A bánya

Helyszín: Nuir, Berar, Uttar
Dátum: 2289.17.19 – 2289.19.04

Nuirban a csapat pihenéssel tölti az idejét és a valthagori történéseket próbálják értelmezni. Vierit a bankház ügyei szólítják el.Erik pedig úgy dönt, hogy itt az ideje felmelegíteni egy régi kapcsolatot – hátha sikerül többet megtudni Morgena különös szektájáról. Ekkor kapják az üzenetet Berarból, hogy történt valami és szükség van rájuk.

A berari „titkosszolgálat”, mely létrehozásában fontos szerepet játszott a csapat, szépen fejlődött az évek során. A két egykori piti bűnöző, Ben és Húr sokat fejlődött a Berarban töltött első hetekhez képest, mikor is fő tevékenységük a Hordó padlásán tárolt szalonna és kolbász rendszeres dézsmálása és az „unokahúgok” rendszeres abajgatásából állt. Kloin atyai pofonjai és az új otthon, a bizalommal együtt, amit kaptak lehetővé tette hogy a város és a csapat szolgálata új értelmet adjon az életüknek. Teljes koncentrációval fogadták Erik, Kloin és a többiek okításait, képezték magukat, és amikor a források rendelkezésre álltak a szervezet is hasonló ütemben fejlődött, mint ők. A 2289-es évre a szervezet már nem csak Berart tartotta szemmel, hanem a környező városállamokba is biztonsággal merészkedhettek az ügynökök. Ben és Húr vezetése alatt 17 állandó ügynök tevékenykedett és számtalan helyről kapták rendszeresen az információikat. A megbeszélt feladatokat kifogástalanul végezték, illetve Dario kérésére többnyire fürkésző feladatokat láttak el. Húr elsősorban az újoncok képzésével foglalkozott, Ben pedig az új lehetőségeket hajszolta rendületlenül.
Egy ilyen lehetőséget hajszolva tűnt el – tudja meg a csapat Húrtól Berarban. Dario kérésére egy gyanús kereskedő uttari kapcsolatait leplezték le, amikor az egyik ügynök a csapat leírása alapján a galád Paras Dalip-ot vélte felfedezni. Ben azonnal kapott a lehetőségen és megpróbálta felderíteni a különös bányát Uttar délkeleti részében. Nem tért vissza 1 nap elteltével sem, amikor a vele tartó ügynök jelentette az eseményt.

A csapat úgy dönt, hogy azonnal a keresésére indul. Seyana beveti a varázserejét és hamar megállapítja, hogy Ben az eltűnése helyszínén található, jó néhány lábbal a föld alatt. Alaposan megfigyelik és felmérik a területet, lopóznak, nyomot olvasnak, kihallgatnak, Sayana még állati kémeket is bevet.A legkülönösebb, hogy a bányából hatalmas kőtömböket termelnek ki. Emberek és ogrék őrzik a felszínt, viszont a föld alatt torz lények dolgoznak a bányában egy vérmes ork törzs felügyelete alatt. Emberek, orkok, goblinok fura bőrrel, extra végtagokkal és félelmetes deformációkkal. Az egésznek nincs semmi értelme. És persze Bent sehol sem találják, de Seyana szerint a bányában van és fogoly lehet.
A boszorkány és a bárd összehangolt mágiájával észrevétlenül bejutnak a megfigyelés második napján a bányába az orkok szálláshelyére. Az oltár mögött találnak egy gyanús járatot, amin valószínűleg az áldozatok tetemeit dobják le a bánya egy mélyebb szintjére. Az ajtó jól őrzött, úgy okoskodnak, hogy valószínűleg ezen a lejáraton is eljuthatnak Benhez és az észrevétlenség most a legfontosabb. Sikerül is épségben leereszkedniük a mélybe. A rothadás átható bűze után nem meglepő, hogy ghoulok rontanak a táraságnak. Ami viszont meglepő, hogy Tin és Elawer is eszméletlenül terül el a földön egy perc után. Kloin elbír a dögökkel, de a többiek élete hajszálon függ így Seyana ajtót nyit a biztonságba, Kloin pedig felnyalábolja a testeket és visszavonulnak.

Seyana mindent bevet a gyógyulás gyorsítása érdekében. Kloin pedig így dönt, hogy itt az idő, hogy Elawer és Tin megtanuljon bánni a pajzzsal. A Kalapács udvarán pajzzsal védekező, tetőtől talpig bekötözött harcosokat buzogányával fáradhatatlanul csépelő törpe igazi látványosságot szolgáltat az arra tévedő járókelőknek. Kloin szakértelme és a tanítványok fogékonysága lehetővé teszi, hogy egy nap alatt elsajátítsák a pajzs használatához szükséges legalapvetőbb technikákat. Közben pedig kidolgozzák az élőholtak ellen használható taktikát is. Szerencséjükre senki nem észlelte a legutóbbi behatolási kísérletet így nem vár az újra próbálkozó csapatra semmilyen meglepetés. Az élőholtak pedig másodszorra már nem okoznak problémát a felkészült kalandozóknak. Még az elterelés gyanánt elengedett csirkék is megteszik a magukét.Seyana felismeri az élőholtakat bezáró varázsköröket így biztosítja a csapatot, hogy a továbbiakban nem kell tartani az üldözőktől. Hatalmas szerencséjére a lefelé vezető lépcsőn elhelyezett gyilkos rúnákat is időben felismeri és figyelmezteti az elől haladókat. Így sértetlenül jutnak le a felettébb különös legalsó szintre.A kazamatákban egy óriási fej nélküli ogreszerű gólem haladt a bejárat felé, hóna alatt két hatalmas torz ogre vagy ork testével. Szerencsére időben észrevették a közeledtét és bemenekültek az első szobába, amit találtak. A szoba valakinek a lakosztálya lehetett egykor, de a lerakódott porból és pókhálókból egyértelmű volt, hogy réges-régen nem használta senki. Elawer nem bírt ellenállni a kísértésnek, elemelt a szobából egy gyönyörűen megmunkált nyakéket. Mindig is a mágikus csecsebecsék voltak a gyengéi, amik ismeretlenek maradtak képességei előtt.
Az óriási gólem távoztával továbblopóztak és felderítették a termeket. Egy hatalmas szobában, ami tele volt torz lényekkel meg is találták Bent. Sajnos túl későn érkeztek és már nem tudtak segíteni rajta: elsőre emberinek tűnt, de a bőre szürke lett és kőkemény, amikor pedig sikerült magához téríteni egyértelmű volt, hogy Ben már menthetetlen. Kloin buzogánya kellett hozzá hogy megszabadítsák a szenvedésétől.
Sajnos nem sikerült észrevétlennek maradniuk, időközben egy hatalmas ghoul eszméletlen lármát csapott és a gólem is megérkezett fokozva a káoszt. Seyana már arra készült, hogy nem törődve a hely veszélyeivel megnyit egy árnyékajtót, amikor megjelent a kazamaták ura. A csapat először harcolni próbált ellene, de hamar világossá vált, hogy semmi esélyük. Életében – korokkal ezelőtt – bizonyára nagyhatalmú varázsló lehetett, akinek sikerült kijátszani a halált és visszatért folytatni őrült kísérleteit egy lícs formájában.
Mikor kiderült, hogy esélytelenek harcban, Seyana megpróbált inkább beszélni vele. A kyr szavak megtették a hatásukat, a lícs kíváncsisággal fordult a boszorkány elméje felé. Megkérdezte mit keres itt a csapat, mire Seyana elmondta az igazat, egy barátjukat jöttek megmenteni, de már későn érkeztek. A lícs nem akarta kockáztatni, hogy az eltűnt parti keresésére indulók felfedezzék rejtekhelyét, ezért különös varázst bocsátott Seyana-ra, aki „önként” átadta neki legbecsesebb kincsét, a családi medálját. A lícs nyilvánvalóvá tette, hogy ha visszatérnek, halottak. Seyana lelkileg összetörve, de épségben kivezette a csapatot a bányából.

Berarba hazatérve gyorsan kiderül, hogy Tint nagyon megviselte a lícs érintése, bőre szürkéssé vált, életereje rohamosan csappant. Seyana pedig nagyon aggódik, hogy a nagyhatalmú varázsló a medálon keresztül bármikor elérheti elméjét. Úgy döntenek, nincs más megoldás, Claudia segítségét kell kérni, így Nuirba utaznak. A csapat Seyana-t eszméletlenül utaztatja, nehogy a varázsló tudomást szerezzen hollétükről.
Claudia rögtön a csapat segítségére siet, hívat Tinhez egy specialistát, aki hamar helyrehozza egyébként maradandó sérüléseit. Claudia ezalatt Seyana elméjéből próbálja kiűzni a gonosz megszállót, sikerrel. Seyana fejéből távozik a lícs, bár a boszorkány úgy érzi elégedett mosoly kíséretében…