Időpont: 2291.04.02. – 2291.04.06.
Helyszín: Erion
Elawer, Erik, Seyana és Tin Távoli üzenetet kapnak Galliardtól, hogy eljött az idő a tizedik küldetésre. Akir Quassin Ekbar délben térkaput nyit Ifinbe és Berarba, majd éjközépkor Haonwelbe is, hogy a farkaskölykök visszatérhessenek Erionba, a Kacsába. A Loandar testvérek és Tin már délután megbeszélik az elmúlt időszak történéseit, a később érkező Elawer viszont ajándékokat is hoz a messzi Északról.
Bár Ardó éjközépre rendelte a csapatot a térképszobába, bő egy órájuk van arra, hogy meséljenek és készülni kezdjenek a tizedik küldetésükre.
Ardó és Maximus az utolsó butélia predoci óborral mond pohárköszöntőt, majd ismertetik a küldetést:
Az orwellánusok és a gorvikiak harca nagyon eldurvult – és mielőtt végzetes következményekkel járna, a Falka a beavatkozás mellett döntött. A Kitaszított egyik frakciója, a Pusztító Erő Útja több démon megidézésével és azok sakkban tartásával egy hatalmas démont, magának Orwella Szolgálóleányának megidézésére készül. Mindezt azért, hogy a főpapnő megszerezzen egy ereklyét, mely segítségével félelmetes hatalomra tehet szert, sőt ami még rosszabb talán magával a Káosz Úrnőjével is kapcsolatba kerülhet. A küldetésben egy beépített falkatag segít majd be- és kijutni a csapatnak, azonban a démoni diadémot nekik kell megszerezniük. Ha elhozzák azt, akkor a Falka tagjai lehetnek, a káoszistennő egyháza pedig súlyos kárt szenved.
Akir leplező mágiát sző a csapat pár mágikus tárgya köré, de figyelmezteti őket, hogy a helyszínen a mágiahasználat a biztos lelepleződést jelenti majd. A nap második órájában már indulnak is a Farkaskölykök. A Vörös Árnyak egy boszorkánya árnyékajtón viszi őket az indulópontra, ahol nagy meglepetésükre Miras várja őket egy hintóban. Mindegyiküknek egy-egy nemrég megölt orwella papnő szent szimbólumát aggatja rá, hogy az majd megóvja őket a megszállott kultistáktól, akik már minden emberi mivoltukat elvesztették. A szimbólumok viselése azonban már önmagában is kockázatos, Seyanát viseli meg leginkább a procedúra.
Miras vezetésével könnyen eljutnak a kastélyba, amit a Kitaszított hívei elfoglaltak és szentségtelen idézőhellyé alakítottak: a kastély belső udvarán véráldozatot gyűjtenek, a bálteremben pedig idéző köröket rajzoltak fel. Két lidércet már meg is idéztek, akik majd harmadik társukkal együtt rendelkeznek elegendő hatalommal, hogy szólíthassák Orwella Szolgálóleányát.
Miras egy a padláson lévő búvóhelyre vezeti a csapatot, akikre, amikor már azt gondolják, hogy biztonságban vannak, három démoni dög támad. A célpontjuk Seyana, mert az ő kígyószív amulettje már nem leplezi őt.
Seyana és Tin is eléggé megviselt, így pihennek, Erik őrködik és Miras felderíti a kastélyt. Elawer pedig szörnyülködve figyeli meg, hogy mi folyik az udvaron és bálteremben – a búvóhelyről mindkettőre rálátni. Kidolgoznak hirtelen egy tervet, majd hosszas veszekedésbe és moralizálásba süllyednek. Amikor Miras ráadásul beszámol három érdekes helyről a pincében, a csapat végleg tehetetlenné válik. Órák telnek el, majd délben egy ostromló sereg tűnik fel: harci hintó és 40 lovas. A csata árnyékában – amit Seyana néz végig – a többiek felderítik az egyik helyet. Az őrködő orwellánus lovag kiiktatása nélkül, Elawer kémablakával néznek be az egyik raktárba, ahol öt faj egy-egy képviselője várja, hogy a nagy démon eledele legyen. Újabb hat órát töltenek moralizálással, parttalan vitákkal, készülődéssel – még Mirast is sikerül vérig sérteniük –, de nem jutnak előrébb, így maradnak az eredeti tervnél.
Miras újabb kígyószívekért indul éjközép előtt négy órával, de nem tér vissza hosszú órákon keresztül. Seyana és Elawer még mindig azt próbálja megfejteni, hogy miért éppen ez a tizedik küldetés, miért nem sokkal erősebb tagokat – vagy épp az egész falkát – küldött Ardó, miért éppen a kölyköket. A csapat maradék figyelmét pedig teljesen lekötik a bálteremben folyó események. Így nem látják, hogy a szökőkutas udvaron sorra fogynak a foglyok, és lassan Miras is az áldozati oltárra kerül. Seyana végül egy varázslat segítségével lokalizálja Mirast, és amikor látják, hogy baj van, azonnal rohannak lefelé. Elawer marad csak, célba veszi a papnőt.
Az utolsó pillanatban érkezik mindenki, megmentik Miras életét, és úgy tűnik, hogy a maroknyi megszállottal és a két orwellánus lovaggal is boldogulnak. A baj csak az, hogy közben a papnő élettelen teste lassan becsúszik az áldozatok vérével teli forrongó medencébe. A csapat tagja szinte meg sem lepődnek amikor a lelőtt orwella papnő csontváza élőholtként emelkedik ki a fortyogó vértóból. Iszonyatos erejű tűzcsapásaival hamar rendet vág a csapat soraiba, és a végszóra befutó újabb két paplovag pontot is tenne a történet végére...
Elawer már csak a harcképes amikor megdöbbenésére Erik, Seyana és Tin testét (majdhogynem tetemét) fekete homály veszi körül. Majd valahonnan egy szárnyas-karmos homálytól övezett démon emelkedik fel a semmiből, és darabokra tépi a maradék ellenséget. A csapat mindegyik tagja életben maradt, Elawer gyógyítása pedig hamar talpra állítja a társakat. Felmenekülnek az emeleti kerengőre, mert időközben érzik, hogy megidéztetett a hatalmas démon. Újra megremeg a kastély, térkapu nyílik, Ardo, Maximus, Kargyl Lium, Annubog majd végül Akir érkezik meg. Ardo és Maximussal szemben még a lidércek sem állhatnak meg, Lium biztosítja a kertet és az átjárót levadássza a mesterkedni próbáló papnőket. Kargyl ismeretlen mágiát használ, intésére két tucat kultista rongybabaként emelkedik a levegőbe majd morzsolódik szét a padlón. A bálteremben eluralkodik a káosz. Pillanatok alatt végeznek mindenkivel az idézőteremben, de a Szolgálóleány a főpapnő halála után egy pillanat alatt eltűnik. Ardo megparancsolja Annubognak, hogy nyisson kaput a démoni síkra, Ardo, Maximus és Kargyl követik a prédát. Amíg Annubog nyitva tartja a démoni térkaput, Erik két szörnyű démont is feldarabol Elawer bíztató dalának és Seyana tűzoszlopainak ritmusára.
Az Alapítók mindhárman visszatérnek, hozzák a diadémot is. A földre dobott démoni ereklyét Tin egy zsákba kapja, mivel Elawer rámutat, hogy a tizedik küldetést akkor teljesítik sikeresen, ha azzal együtt térnek vissza. Tele sebekkel, de győztesen térnek vissza a Kacsába.
A visszatéréskor beigazolódik Seyana okoskodása, hogy ez a küldetés is csak egy próba volt, a végső próba, amit sikerrel teljesített a csapat, hiszen kimentette Mirast, úgy hogy ezzel megpecsételték a küldetés és ezzel a tagságuk sikerességét. Nagy ünneplés kezdődik.
Másnap a Falka valahogy megsemmisíti a kobrás diadémot, Ardó pedig egy különleges ajándékot ad a kalandozóknak.
*Tin*
Próba vagy küldetés? Valóban ez volt a legnagyobb kérdés? Ardo megmondta, hogy mit csináljunk, és végül azt tettük. Így volt rendjén. A próbát azzal együtt teljesítettük, hogy nekivágtunk a küldetés végrehajtásának.
VálaszTörlésMegtapasztaltam Darton erejét is: a csontpapnőnek esélye sem volt, amikor hitem erejével átjárva támadtam rá... talán hamarabb neki kellett volna ugranom. Ahogy Mirast is hamarabb megtalálhattuk volna.
Ez volt életem utolsó előtti küldetése, ahol nem kérdezek. Seyana, Elawer, megértelek titeket. És hálás is vagyok, mert fontos dolgokra irányítjátok a tekintetem. És nem csak nektek, hanem Eriknek is és Klóinnak. Veletek lettem kalandozóvá. Ideje hát úgy is élnem. És ne feledjük Tiriont sem, aki nélkül... Egészségedre!
Mégiscsak beigazolódott Santiago jótanácsa. Nem adtuk fel önmagunkat és Miras megmentésére siettünk. Bár gyanakodhattunk volna, hogy nincs minden rendjén, hisz már a küldetés előtt is úgy hittük, ez egy próba lesz és így utólag belegondolva, teljesen esélytelen volt, hogy elkapják Mirast, aki már napok óta gondtalanul jár-kel és öldös köztük.
VálaszTörlésÉs küldetés ide vagy oda, nem volt egy utolsó élmény harcolni látni a Falka nagyjait, arról nem is beszélve, hogy Kargil miket csinált.
A kegyvesztett Krad pap olyan erőknek parancsol, amit felfogni sem nagyon tudok. Akir saját bevallása szerint szintén nem nagyon érti Kargil hatalmát, abban viszont biztos, hogy valami módon mana nélkül képes varázslatok létrehozására. Remélem lesz alkalmam egyszer ezt tőle magától megkérdezni vagy akár nem csak kérdezni...
Örülök, hogy bekerültünk a Falkába, én nagyon sok lehetőséget látok benne, olyan dolgokat tanulhatok ott, amire eddig nem volt lehetőségem és ha Miandad jótanácsára gondolok, örülök, hogy egy oldalon állok Ardo-val.
Bármennyire fáradt is voltam, érdemes volt részt vennem a diadém megsemmisítésén, olyat láthattam, amit eddig még soha. Kargil utasításait követve Annubog végezte el a rituálét. Kicsit különös volt, hogy az Akir készítette védőkörben állva kellett részt vennünk benne, de ha belegondolok, hogy kit idéztek meg... A koronáról azonnal felismertem, pontosan olyan korona volt a fején, amilyet korábban már mi is viseltünk néhányszor. Weila egyik anyrjának szelleme jelent meg előttünk. Kargil gyorsan megkötötte az egyezséget vele, és az átkozott Orwella diadémra a pusztulásra várt. A szertartás után lehetőségem nyílt mindhármukkal szót váltani. A titokzatos ex-pap nagyon kellemes társaságnak bizonyult, kedélyesen mesélt Weila anyrjának különös természetéről és a végén még félvállról odavetette, hogy régen még mások voltak az istenek... Annubogtól megpróbáltam megtudni, hogy miért küldte el Eriket a rituálé előtt, de csak annyit sikerült kiszedni belőle, hogy nem mindenkinek való ez. Nagyon furcsa indok ez, annak fényében, hogy semmi megrázó nem történt. Ez ügyben még Eriket is szívesen kifaggatnám. Végül Akirral is tudtam beszélni, egyrészt Konrádról, másrészt Kargilról. Elmeséltem neki Konrád teljes történetét és azt mondta, hogy ha tudom uralni akkor jó, de kaptam jótanácsokat a megsemmisítésével kapcsolatban is. Kargilról pedig mesélt néhány dolgot, főként a mágiájáról, ami számára is egy rejtély.
VálaszTörlésÉrdekelne, hogy bárki emlékszik-e rá, hogy hogyan is éltük túl ezt a kalandot. Van egy rész, ami teljesen kiesett számomra, de ha az emlékeim nem csalnak volt olyan, amikor nagyon nem jól állt a helyzet. Én még emlékszem, hogy nekirepülök egy oszlopnak, de a földre érkezést már jótékony homály fedi. A következő kép pedig már az, hogy sértetlenül állok a belső udvarban. Mi történt? Kinek köszönhetjük a megmenekülést?
VálaszTörlésSeyana, termeszetesen Elawernek es hitenek koszonhetjuk a megmenekulesunket. Vagy ki mas ert meg a gyogyitashoz?
VálaszTörlésAhogy elso igazi kalandomat is Elawernek koszonhetem majd, mert a bard az, aki belerangatott minket Norian Dalen es a hatalmasok kuzdelmebe - amit meg hatalmasabb erok dontottek el... Szoval Ardo azert ajandekozott meg minket, amit Elawer oldalan tettunk Norian Dalenert.
Eloszor nem is hittem a szememnek, amikor azt a sündisznóhoz hasonloan sok tuskevel megtuzdelt hajoszeru fadarabot adta. Hiszen hajonak ennyi arboca nincsen. Persze Elawer bizonygatta, hogy hallott mar ilyenrol, meg meselt egy masik, nagyon messzi fekvo continens-rol, ahonnan... de ha csak a felet elhiszem a torteneteknek, akkor mar megeri megfontolni a magamnak es Antoh Urnonek tett fogadalmamat.
Nem én voltam ki végül megmentett mindannyiunkat. Bár mindent elkövettem de kevés az én erőm ilyen nagy dolgokat cselekedni. Számomra a világ lelassult abban az istentelen teremben. Hallottam a saját szívdobbanásom és ahogy körbepillantottam az a pillanat hosszú órának tűnt. Mindannyian vértócsában ájulva feküdtetek, a másik teremből vilán túli örjöngés egyre hangosabban zúgott. Nem kaptam levegőt és csak egyre tudtam gondolni, hogy pár pillanat és megyek utánatok....majd hirtelen egy gomolygó fekete ködalak rajzolódott ki az áldozóasztal körül mit lemeredve bámultam... vártam a halált. de segíteni jött az a valami és akkor visszatért belém az élet és rohantam Seyanához majd mindenit beterített ez a gomolygó fekete felhő és felébredtetek... nem tudom mi volt az de 2 dologra gondolok: Mirassal kötöm össze...mintha már láttam volna ezt a felhőt rajta..... Viszont egy másik fura gondolatom Erik felé húz...hogy ezt a megmenekülést Morgena-nak köszönhetjük, de nem tudom megmagyarázni miért....Holnap megkérdem Ardot...
VálaszTörlésElawer, veled tartanék Ardohoz, engem is nagyon érdekel, hogy mit történhetett. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy ő a mi emberünk ebben a kérdésben. Elgondolkodtató két lehetőséget vetettél fel, de ahogy próbálom visszapörgetni az eseményeket, arra jutok, hogy Mirast kizárnám, hisz ha ez az ő műve lett volna, akkor miért feküdt eszméletlenül jóval azután is, hogy mi már teljesen épségben tátott szájjal néztük a démoni síkra nyíló kaput. Eriket már nem tudom ilyen könnyen kizárni, mert ahogy leírtad a történéseket, beugrott a számtalan Tharr pap halálához vezető vacsora, ott is valami furcsa köd érkezett először. Viszont ha ez mentette meg az életünket, akkor köszönöm neki és javaslom, hogy mielőtt Ardohoz megyünk kérdezzük meg Eriket, hogy mit gondol az elméletünkről.
VálaszTörlésAmig nincs itt Erik, hogy valaszoljon a felvetettekre, megkerdezlek titeket, hogy milyen erzes a Falka tagjanak lenni? Elawer, fel szivvel vagtal bele a tizedik kuldetesbe, pontosabban teljes szivvel, mert feltetted a menyasszonyod. De megis, hogy erzed most magad?
VálaszTörlésEs te, Seyana? Mit gondolsz, tenyleg elore lepsz falkaskent, nem zsakutcaba gyalogoltal? Lasd csak Nora kis gyulekezetet...
Ha mar a hajon leszunk, elmondom nektek az almomat. Addig viszont csak bizonytalan gondolatokat tudok megosztani veletek. Kloin sokszor megkerdezte - sokmindenrol, mondjuk -, hogy miert eri meg nekem. A Falka... nos, igazabol volt valasztasunk, es ugy dontottunk, dontottem, hogy megteszem az utolso lepest. Miert is? A kapcsolatok miatt? A megtanulhato dolgok miatt? Azert, hogy legyen egy biztos menedekem Erionban? Ezek mind csak feltetelezesek. De ugy erzem, hogy megertek a kockazatot.
Tapasztalatom mar van sok. Ideje hatalmat is szerezni. Ha Darton is ugy akarja.
Tehát Tin drága barátom el kell mennünk azzal a hajóval, hogy megtudjuk mi az álmod:)
VálaszTörlésSokat kell majd mesélned akkor mert hosszú út lesz, így kívánom, hogy álmodj sokat mert az álmok az ihletői minden nagy dolognak amit ember valaha véghezvitt.
Mi nekem a falka? Nekem már azelőtt volt falkám hogy Erionba jöttünk volna....ti vagytok azok. Én Norian miatt kezdtem bele és (főként) Seyana miatt fejeztem be....A célom inkább az volt, hogy Ardonak és Norian régi barátainak bebizonyítsam, hogy Norian nem hiába választotta azt az utat amit választott...hogy úgymond helyettük egy hordóban partra vetett gyermeket választott, akiből férfit nevelt.
Az hogy van egy hely Erionban ahova hazatérhetünk és biztonságban vagyunk nagyon sokat jelent. Ha ti tudtok fejlődni és boldogok vagytok az pedig még többet