Helyszín: Beriquel
Dátum: 2294.27.14– 2295.19.02.
A csapat továbbra is a Visszatérők Királyságának a vendégszeretetét élvezi s miután a hivatalos bejelentésnél is ki lettek emelve, még nagyobb hősök lettek a "helyiek" szemében. Ez persze távolról sem igaz a három bórogi kovácsmesterre, akik egymást előtérbe helyezve próbálnak kibújni a Tűz Esszenciájával járó feladat alól, komikus helyzeteket eredményezve. Közben Elawer nem tud nyugodni eredeti küldetése miatt, ami Erik "meggyógyítása", s úgy határoz hogy kenyértörésre viszi a dolgot. Az eddig apránként megtudott információk egész arzenálját akarja bevetni, de hiába, a kapitány rövidre zárja a beszélgetést s baljóslatúan csak annyit mond, hogy tartsák maguknál a legfontosabbakat, ami most jön arra nem lehet felkészülni, majd elmegy. A kalandozók két nap múlva látják viszont társukat, de a változás nagyon megrázó lesz.
Seyana a fókuszteremben tett látogatása során a saját bőrén tapasztalhatta meg annak erősségét, egy balul sikerült próbálkozás során kómába esik. A csapat próbálna segíteni, de sajnos egyikük sem tud megoldással előállni...
A többiek tudta nélkül, a bajvívó Ragonnal elintézett egy látogatást a Tudónak nevezett papnál. A nagy hasadéknál is mélyebben találkoztak, és rövid ismerkedés után az ómágiájával szétválasztotta a különös párost, és a démon felét elpusztította. A gazdája, egy bizonyos Síkjárónak nevezett entitás talán még soha nem volt ennyire dühös, de haragját nem tudta érvényre juttatni egyelőre... Viszont a szakítás különösen megviselte a halandó testet, Erik látszólag húsz-harminc évet öregedett. A társulat legnagyobb örömére azonban napok alatt összeszedi magát, és öreg teste ellenére edzésbe kezd, majd a fegyveres gyakorlást is folytatja. Hamar kiderül hogy tudása nem veszett el, satnyább teste ellenére ugyan azzal a halálos pontossággal forgatja rapírját. Később az Utitárstól hátramaradt emlékek is előjönnek, s a borús képet látva a kalandozók lélekben felkészülnek Uttar démonai ellen.
Sok-sok mérlegelés után a társaság úgy dönt, hogy nem tesznek fel mindent egy lapra és így nem az egyik harczosuknak csináltatnak fegyvert a Tűz Esszenciájából. Helyette Tinnek kérnek egy fejszét, azt remélve hogy így harc esetén a frontot tartók száma még egy teljes értékű fegyverforgatóval gyarapodik. Elkészítése hónapokig, majd fél évig tartó kemény munka, de mire kész, a Shandin Haragja nemcsak egy vöröslunír mestermunka, de a Tűz Esszenciája mellett úgy tartják maga Darton is átlényegítette hatalmával...
Ez idő alatt a csapat minden tagja buzgón fejleszti képességeit, tudván a sötét árnyakról amik Yneven várják őket.
Mielőtt Dérvár felé vennék az útjukat, a kalandozóknak még alkalmuk nyílik éles helyzetben is megtapasztalni a Haragot. Ragon közbenjárásával hőseink egy kis kaptárnyi zergen élősködő sárkányfajzat csapat elintézésére indulnak, aminek során végeznek mind az öt elnyomóval. Az új fegyver elképesztő ereje, Elawer lelkesítő dalai, Helion hatásos mágiája és a harcosok tapasztalata együttesen viszik sikerre a csapatot, miközben Erik egy új, stratéga jellegű pozícióra talál társai között, valamint egy Kloint övező mítosz végleg szertefoszlik...
*Erik*
Helion nem sokkal a Kapitány „visszatérése” után, az egyik vacsoránál, amikor már a törpék nagy része elhagyta a termet, hosszas láthatólagos vívódás utána a következő monológba kezd:
VálaszTörlés„Tudom, hogy a Erik történetének részletes kivesézésével meg kell várnunk míg Seyana felébred, azonban nem tudom kiverni a fejemből azokat a dolgokat amiket Erik az Árnyak terveiről mesélt. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az Árnyak mindent tudnak rólatok, rólunk, amit Erik is tudott, úgy gondolom, hogy lépnünk kellene. Visszamenni a kontinensre még nem tudunk, de talán figyelmeztethetnénk a barátaitokat. Elawer elmesélése alapján Claudia valószínűleg komolyan venné a figyelmeztetést és hasznosítani is tudna az információt. A hallottak alapján az Árnyak sokkal nagyobb fenyegetést jelentenek a térségben kialakult status quo-ra, mint az eddig bárki gondolta volna. A fenyegetés nagysága mellett ugyanakkor ezt azt is jelenti, hogy ezzel a problémával nem egyedül kell majd megbirkóznunk. Szövetségesek kellenek. Nuir mellett bizonyára számíthatnánk a Twindle Bankház támogatására is, sőt akár még korábbi ellenségeitek is hajlandóak lennének rövid ideig ugyanazon oldalon harcolni, hiszen Elawer és Erik elmondása alapján ők is sokat veszthettek a környéken felborult status quo-val, gondolok itt például – látszik Helion arcán, hogy nagyon bizonytalan, de végül csak kiböki – a Kobrákra.”
Hidd el draga baratom Helion en pont ugyanezen gondolkozom.
VálaszTörlésnagy veszelynek van kiteve a terseg es emberek ezrei. Sot ha tovabb ,megyunk ez egy olyan esemeny ami talan akkora hordereju mint Orwella manifesztacioja, hiszen egy masik kulso sik lakoi probalnek befolzat szerezni az elsodleges anyagi sikon. Ez az az elsodleges torveny aminek megszegeseert Pyaron osszes istene harcba szallna es joakaratu es nagyhatalmu emberek szazai.
Ha mar beszelgetunk es otletelunk ilz tavol az otthontol en akar tovabb is mennek:
Mindenkire szukseg van
-Tin uj fegyvered birtokaban melz ketsegtelen Darton erejet tukrozi segitseget kell kernunk Rownbol
-Nekem feladatom ay elo festmeny birtokaban Erioni kapcsolataimon keresztul segitseget kernem a legendak tornyanak orzoitol es talan Doran magusaitol
-Nem utolso szempont a Falka bevetese sem
de mindenekelott informalnunk kell Nuirt mert minden perc szamit
A szakítás után elgondolkodtam, lehet hogy az "árnyékom" miatt nem tudtam használni a Morgena úrnőhöz kötődő madárszobor hatalmát...Ígyhát ismét jelentős időt töltöttem vele, majd egyik este a karjaimba zárva aludtam el.
VálaszTörlésVolt is nagy meglepődés!
Az Anthyss-on találtam magam, körülöttem gyilkos forgatag. Ha nincs velem ott a madár, lehet többet nem keltem volna fel. De ott volt a vállamon, és már nem egy szobor volt hanem egy szép nagy fehér madár. Olyan volt mintha víz alatt lettünk volna, és ő egy védő buborékban tartana minket. Láttam a szemében hogy óvatos velem, próbáltam beszélni hozzá de vagy nem értett, vagy nem tartott méltónak arra hogy válaszoljon. Mindenesetre lenyűgöző volt az egész.
Amikor felkeltem egy madártollat is találtam a fekhelyemben.
Nem kicsit lepett meg, már megint!!
Biztosan nagy jelentősége lehet, mert Kloin egyből kérte hogy adjam neki... s bár kicsit vonakodva, de nem tudtam ellenállni. Soha nem szokott kérni tőlem semmit, hát öröm volt végre adni valamit. S mivel az a toll az álomsíkról való, talán még hasznára is válik.
Abban a pillanatban, az alvás és az ébrenlét határán egy szívdobbanás alatt rengeteg dolog futott át az agyamon. Emlékeztem, hogy a törpék engedélyezték a telér használatát. Emlékeztem, hogy mennyire izgatott voltam. Emlékeztem, hogy próbáltam rá készülni. Emlékeztem, ahogy megformálom a varázslatot. És arra is emlékeztem, hogy nem sikerült. Tudtam, hogy valami baj történt, és nem mertem kinyitni a szemem. Nem lehettem biztos abban, hogy hol vagyok és leginkább mikor. Eltelhetett azóta két szívdobbanás, de akár száz év is. Próbáltam fülelni, hátha elcsípek valami hangot, ami támpontot nyújthat. Éreztem a kőágyat és ismerősek voltak a szagok, úgyhogy feltételeztem, még mindig a törpe tárnákban fekszem. Aztán meghallottam Erik hangját, majd Kloinét is. Ez kicsit megnyugtatott. Megkockáztattam egy lapos pillantást. Az első kép Erik volt, de mégsem. Úgy nézett ki, mint apu. Azonnal kipattant a szemem és csak annyit kérdeztem, mennyi ideig aludtam. Amikor elmesélték mi történt, nem tudtam, hogy örüljek annak, hogy az árny lény eltávozott vagy sírjak amiatt, hogy az öcsém évtizedeket vesztett az életéből, vagy aggódjak, hogy mi lesz ennek a következménye. Örömöt gyorsan elnyomta a sírás, de az aggódás megmaradt.
VálaszTörlésGyakran nehezteltem rájuk. Soha érteni nem fogom őket. De sok mindenben tiszteletet és köszönetet érdemelnek. Törpék. Tanítottak és segítettek. Leginkább a maguk módján. Azonban ahhoz, hogy közel kerüljek hozzájuk, át kellett élnem a mélységet. A végtelen földet, ami a válladon nyugszik és beléd fojtja a levegőt. Ezt a mérhetetlen súlyt, ami érceket és drágaköveket formál a sziklából.
VálaszTörlésEz engem is megnyomorított. És mégis többé tett. Keményebbé, szilárdabbá és sötétebbé.
Annyira örömmel tölt el, hogy végre elindulunk. Hogy kiszabadulunk a föld mélyéből. Még akkor is, ha tudom, hogy odafent csak még nagyobb terhek várnak.
Megkaptuk mind, amiért jöttünk. És többet is.