Helyszín: Erania, Tar és Dreg
Dátum: 2285.10.11-13.02.
Elawer Darin jegyzetei:
„Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 11. nap
A kitörés sikeres volt. Az égiek velünk voltak. Most a keleti hegyvonulaton ütöttünk tábort. Ma sok mindent megtudtam Seyanáról. Eddig is tudtam, hogy nem egy egyszerű lány, de most bevallott mindent, hogy ő egy f
Seyana maga a való vált álom! Nem tudom mi lelte, de látható volt szemében a vágy. Azok a gyönyörű igéző fekete szemei, szinte izzottak, ahogy rám nézett. Nem szólt egy szót sem csak jött egyre közelebb. A nyakamat csókolta majd a hajamba túrt, éreztem a keze illatát... Tudtam mit akar, de mégis leblokkoltam, mintha valami kezdő kölyök lennék. Csak álltam és hagytam, hogy megtörténjen. Talán így volt a legjobb és a legcsodásabb. Megcsókolt, egyszerre volt forró, vággyal teli, lágy és selymes. Majd egy mozdulattal, mintha kilépett volna a ruhájából. Még fel sem eszméltem a gyönyörű látványból máris rajtam csüngött és szinte tépte rólam a ruhát. Látszott rajta, hogy át akarja élni a gyönyört, velem. Meztelenül egymáshoz simultunk, a két test illata keveredett, és egyre jobban tüzelte a vágyat mindkettőnkben. Arcom a hajába fúrtam, ő a mellkasomra hanyatlott. Beszívtuk egymás illatát és összeolvadtunk. Leírhatatlan érzés, még sosem éreztem ehhez foghatót… úgy szeretkeztünk még én eddig soha senkivel…
Úgy érzem, kezdek beleszeretni, bár nagyon jól tudom, hogy ezt nem szabadna. Tartanom kellene tőle, de valamiért nem félek… úgy érzem sokat jelentek neki, és nem hazudna.
Még a toronyból láttunk két falut, reggel arrafele indulunk. Kezdem úgy érezni, hogy kissé elfelejtettük miért vagyunk itt. Egy napja szó sem esett Caronéról. Csak a törpe lázálmát hajtjuk és keressük azt a fatemplomot… talán az égiek akarják így…
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 12. nap
Majdnem meghaltunk! Mérges vagyok Kloinra! Egyszerűen elfuthattunk volna, de neki hősködni kell! Felelőtlen és ostoba! A legközelebbi falu tele van ezekkel a lényekkel. Nem érdemes megközelíteni. Erik látott valami füstöt a hegy felől, holnap arra megyünk.
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 13. nap
A keleti hegyvonulaton egy romvárban vagyunk. Emberekre bukkantunk, akik olyanok, mint mi. Talán a sors akarta, hogy rájuk bukkanjunk.
Úgy 3 évvel ezelőtt szörnyű kór ütötte fel a fejét a vidéken. Az embereket láz gyötörte súlyosan lefogytak, és aki elkapta az általában nagy kínok között lelte halálát. Orvosok, papok, füves emberek, tudósok próbálták megállítani a ragályt, eredménytelenül.
Ám voltak, akik túlélték a betegséget, de a bőrük elfakult, szürke lett. Emlékeiket elvesztették, emberi mivoltukból kivetkőztek. Átváltoztak valami mássá, valami dühödt vadállattá és nyoma sem maradt bennük az emberi értelemnek. Egyre többen és többen lettek és csordába verődve pusztítani kezdtek maguk körül mindent. Ami élő volt és nem olyan, mint ők, azt megölték, a várost feldúlták és a környéket egy valóságos rémálommá változtatták. Ellenük épült a fal, hogy ne terjedhessen ez az őrület tovább a katlanból. Sajnálom őket, csak egy betegség áldozatai. Mostantól nem szörnyetegek, hanem áldozatok a szememben. Fertőzöttek.
De vannak, akik immúnisak, akik nem kapták el a kórt. Ide menekültek ebbe a várromba, amit megerősítettek amennyire tőlük telt. Itt élnek két éve, állandó félelemben, és még a falról sem tudnak. Ők azt hiszik ez az egész államszövetségben elterjedt. Ők az elfedettek, akiket ide zártak, hogy a pokolban éljenek. Átok azokra, akik hagyták, hogy itt ragadjanak!
Az istenekre esküszöm, hogy kijuttatom innen őket! A többiek is a szavukat adták
Carone Vitti és Mario Buso is itt jártak. Tarba indultak Rémy-t, Mario kisöccsét keresik. Kloin vele álmodott és valószínű a helyszín Tar, az időpont pedig a ragály csúcspontján lehetett. Hogy miért álmodta ezt… nem tudom, de nagyon érdekes. A két utazó veszélyben van, de nagy esély van rá, hogy élve megtaláljuk őket. Reggel indulunk…
Eriket most láttam elmenni kettő menyecskével. Mondhatni megadja a módját…
Megint Seyanara gondoltam. El kell terelnem a figyelmemet róla. Amint megvan Carone visszamegyünk a falhoz és szólunk az emberekről. Addig is jelzek esténként a fal felé. Reggel indulunk…
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 14. nap
Erik ma reggel bejelentette, hogy a falhoz indul. Csodálom a bátorságát, remélem nincs baja.
Seyana és Kloin súlyosan megsebesültek. Seyana alig élte túl. Az erdőben vagyunk Tartól úgy egy mérföldnyire. A lovag több sebből vérzik, de nem engedi, hogy bekötözzék. Nagyon bizarr és elvakult. Ő sem egy egyszerű kardforgató.
Jártam Tar belsejében, láttam a fatemplomot a csonkolt kezű Kyel szoborral. Kloinnak igaza volt!
Megtaláltam a Buso házat. Túl sok fertőzött gyűlt össze a ház körül, mintha valami lenne ott…
Tirion és én mindjárt visszaindulunk, hogy átkutassuk a házat. A többiek remélem, itt biztonságban lesznek és erőre kapnak. Úgy érzem, találunk valamit, csak a szerencse álljon mellénk és a csillagok vezessék lépteinket!
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 15. nap
Nagy szerencsénk volt, sikerült elterelni a fertőzöttek figyelmét. A házban megtaláltuk Caronét és Mariot, most velünk vannak.
Átjöttünk a nyugati hegyvonulatra, hogy túlélőket keressünk és amúgy is, itt biztonságosabb. Mario keze sérült, Carone jól van. Tirion átadta neki az üzenetet… szegény fiú. Nem is tudom, ki vigasztal kit Mario Vittit, vagy fordítva. Nem hiába veszélyben köttetnek a barátságok. Vajon mi is így fogunk kötődni egymáshoz, ha ennek a küldetésnek vége lesz? Egy biztos az ifjú Carone Vittinek nagy felelősség szakadt a nyakába. De mindenekelőtt haza kell juttatnunk.
Tirion Aurelius Foncetti nem egyszerű lovag már bizonyos. Mágiával bír, és még mindig nem engedi magát bekötözni. Szinte úszik a vérben, és szerinte nem állhatunk a halál útjába ha eljön az ideje. Darton szolgája, biztos vagyok benne.
Sajnos túlélőket nem találtunk, holnap visszaindulunk a várromhoz, majd remélem végre el erről az elátkozott helyről.
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 17. nap
Még a levegő is frissebb most. Biztonságban vagyunk. Nemhogy remény van, de biztosan tudom, hogy megmentünk mindenkit és megszűnik az erániai átok! Erik sok emberrel tért vissza, minden elismerésem az övé, bátran viselkedett.
Papok és harcosok jöttek, s megbizonyosodtak róla, hogy a ragálynak vége. Látszik az öröm az embereken, az öröm, amire már 2 éve várnak. Nem félnek, ők is biztonságban érzik immár magukat. Jó látni ennyi reménnyel és boldogsággal teli arcot. Hosszú ideje nem láttam már ilyen boldogságot. A papok mindent elintéznek, azt mondták, holnap indulunk mindahányan vissza a falhoz. Végre nyugodtan pihenhetünk
Köszönöm Alborne, hogy idevezettél minket!”
Elawer mereven nézett a tűzbe, talán a gondolatai máshol jártak. Fogta a könyvét mely oly kedves számára és lassan kitépett belőle egy lapot – megígérte, hogy mindarról, ami Erániában történt senkinek nem beszél. Kitépett még két másik lapot majd a tűzbe vetette őket. Nagyot sóhajtott majd az égre nézett és mosolygott…
A következő két hónapban az Államszövetség emberei behatolnak Eraniába és módszeresen megtisztítják. A papok megbizonyosodtak róla, hogy az eraniai vész már nem fertőz, és nincs jelen a sem a túlélők, sem azok szervezetében, akik nem kapták el a kórt.
Rossz hír viszont, hogy a túlélőket, a papok legnagyobb igyekezetének ellenére sem sikerül meggyógyítani. A betegség, és a tartósan magas láz, visszafordíthatatlan károsodást okozott az áldozatok elméjében és testében…
Carone ragaszkodik hozzá, hogy itt marad Marioval és részt vesz a további lehetséges bent rekedt immúnis emberek keresésében. Ezért a csapat is marad, és ők is segítenek.
A medence legdélebbi részében rá is bukkannak még néhány emberre, akik épségben megúszták a katasztrófát, és köztük van Mario három gyermekkorú unokatestvére is.
Dátum: 2285.10.11-13.02.
Elawer Darin jegyzetei:
„Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 11. nap
A kitörés sikeres volt. Az égiek velünk voltak. Most a keleti hegyvonulaton ütöttünk tábort. Ma sok mindent megtudtam Seyanáról. Eddig is tudtam, hogy nem egy egyszerű lány, de most bevallott mindent, hogy ő egy f
Seyana maga a való vált álom! Nem tudom mi lelte, de látható volt szemében a vágy. Azok a gyönyörű igéző fekete szemei, szinte izzottak, ahogy rám nézett. Nem szólt egy szót sem csak jött egyre közelebb. A nyakamat csókolta majd a hajamba túrt, éreztem a keze illatát... Tudtam mit akar, de mégis leblokkoltam, mintha valami kezdő kölyök lennék. Csak álltam és hagytam, hogy megtörténjen. Talán így volt a legjobb és a legcsodásabb. Megcsókolt, egyszerre volt forró, vággyal teli, lágy és selymes. Majd egy mozdulattal, mintha kilépett volna a ruhájából. Még fel sem eszméltem a gyönyörű látványból máris rajtam csüngött és szinte tépte rólam a ruhát. Látszott rajta, hogy át akarja élni a gyönyört, velem. Meztelenül egymáshoz simultunk, a két test illata keveredett, és egyre jobban tüzelte a vágyat mindkettőnkben. Arcom a hajába fúrtam, ő a mellkasomra hanyatlott. Beszívtuk egymás illatát és összeolvadtunk. Leírhatatlan érzés, még sosem éreztem ehhez foghatót… úgy szeretkeztünk még én eddig soha senkivel…
Úgy érzem, kezdek beleszeretni, bár nagyon jól tudom, hogy ezt nem szabadna. Tartanom kellene tőle, de valamiért nem félek… úgy érzem sokat jelentek neki, és nem hazudna.
Még a toronyból láttunk két falut, reggel arrafele indulunk. Kezdem úgy érezni, hogy kissé elfelejtettük miért vagyunk itt. Egy napja szó sem esett Caronéról. Csak a törpe lázálmát hajtjuk és keressük azt a fatemplomot… talán az égiek akarják így…
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 12. nap
Majdnem meghaltunk! Mérges vagyok Kloinra! Egyszerűen elfuthattunk volna, de neki hősködni kell! Felelőtlen és ostoba! A legközelebbi falu tele van ezekkel a lényekkel. Nem érdemes megközelíteni. Erik látott valami füstöt a hegy felől, holnap arra megyünk.
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 13. nap
A keleti hegyvonulaton egy romvárban vagyunk. Emberekre bukkantunk, akik olyanok, mint mi. Talán a sors akarta, hogy rájuk bukkanjunk.
Úgy 3 évvel ezelőtt szörnyű kór ütötte fel a fejét a vidéken. Az embereket láz gyötörte súlyosan lefogytak, és aki elkapta az általában nagy kínok között lelte halálát. Orvosok, papok, füves emberek, tudósok próbálták megállítani a ragályt, eredménytelenül.
Ám voltak, akik túlélték a betegséget, de a bőrük elfakult, szürke lett. Emlékeiket elvesztették, emberi mivoltukból kivetkőztek. Átváltoztak valami mássá, valami dühödt vadállattá és nyoma sem maradt bennük az emberi értelemnek. Egyre többen és többen lettek és csordába verődve pusztítani kezdtek maguk körül mindent. Ami élő volt és nem olyan, mint ők, azt megölték, a várost feldúlták és a környéket egy valóságos rémálommá változtatták. Ellenük épült a fal, hogy ne terjedhessen ez az őrület tovább a katlanból. Sajnálom őket, csak egy betegség áldozatai. Mostantól nem szörnyetegek, hanem áldozatok a szememben. Fertőzöttek.
De vannak, akik immúnisak, akik nem kapták el a kórt. Ide menekültek ebbe a várromba, amit megerősítettek amennyire tőlük telt. Itt élnek két éve, állandó félelemben, és még a falról sem tudnak. Ők azt hiszik ez az egész államszövetségben elterjedt. Ők az elfedettek, akiket ide zártak, hogy a pokolban éljenek. Átok azokra, akik hagyták, hogy itt ragadjanak!
Az istenekre esküszöm, hogy kijuttatom innen őket! A többiek is a szavukat adták
Carone Vitti és Mario Buso is itt jártak. Tarba indultak Rémy-t, Mario kisöccsét keresik. Kloin vele álmodott és valószínű a helyszín Tar, az időpont pedig a ragály csúcspontján lehetett. Hogy miért álmodta ezt… nem tudom, de nagyon érdekes. A két utazó veszélyben van, de nagy esély van rá, hogy élve megtaláljuk őket. Reggel indulunk…
Eriket most láttam elmenni kettő menyecskével. Mondhatni megadja a módját…
Megint Seyanara gondoltam. El kell terelnem a figyelmemet róla. Amint megvan Carone visszamegyünk a falhoz és szólunk az emberekről. Addig is jelzek esténként a fal felé. Reggel indulunk…
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 14. nap
Erik ma reggel bejelentette, hogy a falhoz indul. Csodálom a bátorságát, remélem nincs baja.
Seyana és Kloin súlyosan megsebesültek. Seyana alig élte túl. Az erdőben vagyunk Tartól úgy egy mérföldnyire. A lovag több sebből vérzik, de nem engedi, hogy bekötözzék. Nagyon bizarr és elvakult. Ő sem egy egyszerű kardforgató.
Jártam Tar belsejében, láttam a fatemplomot a csonkolt kezű Kyel szoborral. Kloinnak igaza volt!
Megtaláltam a Buso házat. Túl sok fertőzött gyűlt össze a ház körül, mintha valami lenne ott…
Tirion és én mindjárt visszaindulunk, hogy átkutassuk a házat. A többiek remélem, itt biztonságban lesznek és erőre kapnak. Úgy érzem, találunk valamit, csak a szerencse álljon mellénk és a csillagok vezessék lépteinket!
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 15. nap
Nagy szerencsénk volt, sikerült elterelni a fertőzöttek figyelmét. A házban megtaláltuk Caronét és Mariot, most velünk vannak.
Átjöttünk a nyugati hegyvonulatra, hogy túlélőket keressünk és amúgy is, itt biztonságosabb. Mario keze sérült, Carone jól van. Tirion átadta neki az üzenetet… szegény fiú. Nem is tudom, ki vigasztal kit Mario Vittit, vagy fordítva. Nem hiába veszélyben köttetnek a barátságok. Vajon mi is így fogunk kötődni egymáshoz, ha ennek a küldetésnek vége lesz? Egy biztos az ifjú Carone Vittinek nagy felelősség szakadt a nyakába. De mindenekelőtt haza kell juttatnunk.
Tirion Aurelius Foncetti nem egyszerű lovag már bizonyos. Mágiával bír, és még mindig nem engedi magát bekötözni. Szinte úszik a vérben, és szerinte nem állhatunk a halál útjába ha eljön az ideje. Darton szolgája, biztos vagyok benne.
Sajnos túlélőket nem találtunk, holnap visszaindulunk a várromhoz, majd remélem végre el erről az elátkozott helyről.
Az égi fény 2285. esztendeje, Uwel III. hava, 17. nap
Még a levegő is frissebb most. Biztonságban vagyunk. Nemhogy remény van, de biztosan tudom, hogy megmentünk mindenkit és megszűnik az erániai átok! Erik sok emberrel tért vissza, minden elismerésem az övé, bátran viselkedett.
Papok és harcosok jöttek, s megbizonyosodtak róla, hogy a ragálynak vége. Látszik az öröm az embereken, az öröm, amire már 2 éve várnak. Nem félnek, ők is biztonságban érzik immár magukat. Jó látni ennyi reménnyel és boldogsággal teli arcot. Hosszú ideje nem láttam már ilyen boldogságot. A papok mindent elintéznek, azt mondták, holnap indulunk mindahányan vissza a falhoz. Végre nyugodtan pihenhetünk
Köszönöm Alborne, hogy idevezettél minket!”
Elawer mereven nézett a tűzbe, talán a gondolatai máshol jártak. Fogta a könyvét mely oly kedves számára és lassan kitépett belőle egy lapot – megígérte, hogy mindarról, ami Erániában történt senkinek nem beszél. Kitépett még két másik lapot majd a tűzbe vetette őket. Nagyot sóhajtott majd az égre nézett és mosolygott…
A következő két hónapban az Államszövetség emberei behatolnak Eraniába és módszeresen megtisztítják. A papok megbizonyosodtak róla, hogy az eraniai vész már nem fertőz, és nincs jelen a sem a túlélők, sem azok szervezetében, akik nem kapták el a kórt.
Rossz hír viszont, hogy a túlélőket, a papok legnagyobb igyekezetének ellenére sem sikerül meggyógyítani. A betegség, és a tartósan magas láz, visszafordíthatatlan károsodást okozott az áldozatok elméjében és testében…
Carone ragaszkodik hozzá, hogy itt marad Marioval és részt vesz a további lehetséges bent rekedt immúnis emberek keresésében. Ezért a csapat is marad, és ők is segítenek.
A medence legdélebbi részében rá is bukkannak még néhány emberre, akik épségben megúszták a katasztrófát, és köztük van Mario három gyermekkorú unokatestvére is.
Tirion sokat töprengett, hogyan is viszonyuljon a fertőzöttekhez. A gyógyítás nem az ő asztala, sőt, a nála jóval tapasztaltabb Dreina papok és gyógyítók sem tudtak mit kezdeni a fertőzöttekkel. Ezeknek a szerencsétleneknek csak az állati testbe zárt szenvedés maradt. Darton segíts, hogy megszabadíthassam őket béklyóiktól, és újjászületve egy egészséges testben kapjanak esélyt lelkük nemesítésére!
VálaszTörlésNekiiramodott, s a legközelebbi fertőzött felé sújtott. A találat ereje megrendítő volt, a test szinte a felismerhetetlenségig szétroncsolódott. Ekkorra a közelbe ért a falka többi tagja is, és rávetették magukat a csapatra. Rövid küzdelem után levágott testrészek, vér és bél borított mindent. Tirion szája szélén egy mosoly jelent meg. Tudta, hogy az imént elhulltak lelkei hamarosan imádott Ura előtt állnak majd. A táolból egy varjú hallatta hangját..