A Könyörtelen
Jön mikor sötét lesz az éj
Irgalmat tőle ne remélj
könyörtelen gyilkos ő
kegyelmet nem ismerő
Sötét szeme vérben forog
mocskos pofája vicsorog
lehelete jég és halál
bárhova bújj ő megtalál.
hajtja őt gyilok vágya
halott tested meggyalázza
Lelked soha nem tér vissza
az éltető körforgásba.
Mosolyogva követi el
a legfőbb bűnt mit ember ismer
S e fenevad szabadon jár
bűzlik körötte a halál
Átok legyen rajta hát
s torzult testét járja át
minden kín mit ismerek
mert a bosszúm így kerek
de bármit teszek csak nevet
tudja jól mit nem teszek
kezem által nem éli át
halál legborzalmasbbikát
mert bennem van mi benne nincsen
én nem vagyok: KÖNYÖRTELEN.
(Állj bosszút ó Uwel, amen)
Dibala 2285.26.03.
Hajnali látomás
Árnyak suhannak nesztelen
szél fú, s fákat áztat az ég,
ezen a borús reggelen
vándorunk egy ligetbe tér.
Megáll, s szemét tágra nyitja:
Mi ez mi őt így elkábítja?
Magas szobor emelkedik, karcsú nő alakja..
Kezében véső, ecset, kalapács...
arcát harci dísz takarja
A vándor az ámulatból hirtelen felriad
Körötte szobrok mindenütt, mint egy furcsa had.
Mind gyönyörű mesteri alkotás
Milyen élethű, mily kecses s mintha mozdulna...
Lelkét borzongató érzés járja át
Most már e rideg panteonból kifutna
Bolyong, kavarog körötte a világ...
s közepén megpillant egy törékeny kicsi lányt!
A lány kezében véső és kalapács...
tébolyult szemei előtt ismét látomás
s életre kel egy újabb alkotás
Női kacaj hallik csendesen
Della áldása leng át a ligeten.
Ki meghallja, övé lehet egy más világ...
teremtő lesz maga is!
Menekülj vándor, s te add másnak át
Della, édes átkaid!
2285.26.16
Hitvallás
Kicsi Leány, távol innen
Alkot csendben, észrevétlen
Tündérek csodájára járnak
Keze minden munkájának
Az igazságot csak ők tudják
Alley minden csodás titkát
Annak aki látja, hallja
Örömkönnyes lesz az arca...
Mert egy Múzsa néki adta át
Ajkára édes csókját
S mint bimbózó virág
Kinyílt lelkében a világ
Szárba szökkent hirtelen
Gyökere jó földbe lenn
S gyenge szellő fújja tovább
Ezerfele virág porát
S ez ajándék hova elér,
Feltámada majd a remény
Szívek telnek boldogsággal
Nem törődve rút világgal
S ki tüntér titkok tudója
ne bújjon el gyáva módra
Suttogja el úgy az imát,
Hogy törje át a világ zaját:
Álljon havas bércekre fel
Zengjen végtelen réteken
Kietlen puszta közepén
Sötét barlangok mélyén
Hogy mindenkihez eljuthasson
Lelkének vigaszt nyújtson.
Én is immár szellő vagyok
Süvítő orkánban kiáltok:
Nem hajt pénz s hatalom
mindenkinek szól a dalom
mosolyt csalva halvány arcra
Alborne tudom, ezt akarja...
Prex 2285.27.06.
Vívódás (avagy, valami nagyon nyálas:))
Elmesélni, hogy mit érzek úgy gondolom nem lehet
Verset írni annál inkább, arról akit szeretek.
Fura érzés embernépnek, kinek szíve így eped,
tőrbe csalhat megkínozhat, s te mondod rá :élvezed
Szegény fejed most elveszted, ezt megjártad Elawer
szíved felé utat nyitni,tudod te, hogy mit teszel?
Nem gondoltam volna rólam, hogy ez egyszer megesik
Seyanával szerelmesnek lenni neked, jól esik?
Miért kérdezgetsz fura módon önnönmagam engemet?
Nem látod mit én már láttam? Ilyen kerek feneket?
Arca üde, bőre selymes, teste csodás műremek
megölelem, megcsókolom testem, lelkem így kerek
Ajka puha ,sokat nevet
szeme csillog; elepedek
Karjaimba zárom olykor
haja csodás illatcsokor.
Jól van, látom nem tanulsz,felejts hát el engemet
Józan ésszel gondolkodni, melletted én nem merek
Tudom én is, hogy milyen, e bűbájos kis bestia
Rabulejtő ,megigéző gyengéd női praktika
Megértő és gondoskodó, izgága kis tünemény
Annak ,aki beleszeret szertefoszlik a remény
Látom, ránk máshogy néznek az ébenfekete szemek
elfeledni ezt az arcot jól tudom, hogy nem lehet.
Összekötve veled együtt, vele együtt maradunk
Boldogságban úszva mostan, kéz a kézben ballagunk
Nem törődve ezer vésszel s jövővel úgy hiszem
hánykódik a kis csónakunk a felkorbácsolt tengeren.
Prex 2285.27.08
Kloin
Fiatalnak nem nevezném
Mondhatnám tán; koravén
De megjegyzést rá nem teszek
Rajta sosem nevetek.
Termete sem meglepő
Mondtam már, hogy törpe ő?
Jajj annak kit eltalál
E törpe fogta buzogány
Nagy szakállas, mirgő-morgó
Kevés ilyen van hasonló
Humora erőszakos:
Ha nem érted megtapos!
Bajsza alatt zsörtöl nyomban:
"Irgum-burgum én megmondtam"
De arról szól e versike,
Szeretjük de mennyire
Neved rímbe foglalom
Édes kicsi Kloinom
Mottód frappás, megnyerő:
"sok pénz és könnyű nő
Nem leszek kötözködő:
Micsoda törp vonzerő.
Bocsi Kloin elbasztam
Hős költeményt akartam
De az élet túl vidám
Eposz hozzád nem dukál
Szól majd rólad hősi ének
Utódaink így mesélnek
"Hős Kloinról, apám, kérlek"
Vége sem lesz a regének
(Ha majd egyedül utad járod
Eszedbe jutnak jó barátok
Kik egykoron veled voltak
Életedhez támaszt adtak...)
Életút
Jön mikor sötét lesz az éj
Irgalmat tőle ne remélj
könyörtelen gyilkos ő
kegyelmet nem ismerő
Sötét szeme vérben forog
mocskos pofája vicsorog
lehelete jég és halál
bárhova bújj ő megtalál.
hajtja őt gyilok vágya
halott tested meggyalázza
Lelked soha nem tér vissza
az éltető körforgásba.
Mosolyogva követi el
a legfőbb bűnt mit ember ismer
S e fenevad szabadon jár
bűzlik körötte a halál
Átok legyen rajta hát
s torzult testét járja át
minden kín mit ismerek
mert a bosszúm így kerek
de bármit teszek csak nevet
tudja jól mit nem teszek
kezem által nem éli át
halál legborzalmasbbikát
mert bennem van mi benne nincsen
én nem vagyok: KÖNYÖRTELEN.
(Állj bosszút ó Uwel, amen)
Dibala 2285.26.03.
Hajnali látomás
Árnyak suhannak nesztelen
szél fú, s fákat áztat az ég,
ezen a borús reggelen
vándorunk egy ligetbe tér.
Megáll, s szemét tágra nyitja:
Mi ez mi őt így elkábítja?
Magas szobor emelkedik, karcsú nő alakja..
Kezében véső, ecset, kalapács...
arcát harci dísz takarja
A vándor az ámulatból hirtelen felriad
Körötte szobrok mindenütt, mint egy furcsa had.
Mind gyönyörű mesteri alkotás
Milyen élethű, mily kecses s mintha mozdulna...
Lelkét borzongató érzés járja át
Most már e rideg panteonból kifutna
Bolyong, kavarog körötte a világ...
s közepén megpillant egy törékeny kicsi lányt!
A lány kezében véső és kalapács...
tébolyult szemei előtt ismét látomás
s életre kel egy újabb alkotás
Női kacaj hallik csendesen
Della áldása leng át a ligeten.
Ki meghallja, övé lehet egy más világ...
teremtő lesz maga is!
Menekülj vándor, s te add másnak át
Della, édes átkaid!
2285.26.16
Hitvallás
Kicsi Leány, távol innen
Alkot csendben, észrevétlen
Tündérek csodájára járnak
Keze minden munkájának
Az igazságot csak ők tudják
Alley minden csodás titkát
Annak aki látja, hallja
Örömkönnyes lesz az arca...
Mert egy Múzsa néki adta át
Ajkára édes csókját
S mint bimbózó virág
Kinyílt lelkében a világ
Szárba szökkent hirtelen
Gyökere jó földbe lenn
S gyenge szellő fújja tovább
Ezerfele virág porát
S ez ajándék hova elér,
Feltámada majd a remény
Szívek telnek boldogsággal
Nem törődve rút világgal
S ki tüntér titkok tudója
ne bújjon el gyáva módra
Suttogja el úgy az imát,
Hogy törje át a világ zaját:
Álljon havas bércekre fel
Zengjen végtelen réteken
Kietlen puszta közepén
Sötét barlangok mélyén
Hogy mindenkihez eljuthasson
Lelkének vigaszt nyújtson.
Én is immár szellő vagyok
Süvítő orkánban kiáltok:
Nem hajt pénz s hatalom
mindenkinek szól a dalom
mosolyt csalva halvány arcra
Alborne tudom, ezt akarja...
Prex 2285.27.06.
Vívódás (avagy, valami nagyon nyálas:))
Elmesélni, hogy mit érzek úgy gondolom nem lehet
Verset írni annál inkább, arról akit szeretek.
Fura érzés embernépnek, kinek szíve így eped,
tőrbe csalhat megkínozhat, s te mondod rá :élvezed
Szegény fejed most elveszted, ezt megjártad Elawer
szíved felé utat nyitni,tudod te, hogy mit teszel?
Nem gondoltam volna rólam, hogy ez egyszer megesik
Seyanával szerelmesnek lenni neked, jól esik?
Miért kérdezgetsz fura módon önnönmagam engemet?
Nem látod mit én már láttam? Ilyen kerek feneket?
Arca üde, bőre selymes, teste csodás műremek
megölelem, megcsókolom testem, lelkem így kerek
Ajka puha ,sokat nevet
szeme csillog; elepedek
Karjaimba zárom olykor
haja csodás illatcsokor.
Jól van, látom nem tanulsz,felejts hát el engemet
Józan ésszel gondolkodni, melletted én nem merek
Tudom én is, hogy milyen, e bűbájos kis bestia
Rabulejtő ,megigéző gyengéd női praktika
Megértő és gondoskodó, izgága kis tünemény
Annak ,aki beleszeret szertefoszlik a remény
Látom, ránk máshogy néznek az ébenfekete szemek
elfeledni ezt az arcot jól tudom, hogy nem lehet.
Összekötve veled együtt, vele együtt maradunk
Boldogságban úszva mostan, kéz a kézben ballagunk
Nem törődve ezer vésszel s jövővel úgy hiszem
hánykódik a kis csónakunk a felkorbácsolt tengeren.
Prex 2285.27.08
Kloin
Fiatalnak nem nevezném
Mondhatnám tán; koravén
De megjegyzést rá nem teszek
Rajta sosem nevetek.
Termete sem meglepő
Mondtam már, hogy törpe ő?
Jajj annak kit eltalál
E törpe fogta buzogány
Nagy szakállas, mirgő-morgó
Kevés ilyen van hasonló
Humora erőszakos:
Ha nem érted megtapos!
Bajsza alatt zsörtöl nyomban:
"Irgum-burgum én megmondtam"
De arról szól e versike,
Szeretjük de mennyire
Neved rímbe foglalom
Édes kicsi Kloinom
Mottód frappás, megnyerő:
"sok pénz és könnyű nő
Nem leszek kötözködő:
Micsoda törp vonzerő.
Bocsi Kloin elbasztam
Hős költeményt akartam
De az élet túl vidám
Eposz hozzád nem dukál
Szól majd rólad hősi ének
Utódaink így mesélnek
"Hős Kloinról, apám, kérlek"
Vége sem lesz a regének
(Ha majd egyedül utad járod
Eszedbe jutnak jó barátok
Kik egykoron veled voltak
Életedhez támaszt adtak...)
Életút
1
Hideg szél süvít, és halovány felhők járnak, sejtelmes éji táncot
Fákat áztat az ég, s lidércek látogatják a ködös éj-világot
2
Sötét éjbe fordul a szürke holdvilág, s keserves sírásba kezd az ég
Nyögik a fák az időt s érzik a ködöt, Darton gomolygó leheletét
3
Vándorunk erdőbe tér, tépett ruhája sárba ér
Arca csak a földet nézi, hogy mi történt már nem érti
Lelkét kétség járja át, s öklében tartja vagyonát…
4
Gonosz erők gyűlnek össze, hogy eltöröljék mindörökre
Kitartó buzgó hitét, mely megtépett lelkében ég.
Kínozza most a világ, és menedéket nem talált...
5
Egyre lassabban halad, csizmája sárba letapad
Nem tudja most, hogy merre jár, a sűrű erdő fogja már
A félelem csontig hatol, de öklét szorítja nagyon…
6
Üvöltve fú a rideg szél, halott a táj gyilkos az éj
Zúg a fenyő sikolt a tölgy, az alvilág lám így köszönt
Éhes dög prédára vár, felé tart a rút halál…
7
Körötte rongy démon sereg, összecsapnak fellegek
Érzi már, hogy közeleg, s szívébe mar a rettenet
A földre hull az élet-ág, suttog néki a túlvilág
8
Hirtelen, mint függöny libben el
Egy káprázatos tükör-világ terem
Derengő-fényes látomás
Ezerszínű csillogás
Az ablakon át lát csodát
Zöld mezőn vágtató paripát
Ott sebes vizű hűs patak
Benne gyors pisztráng hadak
Ragyog a nap, pillangó libeg
Fényárban úszik az álom liget
9
„Jöjj vándor, hiszen tiéd
E tündértitkos menedék
Védelmet ad, támaszt nyújthat
Ha itt belépsz, nem ér bánat”
-Szól egy hang, lágyan negédesen
S így folytatja csendesen-
„Csak nyújtsd ki két kezed,
Hadd lássam meg kincsedet.
Siess, siess időd fogytán
A fenevad a nyomodban jár
10
A Vándor némán kezét nyújtja, lassan ernyed el az ujja
S a kincset, mint csillámport a hideg szél tovafújja
Könnye csordul, s egy gyengéd csepp a markába hull…
11
Markát zárja hirtelen, s tudja már, hogy mit tegyen
Feláll, a sarat lerázza, s nem néz a tükör-világra
Csuklyát a fejéről leveszi, tekintetét az égre viszi
12
Eltűnik a látomás s a démonhang így kiált:
„Nem menekülsz, elér a vég, az ítélet most utolért
Lelked rabláncon pusztul el, s lakmározom tetemeden.”
13
Messziről jő, sötét zajjal, csörtet vicsorgó fogakkal
Suhan át az éjszakán… a vándor sorsára vár
De lelke telve új erővel, szembenéz a végveszéllyel
14
Öklét szívéhez szorítja, hát itt van érte a bestia…
Kiront a mély sötétből, s egy őzgida néz rá kérdőn…
S körben járó lidérc alak? Bőrig ázott nyúl-hadak
15
Az ösvényt újra megtalálja, ismét erős már a lába
Dombra ér és messze ellát, istenségek birodalmát
Kincse ismét szívében él, a csillagpornyi kis REMÉNY
És látja amint…
16
Kezdődik az aranyszín-előadás, a napsugarak tündér táncra gyűlnek
S harmatcsepp gyémántok million csillagként ragyogják a földet.
17
Apró virágok ébrednek a hívó szóra, s a táj, mint parányi festők álma
Ezernyi színben úszik, melyeket végtelen palettáján kevert az élet csodája
Prex 2286.22.05.
Ismét egy hajszálon függött csak életük,
s újabb nehéz titokkal nehezedett lelkük.
Nem találták meg azt sem miért jöttek,
de e nehéz próbán is nagyokat nyögtek.
Megfáradva, elgyötörten értek a felszínre,
olyan volt a világ, mintha be lenne kerítve.
Kezd széthullni mindaz mit felépítettek,
Eldöntötték hát, hogy Tirionhoz mennek.
Eriket sajnos újra nem találták
Kloin pedig pénze után szedte inkább lábát.
Így hárman maradtak a látogatásra
Seyna, Vieri és a csapat bárdja…
A hármas az irányt Rowonnak vette
Üres kézzel, ugyan de reménnyel telve.
Viszont látják újra, kedves barátjukat,
s megtalálják újra az elvesztett utat.
A széthullott családot újra összefogják,
megoldják majd együtt mindegyikük gondját.
Az örök alkony városához közeledve látnak,
még fehér orkot is mit nem mindenki láthat.
Tirionra hivatkozva bebocsátást kapnak
s oly sok termen át sietve haladnak.
Míg meg nem érkeznek egy csendes phanteonba,
egy sír elé melyre egy angyal van faragva.
Ismerős a név mely e fejfára van vésve,
„Tirion Aurelius Von Chetti emlékére”.
Mély fájdalom hasít most lelkükbe
Seyana megtörve és sírva esik össze.
Elawer zokog és bámul a fejfára,
nem érti hova tűnt régi cimborája
Elkéstek s nem tudtak elbúcsúzni tőle,
sírva borulnak most a hideg kőre.
Szomorú, de nem is Tiriont siratják,
hanem önmagukt,hogy így cserben hagyták.
Vieri a lovagot oly jól nem ismerte
egy imát mond érte s a szobájába tér be.
Mikor már kisírták mindketten szemüket
meghallgatták barátjuk Dartonhoz,hogy tért meg:
Utolsó napjait magányban töltötte
mert saját teste lett lelkének börtöne.
De megbékélt sorsával s új utat is talált
Az úr magához hívta, s elfogadta a halált.
A lovagok víg halotti tort ültek,
Tirion hazatért, így ünnepeltek.
Érdekes volt ezt hőseinknek látni,
szomorkodás helyett vígan lakomázni.
Milyen erőt ad az embereknek a hit
új utakat teremt s sebeket gyógyít.
Elawer himnuszként hősi versett mondott,
s a költemény számára nem várt sikert hozott:
Pusztító vész közeleg átkait szitkozódva szórja
Felemészt apát s gyermeket, kit anyja karjában óvna
A remény elveszett és nincs egy erős bástya
Mit el nem pusztít a sötét orkok árja.
Féktelen dühvel robog a gyilkos horda
Az embervért oly bódult kéjjel ontja
Démonfattyak gyülevész hada
Élükön tán Orwella maga…
Országok lángolnak, lelkek kárhoznak örökre!
Ki takarja még védő szárnyait e megcsúfolt földre?
Morrak hegyének kopár ormán, sötét zászló lengedez.
Alatta megannyi hős férfiú s büszke fekete vértezet.
Szemük ragyog, s benne nyoma sincs a félsznek,
Sisak nélkül nevetve intenek, szép napot e vésznek.
Erős hittel, s erénnyel áll e had
Bátorságot nékik a sötét úr ad
Büszkén tekint rájuk Darton
S kacagva zeng égi sanzon,
Készültek már e harcra…
Ütemes dobogás hallik a távolba.
majd
Csattan a páncél törnek a csontok
üvöltve, ordítva támadnak az orkok
megreped a pajzsod, füled süket már
a csata zajában szíved kalapál.
Lesújt, a pallos beborít a vér
az életnél a hited többet ér
zúg a fejedben az ismerős dallam
Darton Urunkért esünk el a harcban.
Kacagva ,nevetve téncolsz a halállal,
de nem bír az ellen Darton lovagjával
Fejvesztve menekül a démoni horda
Orwellával vissza a pokolba
Hála és dicsőség zeng a győztes ének
A sötét Úrnak és igen lovag, néked!
Légy hát büszke s emeld fel fejed
mulass hát vígan, amíg teheted!
Emeld a korsód, áldozz az úrnak!
Dicsőséget, dicsőséget Dartonnak!
Hiába adták meg a végtisztességet.
mindenki tudta, hogy ezzel elkésett
Tirion emlékét megőrzik szívükben,
tátongó űrként él majd a lelkükben.
Sok ellenségük e gyengeségre vár,
s utoléri őket is a megjósolt halál.
Alestan könyvében új kalandra leltek,
olyan ereklyére mellyel sokra mennek.
Szembe kell nézniük egyszer majd a leachel
s ahhoz hogy legyőzzék biztos csalniuk kell…
Egy legenda szerint vannak olyan tárgyak
melyek véget vetnek e lények varázsának.
Egy ilyen hely talán nincs is olyan messze
Dél felé négy nap ,egy pedig keletre.
Elindultak hát, hogy megleljék a fegyvert
Hogy majd Tirion nélkül is felvegyék a versenyt
A vidéket nagyon könnyű meglelni,
de a romok közé senki nem mer menni.
Sok pénzt igérnek egy helyi vadásznak,
hogy vigye őket oda hol mások paráznak.
Szokásos környezet és a baljós jelek:
állatok nincsenek csak kripta hegyek.
Beljebb haladva itt-ott mozgást látnak,
de nem indulnak haza, hála Seyanának.
Túl közelre mennek sajnos a vesztükre,
sikító lidérc tör most az életükre:
lelküket szívja pusztító varázsa
s megsokszorozódik a rusnya bestiája
mikor már azt hitték, hogy talán győznek
csontváz sereg segít a vérengző nőnek
Túlerőben van most a halott ellenség
s menekülni sem tud az élő kisebbség.
Hősiesen küzdenek, úgy tűnik hiába
jön valami nagy is, Elawer hátába.
Meg sem mer fordulni úgy fél szerencsétlen
a holtak nyelvén kántál mi épp felé „lépdel”.
De egy ismerős arc az, nagy meglepetésre.
Tirion! S pallosa egy holtat vág épp félbe.
Megfordult immár a csatának sorsa
csontváz fejek hullanak, s gurulnak a porba
Egyedül a lidérc úszta meg a dolgot
a csata hevében gyors kereket oldott.
Amint megnyugszanak a felkavart kedélyek,
Tirion rögtön nekilát a regének
Elmeséli, hogy meghalt s Dartonhoz került,
S mivel őt szolgálja ezért visszakerült
a sírból teljes páncélban lépett ki ,
a dartonitáknál ez dívik, mondhatni.
Ezentúl csakis olyan célt szolgálhat
mi kifejezetten tetszik az Urának
Minket persze csak meg akart tréfálni
s követett mert tudta, hogy rá fogunk fázni.
Igaza is lett a tréfás paplovagnak
ha nem segít társai, biztos, hogy meghalnak.
De újra együtt talán van esélyük nyerni
s a varázstárggyal végre hazamenni.
Kitalálnak hát egy működő tervet,
éjjel látogatják majd meg a sírkertet.
Útközben azonban meglepetésükre
egy csapat csontváz kerül velük szembe.
Ismét Tirion jeleskedik bátran
s gyűri le az ellent egy ádáz csatában.
De az akcióból így éjjel nem lesz semmi
az ellenségnek őket is sikerült meglepni.
Másnap este újra útnak indulnának,
azonban pár goul ront neki a háznak.
Ismét csak hajszálon múlik az életük ,
de végül most is sikerül győzniük.
Újabb nap pihenés és esélylatolgatás:
miért van minden este egy ilyen támadás?
a következő este végre közel érnek
s egy halott sereget felfedezni vélnek.
Van ott mindenféle, nem élő szerzet,
velük megküzdeni így négyen nem mernek.
Lehet a sírokhoz nem tudnak lejutni
s így ez a kaland mégsem olyan buli.
Egy derengő vöröses fénycsóvát látnak,
ami közepe lesz egy nagy kupolának.
Megpróbálnak belőle gyorsan kiszökni
de nem sikerül nekik időben kijutni.
a kupola gyorsan húzódik össze,
terelve őket az átkozott helyre.
Eme veszély miatt ők úgy döntenek,
árnyékajtón át oldanak kereket.
Ott azonban nem várt veszély terem,
a lidérc nőalak vár rájuk odabenn.
Vele Seyanának kell megküzdeni
hisz rajta keresztül tudnak csak megszökni.
Egyszer megpróbálnak még visszatérni
de be kell látniuk, hogy ez nem fog menni
seyana újra megnyitja az utat
s ismét iszkolnak mint a félős nyulak
Próbálták ők karddal és megannyi varázzsal
de rájöttek, hogy ott lenn csak a rút halál van,
amihez ők már kevesen vannak,
szólniuk kell hát egy erős hadnak.
Hívták hát Rowonból a dartonitákat
s elmondták nekik azt, hogy mit találtak.
Hozzátették azt is, hogy ők mit kerestek
de ez lett a vége és pofára estek.
Több sem kellett hát a lovag brigádnak
másnap nagy sereggel indultak csatának.
Fehér orkok lovagok s pár varázsló ember,
ment a sírok közé komor fegyelemmel.
Legyőzetett a kripta ura végre,
tovább tündököl Darton dicsősége.
A zsákmányból hőseink nem részesültek
de vigaszdíjként magkapták, azt amiért jöttek.
Tirion visszatért a Darton rendházba
a többiek pedig indultak Berarba
Előbb persze Nuirt ejtették az útba
hogy Eriket s Kloint is rávegyék az útra.
S nem is sejtették mi vár még rájuk
Tin is feltűnik majd, a régi barátjuk.
Persze ez már egy másik történet,
legyen mára vége ennek a mesének.
Tirion temetése
Ismét egy hajszálon függött csak életük,
s újabb nehéz titokkal nehezedett lelkük.
Nem találták meg azt sem miért jöttek,
de e nehéz próbán is nagyokat nyögtek.
Megfáradva, elgyötörten értek a felszínre,
olyan volt a világ, mintha be lenne kerítve.
Kezd széthullni mindaz mit felépítettek,
Eldöntötték hát, hogy Tirionhoz mennek.
Eriket sajnos újra nem találták
Kloin pedig pénze után szedte inkább lábát.
Így hárman maradtak a látogatásra
Seyna, Vieri és a csapat bárdja…
A hármas az irányt Rowonnak vette
Üres kézzel, ugyan de reménnyel telve.
Viszont látják újra, kedves barátjukat,
s megtalálják újra az elvesztett utat.
A széthullott családot újra összefogják,
megoldják majd együtt mindegyikük gondját.
Az örök alkony városához közeledve látnak,
még fehér orkot is mit nem mindenki láthat.
Tirionra hivatkozva bebocsátást kapnak
s oly sok termen át sietve haladnak.
Míg meg nem érkeznek egy csendes phanteonba,
egy sír elé melyre egy angyal van faragva.
Ismerős a név mely e fejfára van vésve,
„Tirion Aurelius Von Chetti emlékére”.
Mély fájdalom hasít most lelkükbe
Seyana megtörve és sírva esik össze.
Elawer zokog és bámul a fejfára,
nem érti hova tűnt régi cimborája
Elkéstek s nem tudtak elbúcsúzni tőle,
sírva borulnak most a hideg kőre.
Szomorú, de nem is Tiriont siratják,
hanem önmagukt,hogy így cserben hagyták.
Vieri a lovagot oly jól nem ismerte
egy imát mond érte s a szobájába tér be.
Mikor már kisírták mindketten szemüket
meghallgatták barátjuk Dartonhoz,hogy tért meg:
Utolsó napjait magányban töltötte
mert saját teste lett lelkének börtöne.
De megbékélt sorsával s új utat is talált
Az úr magához hívta, s elfogadta a halált.
A lovagok víg halotti tort ültek,
Tirion hazatért, így ünnepeltek.
Érdekes volt ezt hőseinknek látni,
szomorkodás helyett vígan lakomázni.
Milyen erőt ad az embereknek a hit
új utakat teremt s sebeket gyógyít.
Elawer himnuszként hősi versett mondott,
s a költemény számára nem várt sikert hozott:
Pusztító vész közeleg átkait szitkozódva szórja
Felemészt apát s gyermeket, kit anyja karjában óvna
A remény elveszett és nincs egy erős bástya
Mit el nem pusztít a sötét orkok árja.
Féktelen dühvel robog a gyilkos horda
Az embervért oly bódult kéjjel ontja
Démonfattyak gyülevész hada
Élükön tán Orwella maga…
Országok lángolnak, lelkek kárhoznak örökre!
Ki takarja még védő szárnyait e megcsúfolt földre?
Morrak hegyének kopár ormán, sötét zászló lengedez.
Alatta megannyi hős férfiú s büszke fekete vértezet.
Szemük ragyog, s benne nyoma sincs a félsznek,
Sisak nélkül nevetve intenek, szép napot e vésznek.
Erős hittel, s erénnyel áll e had
Bátorságot nékik a sötét úr ad
Büszkén tekint rájuk Darton
S kacagva zeng égi sanzon,
Készültek már e harcra…
Ütemes dobogás hallik a távolba.
majd
Csattan a páncél törnek a csontok
üvöltve, ordítva támadnak az orkok
megreped a pajzsod, füled süket már
a csata zajában szíved kalapál.
Lesújt, a pallos beborít a vér
az életnél a hited többet ér
zúg a fejedben az ismerős dallam
Darton Urunkért esünk el a harcban.
Kacagva ,nevetve téncolsz a halállal,
de nem bír az ellen Darton lovagjával
Fejvesztve menekül a démoni horda
Orwellával vissza a pokolba
Hála és dicsőség zeng a győztes ének
A sötét Úrnak és igen lovag, néked!
Légy hát büszke s emeld fel fejed
mulass hát vígan, amíg teheted!
Emeld a korsód, áldozz az úrnak!
Dicsőséget, dicsőséget Dartonnak!
Hiába adták meg a végtisztességet.
mindenki tudta, hogy ezzel elkésett
Tirion emlékét megőrzik szívükben,
tátongó űrként él majd a lelkükben.
Sok ellenségük e gyengeségre vár,
s utoléri őket is a megjósolt halál.
Alestan könyvében új kalandra leltek,
olyan ereklyére mellyel sokra mennek.
Szembe kell nézniük egyszer majd a leachel
s ahhoz hogy legyőzzék biztos csalniuk kell…
Egy legenda szerint vannak olyan tárgyak
melyek véget vetnek e lények varázsának.
Egy ilyen hely talán nincs is olyan messze
Dél felé négy nap ,egy pedig keletre.
Elindultak hát, hogy megleljék a fegyvert
Hogy majd Tirion nélkül is felvegyék a versenyt
A vidéket nagyon könnyű meglelni,
de a romok közé senki nem mer menni.
Sok pénzt igérnek egy helyi vadásznak,
hogy vigye őket oda hol mások paráznak.
Szokásos környezet és a baljós jelek:
állatok nincsenek csak kripta hegyek.
Beljebb haladva itt-ott mozgást látnak,
de nem indulnak haza, hála Seyanának.
Túl közelre mennek sajnos a vesztükre,
sikító lidérc tör most az életükre:
lelküket szívja pusztító varázsa
s megsokszorozódik a rusnya bestiája
mikor már azt hitték, hogy talán győznek
csontváz sereg segít a vérengző nőnek
Túlerőben van most a halott ellenség
s menekülni sem tud az élő kisebbség.
Hősiesen küzdenek, úgy tűnik hiába
jön valami nagy is, Elawer hátába.
Meg sem mer fordulni úgy fél szerencsétlen
a holtak nyelvén kántál mi épp felé „lépdel”.
De egy ismerős arc az, nagy meglepetésre.
Tirion! S pallosa egy holtat vág épp félbe.
Megfordult immár a csatának sorsa
csontváz fejek hullanak, s gurulnak a porba
Egyedül a lidérc úszta meg a dolgot
a csata hevében gyors kereket oldott.
Amint megnyugszanak a felkavart kedélyek,
Tirion rögtön nekilát a regének
Elmeséli, hogy meghalt s Dartonhoz került,
S mivel őt szolgálja ezért visszakerült
a sírból teljes páncélban lépett ki ,
a dartonitáknál ez dívik, mondhatni.
Ezentúl csakis olyan célt szolgálhat
mi kifejezetten tetszik az Urának
Minket persze csak meg akart tréfálni
s követett mert tudta, hogy rá fogunk fázni.
Igaza is lett a tréfás paplovagnak
ha nem segít társai, biztos, hogy meghalnak.
De újra együtt talán van esélyük nyerni
s a varázstárggyal végre hazamenni.
Kitalálnak hát egy működő tervet,
éjjel látogatják majd meg a sírkertet.
Útközben azonban meglepetésükre
egy csapat csontváz kerül velük szembe.
Ismét Tirion jeleskedik bátran
s gyűri le az ellent egy ádáz csatában.
De az akcióból így éjjel nem lesz semmi
az ellenségnek őket is sikerült meglepni.
Másnap este újra útnak indulnának,
azonban pár goul ront neki a háznak.
Ismét csak hajszálon múlik az életük ,
de végül most is sikerül győzniük.
Újabb nap pihenés és esélylatolgatás:
miért van minden este egy ilyen támadás?
a következő este végre közel érnek
s egy halott sereget felfedezni vélnek.
Van ott mindenféle, nem élő szerzet,
velük megküzdeni így négyen nem mernek.
Lehet a sírokhoz nem tudnak lejutni
s így ez a kaland mégsem olyan buli.
Egy derengő vöröses fénycsóvát látnak,
ami közepe lesz egy nagy kupolának.
Megpróbálnak belőle gyorsan kiszökni
de nem sikerül nekik időben kijutni.
a kupola gyorsan húzódik össze,
terelve őket az átkozott helyre.
Eme veszély miatt ők úgy döntenek,
árnyékajtón át oldanak kereket.
Ott azonban nem várt veszély terem,
a lidérc nőalak vár rájuk odabenn.
Vele Seyanának kell megküzdeni
hisz rajta keresztül tudnak csak megszökni.
Egyszer megpróbálnak még visszatérni
de be kell látniuk, hogy ez nem fog menni
seyana újra megnyitja az utat
s ismét iszkolnak mint a félős nyulak
Próbálták ők karddal és megannyi varázzsal
de rájöttek, hogy ott lenn csak a rút halál van,
amihez ők már kevesen vannak,
szólniuk kell hát egy erős hadnak.
Hívták hát Rowonból a dartonitákat
s elmondták nekik azt, hogy mit találtak.
Hozzátették azt is, hogy ők mit kerestek
de ez lett a vége és pofára estek.
Több sem kellett hát a lovag brigádnak
másnap nagy sereggel indultak csatának.
Fehér orkok lovagok s pár varázsló ember,
ment a sírok közé komor fegyelemmel.
Legyőzetett a kripta ura végre,
tovább tündököl Darton dicsősége.
A zsákmányból hőseink nem részesültek
de vigaszdíjként magkapták, azt amiért jöttek.
Tirion visszatért a Darton rendházba
a többiek pedig indultak Berarba
Előbb persze Nuirt ejtették az útba
hogy Eriket s Kloint is rávegyék az útra.
S nem is sejtették mi vár még rájuk
Tin is feltűnik majd, a régi barátjuk.
Persze ez már egy másik történet,
legyen mára vége ennek a mesének.
Rowon 2289.27.07.
