Helyszín: Berar, Prex, Kovan, Erion, Nuir, Adacia
Dátum: 2288.01.07.– 2288.04.20.
Kész tervekkel érkeztünk Berarba. Megnézzük mi történt otthon, ki-ki ellátogathat azokhoz, akiket már régen látott és látogatást teszünk Gubkarnál, hogy megtudjuk van-e esély Ardo gyógyulására az alkímista főzeteivel. A térkapu Berar mellett nyílt meg, így a hazaúton volt időnk tervezgetni az elkövetkezendő heteket. Nem sokáig élvezhettük azonban a csendes magányt, léptek neszezésére lettünk figyelmesek. Ám hamar kiderült, hogy a Kloin által szervezett titkosszolgálat és a Berari Őrség emberi vettek körbe bennünket. A titkosszolgálatos Ben kísérte el csapatunkat a Kalapácsba és közben beszámolt a történtekről. Megtudtuk, hogy Dario meglátta a fantáziát Kloin ötletében, így azóta ő is munkával látja el a kétfős szervezetet, mely így már új tagok toborzására is kényszerült. Berar újabb látványos fejlődésen ment át utolsó ittlétünk óta, Kloin városon kívüli földje már nincs a városon kívül. Megtudtuk azt is, hogy a Hordó soha nem látott forgalmat bonyolít annak ellenére is hogy az „unokahúgok” többször lebuktak a pyarroni városvezetés előtt, így szolgáltatásaikat a városon kívülre kellett telepíteni. A Kalapács fogadósa, Bernardo távollétünkben intézővé nőtte ki magát és kiválóan kezelte mind a fogadó, mind a csapat ügyeit. Egy jó vacsora és egy kiadós alvás után meglátogattuk Dariot és Heliat, Tirion ellátogatott a rendházba, Elawer meg az árvaházba. Kloin pedig úgy döntött, hogy ő marad Berarban, nem akar velünk visszatérni Erionba és nem kér a Falkából sem. Néhány nap múlva szomorú szívvel hagytuk el Kloint és Berart és útnak indultunk Prex felé. Két heti lovaglás elégnek bizonyult, hogy elmeséljük Tinnek mindazt, ami ezen a vidéken történt velünk évekkel ezelőtt. Prex határában Pákó felröppent Tirion válláról és a sziget felé vette az irányt, én pedig megüzentem Miandadnak, hogy érkezünk. Amíg vártuk, hogy Gonzo kijöjjön értem, tettünk egy látogatást Gubkar prexi házában, de legnagyobb meglepetésünkre Weila koronáinak nyoma sem volt, csak az üres állványt találtuk ott. Közben Gonzo megérkezett a városba és én vele mentem a szigetre. Itt is meglepetések tömege fogadott. A Szigetet védő növényfalnak nyoma sincs, nincsenek már sem orkok, gorkok és goblinok, az általunk betelepített emberek ki-be járkálhatnak, és még Anti is mosolyogva fogadott Pákóval a vállán. Gubkar és Miandad tárt karokkal vártak, szinte azonnal elkezdték volna a fejembe verni az alkímia újabb gyönyörűségeit, de hamar belátták, hogy látogatásom nem lesz túl hosszú ez alkalommal. Hosszú órákon át meséltem a kalandjainkról és hogy hogyan jutottunk el idáig. Amint eljutottam oda, hogy ismerek valakit, akit túlélt egy találkozást a kék isten egyik fattyával, már csüggtek a szavaimon. És jól számítottam, az Ardo meggyógyításában rejlő kihívásra azonnal lecsaptak. 10 nap alatt készítik elő a „2-es helyszínt”, kaptam egy érmét, amit ha eltörök, Miandad nyit oda egy térkaput, ezen léphet át Ardo a kíséretemben. Egyetlen feltételük volt, a szokásos, a kilétükre nem derülhet fény. Néhány nap alatt megbeszéltük a stratégiát: én meggyőzöm Ardot, hogy jöjjön, elérem, hogy Mago ne is tudjon a tervről, ők pedig mindent megtesznek, a gyógyulásért és Ardo pedig azt fogja látni, mintha én csinálnék mindent. Amíg én a szigeten időztem, a többiek borozgatással töltötték az időt Prex egyik fogadójában. Ám hamarosan megunták a tétlenkedést. Erik és Elawer átlovagoltak Kovanba, ahol meglátogatták Zakariás farmját. Kiderült, hogy Róza jó ideje elhagyta a családot és beköltözött a városba. A szülei nem aggódnak érte, sokkal inkább haragszanak rá, így örömmel vették Erik ajánlatát, hogy megkeresi lányukat. A városban először a királyi udvart vették célba. Könnyen bejutottak és már aznap este részt vehettek a király lakomáján. Nem kis meglepetésükre Rózát egy idősebb nemes oldalán találták meg. A vacsora után a lány azonnal elcsábította Eriket, aki másnap megígérte neki, hogy elviszi őt Berarba. Ez Rózának egyet jelentett a lánykéréssel, így hajlandó volt belemenni, hogy meglátogatja szüleit indulás előtt. Zakariást és családját a legnagyobb boldogságban hagyva vették az irányt Prex felé. Ezekben a napokban Tirion és Tin informálódással és tervezéssel töltötték az időt Prexben. A helyi dartonitáktól megtudták, hogy milyen jelenleg a vallási viszonyok a városban, majd szemügyre vették Tharr egyházának helyi képviselőit is. Ezután egy jó kupa bor mellett gondosan kimódolták, hogyan fogják megbüntetni a háromfejű papjait az Erikre küldött átok miatt. Gubkarral és Miandaddal néhány nap alatt végére értünk a tervezésnek, így gyors búcsú után Prex és Kovan között egy fogadóban találkoztam újra a többiekkel. Vázoltam, hogy mi történt Gubkarnal, így megkezdődhetett a tervezés. Próbáltuk összeszedni, mit tudunk Ardoról és hogyan lehetne végigvinni ezt az akciót. Erik és Tin véleménye ellenére úgy döntöttem, hogy az a legbiztonságosabb, ha egyedül próbálok szembenézni Ardoval. A következő napon ismét szétváltunk, Erik elindult Rózával Berar felé, Tin és Tirion Prexbe lovagoltak, hogy átvehessék Tirion új páncélját, én pedig Elawerrel visszatértem Gubkarhoz. Miandad térkaput nyitott nekünk Abaszisz határába, ahonnan Elawer az ifini térkapuig kísért, majd ő is Berarba indult. Róza nem nagyon jeleskedett a lovaglásban, így igen lassan haladtak Berar felé. Útközben a lány egyre lelkesebben tervezgette az esküvőt és közös életét Erik kapitánnyal, aki megeskette a lányt, hogy a Loandar családnevet soha senkinek nem említi. Tin és Tirion miután megkapták a páncélt Nuirba indultak, ahol rövid látogatást tettek Claudiánál és Dersnél. Néhány nap után újra lóra szálltak, hogy Tirion tiszteletét tehesse Adacia-ban, családjánál, ahol egy igazi nemesi bált kért a fogadásukra. A bál után visszaindultak Berarba.
Ifinből Elawertől elválva átléptem az Erionba nyíló térkaput és visszatértem a Kacsába. Doctorenak és mindenki másnak azt mondtam, hogy a küldetés szólított vissza a kalandozók városába és ha mindent elintéztem visszamegyek Berarba. Napközben többször elhagytam a Kacsát és kocsikáztam a városban, hogy fenntartsam az álcámat. Este egy jó kupa bor mellett beszélgetésbe elegyedtem Doctoreval, aki a sokadik pohár után a szemembe vágta, hogy mi jó csapat vagyunk, de egyedül nem tudunk vigyázni magunkra és ez mekkora baj. Másnap délelőtt nem kevés kétséggel a lelkemben újra megkerestem a gladiátort és afelől érdeklődtem, hogy beszélhetek-e Ardoval. Legnagyobb meglepetésemre néhány perccel később már Lium mögött lépdeltem olyan folyosókon, ahol korábban még sosem jártunk. Majd feltárult Ardo irodájának ajtaja. A szoba minden falán hatalmas polcok és szekrények sorakoztak, a kandallóból elképesztő meleg áradt és számtalan füstölő égett, melyek bódító füsttel töltötték meg a levegőt. A Falka atyja az asztala mögött várt rám és azonnal hellyel kínált. Próbáltam palástolni félelmemet, magabiztosnak látszani és rögtön a közepébe vágtam. Elmondtam, hogy tudok egy lehetőséget, ami megoldást jelenthet évtizedes problémájára. Ardo először nem akart komolyan venni, biztosított arról, hogy erre semmi szükség, majd az asztal mögötti hatalmas fekete szekrényből elővett egy ládát és elém tolta. Hosszú magyarázkodással sikerült meggyőznöm, hogy nem azért jöttem. A ládát eltette és újra rám szegezte a tekintetét, olyannyira, hogy képtelen voltam nem a szemébe nézni. Újra elmondtam, hogy ismerek egy helyet, ahol lehet esélye a gyógyulásra. Mindössze két kérdést tett fel, az egyik az volt, hogy el kell-e menni, a másik pedig hogy mennyi ideig fog tartani. Néhány perccel később egy mágikus kendővel a szememen vezetett ki Ardo egy ismeretlen útvonalon az épületből, ahol kocsira szálltunk és 3 órával később Erion egy távoli, elhagyatott parkjába érkeztünk. Ott kettétörtem a Miandadtól kapott érmét, majd mikor a kapu kezdett formát ölteni, újra megkérdeztem, hogy mehetünk-e. Válasz helyett belépett a kapun, majd mielőtt én is utána mehettem volna, a vonalak kezdtek elmosódni és láttam, hogy a térkapu össze fog omlani. Így nem léphettem be. Maradtam és imádkoztam, hogy Miandad újra megnyissa a mágikus útvonalat. Életem leghosszabb hat perce után legnagyobb örömömre a kapu ismét formát öltött, azonnal beléptem, de semmi jó nem fogadott. Nem tudtam lélegezni. A túloldalon Miandad egy üvegcse tartalmát töltötte belém, ez segített, de a látvány így is ijesztő volt. Gubkar és Miandad szitkokat szórva futottak fel-alá, Ardo pedig egy vörös tócsa közepén feküdt eszméletlenül. Hosszú percekkel később kiderült, hogy a vörös tócsa az alkímista összetört üvegeiből származik, Ardo sértetlen, és a bajt az okozta, hogy egy olyan tárggyal lépett át a kapun, ami az összes mágikus energiát magába szippantja, így a Sheral csúcsain álló csillagvizsgáló mágikus védelme összeomlóban volt. Miután sikerült rendbehozni a védelmet és Gubkar jól letorkolt a „vendégünk” belépője miatt, Ardo felkerült egy asztalra és megkezdték a vizsgálatokat. Ardo testén négy mágikus tetoválás mellett ott volt a hírhedt seb, melynek látványa, a rojtos széle és a sebben lévő kék színű valami annyira elborzasztott, hogy minden akaraterőm latba kellett vetni, hogy rajta tudjam tartani a tekintetem. Amíg Gubkar a seb vizsgálatával volt elfoglalva, Miandad megpróbált az eszméletlen harcos elméjébe férkőzni és megismerni a seb keletkezésének körülményeit. Néhány szívdobbanással a varázslat megkezdése után páni félelemmel az arcán ugrott hátra az asztaltól, majd ennyit mondott: a tudata ébren van és hall mindent. A mester erősen kételkedett ebben, de Miandad unszolására ő is megpróbált behatolni Ardo elméjébe. Az eredmény ugyanaz a páni félelem és hirtelen szökkenés. Majd újabb dorgálást kaptam, de innen már nem volt visszaút. Gubkar úgy döntött, hogy végigcsináljuk a műveletet és aztán kitaláljuk mi legyen. Egy nappal később minden készen állt a már jól ismert főzetben való fürdetésre. A kádban sorra vesztették el mágikus tulajdonságaikat Ardo tetoválásai, majd a seb is. Ezután nem volt más hátra, várakoznunk kellett. Miandad néhány percenként ellenőrizte, hogy érzékelhető-e még mágia a sebből. Egy-két órával később Ardo egyszercsak felült, nem szólt, nem kérdezett, csak próbálta mozgatni a karjait és tapogatta a sebet. Percekkel később felállt és köszönetet mondott, majd néma beszédet intézett Gubkarhoz és Miandadhoz, akik arcára soha nem látott kifejezés ült. Amint végzett indulni is akart haza. Amíg Miandad a térkaput készítette elő, én Gubkarhoz mentem, elnézést kértem mindenért és megköszöntem, amit tett. Válaszul egy ölelést kaptam, majd Ardoval együtt elhagytuk a csillagvizsgálót.
Így két nappal később ismét az erioni parkban találtam magam. Amíg Ardo leintett egy kocsit én próbáltam beszélgetést kezdeményezni vele, de nem vett rólam tudomást. Mosolyogva szállt kocsiba és útközben fütyörészéssel múlatta az időt. Még félúton sem jártunk, mikor Miandad hangja szólalt meg a fejemben: Ardo Brex nem az akinek hiszed! Nagyon vigyázz vele Seyana, soha ne kerülj az útjába! Meglepetésemből ocsúdva Ardo tekintetével találkozott a tekintetem és rögtön tudtam, ő is hallotta az üzenetet. A Kacsához érve újra fel kellett tennem a kendőt és amikor levehettem, már ismét Ardo irodájában voltunk. A Falka vezetője leültetett, megköszönte azt, amit érte tettünk és biztosított arról, hogy hálája nem marad el. Amíg ő vagy a Falka életben van, addig válthatom be a szívességet, legyen az bármi is, teljesíteni fogja. Mielőtt elbocsátott, annyit mondott, hogy Mago sokéves munkája végre meghozta a gyümölcsét és sikerült meggyógyítani Ardot, így dolga végeztével visszatér Lar- dorba.
Jófajta toroni pálinkával és egy kiadós alvással próbáltam megemészteni az elmúlt napok eseményeit. Másnap a Kacsában töltöttem az időt, arra várva, hogy mikor derül ki a nagy hír. Nem kellett soká várakoznom, hogy meghalljam az első pletykákat. Két nappal később Maximus szólt a Falkához és hivatalosan is bejelentette a gyógyulás hírét és elmondta, hogy Ardo a Végítélet hónapjának utolsó napján kíván szólni mindenkihez.
Miután megtudtam, amit akartam az ifini térkaput és egy árnyékajtót használva néhány nappal később már Gubkarral és Miandaddal ültem a könyvtárszobájukban. Tudni akartam, hogy jól vannak-e és hogyan viszonyulnak ezek után hozzám. A történtekről és Ardoról nem faggattam őket, tudtam, nem mondhatnak semmit. Miután a lelkemre kötötték, hogy nagyon vigyázzak magamra, újra útnak indultam és az este már a Kalapácsban köszöntött rám. Egy nappal később megérkezett Erik és Róza, majd néhány nappal Elawer és végül Tirion és Tin is. Elmeséltem nekik a történteket és ittunk a sikerre.
Sok időt nem tölthettünk Berarba, mert Ardo nagy bejelentésére vissza kellett érnünk. Alighogy megérkeztünk a Kacsába, Pel Zarina invitálására végignézhettük Maximus és Doctore harcát a gyakorlóteremben. Másnap a térképszobában el kellett mesélnünk több hónapos távollétünket, majd egy újabb sikeres küldetés került a táblára a neveink mellé. Majd Ardo személyesen hallgatta meg, majd döntött Kloin ügyében.A következő nap az ünneplés jegyében telt, folyt a predoci óbor és mindenki izgatottan várta Ardo esti mondandóját. Az abbitláb kopogására üdvrivalgásban törtek ki a megjelent tagok és Ardo hivatalosan bejelentette a gyógyulását, az ingjét letépve mindenki láthatta a begyógyult sebét. Az este egy pontján nyílt a térképszoba ajtaja és Kargil lépett ki rajta. Néhány mondatot váltott Ardoval, ő is megnézte a sebet, majd amilyen váratlanul érkezett, ugyanúgy el is tűnt. Ezek után Doctore összeterelte az ott lévő farkaskölyköket, majd Ardo lépett közénk, megemelte kupáját és mindenki ivott a kölykök egészségére és sikerére.
Dátum: 2288.01.07.– 2288.04.20.
Kész tervekkel érkeztünk Berarba. Megnézzük mi történt otthon, ki-ki ellátogathat azokhoz, akiket már régen látott és látogatást teszünk Gubkarnál, hogy megtudjuk van-e esély Ardo gyógyulására az alkímista főzeteivel. A térkapu Berar mellett nyílt meg, így a hazaúton volt időnk tervezgetni az elkövetkezendő heteket. Nem sokáig élvezhettük azonban a csendes magányt, léptek neszezésére lettünk figyelmesek. Ám hamar kiderült, hogy a Kloin által szervezett titkosszolgálat és a Berari Őrség emberi vettek körbe bennünket. A titkosszolgálatos Ben kísérte el csapatunkat a Kalapácsba és közben beszámolt a történtekről. Megtudtuk, hogy Dario meglátta a fantáziát Kloin ötletében, így azóta ő is munkával látja el a kétfős szervezetet, mely így már új tagok toborzására is kényszerült. Berar újabb látványos fejlődésen ment át utolsó ittlétünk óta, Kloin városon kívüli földje már nincs a városon kívül. Megtudtuk azt is, hogy a Hordó soha nem látott forgalmat bonyolít annak ellenére is hogy az „unokahúgok” többször lebuktak a pyarroni városvezetés előtt, így szolgáltatásaikat a városon kívülre kellett telepíteni. A Kalapács fogadósa, Bernardo távollétünkben intézővé nőtte ki magát és kiválóan kezelte mind a fogadó, mind a csapat ügyeit. Egy jó vacsora és egy kiadós alvás után meglátogattuk Dariot és Heliat, Tirion ellátogatott a rendházba, Elawer meg az árvaházba. Kloin pedig úgy döntött, hogy ő marad Berarban, nem akar velünk visszatérni Erionba és nem kér a Falkából sem. Néhány nap múlva szomorú szívvel hagytuk el Kloint és Berart és útnak indultunk Prex felé. Két heti lovaglás elégnek bizonyult, hogy elmeséljük Tinnek mindazt, ami ezen a vidéken történt velünk évekkel ezelőtt. Prex határában Pákó felröppent Tirion válláról és a sziget felé vette az irányt, én pedig megüzentem Miandadnak, hogy érkezünk. Amíg vártuk, hogy Gonzo kijöjjön értem, tettünk egy látogatást Gubkar prexi házában, de legnagyobb meglepetésünkre Weila koronáinak nyoma sem volt, csak az üres állványt találtuk ott. Közben Gonzo megérkezett a városba és én vele mentem a szigetre. Itt is meglepetések tömege fogadott. A Szigetet védő növényfalnak nyoma sincs, nincsenek már sem orkok, gorkok és goblinok, az általunk betelepített emberek ki-be járkálhatnak, és még Anti is mosolyogva fogadott Pákóval a vállán. Gubkar és Miandad tárt karokkal vártak, szinte azonnal elkezdték volna a fejembe verni az alkímia újabb gyönyörűségeit, de hamar belátták, hogy látogatásom nem lesz túl hosszú ez alkalommal. Hosszú órákon át meséltem a kalandjainkról és hogy hogyan jutottunk el idáig. Amint eljutottam oda, hogy ismerek valakit, akit túlélt egy találkozást a kék isten egyik fattyával, már csüggtek a szavaimon. És jól számítottam, az Ardo meggyógyításában rejlő kihívásra azonnal lecsaptak. 10 nap alatt készítik elő a „2-es helyszínt”, kaptam egy érmét, amit ha eltörök, Miandad nyit oda egy térkaput, ezen léphet át Ardo a kíséretemben. Egyetlen feltételük volt, a szokásos, a kilétükre nem derülhet fény. Néhány nap alatt megbeszéltük a stratégiát: én meggyőzöm Ardot, hogy jöjjön, elérem, hogy Mago ne is tudjon a tervről, ők pedig mindent megtesznek, a gyógyulásért és Ardo pedig azt fogja látni, mintha én csinálnék mindent. Amíg én a szigeten időztem, a többiek borozgatással töltötték az időt Prex egyik fogadójában. Ám hamarosan megunták a tétlenkedést. Erik és Elawer átlovagoltak Kovanba, ahol meglátogatták Zakariás farmját. Kiderült, hogy Róza jó ideje elhagyta a családot és beköltözött a városba. A szülei nem aggódnak érte, sokkal inkább haragszanak rá, így örömmel vették Erik ajánlatát, hogy megkeresi lányukat. A városban először a királyi udvart vették célba. Könnyen bejutottak és már aznap este részt vehettek a király lakomáján. Nem kis meglepetésükre Rózát egy idősebb nemes oldalán találták meg. A vacsora után a lány azonnal elcsábította Eriket, aki másnap megígérte neki, hogy elviszi őt Berarba. Ez Rózának egyet jelentett a lánykéréssel, így hajlandó volt belemenni, hogy meglátogatja szüleit indulás előtt. Zakariást és családját a legnagyobb boldogságban hagyva vették az irányt Prex felé. Ezekben a napokban Tirion és Tin informálódással és tervezéssel töltötték az időt Prexben. A helyi dartonitáktól megtudták, hogy milyen jelenleg a vallási viszonyok a városban, majd szemügyre vették Tharr egyházának helyi képviselőit is. Ezután egy jó kupa bor mellett gondosan kimódolták, hogyan fogják megbüntetni a háromfejű papjait az Erikre küldött átok miatt. Gubkarral és Miandaddal néhány nap alatt végére értünk a tervezésnek, így gyors búcsú után Prex és Kovan között egy fogadóban találkoztam újra a többiekkel. Vázoltam, hogy mi történt Gubkarnal, így megkezdődhetett a tervezés. Próbáltuk összeszedni, mit tudunk Ardoról és hogyan lehetne végigvinni ezt az akciót. Erik és Tin véleménye ellenére úgy döntöttem, hogy az a legbiztonságosabb, ha egyedül próbálok szembenézni Ardoval. A következő napon ismét szétváltunk, Erik elindult Rózával Berar felé, Tin és Tirion Prexbe lovagoltak, hogy átvehessék Tirion új páncélját, én pedig Elawerrel visszatértem Gubkarhoz. Miandad térkaput nyitott nekünk Abaszisz határába, ahonnan Elawer az ifini térkapuig kísért, majd ő is Berarba indult. Róza nem nagyon jeleskedett a lovaglásban, így igen lassan haladtak Berar felé. Útközben a lány egyre lelkesebben tervezgette az esküvőt és közös életét Erik kapitánnyal, aki megeskette a lányt, hogy a Loandar családnevet soha senkinek nem említi. Tin és Tirion miután megkapták a páncélt Nuirba indultak, ahol rövid látogatást tettek Claudiánál és Dersnél. Néhány nap után újra lóra szálltak, hogy Tirion tiszteletét tehesse Adacia-ban, családjánál, ahol egy igazi nemesi bált kért a fogadásukra. A bál után visszaindultak Berarba.
Ifinből Elawertől elválva átléptem az Erionba nyíló térkaput és visszatértem a Kacsába. Doctorenak és mindenki másnak azt mondtam, hogy a küldetés szólított vissza a kalandozók városába és ha mindent elintéztem visszamegyek Berarba. Napközben többször elhagytam a Kacsát és kocsikáztam a városban, hogy fenntartsam az álcámat. Este egy jó kupa bor mellett beszélgetésbe elegyedtem Doctoreval, aki a sokadik pohár után a szemembe vágta, hogy mi jó csapat vagyunk, de egyedül nem tudunk vigyázni magunkra és ez mekkora baj. Másnap délelőtt nem kevés kétséggel a lelkemben újra megkerestem a gladiátort és afelől érdeklődtem, hogy beszélhetek-e Ardoval. Legnagyobb meglepetésemre néhány perccel később már Lium mögött lépdeltem olyan folyosókon, ahol korábban még sosem jártunk. Majd feltárult Ardo irodájának ajtaja. A szoba minden falán hatalmas polcok és szekrények sorakoztak, a kandallóból elképesztő meleg áradt és számtalan füstölő égett, melyek bódító füsttel töltötték meg a levegőt. A Falka atyja az asztala mögött várt rám és azonnal hellyel kínált. Próbáltam palástolni félelmemet, magabiztosnak látszani és rögtön a közepébe vágtam. Elmondtam, hogy tudok egy lehetőséget, ami megoldást jelenthet évtizedes problémájára. Ardo először nem akart komolyan venni, biztosított arról, hogy erre semmi szükség, majd az asztal mögötti hatalmas fekete szekrényből elővett egy ládát és elém tolta. Hosszú magyarázkodással sikerült meggyőznöm, hogy nem azért jöttem. A ládát eltette és újra rám szegezte a tekintetét, olyannyira, hogy képtelen voltam nem a szemébe nézni. Újra elmondtam, hogy ismerek egy helyet, ahol lehet esélye a gyógyulásra. Mindössze két kérdést tett fel, az egyik az volt, hogy el kell-e menni, a másik pedig hogy mennyi ideig fog tartani. Néhány perccel később egy mágikus kendővel a szememen vezetett ki Ardo egy ismeretlen útvonalon az épületből, ahol kocsira szálltunk és 3 órával később Erion egy távoli, elhagyatott parkjába érkeztünk. Ott kettétörtem a Miandadtól kapott érmét, majd mikor a kapu kezdett formát ölteni, újra megkérdeztem, hogy mehetünk-e. Válasz helyett belépett a kapun, majd mielőtt én is utána mehettem volna, a vonalak kezdtek elmosódni és láttam, hogy a térkapu össze fog omlani. Így nem léphettem be. Maradtam és imádkoztam, hogy Miandad újra megnyissa a mágikus útvonalat. Életem leghosszabb hat perce után legnagyobb örömömre a kapu ismét formát öltött, azonnal beléptem, de semmi jó nem fogadott. Nem tudtam lélegezni. A túloldalon Miandad egy üvegcse tartalmát töltötte belém, ez segített, de a látvány így is ijesztő volt. Gubkar és Miandad szitkokat szórva futottak fel-alá, Ardo pedig egy vörös tócsa közepén feküdt eszméletlenül. Hosszú percekkel később kiderült, hogy a vörös tócsa az alkímista összetört üvegeiből származik, Ardo sértetlen, és a bajt az okozta, hogy egy olyan tárggyal lépett át a kapun, ami az összes mágikus energiát magába szippantja, így a Sheral csúcsain álló csillagvizsgáló mágikus védelme összeomlóban volt. Miután sikerült rendbehozni a védelmet és Gubkar jól letorkolt a „vendégünk” belépője miatt, Ardo felkerült egy asztalra és megkezdték a vizsgálatokat. Ardo testén négy mágikus tetoválás mellett ott volt a hírhedt seb, melynek látványa, a rojtos széle és a sebben lévő kék színű valami annyira elborzasztott, hogy minden akaraterőm latba kellett vetni, hogy rajta tudjam tartani a tekintetem. Amíg Gubkar a seb vizsgálatával volt elfoglalva, Miandad megpróbált az eszméletlen harcos elméjébe férkőzni és megismerni a seb keletkezésének körülményeit. Néhány szívdobbanással a varázslat megkezdése után páni félelemmel az arcán ugrott hátra az asztaltól, majd ennyit mondott: a tudata ébren van és hall mindent. A mester erősen kételkedett ebben, de Miandad unszolására ő is megpróbált behatolni Ardo elméjébe. Az eredmény ugyanaz a páni félelem és hirtelen szökkenés. Majd újabb dorgálást kaptam, de innen már nem volt visszaút. Gubkar úgy döntött, hogy végigcsináljuk a műveletet és aztán kitaláljuk mi legyen. Egy nappal később minden készen állt a már jól ismert főzetben való fürdetésre. A kádban sorra vesztették el mágikus tulajdonságaikat Ardo tetoválásai, majd a seb is. Ezután nem volt más hátra, várakoznunk kellett. Miandad néhány percenként ellenőrizte, hogy érzékelhető-e még mágia a sebből. Egy-két órával később Ardo egyszercsak felült, nem szólt, nem kérdezett, csak próbálta mozgatni a karjait és tapogatta a sebet. Percekkel később felállt és köszönetet mondott, majd néma beszédet intézett Gubkarhoz és Miandadhoz, akik arcára soha nem látott kifejezés ült. Amint végzett indulni is akart haza. Amíg Miandad a térkaput készítette elő, én Gubkarhoz mentem, elnézést kértem mindenért és megköszöntem, amit tett. Válaszul egy ölelést kaptam, majd Ardoval együtt elhagytuk a csillagvizsgálót.
Így két nappal később ismét az erioni parkban találtam magam. Amíg Ardo leintett egy kocsit én próbáltam beszélgetést kezdeményezni vele, de nem vett rólam tudomást. Mosolyogva szállt kocsiba és útközben fütyörészéssel múlatta az időt. Még félúton sem jártunk, mikor Miandad hangja szólalt meg a fejemben: Ardo Brex nem az akinek hiszed! Nagyon vigyázz vele Seyana, soha ne kerülj az útjába! Meglepetésemből ocsúdva Ardo tekintetével találkozott a tekintetem és rögtön tudtam, ő is hallotta az üzenetet. A Kacsához érve újra fel kellett tennem a kendőt és amikor levehettem, már ismét Ardo irodájában voltunk. A Falka vezetője leültetett, megköszönte azt, amit érte tettünk és biztosított arról, hogy hálája nem marad el. Amíg ő vagy a Falka életben van, addig válthatom be a szívességet, legyen az bármi is, teljesíteni fogja. Mielőtt elbocsátott, annyit mondott, hogy Mago sokéves munkája végre meghozta a gyümölcsét és sikerült meggyógyítani Ardot, így dolga végeztével visszatér Lar- dorba.
Jófajta toroni pálinkával és egy kiadós alvással próbáltam megemészteni az elmúlt napok eseményeit. Másnap a Kacsában töltöttem az időt, arra várva, hogy mikor derül ki a nagy hír. Nem kellett soká várakoznom, hogy meghalljam az első pletykákat. Két nappal később Maximus szólt a Falkához és hivatalosan is bejelentette a gyógyulás hírét és elmondta, hogy Ardo a Végítélet hónapjának utolsó napján kíván szólni mindenkihez.
Miután megtudtam, amit akartam az ifini térkaput és egy árnyékajtót használva néhány nappal később már Gubkarral és Miandaddal ültem a könyvtárszobájukban. Tudni akartam, hogy jól vannak-e és hogyan viszonyulnak ezek után hozzám. A történtekről és Ardoról nem faggattam őket, tudtam, nem mondhatnak semmit. Miután a lelkemre kötötték, hogy nagyon vigyázzak magamra, újra útnak indultam és az este már a Kalapácsban köszöntött rám. Egy nappal később megérkezett Erik és Róza, majd néhány nappal Elawer és végül Tirion és Tin is. Elmeséltem nekik a történteket és ittunk a sikerre.
Sok időt nem tölthettünk Berarba, mert Ardo nagy bejelentésére vissza kellett érnünk. Alighogy megérkeztünk a Kacsába, Pel Zarina invitálására végignézhettük Maximus és Doctore harcát a gyakorlóteremben. Másnap a térképszobában el kellett mesélnünk több hónapos távollétünket, majd egy újabb sikeres küldetés került a táblára a neveink mellé. Majd Ardo személyesen hallgatta meg, majd döntött Kloin ügyében.A következő nap az ünneplés jegyében telt, folyt a predoci óbor és mindenki izgatottan várta Ardo esti mondandóját. Az abbitláb kopogására üdvrivalgásban törtek ki a megjelent tagok és Ardo hivatalosan bejelentette a gyógyulását, az ingjét letépve mindenki láthatta a begyógyult sebét. Az este egy pontján nyílt a térképszoba ajtaja és Kargil lépett ki rajta. Néhány mondatot váltott Ardoval, ő is megnézte a sebet, majd amilyen váratlanul érkezett, ugyanúgy el is tűnt. Ezek után Doctore összeterelte az ott lévő farkaskölyköket, majd Ardo lépett közénk, megemelte kupáját és mindenki ivott a kölykök egészségére és sikerére.
*Seyana*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése