Helyszín: Beriquel
Dátum: 2293.08.05– 2293.08.06.
A kincsekre éhes kalandozók buzgón építik az óriásszánt. Több kérdés is felmerül azonban az expedícióval kapcsolatban. Az egyikre Helion mutat rá: a vulkán lábáig nincs hó, addig is el kéne juttatni majd az alkotmányt - a megoldást is kitalálja, leverhető kerekeket kell a szánra tenni. A jégmezők biztonságos bejárására pedig hótalpakra is szükségük lesz a kalandozóknak, így azoknak is nekilátnak. A másik a kalauz, Kloin vállalkozik arra, hogy a Timúr által javasolt öreg törpét felkeresi Dérvárban.
Seyana is Kloinnal tart, mert üvegcséket és különböző komponenseket is be kell szereznie újonnan készült boszorkánykonyhájába.
A csapat többi része a Farmon marad, Erik lábadozással, Elawer dalolással, a félelfek pedig dolgos munkával múlatják az időt. Este hosszas beszélgetést folytatnak, majd az igazak álmára hajtják a fejüket…
Éjközép előtt hatalmas robajra és fényre ébrednek: a központi helyiség (a nagy, ahol esznek és alszanak) közepén máglya méretű tűzben Rúfió alakja jelenik meg - támadás alatt áll a tornya, azonnali segítséget kér. A tűzkép át is alakul portállá, amin a kalandozók gyorsan át is mennek, épp csak a leggyilkosabb fegyvereiket viszik magukkal.
A tűzmágus aranyszínű pikkelyvértben, karddal és tőrrel az oldalán várja a csapatot. Egyik kezében a rúnabot, a másikkal egy asztalon söpri élre a tekercseket, fóliánsokat. A mágustorony ablakai egytől-egyig eltűntek, a falakat és a kaput vörösen izzó rúnák borítják. Kintről szörnyű ostrom hangja hallatszik, a torony vaskapuja időnként megremeg - talán egy földelementál mér rá hatalmas csapásokat?
Rufió diadalmasan felkiált, kezében egy tekercs. Azt kéri a csapattól, hogy tartsák vissza az ostromlókat, ameddig csak bírják, majd jöjjenek utána. Megmutatja a padláson lévő rúnákat, ráolvassa a kalandozókra a pokol legforróbb hőségétől is védő igéket, majd eltűnik, hogy a vulkán mélyén maga indítson ellentámadást a szürketörpék ellen.
A sokadik döngetés után kialszanak a vaskapu rúnái. Néhány újabb nekifutás kell az ellennek, hogy a kapu beszakadjon és a két kapuszárny egymásnak roskadjon. Dübörgés, kiáltozás, halálsikolyok, robbanások hallatszanak be. Majd a kapun egy hatalmas káoszrinocérosz rohamozik be. Alighogy lépi át a küszöböt, tűzfal csap a magasba, elhamvasztja a szörnyet és a kapu is viaszként olvad a földre.
Füstben áll a kapunyílás, alig látni, hogy mire számíthat a csapat. Helion az első sziluettet látván azonnal használja a tűzkitörés varázspálcát, majd újra. Az első belépők szürketörpe katonák, pajzzsal és egykezes fegyverekkel. Elawer rögtön szétlövi az egyik fejét, majd végig lövi az első összecsapást. A pajzsosok után kissé megtermettebb, szarvas sisakokat viselő, kétkezes fegyvereket forgató katonák jönnek. Helion, Erik, Tin és az illúzió Kloin bátran veszik fel a harcot. Tin megtalálja a félvértek gyenge pontjait, így zsibbasztó ütésekkel bénítja a szürketörpéket. Erik csak szemre támad rapírjával, majd egyre inkább azon van, hogy a kapun kívülre verekedje magát. Az összeégett, kritikus sebektől és piszkos cselektől gyengített szürketörpék hamar fogynak - Elawer fejlövéses áldozata után Tin szurkálja halálra az egyik sisakost, majd Helion is gyorsan levág kettőt. Mire Erik eljut a küszöbön kívülre, kilenc szürketörpe fekszik a csarnokban.
Hirtelen sötétségkitörés történik - de a torony védőmágiája lefojtja a három kalandozó felé eső gömbcikket, így azok döbbenten látják, amint Erik egy nyurga, fekete szárnyas démonná változik át. A torony előtti csatatéren iszonyú tombolásba kezd, további nyolc szürketörpe katona pusztul el. A Démon/Erik körbenéz az üres csatatéren, a torony felé fordulva tétovázik, majd inkább a szürketörpe átjáró felé indul - és egy hatalmas sötétséggolyót dob bele.
Eriket Tin hozza vissza a csatatérről. Helion kitakarítja a csarnokot. Amíg Elawer ápolja Eriket, Helion és Tin átnézi, hogy mi lehet használható… Találnak négy hajójegyet és egy feketemágiát sugárzó tőrt, ami később Dartonnak kedves ajándékként pusztul el.
Fél óra sem telik el, amikor meghasad a tér szövedéke és a toronytól 30 lépésnyire szürketörpe átjáró nyílik, ami egy tárnafolyosót formáz - furcsán is hat, ahogyan a semmiből egy barlangjárat jelent meg. Egy újabb osztag érkezik két pajzsos és négy sisakos katonával, egy szürketörpe harcossal az élen. A harcoson feketelunír teljesvért, szemrések nélküli sisak van. A mellvértjén láncon lógó amulett/szentségtelen szimbólum, a kezében egy szinte kiterjedés nélküli kétkezes csatabárd.
A rohamosztagra küldött újabb tűzkitörések nem sok kárt tesznek, viszont Elawer fénykitörése elvakítja a katonákat. Amíg bizonytalanul lépegetnek előre, a kalandozók rájuk vetik magukat. Az egyik sisakost hamar le is bírja Erik, de a harcos varázsparancsai támadásra ösztökélik a többit. Erik nem lát támadható részt a feketelunír páncélon, így az amulettet veszi célba. Néhány próbálkozás után sikerül leszakítania, és messzire hajítja. Elawer eközben már bátorító dalokat zenél.
Nem jutnak dülőre, sőt, inkább visszaszorulnak a kalandozók, így visszavonulásra szánják magukat. Erik tartja a harcost, Tin egy sisakost, és Helion vakmerő cselekedetre szánja magát: elszalad az amulettért, levett kesztyűjével felkapja, majd szalad fel Elawer után a lépcsőn. Tin és Erik is felhátrál, majd amikor az emeleti terembe felérnek Helion rácsapja és bereteszeli az ajtót az ostromlók előtt.
A dimenziók nélküli csatabárd keményen sújt le a vasalt faajtóra. Amikor végre átszakítja, a lépcsőn hatalmas tűz csap fel. A szürketörpék sikoltozva ugrálnak le.
Néhány perc pihenő jut a kalandozóknak. Elawer nem hagyja abba a lelkesítő dalt, Tin viszont Dartonhoz fohászkodik. Nem sokkal az ima vége előtt a terembe robban a szürke/fekete harcos, majd két katona is, Elawer és Helion tartja vissza őket. Nem sokáig várnak már, visszavonulnak a padlásszintre - Erik ugyanis már nagyon ki van fáradva.
Belépnek a teleportrúnákba…
...és Rufió vulkánmélyi laborjában találják magukat. Eriknek nagyon melege van - úgy látszik az átalakulás megszüntette a tűzmágus védővarázslatát. Amíg Elawer és Tin meditálnak, Helion két tekercset is ráolvas Erikre, de hibát véthetett, mert a védelem helyett csupán a kisülő mana fájdalmát kapja a bajvívó.
Tin áldozatként kínálja a gonosz tőrt és a gonosz szimbólumot is Dartonnak. Utóbbi eltűnése közben egy törpe halálsikolyát és a Sötét Úr borízű-kárörvendő nevetését is hallja mindenki.
A kalandozók pihenését robbanás és lávakitörés zavarja meg. Telepatikusan kérdik hát Rufiót, hogy mi tévők legyenek. Kis idő múlva tűzkapu nyílik, amin még mélyebbre ereszkednek a csapat tagjai. Erik átlépve fulldokolni kezd, de hirtelen elmúlik minden baja…
Az ismert úton indulnak lefelé, és egy vulkanikus kupolába érnek. Egy szinttel lentebb kultisták körét fedezik fel, az alján pedig - ahol már láva hömpölyög - gigászi csata zajlik. Rufió harcol két papnővel, egy tűzsárkány pedig két tyrannódémonnal és egy osztag szürketörpével.
A csapat gyors tervet készít, majd nekiindul, azonban két kultista lesből csap le rájuk. Nehezen bírkóznak velük, mert köpenyük erőteret von köréjük. Mikor már kezdenek düllőre jutni, egy démonná alakult kultista is előtűnik a sötétből, és halálos csapást indít Tinre…
…de “csak” a bal lábát töri-tépi ketté. Tin sikoltva rogy a földre, Eriknek kell hát felvennie a harcot. Egy pillanat múlva Tin eszelős kacagásba kezd, nyílt törést szenvedett lába, mintha nem is fájna, úgy áll rá. Elawer kikerekedett szemekkel figyeli, nem sok híján még a dalt is abbahagyja. Nehezen, de legyűrik a kultistákat.
Nincs idő gondolkodni, kicsit lentebb a kultisták gyűrűjében egyre növekszik a villámló átjáró - vajon mit akarnak Beriquelre szabadítani..?
Tin eszelős bicegéssel vezeti rohamra a csapatot - Elawer így is nehezen tartja az iramot, hiszen harci dalát nem szakíthatja félbe. Amire leérnek, Helion betölti a bárd nyílpuskáját, majd nagy ugrásokkal indul rohamra. Összehangolt dühvel csapnak le - egy ütem erejéig Elawer is abbahagyja a dalt, hogy fejbe kapja az egyik kultistát. Ugyanekkor szúr és vág a többi is, így a kántálás abbamarad.
A harc hevében újabb kultista alakul át. Eközben Heliont lebírja az egyik kultista, akinek a tüzes jogara ellen nem rendelkezik kellő védelemmel. Földre hanyatlik, majd hirtelen jég borítja be, hamarosan egy jégtömbbe, jégkoporsóba fagyva fekszik érinthetetlenül…
Elhúzódó, véres kézitusa bontakozik ki, Elawer minden erejét beveti, hogy megerősítse Erik harci vágyát - a feltüzelt bajvívó így elpusztítja a megszállott kultistát és a maradék kultistákat is.
Lent egyre keményebb a csata, a tűzsárkány egyre fogy, amíg Elawer célba veszi az egyik papnőt, Erik és Tin egy utolsó önfeláldozó rohamra készül. Elawer újabb tökéletes fejlövést hajt végre, de Rufió is csak eddig bírta - a tűzvarázsló mindent elemésztő robbanásban adja vissza magát az örök körforgásnak.
A földre esett Tin utolsó szavaival annyit kér Eriktől, hogy vigye ki, majd elájul.
A lávából Rufió mászik elő (mintha csak medencéből mászna ki), és diadalittasan néz körbe. Elawer és Erik leszalad hozzá (és a szétrobbantott csatatéren gyorsan összeszednek négy hajójegyet és egy zöldlunír csatabárdod).
Rufió kiolvasztja Heliont, majd mindannyian visszatérnek a laborba. Innen a mágustorony maradványaihoz vezet az útjuk, aminek a környékén mindössze egy elátkozott kétkezes buzogányt találnak.
Lassan hajnalodik, mindenki végletesen kimerült/eszméletlen, füstölgő romok és keserű pernye mindenhol. Rufió elmondja, hogy az ostrom csak elterelés volt, a szürketörpék most készültek a vulkánt kordában tartó falak elpusztítására. Ezúttal nem sikerült nekik.
Dátum: 2293.08.05– 2293.08.06.
A kincsekre éhes kalandozók buzgón építik az óriásszánt. Több kérdés is felmerül azonban az expedícióval kapcsolatban. Az egyikre Helion mutat rá: a vulkán lábáig nincs hó, addig is el kéne juttatni majd az alkotmányt - a megoldást is kitalálja, leverhető kerekeket kell a szánra tenni. A jégmezők biztonságos bejárására pedig hótalpakra is szükségük lesz a kalandozóknak, így azoknak is nekilátnak. A másik a kalauz, Kloin vállalkozik arra, hogy a Timúr által javasolt öreg törpét felkeresi Dérvárban.
Seyana is Kloinnal tart, mert üvegcséket és különböző komponenseket is be kell szereznie újonnan készült boszorkánykonyhájába.
A csapat többi része a Farmon marad, Erik lábadozással, Elawer dalolással, a félelfek pedig dolgos munkával múlatják az időt. Este hosszas beszélgetést folytatnak, majd az igazak álmára hajtják a fejüket…
Éjközép előtt hatalmas robajra és fényre ébrednek: a központi helyiség (a nagy, ahol esznek és alszanak) közepén máglya méretű tűzben Rúfió alakja jelenik meg - támadás alatt áll a tornya, azonnali segítséget kér. A tűzkép át is alakul portállá, amin a kalandozók gyorsan át is mennek, épp csak a leggyilkosabb fegyvereiket viszik magukkal.
A tűzmágus aranyszínű pikkelyvértben, karddal és tőrrel az oldalán várja a csapatot. Egyik kezében a rúnabot, a másikkal egy asztalon söpri élre a tekercseket, fóliánsokat. A mágustorony ablakai egytől-egyig eltűntek, a falakat és a kaput vörösen izzó rúnák borítják. Kintről szörnyű ostrom hangja hallatszik, a torony vaskapuja időnként megremeg - talán egy földelementál mér rá hatalmas csapásokat?
Rufió diadalmasan felkiált, kezében egy tekercs. Azt kéri a csapattól, hogy tartsák vissza az ostromlókat, ameddig csak bírják, majd jöjjenek utána. Megmutatja a padláson lévő rúnákat, ráolvassa a kalandozókra a pokol legforróbb hőségétől is védő igéket, majd eltűnik, hogy a vulkán mélyén maga indítson ellentámadást a szürketörpék ellen.
A sokadik döngetés után kialszanak a vaskapu rúnái. Néhány újabb nekifutás kell az ellennek, hogy a kapu beszakadjon és a két kapuszárny egymásnak roskadjon. Dübörgés, kiáltozás, halálsikolyok, robbanások hallatszanak be. Majd a kapun egy hatalmas káoszrinocérosz rohamozik be. Alighogy lépi át a küszöböt, tűzfal csap a magasba, elhamvasztja a szörnyet és a kapu is viaszként olvad a földre.
Füstben áll a kapunyílás, alig látni, hogy mire számíthat a csapat. Helion az első sziluettet látván azonnal használja a tűzkitörés varázspálcát, majd újra. Az első belépők szürketörpe katonák, pajzzsal és egykezes fegyverekkel. Elawer rögtön szétlövi az egyik fejét, majd végig lövi az első összecsapást. A pajzsosok után kissé megtermettebb, szarvas sisakokat viselő, kétkezes fegyvereket forgató katonák jönnek. Helion, Erik, Tin és az illúzió Kloin bátran veszik fel a harcot. Tin megtalálja a félvértek gyenge pontjait, így zsibbasztó ütésekkel bénítja a szürketörpéket. Erik csak szemre támad rapírjával, majd egyre inkább azon van, hogy a kapun kívülre verekedje magát. Az összeégett, kritikus sebektől és piszkos cselektől gyengített szürketörpék hamar fogynak - Elawer fejlövéses áldozata után Tin szurkálja halálra az egyik sisakost, majd Helion is gyorsan levág kettőt. Mire Erik eljut a küszöbön kívülre, kilenc szürketörpe fekszik a csarnokban.
Hirtelen sötétségkitörés történik - de a torony védőmágiája lefojtja a három kalandozó felé eső gömbcikket, így azok döbbenten látják, amint Erik egy nyurga, fekete szárnyas démonná változik át. A torony előtti csatatéren iszonyú tombolásba kezd, további nyolc szürketörpe katona pusztul el. A Démon/Erik körbenéz az üres csatatéren, a torony felé fordulva tétovázik, majd inkább a szürketörpe átjáró felé indul - és egy hatalmas sötétséggolyót dob bele.
Eriket Tin hozza vissza a csatatérről. Helion kitakarítja a csarnokot. Amíg Elawer ápolja Eriket, Helion és Tin átnézi, hogy mi lehet használható… Találnak négy hajójegyet és egy feketemágiát sugárzó tőrt, ami később Dartonnak kedves ajándékként pusztul el.
Fél óra sem telik el, amikor meghasad a tér szövedéke és a toronytól 30 lépésnyire szürketörpe átjáró nyílik, ami egy tárnafolyosót formáz - furcsán is hat, ahogyan a semmiből egy barlangjárat jelent meg. Egy újabb osztag érkezik két pajzsos és négy sisakos katonával, egy szürketörpe harcossal az élen. A harcoson feketelunír teljesvért, szemrések nélküli sisak van. A mellvértjén láncon lógó amulett/szentségtelen szimbólum, a kezében egy szinte kiterjedés nélküli kétkezes csatabárd.
A rohamosztagra küldött újabb tűzkitörések nem sok kárt tesznek, viszont Elawer fénykitörése elvakítja a katonákat. Amíg bizonytalanul lépegetnek előre, a kalandozók rájuk vetik magukat. Az egyik sisakost hamar le is bírja Erik, de a harcos varázsparancsai támadásra ösztökélik a többit. Erik nem lát támadható részt a feketelunír páncélon, így az amulettet veszi célba. Néhány próbálkozás után sikerül leszakítania, és messzire hajítja. Elawer eközben már bátorító dalokat zenél.
Nem jutnak dülőre, sőt, inkább visszaszorulnak a kalandozók, így visszavonulásra szánják magukat. Erik tartja a harcost, Tin egy sisakost, és Helion vakmerő cselekedetre szánja magát: elszalad az amulettért, levett kesztyűjével felkapja, majd szalad fel Elawer után a lépcsőn. Tin és Erik is felhátrál, majd amikor az emeleti terembe felérnek Helion rácsapja és bereteszeli az ajtót az ostromlók előtt.
A dimenziók nélküli csatabárd keményen sújt le a vasalt faajtóra. Amikor végre átszakítja, a lépcsőn hatalmas tűz csap fel. A szürketörpék sikoltozva ugrálnak le.
Néhány perc pihenő jut a kalandozóknak. Elawer nem hagyja abba a lelkesítő dalt, Tin viszont Dartonhoz fohászkodik. Nem sokkal az ima vége előtt a terembe robban a szürke/fekete harcos, majd két katona is, Elawer és Helion tartja vissza őket. Nem sokáig várnak már, visszavonulnak a padlásszintre - Erik ugyanis már nagyon ki van fáradva.
Belépnek a teleportrúnákba…
...és Rufió vulkánmélyi laborjában találják magukat. Eriknek nagyon melege van - úgy látszik az átalakulás megszüntette a tűzmágus védővarázslatát. Amíg Elawer és Tin meditálnak, Helion két tekercset is ráolvas Erikre, de hibát véthetett, mert a védelem helyett csupán a kisülő mana fájdalmát kapja a bajvívó.
Tin áldozatként kínálja a gonosz tőrt és a gonosz szimbólumot is Dartonnak. Utóbbi eltűnése közben egy törpe halálsikolyát és a Sötét Úr borízű-kárörvendő nevetését is hallja mindenki.
A kalandozók pihenését robbanás és lávakitörés zavarja meg. Telepatikusan kérdik hát Rufiót, hogy mi tévők legyenek. Kis idő múlva tűzkapu nyílik, amin még mélyebbre ereszkednek a csapat tagjai. Erik átlépve fulldokolni kezd, de hirtelen elmúlik minden baja…
Az ismert úton indulnak lefelé, és egy vulkanikus kupolába érnek. Egy szinttel lentebb kultisták körét fedezik fel, az alján pedig - ahol már láva hömpölyög - gigászi csata zajlik. Rufió harcol két papnővel, egy tűzsárkány pedig két tyrannódémonnal és egy osztag szürketörpével.
A csapat gyors tervet készít, majd nekiindul, azonban két kultista lesből csap le rájuk. Nehezen bírkóznak velük, mert köpenyük erőteret von köréjük. Mikor már kezdenek düllőre jutni, egy démonná alakult kultista is előtűnik a sötétből, és halálos csapást indít Tinre…
…de “csak” a bal lábát töri-tépi ketté. Tin sikoltva rogy a földre, Eriknek kell hát felvennie a harcot. Egy pillanat múlva Tin eszelős kacagásba kezd, nyílt törést szenvedett lába, mintha nem is fájna, úgy áll rá. Elawer kikerekedett szemekkel figyeli, nem sok híján még a dalt is abbahagyja. Nehezen, de legyűrik a kultistákat.
Nincs idő gondolkodni, kicsit lentebb a kultisták gyűrűjében egyre növekszik a villámló átjáró - vajon mit akarnak Beriquelre szabadítani..?
Tin eszelős bicegéssel vezeti rohamra a csapatot - Elawer így is nehezen tartja az iramot, hiszen harci dalát nem szakíthatja félbe. Amire leérnek, Helion betölti a bárd nyílpuskáját, majd nagy ugrásokkal indul rohamra. Összehangolt dühvel csapnak le - egy ütem erejéig Elawer is abbahagyja a dalt, hogy fejbe kapja az egyik kultistát. Ugyanekkor szúr és vág a többi is, így a kántálás abbamarad.
A harc hevében újabb kultista alakul át. Eközben Heliont lebírja az egyik kultista, akinek a tüzes jogara ellen nem rendelkezik kellő védelemmel. Földre hanyatlik, majd hirtelen jég borítja be, hamarosan egy jégtömbbe, jégkoporsóba fagyva fekszik érinthetetlenül…
Elhúzódó, véres kézitusa bontakozik ki, Elawer minden erejét beveti, hogy megerősítse Erik harci vágyát - a feltüzelt bajvívó így elpusztítja a megszállott kultistát és a maradék kultistákat is.
Lent egyre keményebb a csata, a tűzsárkány egyre fogy, amíg Elawer célba veszi az egyik papnőt, Erik és Tin egy utolsó önfeláldozó rohamra készül. Elawer újabb tökéletes fejlövést hajt végre, de Rufió is csak eddig bírta - a tűzvarázsló mindent elemésztő robbanásban adja vissza magát az örök körforgásnak.
A földre esett Tin utolsó szavaival annyit kér Eriktől, hogy vigye ki, majd elájul.
A lávából Rufió mászik elő (mintha csak medencéből mászna ki), és diadalittasan néz körbe. Elawer és Erik leszalad hozzá (és a szétrobbantott csatatéren gyorsan összeszednek négy hajójegyet és egy zöldlunír csatabárdod).
Rufió kiolvasztja Heliont, majd mindannyian visszatérnek a laborba. Innen a mágustorony maradványaihoz vezet az útjuk, aminek a környékén mindössze egy elátkozott kétkezes buzogányt találnak.
Lassan hajnalodik, mindenki végletesen kimerült/eszméletlen, füstölgő romok és keserű pernye mindenhol. Rufió elmondja, hogy az ostrom csak elterelés volt, a szürketörpék most készültek a vulkánt kordában tartó falak elpusztítására. Ezúttal nem sikerült nekik.
*Tin*
Olyan dolgokat láttunk amit meg eddig soha. Úgy érzem mostantól minden nap ilyen lesz.
VálaszTörlésAz istenek segítségével meg kell akadályozni,hogy a civilizáció utolsó bástyája ezen az elfeledkeztem szigeten a sötétség seregének prédájává váljon!
(Erik árnyékbarátja kezd aggasztó lenni. Rövid tavon segítenünk kell neki, hogy uralni tudja, hosszú tavon viszont meg kell tőle szabadítanunk. Elvadult ötlet, de akar ezen is s szigeten is lehet valami ami segíthet rajta.)
Helegion jégkoporsója is érdekes volt. Azt hiszem utánanézek mi lehet ez, és miért történt vele.
Azt hiszem ez a kaland remek példa volt, hogy Kloin nélkül vagy csak nagyon lassan, vagy pedig csak nagy áldozatok árán tudjuk magunkat átverekedni az ellenfél vonalain. Valóban hasznos lenne alaposan átbeszélni a taktika témakörét.
VálaszTörlésErik Kapitány segítőjét látni elképesztő, ugyanakkor félelmetes élmény volt. Valószínűleg érdemes lenne többet megtudni, beszélni róla, mivel fontos tényező a jövőnk alakulása szempontjából.
Elawer - hidd el, én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett lent a vulkánban. Bár a dolog nagyon hasonlít a Lucient mester által alkalmazott módszerekre, mégis azt kell mondjam, sosem láttam hasonlót, de utána fogok járni.
Remek és igen kemény harcok voltak, mondhatni ocsmányak, és bár ilyenre nem emlékszem hogy történt volna eddig, a végére elvesztettem a küzdeni akarást. A vérengzés során kétszer meg kellett volna hogy haljak, de azok az áldott, átkozott gyógyitalok mindig visszaállítottak az első sorba. Ha nincs velem a csapat többi tagja, különösen a bárd és a nótái, biztos ott hagytam volna azt a k*b****tt vulkánt... már ha önerőből ment volna...
VálaszTörlésElawer, egyet értek veled majd mindenben amit szóltál, s örömmel látom hogy az én "problémám" a Tiéd is. Viszont ne legyünk elhamarkodottak. Az Utitársam (akit ti démonnak láttok, én egy adománynak hiszek) eddig csak adott sőt, nem csak én köszönhetem Neki hogy itt lehetek. Ha Gale állapotából indulunk ki, akkor azt mondhatjuk hogy az eddigieknél semmivel sem vagyok több veszélynek kitéve.
Helion, remek meglátásaid vannak ahhoz képest hogy nem rég kezdted a szakmát. Annyit tennék hozzá hogy Seyana is igen erős fegyvertény lett volna.
A Sötét Útitársamról lehet beszélgetni, ha ez megnyugtat, de csak kellő körültekintéssel. Nem akarjuk hogy bárki tudomására jusson. Szóval ez titok. Remélem értjük egymást. ;)
Tin, én nem akarok károgni.. de a Tirionnal történt tragédia kísértetiesen hasonlított a vulkánban Veled megesetthez. Nem akarok ezzel semmit sem igazából... de ha már itt ilyen "harci taktikázás" lesz, nem akarod kipróbálni hogy áll egy íj a kezedben? Elvileg jól. Ezt a dolgot Helionnak is ajánlanám. Hangsúlyoznám csak kipóbálás szinten. Vagy csak gondolatin...
Orwella poklára... a lábam.
VálaszTörlés[...]
Mi van? Ezzel mi történt..?
[...]
Erik, mi az ördög?
[...]
Démon.
[...]
Kösz, hogy kihoztatok.
[...]
Miről beszéltek? Oh, erről beszéljünk, hogy beszélünk-e, ha itt lesz a másik két szerencsétlen is.
[...]
Erik, nálam biztonságban van a titkod.
És emlékezzetek, egyikünk sem esett a másiknak. Bár egy pillanatra, mintha úgy tűnt volna, nem, Erik? Helegion, te hogy láttad?
No, meg én sem voltam teljesen rendben. Ugye... Haha! Azt mondod, hogy Tiriont láttad? Igen, már láttuk így bicegni. Na, de a szent düh nem vetett rád, Erik! Ez csak valami.
Tudom, mit beszéltünk tegnap este, de ebben mégis csak kikérem majd a Hallgatag Úr tanácsát. És ha az Örök Körforgás Őre válaszra méltat, akkor azt meg is mondom nektek.
De csúf voltál, Erik, ezt ismerd el.
[...]
Hol vagytok? Elawer, biztos nem fog a gyógyító erőd rajtam? Hah!
Na, azt mondod, hogy olyanokat láttunk... bla, bla, bla.
Mit adtatok nekem? Mindegy is, szerintem menjünk tovább. Tetszik a lelkesedésed.
[...]
Helion, te akkor értesz az íjakhoz? Várj, mi volt ez a jégkoporsó? Tisztességesnek tűnsz, de gyorsan add elő, nincs szükségünk újabb titkokra.
Hogy is mondta Ardó? Istentelen egy figura az is, aztán csak poharazgattunk vele. Egyszer talán Gale is meghívhatna... meg is hívott.
A titkok ölnek. És ne hazudj. Hozz még ebből a sörből, mert rohadtul fáj mindenem. Vagy valami erősebb nincs?
Erik - igen, természtesen kizárólag magunk közt értettem a beszélgetést a Sötét Útitársadról. Elsősorban nem megnyugtatásra van szükségem, hanem azért érdekelne a dolog, mert a megfigyeléseim szerint több különböző módon vagy képes használni az Útitársad által biztosított képességeket, azonban azt kétlem, hogy ezek mindig az akaratod szerint történnek, úgy hogy azokat a leghatékonyabban tudd alkalmazni a harctéren. Véleményem szerint ha jobban megértenénk a működését, akkor akár segìteni is tudnánk, hogy jobban urald az új képességeidet. Gondolok itt például arra, hogy a megfelelő pillanatokban megtudnánk acélozni akaratodat az elménk erejével.
VálaszTörlésA másik ok ami miatt ez hasznos lenne az az, hogy ha tudjuk hogy milyen helyzetben mire számítsunk, akkor segíthetünk is mások előtt titokban tartani, ha egyszer úgy adódna a helyzet, hogy rosszkor, rossz helyen történnek dolgok. Szerintem érted mire gondolok?
Tin - habár tudok bánni a rövidíjjal, nem hiszem, hogy valaha azzal akarok majd harcolni. Ha már távolsági fegyverről van szó, akkor inkább fektetnék időt a dárdás harci képességeim fejlesztésére. A jégkoporsóval kapcsolatban, nem értem miért gondolod azt, hogy tikolok valamit, nem emlékszem arra, hogy valaha is okot adtam volna arra, hogy szavaim őszinteségében kételkedj.
Mihelyst lesz egy szusszanásnyi időm, keresek egy csendes helyet a faluban, hogy a gondolataimba, és emlékeimbe mélyedjek, remélve ott választ találok a történtekre.
Helion, nem adtal okot, de nehogy raszokj! Cukkollak csak. Viszont az elmelkedes jol johet, mert neha magunk sem emlekszunk dolgokra - azaz lehetnek olyan titkaink, amirol mi magunk sem tudunk.
VálaszTörlésRemélem Tin össze tud majd Seyana foltozni...Bárhova is indulunk legközelebb gondos előkészület, megbeszélés kell hogy megelőzze. Egyre több olyan dolog fog történni úgy érzem amire még ha nem is lehet 100% felkészülni, a lehető legjobban kell.
VálaszTörlés