Démon és angyal

Helyszín: Déli vadon
Dátum: 2289.08.11 – 2289.08.14.

A síkváltásból eszmélő kalandozók a rosszulléttel küzdve próbálták megállapítani érkezésük helyét. Bár semmi okuk nem volt kételkedni a Kapitány szavában - hogy hazajuttatja őket -, mégis a rengeteg megpróbáltatás és hányattatás hatására mindenki félve tapogatta a hideg köveket a nyirkos sötétségben. Reinhart fénygömbjeinek felrebbenésekor még mindig nem tudták elhinni, hogy hazaértek. Amíg a pap imádkozott maguk között megtalálták az eszméletlen, de látszólag sértetlen Tiriont. Az ima végén Reinhart kimondta, amire mindenki várt: Otthon vagyunk.

A fohászkodások, meditálás és az eltelt időn spekulálás alatt különös dolog történt a csapattal. A barlang azúr színű sárkánya egyenként próbálja megkísérteni a kalandozókat. A kék lényektől kapott kristályt kellett volna a barlang falához érinteni, cserébe pedig a karakterek hőn áhított kívánságait teljesítette volna a bebörtönzöttnek gondolt lény. Egyik karakter sem ingott meg, nem élt a sárkány kínálta lehetőséggel. Reinhart vezetésével indulnak el az ismerős visszaúton.
Közben Reinhartnak sikerül kideríteni a dátumot Yneven. Majdnem egy évig volt a másik síkon a csapat.
Mikor kiérnek a barlangból megtalálják az elhagyott és lerontott tábort. A falakon hatalmas karmok nyomai, gerendák kicsavarva a földből és mindent elkezdett újra bekebelezni a dzsungel. A tábor átvizsgálása során semmi használhatót nem kerül elő. Reinhart úgy dönt, hogy az első éjszakára megfelelő lesz ez a hely is.

A csapat hosszas vitázás után úgy dönt, hogy nincs más választásuk ki kell tálalni Reinhartnak, a Naszírt üldöző démonnal kapcsolatban. A pap reakciója hevesebb a vártnál, de nem tesz semmi meggondolatlant. Másnap reggel azt mondja, hogy csak a Menedék elérése juttathatja előnyhöz az embereket a démonnal szemben. A kevésbé jó emberismerők is érzik, hogy Reinhart viselkedése jelentősen megváltozott a csapattal kapcsolatban.

A környék felderítése közben a csapat megtalálja a túlélő zsadokat, a már jól ismert és segítőkész Juszufot és társát Abdult. Akik elmondják, hogy a távozásuk után néhány nappal a keresésükre indultak, de a dzsadok „papja” nem tudott mit kezdeni a kövekkel. Mikor fogytán volt az élelem, akkor a dzsadok egymás ellen fordultak, az emírről kiderült hogy hazudott és csak a zsákmányból tudta volna kifizetni az előre beígért zsoldot. Ezután több ember is meghalt, egy csoport megpróbált kitartani a táborban, de nem bírtak a dzsungellel. A túlélők egy fa tetején építettek kunyhót, megismerték a környéket, kiismerték a dzsungelt. Kezdetben 4-en voltak, de mire megtalálták őket csak ketten maradtak. Összegyűjtötték a használható fegyvereket és élelemmel is jól el vannak látva. Igazán hasznos tagjai lettek újra az expedíciónak. Ennek ellenére Reinhart valahogy nem örült a csatlakozásuknak. Pedig világos, hogy számára is öröm volt hogy legalább ők túlélték a kalandozó csapat eltűnését. Talán sejtette, hogy a dzsungelben több esélyük van a túlélésre…

A Menedékhez vezető utat egy mérgező, ismeretlen eredetű fekete folyadékkal teli barlangrész zárja el. Ahogy azt korábban kipróbálták az anyagok meg lehet gyújtani és ha lassan is, de elég.
Seyana egy vakmerő gondolattól vezérelve hatalmas ostobaságra szánja el magát: egyedül berepül a barlangba és meggyújtja a sötét tavat. Életét csak a vak szerencsének (vagy az Istenek odafigyelésének?) köszönheti, ugyanis az úton egy wessen sem került az útjába. Csak mikor visszaér a boszorkány gondol bele, hogy a szörnyű teremtmények a pillanat tört része alatt bénították le a kalandozókat a legutóbbi találkozáskor a barlangi folyosón. Egész testében remegve képzeli el, ahogy a szélként suhanó boszorkányt egy mentális csapással megbénítja - vagy csak megzavarja- a szűk folyosókon repülés közben egy wessen és irtózatos erővel csapódik a falnak, majd ami megmarad a vakmerő kalandozóból az a szörnyű teremtmény vacsorája lesz.

Két nap alatt elfüstölt a mérgező tó a barlangban. Ezalatt a csapat felkészül az útra, a kalandozók pedig terveket kovácsolnak a démon ellen. Ebben is - mint az utóbbi időben mindenben – Reinhart távolságtartó marad. Naszír azt javasolja, hogy azt a pár fegyvert ami használható a démon ellen ruházzák fel démoni rúnákkal. Ő ugyan nem tudja felrajzolni a szükséges rajzolatokat, de Seyana képes rá, és ketten egy mágikus fegyverből képesek olyan eszközt létrehozni, amely sokkal nagyobb kárt tesz Khrozagban mint az eredeti mágikus fegyver. A módszer azonban ellentéteket szít a csapaton belül. Reinhart nem avatkozik be, azt mondja hogy a módszer kétségtelenül működik, viszont a fegyverek így visszafordíthatatlanul démoni varázstárgyakká válnak – tehát a használatuk után mindenképpen meg kell szabadulni tőlük.
Hosszas huzavona után végül egy hosszúkardot és Erik egyik tőrkardját ruházzák fel a démon ellen hatásos varázzsal.

Elawer az estéket és nappalok egy részét is csendes meditálással és fohászkodással tölti. Az idegen sík tönkretette a mágikus hangszerét, ezért jelenleg képtelen újratölteni mágikus energiáit a csillagok segítségével. Így hát Alborne segítségét kéri és hitéből próbál erőt meríteni a dalnok. Elawer erőfeszítése nem marad eredmény nélkül, napról-napra több mágikus hangot sikerül megszólaltatnia hangszerével a csillagok alatt. Egy ilyen gyönyörű éjjelen a barlang előtt penget Elawer, amikor raptorok ólálkodnak a közelébe. Szerencsére ezúttal Naszír is a bárddal tartott, de a ravasz kis dögök így is meglepték a békésen üldögélőket. Nem sokon múlt, de a vajákos villámai végül elűzték a rosszindulatú kis dögöket.

Átjutva a barlangon, a Reinhart által leírt elvarázsolt völgy várja a csapatot. A sziklaszirtektől határolt, élettől burjánzó terület nagyban elüt a dzsungel vadságától, itt még az időjárás is mintha barátságosabb lenne. Az erdősávon túl, a tisztás közepén pedig valami kiemelkedik a sík tájból, így hát arra veszik az irányt.

Reinhart a démon támadásától tartva különösen óvatos volt, így időben észlelte hogy nincsenek egyedül. Egy nagy hatalmú élőhalott küldte a csapat ellen csontváz harcosait, majd mikor azok elbuktak egy hatalmas csontsárkányt uszított ellenük. Reinhart az élőholtat próbálta lokalizálni, majd elűzni míg a kalandozók a csontvázakkal voltak elfoglalva. Sajnos a csapatnak nagyobb gondot okoztak a sokoldalú mágikus teremtmények a vártnál, így Reinhartnak is be kellett segítenie. Ezért azonban nem maradt ideje befejezni a rituálét, elűzte ugyan az élőholtat, de nem sikerült megszabadítani végleg Ynevet a rémségtől.
A sárkány halálakor a csontok különös viselkedését nem sikerül figyelmeztető jelnek értelmezni, ezért a lény pusztulásakor elszabaduló energiák szétrepítik a csapatot.
A lehető legrosszabbkor érkezik Khrozagg, hogy beteljesítse az ígéretét a halandókon…

Reinhartnak lett volna egyedül egy csekélyke esélye, hogy felfedezze Khrozagg közeledtét, de az élőhalott elűzése időlegesen minden figyelmét lekötötte ezért Khrozagg néhány szívdobbanás alatt fogolyul ejti és démoni illúziót bűvöl a kalandozókra.
Elszabadul a káosz, minden érzéküket elrabolja a démon. Úgy játszik a kalandozókkal, hogy eddig bujkáló csontvázaknak látják egymást a Reinharthoz visszatérő harcosok. Mit sem sejtve esnek egymásnak…
Az őrület gyengülésével a reményvesztett kalandozók végül rájönnek, hogy nem lehet valóság amit látnak és hallanak, ezért óvakodva próbálnak rájönni a megtévesztés forrására. Nem kell sokat várni amíg Khrozagg igaz valójában is megjelenik. Közben Elawer végső elkeseredettségében az épp halálán lévő Tirionon próbál segíteni az idegen síkról kapott kristály használatával. Az ötlete életmentőnek bizonyul, bár nem teljesen az történik amit várt: Darton angyala érkezik és azonnal felveszi a harcot a démonnal.
Mikor Naszír az utolsó erejéből még beveti sötét tudományát a démon ellen, akkor sikerül annyira legyengíteni a démont, hogy Reinhart is kiszabadul a fogságából és a sötét angyalt támogatva avatkozik a harcba.
Az együttes erőfeszítések végül elégnek bizonyulnak, az angyal irgalmat nem ismerően pusztítja el démont.

A csapat remegve és vérezve húzódik egy kidőlt fa lombkoronájának védelmébe a csatatérré változtatott tisztásról. Eltart egy darabig amíg Reinhart összeszedi magát és megnyugtatja őket, hogy elhárultak a nem e világi veszedelmek.