Farkaskölykök

Helyszín: Erion
Dátum: 2287.26.06.- 2287.28.05.

Elawer a könyvtárban keres nyomokat Erion hercegnőjéről és a búcsúüzenetben megjelölt dátumról, de semmi használhatót nem talál.
Végül Lannister lovag kapcsolatát keresik fel. August tanyáján borsos áron sikerül használható információt vásárolni: Öröm negyed, Liliom kerület, Fekete Hattyú fogadó és egy név. A környék feltérképezése után megtalálják helyet és türelmük kifizetődik amikor végre sikerül személyesen beszélni Militoval, akinek átadnak egy üzenetet.
Nem sokkal később Elawernek különös találkozásban lesz része. Mago, Ardo Brex varázslója keresi fel, és néhai mestere iránti tiszteletből igen hasznos tanácsokkal és figyelmeztetésekkel látja el Elawert. Mi több, felajánlja, hogy bejuttatja a bárdot és esetleges kísérőit a Falka következő toborzására ha úgy döntenek.
Miután Elawer mindent elmesél barátainak, azok gondolkodás nélkül követik veszélyes vállalkozására.

A toborzásig eltelt időben sem tétlenkednek, Lannisterrel közösen egy kereskedő pincéjét tisztítják meg egy veszedelmes rémtől ami befészkelte magát.

A megjelölt napon ellátogatnak a Fogadó negyed, Álmok kerületének meglehetősen furcsa fogadójába, ami a Kacsa névre hallgat. Szokatlan kialakítása arra utal, hogy ez lehet a Falka egyik gyülekezőhelye. A csapattal együtt húszan vállalkoznak a három próbára melyek teljesítése után a jelentkezők a jelöltek közé lépnek és tíz küldetésen bizonyíthatják erényeiket a Falka tagjai mellett, hogy végül teljes értékű tagjai legyenek a kalandozók társulásának.
Maga Arado Brex is megjelenik, aki rövid lelkesítő, egyben elriasztó beszédet intéz a megjelentekhez. Mago intelmeinek helytállónak tűnnek, a hírneves kalandozó, már csak árnyéka annak miket Norian Dalen regélt róla és ami egykor lehetett.

Az első próba már aznap éjjel lezajlik. A jelentkezőket egyesével a Nekropolisz legbelső régiójába viszik és a Falról egy-egy sírkertbe eresztik őket, ahonnan „csupán” kijutniuk kell. Persze a sírkert ezredéves nyugalmát megzavarók méltán számolhatnak a sírok őrzőinek és lakóinak haragjára. Mindenkinek más és más rémséggel kellett leszámolni, hogy szabadulhasson:

Tin az elsők közt - a csapatból elsőként - ereszkedett alá a kihúzott ősi család sírkertjébe. A közepén egy síremlék földmélyi kriptával. A sírkert két hosszanti fala mellett szarkofágok sorakoznak. A köztes helyeket jobb-rosszabb állapotban lévő sírkövek borítják. Amikor leér, rejtőzik és kémlel. Elindul a kapu felé, és váratlan látogatót vesz észre: egy fiatal elf nő, egy sírrabló veti át magát a falon. Odaoson az egyik szarkofághoz és feszegetni kezdi. Tin próbálja elkerülni, és mielőbb a kapuhoz jutni. Mire a kriptát megkerüli, a sírrabló már a díszes nyughelyben kutat. A kripta lépcsőin csörgés, döngő léptek: egy páncélos élőholt harcos. Az elf nő nem eszmél, így Tin önfeláldozóan a segítségére siet. A jól ismert bicskás stílus a holt ellenfél ellen is...
Tin a lendülettől elesik. A páncélos már sehol, sem a tolvaj, sem a szarkofágok: csak egy torz kislányalak hajol fölé. Légies kezeit Tin torkára fonja és életerőt szív el tőle. Tin hamar eszmél, kigurul, odébb ugrik, felhajt egy gyógyitalt. Majd menekülőre fogja. A kapu előtt azonban egy csontkéz ragadja meg. A mithrilltőr hamar kiszabadítja a csontok szorításából, de eddigre ott van a rém. Így hát megküzd vele, és az istenek mellette vannak. Elsőként teljesíti az első próbát.

Seyanát már a falon hatalmába kerítette a Nekropolisz nyomasztó, mindent beterítő sötét árnyéka. Ahogy az alant elterülő korokkal korábbi monumentumokra nézett nagyon kicsinek érezte magát. A Falon járók halandósága nem volt még soha ennél kézzel foghatóbb. És nem csak önmagát féltette, a többieknek is egyedül kell szembenéznie az elmúlással.
Ahogy leért a sírkertbe minden energiáját védekező varázslatokra fordította. Körbekémlelt, körbe lopózott, de szemével és fülével semmi fenyegetőt nem tapasztalt. Próbált az ajtón kimenni, de nem engedett a vasalt tölgy. Seyana érezte, hogy a védelem nem fogja kiengedni még szembe nem néz az őrzőkkel.
Mikor a kripta kertjének kapujába ért két szárnyas démonszobor mozdult meg. Seyana leghatásosabb fegyverét az elemi tüzet vetette be ellenük, a kitörés minden élőt és holtat elhamvasztott volna de a kőben nem tett kárt. Ezután Seyana felrepült így próbált elmenekülni üldözőitől, de a szobrok is képesek voltak a levegőbe emelkedni, ráadásul sokkal fürgébbek voltak a boszorkánynál. Kétségbeesésében a fal tövébe húzódott és próbált védekezni a repülő szörnyetegek ellen. Varázslatait egymás után vetette be és végül sikerült az egyik szobrot irányító vak dühöt kioltani és a szobor visszatért őrhelyére. A baj csak az volt, hogy ezzel a varázslattal merítette ki utolsó tartalékait. Szerencséjére a még ép védelmező is követte a másik szobor példáját és visszatért posztjára. Sajnos az ajtó továbbra is zárva volt. Seyana tudta, hogy mágiája nélkül nem győzheti le a szobrot, ugyanakkor amíg az épségben van, nem juthat ki az átkozott helyről. A napfelkelte közeledtével, mikor már az életéről is lemondott elkeseredett lépésre szánta el magát, egy utolsó rohamot indított a kőszobor ellen. Tőrét teljes erejével vágta a szobor közepébe. Tudta, hogy ez nem lesz elég, a szobor mozdult, érezte az elmúlást és minden elsötétült…
Mikor magához tért megtalálta tönkrement tőrét, amiben az egykori morgenita papnő lenyomata létét áldozta, hogy megtörje a szobrot tápláló varázst.
Seyana megtörve, de élve hagyta ott a sírkertet.

Tirion teljes harci díszben ereszkedett le a falon. Lenn a sötétségben a Nekropolisz terült el.
-Darton tréfája ez is, az első próba nem nehézség, hanem jutalom!
Kissé elragadta a lelkesedés, és mind gyorsabban ereszkedett alá. Keze megcsúszott, néhány méter után pedig olyannyira felgyorsult, hogy az ugrás mellett döntött, jó néhány métert zuhanva. Hatalmas puffanással ért földet, megrázta magát, majd hangosan felnevetett.
Egy ősi sírkert terült el előtte, tele érintetlen sírokkal, és középen egy kripta terült el. A sírkert túloldalán pedig a kapu. Tirion odatrappolt a bejárathoz, és fülelt. Tudta, hogy ellenfele odalenn van. Páncélcsörgés és lépések zaja ütötte meg fülét. Hátrébb húzódott, felkészülve ellenfele fogadására. A bejáratban egykori kyr íjász immáron élőhalott torzója tűnt fel. Mielőtt Tirion bármit is tehetett volna, máris pendült a húr, és a mellkasába egy nyílvessző fúródott. Tirion felismerve, mivel áll szemben, Dartonhoz intézett egy rövid fohászt, s immáron hitének hatalmával felvértezve indult meg ellenfele irányába. Rácsapott ellenfelére, azonban az íjával hárította a csapást, s földöntúli gyorsasággal a kripta mögé ugrott. Tirion utána kiáltott:
-Gyere te rohadék, megadom neked ami jár!
Kis szünet után, meglepő dolog történt, a magasból újabb nyilvessző csapódott a lovag mellvértjébe, majd hangos koppanásal ért földet, ahogy lecsúszottt róla. A csotváz íjász felmászott a kripta tetejére, s onnan próbált végezni Darton szolgájával, kevés sikerrel. Tirion arcán egyre szélesebb mosoly jelent meg, látván tehetetlen ellenfele szenvedését. Azonban egyszerre csak mormogás hagyta el az élőholt száját, megmozdult a föld, és zombik hadai keltek életre a sírokból. Látva a hatalmas túlerőt, Tirion felvette sajátos harcmodorát, és megpörgette pallosát miközben védekező állásba helyezkedett. A zombik megindultak felé, de mielőtt megtehették volna az első lépést, jéghideg szél söpört végig a temetőn, s egy pillanattal később összeroskadtak, s testük újra élettelenül hullott a földre. A kapu előtt várakozó Falkatagok megborzongtak, s mintha túlvilági kacaj hangjait hallották volna néhány pillanatra…
Az íjász mérgesen felemelte kezét, és ismét mormogott, eredménytelenül. Mérgében elhajította íját, és előhúzta szablyáit. Leugrott Tirion mellé, s elkezdődött a harc. Tirion egymás után vitte be a súlyos csapásokat pallosával, míg ellenfele épp csak karcolásokat ejtett rajta. A harmadik csapás után az élőholt földre rogyott, teste és fegyverei pedig elporladtak. Tirion hálát adott a Sötét Úrnak segítségéért, és kilépett a kapun, ahol furcsa tekintettel méregetve már várták leendő testvérei az elégedett dartonitát.

Elawer macska ügyességgel ereszkedett le a meredek falon a sírkertbe. Fejében záporoztak a gondolatok: „Féltette társait, leginkább Seyanát… Soha nem bocsátja meg magának ha valami történik bármelyikükkel. Ő hozta őket ilyen veszélyes helyzetbe és neki kell ezeken a próbákon és a későbbiekben is példát mutatnia.
Gondolatai most az előtte álló akadályra terelődtek. Tudta, hogy tudománya nem sokat ér Darton birodalmában, és tényleg csak magára számíthat. Bármivel is találkozzon valószínűleg egy lövésre lesz ideje, majd csak a kardjában bízhat, aminek forgatása valljuk be nem Elawer erőssége. Csak a szerencséjében és az istenek jóindulatában bízott és úgy érezte a sors nem akarja hogy elbukjon, még biztos nem..."
Lágyan érkezett a puha gyepre egy pisszenés sem hallatszott s máris betöltötte a nyílpuskát a különleges zöld színű rúnázott nyílvesszővel. S amint felnézett a kripta mögül egy vörös ruhás fekete hajú női alak libben elő, tőle mindössze tizenöt méterre és felé fordult.
A furcsa, torz női alak felé fordult, körülötte megfagyott a levegő és tekintetétől Elawer rettegni kezdett. Lelke menekülni próbált a testéből, szíve a torkában zakatolt keze remegett, nem volt olyan magabiztos mint szokott. Egy pillanat telt el csupán de hosszú perceknek érezte amíg nehéz kezében célzásra emelte a fegyvert. Meghúzta a ravaszt és a nyíl egy zöldes robbanással fúródott a teremtmény testébe. A lény iszonyatos sebességgel és földön túli sikollyal indult a bárd felé, aki remegő kézzel nyúlt egy újabb vessző után. Hirtelen egész testében kínzó fájdalmat érzett, mintha maga a halál símogatta volna meg fagyos élettelen kezével. Összerezzent és képtelen volt újratölteni... Hirtelen előkapta a kardot és összeszedte minden bátorságát. Összpontosította minden energiáját és üvöltve csapott a démonra. Eltalálta de ismét lelkébe hasított a gyötrelem és szinte görcsbe rándult. Ütötte vágta a lényt ahogy erejéből telt, soha nem harcolt senkivel és semmivel ilyen elszántan. Nem bírt vele, messze akart kerülni, hogy újra lőhessen... s az istenek meghallgatták a fohászt. A lény támadott s Elawer tekintete elhomályosodott és hátraesett a földre, ellenfele a levegőbe emelkedett, hogy gyötrelmes halálba küldje a bárdot. Itt az idő gondolta, összeszedte minden erejét, villámgyorsan töltötte be a nyílpuskát és lőtt. Mintha az idő lelassult volna, hallotta suhanni a vesszőt és látta amit derengő zöldes csíkot húz a holdvilágos éjszakában: talált! A lény gyüszögő halálsikolya zökkentette vissza az éber-álomból. A levegőbe kővé dermedve ezernyi csillogó darabra robbant, de darabjai fájdalmas sebeket ejtettek a bárd egész testén. Ezer sebből vérezve botorkált el a kapuig és remélte biztonságba jut. Összeszedte lelki erejét és egy varázslattal látszatra tökéletes állapotba hozta magát majd magabiztosan lépett át a kapun, ahol már várták. Gondolatai újra a társain jártak és imádkozott, hogy mindenki épségben teljesítse a próbát és megköszönte az isteneknek életét.

Mikor Kloin leereszkedett borzalmas bűz csapta meg az orrát. Gyomorforgató és elviselhetetlen volt, egészen rosszul lett tőle. De nem volt sok ideje ezzel foglalkozni, ugyanis a sírkertben két szörnyű élőholt bestia támadt rá. Egykor talán humanoidok lehettek, de négykézláb ugráló, karmos rohadó testű rémségek lettek belőlük, amik veszedelmes gyorsasággal kapkodnak a törpe nyaka felé.
Miután az egyiket sikerült elintézni, a másiknak már nem volt esélye a szívós törpe ellen. Kloin az egyik fejét magához vette szuvenír gyanánt, de a kísérők támogatták az ötletet, hogy az elviselhetetlen bűzű koponyát magukkal hurcolják.
 
Erik az utolsó jelöltek között jutott a Nekropolisz kriptavárosába. Egy teljesen csendes, kísérteties kertben találta magát, körben négy láb magas fal határolta, középen egy nagyobb síremlék maradványaival.
Elengedte a kötelet, mire azt gyorsan visszahúzták a fal biztonságos magasába. Előhúzta Darton áldását viselő fegyvereit és elindult befelé, a legnagyobb kőrakás felé.
A kripta lakója megérezhette az érkezését, pár lépés után egy förtelmes szörny mászott elő a romok közül. Teste, bár humanoid, rovarszerűen szelvényezett volt, akárcsak a feje, amin legalább hat, különálló szem, csáprágók, és kis csápok is voltak.
Rögtön észrevette Eriket, felé fordult, talán valami hangot is hallatott, és a kezével kiszorította a levegőt a bajvívó torkából. Legalább 15 lábra voltak egymástól, a bestia valamiféle mágiát használt!

Erik, levegőért kapkodva a dobótőreiért nyúlt, és egy ügyetlen, de annál szerencsésebb mozdulattal eltalálta a lény felé nyújtott kezét. A koncentrációja meglazult, csakúgy mint a szorítása. Mire azonban Erik elég közel ért volna, előkerült egy három láb hosszú csont dárda.
Az aquir elbízta magát, nem számolt ellenfele harci tapasztalatával. Erik minden egyes szemre irányzott szúrása utána egy dühkitöréssel válaszolt. Élesen visító hangot hallhatott ilyenkor akárki a környéken, de a mellkasra nehezedő, lórúgásnyi nyomást csak Erik érezte. Olyan erővel emelték fel a lökések a bajvívót, hogy rendre a mögötte lévő falig csúszott.
A szörny, ereje fogytán, elhatározta hogy végez a "betolakodóval". Bal kezével, messziről elszorította Erik torkát, jobb kezével a dárdát, ha nem is oly halálosan, de meglehetősen ügyesen forgatta.
Erik végső erőtartalékait megfeszítve védekezett, az utolsó pillanatban kitört és megsebezte a lény karját, ezzel megtörve a mágikus bilincset. Aztán megadta neki a kegyelemdöfést, a lény szétfolyatta a váladékát, Erik pedig leválasztotta a fejét a testéről, trófeának.

Így hát a csapat minden tagja túlélte az elő próbát, nem úgy mint soka a jelentkezők közül.

A második megmérettetés ismertetése egy nappal később következett. A megmaradt jelentkezők párokba álltak. A csapatból Erik Elawerrel, Seyana Kloinnal és Tin pedig Tirionnal állt össze. Később megtudták, hogy a feladatuk, egy-egy enoszukei bordélyból egy üvegcse különleges afrodiziákum eltulajdonítása egy este alatt.

A bárd Erikkel került párba. Úgy gondolta a csapat, így összeállva van a legjobb esélyük bármi is legyen a második próba.
-Ellopni egy ajzószert egy Eneszukei bordélyból-
Amilyen nehéz volt számára az első próba olyan könnyűnek tűnik ez a második.
Kevés tervezés után arra jutottak, hogy Elawer besétál elhozza üvegcsét és kisétál, közben Erik egy közeli utcában várja egy kocsiban majd elhajtanak. A B terv az volt, hogy ha baj van majd rögtönzünk, de biztosak voltunk benne hogy nem lesz baj.
A bordély tele volt rosszarcú harcművészekkel és félmeztelen vágottszeműekkel, akiknél Elawer kétszer magasabb de fele annyira szálkás volt. Nem sokat várt, kiválasztott egy lányt felvitte egy szobába. Nyugtázta hogy van a szobában üveg majd csillogó szemekkel arra kérte a lányt, hogy táncoljon míg ő zenél neki.
Mondani sem kell hogy a bárd leghatásosabb fegyvere a zene...s a bájoló dal máris a leghűségesebb segítőjévé tette a gyanútlan lányt. Fél óra múlva már az üveggel a zsebében sétáltak ki a szobából és elindultak az ajtó fele. A problémát az okozta , hogy a varázslat kizökkentette a lányt a normális viselkedésből és majdnem ez okozta a lebukást, hiszen szokatlan ha egy vendéget a kijáratig kísérnek. Kövér izzadságcsepp gurult végig Elawer homlokán de színészként tudta leplezni pillanatnyi zavarát, majd sietős léptekkel indult az ajtó felé. Kijutott és ahogy közeledett a kocsihoz , úgy lett egyre magabiztosabb. Beszállt a kocsiba , Erik hetykén kérdezte:
-Na, megvan?
-Meg, mehetünk-hangzott a válasz.
A Kacsában Elawer ismét önmaga: Messze elsőként érkezett vissza a páros. Csillogó szemmel huncut mosollyal tette a főnök asztalára az üvegcsét, majd lassan mellécsúsztatta a megmaradt aranyat. Lazán biccentett és boldogan sétált vissza a helyére.

Kloin ötletét megvalósítva kettéosztották a rendelkezésre álló két aranyat. Kloin érkezett először a bordélyba, egy ezüstért bement az alsó szintre, szemügyre venni a terepet, kiválasztani a megfelelő lányt és biztosítani a menekülést, ha úgy alakulna a helyzet. Seyana kicsivel később az egy aranyas szolgáltatásra fizetett be. Kihívó öltözéke és viselkedése miatt mindenki figyelmét magára vonta. Kloin időközben megtalálta a legalkalmasabb kurtizánt, akivel Seyana előbb egy italt fogyasztott el, majd elindultak az emelet felé. A lépcső aljában a maradék kilenc ezüstből két adag ópiátot is beszereztek, mely az enoszükei lány borába került. Egy bő óra alatt Seyana és a bor megtették hatásukat, a lány elaludt. Ezek után már nem volt nehéz a piros kis üvegcsét elrejteni és feltűnésmentesen távozni. Már majdnem sikerült is, mikor a különteremben mulató szükeiek meghívták Seyanát egy italra. Seyana a lebukástól kissé idegesen fogadta el a visszautasíthatatlan ajánlatot, de a három férfi úriemberek módjára megelégedett az ígérettel, hogy másnap újra láthatják.

Tirion és Tin úgy döntött, a második próbát együtt teljesítik. Egy ajzószerrel teli fiolát kell megszerezniük egy enoszukei bordélyból, 2 aranyat használhatnak fel, épp ennyi egy adag ára. A probléma, hogy a lányok 1-1 aranyba kerülnek fejenként egy éjszakára. Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy Tirion magára vállalja a figyelemelterelést, míg Tin ellopja az üvegcsét. Tin érkezik először, és befizet egy egész éjszakás kalandra az egyik lánnyal. Próbál átlagosan viselkedni, és olyan ügyesen csinálta, hogy a képzett biztonsági emberek egyáltalán nem gyanakodnak semmire. Felmegy a lánnyal a szobába, és örömmel konstatálja, hogy az afrodiziákum a megfelelő helyen van, egy asztalkán a szoba közepén. A lány felajánlja, hogy táncol, énekel, vagy vetkőzik neki, ő azonban az ágyra ül, és levetkőzik. Nadrágszíját pedig úgy dobja észrevétlenül az ágy mellé, hogy később bármikor elérhesse. Tirion kicsit később érkezik, nemesi ruhában, kellemetlen stílussal. Játssza a nagyhangú, pökhendi nemes urat, akinek semmi sem elég jó. Egy lányt kér egész éjszakára, hangsúlyozva saját kiváló testi adottságait, méltó partnert kér aki egész éjjel tartja a tempót a csődőrrel. Közben persze épp ellenkezőjére törekszik, a legfiatalabb kéjhölgyet választja. Nagyhangon dicsekszik férfiasságával felfelé menet, majd amikor megkérdezik, szüksége van e bármilyen egyéb szerre, széttárja ingjét, és izmost testére mutatva azt ecseteli, hogy egy ilyen tökéletes férfinak miért kéne bármiféle szer. A szobába érve a lány felajánlja szolgáltatásait, Tirion pedig sorban él is mindegyikkel. Éjközép táján, a sokadik menet után Tirion hasra parancsolja a kéjhölgyet, aki ekkora már teljesen ki van merülve. Fejét a párnák közé nyomja a szeretkezés hevében, majd egy óvatlan pillanatban időtlen álmot bocsát rá. Imádkozni kezd, és mikor végzett, telepatikus úton tudatja Tinnel, hogy itt az idő. Tin nem tétovázik, gyorsan elkábítja a lányt. Elemeli az üvegcsét, alaposan elrejti, majd az ajtóhoz lép. Távozóban még visszaszól az immáron ájult lánynak, hogy hamarosan visszatér, majd elindul a lépcső felé. A biztonsági ember megkérdezi, hogy mi a helyzet, Tin kitűnő színjátékkal eljátssza a rosszullétet, és a kérdésre, hogy miért nem a benti edényt használja, azt mondja, jobb ha a kinti illemhelyen intézi el a dolgot. Mielőtt a harcművész marasztalná, rávilágít arra, hogy nagyon nincs jól, és nem lenne szerencsés, ha takarítani kéne miatta, így gyorsan utat is adnak neki, s minden probléma nélkül jut ki az épületből. Kint levágja a kapott piros karszalagot, és a korábban odarendelt kocsival távozik. Eközben Tirion az üvegcsékből fallosz formát rak ki a padlóra, majd szétoszlatja a korábbi varázslatát. Hatalmas patáliába csap, kirángatja a meztelen lányt a szobából, és azzal vádolja, hogy elaludt. Arcátlanságukért követeli vissza a pénzét, dühöng. A madame azonnal bort hozat, és kikérdezi a paplovagot. A bor mérgezett, ám semmi hatással nincs a dartonitára, szegény halandók nem tudják, hogy a nemesnek látszó ifjú istene a mérgek felett is hatalmat gyakorol. Közben a vajákos megvizsgálja a szobát és a lányt mágia után kutatva, azonban semmit sem észlel, bár korábban mintha a manaháló rezdülését érezte volna.. Tirion megkapja a ruháit, valamint ígéretet a kárpótlásra, majd lekísérik, és a hátsó szobába viszik. Itt megkapja az aranyát, és a bocsánatkérést, amit el is fogad. Az enoszukeiak ragaszkodnak, hogy kocsit hívjanak neki, hisz gyalogosan veszélyes lenne a környék, s Tirion meglepődik a figyelmességen. Hamarosan kiderül a turpisság, öt enoszukei keménylegény kíséri a kocsival, majd eltávolodva a borbélytól, kiszállítják, és ütlegelni kezdik. Bár Tirion nem védekezik, így is hosszú percekbe telik, mire eszméletlenre verik, és a porban hagyják. Órákkal később tér magához, üzen Tinnek, aki kocsit küld érte. Megérkezve a Farkasok fogadójába, elégedetten konstatálja, hogy Tin sikerrel járt, csakúgy mint a csapat többi tagja.

A második próbát a csapaton kívül csak három ember teljesítette. Így hát összesen kilencen várják az utolsó megmérettetést, miről csak annyit tudnak, hogy együtt kell teljesíteniük.