Erion Hercegnője I.

Helyszín: Erion
Dátum: 2288.05.01.– 2288.05.14.

A csapat úgy gondolta, hogy eljött a megfelelő pillanat a láda megszerzésére. A mulatozást követő napon Elawer felkeresi Ardot és elkéri tőle Mestere hagyatékát. Ardo – mint ahogy azt már korábban is kijelentette – odaadta Elawernek az általa őrzött ládát és még a személyes segítségét is felajánlotta, abban az esetben, ha ezt Elawer igényelné.
Közben Tirion és Tin pompás hátasokkal lepi meg a csapat tagjait. Alighanem szükség is lesz mindenkinek egy-egy jól nevelt, erős és gyors lóra, ha Erion Hercegnőjének a nyomára akarnak bukkanni.
A Fogadó, Kereskedő és Szórakozó negyedben is kivesznek szobákat, annak érdekében, hogy gyakori helyváltoztatásokkal kerüljék el a követő tekinteteket. Közben a csapat tagjai fogadásokat kötnek, 50 arany értékben, hogy ki vagy mi is lehet igazából Erion Hercegnője:
Erik biztos benne, hogy ez egy színház, vagy színész társulat – esetleg egy darab címe.
Tirion úgy gondolja, hogy ez valami különleges mágikus tárgy, vagy speciálisan értékes valaki vagy valakik számára. Seyana egy elfeledett ősi helyre tippel. Tin a legegyszerűbb megoldást képviseli, hiszen Erion Hercegnője csakis egy hölgy lehet – aki remélhetőleg még életben van. Ezzel szemben Elawer úgy véli, hogy ez valami féle entitás, vagy egykor élt lélek elnevezése.

Amikor Elawer alaposabban megvizsgálja a ládát, akkor rájön, hogy Magonak igaza volt, a zár egy tőr hegyével is felpattintható lenne, viszont a zárat őrző varázslat ekkor valószínűleg kárt tenne a tartalmában. Ahhoz hogy rendeltetésszerűen kinyíljon a doboz, valamilyen hangnak, vagy hangsornak el kell hangoznia.
Azonnal ki is próbálnak mindenféle Norianhoz köthető jelszavat, mottót, idézetet, állatok, lovak, városok és szeretők nevét, de úgy látszik, hogy ez a feladat nem is olyan egyszerű. Napokig próbálkoznak, különböző nyelveken is. Közben Tirion elmegy Norian sírjához a Temető negyedbe és feltűnés nélkül megnézi Norian Dalen sírján a feliratot, hátha ott rejtőzik a kulcs. De nem.
Aztán végül Seyana javaslatára Elawer felidézi Norian legelső versét is, ami aztán megtöri a varázst és kattan a pici zár.
A láda papírok sokaságát rejti.
A legnagyobb köteg a Norian Dalen által kifejlesztett varázslatokat tartalmazza. A dal, hang és fénymágia magasiskolája és ügyes kis trükkök is megtalálhatóak itt.
Van egy búcsúlevél Norian írásával:

Kedves Tanítványom/Barátom/Ellenségem!

Bárki is vagy ki olvasod e levelet, Norian Dalen hagyatékát tartod kezedben. Ez pedig azt jelenti, hogy dolgom végezetlenül távoztam e világról.
Életemben sok hibát követtem el, temérdek fájdalmat és szenvedést okoztam. De hiszem, hogy Alborne megmutatta nekem a helyes utat, amin járva lehetőséget kaptam, hogy jóvátegyem bűneimet és értékes életet éljek.
Nem vagyok jó ember, de bízom benne, hogy a Kárpiton túl háborgó lelkem nyugalmat lel.
Egyetlen adósságot hagytam hátra, ám ez a legnagyobb. Lehet, hogy elbuktam de ha jól végeztem a dolgomat, nem marad rendezetlen. Remélem így lesz, és végül beérik munkám gyümölcse.

Alborne mellett nem feledkeztem meg a Tengerúrnő, a Sólyomasszony, a Fátyolos Hölgy, a Szerelem Istennőjének és a Bölcsnek tiszteletéről.
És soha nem felejtem el a napnyugtákat az erioni déli dokkoknál. Gyönyörű, akár az élet.

Norian Dalen búcsút intett az Égi Fény 2287. esztendőjében, a Beavatottak havának 17. napján.

Alborne Fénye kísérjen utadon!

Ezen kívül pedig kilenc darab eddig Elawer számára is ismeretlen vers.
 
Ártatlanok végzete

Most ellobbant a tűzvész,
most elcsitult a lobogás.

Lassan mélyül a csend,
s lágyan lüktet a parázs.

Eloszlik mind a maró füst,
szellő simítja a hamvak porát.

Lehajtja fejét a gyújtogató,
s kiejti kezéből a kormos kovát.


A múlt réme

Piros ló eszi az almot,
farkával a tetőn csapkod.
Áthasad a tető léce,
nem mozdul a kislány mégse.

Ne is mozdulj kicsi lányom,
édes, meleg lesz az álom,
puha ágyad lenn a földben
nem vár rád a sírgödörben.

Piros ló a szelek szárnyán,
erre vágtassál egy vágtán.
Taposs rám a patáiddal
álmodjál az átkaimmal.


Az ismeretlen Hercegnőhöz

Társaid közt bújsz,
hol a nagy város felett
nyugovóra tér a nap.

Ádáz ellenségek vad
tengerében várod hősöd
ki bátran óv majd meg.

Vesd a gonoszt kárhozatra,
a vad lángoknak általadva:
engem végy a hív csapatba!

Esdve és ölelve térded,
hamuvá tört szívvel kérlek:
őrizz, hogy jó véget érjek!


Ne csüggedj!

Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

Üdvödet s kínodat előre mind kimérték,
tedd, amit kell s ne bánd meg, bármit is tegyél,
parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

Miért rí s ujjong ki-ki? Markában életének
kulcsa. Nézz szét: amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.

Még mielőtt tovább mégy, önmagadba térj meg.
Ki legyűrte magát, az el sohase vesz,
annak mindenki alattvalója lesz.


Az élet elfut

Az élet elfut, vissza sohase fordul,
s nagy léptekkel jön a halál mögötte,
s minden, mi van, mi volt, s mit sűrű ködbe
rejt a jövő, lelkemben búra torzul.

Fáj emlékezni és fáj várni zordul,
így is úgy is rossz: ó, ha nem gyötörne
üdvösségemnek gondja, összetörve
megfutnék onnan, hol fogam csikordul.

Múltjában semmi jó, de mennyi bánat
érte e bús szívet: előre nézek:
hajóm szelek hánytorgatják az árban,

a kikötőben balsors várja, fáradt
kormányosa, ledőlt árboc, kötélzet
s a drága fény kihúnyt, mi úgy csodáltam.


UTOLSÓ SÉTA A PARKBAN

Halk hangon sírdogálnak a szelek,
Mint eltévedt és meghökkent fiúcskák,
Fakó arannyal a holdszelet,
S átlépte már a hervadt hegyek csúcsát
A sápadt hajnal, s halkan közeleg.

Megcsobbanó, híg sárban gázolok,
S az őszi kertben messze nézni félek,
Elhervadt ajkam csendesen zokog,
S érzem édes ízét tört, sűrű vérnek;
Az ágakon gyászlobogó lobog.

Egyszerre édes, lázas képeket
Látok kialvó szemmel, késő vággyal,
Hallok szelíd, lágy gyászkürtöket,
S halk, surranó, selyembevont bokákkal
Az Élet a bús fák közt ellebeg…

AZ ÉGI FÉNY 2287. ESZTENDŐJÉBEN
A HULLÁMOK HAVÁNAK 10. NAPJÁN

Itt Elawer megfigyeli, hogy a dátum mintha Norian egyik speciális varázslatával, a láda lezárása után került volna a papírra. Még a tinta színe is más egy kicsit.

Vágyak temetése

Elföldelem a szívem vágyait;
Ó! kopott és zenétlen temetések,
Züllött Úrfiak züllött gyászpompája.

Ledűlnek nyirkos síri ágyba mind,
S én gyásztalan közönnyel tovább lépek,
Miért tűnődnék értük visszafájva?

Üres fickók voltak, mihaszna társak,
A szívem vérét itták, és ha éj lett,
Duhajkodtak, hencegtek, fogadkoztak,

És ők is csak gyűrötten keltek másnap,
Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet,
Henyéltek, tespedtek, semmit se hoztak.

És őbelőlük sem lett semmi sem –
Az egyiket pedig soká szerettem,
Hazudta: ő az a táltos-királyfi.

Ki hipp-hopp, egyszer majd kiküzd nekem
Egy szép király-lányt hősi küzdelemben –
Becsapott ő is, elfáradtam várni.

És most már nincsen vágyam. –Hajnalonta,
Ha hazavet a robot, összetörve,
Nem ülök álmodozni, magam csalni.

Feleség, pénz, hírnév, - sok drága gyolcsa
A létnek, tudom, már sohse kötöz be,
Sebaj, úgy is csak meg lehet majd halni.


Ha férfi vagy, légy férfi

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden szónoknál
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De mértóságos derekát
Meg nem görbítheti.


A csillagokhoz

Csillag! e csüggedt órán, míg bánatok szitálnak
A fogcsikorgatások világán, s reszketek,
Engedd feléd feszítenem, szédülőn, reszketeg
Lajtorjáját szegény emberfantáziámnak.
Örök fényed figyelve, fenséges ős planéta,
Oly jó most eltörpülnöm s nagy búm, alázva, mérnem:
Mily halk s kis mozgolódás a roppant, régi térben
Szívem fájó verése s e lomha éji séta…

Lásd, szörnyű óra volt ez, forró könnyem kigördült,
S zord vízióként láttam: sok fáradt, furcsa útam
Iszonyú tömkeleggé mint bogozódik rútan,
S csüggedt csavarodással mily bús hurokba görbült,
Hol édes ifjuságom ájuldoz, szűnő szívvel
S elhal… s már drága célig torz utak kusza bogja
Nem oldozódhat többé lendülőn és ragyogva,
Mint víg ösvényszalag, mely dús ormokhoz ível…

Ragyogj, nyugalmas, hűs fény, reménytelen s hazárd
Utamra, ős tüzednél e sok bús borzalom ma
Szelíddé félszegül, s úgy nézem torz halomba
Torlódott bánatim, mint ó, bizarr bazárt,
Hol, nyűtt dobozok mélyén: sok-sok bús gondolatban
- Ó, lelkem régi lomja!- lappang a halk halálvágy,
Az ócska, furcs krampusz, s felszegné ferde vállát,
De fáradt már szegény, s oly untan s késve pattan…

Most, csillag, megszerettem, lásd, árva és sötét
Éltem, s komoly korongod a régi, égi csendben
Úgy nézem már tűnődőn és békén s elpihenten,
Mint nyugtató örök rend szép égi hirnökét;
Most érzem: bús kis útam vezet még valamerre,
És lágyan s édesen emeli elcsitult,
Fáradt lelkem a lét, mint álmos kis fiút
Halk, ringató anyák szelíd és puha melle…

Csönd… csönd… Istenek követje, nemes, arany jelenség,
Setét áhitatom most meghódol neked
S úgy emeli feléd, remegőn, szívemet,
Ez élő és meleg és fájdalmas szelencét,
Mely könnyek balzsamával s vágyak kincsével áldott,
Mint bizarr drágaságuk és furcsa füstölőik
A mély, setét uton mely célom felé vitt,
A szent csillagok fényében Alborne gyermekei…

A láda tartalmának alapos tanulmányozása után Tirion a Nekropoliszba indul válaszokat keresni. Elawer a Hercegi könyvtárat keresi fel, a többiek pedig a déli dokkokat és a kikötő környékét derítik fel.
Elawer első nap a versek sugallatai alapján a nagy erioni tűzvészekről olvas, majd látva hogy milyen hihetetlen mennyiségű adatot halmoztak fel a Hercegi Könyvtár polclabirintusaiban, inkább a kikötő környéki tűzesetekre koncentrál. Nem jut semmi különös eredményre, de azt kideríti, hogy az utóbbi századokban nem volt komoly tűzeset, köszönhetően a vizet és tüzet igába hajtó varázslók szervezett bevetésének. Maximum száz ember halt meg a nyilvántartások szerint az utóbbi száz év legnagyobb két tűzesetében összesen.
Elawer másnap próbálja azonosítani az Utolsó séta a parkban című versben szereplő helyszínt és sikerrel is jár. A leírás csak egy helyre illik: A Palotanegyed Smaragd kerületében található Godorai Kertre, melynek egyik részében található a Gyászoló tölgy nevű fellobogózott lomb nélküli fa, mely Godora Hős Katonáinak állít emléket még a káoszkorból. Ráadásul éjfélkor még gyászkürtöt is lehet a helyszínen hallani. A csapat el is határozza, hogy felkeresik a helyet. Míg a többiek őrt állnak Elawer a múltba pillant és tanúja lesz, ahogy Norian egy nemessel találkozik – később azonosítják a lánca alapján, hogy a Fogadónegyed Delfin kerületének az ura volt az -, akitől segítséget kér, de mikor az elveszi a papírokkal teli ládáját és cserébe nem ígéri meg, hogy segít neki, Norian leszúrja. Majd a hullával távozik.
A történtek sokkolják a csapatot, de a beszélgetésből megtudják, hogy Norian rájött valamire, ami a Főnix kerületben történt 2265-ben az Áldozat havában.
Elawer a harmadik könyvtárazással töltött napon kideríti, hogy a Főnix kerület a Mogyoró és három Alvégnek csúfolt kisebb kerületből jött létre egy tűzvész után. Itt Elawer azonnal észreveszi az ellentmondást, hogy ha négy kerület leégett, akkor ez a korábban olvasott tűzvészeknél nagyságrendekkel nagyobb lehetett, mégsem szerepel a komoly tűzeseteket összefoglaló írásban. Ráadásul a tűzvész 2265. Lángok havában történt, ami két hónappal van a Norian Dalen által emlegetett dátum után…
Közben egy másik szálon is nyomoznak minek keretében a Déli dokk mólóin folytatnak egész napos kirándulást orrdíszek, szentélyek, szobrok és úszó színházak után kutatva.