Helyszín: Tiagon, Berar, Nuir
Dátum: 2287.03.12.-2287.10.01.
Elawer is ellátogat a rendházba, hogy megnézze Irist. Aznap éjjel Tin felkeresi a legjobb és a legrosszabb hírű fogadót. Azt gondolja, hogy hol máshol akarna toborozni a Karaván vezetője? A legjobb fogadóban pangás volt. A Vörös Sarkantyúban nyüzsgés. A szokásos. Tin örömmel nyugtázza, hogy a Kloin és Erik távoznak.
Kicsivel később két nagyobb darab fickó kezd verekedni. Mi több, kést rántanak. Tin kiszúrja, hogy a pult mögött a csapos/tulaj, Mordak mögé lopakodik valaki. Ha nem elég gyors, Mordak már Darton előtt magyarázkodhatna. Mordak a merénylet kísérleten már végképp felhúzza magát, a bikacsökkel a pultra csap, a másik kezében egy számszeríj: elordítja magát, hogy elég. Egy pillanatra csendbe fagy a kocsma, majd a sarokban egy alak feláll, és egy zsíros megbízással másnap estére a Tengeri Szélbe várja a kemény legényeket. Karavánkíséret, egy aranyas fizetség naponta
Tin szerez egy arcképet Irisről, amit csalódottan vizsgál meg Elawer: a kolostorban nem Iris elmélkedik, hanem csak egy szerencsétlen lány akit megvakítottak és még ki tudja mit csináltak vele. Ingridről még mindig semmi hír, pontosabban Seyana érzi, hogy hol lehet. Kiderül, hogy a várostól délre, ötórányi lovaglásra vadásztanyák vannak. Ott lehet Ingrid.
Elawer megjegyzi, hogy két nap múlva (14-én) egy orwellánus ünnep napja lesz, lehet, hogy mégis van valami Ingrid vádjai mögött, és akkor veszélyben lehet azon az elhagyatott helyen.Tin viszont rábeszéli a csapatot, hogy az ő nyomozásuk nem olyan sürgős, viszont neki be tudnának segíteni: ha elmennek vele a kísérő válogatásra, így lehet kiderül valami a Kereskedőről. Továbbá feltűnhet Cyrus, aki Iris unokatestvére, és hátha akarnak tőle valamit a kalandozók.
A Kereskedőről és a karavánról nem derül ki sok minden, viszont Kloint, Eriket és Tiriont beválogatják és hajnalra a Sós szél állomásra rendelik őket. Tin egy forrásától megtudja, hogy Cyrus is ott lesz holnap hajnalban.
Aznap (13-án) éjjel pokoli fények világították be Tiagon legsötétebb éjszakáját. Az Alcarai Kalózlégió három hadihajója tört be a kikötőbe. Egy vihar őrjöngő szeleivel teremtek elő a semmiből, majd a csaknem karakka méretű főhajó tűzköpőivel felgyújtotta a kikötőt, a mólókat, a hajókat. Két kisebb pedig zöld lángú tüzes golyóbisokat szórt katapultjaiból előbb a parti védművekre, aztán a kikötői parancsnokságra, majd a városra és később a kapukra. Éjközépkor nappali világosság volt a városban…A városban a legnagyobb káosz uralkodott el. Mindenfelé menekülő emberek, lángoló házak, egy-egy becsapódó tüzes gyújtólövedék. A kikötőben viszont már partra szálltak a kalózok. Rendezett alakzatokban, sípokkal szólva egymáshoz indultak a céljuk felé. A kalózkapitányon kívül talán csak a csapat sejtette, hogy merre.
A nagy káosz a csapatot is összezavarta. Erik és Seyana egy nemes palotájához siettek leányt (Miranát) menteni, Tirion a kapuk felé vágtatott (amik ekkorra már lángokban álltak), azért Kloinnak és Elawernek volt egy kis sütnivalója, Tinnel menedéket kerestek. Több kalózköteléket kellett elkerülniük, néhányat harcban kellett legyőzni. A legtöbb kalóz a Sós szél felé tartott. Nem volt kérdés, hogy miért jöttek: a kérdés csak annyi, hogy erővel vagy alkuval szerzik meg az abbitacélt.
Tirionnal kiegészülve négyen kerestek a csatárlánc mögött egy búvóhelyet, amit viszont telibe talált egy eltévedt katapultlövedék… Seyana és Erik viszont bajba kerülhettek, mert nem jött hír róluk. Így a csapat megkereste őket, majd meghúzta magát egy biztos helyen.
A csapat elhatározta, hogy utánanéz a karavánnak és a kalózoknak, de (14-én) reggel távozik a városból és felderíti a helyet, ahol Ingrid tartózkodik. Tin szívesen elkíséri majd őket cserébe amiért segítenek a nyomozásában.
[…]
Éjközép után Elawer, Erik, Kloin és Tin megközelítik a Sós szél állomást. Nem volt könnyű dolguk, mert a kalózok még mindig küldték az erősítést, és őrjáratoztak is a környéken. Amikor végre közelbe értek, egy ostrom tárult elébük. A Sós szél környéke, teljesen szétbombázva. Az udvaron ott áll az egyik szekér (az ökrök már leölve), körülötte a falanx-gárdisták. Az utcákat holttestek tucatjai borítják. A kalózok három irányból támadnak, de valami visszatartja őket: a környék házait/romjait megszállták a karavánt kísérő fejvadászok. Gyilkos nyilak röpködnek, villámok cikáznak: mind a házakból, mind a házak és a gárdisták felé.
A csapat négy tagja a csatatérhez egészen közel, egy romos házba lopózik be. Ezen csaknem rajtavesztenek, mert egy orvgyilkos kalóz utánunk jön. A romos folyosókon az orvgyilkos Kloinnal kerül szembe. Amikor Tin kilép mögötte, az éppen akkor vágja fel Kloin nyakát: az előtörő vér befesti a falakat. Egy lépés, egy ugrás, és a garott már a kalóz nyakán. Nem sokáig rángatózik. Már Tin is csupa vér.
Eközben a falanx fölött (szerencsétlenek nem látják) egy tűzből szőtt lény jelenik meg. Majd tűzeső kezd hullani, és a tűzpolip egyre csak növekszik tőle. Amikor már karjai leérnek a magasból, a gárdistáknak támad, ezzel felbontja a formációt. Ekkor indul meg a túlsó oldalról egy roham. Három nagy pavéze vezeti fel, a pajzsok mögött fejvadászok és boszorkánymesterek takarítják el a megbújó Angolnákat. Aztán a pajzsok mögül egy hatalmas termetű barbár lép elő. Csatacsillagával messzire repíti a nehézvértes falanxharcosokat. Vége a csatának. Ideje lenne a csapatnak is visszavonulnia… Amíg mernek, maradnak. A ládák kinyitásával percekig bajlódnak a kalózok. Kámzsás alakok veszik körül, talán varázsigéket mondanak rájuk. Üzekedésüket siker koronázza, felnyitják az egyiket. Tin messziről is látja a kalózkapitány eltorzult arcát. A ládából köveket gurítanak ki.
A menedék felé tartva a fejekben összeáll a kép. Abaszisz soha nem indított útnak egy hadseregre elegendő abbitszállítmányt a szárazföldön. A karaván nem hiába utazott nagy hírveréssel, és a támadásokat is bizonnyal kiprovokálták. De akkor mi lehetett Abaszisz célja?
A csapat pihen egy kicsit a menedéken, de még napkeltekor elindul a városból a vadászkastélyhoz. A kikötőre letekintve azt látják, hogy öt hajóóriás fogja félkarélyban a bejáratot. Abaszisz büszke zászlaja leng az árbocokon. A kalózok főhajója pedig már süllyedőben. Ez volt a cél. Kár, hogy egy város odaveszett érte.
[…]
Napnyugtára érnek a vadászkastélyhoz. Elawer és Tin felderíti a helyszínt: bár több hintó és sok ló is van az istállóban, a kastély üres... pontosabban néhány őrszemet el kellett tenniük az útból.
Behívják hát a többieket és az alsó szint felé vesszük az irányt. Itt újabb őrszemekkel kell megküzdeniük (habár az egyik inkább a menekülést választotta), majd benyomulnak a pincébe.
Egy hatalmas orgia kellős közepébe csöppennek. Mindenfelé összegabalyodott testek, a terem vége felé egy oltár (valaki fekszik rajta, az oltár mögött három papnő), a sarokban pár ketrec. Amikor berontanak, a két ajtónálló a csapatra támad, majd egy lovag és két másik őr (két-két rövid karddal) is feléjük indul. Tin azonnal lő a nyílpuskával, és hasba találja a főpapnőt (ő volt legjobban kikenve). Amíg a csapat harcosai az őrökkel küzdenek, azok tanakodnak egy kicsit az oltár mögé húzódva. Majd a főpapnő tőrt döf az oltáron fekvő nő szívébe, a másik kettő pedig elvágja a főpapnő torkát, aki így az oltárra borul.
Mire Tin odaér a két papnő már eltűnt, a főpapnőt legurítja, viszont az oltáron fekvő nőt (Irist) nem tudja megmozdítani. Tirion veszélyt érez, és pallosával leválasztja Iris fejét, de úgy látszik késő, mert a test így is megmozdul. Közben Elawer az egyik ketrecben megtalálja Ingridet. A hősök még harcolnak egy kicsit, de később a visszavonulást választják a démon elől aki elbitorolta Iris Ceblon testét.
Elawer üzen Claudiának, röviden leírja a történteket, majd biztos helyre vonulnak. Claudia értesíti az Inkvizíciót, akik azonnal a kúriához indulnak. Megtisztítják a kastély és környékét, később pedig meggyőződnek róla, hogy a város romjai között nem tanyáznak-e még orwellánusok.
Néhány nap múlva Rindal Klareinosz Abaszisz hadihajóinak kíséretében és ígéretével - hogy Tiagon hamarosan fényesebben fog ragyogni mint előtte bármikor - tér haza.
Megkezdődik a város újjáépítése.
Dátum: 2287.03.12.-2287.10.01.
Elawer is ellátogat a rendházba, hogy megnézze Irist. Aznap éjjel Tin felkeresi a legjobb és a legrosszabb hírű fogadót. Azt gondolja, hogy hol máshol akarna toborozni a Karaván vezetője? A legjobb fogadóban pangás volt. A Vörös Sarkantyúban nyüzsgés. A szokásos. Tin örömmel nyugtázza, hogy a Kloin és Erik távoznak.
Kicsivel később két nagyobb darab fickó kezd verekedni. Mi több, kést rántanak. Tin kiszúrja, hogy a pult mögött a csapos/tulaj, Mordak mögé lopakodik valaki. Ha nem elég gyors, Mordak már Darton előtt magyarázkodhatna. Mordak a merénylet kísérleten már végképp felhúzza magát, a bikacsökkel a pultra csap, a másik kezében egy számszeríj: elordítja magát, hogy elég. Egy pillanatra csendbe fagy a kocsma, majd a sarokban egy alak feláll, és egy zsíros megbízással másnap estére a Tengeri Szélbe várja a kemény legényeket. Karavánkíséret, egy aranyas fizetség naponta
Tin szerez egy arcképet Irisről, amit csalódottan vizsgál meg Elawer: a kolostorban nem Iris elmélkedik, hanem csak egy szerencsétlen lány akit megvakítottak és még ki tudja mit csináltak vele. Ingridről még mindig semmi hír, pontosabban Seyana érzi, hogy hol lehet. Kiderül, hogy a várostól délre, ötórányi lovaglásra vadásztanyák vannak. Ott lehet Ingrid.
Elawer megjegyzi, hogy két nap múlva (14-én) egy orwellánus ünnep napja lesz, lehet, hogy mégis van valami Ingrid vádjai mögött, és akkor veszélyben lehet azon az elhagyatott helyen.Tin viszont rábeszéli a csapatot, hogy az ő nyomozásuk nem olyan sürgős, viszont neki be tudnának segíteni: ha elmennek vele a kísérő válogatásra, így lehet kiderül valami a Kereskedőről. Továbbá feltűnhet Cyrus, aki Iris unokatestvére, és hátha akarnak tőle valamit a kalandozók.
A Kereskedőről és a karavánról nem derül ki sok minden, viszont Kloint, Eriket és Tiriont beválogatják és hajnalra a Sós szél állomásra rendelik őket. Tin egy forrásától megtudja, hogy Cyrus is ott lesz holnap hajnalban.
Aznap (13-án) éjjel pokoli fények világították be Tiagon legsötétebb éjszakáját. Az Alcarai Kalózlégió három hadihajója tört be a kikötőbe. Egy vihar őrjöngő szeleivel teremtek elő a semmiből, majd a csaknem karakka méretű főhajó tűzköpőivel felgyújtotta a kikötőt, a mólókat, a hajókat. Két kisebb pedig zöld lángú tüzes golyóbisokat szórt katapultjaiból előbb a parti védművekre, aztán a kikötői parancsnokságra, majd a városra és később a kapukra. Éjközépkor nappali világosság volt a városban…A városban a legnagyobb káosz uralkodott el. Mindenfelé menekülő emberek, lángoló házak, egy-egy becsapódó tüzes gyújtólövedék. A kikötőben viszont már partra szálltak a kalózok. Rendezett alakzatokban, sípokkal szólva egymáshoz indultak a céljuk felé. A kalózkapitányon kívül talán csak a csapat sejtette, hogy merre.
A nagy káosz a csapatot is összezavarta. Erik és Seyana egy nemes palotájához siettek leányt (Miranát) menteni, Tirion a kapuk felé vágtatott (amik ekkorra már lángokban álltak), azért Kloinnak és Elawernek volt egy kis sütnivalója, Tinnel menedéket kerestek. Több kalózköteléket kellett elkerülniük, néhányat harcban kellett legyőzni. A legtöbb kalóz a Sós szél felé tartott. Nem volt kérdés, hogy miért jöttek: a kérdés csak annyi, hogy erővel vagy alkuval szerzik meg az abbitacélt.
Tirionnal kiegészülve négyen kerestek a csatárlánc mögött egy búvóhelyet, amit viszont telibe talált egy eltévedt katapultlövedék… Seyana és Erik viszont bajba kerülhettek, mert nem jött hír róluk. Így a csapat megkereste őket, majd meghúzta magát egy biztos helyen.
A csapat elhatározta, hogy utánanéz a karavánnak és a kalózoknak, de (14-én) reggel távozik a városból és felderíti a helyet, ahol Ingrid tartózkodik. Tin szívesen elkíséri majd őket cserébe amiért segítenek a nyomozásában.
[…]
Éjközép után Elawer, Erik, Kloin és Tin megközelítik a Sós szél állomást. Nem volt könnyű dolguk, mert a kalózok még mindig küldték az erősítést, és őrjáratoztak is a környéken. Amikor végre közelbe értek, egy ostrom tárult elébük. A Sós szél környéke, teljesen szétbombázva. Az udvaron ott áll az egyik szekér (az ökrök már leölve), körülötte a falanx-gárdisták. Az utcákat holttestek tucatjai borítják. A kalózok három irányból támadnak, de valami visszatartja őket: a környék házait/romjait megszállták a karavánt kísérő fejvadászok. Gyilkos nyilak röpködnek, villámok cikáznak: mind a házakból, mind a házak és a gárdisták felé.
A csapat négy tagja a csatatérhez egészen közel, egy romos házba lopózik be. Ezen csaknem rajtavesztenek, mert egy orvgyilkos kalóz utánunk jön. A romos folyosókon az orvgyilkos Kloinnal kerül szembe. Amikor Tin kilép mögötte, az éppen akkor vágja fel Kloin nyakát: az előtörő vér befesti a falakat. Egy lépés, egy ugrás, és a garott már a kalóz nyakán. Nem sokáig rángatózik. Már Tin is csupa vér.
Eközben a falanx fölött (szerencsétlenek nem látják) egy tűzből szőtt lény jelenik meg. Majd tűzeső kezd hullani, és a tűzpolip egyre csak növekszik tőle. Amikor már karjai leérnek a magasból, a gárdistáknak támad, ezzel felbontja a formációt. Ekkor indul meg a túlsó oldalról egy roham. Három nagy pavéze vezeti fel, a pajzsok mögött fejvadászok és boszorkánymesterek takarítják el a megbújó Angolnákat. Aztán a pajzsok mögül egy hatalmas termetű barbár lép elő. Csatacsillagával messzire repíti a nehézvértes falanxharcosokat. Vége a csatának. Ideje lenne a csapatnak is visszavonulnia… Amíg mernek, maradnak. A ládák kinyitásával percekig bajlódnak a kalózok. Kámzsás alakok veszik körül, talán varázsigéket mondanak rájuk. Üzekedésüket siker koronázza, felnyitják az egyiket. Tin messziről is látja a kalózkapitány eltorzult arcát. A ládából köveket gurítanak ki.
A menedék felé tartva a fejekben összeáll a kép. Abaszisz soha nem indított útnak egy hadseregre elegendő abbitszállítmányt a szárazföldön. A karaván nem hiába utazott nagy hírveréssel, és a támadásokat is bizonnyal kiprovokálták. De akkor mi lehetett Abaszisz célja?
A csapat pihen egy kicsit a menedéken, de még napkeltekor elindul a városból a vadászkastélyhoz. A kikötőre letekintve azt látják, hogy öt hajóóriás fogja félkarélyban a bejáratot. Abaszisz büszke zászlaja leng az árbocokon. A kalózok főhajója pedig már süllyedőben. Ez volt a cél. Kár, hogy egy város odaveszett érte.
[…]
Napnyugtára érnek a vadászkastélyhoz. Elawer és Tin felderíti a helyszínt: bár több hintó és sok ló is van az istállóban, a kastély üres... pontosabban néhány őrszemet el kellett tenniük az útból.
Behívják hát a többieket és az alsó szint felé vesszük az irányt. Itt újabb őrszemekkel kell megküzdeniük (habár az egyik inkább a menekülést választotta), majd benyomulnak a pincébe.
Egy hatalmas orgia kellős közepébe csöppennek. Mindenfelé összegabalyodott testek, a terem vége felé egy oltár (valaki fekszik rajta, az oltár mögött három papnő), a sarokban pár ketrec. Amikor berontanak, a két ajtónálló a csapatra támad, majd egy lovag és két másik őr (két-két rövid karddal) is feléjük indul. Tin azonnal lő a nyílpuskával, és hasba találja a főpapnőt (ő volt legjobban kikenve). Amíg a csapat harcosai az őrökkel küzdenek, azok tanakodnak egy kicsit az oltár mögé húzódva. Majd a főpapnő tőrt döf az oltáron fekvő nő szívébe, a másik kettő pedig elvágja a főpapnő torkát, aki így az oltárra borul.
Mire Tin odaér a két papnő már eltűnt, a főpapnőt legurítja, viszont az oltáron fekvő nőt (Irist) nem tudja megmozdítani. Tirion veszélyt érez, és pallosával leválasztja Iris fejét, de úgy látszik késő, mert a test így is megmozdul. Közben Elawer az egyik ketrecben megtalálja Ingridet. A hősök még harcolnak egy kicsit, de később a visszavonulást választják a démon elől aki elbitorolta Iris Ceblon testét.
Elawer üzen Claudiának, röviden leírja a történteket, majd biztos helyre vonulnak. Claudia értesíti az Inkvizíciót, akik azonnal a kúriához indulnak. Megtisztítják a kastély és környékét, később pedig meggyőződnek róla, hogy a város romjai között nem tanyáznak-e még orwellánusok.
Néhány nap múlva Rindal Klareinosz Abaszisz hadihajóinak kíséretében és ígéretével - hogy Tiagon hamarosan fényesebben fog ragyogni mint előtte bármikor - tér haza.
Megkezdődik a város újjáépítése.
*Tin*
Most először éreztem, hogy az életem a szerencsén múlik. Záporoztak a naftabombák és Arelnek hála minket elkerültek. Szörnyű, hogy azok akiknek hatalmuk van mindent megtehetnek...embereket áldoznak fel és életeket családokat tesznek tönkre. Gyűlölöm ezt a világot
VálaszTörlésAzt hiszem többet felfedtem képességeimről, mint szándékomban állt. A nagyobb jó nagy árat követel.
VálaszTörlésA nagyobb jó... bebizonyosodott, hogy mások sokkal nagyobb áldozatokat is meghoznak - vagy meghozatnak. Az Angolnák és a falanxharcosok áldozata a nagyobb jóért... nem fogom elfelejteni.
Valójában egészen kicsi a valószínűsége, hogy pont
VálaszTörléslenaftáznak, csak azért láttunk tüzet közelről, mert
a sors mindig Tiriont próbálja legyűrni, és a közelében
voltunk (rossz szándék nélkül mondom, ez így igaz).
A jó emberek közt is vannak hatalmasak, és ők pont
arra használják, hogy ne tehessen meg bárki bármit.
Néhány igazán veszélyes kalózt éppen mi akadályoz-
tunk meg abban, hogy elmeneküljön. Ez is javít a
világon kicsit. 100 év múlva már egy fél városnyi
lehet azoknak a száma, akit ezzel közvetve megmen-
tettünk, és senki nem fog tudni róla. A rossz
dolgok látványosan történnek, ezért a világ
rossznak tűnhet,pedig valójában egyensúlyban van.
Megint elvesztettem a lovamat, de van másik. Ez
most csak elkóborolt, de nem találtam, és hamar
menni kellett.Biztos befogadja majd valaki.
Az meg nem is igaz, hogy felvágta a nyakam, csak egy
vacak karcolás volt, aznap éjszaka az ötből az egyik.
És még ezután is saját lábon mentem haza, varázs-
löttyök segítsége nélkül.
Ám azt elfelejtettem mondani, hogy engem aznap eset-
VálaszTörlésleg a kalózkirály tudott volna legyőzni, de őnem mer
a partra jönni, így teljesen esélytelenek voltak.
Azért elfáradtam. Sokat kellet sétálni.
...kiderült róla hogy Orwella papnő, és ünnepnapokon embereket áldoz. Tanulság: a szép lányokkal csak óvatosan, pláne ha maguktól jönnek!
VálaszTörlésHaha, Kloin barátom, ismerhetnéd már Uram szeszélyességét! Igaz, hogy Darton sokszor tréfál meg, de még sok mindent kell véghezvinnem ebben az életben mielőtt végleg magához szólítana. És nem véletlen hozott össze minket a sors, úgy vélem a terveiben nektek is szerepetek lesz.
VálaszTörlésKezdek arra gyanakodni, hogy megharagudtak ránk az istenek. Nem elég, hogy a hit legnagyobb ellenségének, Orwellának a követőivel kell megbirkóznunk, az évtized "kalózcserkészése" is a fejünk felett zajlik.
VálaszTörlésClaudia teljesen meglepett, már az hihetetlen volt, hogy a szállásomon egyedül, kíséret és bejelentés nélkül bukkant fel. És az a tőr. Egyelőre nehezen tudom összerakni, vajon miért én kaptam ezt a kincset. Azt hiszem alkalomadtán beszélnem kell Tirionnal erről.
VálaszTörlés