlen fiukat szeretné még egyszer látni, aki utoljára hét éve járt otthon, két éve már hírt sem hallotak felőle.
A fiú azóta kalandozóként bejárt közeli és távoli földeket, lassan elfelejtve a poros vidéket, ahol fiatal éveit töltötte. Az apja a személyes tárgyai közül egy fakardot hozott el, mert úgy hallotta, hogy Darton papja egy tulajdonossal szoros kapcsolatban lévő eszköz alapján képes megtalálni egy embert. Azonnal ki is derül, hogy a fiú él, de tartózkodási helyét csak további kutatómágiák képesek felfedni. Mivel a volt kormányzó korábban is tisztességes tárgyalópartnernek bizonyult, kívánsága pedig érthető volt, nem utolsó sorban önként is jelentős jutalmat ajánlott, mindenki egyetértett abban, hogy érdemes az ügyével foglalkozni.
Így másnap hajnalban már úton voltak Narvanba, ahol Seyana fürkésző varázslata az ifjabb Roig jelenlétét mutatta. Erik egyelőre nem volt olyan állapotban hogy vállaljon egy utat, és a feladat is egyszerűnek tűnt, így miután levélben hátrahagyták a feladat célját, nélküle indultak el. Bár az út keresztülhaladt volna Valenen, az elmúlt időszak eseményeire való tekintettel a csapat okosan elkerülte a várost.
Narvan hatalmas kikötőváros, nyomasztóan nagy és zsúfolt területtel, furcsa szokásokkal és magas árakkal. Bár Tirion roppant mód meg van elégedve a vendéglátás színvonalával, lassan muszáj a feladatra koncentrálni, mert az idő és az anyagiak szabta keretek szűkösek.
Ekkor meglepő módon kiderül, hogy amíg elmulasztották Roig fürkészését, bizony továbbutazott, éppen azon az úton amelyen korábban a csapat is jött, és már jelentős előnye van. Sietve hátrahagyták hát a fényűző várost (nem mindenki bánatára), és próbálták azelőtt utolérni, mielőtt végleg elveszítenék a nyomát. Miután nem akarták ismét elkövetni az első hibát, már-már indokolatlanul sokszor folyamodtak a mágia ajándékához, de így részletesen nyomon tudták követni lépéseit egészen a Ruda nevű kikötőig, ahol tengerre szállt, és észak felé indult az ismeretlenbe.

Három nap lemaradással Elawer, Kloin, Seyana, Tin és Tirion is megérkezik, és beveszi magát az első fogadóba. Seyana nem mulasztja el értesíteni öccsét az uticél változásáról, aki közben magához tért, és a többiek után indult. Elawer elhatározza, hogy ezúttal pórias módszerekkel fog információt szerezni a keresett személyről, és távozásának körülményeiről. Magával viszi Tint, mint az ilyen praktikák avatott ismerőjét. A kikötői hivatalnok azonban ellenáll a megvesztegetési kísérletnek, ráadásul modortalan viselkedésével magára haragítja a bárdot. A kikötőben dolgozó matrózok is hasonló nevelési hiányosságokban szenvednek, ami csak olaj a tűzre. Mentségükre legyen mondva, más emberek, más szokások. Mindenesetre annyi előrelépés történik, hogy a hosszabb utazásra alkalmas hajókat beazonosítják, valamint a matrózok kedvenc kocsmáját, a beszédes nevű Sánta Sirályt is.
Seyana a fogadót el sem hagyva próbál hasznos dolgokat megtudni, amíg Kloin és Tirion mellette maradnak. Annyi kiderül, hogy Roig népes társaságába számos déli is tartozik. Elawer és Tin a Sirályban töltik a délutánt, ahol sikerül hajót bérelni, azonban a bárd bosszúszomja nem csillapodik, mert a kikötőfőnök nem mutatkozik kedvenc italmérésében. Estére Kloin is csatlakozik egy kis kockajáték, és egy kicsit több asztaltördelés reményében. A baj természetesen megérkezik, de sajnos ismét kontrollálatlanul, fél tucat orvgyilkos és mérgezett célszerszámaik formájában, akik rendezett visszavonulásra kényszerítik a széklábbal felfegyverzett törpét, és a számszeríjjal és mágiával egyaránt dolgozó Elawert. Ő a többiektől elszakadva tűnik el az éjszakában, nyomában megerősítetlen számú (legalább egy) halottal, míg Tin és Kloin együtt szándékozik visszatérni a szállásukra. Az ő útjukat is megpróbálják elállni, de Tin szokatlanul agresszív bicskás stítusával szemben tehetetlenek. Míg a törpe a Sirályból származó széklábbal leckézteti az egyiket, új társa rövid úton kivégez (és ez nem történetmondói túlzás, tényleg felkoncolja őket) négy támadót. Ezek után már háborítatlanul térhetnek vissza a többiek közé szállásukra, egy értékes fogollyal gazdagodva. Érkezésük természetesen riadalmat vált ki a fogadó vendégeiből, de ezt a törpe még tetézi tapintatlan viselkedésével, miszerint nem is veszi a fáradtságot, hogy a vállán keresztülvetett hátbalőtt féltetetmet ittas ivócimborájának álcázza. Sűrű vércsöpögés közben végre felmennek az emeletre, így a kevésbé ijedős fizetővendégek végre nyugodtan elfogyaszthatják esti italuk maradékát.
Odafent sok verés és kevés varázs hatására (amihez Tiriont is fel kellett ébreszteni) kiderült, hogy ismét sikerült szarba tenyerelni, mert a kikötőfőnök az érdeklődő csapattagok eltakarítására máris felbérelt egy orvgyilkos céhet. Rövid számolgatás után úgy döntenek, hogy bár a városban már nem sok ellenlábasuk élhet, mégis jobb lenne a továbbiakban elkerülő magatartást tanúsítani. Így a vérdíj sorsát Elawer, a kivallatott fogolyét Tin rendezi. Ezután titokban visszavonulnak a Delfinvadász nevű hajóra, ahol Eriket és az indulást várják.
Végül 6 nap hátránnyal, de teljes létszámban indulnak a Roigot szállító hajó után. A hangulat remek, hála Tirion kapcsolatteremtő képességének, és 10 gallon rumnak.

Kétheti hajózás után láthatóvá válik az uticél: egy fortyogó tűzhányó a Quirron tenger közepén. A közelébe érve már a part mellett horgonyzó hajó is feltűnik, valamint a manaháló szokatlan viselkedése. Annyira vadul, és kiszámíthatatlanul áramlik a mana a környéken, hogy egy kisebb varázslat is pusztító erjűvé válik, emellett változatos mellékhatásokat produkál. Ez a korlátozás Tiriont zavarja a legkevésbé, ő könnyen túlteszi magát a körülmények megváltozásán, és ezen túl egy spirituális hegtetoválással is büszkélkedhet (kellemetlen mellékhatás a narancspiros izzásig hevülő fém felszerelés miatt). Elawer természetesen kísérletezget egy kicsit, de rövid úton kiderül, hogy nem érdemes. Erik és Kloin örülnek, mert végre kifigyel egy tisztességes harc.
Az első találkozás a tűzhányó lejtőjén történik, ahol a felbukkanóknak elmondják, hogy Roig számára fontos üzenetük van. A csónak mellett bevárják a másik kalandozócsapat embereit, átadják az üzenetet és a fakardot, de úgy tűnik, nem indulhatnak azonnal vissza. Erik megtárgyalja, hogy esetleg tudnának segíteni Roig társain, ha ez meggyorsítaná az események menetét. Erre a másik csapat vezetője Rakan, négy emberét felküldi a Delfinvadászra, hogy kutassák át. Kiderül, hogy egy „nagyon veszélyes” embert keresnek a szigeten. Mindenesetre a kíváncsiskodókkal a bajvívó, a harcos és a bárd térnek vissza a hajóra, ahol rövid vizsgálódás után a dzsadok eldöntik, hogy el lesz süllyesztve. A kapitány és a legénység azonnal reklamál, de nem nagyon mernek heveskedni, mert ketten képzett fegyverforgatónak tűnnek, egy feltűnően hordja a rövidíját, a rogyokba tekert emberektől pedig semmi jót nem lehet várni. Elawer nyer egy kis időt, és kompromisszumképpen felajálja, hogy a Delfinvadász horgonyozzon a másik hajó mellett, hogy ne jelentsen külön kockázatot. A parton maradtak elhatározzák közben, hogy felmennek a táborhoz, de ott barátságtalanul fogadják őket. A kezdeti kommunikációs nehézségek ugyan nem járnak sérüléssel, de a jó szándék utolsó szikráit is elmulaszják az egyre feszültebb orvgyilkos és paplovag lelkében. Seyana teljesen kiszolgáltatottnak érzi magát, ezért erőltetné a békés megoldást a sokasodó baljós jelek ellenére. Tirion és Tin azonban egy alkalmas pillanatban magához ragadja a kezdeményezést, és végsőkig tartó párharcba bocsátkoznak az ottmaradt fegyverforgatókkal. A pajzshasználó csak rövid ideig tudott ellenállni Tin már említett bicskás módszerének. Ennek ellenére lehet, hogy hajszállal alulmaradtak volna, mert az alulöltözött harcos minden trükkjét bevetette, Tin súlyosan meg is sérült a vállától a csípőjéig, de Seyana végül csak jobb belátásra tért, és magához vette Tin számszeríját. Amikor a kardművész felélte utolsó erőtartalékait is, kevéssé elegáns módon hamuba hullott egy nyolckilós pallos csapása alatt.
A part mentén kerülő hajón észreveszik a hegyoldalban folyó összecsapást, és a dzsadok lépnek először. A kapitány nyílvesszővel a torkában dől el, de a lövész már nem tud tanulni utolsó hibájából, mert Elawer végzetes lövése a két szeme közt éri. A jól páncélozott gladiátor a törpére támad, a rongyokba csavart szerencsétlen zavartan szemlélődik. Erik már korábban kinézte magának a könnyűfegyverzetű dzsadot. Bár Kloinnak nem sikerül feldöntenie ellenfelét, és egy szerencsés fejszecsapás használhatatlanná is teszi a jobb lábát, a harc kimenetele nem lehet kétséges. Persze Elawer, aki kevéssé képzett a harci taktikákban, a harcolók közé lő (a gladiátor jobb combjába). Az erre sikeresen kiüti a kalapácsot a törpe kezéből. Vesztére, mert Kloin partszerte hírhedt pusztakezes harcos (matrózkocsmai körökben), és pillanatok alatt mozgásképtelenné teszi nála kétszer nagyobb ellenfelét. A türelmetlen matrózok erre megmártogatják kardjukat a lefogott ellenfélben. Ezt látva a rongyos a vízbe veti magát, de Elawer mosolyogva lövi a hullámsírba. Az utolsó, látva hogy Eriknek ítéletnapig sem fog fölékerekedni, megadja magát és leugrik a fedélzetről.
A másik kalandozócsapat hajóján nyoma sincs a legénységnek. Valószínű, hogy a sziget közelébe sem jutottak. Tirionék a partról a másik csónakkal kimennek a hajókhoz, és mindkettő felett átveszik az irányítást. A visszatérés után mindkét vitorlást a matrózoknak ígérik. Az éjszaka folyamán a másik csapat három túlélő tagja, akik a szigeten rekedtek újraértékelik a lehetőségeiket, és napkelte után jelzik tárgyalási szándékukat. Még nem tudnak társaik haláláról, amikor ez kiderül, a dzsad boszorkánymester elkeseredésében egy démoni teremtményt szabadít rájuk, aminek a megidézésébe azonnal belehal. Tirion és Elawer száll harcba a teremtménnyel, és a tomboló tűzvihar ellenére súlyos sérüléseket okoznak neki, anélkül, hogy ők komolyabb sebeket szereznének. Végül a pallos csapása végez a teremtménnyel, ami szélben szálló hamuvá omlik. Rakan látva, hogy harcban esélytelenek, azonnal feltétel nélkül megadja magát, fegyvereiket átadják, és követik a csapatot a hajóra. Letesznek eredeti szándékukról is, hogy elfogják a varázshasználót, akinek a fejére 1000 aranyas vérdíjat tűztek ki. A jelenlévők közül senki sem olyan ostoba, hogy akár egy pillanatig is elhinné, el lehet kapni egy varázshasználót, aki önszántából, magányosan jött egy ilyen átkozott helyre. Ezek után semmi nem akadályozhatja meg, hogy Garl Roig visszatérjen haldokló anyjához.
Visszafelé még felveszik a kardforgatót, aki inkább a tengert választotta Erik pengéje helyett. A hazaút eseménytelenül telik azt leszámítva, hogy az utolsó dzsad ahelyett, hogy megfogadná Kloin tanácsát („Legközelebb akkor gyertek elő a sivatagból, ha megtanultatok harcolni!”), inkább hőzöngeni kezd. Ez másodperceken belül élete legmegalázóbb vereségéhez vezet, mert míg ő csak nevetséges pengéivel hadonászik, a törpe egy kurta csapással úgy veri mellkason, hogy egy pillanatra még a szíve is kihagy, miközben elterül a fedélzeten. A feketeség előtti utolsó emléke pedig az arcához közelítő kalapács, és a törpe megvető félmondatának foszlánya. Miután órák múltán magához tér, már nem nagyon akaródzik védeni a mundér becsületét, így rendben kikötnek.
Mindenki hazafelé veszi az irányt, Garl is hazaér időben, teljesül Ernan Roig kérése. A volt kormányzó hálája azonban őszinte, a jutalomként adott aranyak számosak. Az út tanulsága pedig még azoknál is sokkal értékesebb.

*Kloin*