Helyszín: Déli vadon
Dátum: 2288.08.12.– 2288.08.20.
2288.08.12.
Egyre mélyebbre hatolunk a dzsungelben. Állandó zaj, nyüzsgő őserdő, fülledt meleg. Minden csíp szúr, harap és a sűrű indák között 5 métert sem lehet látni. Az esték talán még félelmetesebbek, mint a nappalok. Mintha ezernyi szempár figyelne minket és nekünk fogalmunk sincs mi lapul a mély sötétben. Félelmetes!
Sajnos egyre több a beteg. Láz, fáradság, köhögés. Egyenlőre Reinhart tudni akarja a betegség teljes lefolyását így nem gyógyítja a szerencsétleneket. Sajnálom őket és nem értem ezt a túlbuzgó tudásvágyat. Számomra ez azért mégis túlzás. Sajnos Tin és Erik is elkapta ezt a nyavaját, remélem nem súlyosbodik az állapotuk.
A mai nap csak két gorilla támadt a menetoszlopra. Seyana sajnos mindig mindenkit meg akar menteni így újból a hatalmához folyamodott, hogy elűzze őket. Ez már lehet, kezd szemet szúrni másoknak is. Az emír így is túlságosan furán viselkedik. Azt fontolgatja, hogy egy esetleges összetűzés a dzsadok és kalandozók között milyen eredménnyel végződne. Aggaszt a fura varázshasználója is, aki a füle botját sem mozdítja senkiért és semmiért. A többiek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek és gyártják az összeesküvés elméleteket. Én próbálok a lehető legkevesebbet foglalkozni ezzel és a fő küldetésre koncentrálni és megérteni mit szeretne Reinhart. Nem akarok rögtön a legrosszabbra gondolni és nagyobb ellentéteket generálni. Sajnos egymásra vagyunk utalva.
2288.08.13.
Tegnap este Tin felolvasott egy napló részletet, amit Juszuf vett el Alitól, akit jól helyben is hagyott. Ez még inkább olaj volt a tűzre. Seyana aggódik Tin pedig elkezdett nyomozni. Remélem, nem mászunk bele megint valami olyan dologba, ami nem ránk tartozik.
A naplóban egy vajákosé, aki valami sötét együttálláskor akar megidézni valamit, egy nem földi eredetű ereklye segítségével. Említ valami Krozag-ot , dzsad kereskedőt és titkos románcot a kereskedő egyik feleségével. Nem szeretném, ha ebbe beleütnénk az orrunkat…
Egy nagy folyó keresztezi az utunkat, aminek nem kellene itt lennie. A csapat tábort ver, mi pedig felderítjük, hogy át lehet-e kelni…
Tirion önfejű viselkedése egyszerűen érthetetlen. Attól, hogy ő nem féli, a halált mi többiek igenis szeretjük ezt a földi életet. Úgy érzem, bármelyikünk jobban aggódik Tircsiért mit ő saját magáért. Amíg olyan helyen voltunk ahol Seyana elláthatott minket, volt gyógyitalunk és tudtunk pihenni mindezek nem zavartak. De most itt vagyunk a dzsungel közepén ahol nincs gyógyszer, minden fertőz és betegséget terjeszt. Ilyenkor egy nyílt sérülés életveszélyes és nem tudjuk, milyen méreg jut a szervezetünkbe.
A folyón átkelni teljesen esélytelen. A sodrás túl erős és a hatalmas krokodilok mellet vízi szörnyek is megkeserítenék az életünket, nagy valószínűséggel megtizedelve az expedíciót.
Tirion azt leszámítva, hogy feleslegesen, de mégis rá jellemzően derekasan küzdött és győzött egy hétfejű gyík ellen. Úgy gondolom ez egy legendákból ismert hydra volt. Félelmetes ellenfél. A fejek szinte egyszerre csaptak le hatalmas erővel villámgyorsan és pontosan. A fogai hatalmasak és borotvaélesek. Nagy szerencsénk volt, hogy épségben megúsztuk. Tin és Tirion elhozták a dög fejét megmutatni a táborban.
Tirion ájultan fekszik… Mondhatnám, hogy én megmondtam, de túlzottan aggódom érte. Tin és Erik is ramatyul néz ki. Seyanával ápoljuk őket, remélem, holnap jobban lesznek.
Újabb fejlemény a titokzatos naplórészletről, ami egyáltalán nem nyugtat meg. Mivel tegnap óta az emír szó szerint figyeltetni Reinhartot, Tin kihasználva a lehetőséget mikor beszámoltunk a folyóról, átadta a napló részletet. Sajnos ezt a napló részlet valaki ellopta Reinhart sátrából. Úgy gondoljuk, hogy a vajákos, aki biztosan nem Galradzsa papja állhat a háttérben. De mindenesetre egy nagyon aggasztó a küldetésre nézve.
2288.08.14.
Tirion magához tért, de még pihennie kell. Reinhartnak emlékezetből leírtuk a naplórészletet. Végre ő is tud róla. Azt kérte nyomozzunk az ügyben. Ő is a titokzatos vajákosra gyanakszik, de legalább arról biztosított minket, hogy ő is rajta tartja a szemét.
Az viszont nagyon aggaszt, hogy az emír Seyanát boszorkánysággal vádolta meg. Nem tudom mi lesz, ha kiderül az igazság.
2288.08.15.
Krad áldása sikeres volt Seyanán. Ezzel a boszorkány téma hála Kradnak lezárult. Nagy szerencse és meglepő fordulat. Ezt nem gondoltam volna de nagyon örülök.
Viszont Reinhart szerint nem ott vagyunk, ahol lennünk kellene. Délután sétát tesz az asztrális síkon, amihez a segítségünket kérte. Így képes lesz megtalálni újra az irányt. Nem lesz veszélytelen….de remélem, semmi olyan nem történik, amitől félni kellene. Bízom Tirionban, nem lesz baj.
2288.08.16.
Nehéz leírni, mint éltünk át. Sokszor voltunk életveszélyben és kilátástalan helyzetben… de tegnap valahogy más volt. Féltem és láttam a többiek arcát, hogy ők is. Maga Reinhart is olyan rémülten tért vissza az asztrális síkról, hogy tudtam, ami követi az tényleg valami igazán szörnyű lény.
Őrölt tempóban rúnákat rajzolt a földbe és mi fejetlenül tereltünk be mindenkit a készülő varázskörbe. Eszeveszett félelem lett úrrá az embereken. Senki sem tudta mi fog történni, de csak teltek a súlyos másodpercek és mindenki egyre ingerültebb lett. Már azt kívántam jöjjön már, mert várni tétlenül sokkal nagyobb kín volt, mint egy szempillantás alatt meghalni. Egy dzsad katonába költözött bele a démon és a földön hánykolódó test a szemünk láttára vesztette el minden emberi vonását. Tin odasietett, de hiába… Mozgása szaggatottá vált szemei vérben forogtak, végtagjai természetellenesen ki voltak tekeredve. Alig volt pár pillanat, de mégis tisztán látom magam előtt, ahogy maga a gonosz száll bele egy emberi testbe és torzítja alakítja saját képmására…
A dzsadok őrjöngve csapták magukat a földhöz és saját hajukat tépték. Üvöltésük a lelkemig hatolt a kezem remegett a lábam a földbe gyökerezett. Körbenéztem láttam a családom, Reinhartot, aki eszeveszett módon készítette a rúnakört. Erik remegő keze a rapír markolatát kereste… Mint egy szürreális rémálom, amiből fel akartam ébredni, de nem tudtam. A szörnyszülött lassú léptekkel elindult. Elkezdtem a harcot, tudtam, hogy együtt muszáj sikerülnie. Még megvolt három nyílvessző Claudiától… Mint ezer felbolydult méh zümmögése úgy süvített a mágikus nyíl a levegőben egyenesen a mellkasába, ahol egy erős puffanással tolta hátra a démont. Fájt neki, de rögtön eszeveszett fájdalom hasított végig rajtam és a földre rogytam. Nagy levegőt vettem és újra lőttem. A hatás ugyanaz, de a lény észrevett és meg akart ölni. A szemem előtt pergett le az életem, ahogy torzult karja rám mutatott… de Reinhart mágiája megmentett és tündöklő kupolával vonta be a lényt, majd hatalmas robbanást idézett elő a kupolán belül. A hatalmas füstből kirajzolódó bestiával Erik és Tin közelharcba bocsátkozott és próbálta megállítani. Seyana tűzzel égette a testét én dallal bátorítottam a többieket. Tirion Reinhartot védte, hogy be tudja fejezni a kört. Ádázul harcoltak a földből kicsapó fekete massza ellen, ami élve falta fel az áldozatát. De bármit tettünk a lény nem gyengült. Mikor újra körbenéztem, Seyana ájultan feküdt Tin arcán az elkeseredettség ült ki és Erikre épp hatalmas csapást mért a démon, aki egészen közénk repült vissza. A helyzet kilátástalan volt… De hirtelen Krad áldása szállt Erikre, aki mint egy félisten szállt újra harcba, visszaadva a reményt. Mindenki minden eszközzel támogatta Eriket, mert tudtuk ő az utolsó esélyünk. …És győzött. Erik a legfélelmetesebb és legkilátástalanabb helyzetekbe képes visszaadni a csapatnak a reményt. Képes győzni és megmenteni mindenki életét… ő egy igazi hős. Büszke vagyok rád Erik és köszönjük!
A dzsadok közül sokan meghaltak. És majdnem mindenki megszenvedte ezt a másvilági találkozást. Úgyhogy egy rövid pihenőt tartunk. Az emírt nem láttam, őt is mélyen megrázta a tegnap. Megadtuk a végtisztességet a halottaknak. Holnap egy kis ünnepséget tartunk, hogy lelket öntsünk az emberekbe. Úgy érzem ez mindenkire ráfér.
Fura mód egy haszna volt ennek a démonnak… Minden élőlény olyan messzire menekült innen, hogy 1-2 napig nem lesz gondunk gorillára, kígyóra, vadállatra. Olyan csendes most a dzsungel…
Ezt kihasználva Tirion felhozta a folyótól a hidra maradék 6 fejének több száz fogát… érdekes… de mostantól nem kommentálom semmilyen tettét, úgysem fogom megérteni…
2288.08.17.
Nem hagyott nyugodni a naplórészlet és megnéztem ki vitte el azt Reinhart sátrából.
A dolog meglepett, mert Naszír volt. Eddig nem sok szót ejtettem róla. De ma minden kiderült, amit titkolt, talán túl sok is.
Eltökéltek voltunk. Főleg Tin és Tirion. Ha ismét hazudni fog és nem sikerül fényt deríteni az igazságra úgy hiszem végeztünk volna vele. Nem kell olyan ember, aki bajt hoz a fejünkre… ha kell, találunk bajt magunknak is. A beszélgetés eleje nem jól indult. Kitért a válaszok elől és megpróbált félrevezetni. Látszott, hogy hazudik, ami miatt elvesztettük a türelmünket
Seyana túl engedékeny, ezzel aláásta a tekintélyünket. Képtelen volt kihasználni a helyzeti előnyünket és külső szemlélőnek nevetségessé tett minket. Nagyon haragszom rá. Miért viselkedik, úgy egy idegennel mintha a lelki társa lenne. Mint egy jóságos anyuka, úgy pátyolgatta Naszírt. Pedig szerintem két Tirion pofon és egy Tin féle nyakkendő előbb megeresztette volna a nyelvét.
Végül hosszas szenvedés után kiderült, hogy ő a sötét vajákos és átadta az egész naplót, hogy mindent megtudjunk a múltjáról:
Naszír egy boszorkánymester. Olyan romlott praktikát tudója és művelője melyekért azonnal halált érdemelne. Gondolkodás nélkül meg kellett volna ölnünk és jelöletlen sírba temetnünk, ahogy jó pyarronita tenné. De meghallgattuk az életét és én személy szerint sajnálatot érzek iránta. Nem érzem gonosznak. Valamiért elhiszem azt, hogy tudását képes jóra is használni. Megverte az élet és talán szánalomból esélyt akarok adni neki, mint embernek, de tudnia kell, hogy élete hajszálon függ…
Naszír története:
Segédként szolgált egy nagy tudású vajákos mellett, aki egy dzsad kereskedő szolgálatában állt. A kereskedő egy bizonyos démon (Krozak) megidézését tűzte ki célul, hogy az leszámoljon az általa dzsennek vélt kereskedőliga fejével. A vajákos mester halála után a gonosz terv befejezése Naszírra maradt. Minden tudása megvolt hozzá, hogy az idézést véghezvigye, de ahogy leírta nem érezte helyesnek. Közben ráadásul szerelembe esett a kereskedő egyik feleségébe, akivel élete legboldogabb idejét töltötte. Félre akarta vezetni a kereskedőt és szánt szándékkal elrontotta az idézést, hogy időt nyerjen. Közben azt tervezte, hogyan szökhetne el kedvesével és kezdhetne új életet. Kedvese sugallatára kitalálta, ha megidézi a démont és ráveszi a kereskedő megölésére ő szabad lehet és elmenekülhet. Az idézés sikerült, de ekkor, mint valami üveggömb tört szét az egész élete és az álomvilág, amiben élt. Kedvese csupán kihasználta és a kereskedő kezére játszott, hogy az elérje, amit akar. Akkor ott meg kellett volna halnia, de sikerült elmenekülnie… Nem értek ezekhez a fekete praktikákhoz, de a démonnak most a lelke kell és menekülnie kellett. Így került ide az isten háta mögé…
Naszír nem jó ember. Sokan azt mondanák, megérdemli a sorsát. Nem tudom, mit kellene tennünk. Valamiért a sors összehozta velünk. Seyana is boszorkány és minden igaz hitű pyarronita máglyán égetné el… de egyedül mi tudjuk milyen. Persze Naszír más, ő gyakorolja is a sötét praktikákat és akár félre is vezethet… De mint embert sajnálom és esélyt akarok adni neki az életre és az újrakezdésre.
Nem sokat ünnepeltünk, ideje nyugovóra térni. Holnap erőltetett menet vár ránk.
2288.08.18.
Erős menet volt. Újra tábort vertünk. Már késő este van. Holnap felderítjük a környéket. Valami hegyet, hasadékot keresünk majd. Reinhart már izgatott, úgy érzi közel járunk. Az emírt nem láttam ma se a fura kísérőjét. Naszírt figyeltem inkább. Nem merek vele kettesben maradni…
2288.08.19
Gyíkháton lovagló (talán új szóval hüllögölő) páncélos dárdás goblinok. Úgy gondolnám Hamward Oligzan egyik színi előadásának kitűnően mutató látványos kellékei lennének. De még rá is azt mondanám, hogy neked aztán van képzelőerőd barátom. Felfoghatatlan.
A dzsungel szélén vertünk tábort. Előttünk néhány mérföldes puszta terül el a hegyig.
Egy egész társadalom lehet a hegy gyomrában, amit találtunk. Legalábbis a barlang szája hemzseg a goblinoktól. A mi utunk pedig épp arra vezet…
Egy város a hegy gyomrában. Napfény a kürtőkön keresztül, világító mohák a kőházak tövében lévő kiskertekben. 800-1000 goblin él itt. Seyana egyik praktikájának köszönhetően mindent tudunk.
Míg odahaza a goblinok úgy élnek a köztudatban, hogy az orkokat szolgáló tehetetlen ostoba faj. Itt mégis virágzó társadalmat alakítottak ki saját kultúrával. Talán ezt teszi a szabadság? Gyűlölnöm kellene őket, de végül is nem ártottak nekem. De keresztezik az expedíció útját…
A feladat kiűzni őket. Azaz több száz év munkáját kell pár óra alatt tönkretennünk. Most magamat érzem gonosznak, de meg kell tennünk, hogy tovább indulhassunk. Naszír most bizonyíthat, hogy mire képes.
Mai napra is jutott egy felkavaró élmény: Akkora gorilla csörtetett át a dzsungelen, hogy a fákat úgy csavarta ki mintha papírból lettek volna. Most már tényleg azt gondolom, menjünk a dzsungelből olyan gyorsan, amilyen gyorsan lehet.
Reinhart terve, hogy a barlan belsejébe bejutó kalandozócsapat kiűzi a goblin hotdát, míg az expedíció többi tagja biztonsítja a barlang bejáratát, és még messzebbre űzi a menekülő goblinokat teljesen fölöslegesnek bizonyult. Naszír hatalma még a tapasztalt kalandozókat is meglepi: a barlangba pusztító, tornádóvá erősödő szélvihart idéz. A rombolás felfoghatatlan. A bújkáló dzsad egy óra leforgása alatt elsöpri a goblin törzset.
A goblinok legbátrabbjai és legerősebbjei a sámánjaik támogatásával rontanak a végzetük hozóira. Mikor a goblinok rájönnek, hogy a túlerővel semmire se mennek a sámánok az életük feláldozásával megidézik a leghatalmasabb démont, akit félve imádnak. A démon azonban csak goblin mércével félelmetes, Tirion egy rohammal elpusztítja a bestiát. És lassan elcsendesedik a barlang, csak a falakról mindenhonnan csöpögő vért és lehulló goblindarabok tompa puffanását hallani.
Dátum: 2288.08.12.– 2288.08.20.
2288.08.12.
Egyre mélyebbre hatolunk a dzsungelben. Állandó zaj, nyüzsgő őserdő, fülledt meleg. Minden csíp szúr, harap és a sűrű indák között 5 métert sem lehet látni. Az esték talán még félelmetesebbek, mint a nappalok. Mintha ezernyi szempár figyelne minket és nekünk fogalmunk sincs mi lapul a mély sötétben. Félelmetes!
Sajnos egyre több a beteg. Láz, fáradság, köhögés. Egyenlőre Reinhart tudni akarja a betegség teljes lefolyását így nem gyógyítja a szerencsétleneket. Sajnálom őket és nem értem ezt a túlbuzgó tudásvágyat. Számomra ez azért mégis túlzás. Sajnos Tin és Erik is elkapta ezt a nyavaját, remélem nem súlyosbodik az állapotuk.
A mai nap csak két gorilla támadt a menetoszlopra. Seyana sajnos mindig mindenkit meg akar menteni így újból a hatalmához folyamodott, hogy elűzze őket. Ez már lehet, kezd szemet szúrni másoknak is. Az emír így is túlságosan furán viselkedik. Azt fontolgatja, hogy egy esetleges összetűzés a dzsadok és kalandozók között milyen eredménnyel végződne. Aggaszt a fura varázshasználója is, aki a füle botját sem mozdítja senkiért és semmiért. A többiek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek és gyártják az összeesküvés elméleteket. Én próbálok a lehető legkevesebbet foglalkozni ezzel és a fő küldetésre koncentrálni és megérteni mit szeretne Reinhart. Nem akarok rögtön a legrosszabbra gondolni és nagyobb ellentéteket generálni. Sajnos egymásra vagyunk utalva.
2288.08.13.
Tegnap este Tin felolvasott egy napló részletet, amit Juszuf vett el Alitól, akit jól helyben is hagyott. Ez még inkább olaj volt a tűzre. Seyana aggódik Tin pedig elkezdett nyomozni. Remélem, nem mászunk bele megint valami olyan dologba, ami nem ránk tartozik.
A naplóban egy vajákosé, aki valami sötét együttálláskor akar megidézni valamit, egy nem földi eredetű ereklye segítségével. Említ valami Krozag-ot , dzsad kereskedőt és titkos románcot a kereskedő egyik feleségével. Nem szeretném, ha ebbe beleütnénk az orrunkat…
Egy nagy folyó keresztezi az utunkat, aminek nem kellene itt lennie. A csapat tábort ver, mi pedig felderítjük, hogy át lehet-e kelni…
Tirion önfejű viselkedése egyszerűen érthetetlen. Attól, hogy ő nem féli, a halált mi többiek igenis szeretjük ezt a földi életet. Úgy érzem, bármelyikünk jobban aggódik Tircsiért mit ő saját magáért. Amíg olyan helyen voltunk ahol Seyana elláthatott minket, volt gyógyitalunk és tudtunk pihenni mindezek nem zavartak. De most itt vagyunk a dzsungel közepén ahol nincs gyógyszer, minden fertőz és betegséget terjeszt. Ilyenkor egy nyílt sérülés életveszélyes és nem tudjuk, milyen méreg jut a szervezetünkbe.
A folyón átkelni teljesen esélytelen. A sodrás túl erős és a hatalmas krokodilok mellet vízi szörnyek is megkeserítenék az életünket, nagy valószínűséggel megtizedelve az expedíciót.
Tirion azt leszámítva, hogy feleslegesen, de mégis rá jellemzően derekasan küzdött és győzött egy hétfejű gyík ellen. Úgy gondolom ez egy legendákból ismert hydra volt. Félelmetes ellenfél. A fejek szinte egyszerre csaptak le hatalmas erővel villámgyorsan és pontosan. A fogai hatalmasak és borotvaélesek. Nagy szerencsénk volt, hogy épségben megúsztuk. Tin és Tirion elhozták a dög fejét megmutatni a táborban.
Tirion ájultan fekszik… Mondhatnám, hogy én megmondtam, de túlzottan aggódom érte. Tin és Erik is ramatyul néz ki. Seyanával ápoljuk őket, remélem, holnap jobban lesznek.
Újabb fejlemény a titokzatos naplórészletről, ami egyáltalán nem nyugtat meg. Mivel tegnap óta az emír szó szerint figyeltetni Reinhartot, Tin kihasználva a lehetőséget mikor beszámoltunk a folyóról, átadta a napló részletet. Sajnos ezt a napló részlet valaki ellopta Reinhart sátrából. Úgy gondoljuk, hogy a vajákos, aki biztosan nem Galradzsa papja állhat a háttérben. De mindenesetre egy nagyon aggasztó a küldetésre nézve.
2288.08.14.
Tirion magához tért, de még pihennie kell. Reinhartnak emlékezetből leírtuk a naplórészletet. Végre ő is tud róla. Azt kérte nyomozzunk az ügyben. Ő is a titokzatos vajákosra gyanakszik, de legalább arról biztosított minket, hogy ő is rajta tartja a szemét.
Az viszont nagyon aggaszt, hogy az emír Seyanát boszorkánysággal vádolta meg. Nem tudom mi lesz, ha kiderül az igazság.
2288.08.15.
Krad áldása sikeres volt Seyanán. Ezzel a boszorkány téma hála Kradnak lezárult. Nagy szerencse és meglepő fordulat. Ezt nem gondoltam volna de nagyon örülök.
Viszont Reinhart szerint nem ott vagyunk, ahol lennünk kellene. Délután sétát tesz az asztrális síkon, amihez a segítségünket kérte. Így képes lesz megtalálni újra az irányt. Nem lesz veszélytelen….de remélem, semmi olyan nem történik, amitől félni kellene. Bízom Tirionban, nem lesz baj.
2288.08.16.
Nehéz leírni, mint éltünk át. Sokszor voltunk életveszélyben és kilátástalan helyzetben… de tegnap valahogy más volt. Féltem és láttam a többiek arcát, hogy ők is. Maga Reinhart is olyan rémülten tért vissza az asztrális síkról, hogy tudtam, ami követi az tényleg valami igazán szörnyű lény.
Őrölt tempóban rúnákat rajzolt a földbe és mi fejetlenül tereltünk be mindenkit a készülő varázskörbe. Eszeveszett félelem lett úrrá az embereken. Senki sem tudta mi fog történni, de csak teltek a súlyos másodpercek és mindenki egyre ingerültebb lett. Már azt kívántam jöjjön már, mert várni tétlenül sokkal nagyobb kín volt, mint egy szempillantás alatt meghalni. Egy dzsad katonába költözött bele a démon és a földön hánykolódó test a szemünk láttára vesztette el minden emberi vonását. Tin odasietett, de hiába… Mozgása szaggatottá vált szemei vérben forogtak, végtagjai természetellenesen ki voltak tekeredve. Alig volt pár pillanat, de mégis tisztán látom magam előtt, ahogy maga a gonosz száll bele egy emberi testbe és torzítja alakítja saját képmására…
A dzsadok őrjöngve csapták magukat a földhöz és saját hajukat tépték. Üvöltésük a lelkemig hatolt a kezem remegett a lábam a földbe gyökerezett. Körbenéztem láttam a családom, Reinhartot, aki eszeveszett módon készítette a rúnakört. Erik remegő keze a rapír markolatát kereste… Mint egy szürreális rémálom, amiből fel akartam ébredni, de nem tudtam. A szörnyszülött lassú léptekkel elindult. Elkezdtem a harcot, tudtam, hogy együtt muszáj sikerülnie. Még megvolt három nyílvessző Claudiától… Mint ezer felbolydult méh zümmögése úgy süvített a mágikus nyíl a levegőben egyenesen a mellkasába, ahol egy erős puffanással tolta hátra a démont. Fájt neki, de rögtön eszeveszett fájdalom hasított végig rajtam és a földre rogytam. Nagy levegőt vettem és újra lőttem. A hatás ugyanaz, de a lény észrevett és meg akart ölni. A szemem előtt pergett le az életem, ahogy torzult karja rám mutatott… de Reinhart mágiája megmentett és tündöklő kupolával vonta be a lényt, majd hatalmas robbanást idézett elő a kupolán belül. A hatalmas füstből kirajzolódó bestiával Erik és Tin közelharcba bocsátkozott és próbálta megállítani. Seyana tűzzel égette a testét én dallal bátorítottam a többieket. Tirion Reinhartot védte, hogy be tudja fejezni a kört. Ádázul harcoltak a földből kicsapó fekete massza ellen, ami élve falta fel az áldozatát. De bármit tettünk a lény nem gyengült. Mikor újra körbenéztem, Seyana ájultan feküdt Tin arcán az elkeseredettség ült ki és Erikre épp hatalmas csapást mért a démon, aki egészen közénk repült vissza. A helyzet kilátástalan volt… De hirtelen Krad áldása szállt Erikre, aki mint egy félisten szállt újra harcba, visszaadva a reményt. Mindenki minden eszközzel támogatta Eriket, mert tudtuk ő az utolsó esélyünk. …És győzött. Erik a legfélelmetesebb és legkilátástalanabb helyzetekbe képes visszaadni a csapatnak a reményt. Képes győzni és megmenteni mindenki életét… ő egy igazi hős. Büszke vagyok rád Erik és köszönjük!
A dzsadok közül sokan meghaltak. És majdnem mindenki megszenvedte ezt a másvilági találkozást. Úgyhogy egy rövid pihenőt tartunk. Az emírt nem láttam, őt is mélyen megrázta a tegnap. Megadtuk a végtisztességet a halottaknak. Holnap egy kis ünnepséget tartunk, hogy lelket öntsünk az emberekbe. Úgy érzem ez mindenkire ráfér.
Fura mód egy haszna volt ennek a démonnak… Minden élőlény olyan messzire menekült innen, hogy 1-2 napig nem lesz gondunk gorillára, kígyóra, vadállatra. Olyan csendes most a dzsungel…
Ezt kihasználva Tirion felhozta a folyótól a hidra maradék 6 fejének több száz fogát… érdekes… de mostantól nem kommentálom semmilyen tettét, úgysem fogom megérteni…
2288.08.17.
Nem hagyott nyugodni a naplórészlet és megnéztem ki vitte el azt Reinhart sátrából.
A dolog meglepett, mert Naszír volt. Eddig nem sok szót ejtettem róla. De ma minden kiderült, amit titkolt, talán túl sok is.
Eltökéltek voltunk. Főleg Tin és Tirion. Ha ismét hazudni fog és nem sikerül fényt deríteni az igazságra úgy hiszem végeztünk volna vele. Nem kell olyan ember, aki bajt hoz a fejünkre… ha kell, találunk bajt magunknak is. A beszélgetés eleje nem jól indult. Kitért a válaszok elől és megpróbált félrevezetni. Látszott, hogy hazudik, ami miatt elvesztettük a türelmünket
Seyana túl engedékeny, ezzel aláásta a tekintélyünket. Képtelen volt kihasználni a helyzeti előnyünket és külső szemlélőnek nevetségessé tett minket. Nagyon haragszom rá. Miért viselkedik, úgy egy idegennel mintha a lelki társa lenne. Mint egy jóságos anyuka, úgy pátyolgatta Naszírt. Pedig szerintem két Tirion pofon és egy Tin féle nyakkendő előbb megeresztette volna a nyelvét.
Végül hosszas szenvedés után kiderült, hogy ő a sötét vajákos és átadta az egész naplót, hogy mindent megtudjunk a múltjáról:
Naszír egy boszorkánymester. Olyan romlott praktikát tudója és művelője melyekért azonnal halált érdemelne. Gondolkodás nélkül meg kellett volna ölnünk és jelöletlen sírba temetnünk, ahogy jó pyarronita tenné. De meghallgattuk az életét és én személy szerint sajnálatot érzek iránta. Nem érzem gonosznak. Valamiért elhiszem azt, hogy tudását képes jóra is használni. Megverte az élet és talán szánalomból esélyt akarok adni neki, mint embernek, de tudnia kell, hogy élete hajszálon függ…
Naszír története:
Segédként szolgált egy nagy tudású vajákos mellett, aki egy dzsad kereskedő szolgálatában állt. A kereskedő egy bizonyos démon (Krozak) megidézését tűzte ki célul, hogy az leszámoljon az általa dzsennek vélt kereskedőliga fejével. A vajákos mester halála után a gonosz terv befejezése Naszírra maradt. Minden tudása megvolt hozzá, hogy az idézést véghezvigye, de ahogy leírta nem érezte helyesnek. Közben ráadásul szerelembe esett a kereskedő egyik feleségébe, akivel élete legboldogabb idejét töltötte. Félre akarta vezetni a kereskedőt és szánt szándékkal elrontotta az idézést, hogy időt nyerjen. Közben azt tervezte, hogyan szökhetne el kedvesével és kezdhetne új életet. Kedvese sugallatára kitalálta, ha megidézi a démont és ráveszi a kereskedő megölésére ő szabad lehet és elmenekülhet. Az idézés sikerült, de ekkor, mint valami üveggömb tört szét az egész élete és az álomvilág, amiben élt. Kedvese csupán kihasználta és a kereskedő kezére játszott, hogy az elérje, amit akar. Akkor ott meg kellett volna halnia, de sikerült elmenekülnie… Nem értek ezekhez a fekete praktikákhoz, de a démonnak most a lelke kell és menekülnie kellett. Így került ide az isten háta mögé…
Naszír nem jó ember. Sokan azt mondanák, megérdemli a sorsát. Nem tudom, mit kellene tennünk. Valamiért a sors összehozta velünk. Seyana is boszorkány és minden igaz hitű pyarronita máglyán égetné el… de egyedül mi tudjuk milyen. Persze Naszír más, ő gyakorolja is a sötét praktikákat és akár félre is vezethet… De mint embert sajnálom és esélyt akarok adni neki az életre és az újrakezdésre.
Nem sokat ünnepeltünk, ideje nyugovóra térni. Holnap erőltetett menet vár ránk.
2288.08.18.
Erős menet volt. Újra tábort vertünk. Már késő este van. Holnap felderítjük a környéket. Valami hegyet, hasadékot keresünk majd. Reinhart már izgatott, úgy érzi közel járunk. Az emírt nem láttam ma se a fura kísérőjét. Naszírt figyeltem inkább. Nem merek vele kettesben maradni…
2288.08.19
Gyíkháton lovagló (talán új szóval hüllögölő) páncélos dárdás goblinok. Úgy gondolnám Hamward Oligzan egyik színi előadásának kitűnően mutató látványos kellékei lennének. De még rá is azt mondanám, hogy neked aztán van képzelőerőd barátom. Felfoghatatlan.
A dzsungel szélén vertünk tábort. Előttünk néhány mérföldes puszta terül el a hegyig.
Egy egész társadalom lehet a hegy gyomrában, amit találtunk. Legalábbis a barlang szája hemzseg a goblinoktól. A mi utunk pedig épp arra vezet…
Egy város a hegy gyomrában. Napfény a kürtőkön keresztül, világító mohák a kőházak tövében lévő kiskertekben. 800-1000 goblin él itt. Seyana egyik praktikájának köszönhetően mindent tudunk.
Míg odahaza a goblinok úgy élnek a köztudatban, hogy az orkokat szolgáló tehetetlen ostoba faj. Itt mégis virágzó társadalmat alakítottak ki saját kultúrával. Talán ezt teszi a szabadság? Gyűlölnöm kellene őket, de végül is nem ártottak nekem. De keresztezik az expedíció útját…
A feladat kiűzni őket. Azaz több száz év munkáját kell pár óra alatt tönkretennünk. Most magamat érzem gonosznak, de meg kell tennünk, hogy tovább indulhassunk. Naszír most bizonyíthat, hogy mire képes.
Mai napra is jutott egy felkavaró élmény: Akkora gorilla csörtetett át a dzsungelen, hogy a fákat úgy csavarta ki mintha papírból lettek volna. Most már tényleg azt gondolom, menjünk a dzsungelből olyan gyorsan, amilyen gyorsan lehet.
*Elawer*
Reinhart terve, hogy a barlan belsejébe bejutó kalandozócsapat kiűzi a goblin hotdát, míg az expedíció többi tagja biztonsítja a barlang bejáratát, és még messzebbre űzi a menekülő goblinokat teljesen fölöslegesnek bizonyult. Naszír hatalma még a tapasztalt kalandozókat is meglepi: a barlangba pusztító, tornádóvá erősödő szélvihart idéz. A rombolás felfoghatatlan. A bújkáló dzsad egy óra leforgása alatt elsöpri a goblin törzset.
A goblinok legbátrabbjai és legerősebbjei a sámánjaik támogatásával rontanak a végzetük hozóira. Mikor a goblinok rájönnek, hogy a túlerővel semmire se mennek a sámánok az életük feláldozásával megidézik a leghatalmasabb démont, akit félve imádnak. A démon azonban csak goblin mércével félelmetes, Tirion egy rohammal elpusztítja a bestiát. És lassan elcsendesedik a barlang, csak a falakról mindenhonnan csöpögő vért és lehulló goblindarabok tompa puffanását hallani.
Tin elképedve nézni a pusztítást. Nem szól, csupán az arcokat fürkészi. Így gondolkodik magában:
VálaszTörlés"Élet. Halál. Gonoszság. Kímélet. Kegyetlenség. Túlélés... Dzsungel. Nem sokban különbözik eddigi életünktől. A múltbéli rémálmok itt is utolérnek. Mire emlékezzek? Mit kell újra gondolnom? Mi az, amihez tartanom kell magam? Tudom, hogy rossz döntést hoztam a sátorban. Megszegem feladatomat ezzel. Azt viszont jól tettem, hogy a barlangba nem tartottam a csapattal. Goblin légiók, sámánok és démon. Nem nekem való ellenfelek."
Elawer némán állt a fal mellett. Nem tudott szólni. a gyomra felkavarodott szíve összeszorult. A könnyeivel és a lelkiismeretével viaskodott...csak bámult tovább némán...
VálaszTörlésElawer Naplójából:
2088.08.20
Nem érzem magam embernek. Úgy gondoltam kiűzzük őket...az, hogy eltöröltünk a föld színéről egy civilizációt és megöltünk száz és száz ártatlan lényt...Én elhiszem, hogy Orwella teremtményei de ez mégis túlzás. A barlang egy undorító sírverem. A hányinger kerülget, ahogy ezernyi testrész és goblin darab a falról csurog és csöpög. a lépések nyomán slattyog a csizmánk és töri a csontokat a véres poros sárban.MIvé lettünk...
Naszír hatalma félelmetes. És ezzer az erővel csak ártani lehet. Ó Alborn, hová távolodtam tőled! Adj erőt, hogy visszataláljak régi önmagamhoz és ne süllyedjek tovább a világ fertőjében.
Elawer,
VálaszTörlésNagyon meglep, hogy ennyire haragszol rám. Nem gondolom, hogy eddig azt az elvet követtük volna, hogy verjük ki mindenkiből az igazságot. Azt mondtad, hogy védtem Naszírt. Csak azt gondoltam, erőszak nélkül is meg lehet oldani. Nem kell lesüllyedni arra a szintre, ami ellen állítólag harcolunk. És lehet, hogy számodra Naszír egy vadidegen ember, számomra már nem teljesen az. Amikor először kerültünk szembe a dzsungel hatalmas gorillájával, ő elém állt, karddal a kezében és én ezt tudom értékelni. Mint ahogy azt is, hogy harcolt az oldalunkon a ránk rontó több tucatnyi bennszülött ellen. A színészi képességei pedig nem túl jók, már akkor is hazugságon kaptam, amikor dzsadul próbálta előadni azokat. Bíztam az emberismeretemben és a napló ismeretében, nem alaptalanul. És még valami. Neked soha nem kellett megtapasztalnod milyen az, amikor anélkül, hogy ismernének, elítélnek, pusztán azért, hogy mikre vagy képes. Neked soha nem kellett titkolnod a valódi énedet csak azért, mert ha kiderülne mi is vagy valójában, kérdés nélkül küldenék a fejedre az inkvizíciót. És én tudom milyen érzés az, ha a dzsungel közepén boszorkánynak kiáltanak és máglyára kívánnak csak azért, mert elűztél egy gorillát. Ráadásul kijelenteni, hogy kerülni kell a csoporton belüli erőszakot, mert egy lakatlan dzsungelben vagyunk, egymásra utalva és utána kiverni valakiből az igazságot, kicsit álságos lett volna, nem?
És a goblinok halála? Borzasztó volt, én is rettenetesen éreztem és érzem magam miatta. De mielőtt pálcát törünk Naszír felett, azt ne felejtsük el, hogy mi kérdeztük meg, ő mivel képes hozzájárulni az akció sikeréhez és mi mondtuk neki, hogy mehet az orkán.
Azt kell mondanom mindnyájatoknak igaza van. Valóban veszélyes hatalom birtokában vagyok, amelyet sokkal könnyebb rossz célokra felhasználni, mint jóra, de nem lehetetlen… egy ilyen embertelen környezetben pedig, ahol minden perc szó szerint küzdelem az életben maradásért, a jó és a rossz közötti határok elmosódnak, és nehéz olyan döntést hozni amelynek igazságosságához, utólag nem férhet kérdés…
VálaszTörlésAz is igaz, hogy „fajtámnak” nem kellene, hogy keresnivalója legyen egy tökéletes világban, de Ynev nem tökéletes, ahogyan én sem… együtt kell élnem a múltammal, és viselnem kell tetteim következményeit… hiába nem magam választottam azt az utat amelyen járok, el kell fogadnom azt aki vagyok, és megpróbálni úgy folytatni az életemet, hogy annak valami haszna is legyen. Szerencsére már látok rá példát, hogy ez lehetséges, így legrosszabb esetben is már a próbálkozásba fogok belehalni.
És az is biztos, hogy az adósotok vagyok, és ennek megfelelően fogom folytatni tovább az utamat, alakuljon az bárhogyan is… Amikor Tin megkérdezte a sátorban, hogy mivel tudok hozzájárulni a küldetéshez… azt válaszoltam, hogy a harchoz… kicsit hitetlenkedve nézett rám… de a barlangban történtek után már nem szükséges részleteznem, hogy mire is gondoltam akkor pontosan.
Álljon meg a menet. Nehogy siratni kezdjük Orwella korcs teremtményeit. Most még csak ezren voltak, de maholnap elkezdenek szaporodni, tízezren, százezren, millióan lesznek. Születnek olyan sámánok, akik nem csak hitvány démonokat képesek megidézni, mert kétséged se legyen, használnák a hatalmukat, és nem csak önvédelemre, aztán azt vennéd észre, hogy egyszercsak kirajzanak. Ne tévesszen meg a civilizáció illúziója, mert az nem hordozza magában a jóságot, éppúgy mint Toronban sem. Hiszem, hogy a pyarroni Istenek útmutatása az, ami jobbá képes tenni ezt a világot, és ha kell, Ynev összes goblinját, orkját, gorkját, és mindenféle ocsmány káoszlényét kiirtom. A hydra, vagy minek nevezted, pedig ismeretlen lény volt számomra. Olyannak pedig még páncélban sem fordítok hátat, ha én is menekülni kezdek, lehet, hogy épp Seyanára veti magát. Légy nyugodt, nem akarok még meghalni, sok bor és kurva vár még rám szerte a világban. Na és miért hoztam el a fogakat? Nos az előbb említett dolgok nincsnek ingyen.
VálaszTörlésNaszírról pedig annyit, hogy teljesen jogos volt a fellépésünk, főleg a titkolózása miatt. És ha a jövőben bármiféle feketemágiát fog használni előttem, nos akkor Darton legyen kegyelmes hozzá, mert én nem leszek. Talán Seyana jó példát fog mutatni neki, hogy lehet küzdeni a sors ellen, és csak saját magadtól függ, mivé válsz.
Tirion, senki nem sajnálja a goblinokat. Mindannyian hű pyarroniták vagyunk, de ez akkor is túlzás volt. Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Halniuk kell nem vitatom, na de így... Ha ezekkel a módszerekkel irtjuk Orwella teremtményeit, akkor mi mivel vagyunk jobbak náluk? Be lehet bújni az egyház törvényei mögé, de lássuk be, hogy most mi is lealjasodtunk az ellenségeink szintjére.
VálaszTörlés"...és gyűlöld Orwellát, a Kitaszítottat minden megnyílvánulásában, és pusztítsd híveit minden erőddel." Ez az Istenek parancsa. Aki szerint túlzás volt a kiírtásuk, annál még Naszír is jobb hívő, mert ő tényleg minden erejét beleadta.
VálaszTörlésSeyana, amikor pedig lealjasodásról beszélsz, csak magadra vonatkoztass. Magadra vállaltál minden felelősséget Naszír tetteiért.
Mivel vagyunk jobbak náluk? Ők azért ölnek, mert ezt élvezik. Ilyennek teremtette őket a kitaszított. Mi azért öljük meg őket, mert ha nem mi tesszük, ők ölnek meg minket. Legközelebb javaslom, hogy fehér zászlóval lovagolj be közéjük, folytass tárgyalást, mi meg majd szépen megvárunk kinnt.
VálaszTörlésTinnek teljesen igaza van, a lealjasodást tartogasd meg saját magadnak, mert Darton számára kedves volt ez a nap, vele együtt mi is azok voltunk neki.
Nem látom a vita valódi értelmét... túl sokat gondoltok ezekről a lényekről!
VálaszTörlésGondoljatok bele! Egy fordított szituációban... Hány goblinnak lett volna vajon lelkiismeret furdalása, hogy "Jajj, most mi lesz? Lemészároltunk egy békés kalandozócsapatot, pedig ők biztosan csak egy káoszkori emberi menedéket kerestek... hová süllyed így a társadalmunk...?" Nem kell sokat gondolkozni a válaszon... egynek sem, a harcosok fejét karóra tűzték volna, a nőt pedig élve darabokra szaggatják... és miért? mert nincs lelkük, csak ösztöneik, nem ismernek más csak a vér illatát, és a félelem szagát!
Így egy-két nappal később visszagondolva, már tisztán látom, hogy jól használtam a természet pusztító erejét, és ha ezért felelősséget kell vállalni, akkor azt bátran teszem.
Ez a Naszír egyre szimpatikusabb nekem, helyesen látja a dolgokat, annak ellenére, hogy nem is pyarronitaként nőtt fel.
VálaszTörlésAmikor a beszélgetés ehhez a ponthoz ér, Seyana feláll, elindul, felhajtja a sátorlapot. Már fél lábbal kint van, amikor visszanéz – hogy van az, hogy a hithű pyarroniták engem szidnak, aki egész életemben ügyeltem arra, hogy az isteneknek tetsző életet éljek, és egymással versengve védik a dzsadot, aki mostanáig valószínűleg semmi olyat nem tett, amit a mi isteneink értékrendjébe belefér. Pár napja ugyanezeket az embereket komoly erőfeszítésbe került lebeszélni arról, hogy elválasszák Naszír fejét a testétől – fut át az agyán, majd szó nélkül távozik.
VálaszTörlés