Helyszín: Erion, Borgano
Dátum: 2287.28.15.- 2287.28.18.
A csapat immár jelöltként az éjszakát a Kacsában töltötte. Másnap Eriket és Tint is az előző esti társuk keresi fel, és külön-külön mérettetnek meg.
A többieknek sem kellett sokat várni, Doctore a térkép szobába küldi őket. A szobában minden újonc együtt van a félelfek és Davon is, kivéve a két lepedőakrobatát. Hirtelen megérkezik Asdern Van Martino Xinadir Murien Secor ismertebb nevén Maximus, a falka öt életben lévő legendás alapító tagjai közül az egyik. Tekintélyparancsoló hatalmas lovag, akinek tapasztalata és hírneve a falkában Ardóéval vetekszik. Röviden kiadja az utasítást és pár perc múlva már mindenki teljes fegyverzetben, libasorban siet át egy térkapun mely mintegy 1000 mérföldre repíti a kalandozókat egyenesen Borganoba a déli városállamok egyikébe. S kezdetét vette az első küldetés jelöltként.
„Egy virágágyás közepében találtuk magunkat, mindenkit eléggé megviselt az utazás, de a kép, ami fogadott ennél is felkavaróbb. Mint egy feldúlt méhkas olyan volt a Rambton-ház. A cselédek mentik a menthetőt, a katonák fegyverben lovas kocsik indulásra kész és senkinek még csak fel sem tűnt, ahogy nyolc fegyveres a semmiből a virágágyásban termett.”
Hubard Rambton helyi nemes, Maximus régi barátja területi vitába keveredett szomszédjával, akinek követelése a koholt, új rendeletek alapján helyénvaló, de érthető módon nem akar riválisa javára lemondani saját területeiről. A tárgyalások, amire elvileg mi is érkeztünk a legutóbbi egyeztetésen történt események miatt hirtelen megszakadtak. Hubard Rambton annyira kikelt magából, hogy mérgében megütötte a területet követelő nemes fiát, akit olyan szerencsétlenül ért az ütés, hogy deréktól lefelé lebénult. Bosszúból a helyi nemesség összefogott a Rambton család ellen és egyesült erőikkel megtámadták őket.
A család egyetlen esélye, hogy egy közeli erődben keresnek menedéket, míg a kormányzó leállítja az összeesküvést, hiszen ilyen fajta területszerzést és vérbosszút nem nézhet tétlenül. A terv tehát a következő: a félelfek az ifjú Ketter Rambtont kísérik a kormányzóhoz, Davon és Maximus a családfővel kerülő úton közelíti meg a várat, míg a többiek a családot védve a lehető leggyorsabb úton sietnek a menedékbe. A várban ki kell tartani egészen addig, amíg meg nem érkezik a segítség.
„Az oda úton egy 20-25 főből álló lovas csapat vett üldözőbe minket, de hála Seyanának a nagy részük gyorsan meggondolta magát és inkább eszeveszett menekülésbe kezdett. A hezitálóknak pedig Tirion mutatja meg a helyes utat. Ebből a kis akcióból látszik, hogy már eléggé ismerjük egymást és összeszokott csapat vagyunk, akár tudjuk kombinálni egymás varázslatai is, ami még ütőképesebbé tesz minket.”
A vár téglalap alakú négy modern bástyával, de eléggé kicsi, ami nem is baj, hiszen mindössze 30 kardforgató védi. Középen egy öregtorony, amiben a Rambton családot helyezik biztonságba. A falak vastagok és 15 méter magasak, de sajnos viszonylag könnyedén mászhatók. Az első támadó csapat kb. 400 főt számlál, és rögtön ostromgyűrűt vonnak a vár köré majd napnyugta előtt a siker reményében és a túlerő biztos tudatában támadásra indulnak. Maximus kiosztja a feladatokat: minden kalandozónak irányítania kell az egyik bástya védelmét. Davon és ő a leggyengébb falszakaszon tartja majd a frontot. Tartjuk magunkat, amíg meg nem jön a segítség…
Megindul az első roham. Minden oldalról zúgó csatakiáltással zúdul az ellen a várfalakra. S mint erőteljes hullám mikor masszív partot ér, úgy törik meg a lendület és százak toporognak a fal tövében záporozó nyílvesszők között míg végre rájuk kerül a sor hogy mászhassanak.
„Nem értem őket miért másznak a biztos halálba. Mind vergődő legyek a pók hálójában olyan könnyű préda nekem mind. Darton legyen kegyes hozzájuk a másvilágom és lássa ő a lelkem, hogy amit teszek most katona kötelességem és önvédelem. Ha egynek is lehetősége lenne megölnie, bizton megtenné. De akkor is ennyit ér egy élet, mászni az élet falán küzdeni felfelé és várni, hogy mikor zuhanunk a mélybe…”
Seyana és Elawer által védett fal tövéből haldoklók kétségbeesett jajveszékelés hallatszódik, ahogy felfelé igyekvő bajtársaik halálba tapossák a már elbukottakat. Minden nyílvessző pontos, senki sem jut a falakra. A támadás itt hamar elhal… feljutáshoz mégsem elég a túlerő.
„…Tirion hatalmas pallosát suhogtatja, mintha csak könnyű fa lenne a kezében, de ahova suhint ott recsegve törnek a bordák és hörögve szakad ki az utolsó lehelet az átszakított testekből. Szörnyű mészárlás, melyet még inkább visszataszít néha-néha egy hangos kacaj, mely mintha elnémítaná a csatazajt és egészen Darton oltáráig kísérné a lelkeket...”
„Visszavonulnak, a mérleg 7 halott nálunk és 3 harcképtelen. A támadóknál több száz sebesült. Szinte az egész sereg felmorzsolódott. Gyönyörű a nap, vörösesen izzik még a távoli horizonton, de már elbújna… túl sok vért látott ismét. Talán arra gondol mit lát majd holnap vagy, hogy fel sem kellene jönnie többé… A helyzetünk eléggé kilátástalan: a nemesek seregei lassan egyesülnek. Még az éjszaka előtt a támadók száma kb 1000 főre duzzad, Maximus szerint még jönnek, de ki kell tartanunk.”
Éjszaka a csapat próbál valami megoldást találni, hogy kikászálódjon a kelepcéből és túlélje a másnapot. Maximus kiváló stratéga, de a semmiből nem lehet várat építeni. A bárdnak sikerül pár illúzióval megerősíteni a vár védelmét, ami felkelti Maxium érdeklődését és szemmel láthatóan felfigyel az ifjúra. Ez nagy lehetőség Elawernek hiszen így talán közelebb kerülhet majd Ardóhoz is.
Hajnalban szólnak a kürtök és elsöprő rohamra indulnak a támadók. A csata most még véresebb, még több a halott, de az ostrom hatástalan. Rövid pihenő után jön a második hullám erőtejesebb, mint eddig bármelyik.
„Egybefolynak, a percek nem tudod, hogy pár pillanat vagy hosszú órák teltek el. Érzékszerveid kiszűrik a zúgó csatazajt, az ordító hömpölygő áradatot, a halálsikolyokat melyek együtt komponálják a gyötrelmek szonátáját; ÖLSZ, s újabb szólammal gazdagodik a halál szimfónia.”
Az egyik védő Seyanára támad - elbűvölték. Varázshasználó is érkezett az ostromlók közé, ami felpörgeti az eseményeket. Nincs sok idő, hiszen jön a harmadik hullám és még alig egy órája kelt fel a nap.
A védőket felcsapó lángoszlopok zavarják össze, Seyana súlyosan megsebesül, az élete megint csak egy hajszálon függ. A támadók elérik a falakat és heves közelharc bontakozik ki.
„…Kloin mintha csak eltanulta volna a kedvelt Hanowelli lovas sportot, persze ló nélkül és az embereket használva labda gyanánt, egyszerre többet is ami persze alapból szabálytalan. Úgy gurulnak el az útjából mintha csak azért másztak volna fel eddig, hogy egy törpe taszajtsa őket vissza. Kettő a hasán fekszik, egy a tetőn gurul, Kloin meg komótosan másik emez hátára, hogy amazt csapja fejbe...”.
Nagy nehezen visszaverik a támadást, de támadók között van egy boszorkány, mely aggasztó módon hamar megpecsételheti a védők sorsát. A védők tovább fogyatkoztak és újabb roham kivédése esetleges mágikus támogatással már kétséges. A támadók hatalmas veszteségeket szenvedtek és hogy egy maroknyi csapat ellenáll az egyesített zsoldos seregnek eléggé morálromboló. Maximus is siettet valami megoldást, így végül cselhez folyamodnak, hogy időt nyerjenek. A csel azonban végül inkább ultimátumra hasonlít: vagy megoldást találnak reggelig vagy Hubard Rambton feladja magát, ami egyet jelent az első küldetés elbukásával. Rambton úr levelet küld, hogy hajnalban kimegy. Maximus minden megmaradt harcra képes emberrel hajnalra kitörést tervez, eddig van ideje a csapatnak, hogy megoldást találjon. A cél: megölni a boszorkányt és ezzel letörni még inkább a morált, hiszem a kalandozók félelmet keltettek a támadókban.
Elawer és Seyana összerakják a tervet: Észrevétlenül kilopóznak, az éjszaka közepén felkutatják a sátrat és megölik a boszorkányt. A terv egyszerű a kivitelezés annál bonyolultabb
Szerencsére mindkét kalandozó jól mozog a sötétben és mindkettőjük napszaka az éjszaka. Sikerül észrevétlenül bejutniuk a táborba.
„Lassan elindultam a sátor felé, mintha csak arra sétálnék. Tudtam, hogy meg fognak állítani arra a pillanatra készültem, a varázsszó az ajkaimon kezem a jelet mutatta. Egy pillanat és hatalmas energia szabadult fel és tudtam nincs sok időm. Máris töltöttem a fegyvert -csak egy lövés, csak egy lövés- elhúztam a sátor ajtaját és egy hatalmas testőr tornyosult elém (kába volt szerencsére). A nő lemerevedve ült a tükörnél, a haját fésülte. Nem akartam látni az arcát… csak ő lehet az, megérdemli a halált. Mély levegő, pár néma pillanat és szinte lassítva láttam az ezüstszín vesszőt, amit egyenesen a nő felé süvít. Nem néztem oda csak hallottam, amit a lövés erejétől a női test az asztalra koppan, majd a földre zuhan… vére lassan folyt le a tükrön, tudtam, hogy megöltem…”
A bárd benézett a másik sátorba is, ahol a nemesek ülték épp a győzelmi lakomát, mind csodálkozó tekintettel az illúzió miatt. Mindkét sátrat felgyújtotta, de csak hogy zavart keltsen, tudta, hogy nem ég olyan gyorsan hogy ki ne mentenék a benn lévőket. Seyana azonban kifelejtett egy fontost részt a tervből, a boszorkány familiárisát (ami egy valószínűleg egy madár), mert amíg az állat él addig nem hal meg a boszorkány sem. Sietősen elhagyják a tábort, de úgy érzik a küldetés nem sikerült. Visszajutni esélytelen, és ha a boszorkány is túlélte a sorsuk megpecsételődött. Nem jutnak dűlőre így visszatérnek a várba és készülnek a kitörésre. Maximus és a többiek elégedettek és jó hangulattal tér nyugovóra. Csak Seyana nyugtalan ezért latba vetve minden mágiáját még hajnal előtt az ellenség tábora fölé repül és iszonytató földön túli sikollyal veri fel az éjszaka csendjét, majd felgyújtja a sátrakat is. Az ostromló sereg eszeveszett menekülésbe kezd, otthagyva mindent és a négy égtáj felé menekül fejvesztve.
A hajnali kitörés szinte semmilyen ellenállásba sem ütközik, hiszen szinte egy lélek sem maradt, akinek kedve lenne harcolni. Hubard Rambton önelégülten és a büszkeségtől megittasodva lovagol végig a leégetett és elhagyott táboron. A távolba felbukkanó újabb kis sereg látva, hogy alakultak az események inkább visszafordul.
„..Félelmetes ez a nő, nagyobb a hatalma, mint bármelyikünknek. Még hogy neki baja esik, azt sajnálom, aki ártani akar neki…”
A csapat győztesen tér vissza a nemesi kúriához ahol már várja őket a hír, hogy a kormányzó közbelépett és teljes támogatásáról biztosította a Hubard Rambtont és családját. A nemesi „szövetkezés” feloszlott így a Farkaskölykök sikeres küldetés után térhetnek vissza a Kacsába a virágágyásból.
Dátum: 2287.28.15.- 2287.28.18.
A csapat immár jelöltként az éjszakát a Kacsában töltötte. Másnap Eriket és Tint is az előző esti társuk keresi fel, és külön-külön mérettetnek meg.
A többieknek sem kellett sokat várni, Doctore a térkép szobába küldi őket. A szobában minden újonc együtt van a félelfek és Davon is, kivéve a két lepedőakrobatát. Hirtelen megérkezik Asdern Van Martino Xinadir Murien Secor ismertebb nevén Maximus, a falka öt életben lévő legendás alapító tagjai közül az egyik. Tekintélyparancsoló hatalmas lovag, akinek tapasztalata és hírneve a falkában Ardóéval vetekszik. Röviden kiadja az utasítást és pár perc múlva már mindenki teljes fegyverzetben, libasorban siet át egy térkapun mely mintegy 1000 mérföldre repíti a kalandozókat egyenesen Borganoba a déli városállamok egyikébe. S kezdetét vette az első küldetés jelöltként.
„Egy virágágyás közepében találtuk magunkat, mindenkit eléggé megviselt az utazás, de a kép, ami fogadott ennél is felkavaróbb. Mint egy feldúlt méhkas olyan volt a Rambton-ház. A cselédek mentik a menthetőt, a katonák fegyverben lovas kocsik indulásra kész és senkinek még csak fel sem tűnt, ahogy nyolc fegyveres a semmiből a virágágyásban termett.”
Hubard Rambton helyi nemes, Maximus régi barátja területi vitába keveredett szomszédjával, akinek követelése a koholt, új rendeletek alapján helyénvaló, de érthető módon nem akar riválisa javára lemondani saját területeiről. A tárgyalások, amire elvileg mi is érkeztünk a legutóbbi egyeztetésen történt események miatt hirtelen megszakadtak. Hubard Rambton annyira kikelt magából, hogy mérgében megütötte a területet követelő nemes fiát, akit olyan szerencsétlenül ért az ütés, hogy deréktól lefelé lebénult. Bosszúból a helyi nemesség összefogott a Rambton család ellen és egyesült erőikkel megtámadták őket.
A család egyetlen esélye, hogy egy közeli erődben keresnek menedéket, míg a kormányzó leállítja az összeesküvést, hiszen ilyen fajta területszerzést és vérbosszút nem nézhet tétlenül. A terv tehát a következő: a félelfek az ifjú Ketter Rambtont kísérik a kormányzóhoz, Davon és Maximus a családfővel kerülő úton közelíti meg a várat, míg a többiek a családot védve a lehető leggyorsabb úton sietnek a menedékbe. A várban ki kell tartani egészen addig, amíg meg nem érkezik a segítség.
„Az oda úton egy 20-25 főből álló lovas csapat vett üldözőbe minket, de hála Seyanának a nagy részük gyorsan meggondolta magát és inkább eszeveszett menekülésbe kezdett. A hezitálóknak pedig Tirion mutatja meg a helyes utat. Ebből a kis akcióból látszik, hogy már eléggé ismerjük egymást és összeszokott csapat vagyunk, akár tudjuk kombinálni egymás varázslatai is, ami még ütőképesebbé tesz minket.”
A vár téglalap alakú négy modern bástyával, de eléggé kicsi, ami nem is baj, hiszen mindössze 30 kardforgató védi. Középen egy öregtorony, amiben a Rambton családot helyezik biztonságba. A falak vastagok és 15 méter magasak, de sajnos viszonylag könnyedén mászhatók. Az első támadó csapat kb. 400 főt számlál, és rögtön ostromgyűrűt vonnak a vár köré majd napnyugta előtt a siker reményében és a túlerő biztos tudatában támadásra indulnak. Maximus kiosztja a feladatokat: minden kalandozónak irányítania kell az egyik bástya védelmét. Davon és ő a leggyengébb falszakaszon tartja majd a frontot. Tartjuk magunkat, amíg meg nem jön a segítség…
Megindul az első roham. Minden oldalról zúgó csatakiáltással zúdul az ellen a várfalakra. S mint erőteljes hullám mikor masszív partot ér, úgy törik meg a lendület és százak toporognak a fal tövében záporozó nyílvesszők között míg végre rájuk kerül a sor hogy mászhassanak.
„Nem értem őket miért másznak a biztos halálba. Mind vergődő legyek a pók hálójában olyan könnyű préda nekem mind. Darton legyen kegyes hozzájuk a másvilágom és lássa ő a lelkem, hogy amit teszek most katona kötelességem és önvédelem. Ha egynek is lehetősége lenne megölnie, bizton megtenné. De akkor is ennyit ér egy élet, mászni az élet falán küzdeni felfelé és várni, hogy mikor zuhanunk a mélybe…”
Seyana és Elawer által védett fal tövéből haldoklók kétségbeesett jajveszékelés hallatszódik, ahogy felfelé igyekvő bajtársaik halálba tapossák a már elbukottakat. Minden nyílvessző pontos, senki sem jut a falakra. A támadás itt hamar elhal… feljutáshoz mégsem elég a túlerő.
„…Tirion hatalmas pallosát suhogtatja, mintha csak könnyű fa lenne a kezében, de ahova suhint ott recsegve törnek a bordák és hörögve szakad ki az utolsó lehelet az átszakított testekből. Szörnyű mészárlás, melyet még inkább visszataszít néha-néha egy hangos kacaj, mely mintha elnémítaná a csatazajt és egészen Darton oltáráig kísérné a lelkeket...”
„Visszavonulnak, a mérleg 7 halott nálunk és 3 harcképtelen. A támadóknál több száz sebesült. Szinte az egész sereg felmorzsolódott. Gyönyörű a nap, vörösesen izzik még a távoli horizonton, de már elbújna… túl sok vért látott ismét. Talán arra gondol mit lát majd holnap vagy, hogy fel sem kellene jönnie többé… A helyzetünk eléggé kilátástalan: a nemesek seregei lassan egyesülnek. Még az éjszaka előtt a támadók száma kb 1000 főre duzzad, Maximus szerint még jönnek, de ki kell tartanunk.”
Éjszaka a csapat próbál valami megoldást találni, hogy kikászálódjon a kelepcéből és túlélje a másnapot. Maximus kiváló stratéga, de a semmiből nem lehet várat építeni. A bárdnak sikerül pár illúzióval megerősíteni a vár védelmét, ami felkelti Maxium érdeklődését és szemmel láthatóan felfigyel az ifjúra. Ez nagy lehetőség Elawernek hiszen így talán közelebb kerülhet majd Ardóhoz is.
Hajnalban szólnak a kürtök és elsöprő rohamra indulnak a támadók. A csata most még véresebb, még több a halott, de az ostrom hatástalan. Rövid pihenő után jön a második hullám erőtejesebb, mint eddig bármelyik.
„Egybefolynak, a percek nem tudod, hogy pár pillanat vagy hosszú órák teltek el. Érzékszerveid kiszűrik a zúgó csatazajt, az ordító hömpölygő áradatot, a halálsikolyokat melyek együtt komponálják a gyötrelmek szonátáját; ÖLSZ, s újabb szólammal gazdagodik a halál szimfónia.”
Az egyik védő Seyanára támad - elbűvölték. Varázshasználó is érkezett az ostromlók közé, ami felpörgeti az eseményeket. Nincs sok idő, hiszen jön a harmadik hullám és még alig egy órája kelt fel a nap.
A védőket felcsapó lángoszlopok zavarják össze, Seyana súlyosan megsebesül, az élete megint csak egy hajszálon függ. A támadók elérik a falakat és heves közelharc bontakozik ki.
„…Kloin mintha csak eltanulta volna a kedvelt Hanowelli lovas sportot, persze ló nélkül és az embereket használva labda gyanánt, egyszerre többet is ami persze alapból szabálytalan. Úgy gurulnak el az útjából mintha csak azért másztak volna fel eddig, hogy egy törpe taszajtsa őket vissza. Kettő a hasán fekszik, egy a tetőn gurul, Kloin meg komótosan másik emez hátára, hogy amazt csapja fejbe...”.
Nagy nehezen visszaverik a támadást, de támadók között van egy boszorkány, mely aggasztó módon hamar megpecsételheti a védők sorsát. A védők tovább fogyatkoztak és újabb roham kivédése esetleges mágikus támogatással már kétséges. A támadók hatalmas veszteségeket szenvedtek és hogy egy maroknyi csapat ellenáll az egyesített zsoldos seregnek eléggé morálromboló. Maximus is siettet valami megoldást, így végül cselhez folyamodnak, hogy időt nyerjenek. A csel azonban végül inkább ultimátumra hasonlít: vagy megoldást találnak reggelig vagy Hubard Rambton feladja magát, ami egyet jelent az első küldetés elbukásával. Rambton úr levelet küld, hogy hajnalban kimegy. Maximus minden megmaradt harcra képes emberrel hajnalra kitörést tervez, eddig van ideje a csapatnak, hogy megoldást találjon. A cél: megölni a boszorkányt és ezzel letörni még inkább a morált, hiszem a kalandozók félelmet keltettek a támadókban.
Elawer és Seyana összerakják a tervet: Észrevétlenül kilopóznak, az éjszaka közepén felkutatják a sátrat és megölik a boszorkányt. A terv egyszerű a kivitelezés annál bonyolultabb
Szerencsére mindkét kalandozó jól mozog a sötétben és mindkettőjük napszaka az éjszaka. Sikerül észrevétlenül bejutniuk a táborba.
„Lassan elindultam a sátor felé, mintha csak arra sétálnék. Tudtam, hogy meg fognak állítani arra a pillanatra készültem, a varázsszó az ajkaimon kezem a jelet mutatta. Egy pillanat és hatalmas energia szabadult fel és tudtam nincs sok időm. Máris töltöttem a fegyvert -csak egy lövés, csak egy lövés- elhúztam a sátor ajtaját és egy hatalmas testőr tornyosult elém (kába volt szerencsére). A nő lemerevedve ült a tükörnél, a haját fésülte. Nem akartam látni az arcát… csak ő lehet az, megérdemli a halált. Mély levegő, pár néma pillanat és szinte lassítva láttam az ezüstszín vesszőt, amit egyenesen a nő felé süvít. Nem néztem oda csak hallottam, amit a lövés erejétől a női test az asztalra koppan, majd a földre zuhan… vére lassan folyt le a tükrön, tudtam, hogy megöltem…”
A bárd benézett a másik sátorba is, ahol a nemesek ülték épp a győzelmi lakomát, mind csodálkozó tekintettel az illúzió miatt. Mindkét sátrat felgyújtotta, de csak hogy zavart keltsen, tudta, hogy nem ég olyan gyorsan hogy ki ne mentenék a benn lévőket. Seyana azonban kifelejtett egy fontost részt a tervből, a boszorkány familiárisát (ami egy valószínűleg egy madár), mert amíg az állat él addig nem hal meg a boszorkány sem. Sietősen elhagyják a tábort, de úgy érzik a küldetés nem sikerült. Visszajutni esélytelen, és ha a boszorkány is túlélte a sorsuk megpecsételődött. Nem jutnak dűlőre így visszatérnek a várba és készülnek a kitörésre. Maximus és a többiek elégedettek és jó hangulattal tér nyugovóra. Csak Seyana nyugtalan ezért latba vetve minden mágiáját még hajnal előtt az ellenség tábora fölé repül és iszonytató földön túli sikollyal veri fel az éjszaka csendjét, majd felgyújtja a sátrakat is. Az ostromló sereg eszeveszett menekülésbe kezd, otthagyva mindent és a négy égtáj felé menekül fejvesztve.
A hajnali kitörés szinte semmilyen ellenállásba sem ütközik, hiszen szinte egy lélek sem maradt, akinek kedve lenne harcolni. Hubard Rambton önelégülten és a büszkeségtől megittasodva lovagol végig a leégetett és elhagyott táboron. A távolba felbukkanó újabb kis sereg látva, hogy alakultak az események inkább visszafordul.
„..Félelmetes ez a nő, nagyobb a hatalma, mint bármelyikünknek. Még hogy neki baja esik, azt sajnálom, aki ártani akar neki…”
A csapat győztesen tér vissza a nemesi kúriához ahol már várja őket a hír, hogy a kormányzó közbelépett és teljes támogatásáról biztosította a Hubard Rambtont és családját. A nemesi „szövetkezés” feloszlott így a Farkaskölykök sikeres küldetés után térhetnek vissza a Kacsába a virágágyásból.
*Elawer*
Most már értem, Darton miért támogatja Elawer küldetését.. ő a Lelkek Szállítója, a Nagy Mészáros, a Hidegvérű Pusztító. Zene és ének mögé bújt eddig, pedig az ő helye a csatamezőn van! Útját árvák és özvegyek jelzik, halál jár nyomában, egy igazi HŐS.
VálaszTörlésSerena kiszemelt magának. Nincs mit tenni, kíváncsi kis leányzó.
VálaszTörlésMire teljesítettem az újabb próbát, csak akkor hallottam, hogy kimaradtam egy igazán nem nekem való küldetésből.
A Falka tolvajlánya egy Malik nevű dzsad kereskedő, amúgy erioni polgár, egyik ágyasának az új nyakékére vetett szemet. Hogy honnan volt tudomása róla... van egy tippem.
Malik gazdag és tekintélyes, és remélem nincs sok kapcsolata az alvilággal. Mondjuk, ha van is, nem túl óvatos.
Egy szívemhez oly kedves álcát, egy dzsad suhanc bőrét húztam magamra. Szívbemarkoló történet arról, hogy hiába követtem Erionba apai örökségem árán hőn szeretett Fatimámat, ím itt vagyok nincsteleneül, barátok nélkül... meg az utolsó ezüstjeim: és az intéző máris felvesz, hogy Malik tevéi után szedjem a lepényeket az istállóban.
Ezek után már csak pár nap, egy elbolondított szolgálólány, néhány éjszakai séta a házban, és készen állok Serena meginvitálására.
Amíg Malik az intézőt faggatja annak sikkasztásáról, és az ágyas az elrontott fürdővíz miatt késlekedik, mi nagyobb gond nélkül jutunk be a hálószobába, ahol már kikészítve vár minket a nyakék.
A távozás már ennyi gondot sem jelent.
Jutalmul Serena másnap este bemutat egy orgazdának, aki jó árat fizet az ékszerért.
Tirion a Kacsában ül. Előtte egy korsó sör, a csapat tagjai szótlanul ülnek mellette, és magában morfondírozik:
VálaszTörlés"Nem jó ez a csend. Nem tetszik az isteneknek, és nem tetszik nekem sem. Még a végén valami baj történik velünk, ez a hallgatás kegyetlen ellenfeleket fog még a fejünkre hozni. Olyan ez mint a vihar előtti csend. Látom a törpén, pont erre vágyik. Csak nehogy egszer olyan pofonba fusson bele, amiből nem tud majd felállni. Elaweren meg látom, ontaná magából a szavakat, csak valaki kezdje meg végre a társalgást.. Hihetetlen banda."
Kiköp oldalra, és meghúzza a sörét.
Néhányan most láttatok először igazi csatát.
VálaszTörlésAz a különbség a nemigaziakhoz képest, hogy a
túloldalt éppen ugyanolyan emberek halnak meg.
Ez ilyen. Bevonulnak, harcolnak valamiért, ami
nem a sajátjuk. Talán meghalnak, talán nem. Az
igazi csatákban az ellenfél semmivel sem jobb vagy
rosszabb nálad. Azt bírnátok, ha mindig csak
véresszájú orkok támadnának ártatlan falusiakra, mi?
Aztán jobb, ha mindenki a maga módján rendezi el a
tapasztalatot magában. Biztos lesz még ilyen.
Úgy látszik, ha bezárnak minket egy várba, mindig
előkerül valami boszorkány, hogy kiszedjen onnan.
Szemét bűbájosok. Fogalmuk nincs a tisztességről.
Ilyenkor elméletben felértékelődnek még az orkok is.
Az új társaságunk elméletben tele van élő legendákkal.
Ehhez képest kíváncsi vagyok, mennyire kell lealjasodni
velük munkák terén, míg maguk közül valónak fogadnak.
Úgy hiszem, ez csak valami játék, ahol a vesztesek
lemorzsolódnak, a túlélők feljebb kerülnek.
Mindenféle átlátható normarendszer nélkül. Inkább
tűnnek most alvilági csoportnak, mint másnak.
Kloin a Kacsában ül. Előtte egy üres korsó, a csapat szótlanul ül körülötte. Közben nézelődik, gondolkozik:
VálaszTörlés"Csendben vannak, mert szégyenlik, ami történt. Tirion nem, ő látott már ilyet. Ha nem bírják, most kéne kiszállni, mert ennél csak rosszabb lesz. Aztán egyszer majd jön valaki, aki erősebb, vagy csak gyorsabb náluk... egyszer az is eljön, aki nálam, de a következő 10 évben nem látom..."
Tirion kiköp oldalra, Kloin szemmel követi a mozdulatot.
"Ebbe a vállalásba legalább egyikük elvérzik. Bizonytalanok is, az meg veszélyes. Tudják vajon, meddig is el kell majd menniük? ... Hozok még sört.."
Elawer a Kacsában ül. Előtte egy fél kupa bor, a csapat szótlanul ül körülötte. Közben nézelődik, gondolkozik:
VálaszTörlésvajon minek gondolnak a többiek: Nagy Mészárosnak, Hidegvérű Pusztítónak...a helyzet hozta így és aznap Darton azt rendelte, hogy általam hulljanak el oly sokan. Ha nem teszem mind ott veszünk.Tirionban úgy látszik nem bízott ennyire... látom milyen csalódott is...most meg kiköp oldalra (szerintem gusztustalan). Szép kis társaság ez a Falka, ide bekerülni nem az erkölcs diadala lesz.
Kloin azt hiszem sörért megy, igyak még, ne igyak...?-lehúzza a bort-
-Kloin egy kupa bort még, kérlek!
Erik a Kacsában ül. Előtte egy korsó sör, a csapat tagjai szótlanul ülnek mellette, és magában morfondírozik:
VálaszTörlés"De jó formás az a szőke. Meg a vörös is"
Tirion kiköp a földre.
"A szőke mégis csak jobb. Lehet, hogy ismerik egymást..."
Seyana a Kacsában ül. Ott az egész csapat. Mindenki előtt sör. Senki nem szól semmit. Arra gondol, a többiek vajon hogy vélekednek róla, mert ő most gyűlöli magát, a fajtáját. Ilyenkor megérti az inkvizítorokat, a boszorkákat tűzzel-vassal irtani kell. Aztán eszébe jut, hogy néha a könyvek helyett kardot is kellene forgatnia, mert mi van, ha egyszer cserbenhagyja a mágia...
VálaszTörlésDe valami kizökkenti a gondolatból. Tirion kiköpött oldalra. Végignéz a társaságon, mindenkin megakad a tekintete egy pillanatra.
„Tirion nem különösebben kedveli őt. Valahol ez érthető. Mindent istene szemén át néz, aztán csak annyit mond, Darton nevében előre és lesz ami lesz. Bölcsesség vagy balgaság? Majd kiderül, ha egyszer Darton kegyéhez és a csapat életéhez más-más út vezet.”
Továbbsiklik a tekintete, Kloin épp feláll, elindul a pulthoz. „Ha elfogy a söre, megy és hoz másikat. Ha valaki fegyverrel megy ellene, fogja a kalapácsát és elintézi. Ha valakinek elvégez valamit, tartja a markát. Neki minden olyan fekete-fehér. Vajon ez 100 év bölcsessége vagy a hátralévő 200 balgasága?”
Elawer a távozó Kloint bámulja. „Hát ő ritkán látja fekete-fehéren a világot. Legtöbbször leginkább szürkének. Semmit nem élvez hosszú ideig, mert az esze, a szíve és az erkölcsei állandóan hosszú és meddő vitákat vívnak. Mind nyert már csatát, de a háború még nem dőlt el.”
Erik figyelmét lekötik a kocsma hölgy vendégei. „Folyton az élvezeteket hajszolja és nem gondol a következményekkel. Balgaság? Talán. Fiatalság? Meglehet. Vagy valami egészen más?”
És végül ott van Tin. „Na, ő egy rejtély. Néha úgy tűnik abszolút profi, hideg fejjel, halálbiztos precizitással teszi, amit tenni kell. Néha pedig olyan, mint egy kölyök, szertelen és esetlen. A múltja fehér folt, tele van titkokkal és nem tudni miért csatlakozott a csapathoz. Vajon kiderülnek ezek valaha? „
Aztán elmosolyodik, belekortyol a sörébe és arra gondol, hogy kár ilyeneken rágódnia, hisz akárhogy is van, ők öten a családja. Bármit megtenne értük. El tud képzelni olyan helyzetet, amikor minden meggyőződése ellenére a gyűlölt praktikákhoz folyamodik. Értük. Bölcsesség vagy balgaság?
Eriel, a csinos bajvívólány, egy erőpróbára invitálja Eriket. Megfelelő ruhát öltve, egy "előkelő" társaságban párbaj provokálást gyakorolnak.
VálaszTörlésKésőbb, nagyközönség előtt oktatják ki vívásban az ellenfeleiket. A harmadik napon Erik a Kacsában ül. Előtte egy korsó sör, a csapat tagjai szótlanul ülnek mellette, és magában morfondírozik:
"De jó formás az a szőke. Meg a vörös is"
Tirion kiköp a földre.
"A szőke mégis csak jobb. Lehet, hogy ismerik egymást..."